Észak-Magyarország, 1965. február (21. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-12 / 36. szám

!XXX évfolyam, 36. szám Am; 50 fillér Péntek. 1965. február 12. f A MAGVAK SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SORSOD MEGYE: BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Az összevonás hasznosnak bizonyult Gazdag zárszámadás a miskolci Táncsics Tsz-ben Hogyan segítsék a fiatalok a termelést? ^___________________________ _______—J K ádár Já nosel az országgyűlés csütörtöki ülésszakán Az országgyűlés csütörtökön folytatta az 1965. évi állami költségvetésről szóló törvény- javaslat tárgyalását. Az ülésen részt vett Dobi István, a Nép­köztársaság Ehiöki. Tanácsának elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Fock Jenő, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Komócsin Zoltán, Rónai Sándor, Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, s a Politikai Bizottság póttagjai, a Központi Bizottság titkárai, valamint a. kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt •t budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. Az ülést néhány perccel 10 óra után Vass Jstvánné, az országgyűlés elnöke nyitotta ■meg. Bejelentette, hogy a forradalmi munkás- paraszt kormány megbízásából Péter János külügyminiszter eljuttatta hozzá a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának üzenetét a délkelet-ázsiai agresszióról. Az országgyűlés elnöke tegnap megkapta a Né­met Demokratikus Köztársaság népi kama­rájának a világ valamennyi parlamentjéhez intézett felhívását is, a Német Szövetségi Köztársaságban a náci és háborús bűnök üldözése megszüntetésének megakadályozása tárgyában. Az országgyűlés elnöke az üzene­tet és a felhívást előzetes tárgyalásra kiad­ta. az országgyűlés külügyi bizottságának és szétosztana a képviselők között. Az elnök javaslatára az országgyűlés úgy határozott, hogy a külügyi bizottság jelenté­sét a költségvetés tárgyalásának befejezése után tűzi napirendre. Ezután folytatódott a költségvetési vita. Kádár János, az MSZMP Központi Bizott­ságának első titkára, a forradalmi munkás- paraszt kormány elnöke emelkedett szólásra. Az 1965. évi népgazdasági feladatukról Tisztelt országgyűlés! Képviselőtársaim, kedves «•iv társak: Felszólalásomban — a tel­jesség igénye nélkül — belső helyzetünk, munkánk és kül­politikánk néhány kérdésé­vel kívánok foglalkozni. Politikai kérdéssel kezdem. Mindenki jól emlékszik ar­ra, hogy a múlt év őszén, amikor közvéleményünk szá­ntóra váratlanul személyi változás történt a Szovjet­unió párt- és állami vezeté­sében, bizonyos nyugtalan­ság jelentkezett nálunk a szocializmus híveinek széles köreiben. Az foglalkoztatta az embereket, nem változik-e a Szovjetunió politikája, nem változik-e nálunk a párt és a kormány politikája? Ebben a helyzetben is megmutatkozott, milyen nagy Magyarországon a rokonszenv a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának eszméi, a Szovjetunió általános poli­tikája iránt. Megmutatkozott az is, meny­nyire erős és milyen mély gyökeret vert, mii yen nagy támogatást élvez az ország­ban, a tömegeknél pártunk, a Magyar Szocialista Munkás­párt és a kormány politikája. Abból az általánosan és egy­behangzóan kifejezett kíván­ságból, hogy ne legyen sem­miféle fordulat, változás a politikában. talán . minden másnál világosabban és meg­győzőbben kitűnt, hogy a magyar nép nagyra ér­tékeli pártunk vezetését cs a szocialista építésnek azt a. gyakorlatát, amely az utóbbi években nálunk ki­alakult. A nemzetközi közvélemény rövid idő alatt meggyőződött arról, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártjának poli­tikája nem változott. A ma­gyar közvélemény ugyancsak rövid idő alatt meggyőződött arról, hogy a Magyar Szocia­lista Munkáspárt politikája sem változott. Ez mind párt­tagságunknak, mind egész népünknek mély megnyug­vást, s megerősödött bizton­ságérzetet adott. Az említett őszi napok — mint minden ilyen helyzet — nagy tanulságokkal szolgál­tak az emberek véleményé­nek megítélése szempontjá­ból is. Ilyenkor mutatkozik meg igazán, ilyen helyzet­ben. hogy ki. hogvan, milyen szilárdan áll a lábán, ki bi­zonytalankodik? Ilyenkor az is szembetűnőbb — s jó, ha ezt nem feledjük, hogv noli- tékánknak, rendszerünknek nemcsak szilárd hívei van­nak, nemcsak bizonytalan­kodók vannak, hanem akad­nak politikánknak, rendsze­rünknek ellenzői és ellensé­gei is. A politikánkkal, rend­szerünkkel szembenállók szá­ma az országban a nép töme­geihez, a szocializmus őszinte híveinek számához mérten csekély, de mégis, ilyenek is vannak. Vannak jobboldali­ak, akik szüntelenül lemon­dásokról, a kormány, a rend­szer bukásáról álmodoznak és suttognak. És akadnak úgy­nevezett „baloldaliak” is, akik mint mondják, változat­lanul az „igazi, harcos, ke­ménykezű vezetés” idejének visszatértét várják; Jó lenne, ha itthon is és határainkon túl is, végre min­denki megértené, hogy noha az élet új és új kérdéseket tűz napirendre, és a dolgok természetes rendje szerint időről-időre személyi válto­zások is vannak a tisztségek­ben, politikánk fö irányvonalát megőrizzük és továbbfej­lesztjük, megvédjük min­denféle torzítási kísérlettel és mindenkivel szemben. Azért hangsúlyozom ezt, tisztelt országgyűlés, mert alá kívánom húzni, hogy po­litikánk nem a napi konjunk­túrától függ. Politikánkat a horthysta hitlerista fasisz­ták ellen, a néphatalomért, a személyi kultusz ellen, az el­lenforradalmi felkelés ellen vívott harcokban, súlyos küzdelmek egész korszakán át együtt kovácsolta ki a párt, a munkásosztály, a nép, s az érvényes a szocialista Magyar- ország teljes felépítésének egész időszakára. Nincs ma erő, amely poli­tikánk fő irányvonalát megváltoztathatná. Ennek tudatában élhet és dolgoz­hat nyugodtan népünk, minden honfitársunk. Tisztelt országgyűlés! Ked­ves elvtársak! Ami a jelen ülésszak napi­rendjén lévő 1965. évi, mind­két fő tételében kereken 98 milliárd forintot, ezen belül 174 millió forint bevételi többletet előirányzó költség­vetést illeti, az tükrözi és meghatározza egy esztendő egész gazdálkodását, a szocia­lista építés erre az időszakra szóló ütemét. A költségvetés országgyűlési vitája maga, éppen úgy, mint az üzemek­ben, intézményekben folyó tanácskozásokon, a mezőgaz­dasági termelőszövetkezetek közgyűlései örvendetes mó­don bizonyítják, hogy a gaz­Ezek hiábavaló és dőre reménykedések. Némely vallási szekta pap­jai hetenként egyszer megjó­solják a világ végét, a párt­ós kormányellenes jobboldali elemek hozzájuk hasonlóan, immár húsz esztendeje min­den héten megjósolják a né­pi demokratikus rendszer végét. Ha ez a vég nem kö­vetkezik be, nem zavartatják mafiukat, és újból megjósol­ják; az igazán semmibe sem kerül nekik. Ezek az embe­rek azok, akiknek minden dasági és kulturális építés időszerű kérdései mindinkább foglalkoztatják társadalmun­kat. és a szó teljes értelmé­ben közüggyé váltak. A magyar népgazdaság ál­talános helyzetét, s fejlődésé­nek ütemét legjobban való­ban második ötéves tervünk eddig eltelt első négy évi tel­jesítésének fö adataival szem­léltethetjük. A négy esztendő alatt, mint erről már ismétel­ten szó volt, a nemzeti jöve­delem 23 százalékkal, az ipa­ri termelés 40 százalékkal, a mezőgazdasági termelés 10 százalékkal, az, áruszállítás 32 százalékkal növekedett. A be­ruházásra és felújításra for­dított összeg 1964-ben kere­ken 26 százalékkal volt ma­gasabb. mint 1960-ban. A négy év alatt a termelé­kenység az állami iparban 22 százalékkal nőtt, a me­zőgazdasági felvásárlás 26 százalékkal emelkedett. Ugyanezen idő alatt a munkás-ót ás alkalmazot­tak reálbére 9 százalékkal, egy főre eső reálíttvedel- me 18 százalékkal, a pa­rasztság reál-fogyasztása 13 százalékkal, a kiskeres­kedelmi forgalom 25 szá­zalékkal nőtt. Nem volna azonban pontos ez a kép, ha nem tennénk hozzá, hogy ez alatt az idő­szak alatt a beruházási tervet 13 százalékkal túlteljesítettük, a honvédséget korszerű fegy­verzettel láttuk el, előterem­tettük a szükséges anvaei fe­dezetet a mezőgazdaság szo­cialista átszervezéséhez, s mindvégig pontosan eleget tettünk nemzetközi fizetési kötelezettségeinknek is min­den iránvban. A társadalmi forradalom oly nagyjelentőségű kérdését, mint a mezőgazdaság szocia­lista átszervezése, nem lehe­tett számológépekkel előre jó, legyen az az építő mun­ka nehézsége, a nemzetközi helyzet bármely eseménye, vagy árvíz, vagy aszály, ha az feltevésük szerint rossz a népnek és nehézséget okoz a rendszernek. Jó nekik^-jobb­oldali reményeik táplálására és rémhírterjesztésre János pápa halála, Goldwater — az azóta csúfosan megbukott — amerikai elnökjelölt egy kommunistaellenes, uszító be­széde, Hruscsov felmentése, egy nyugati államférfi várt, vagy akár egy szovjet állam­férfi számunkra váratlan magyarországi látogatása. Bár ezek a kávéházi kon* rádok ezt semmiképpen nem akarják tudomásul venni, az idő már eljárt fe­lettük, s népünk szeren­cséjére az eseményekre nincs, és soha többé nem is lesz befolyásuk nálunk. Politikánk elvileg megala­pozott, a gyakorlatban ki­próbált és bevált Pártunk ön­álló, országunk szuverén, fejlődésünk minden kérdésé­ben választott legfelsőbb párt- és állami szerveink döntenek. A magyar nép ma­gáévá tette a szocialista tár­sadalom teljes felépítésének programját, s az út mentén elmaradozó madárijesztőkre pillantást sem vetve, mindén akadályon át feltartózta tha* tatlanul halad előre történel­mi útján. (Taps.) „megtervezni”. Ez elsősorban egész fejlődésünket érintő társadalmi és politikai kér­désként jelentkezett és gaz­dasági szempontból is indo­kolt volt. A mezőgazdaság­nak előbb-utóbb minden or­szágban át kell térnie a nagyüzemi gazdaságok rend­szerére. Ez teljesen ellentétes módon ugyan, de végbemegy mind a szocialista, mind a kapitalista országokban fel- :artláthatatlanul. A földesúri tőkés nagybir­tokot mi, igen helyesen, már korábban szétzúztuk, az 1953 —61-es években pedig meg­érett a helyzet a mezőgazda­ság szocialista- átszervezésé­re. Bűn lett volna a történel­mi alkalom elmulasztása, s hogy ez mennyire így van. bizonyítja, hogy az átszerve­zést sikerrel, egészségesen végrehajtottuk. Munkásosztályunk, pa­rasztságunk, ncniink a párt vezetésével nagy és dicső, forradalmi tettet hajtott végre, amikor a mezőgaz­daság szocialista átszerve­zését a megfelelő időben és módon megvalósította cs ezzel befelezte a szocialis­ta társadalom alapjainak lerakását. Az elmúlt négy évben a terv alapján fejlődőit népgazdasá­gunk és megoldottuk előre ki nem számítható, nem tervezett, de életbevágó fontosságú nagy feladatokat is. Dolgozó népünk nem érezte meg az előre nem látott milliárdos kiadásokat, az életszínvonal ezekben az évek­ben is emelkedett. Mindez meggyőzően bizonyítja szocia­lista népgazdaságunk szilárd­ságát. a benne rejlő hatalmas lehetőségeket és néniink alkotó erejét. Az eredményekben benne van a helyi vezetők és szakemberek tízezreinek, az önzetlen társadalmi munkások, az egyszerű párttagok, a szo­cialista brigádtagok százezrei­nek lankadatlan fáradozása, milliónyi dolgozó becsületes munkája. Mi az ország gazdasági Az elhangzottakkal koránt­sem akartam azt mondani — folytatta ezután Kádár elv- társ —, hogy minden feladatot példásan oldottunk meg, vagy hogy a gazdasági munka nem szorul javításra. Már nem egy­szer rámutattunk arra, hogy a gazdasági munkában a jelentős fejlődés és a szá­mokkal mérhető előrehala­dás mellett vannak olyan egyenetlenségek, nehézsé­gek, hibák, amelyek meg­szüntetéséhez kellő figye­lemre. és nem kevés erő­feszítésre van szükség. A négy év alatt az ipari ter­melés növekedése elérte, a me­zőgazdasági nem érte el a ter­vezettet. Az import a terve­zettnél gyorsabban, az export lassabban növekedett. A ter­melékenység lassabban növe­kedett. az önköltség kisebb mértékben csökkent a terve­zettnél: ennélfogva a termelés snzdnságossóeí mutatói rosz- szphbak a kívánatosnál. A kormány mindert neve­tem be vette az idei népgazda­sági terv elkészítésónél. Ebben zz évben a termelés növelésé­nek előírénvzafa kisebb az elő­ző évinél, viszont naevobb sze­repet kannak a gazdaságosabb termelést, a külkereskedelmi mérleg javítását, a takarékos­ságot e’lősogítö tervfel "datek. Az edd?«*; eredmények, a mognldett nagv feladatok h'zonví+iák. hogs- gazda- sáynoHt'kánk alapvetően helves, azon változtatnunk JV»*n kell. A gazdasági fei- tődés mai. mfj-'-s-hb szin*- ío n.ftnMs lírKS. a-* ed­diginél honvolultahh köve­telményeket támaszt. Most — amint ezt helyesen a eredményeire, mint a ma­gyar nép hallatlan nehéz­ségek között eléri, nagy­szeré sikereire vagyunk büszkék. folyó költségvetési vitában a felszólalók mindvégig hangoz­tatták — a szocialista építés minden területén döntő szere­peket kell kapnia a gazdálko­dás hatásfokának, a reálisan mérhető és kiszámítható ered­ményeknek, a minőségi mun­kának. A gazdasági munkát minden téren, a tervezés, az irányítás, a kivitelezés, a szállítás és az értékesítés minden területén javítani kell. Ennek elviekében megfelelő intézkedések történ­tek a középfokú irányító szer­veknél és a kormányszervek­nél is. A kormány az évelejei pénz­ügyi takarékossági intézkedé­seken kívül előterjesztést tett a Munka Törvénykönyvéhek módosítására is, többek kö­zött: azért, hogy ott, ahol tény­leges létszám felesleg van. ellxv cs'‘ásókat lehessen eszközölni. A dolgozók nagyon jól íudiák, hóm- míg a munka lesrlöhb területén évek óta hallatlan munkaerőin any­uval küzdünk, helyenként fölös a létszám, s tényle­gesen nem dolgozó embe­rek vannak. Intézkedés történt arra is, hogy rendezzék a normákat ott, ahol ez indokolt. ■ A vég­rehajtás a gazdasási vezetők kötelessége. Az irányító szer­veiének. a helyi párt- és szak- szervezeti szerveknek felada­tuk ellenőrizni, hogy a végre­hajtásban érvényesüljön az emberség és az igazság, a szo­ciális szempontokat és a vég­zett munkát e«varánt vegyék figyelembe. Ellenőrizni kell azt is. hogy senki se legyen gavallér a becsületes dolgozók; szocialista közösségünk kárára* módosított rendelkezései ér­telmében a tartósan egy he­lyen dolgozók az eddiginél nagyobb kedvezményben ré­szesül nelc, az úgynevezett vándormadarakat pedig az eddiginél erőteljesebb ked­vezmény megvonással és bér- szintcsökkentéssel lehet és kell fegyelmezni. Rendet kell teremteni a. másodállásoknál és ntel- lékfoglalkozás''kuá1 is. Továbbra is szükséges és hasznos, hogy azok a jó szak­emberek, akik erre képesek; fő állásuk mellett, az építő munka javára, másutt is ka­matoztassák tudásukat, s ezért megfelelő díjazást kap­janak. De meg Ireil szüntetni azt, hogy bárki a főállásában, az általa elvállalt munka ro­vására vállaljon másod-, sőt harmadállásokat. re való. Nem kétséges, hogy ha előre akarunk haladni, jobban érvényt keli sze­rezni a gazdaságosságnak, és javítani keli a munka­fegyelmet. Nálunk a társadalom szük­ségleteinek megfelelően kü- lön-külön és a maga he ivén vannak otthonai az aggok- (Folytatás a 2. oldaümt Hz intézkedéseket megértik és helyeslik a becsületes dolgozók A Munka Törvénykönyvének A kormány úgy véli, hogy a munka hatékonyságának nö­velése, a hol yen kén t megtalál­ható megengedhetetlen laza­ság felszámolása, a munkafe­gyelem megjavítása szükséges­sé teszi ezeket az intézkedése­ket és biztosak r'agyunk abban, bogy ezt megértik és helyeslik a becsületes dolgozók. Á be­csületes dolgozók azok, akik munkáiukkal előteremtik a munkaképtelen öregek, rok­kantak, betegek, s a gyerme­kek eltartásához szükséges an vari a kát. Senki sem kötelezheti azonban őket arra, hogy még ezen felül tartsanak el ép, egészséges, munka­képes. de nem dolgozó, vagy a munkát csak imi­táló emhereket. Meg kell javítani n mira- kaerkölesöt és a fegyelmet más vonatkozásban is. Érvényt beli szerezni * gazdaságosságnak, és javítani kell a munkafegyelmet! Bizonyos, hogy azok, aki­ket az intézkedések hátrányo­san érintettek — amelyek pedig végső fokon az ő ér­dekükben is történnek — most nem fogják ezért di­csérni a kormányt, de ez szá­munkra elviselhető. Az intézkedések szüksége­sek és ez a döntő! Az egész nép érdeke mindennél előbb­Foüfikánk fő iráKYvtmafóf megőrizzük és továbbfejlesztjük, niegvédjlik minüentéie torzítási kísértette! szemben 3 gazdaságii fejlődés mai, magasabb szintje újabb, az eddiginél bonyolultabb követelményeket támaszt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom