Észak-Magyarország, 1965. március (21. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-28 / 74. szám
44♦♦♦♦♦♦444*♦♦♦♦ *4444 é szakmagtarorskAg Vasárnap, 196S, március 26, MEZEI AMDRAS: Tördelt arcok a tűzben Tőkén vágtam a fát, nagyanyámnak tördeltem venyigét és aprítottam a gallyat. Csesznék Józsi tanított rézsűt csapni a baltát, szállt darabokban a friss ág, idehallom a vékonya jajgat a tűzben, a vékonya sír-rí, az időn át villan az emlék ele fölöttem az ének* Tördelt arcok a tűzben, sírását hallom a venyigének, A kőkút és a szekérrúd csálén, mintha rakétát látna suhanni az égem Világot ugorva úszik a két lét meg ülöm még, fogadom meg, kJ ha ég A véres Ökörfej bámul utánam, az udvaron ál! odahagyva a járom, Kapírgálnak a tyúkok, s kakasok oá* n&ea! hol a korhadt szerszámon a préda a pár gyom. Az istállóból a trágya-melegség és a habos tej illata árad. Az esti-fejéskor a harangszó vihette el a nagyanyámat. A rossz lalyigával a hegynek a völgynek, a templom-dombra fölériem. A kisbíró, pap, meg a jegyző, mindhárman feketében: A kisbíró, pap, meg a jegjxő, az időn át jönnek utánam. Az arcokon átütnek az arcok, akiket valahol már láttam ... Az Időn át villan az emlék éle fölöttem az ének — A régi eperfa árnya terül rám. törzs© va&yoke * körülöttem a károg. SERFÖZÖ SIMON: «* © Ünnepi lócák Míg mások mutatóujját hasítja le tóból a baj, mások alól rúgja ki. a széklábat a majom-arcú szerencsétlenség, s még nem a mi portánkra sodorja, a menny a hadirokkant, dörgö holdat, az iszonyú keresztet, amely bevilágít a kanca-szájú házba, és még nem fejünk fölül süvít el. a tető, ki mamija meg, hová, csontfehér túlvilágba, mindörökre nem minket hagy el az életerő, a csontváz-szekérkerók sem alattunk roppan össze, s váltunkra még bocifej hajol, vizek, rokonok arca, s úgy kerül minden bánialom, mini látnoki-tekintetű baglyok. a nap kivilágított nagy vasútmegállóját, — addig hál mi gondunk lenne mások homlok-szakadékaival, zavarodott nyűgjeikkel, a más-jaluvégi fagyott, szégyent mivégre mennénk, .az ereszek alatt fölgyújtani, az anyanyelv hagy tud sunyítva hallgatni bennünk, szíveink micsoda kertek alatti, ünnepi lócák, melyekre idegeneknek gúnyolt-illetlen leülni, micsoda vasfüggöny dong sorsok, életek között, hajigái minket, ágy ősi. görnyedező örökség, s viszi vigyorogva elesett, hideg nyomorékjait! Í Népművelés? 1 k népművelés kérdése körül régóta és szélesen <> Ä zajló vita bizonyára elcsendesült már annyija /V ra, hogy elbír egy goromba javaslatot: vál4 " toztassuk meg a. népművelés nevét! 3J A vita során, az Alföld múltévi, októ, > béri számában Kertész Ákos már ki merte mondani, 1 ► hogy a „népművelésnek nemcsak a szó használata, de 4 a köztudatban élő fogalma is anakronisztikus: osztály- 4 társadalmakban alakult ki és osztálytársadalmak vi- |3 szonyait tükrözi.” JJ Sajnos, Kertész megállapítása nem keltett figyel- o met. Sem helyeslés, sem tiltakozás nem követte. És ° igazában önmaga sem vonta le annak minden konzek- ,, venciáját, mert szintén a népművelés kifejezést hasz< > nálja és csak ezt használja mindvégig a fogalom meg- 33 jelölésére. < > * ] , ► < i 1945-ben a koalíciós kormány az ún. népművelés "’ vezetésével és újjászervezésével bízott meg. Első dol3 3 gom volt, hogy megtagadjam a közösséget az elneve- ' <> zéssel. < < > Ennek az összetett szónak mindkét tagja ellen ki- 3 3 * fogást emeltem. • < * A szó első tagja túlhaladott osztályszemléletet idé3 3 zett számomra. Annak az időnek az emlékét, amikor < > nép és nemzet még nem volt egy, és az a társadalmi ] [ réteg, amelyik kisajátította magának a nemzet fogal- <, mát, a saját politikai céljainak megfelelő „művelés” ‘ ’ alá fogta az ún. „alsóbb társadalmi rétegeket” — a né0 pet. Ügy éreztem, a szókapcsolás már nemcsak tűlha- < < > ladott, hanem sértő fogalmazás is a népre, amely 3 ] I immár nemzetté lett. < J[ De ugyanígy berzenkedtem a „művelés” kifejezés < S ellen is. Mert tisztán láttam, amit csak újabban kéz- < T denek felismerni és hangoztatni, hogy a művelődési , 4 folyamatban két, egymással kölcsönhatásban álló té- < nyezö szerepel. Az egyik az úgynevezett „művelést” 3 végző személy, intézmény, szervezet, a másik a „mű- < vélendő” egyén. És hogy ebben a folyamatban mindkét 3 tényező szerepének aktív jellegűnek kell lennie, a 4 „művelés” különben nem jár sikerrel. Mert az embert 3 nem lehet úgy „művelni”, mint a talajt. Amelyik pasz- 4 szíván tűri, hogy mit csinálunk vele. (Igazában még J az sem!) 3 Vagyis itt nem művelésről, hanem művelődésről 1 van szó. S mi azután így is beszéltünk róla, 3 * 3 E z nemcsak elméleti, hanem komoly gyakor- 3 lati kérdés is volt. Hogy mennyire az volt, 4 megmutatta a későbbi tapasztalat. 1950-ben 3 a kormányzat visszaállította a népművelés < elnevezést, mert — mint mondták — a mi j népünk még valóban „művelésre” szorul. 3 A helytelen elnevezés azonban helytelen szemlé- i letet alakított ki, és szilárdított meg. Ez a szemlélet el- 4 takarta a látás elől a művelési folyamat döntően fon- J tos mozzanatát: a művelődő egyén szerepét. S így csak 3 késedelmesen ismerték fel az illetékesek: milyen fon- 4 tos feladat a, művelődő egyén aktivitásának tekintetbe 3 vétele, illetőleg elősegítése, élesztőse és elmélyítése. í Ma már elég széles körben megtörtént a hiány fel- 4 4 ismerése. A vita során a legtöbb kritika éppen ebből a 4 T szempontból érte a népművelés elméletét és gyakorla- 1 4 tát. Erre a fontos követelményre utal a párt legutóbbi 3 ♦ állásfoglalása is, amikor kimondja: „a szocialista kul- < 4 túrával való ismerkedés, alkotó módon, a művelődök 3 4 aktív közreműködésével valósul meg.” í 4 A felismerés tehát megtörtént. De az elnevezés t, ♦ maradt a régi. . ♦ 4 Az újrakereszteléssel milyen nevet adjunk hát a * nép körében folyó kulturális munkának? " J őszintén bevallom: erre nézve nincs semmi, okos 4 gondolatom. Nyitott kérdés számomra Is. 4 Mi 1945-ben művelődésnek neveztük el a munkát, 4 elébe téve az akkor széltében divatos, minden elé oda- 4 biggyesztett „szabad” jelzőt. De akkor is tisztában vol- 4 tam vele, hogy csak tapogatózás, amit csinálunk. M ert van ennek a kérdésnek még egy része, amit eddig nem említettem, s ami megbuktatja a mi volt elnevezésünket is. A szóra- J koztató tevékenységre célzok, amely szin4 tén hozzátartozik a „népművelés” program♦ jához. Játék, tánc, bál, nótázás, sport, cirkuszi mutat- Z vány stb. Mi címen fogom ezeket a művelődés fogalma 4 alá? J Ezek a folyamatok teljesértékű tevékenységek ak- 4 kor is, ha művelődési (népművelési) tendencia nem ér- 2 vényesül bennök. Ha új ismeretanyaggal, vagy kész- 4 séggel nem is gyarapítják műveltségünkét. Ha — műve- ♦ lödési úton (tánc-, ének-, zene stb. tanulás útján) — J már megszerzett készségek és ismeretek birtokában 4 űzzük, gyakoroljuk őket. Pusztán önkiélés, erőfelesleg 2 levezetése, gyönyörködés, illetőleg gyönyörködtetés cél- 4 jából. • ♦ Keresztezést javasolok, de nevet nem tudok ajánlj lani a „gyereknek”. 4 De talán akad majd „keresztszülő”, aki a megfelelő t névvel is előáll. I SIMANDY PÁL A Hol beszélnek legszebben megy árul? s elpusztítanának. Illyés Gyula i nyelvművelés területén 1» elentös munkát végzett. Nem lasznus ügy érdekében villog- alja azonban pallosál, amikor íz egyes, egyesek szavakra uneli, ha azokat némely, nó- nelyek jelenlésben használjuk, télete szigorú: „régóta le keleti volna leplezni, hordhatat- anná tenni a nevetségességé- rel”. Költőnk szerint az egyes «agyarul azt jelenti, ami nem tettes. Érvei és példái nem Meggyőzőek, mert ez esetben >lyan merev logikát követel íyelvünktől, amely távol áll öle. Az Értelmező Szótár szerencsére nem osztja Illyés 3-yula nézetét, s az egyes szót .íelyénvalónak tartja mellék- íévként is többes számú fű- íévvel némely, néhány érte- emben és főnévként is, rendszerint többes számban haaz- íálva, némely ember értelemjen. Mondják ezt széltében-hosz- zában a legszebben beszélő üdéken is. Egy sárospataki íénike az Iskolakertben meg- (illantotta. hogy a diákok narancsot esznek. „Egyesek na- [yon jól élnek” — közölte ve- em gondolatát. Mikszáth Kálmán egyes családtagok, Ambus Zoltán egyes előadások, trany János pedig A magyar lépdal az irodalomban című anulmányában egyes írók jel--, ős szerkezetet írta le. A Napjaink ián közölt, A kutyasétáltatás nüvészete című szatírámban nagam is így „vétkezem”: Egyesek talán odáig is me- észkednek, hogy nem tekintik gazi szakmának ...” Nincs az ossz társaságban, aki nyelvi lortékát egy gyékényen iránnyal, Mikszáthtal, Ma- áchcsal árul. E. Kovács Kálmán hangzó helyett néhány szóban rövidet ejtenek, pl. csípő, hízeleg, ígér, ítél, szelíd, alól, mellől, előtt, búza, csúnya, belli, gyűrű, de az ellenkező hiba is fellelhető: dícsér, finom, irigy, sima, posta, lakás, kör, öv, ún stb. Megfigyeltem ezen a vidéken azt is, hogy a köznyelvi rövid mássalhangzót hosszúval cserélik fel pl. a következő szavakban: egyébb, puffog, bággyadt, díjj, szijj, bakkancs, ellem, haliad, szallag, múllik, koppaszt, esső, erösset, de az ellenkező hibára is akad példa: gugol, újong, álal, isiáló, múlik, szakái, cuvog, viszája, ka- ratyol stb. Az idegen szavak kiejtésében megnyilvánuló hibákat itt nem említem, hiszen az másutt is gyakori jelenség. c.', 1 vnc nyelvhelyességi suiyos hiba viszont az úgynevezett suk-sük ragozás, amely itt talán jobban elterjedt, mint más tájakon: a -t végű igék tárgyas ragozásában kijelentő mód helyett felszólító módot használnak. (Látja helyett lássa, nevetjük helyett nevessük, szeretjük helyett szeressük stb.) A „jön hozzájuk” helyett hallottam a gyün üknáluk kifejezést, az pedig egészen általános még az értelmiség körében is, hogy a hasonlítást a -tói, -tői raggal fejezik ki a -nál, -nél helyett: tőlem nagyobb, idősebb az öcsémtől. Hallottam ezt pedagógustól is. Mindezt nemcsak azért mondtam el, hogy a nyelvi valóság felderítéséhez hozzájáruljak, hanem azért is, hogy egy valóban szépen beszélő vidék virágoskertjében a gyomokat, a fattyú- és vadhajtásokat irtsam. A szép magyar beszéd oltalmazójaként azonban szembe itell fordulnunk azokkal a kertészekkel is, akik jószándékú buzgalmukban gyomokkal együtt életre való növényeket ugyan az a és á nyíltabb és zártabb ejtését, a kettőshang- zós ejtést, az ö-zést, i-zést, a nyílt e-zést, elítéli, ha hosszú magánhangzó helyett rövidet ejtenek, de a hosszú mássalhangzók rövid ejtését és a rövid mássalhangzók hosszú ejtését például teljesen figyelmen kívül hagyja, sót a rövid magánhangzók hosszú ejtésével sem foglalkozik. A tájszólás hazánkban kiveszőben van. Az iskola, a könyvek, az újságok, a rádió, a televízió, a színház, a mozi a nyelvi egységesülést mozdítja elő, a művelődés és az emberi kapcsolatok szorosabbá válása a táj nyelvet egyre szűkebb területre szorítja. De nem érthetünk egyet azzal ar felfogással, hogy a köznyelvi kiejtés feltétlenül szebb a tájnyelvinél. Szemléltetés végett a nyelvet a ruházathoz hasonlítom. Semmi kétség, hogy a népviselet is a tájnyelv sorsára jut. De ki meri mondani, hogy a boltban, áruházban kapható öltöny szebb volna a házi szövésű népviseletnél? lett volna teHelyesebb hát> ha az idézett tanulmány szerzője ezt a címet adja művének: Hol ejtik a magánhangzókat a köznyelvi beszédnek megfelelően? Ami viszont a jelen cikkben is feltett kérdés lényegét illeti, a Bodrog—Hennád között a megjelölt járásrészeken valóban szépen beszélnek. Nem mintha ezen a tájon a köznyelvi kiejtés volna az egyedül uralkodó. Venyige helyett hallható itt vinyige, gubacs helyett gubics, vödör vagy veder helyett veder, jön helyett gyün, pálinka helyett pájinka. Eltérően az ország nagyobb részétől, kupának mondják a vízhordó kannát éppúgy, mint a széntartót, masinának a konyhai tűzhelyet, dikónak a deszkaheverőt. Hosszú magánI Aki a beszédnek nc*^£ taz értelmét vizsgálja, hanem * az ízét, zamatét, szépségét I élvezi is, az feltétlenül izgal- v masnak tartja annak eldőli- £ tését, hogy hol beszélnek leg- ; szebben magyarul. ? A kérdésre legutóbb egyik : nyelvtudományi folyóiratunkban, a Magyar Nyelvőrben, Imre Samu nyelvészünk válaszolt, s a kitüntetett országrész színhelyét így jelöli meg: „Sárospatak és a tőle nyugatra levő vidék, a Bodrog— Hemád közötti területnek kb. a Miskolc-Tokaj vonaltól északra fekvő része, kivéve annak legészakibb csücskét, ahol szintén jelentkezik az ö- zés.” A második helyre Budapest, a harmadikra Budapest környéke került. Bár a döntés hízelgő megyénkre, még inkább az encsi járás keleti, a szerencsi járás északi és a sátoraljaújhelyi járás nyugati részére, amely a dicsőségben közvetlenül részesül, talán mégsem érdektelen, ha megvizsgáljuk egyrészt a ►döntőbíró szempontjait, más- 3 részt megyénk megjelölt ré- 3szének nyelvezetét. ► Az idézett tanulmány lénye- 3gében a kiejtéssel, annak is ► csak egy részletproblémájával ’foglalkozik. A szerző a szép .besszédet a köznyelvi beszéd- ■ normához méri. Figyelmen 3kívül hagyja például alaktani •kérdésekben a nyelvhelyesség [érvényesülését, s ami még fájóbb, a beszéd módját meg ■sem említi, holott a szép be- iszédnek a stílus a legfontosabb ismertető jegye, hisz az irodalmi nyelv is elsősorban mondatszerkesztésében különbözik a köznyelvtől. Még azt sem mondhatjuk, hogy a Magyar Nyelvőr tanulmánya a kiejtésnek, a hangtani sajátságoknak tüzetes figyelmet szentelne. Kutatja tSzázhatvan általános iskolai tanterem avuitsága miatt fel kell számolnunk. Említettük, hogy magas a tanulócsoportok létszáma, és az egy tanteremre jutó létszám. A tanulólétszám lassú csökkenése, amelynek markánsabb jelentkezése körülbelül 1970~re várható, további tantermek létesítése nélkül nem enyhítené lényevn"°n a tanterem-ellátásban jelenleg még fennálló nehézségeket. Mindazonáltal az eddig létesített általános iskolai tantermekre, új iskoláinkra, azok ellátottságára büszkén hivatkozhatunk. Természetesen ez a büszke hivatkozás nem jelenthet maradéktalan elégedettséget, hiszen mindezt tovább javítani halaszthatatlan és fontos iel- adatunk, és éppen ezt célozza a városi tanács végrehajtó bizottságának azon intézkedése, amellyel felmérte és alaposan megvitatta Miskolc iskolatelepítési tervét, az iskolahálózat fejlesztésének szükségességét, amelyben nemcsak a földrajzi tagoltság, a tanterem-szaporítás, hanem az ehhez feltétlenül szükséges nevelőellátás megtervezése is fontos szerepet kapott. Ezzel a Kérdéssel külön foglalkozott a városi tanács végrehajtó bizottsága, és mint tervfeladattal a végrehajtás során is több alkalommal fog foglalkozni. Abból a gondolatból indultunk ki. hogy kultúr forradalmunk t alapvető tényezője az iskola, azon belül is az általános iskola és annak tanterern- ellátbttsága. Tudjuk, hogy Miskolcon még sok kívánnivaló van a művelődési intézményekben. Elsősorban a közművelődésiekben. Korszerűsíteni kellene egyik-másik már meglevő ilyen jellegű intézményünket, égetően szükséges lenne másfajta intézmények létesítése. Középiskolai tanterem-ellátottságunk sem kielégítő. Azonban az általános iskolai oktatásnak, mint a tudás legelső alapja nyújtásának, már sikerült általában jobb körülményeket biztosítani, és a felszabadulás óta épített új általános iskoláinkat, különösen pedig a második ötéves tervben épült 96 tantermünket, méltán soroljuk jó eredményeink közé. Benedek Miklós (63), de már csak egy általános iskolában, a görömbölyinek két osztályában van háromváltásos tanítás. Ez a korábbi évekhez képest nagy előrelépés, hiszen háromváltásos tanitás sok iskolában" volt még néhány évvel ezelőtt. Ma a váltási arány városi szinten 1,7, de van olyan iskola is, ahol csak 1,2. Miskolcon a felszabadulást megelőzően 259 általános iskolai tanterem volt. Ebből 76 tanterem vagy teljesen megszűnt, vagy jelenleg más célokat szolgál. Például iparitanulóintézet lett belőle. A jelenlegi általános iskolai tantermek száma 343. Tehát a felszabadulástól számítva összesen 100 tanteremmel szaporodott Miskolc általános iskolai tanteremellátottsága. Ezekből 64 tanterem régebbi Iskolák bővítéséből adódik, 96 pedig a második ötéves tervben épült 6 új iskolában (Szilágyi Dezső utcai, selyemréti, Kilián-déli, szirmai, pereccs-erenyöi, Fazekas utcai) található. Jelenleg 38 általános Iskola működik. A felszabadulás óta épült új iskoláink jó része igen korszerű, magasan kielégíti mindazon igényeket, amelyek szükséges feltételei a jó pedagógiai munkának. Itt említhetjük példának a Fazekas utcai, a selyemréti, a Ságvári utcai, a Miklós utcai, a Kilián-déli, a Kilián-északi, a Szilágyi Dezső utcai, a pereces-erenyői iskolát. És ha nem is rendelkeznek minden szükséges feltétellel, például tornateremmel, előadótermekkel, mégis igen jó körülményeket biztosít az oktatáshoz a József Attila utcai, a szirmai, a hámori, a tapolcai, a papírgyári új iskola, valamint a jelentősen kibővíteti Kun Béla utcai, a hejőcsabai és a martintelepi iskola. Sajnos, a régebbi általános iskolák egy része elavult, korszerűtlen, hiányoznak: a gyakorlati oktatáshoz, megfelelő műhelyek, előadótermek, nincsenek szertárak, tornatermek, és jónéhány régi iskola erős felújításra szorul. Olyan is van, amelvet a közel iövőben el33 A kulturális forradalom legbelső fontosságú tényezője az X iskola. Ezt a megállapítást, túl- 4 menőleg azon, hogy az iskola- 4 reformtörvény vitája során az X országgyűlésen is megerósítet- 4 ték, nem szükséges hosszasan X bizonygatni. Nyilvánvaló, hogy », széleskörű, általános műveltsé♦ get elsajátítani a társadalom- ' nak csak azon tagjai tudliat* nak, akik már eleve felvértezettek az alapvető ismeretekkel. a tudás elemeivel. A tudás nyújtásának, a kultúra kincsei élvezésének lehetősége már az általános iskoláitál kezdődik.. éppen ezért nem lehet közömbös számunkra soha egy megye, vagy egy város általános iskolai ellátottsága, mert. jórészt ettől függ, milyen körülmények között nyújthatjuk a tudás megismerésének lehetőségeit az élete kezdetén álló embernek. Aki Miskolc iskolaügyét figyelemmel kíséri, és a felnövekvő új társadalom tudásbeli gyarapodását fontosnak tartja, alighanem örömmel veszi tudomásul, hogy Miskolcon a második ötéves terv időszakára tervezett minden általános iskolai tanterem elkészült, és már az 1964—65-ös tanév elején valamennyi bekapcsolódott az oktatás szolgálatába, jobbá- tételébe. Ennek az örvendetes hímek ellenére még magas Miskolcon az általános iskolai tanulócsoporti létszám, általában 40 gyermeknél több jut egy osztályba, magas az egy tanteremre jutó tanulók száma
