Észak-Magyarország, 1965. március (21. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-06 / 55. szám

2 fiSZAKMAGYARORSZÁG Szombat, 1965- március 6 Walíer Ulbriclií Tisszaérkezeíí Berlmbe Walter Ulbricht, az NDK Államtanácsának elnöke és kísérete pénteken délután visszaérkezett Berlinbe az Egyesült Arab Köztársaság­ban tett látogatásáról. Ulbricht a Völkerfreund­schaft hajó fedélzetén pénte­ken délelőtt érkezett a jugo­szláviai Dubrovnikba. Innen repülőgépen folytatta ütjat Berlinbe, ahová a kora dél­utáni órákban érkezett meg. Újabb amerikai provokáció a VDK e5ieo A Vietnami Demokratikus Köztársaság területe ellen elkövetett március 2-i ameri­kai—dél-vietnami kalóztá­madás után az Egyesült Ál­lamok és dél-vietnami ügy­nökei folytatják provokációi­kat a VDK ellen. Március 3- án repülőgépeik több cso­portban behatoltak Vinh Linh, Quang Binh és Nghe An tartományok légiterébe. Március 5-én ismét megsér­tették Észak-Vietnam légite­ülésS fausti a Hazafias Népfront Országos Tanácsa (Folytatás az 1. oldalról.) ülés résztvevői egyhangúlag elfogadták a főtitkári beszá­molót. Ugyancsak egyhangú­lag elfogadták a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak a népfrontbi'zoltságokhoz intézet t felhívását, valamint az országos tanács határoza­tát a vietnami nép elleni amerikai provokációkkal kap­csolatban. A határozat a kö­vetkezőket mondja: A Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsa, az egész béke- szerető magyar nép, mélysé­ges felháborodással figyeli az Amerikai Egyesült Államok­nak a Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni sorozatos provokációit. E provokációk­kal a délkelet-ázsiai háború további kiterjesztését készítik elő. Az emberiesség, a nemzet­közi jog elleni bűncselek­ménynek tekintjük a sza­badságáért küzdő vietna­mi nép ellen folytatott ke­gyetlen irtóháborúi, s a Vietnami Demokratikus saság sorozatos és esz­telen bombázását. Mélységesen elítéljük az Egyesült Államoknak a viet­nami nép élete, Délkelet- Ázsiá békéje ellen elkövetett sorozatos agressziói t. Ezután a határozat tiltako­zását fejezi ki a genfi egyezmény megsértése ellen, és követeli, hogy az Egyesült Államok vonja ki csapatait ebből a térségből. rét, ez alkalommal a Gianh folyó felett, Quang Binh tar­tományban. A repülőgépeket a légelhárító tüzérség záró- tüze visszafordulásra kénysze- rí tette. A vietnami néphadsereg főparancsnokságának össze­kötő bizottsága a fenti cse­lekmények miatt tiltakozást jelentett be a nemzetközi el­lenőrző és felügyelő bizott­ságnál. ElfcmeSfék fidoSf Schärfet Becsben pénteken helyez­ték végső nyugalomra Adolf Schärf köztársasági elnököt A ravatalnál Josef Klaus kancellár mondott beszédet, méltatva Adolf Schärf munká­ban és sikerekben gazdag éle­tét. A központi temetőben, ahol az elnöki kriptában helyezték örök nyugalomra Adolf Schärfet, a sírnál Bruno Pittermann alkancellár, 1 az Osztrák Szocialista Párt elnö­ke búcsúzott az elhunyttól. Gheorgh‘u-De] beszéde Vasárnap választásokat tar­tanak Romániában. A romániai -választási kampány záróakkordjaként Gheorghe Gheorghiu-Dej, a Román Munkáspárt Köznonti Bizottságának első titkára, az Államtanács elnöke pén­teken este rádió- és televí­zió-beszédben fordult az or­szág lakosságához. Ismertette az elmúlt évek során a nép­gazdaságban elért eredmé­nyeket. Majd Románia külpoliti­kájáról szolt. — Államunk külpolitikájá­nak alapja — mondotta — a szocialista országokkal való barátság, testvéri szövetség és együttműködés. A Román Munkáspárt első titkára rámutatott, hogy Ro­mánia következetesen fej­leszti kapcsolatait az összes országokkal és cselekvőén támogat minden, a béke meg­szilárdítására irányuló akciót. Gheorghiu-Dej elítélte az Egyesült Államoknak a Viet­nami Demokratikus Köztár- saság elleni hadműveleteit. — Tanulságokat szeretne hallani? Hát abból bizony akad bőven! A tanulságokat a hiba szüli, hibát pedig az kö­vet el, aki dolgozik! Hogy elő­ször a magam portája előtt söpöx-jek — mondja tréfásan a mezőkövesdi Matyóföld Ter­melőszövetkezet főkönyvelője, Somogyi Zoltán — beszéljünk először a könyvelésről. S a magas, vállas, barna fi­atalember fürge kézzel, egy­más után szedi ki fiókjából a tömött dossziékat. Már felüti az elsőt, aztán mégis meggon­dolja, s visszacsukja:. — Minek is ez a sok papír, hiszen tudom én kívülről is. Százszor megfogalmaztam már magamban, mit kel! és mit nem szabad a jövőben ten­nünk. „fiz emberek megtanultak írni* — Az első évben, 1961-ben minden bizonylat nélkül köny­veltek. Ki mire emlékezett, azt ‘ és felelősségtudattal írni. diktálta be. Elképzelhető, mi­lyen precíz volt ez a könyve­lés! Láttuk a vezetőséggel együtt, hogy ez nem mehet így tovább, hiszen azt sem tudjuk, hol állunk, marad-e egyáltalán valamink, vagy csak osztunk világba? Akkor a Matyóföld Termelő- szövetkezet elhatározta, hogj' szakít a pongyola, kusza könyveléssel, hiszen semmi segítséget nem nyújt. A leg­nehezebb, . és . a .legtöbbet adó könyvelés, az, Önköltségszámí­tás mellett döntöttek. — Nem volt könnyű munka. Az emberek nem szívesen vet­tek tollat kezükbe, s még sa­ját teljesítményeiket sem ír­ták be. nemhogy a másokét. De a rend, s a tiszta gazdasági kép igénye szinte rákényszerí- tette őket a munkalapok pon­tos vezetésére, a bizonylatok elkészítésére. Ezért mondtam, hogy az emberek megtanultak írni. S nemcsak egyszerűen ír­ni, hanem helyesen, pontosan A fő cél, ahogy Somogyi Zoltán meghatározta; „napra­kész, megbízható mezőgazda- sági könyvelés”. Olyan köny­velés, amely megkönnyíti az ellenőrzést, a zárszámadás ké­szítését, s mindenekelőtt bár­mely pillanatban sokoldalú, teljes képet nyújt a termelő- szövetkezet gazdálkodásának egészéről. Csak munkaegységre dolgoznak — Az emberek a környéken is, távolabb is sok helyen a részes művelés hívei. A biz­tos terményrész csábító. Ele­inte nálunk is célozgattak rá közgyűléseken, brigádértekez- lfeten, hogy jobb lenne a ré­szes művelés. De konkrétan so­sem szögeztük le, s valahogy végül mindig megmaradtunk a régi módszer mellett. Minden növénytermesztési munkáért a norm a könyvben előirt munka­egység jár, plusz, prémium­@ © ként az össztermés tíz százalé­ka. Tavaly a Dunántúlon járt Somogyi Zoltán. Gyönyörű ku­koricaterméseket látott, ame­lyet az ottaniak a részes mű­velés eredményének tulajdoní­tottak. Amikor hazajött, két brigádértekezleten is felvetet­te: nem kellene-e mégis áttér­ni a részes művelésre, mint azt korábban már sokan aján­lották. — Azt hittem, támogatni fognak, hiszen nem egysze1" vitatkoztunk már rajta, de szinte egyhangúan elutasították javaslatomat. Ragaszkodnak régi, jól bevált, s tagságunk szerint a legigazságosabb for­mához, a munkaegység jóvá­íráshoz. S ezen nem akar tag­ságunk változtatni. Tanulnak a traktorosok Mimdemhi jobban •, mwwwwiwnww fBBBSBBSB3aSSSBasnB33SaBnasaBSBSS^BSBSasssmmmamEaBíss==— Ghana ünnepel Amikor nyolc esztendővel ez­előtt, 1957. március 6-ra virra­dó éjszaka Accrában az újjon- gó tömeg előtt lehúzták az árbocról a gyarmati uralmat jelképező angol lobogót, keve­set tudtunk a legelsők között függetlenné vált nyugat-afri­kai országról. Gazdag arany- és gyémántbányáiról Aranypart­nak hívták, a tőzsdéken azon­ban inkább „kakaó-országnak” nevezték. Ghana ma is a vi­lág legnagyobb kakaótermelő és exportáló országa. Am nyolc esztendővel ezelőtt, amikor dr. Kwame Nkrumah kormá­nya teljesen átvette az ország vezetését, egyetlen kis csoko­ládégyár sem volt a világ ka­kaótermelésének egyharmadát adó Ghánában! A ghanai gyermekek nem ismerték a csokoládét, s ha egyszer mégis megörvendeztették vele őket, akkor csak Angliából vagy Svájcból behozottat vásárolhattak szüleik. Pe­dig az az édesség gha­nai kakaóból készült, de húsz­szoros áron jött vissza Euró­pából. Évente több száz font- sterlingért vásároltak külföld­ről iuíazsákokat a kakaó-ex­porthoz ... Nehéz volt a kezdet, szem­beszállni a gyarmatosító és neokolovij^list,a akciókkal, zsa­rolásokkal. A brit kolonializ- mus mindent elkövetett ghanai pozícióinak védelmében, amerikaiak pedig azt szerettek volna megakadályozni, hogy Ghana a nem kapitalista íeJJ lődés, a szocialista eszmék egyik harcos afrikai elöőrss legyen. Megpróbálták zsarol" a Volta folyón épülő hatalmad vízierőmű építéséhez ígért amerikai kölcsön visszavoná­sával, azonban, amikor Cseh­szlovákia felajánlotta segítsé­gét, Washington kénytelen volt meghátrálni. Ma már nemcsak kakaó-fel­dolgozó üzemek épülnek Ghá­nában, nemcsak a jutazsákoka» készítik saját gyárukban. A* idén felépülő cipőgyár például évente 2 millió pár cipőt ké­szít majd, Ma már nemcsak nyersfát, hanem bútort és Pa­pírt exportálnak, Témában ko- ola.ifinomító és Nyugat-Afrik'* egyik legnagyobb kikötője épül. Az 1970-ben befejeződő je­lenlegi hétéves terv korszerű iparral rendelkező országgá változtatja Ghánát. Népköz- társaságunk is részt vesz * ghanai fejlesztési tervek meg­valósításában, például tégla­gyárak építésével, szakemberek képzésével. A Ghánában dol­gozó magyar tanárok, szak­emberek ghanai barátaikkal együtt ünnepük a függetlenség napját. Vacsora a moszkvai konzultatív találkozó résztvevői tiszteletére A kommunista- és munkás­pártok Moszkvában folyó konzultatív találkozóján részt­vevő küldöttségek tiszteleté­re az SZKP Központi Bizott­ságának elnöksége pénteken a Kremlben vacsorát adott. A vacsorán jelen voltak az SZKP Központi Bizottsága elnökségének tagjai, a Köz­ponti Bizottság titkárai, vala­mint az Ausztráliai Kommu­nista Pártnak, az Argentin Kommunista Pártjiak, a Bolgár Kommunista Pártnak, a Bra­zil Kommunista Pártnak, a Csehszlovák Kommunista Pártnak, a Finn Kommunis­ta Pártnak, a Francia Kom­munista Pártnak, az Indiai Kommunista Pártnak, a Ku­bai Szocialista Forradalmi Egységpártnak, a Lengyel Egyesült Munkáspártnak, a Magyar Szocialista Munkás­pártnak, a Mongol Népi For­radalmi Pártnak, Nagy-Bri- lannia Kommunista Pártjá­nak, a Német Kommunista Pártnak, a Német Szocialista Egységpártnak, az Olasz Kommunista Pártnak; a Szí­riái Kommunista Pártnak a konzultatív találkozón részt­vevő képviselői, valamint az Egyesült Államok Kommu­nista. Pártjának képviselői, akik megfigyelőként vannak jelen a konzultatív találko­zón. A vacsora a marxista-le­ninista testvérpártok kölcsö­nös kapcsolataira jellemző őszinte barátság és szívélyes­ség légkörében folyt le.-— Az elmúlt év nagyobb problémái — sorolja tovább . Somogyi Zoltán —a gépesítés­ben mutatkoztak. Termelőszö­vetkezetünket teljesen gépesí­tették, de nem volt hozzáértő ♦szakemberünk. Szinte eg? ♦sein. ♦ A traktorosok kilencven szá­szaiéira a tsz-taásásból került $ki. Mindössze egy gyorstan fo­lyamot végezlek. Tapasztalat f nélkül. szint“ Guest ugrottak »az őszi munkába. Sok baj volt fa gépek beállításával, az ap- Xróbb hibákkal, amelveket ne"1 ♦ tudtak meeiavítani. S' mire a S?éni?vító állomástól kijött vá­rlaki, két n»" is elmúlt. Azon" tban a szakképzetlen, de nagy ♦akarással, munkakedvvel doh ■ »eozó traktorosok összefogtak« ♦ kettős műszakban látták el te* £endőiüket, igyekeztek tanulni« ,fs. mielőbb elsajátítani a szá­rmákra még ideaen szakmát. Ö dicséretükre '»«ven mondva« |a sok nehézség ellenére is be­♦ csülettel befejezték az őszí munkákat. — De hogy ne ismétlődjék |meg a drukk, a sok átdolgozott |éjszaka, elhatároztuk, alapo­san felkészítjük a jövő évre ^traktorosainkat, amit saját ♦ maguk is követeltek. A tele- ^vízió is segített. A műsorokat ♦ közösen, itt a tsz klubjába:' ♦együtt nézték és hallgatták ♦ traktorosaink. .♦ E közös programon kívül .^minden hónapban munkaérte­kezletet tartanak, ahol szerve- 7zési, szakmai kérdésekkel fog­lalkoznak. <► <> — Ha terveink beválnak, te­jhát a tanulságokból valóba! : «tanulunk — mondi” még bú ■J |csúzóul a. főkönyvelő —, ak okor 1s-«*"-« nem tudót ■< una'd ilyen könnyen válaszolni ‘ J kérdéseire. Vagy az új év is- i «inét új tanulságokat hoz? Le­shet. De azokat is megszívlel­jük! ♦ Juhász Judit I kellett lassítani a tempót. Amikor Czestochowa után ki­jutottak végre a széles, egye­nes országúira, a Volga mo­torja a legnagyobb fordulat- számmal pörgött: a sebesség- mérő százhúszat mutatott. Semmi ördöngösség, hogy ilyen sebesség mellett már délután három óra előtt Var­sóba értek. A kapitány minden továb­bi nélkül fordult a Grójecka útról a Zwirki, majd a Wigury utcába, aztán a Rac- lawieckán át a Wolowskába, és megállt a belügyminiszté­rium kórháza előtt. Itt meg­vizsgálták Wilskát, és meg­állapították, hogy két bordá­ja eltörött. Az orvosok a kór­házban akarták tartani, de Wilska nem egyezett bele. Ezek után megfelelően bekö­tötték, és a kapitány az ügyésszel együtt elkísérte a beteget a lakására. Az őr­nagy. aki csaknem szemben lakott a kórházzal, elköszönt, ígéretet téve a lánynak, hogy holnap délután folyamán meglátogatja. 4 z őrnagy, amint ha­zaért, azonnal tele­fonált közvetlen fe­lettesének, Wlocho- wiez ezredesnek, je­lentette, hogy megkerült a csekk, és a tolvajt letartóztat­ták. Az ezredes szívélyesen gratulált az őrnagynak. — Ami a csekket illeti, azt beszéljétek meg a belüggyel. Úgy gondolom, hogy fotókó­piát kell róla készíteni az ügyészség számára. A csekket: pedig azonnal átadjuk a kül­kereskedelmi minisztérium­nak, mert nemcsak a nyomo­zás fontos dokumentuma, ha­nem elsősorban a nyolcvan- ezer dollár értékű okirat. (Folytatjuk.) •— Ha a vámosok és a ha­tárőrök végeztek, akkor igen, mert nekünk már nincs itt semmi dolgunk. Mindeneset­re az egyik turista nem látja meg sem Bécset, sem Jugo­szláviát. Legalábbis hosszabb ideig. A váróteremben Durko ka­pitány terjedelmes jegyző­könyvet írt. A rendőrőrs pa­rancsnoka sugárzott a büszke­ségtől. Utasítást kapott az őr­nagytól, hogy reggel telefo­náljon a rendőrfőkapitány­nak. és jelentse neki; a bű­nöst elfogták, és megtalálták nála a csekket, valamint emelje ki a helybeli rendő­rök, a határőrök és a vámo­sok segítségét Wiktor Saroa- szek kézrekerítésében, akit erős rendőri fedezet mellett a legközelebbi vonattal Varsóba irányítanak. .— Stach, kérlek, magyarázd meg az egészet... — kérlelte az ügyész az őrnagyot. — Majd Vai-sóban. Most ideje lefeküdni. Nem volt könnyű nap. Reggel kiderült: vagy a seb volt komolyabb, , mint ahogy kezdetben feltételezték, , vagy Wilska belső sérüléseket is szenvedett, mert rosszul érez­te magát;- lázas volt és pa­naszkodott. hogy lélegzetvé­telkor fájdalmai vannak. Minden tiltakozása ellenére lemondtak a tervbe vett ki­rándulásról. és ahelyett, hogy Cieszyn-be és Wislába utaz­tak volna, a legrövidebb úton Varsó félé hajtottak. Ismét Durko kapitány ve­zette a kocsit. A sebességmé­rő mutatója mindig nyolcvan felett állt. Csak az útkeresz­teződéseknél és a sűrűn la­kott. kis sziléziai városokban Jerzy Edigey A CSEKK. Fordította: BABA MIHÁLY mozó. — Ügyes fickó, az őr- , dög vigye el! Két új százast ; összeragasztott, zacskót esi- , nált belőle, és abba dugta i a csekket — mondta, és át­adta az őrnagynak a kis tég- . lalap alakú papírlapot. Krzy- i zewski rápillantott és azt mondta: — Ügyész úr, Íme a Donau- bank csekkje. Megengedi, hogy egyelőre nálam marad- : jón? Ha visszatérünk Varsó- : ba, az ügyészségen hivatalo­san átnyújtjuk. B evezették a letartóz­tatottat. Már telje­sen nyugodt volt. Csak a szemében tükröződött gyűlölet és düh. Az ügyész, kíváncsian nézegette a fiatalembert. Elő­ször látta életében, vagy mégsem? Igen, azt hiszem, láttam ezt az alakot valahol a • bíróságon — latolgatta. •— Engedjék meg, hogy be­mutassam „barátunkat” — mondta végül csipkelődő han­gon az őrnagy. — Haliria kis­asszony már Ismeri. ' Neve: . Wiktor Samaszek, barátai „sápadt Niko”-nak hívják. Különben Zosia Samaszkov- nának, a fővárosi ügyészség ’ tisztviselőjének testvére. . Nemi-égen még boldog tulaj­donosa volt nyolcvanezer dol­lárnak. Nem készpénzben, : az igaz, hanem csekkben, de : ez Ausztriában egyre megy. : — Elindíthatjuk a vonatot? — kérdezte az állpmásfőnök, ! és a nyitott ablak tele ug­rott. Az útjában álló Halinát olyan erővel lökte félre, hogy az elesett. Az őrnagy, a rend­őrök és a határőrök a szöke­vény után vetették magukat. Az ügyész felemelte a földről a fájdalomtól eltorzult arcú leányt. Elestében nagyon megütötte magát, és az üveg­szilánkok íelsértették kezét. Kis idő múlva az őrnagy és a rendőrök a váróterembe ve­zették a szökevényt, akit rö­vid üldözés után elfogtak. Amikor az őrnagy meglátta a lány vérző kezét, így szólt: — Azonnal be kell kötözni! Hol van mentőszekrény? Ezt az embert pedig kísérjék a szomszéd szobába, alaposan motozzák meg. Majd ők se­gítenek — mutatott a két úti­társra. — Űk az én embere­im. Varsótól kezdve vigyáz­tak a fickóra. Tudják, mit kell keresni nála. Azonnal verjék bilincsbe! Az utolsó parancs már' fe­leslegesen hangzott el, mint­hogy az egyik rendőr éppen abban a pillanatban kapcsol­ta a bűnös kezére az acél karperecét. Az állomásfőnök kis mentő­szekrénnyel érkezett meg. Az őrnagy ügyesen kimosta Ha­lina könnyűnek látszó kézsé- ríilését, és bekötötte. Kinyílt a szomszéd szoba ajtaja. — Megtaláltuk — jelentet­te diadalmasan az egyik nyo­42. V égre vagonok kivilá­gított ablaksora fu­tott be. Megkezdő­dött a szokásos moz­golódás. A határ­őrök összeszedték és lepecsé­telték a személyi igazolvá­nyokat, feljegyezték a devizá­kat, ellenőrizték a csomago­kat. A peronra senkinek sem volt szabad kimennie. Az őr­nagy, aki kirohant az állomás épületéből, egy pillanat múl­va nagyon izgatottan tért vissza. — Horogra kerültek — sut­togta, bár a váróteremben hármukon kívül nem volt senki. Az ügyész észrevette, hogy a kis állomás váróterme kö­rül van zárva. A peronra nyí­ló ablak előtt két határőr állt. Az ajtóban is egy rendőr, egy másik meg a közelben posztolt. A peronra vezető ajtó ki­nyílt. Előbb egy zöld egyen­ruhás vámos lépett be. Mö­gött“ három férfi bőröndök­kel és csomagokkal, aztán a főnök. Majd felbukkant a főhadnagy alakja is. Az egvik utas. középterme­tű. sovány, napbarnított arcú fiai “'«mbar érdeklődéssel né­zett körül. Amint az ügyész­re pillantott, elsápadt és visz- szahőkölt. mintha menekülni akart volna. De amikor látta, hogy az út el van vágva mö­götte, ledobta a csomagokat,

Next

/
Oldalképek
Tartalom