Észak-Magyarország, 1965. március (21. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-28 / 74. szám

6 ESZAKMAGYÄKÖRSSÄG Vasárnap, 11)65. márelns 2&. rntí^ssmím&smammswMKSifmBmimmsmssama Kassáról a nagyvilágban Nemzeti Galéria; a magyar képzőművészet kincsestára Gazdag díszítésű épület von­ja magára a figyelmet az Or­szágházzal szemben, a Kossuth Lajos téren. A Szépművészeti Múzeum után második orszá­gos jellegű nagy képzőművé­szeti múzeumunk ez, a Magyar Nemzeti Galéria, ahol 1957-ben Önálló helyet kaptak a magyar képzőművészet kincsei. A földszinti nagy aulát Lotz Károly freskója díszíti, és a csarnok közepén Ferenczy Ist­ván csaknem másfél évszáza­dos műve, a „Pásztorleányka” fogadja a látogatót. , Klasszikus mestereink a KIX. században remekművek kincsestárát hagyták az utó­korra, megbecsülést és rangot vé vált alkotásaikkal. Az első teremben Broeky Károly és id. Markó Károly a múlt század elején külföldön dolgozó fes­tőink képeit állították ki, a sorrakerülő két terem a bie­dermeier festészetet, a többi között Barabás Miklós műveit mutatja be. A következő ter­mek falain a történeti festé­szet első nagy alkotásait lát­hatjuk. Madarász Viktor fest­ménye a „Hunyadi László si~ ratása”, Székely Bertalan híres kompozíciója, a „II. Lajos holt­testének megtalálása” és Ben­czúr Gyula képei. A realista tájképfestészet kezdeteit mu­tatják be Mészöly Géza táj­képei — köztük a Balatoni ha­si A »alcirlÄban Grzött alkotásokat folyamatosan restaurálják. Fel­vételünk: Vasam Hennami restaurátort mutatja Mészöly Géza: „Balatoni halásztanya” című képének restaurálása közben. Merse Pál pompás „Majálís”- ában gyönyörködünk. A következő három terem a klasszikus magyar festészet legnagyobb mestereinek; Mun­kácsy Mihálynak 'és Paál Lász­lónak, az érzésben és felfogás­ban is együtthaladó két jóba­rátnak alkotásait reprezentálja. Gazdag élmény hatása alatt érkezünk a második emeleti folyosókra, a XX. századi ma­gyar szobrászok kiállítására. Jobboldalon Ferenczy Béni művei, majd Medgyessy Ferenc „Anya gyermekével” című szobra: így jutunk a XX. század ma­gyar festészete kiállítási ter­meihez. A képek egy részéi időnként cserélik, hogy a kö­zönség minél többet ismerjen meg századunk műveiből. A ki-, állítás a szolnoki festők mű­veivel kezdődik: Deák fibnei Lajos, Bihari Sándor, Thormr János, Fényes Adolf műveií látjuk itt. A következő terem Mednyánszky László festmé­nyeivel ismerteti meg a láto­gatót, majd Hollósy Simon, a nagybányai művésztelep és festészeti szabadiskola alapító­jának műveivel találkozunk. A soronlevő terem főleg Csók István alkotásait őrzi majd Rippl Rónai József mű­vei következnek. A nyolcak csoportjához tartozó festők kü­lön teremben kaptak helyet. F csoport tagjai később az 1919- es forradalmi mozgalmakban is részt vettek, és a Tanácsköz­társaság píakátművészetére nagy hatást gyakoroltak. Kö­zülük Kerstock Károly, Pói Bertalan és Nagy István fest­ményei találhatók. Csontváry Kosztka Tivadar, és követője Gulácsy Lajos látomásszerí képei után alföldi festőinke mutatja be a következő terem Koszta József, Tornyai János és Rudnai Gyula alkotásait A két világháború közötti stí­lustörekvéseket Derkovits Gyula, Huber István* Bemáth Aurél, Aba Novák Vilmos Egry József, Szőnyi István és mások művei képviselik. álkoztam néhány brigádtaggal — hiszen csak most értem ha­za —* „gratulálok Soltész elv­társ ... Pista bácsi” ki hogy szólít, s a nézésükben ott volt a jogos büszkeség, hogy mégis­csak érdemes szocialista módon dolgozni, mert egy ország, az egész nép figyel rá — Mit adott a szocialista bri- «ádvezetők országos tanácsko­zása? —- Azt, amit vártam. Nem számítottam csodálatos jelsza­vakra, amelyeket elég kimon­dani és minden nagyszerűen megy. Az élet sokkal bonyolul- abb, semmint sablonok után ehetne formálni az embereket <3zer és ezer apró mozzanat­ból sok örömmel, kínlódással* bajjal lehet formálni önma- ;unkat, munkatársainkat. A ta­nácskozásban, amit a legérté­kesebbnek tartok: kicsit még jobban a helyére tette a moz­galmat, nagyobb tekintélyt, el­ismerést nyűit a mozgalomban résztvevőknek. Végső soron nagy általánosságban megmu­tatta, mit csináltunk jól, _ hol van javítani való, tisztázott néhány elvi kérdést. A többit már nekünk kell tovább csi­nálni. — Lehet* hogy kicsit többet vártak tőlem mondja to­vább: — De az élmény még friss, kell egy kis idő, amíg a hallottak leülepednek, s tenni­valókká érnek bennem* Rövi­desen itt Alberttelepen elmon­dom tapasztalataimat a bánya kollektívájának. Akkor talán már érettebb lesz a mondani­valóm. — Hogy mit szűrök le a ma­iam, a brigád számára? Kicsit olyan önvizsgálatot is tartot­tam. Ezt meg kell tenni, az embernek kritikusan kell vizs­gálni a munkáját, vezetési módszerét, az emberekkel va­ló kapcsolatot, törődést. Gya­korlati élettapasztalatom, ha adunk — akkor kapunk is. Ha azt akarom, hogy becsüljön a brigád, akkor nekem is be­csülnöm* s szeretnem kell a Nehéz erre választ adni, — mondja Soltész István vagy hason fekve tudtak dol­gozni, de megtettek mindent, amit %mber megtehet. Nem is tudom én elmondani. Olyan hősiesség-féle történt. És hogy mit mutat ez? Az embereket körül lebegi* benne él, igazi énjévé válik a munkához, a közös vagyonhoz való új vi­szony. És itt, a néha kegyetle­nül nehéz munkában* az egy­máshoz való viszonyban dől el, ki dolgozik, él szocialista mó­don. Ezt csak azért mondom* hogy nem a közös mozi, szín­házlátogatás a legfőbb jellem­ző. Az legfeljebb egy mozzanat. Hozzátartozik az egész élet* az utcán, az otthonban, ismerő­sökkel, s vadidegenekkel való viselkedés. Mindig mondom: a szocialista brigádtag a figye­lem középpontjában áll. Az emberek akaratlanul sokat várnak tőle, néha talán többet is, mint amit el lehet várni. De a figyelem megvan, s az embereknek úgy kell élniök, mindig s mindenütt* hogy szó nélkül is* sokszor pusztán a feltétel, tudnak tanulni azok is, akik Kazincbarcikán lak­nak* De hogy tanuljon az, aki Edclényben, vagy másutt la­kik. Az iskola nem alkalmaz­kodhat egy-két emberhez, aki három műszakba jár dolgozni. Az élet meg szorít bennünket. Ma már nem lehet például se­gédvájár az, akinek nincs meg a nyolc elemije. A követel­mény egyre nagyobb, s meg­kívánja az alapot. — Hadd mondjak még vala­mit. A brigádot egy kicsit át­szervezzük. Arra gondolok* hogy a brigád 120 tagú* Kép­telen vagyok ennyi emberrel foglalkozni, még a harmadve­zetők segítségével sem. De van erő, amit eddig nem hasz­náltunk ki. Gondolok a párt, a szakszervezet, a KISZ erejé­re. Kiépítjük a bizalmi hálóza­tot. Sokat várok, várunk tőle. — Azt hiszem, egyelőre eny- nyi elég. A többit az életünk­kel, a munkánkkal mondjuk el. Csorba Barna Kassa területén az elmúlt szabad 20 év alatt számos nagy üzem létesült, de talán egy sem nőtt oly szorosan a város nevéhez és újabbkori történelméhez, mint a Kelet­szlovákiai Gépgyár. Az egy­kori jelentéktelen Foledniak- féle lakatosműhelyből Cseh­szlovákia legtekintélyesebb üzemei közé nőtte ki magát ez a gyár. Húsz évvel ezelőtt 180 munkás ébresztette új életre. Azóta dolgozóinak szá­ma hatalmasan megnöveke­dett és negyvenötször akkora a gyártási kapacitása. A Ke­let-szlovákiai Gépgyár készít­ményei ma már nemcsak az országban ismertek. Az export-gyártás folyama­ta már 1952-ben, a mai hatal­mas üzem első két géptermé­nek elkészítése után megkez­dődött. Vegyipari és alumí­nium gyártáshoz szükséges «gépberendezést; szállított akrj kor a gyár a Magyar Népköz- társaság részére. Az üzem 120 szerelője mélyítette el ab­ban az időben gépiparunk jó hírnevét Almásfüzitőn, Inotán és Ajkán. Nemsokára komp­lett olajgyári extrakt gépbe­rendezést szállítottak Afga­nisztán részére. Egyben meg­indult a Szovjetunió által rendelt gépberendezések lán- colatos gyártása és exportá­lása. A vegyipari gépi beren­dezések össztermelésének ma 75 százalékát gyártja az üzem a Szovjetunió részére. Jellem­ző, hogy. bár a Szovjetunióba irányuló export-termelés ter­vezete például 1963-ban há­romszor akkora volt, mint az előző évben, mégis száz szá­zalékra és a szovjet szakem­berek teljes elégedettségére teliesítették azt. A kassai *,VSS” gyártmá­nyainak hírneve, műszáléi tö­kéletessége nőt,tön nőtt* éa aat évek során egymás után Jöt­tek a további megrendelések. Előbb Lengyelországból, Ju­goszláviából, a Német Demok­ratikus Köztársaságból, Bul­gáriából, majd Dél-Amerilcá- ból, Indiából, Törökországból, Svédországból, Venezu­elából, Kubából. Ma már alig akad a térképen olyan kontinens, amelyben a gyár készítményei ne hirdetnék dolgozó népünk leleményes­ségét, akaraterejét, életbe ve­tett hitét. Sok dicséretben, elismerés­ben volt a gyár dolgozóinak része az elmúlt húsz év alatt. Ám munkájuk legnagyobb* legértékesebb dicsérete az a körülmény, hogy gyártmá­nyaikra sehonnan sem jött reklamáció, mindenütt kibír­ták a legigényesebb szakbírá­latot. glfldímfa; KAMTCUJBÜ Uj könyvek a miskolci könyvesboltokban Egy kitüntetés- 120 kitüntetett Két gyűjteményes verskötet­ről kell megemlékeznünk első­sorban e heti beszámolónkban. Mindkettő megérdemli, hogy felhívjuk rá a figyelmet, Áp- rily Lajos verseinek válogatá­sa Ábel füstje címmel jelent meg, és 1912-től mindmáig írt költeményeit tartalmazza. Ez alatt a fél évszázad alatt írta meg a költő azokat a verseit, amelyek között olyan is akad, mit szinte minden versbarát kívülről tud és skandálva sza­val, ha Áprily nevét hallja. A nap tüze, látod, / a fürge diá­kot / a napra iricsalta, / a hegyre kiállt — jut eszébe mindenkinek Áprilynak egyik híres verséből ez a csodálato­san zengő kezdet, de más ha­sonlót is idézhetnénk. Könyv­kiadásunknak hasznos tevé­kenysége, hogy ez a kötet meg­jelent. . Hasonlóan hasznos, hogy a már sajnos halott Kiss Ferenc­zsef Attila barátja volt ez s hányatott életű, a Munkásmoz­galomhoz mindig hű költő. Nyomdászként kezdte, és mint a könyvben levő kép mutatja, amikor már csak irodalmi al­kotásainak élt, verseit akkor is maga szedte ki a nyomdában, a szó fizikai értelmében is ő rendezte sajtó alá. Egész mun­kássága egybefoglalva finom ízlésű, artisztilais szép vers­sorok és komoly mondanivaló költőjét mutatja olvasóinak. Felszabadulásunk huszadik évfordulójára több antológia jelent meg. Az antológiáknak mindig hibájuk, hogy sohasem tökéletesek, valami mindig ki­marad belőlük, valami megfe­lelőbb helyére más kerül, hi­szen emberek szerkesztik eze­ket a köteteket, és ezek az em­berek nem tévedhetetlenek. En­nek ellenére a Tavasz Magi/ar- országon című verses gyűjte­mény és A megnőtt élet című esztendő alatt. Jól egészíti ki az irodalmi gyűjteményt a 20 év című, tanulmányokból álló kötet. Ez ugyanis az elmúlt húsz felszabadult esztendő tör­ténetét mondja el különböző szerzők különböző témájú ta­nulmányaiban. A tanulmányok írói között olyan nevekkel ta­lálkozunk, mint Erdei Ferenc, Köpeczi Béla és Laczkó Mik­lós. Végezetül az évfordulót megünneplő antológiákhoz so­rolhatjuk a Mérföldkő címűt is, amely egy emberöltőt ölel át, tehát a harmincas évektől napjainkig tárja elénk a ma­gyar írók műveit. A három részből álló kötet első része a felszabadulás előtti, második résae a felszabadulás, harma­dik része pedig napjaink prob­lémáit tárgyaló irodalmi mű­veket tartalmaz. Szép képző- művészeti alkotások reproduk­Az első kérdés kicsit szokvá­nyosán hat; milyen érzés volt átvenni a • „Munkaérdemrend” aranyfokozatát. (A TV is köz­vetítette a nagy pillanatot.) — Nehéz erre választ adni, — mondja szerényen Soltész István alberttelepi frontmes­ter. — Mi, bányászok mélyen érzünk, csak nehezen tudjuk szavakba önteni. Hogy mégis mondjak valamit... Igaz, egyedül vettem ät, de úgy éreztem, hogy nem egyedül va­gyok ott, velem van a brigád minden tagja, s ez a megbecsü­lés nekik is szól. Egyedül az ember a társadalomban sem­mit sem tehet, egy ember egye­dül béna..-, — Mégis, gondolatban kiket érzett maga mellett? — Mind. Valamennyit, a ki­segítőktől a harmadvezetőkig. És ezt ők is így érzik. Már ta­brigád minden tagját Ke­ménynek, következetesnek kell lenni a hibákkal szemben, de megérteni az emberek gond­jait és segíteni, ami csak tőlem telik. — Rövid időre voltam tá­vol, do nagyon hiányoznak a fiúk. Ha költő, ha író volnék, csudajó dolgokat tudnék róluk írni. Dehát mi a szénbe vés­sük életünket. Pedig mennyi téma van a brigád életében! Csak egyet. Két hete leült a vasas frontunk. A fiatalok szinte reszkettek a vasért, hogy bent ne maradjon. Négykézláb, magatartásukkal is neveljék* formálják a többi embert — Az országos tanácskozá­son sok szó esett, egyéb mel­lett, a tanulásról. Hát ha ez valahol nagy gond, akkor az itt, a bányászatban az. A leg­több ember úgy van, hogy azt mondja: „szívesebben kiadok nyolcvan mázsa szenet, mint egy oldalt megtanuljak”. Ez egyrészt abból adódik, hogy nehéz a munka, s talán abból is, iiogy még nincs meg min­denütt hozzá a feltétel. Csak a brigádom példáját említem. Itt Alberttelepen megvan hozzá a nek, ennek a mélyzengésű ver­seket formáló munkásköltőnek Munka után című gyűjtemé­nyes kötete is megjelent. Jó­prózai összeválogatás kétségte­lenül hasznos mű. Aki forgat­ja. képet kap, mit alkottak íróink, költőink az elmúlt húsz ciói egészítik ki az irodalmi alkotásokat, köztük a me­gyénkben élő Feledg Gyulának több rajza imáié) AMandéan sok látogatója vau a kiállított késeknek, szobroknak,

Next

/
Oldalképek
Tartalom