Észak-Magyarország, 1965. február (21. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-17 / 40. szám
Szerfla, I3G5. február K, ESZAKMAGTARORSZÄG Bodrogközi történetek Mintha megsértődött a váratlan kiváncsiskodástól Két miniszterhelyettes látogatása Miskolcon Műszaki értekezletet tartottak a BÁÉV-nál Oj gáztermelő kazán az ózdi kohászatban Az Ózdi Kohászati Üzemekben kellő mennyiségű gőz hiányában az áramfejlesztő berendezések tel’estfm4nvét nem használhatták ki. Ezen több mint 40 millió forint felhasználásával új gőzfejlesztő kazánt építettek. A kombinativ tüzelésű, porszénnel, kohógázzal, majd a későbbiekben földgázzal működő kazán elkészült, és megkezdték az üzemi próbákat. A nemsokára rendszeresen üzemelő berendezéssel óránként 44 tonna négyszázhuszonöt fokos gőzt. állítanak elő, ami lehetőséget nyújt a gyár áramfejlesztő gépeinek teljes kihasználására. így évente 56 ezer megawatt villamos energiával termelnek majd többet a gyár erőművében, s jóval kevesebb áramot vesznek igénybe az országos hálózatból. Sőt, alkalomszerűen, amikor az üzemek kevesebb áramot fogyasztanak, az országos szükségletre is adhatnak majd. villamos energiát A Miskolci Ingatlankezelő Vállalat általános tevékenysége és 1965. évi feladatai talatszerzésig és főleg építőipari kapacitásunk továbbfejlesztéséig sajnos nem tudunk rátérni. Voltak persze gondjaink is 1964-ben. Az anyaggal való takarékoskodás. a munkafegyelem, a munkaidő kihasználása és ezáltal a termelékenyebb és jobb minőségű munka, tehát a gyorsabb szolgáltatás jelentős kívánnivalókat hagyott maga után. Az igaz. hogy az i'ií hérb'"'7ak évről évre igen szép számmal épülnek, amelyeket mi veszünk kezelésbe, de sokszor sajnos, meggyűlik velük bajunk is. Az új lakók hamar és gyakran jelentkeznek, hogy rossz a parketta, és sok a hiba. A legtöbb esetben igazuk van, és elkezdődik a hosszú vita, hogy a kivitelező, vagy a MIK köteles-e azokat kijavítani. Hibák az ií| épületekben Az épületek átadása után több helyen azt tapasztaljuk, hogy a kivitelezők a téli időszak alatt készített épületekben fűtik a cserépkályhákat, éspedig nem egy esetben koksszal, emiatt e kályhák egy része már az átadáskor rossz. Ezenkívül a kályhák szakszerű felépítésében is adódnak hibák. Mindezek akkor derülnek ki, amikor a lakó begyújt és használni akarja. De a kémények felépítése sem mindig megfelelő. aminek következtében vállalatunknak tavaly tömegesen kellett, különösen a Ki- lián-lakótelepen kéményt hosszabbítania. A lapos tetejű épületeknél gyakran a tető szigetelés sem tökéletes; Sok a beázás. Ugyanígy a fürdőszobák, az erkélyek és a teraszok szigetelései sem meg- , felelőek, és szintén beázások keletkeznek. A parkettával, különösen a mozaik-félével is sok baj van. Hamar felválnak. A vízcsapok, különösen a műanyagból készültek, gyorsan tönkre mennek, és egyes fajtákat beszerezni sehol nem tudunk. A konnektorok elhelyezése sem időtálló; Lazák, hamar kiesnek a falból. A nyílászárókra is sok a panasz. A felsorolt hibák azonban nem kizárólag a kivitelező rovására írandók, mert sokszor az anyaggyártó cégek is rossz konstrukciójú készítményeket küldenek. Sok olyan mulasztást is tapasztalunk, amelyek viszont a hanyag munkából adódnak. Saját építési részlegünkre ez évben is 16 millió forint értékű tatarozási munka vár; 5',"c' tervünk szerint a Miskolci Építőipari Vállalat kivitelezésében a Rákóczi utcában hat. a Széchenyi utcában legalább tíz épületen nagytatarozásra kerül sor. Vásárhelyi Imre tési- és közlekedési osztálya, valamint a Miskolci Építőipari Vállalat, amely a felújítási munkákkal foglalkozik, 1964- ben nagy gondot fordított rá, hogy teljesítse feladatát, és ennek sikeresen eleget is tett. A felújításokon kívül 1964- ben, saját építőipari részlegünkkel 16 millió forint értékű, különböző karbantartási, javítási munkákat kellett tervünk szerint elvégezni. A teljesítés eredményes volt. Feladatunkat 100 ezer forinttal túlteljesítettük. Ezenkívül tavaly a különböző vállalatoktól és új ktsz-ektől csaknem 6 millió forint értékű lakóházjavítási munkát rendeltünk. E tevékenységünk során, a felújítási munkákat nem tekintve, a bérlőktől beérkezett és jogosnak talált 21 878 javítási igényből kielégítettünk 20 630-at. 1248 igény kielégítésére kapacitás hiánya miatt 1965-ben kerül sor. Ez a munkamennyiség kevesebb minden előző évi „maradványnál”, de ennyi sem lett volna, ha vállalatunk műszaki dolgozói az év során bérlői beielentés nélkül csaknem 1500 javítási munkát össze nem gyűjtenek. Megkezdődött a sorkarbaníaríás Tavaly a Magyar—Szovjet Barátság téren, a Szemere és a Szamuely utcában kísérletképpen megkezdtük a sorkarbantartási munkákat. Ennek az a lényege, hogy a vállalat a bérlők kérése nélkül megállapítja a belső és a külső munkákat és azokat sorban mind elvégzi. így a tatarozás minden szempontból gazdaságosabb, és a bérlők számára is sokkal kedvezőbb. Ezt a módszert az idén tovább folytatjuk. De annak széleskörű ki- terjesztésére a további tapaszA Miskolci Ingatlankezelő t Vállalat feladata, hogy fel- \ újítsa, karbantartsa a kezeié- > seben levő állami lakóépülete- r két. Az elmúlt évben 38 mil- 1 lió forintot fordítottunk e cél- 1 ra. Miskolcon az épületek fel- r újítási munkáit 1953-ban kezdtük el. Azelőtt csak kisebb ja- t vitások történlek. De azóta, f 1965. január 1-ig 331 épület ]. teljes felújítását fejeztük be. j S ez, ha a jelenleg kezelésünk- x ben levő 1248 épületet tekint- j jük, azt jelenti, hogy eddig ősz- f szes épületeink 26 százalékát t újítottuk fel. % A Miskolci városi Tanács c végrehajtó bizottsága gondot r fordított a Széchenyi utca há- ' zainak rendbehozatalára és esztétikai arculatának megja- f vitására. Eszerint a Széchenyi !■ utcában az általunk kezelt 79 é épületből a már említett idő- t szak alatt 56 épületet újítót- 2 tunk fel. Más felújításokat a s város különböző utcáiban va- 1 lósítottunk meg. Ha a város- 1 rendezés miatt azt a szanálási e tervek lehetővé tették, igvekez- c tünk a sorfelújítást is megva- 1 lósítani. c 1 15 millió — tatarozásra Melyele elmúlt évi munkánk < főbb eredményei? A városi tanács végrehajtó bizottsága 1964-re 64 épület felújítását I hagyta jóvá. Ebből 59 épület i felújítása megvalósult, 5 épü- V let munkái hitelfedezet hiánya- t ban 1965-re húzódnak át. Vál- £ lalatunk életében az elmúlt tíz 1 év alatt először fordult elő, t hogy teljesíteni, illetve túltel- 1 jesíteni tudtuk a felújítási e munkák tervfeladatát. A tava- c lyi felújítási munkákra 15 s millió forint hitelkeretet kap- s tünk. A teljesítés ténvszáma s azonban 15 millió 200 ezer fo- j rint lett. A városi tanács épí- t Utat építenek a Bodrogközében, Sátoraljaújhelytől fel egészen Dámócig, vagy 50 kilométer hosszúságban. Évek óta dolgoznak, s Pácinig már el is készült az út. Sima, ru- .ganyos, bitumen burkolású 'út, passzió rajta a közlekedés. Nagy dolog ám errefelé, ahol fél századdal ezelőtt még víz, meg sár borított mindent.. Ősszel, télen csak úgy tudtak iskolába járni a gyerekek, hogy apjuk lovat fogott egy lapos fenekű csónak elé, ösz- szeszedte az utcából az ottlakó gyerekeket, és elladikozott velük az ábécé birodalmába. Persze, ez a kép ma már csak öregek emlékeiben él, hiszen a mocsarakat, a fekete ereket régen lecsapolták, és hogy a még „maradék” sarat is elűzzék a Bodrogközből, maguk, a községek is egyre- másra kedvet kapnak az útépítésre. A községíejlesztési alapból és lelkes társadalmi munkával csinosítják is lakóhelyüket, kövezik az utcáival, betonozzák a járdákat. Éppen ilyen munkában találtuk az egyik nagymúltú község lakosait is a napokban. Törik, bontják az utat, hogy ágyat készítsenek a szarát kiszorító köveknek. A burkoláshoz szükséges szürke andezit már a széleken dom- bosodik. — Most aztán igazán hasonlít a falunk a városhoz — fordul felénk kedélyes arccal az egyik gazda. — Hogy-hogy? <— nézünk srá kérdőleg. — Hát úgy, hogy az utcák nálunk is éppúgy fel vannak túrva, mint Pesten, vagy Miskolcon ... Elmosolyodunk, s amíg emberünk kis időre az ásónyélre támaszkodik, odahunyorítva megkérdezem: — Remélem, a kövezést ' abban az utcában kezdik majd, amelyikben a tanácselnök lakik? Mintha megsértődött volna- Pici felhő jelenik meg homlo- 1 kán, s hamiskásan legyint ‘ egyet. c — Ugyan kérem, hogy gon■ dolhat ilyet... Hisz az már 1 rég ki van kövezve... * í Amolyan tanyaközpontnak számít a Bodrogközben az , állami gazdaság egyik üzem- ' egysége, néhány házzal, gazdasági épülettel és egy árván t maradt gólyafészekkel. Az autóbusz itt kicsit tovább áll, ' mint másutt, mert innen el- ’ ágazás van többfelé. Vala- " honnan mindig jön autóbusz, 5 és meg kell várni a csatla- kozás miatt. ’ No, de azért indulhatnánk mar, hiszen az utolsó csatlakozó busz is bejött. Alii akart, . átszállt hozzánk. A vezető 1 csak hallgat, lapít, hümmög, miközben röpködnek feléje a ’ türelmetlen kiváncsiskodásoli. Kalauz ugyanis sehol, eltűnt valahová. Hát ez mégis sok ' — nyugtalankodnak az utasok, mikor indulunk már?- Van, aki panaszkönyvvel, fel■ jelentéssel fenyegetőzik, 9 : amikor szinte pattanásig feszült a helyzet, hirtelen előbukkant a kalauz. Lihegve kapaszkodik fel, majdnem beli esik a kocsiba, s alig tud szóhoz jutni a fuldoklástól, hogy ne haragudjunk, de van neki k erről a tanyáról négy kis utasa. Tanyasi gyerekek, akiket k mindennap hoz-visz a körzeti k iskolába. S ma. délben, amikor felvette őket az iskola előtt, azt mondta az igazga■ tó, hogy a nyolcadikos Pistinél baj van a matematikával. Év végén hármasa volt, most . félévre pedig kettesre rontott ' De ha így megy tovább, év ■ végére meg is bukhat — Ne tessenek haragudni l ■— tette hozzá kérlelőn —, • egy percre beugrottam a gyerek szüleihez, hogy jobban nézzenek utána dolgainak. Szégyen lenne, ha csakugyan megbukna év végén, nem vennék fel ipari tanulónak, pedig műszerész szeretne lenni az újhelyi Finommechanikában ... Tetszik tudni, a szállításon kívül egy kicsit patronáljuk is „pilóta” barátommal ezeket a tanyasi lurkókat ... • Nyelvészek jártak a múltkoriban a Bodrogközben, gyűjteni a régi paraszti élet szavait. Azt mondják, sietni kell vele, mert tíz év, és éppúgy eltűnnek gyorsan fejlődő, modernizálódó világunkból a szavak is, mint a hajdan volt népviselet. A földművelés szerkezeti változásai, a gazdálkodás gépesítése teljesen kiszorítja használatból a régi földművelés szavait. A fiatalok már nem is ismerik nagy részét, így hát a nyelvtudósok csak a nagyszülőkkel, a dédszülőkkel beszélgetnek ilyesmikről gyűjtő útjaikon. Egy fehér bajúszos nagyapa tartotta szóval ezúttal is a nyelvészeket, akik alig győzték feljegyezni az olyan régi szavakat, mint isztike, kasor- nya, szátva, íerhéc, kisafa. Aztán előkerült a ponyus is, amelyben valamikor füvet hátait a nagyapa a tehénnek, s bizony a négy tracska nem egyszer véres nyomot hagyott a vállában. Sokáig tartott a nyelvészkedés, úgy, hogy felfigyelt rá a közelben barkácsoló kisunoka is. Hallgatta- hallgatta a 8—10 éves legényke egy ideig, de úgy látszik, elégedetlen volt a nagyapa nyelvtudományával, mert amikor a vendégek gyönyörűségére éppen özönével árasztotta a számára teljesen érthetetlen szavakat, kis haraggal beleszólt a nyelvleckébe: — Ugyan, ugyan nagyapa, ne tessék már a bácsik előtt olyan parasztosan beszélni... (hej) Somoshői Gábor, az építésügyi miniszter első helyettese és Bondor József építésügyi miniszterhelyettes látogatott Miskolcra február 16- án, kedden. Somoskői Gábor végig részt vett azon a műszaki aktívaértekezleten, amelyen a BÁÉV idei intézkedési tervét beszélték meg. Bondór József közben helyszíni szemlét tartott a Mélyépítő Vállalat egyes munkahelyein; A BÁÉV értekezletén részt vett még Bárczi Béla, az MSZMP Borsod megyei Bizottsága ipari osztályának vezetője, Gyöngyösi István, az Építők Szakszervezetének főtitkára és Kopcsó László, az-;mt titkára. Az értekezleten Vincze Géza, a vállalat igazgatója ismertette az elmúlt év eredményeit és az új feladatokat. Vincze elvtárs elmondotta, hogy tavaly a vállalat 26 millióval termelt többel, mint 1963-ban, és ennek 90 százaléka a termelékenység növeléséből származott. 1168 lakást adtak át összesen Miskolcon, Ózdon és Rudabá- nyán (28-al többet a tervezettnél), valamint 36 fontosabb létesítményt. A miskolci Kilián-délen átadott 237 lakás a folyamatos termelés jóvoltából valósulhatott meg. Az újítások segítségével 544 millió forintot tudtak megtakarítani, kevesebb volt a baleset, mint tavaly, és ezek között egyetlen halálos végű sem akadt. Ugyanakkor az önköltség még mindig nem csökkent kellően, a tervek módosítása nehézséget okozott, és bizonyos fokú technológiai visszaesésről is beszélhetünk; Az idei tervek megalapo- zottabbak, kevesebb bizonytalansági tényezőt tartalmaznak, mint a régebbiek. A tervdokumentációk elkészültek, a létszámot is biztosították a munkákhoz. Az új tervek teljesítése végett a legszigorúbb ellenőrzést kell biztosítani. Nem maradhat el a számonkérés, ha valami nem készül el időben. A januári tervteljesítés 117 százalékos, az Özd-Bolyokon tervezett 12 lakást átadták. A további jó munka biztosítása céljából kellően elő kell készíteni a léliesítést, megfelelő technológiát kell alkalmazni, hogy a termelékenységet növelhessük és az önköltség csökkenjen. Vigyázni kell a helyes készletgazdálkodásra, a takarékossági intézkedéseket már csak azért is be kell tartani, mert a jól működő egységek az átlagosnál magasabb, a rosszul működőek pedig alacsonyabb összeget kapnak a nyereségrészesedésből. A műszaki fejlesztés szolgálatában júliusban újítási konferenciát tartanak; A bevezető előadást vita követte. — A neve? — Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Építőanyagipari Vállalat Szalonnái Mészüzem és Mészkőbánya. — Rövidebben? — Mészüzem. Nagy Balázs művezető szíves szóval sorolja a kis üzem ismertetőjét, minden más tulajdonságát, olyan pontosan, mintha már lel tudja, mióta dolgozna itt, pedig alig egy éve került ide. De akik itt dolgoznak, azok valamiért gyorsan megszeretik ezt a kis üzemecskét, és a magukénak, sajátjuknak érzik. Milyen egyöntetű volt például az öröm, amikor körülbelül egy évvel ezelőtt megtalálták az új bánya nyitásához alkalmas területet! A vasútépítést társadalmi munkában is gyorsították, és nem kellett biztatni senkit. Azóta már az új bányából hozzák a mészkövet. Méghozzá milyet! 98 százalékos mészkő! Sem a bányászat, sem az „Odaadás kel1 ehhez.,.*’ égetés nem mondható könnyű munkának. Mindkettőt állandóan a szabadban végzik. Mégis, az emberek vonzódnak ehhez a munkához. Nem „nyilatkoznak”, hogy mert „ez a munka a legszebb”, vagy „nem is tudnék ón már elmenni innen sehová”. Nem. Ezeket elhagyják. Inkább úgy bizonyítják vonzódásukat, mint D. Molnár József, aki a boglyakemencék berakásánál foglalatoskodik. — Én, kérem, 1933. óta foglalkozom mészégetéssel. Itt, ezen a helyen 16 éve dolgozom. — Ha alkalom nyílna rá, elmenne máshová dolgozni? — Persze, hogy el! Miért ne mennék? Ahol több pénzt lehet keresni, oda elmennék! — fis 16 éve nem akadt ilyen alkalom? — De akadt! — Es? — Hát... Nem úgy van az azért, mégsem! . A kemencékhez hív, és magyarázni kezd. A mészégetés fortélyairól. Mert rengeteg van. Például a kemence berakása, a bolthajtás megépítése sem olyan egyszerű. Ennek is van fogása, módja. Aztán az is fontos, bogi' milyen hosszú az ember karja, vagy milyen nagyságú benne, mármint a karban a lustaság. Mert a szenet be kell baiítani a lanátról egészen hátra is, hogy ott is lobogjon a lánc. Némely lustább ember csak az elejére teríti a szenet, bátra salakot lök. A tüzet szén. evenk’‘ esen kell elteríteni, hogy mindenütt egyformán égjen. Aztán még hányféle apró fogás, ami elronthatja, vagy segítheti a mész tisztaságát! — Szpval, csak azt akarom mondani, hogy odaadás kell ehhez. Éneikül nem megy ... Hat darab, régi típusú boglyakemence sorjázik egymás mellett. Hat jókora gödör. Tele rakják mészkővel, alul ügyesen kiboltozzák, tetejére aprót szórnak, hogy jobban zárjon, majd alágyújtanak. Egyszerű, régi módszer. Kitűnő meszet ad. csak egy kicsit költséges. Arrább, a két, modern, messzire látszó aknakemence már kevesebb költséggel üzemel. A régiek a boglyákat jobban szeretik. Azokat, amelyekről most D. Molnár József mesél. — És jöjjenek el akkor is, amikor begyújtjuk a kemencéket. Amikor izzanak, lobognak. Különösen este szép látvány!... Persze, ha jól készítik el. De ide jöhetnek bármikor. Megnézhetik! Aztán társával együtt tovább építi a feltöltetlen boglyákat; Priska Tibor
