Észak-Magyarország, 1965. február (21. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-07 / 32. szám

»es. MGnSbr 1

ESSAKTKAGYARÖRSZÄG

7

A vándorán

Vígét ért a vándorút, öreg Kacsmarik szögre akasztotta a krosenykát, a kamrába dobta botját, maga meg behúzódott a tűzhely melletti lócára, hogy melengesse csontjait Szavát is alig hallani már. Minek? Hallhatták eleget. Érces-rekedtes nótát dalolt évtizedeken keresztül: „Fazekaat toótóózni!” Megugatták a kutyák, csapatostól rohantak nyomában a gyerekek és fúj- t. k a refrént: „Foótóózni!”

— Rusnya csibészek, de sze- t - Item őket...

Mert neki is voltaic gyerekei, akiket hónapokon át nem látott, hírt se hallhatott róluk, olykor ő adott magáról életjelt, álkombákom betűkkel írt lapot küldött haza, hogy él.

Megtért már hozzájuk végleg, csakhogy ekkorra megnőttek mind, alig emlékszik rájuk, milyenek voltak kicsiny korukban. Inkább a kis csibészek maradtak meg emlékezetében, akiknek milliószor meghúzva maga mögött az ajtót, és elkezdte próbálgatni az elmásított hangját. Tízszer is el kellett ismételnie — hogy „az éjjeliőr nappal alszik” —, amíg rátalált az elnök hangjára.

Lábujjhegyen topogott végig az istállón. Talán két méterre Ortótól volt egy oszlop, amögé rejtőzött. Kilesett. Ortó édesde- den aludt, brummogó hangot hallatva. Gubásban a nevetés csengettyűit rakosgatta egymás hegyire-hátára a jókedv — hogy fognak azok szólni, ha sikerült a gyerekes csíny!

Gubás megnyomkodta a torkát,, nyelt rajta néhányat, mert már a jókedv előlegért nyoma- kodott fel a nyeldeklőjén, úgy, de úgy csiklandozta a nevethetnék. Megbújt az oszlop mögött, aztán:

— Az éjjeliőr nappal alszik! — mondta fennhangon, meglepően eltalálva az elnök hangját, akinek ez volt a szavajá- rása.

Ortó agyafúrt alvó volt, rászoktatta a két esztendei éjjeli- bagolykodás, nem ugrott fel az álomból riadtak bamba gyámoltalanságával. Ügy tett, mint aki éppencsak a szemét pihentette, azért engedte rá a szempilláját'. Nem is moccant, maradt nyugodtan, s úgy szólt:

— Bújj elő, elnök úrrr, láttam, amikor begyüttél.

Gubás már nem bírta tartani a nevetést, a viháncoló jókedv felkapta harsány csengettyűit és rázta, rázta, ahogy csak bírta, újjongva, repeső örömmel, a gyerekek fékevesztett szilaj ságával. A vén ember úgy ugrált a hersegő betonon, mint akinek elmentek ott- honrul, fogta a hasát, majd lekapta kucsmáját, földhöz vágta. A tehenek nyugtalanul fordultak oda, ugyan mi ütött éjszakás gazdájukba, hogy any- njfira nevet.

Balogh Géza művészfotoi

Kérek még egy lapot

Keret

Nem a cirádás képkeretről, hanem arról a <bizonyos keretről van szó, amelyet termelő és kereskedelmi vállalatok emlegetnek, valahányszor megrendeléseket látnak.

Jelen esetben az úgynevezett Resista izzók keretéről. Néha már alig látni, milyen jegyet kap az utas a villamoson és milyen pénzt a kalauz — olyan tökéletes a homály. Az oka: nem kapható belső világításra alkalmas, rázásmentes izzókat.

Levelek mennek és jönnek. Írásban vitatkozik a Miskolci Közlekedési Vállalat a Borsod megyei Vas- és Műszaki . Nagykereskedelmi Vállalattal, de ettől még sötét marad a villamosok belseje.

Nincs keret. Kétezernyolcszáz darab izzó helyett mindössze 200 darabot igazolt vissza a kereskedelem.

Mert ennyire van keret!

— pá —

Kis fejben nagy gond

Uj könyvek a miskolci könyvesboltokban

Az elmúlt hét könyvei kö- kiemelnünk. Ebben találhat- másrészt, a nemzetközi Kaffka- zül elsősorban a Parttalan re- juk egyrészt Roger Garaudy konferencián elhangzott fel- alizmus? című, esztétikai mű- fenti címet viselő híres, nagy szólalásokat, köztük a nálunk veket tartalmazó kötetet kell vitát kiváltott tanulmányát,

ötszáz szaksmiiiScäsfefölf a m:;$k®rd tárás isz-slfees;

A miskolci járás területén a különböző tanfolyamokon jelenleg 500 termelőszövetkezeti dolgozó tanul. A szakmunkásképzést három termelési tevékenységre, a növénytermelésre, az állattenyésztésre és a kertészeti munkára összpontosítottuk.

Legtöbben az egytől három évig tartó körzeti és üzemi tanfolyamokon vesznek részt, de sokan tanulnak a 4—5 hetes iskolákon is. Ezeken főleg sertés-, baromfi-, szarvasmarha tenyésztőket, növényvédőket, gépkezelőket, öntözéses növénytermelőket képeznek.

Ebben az évben három gyümölcstermelő szaktanfolyamot is szerveztünk. A kisgyőri Alkotmány Tsz-ben például, ahol ebben az évben 200 hold őszibarackot telepítenek, máris megkezdtük a képzést. A tanulók nagyobb része 20—25 év közötti nő.

A megfelelő számú növény- termcsztőtgépész biztosítása végett a Felsőzsolcai Gépállomáson és a lcesznyéteni Szabadság Tsz-ben szerveztünk traktoros iskolát. A hallgatók a három hónapos tanfolyam után alapfokú traktorvezetői vizsgát tesznek. Az eddig kiképzett traktorosokkal együtt erőgépeinket már zavartalanul üzemeltethetjük, sőt a gépek 30—40 százalékánál a két műszak is biztosítható lesz. Célunk az, hogy a jövőben a most szervezett új, két iskolában rendszeressé tegyük a traktoros képzést, és évente legalább 120 traktorost tudjunk megfelelő képesítéssel útjára bocsátani.

Kocsis Imre oktatási előadó

is jólismert Ernst Fischer osztrák esztétikusét. Garaudy híres tanulmánya ugyanis éppen a Prága mellett megrendezett Kafflca-konferencián állt a vita kereszttüzében. A kötethez Mesterházi Lajos írt utószót. Az esztétikusok körében hatalmas visszhangot keltett vita nyilván izgalmas olvasmány lesz az irodalom, az esztétika és a filozófia barátainak is.

Nem tudni hányadik kiadása ban lát már napvilágot Flaubert remekműve, a Rovaryné, de azt hisszük, akiknek nincs meg még, örömmel értesül róla. hogy ismét megjelent. Akif érdekelnek az életrajz-regények, annak felhívjuk figyelmét Alfred Amende könyvére* amely Nobelről, a híres dina- mitlcirályról, a róla elnevezett díj alapítójáról szói.

in. i

keit kutatja. Ami a kezdet és *

a vég között van, homályba ,

vész, összekúszálódnak a ké- 5

pék. Egyetlen hatalmas ablaktáblán milliónyi színben |

tündököl az emlék. Mert úgy |

kezdte, ablakosként. Tizenkét I

éves lehetett, amikor bátyja azt mondta neki: „Na .Tozsó, j

vedd a krosenykát és gyere ve- |

lem.” S ő hátára akasztotta és *

ment, lesni a szakma forté- |

lyait. Bár nem nagy szükség Í:

volt rá. Vérében volt a szak- |

ma. Örökölte nagyapjától, ap- §

.iától. Igv hát nem is esett |

kétségbe, hogy magára marad. |

amikor egy félév múltán, a |

császár és király háborúba 1

szólította bátyját... Egyedül f

járta a falvakat, városokat, s |

egyedül fújta már a nótát: „Ab- £

lakoót csinálni, ablnkooót!” Ha §

elfogyott az üveg, hazatért né- . | hány napra, újabb táblákat |

vásárolt a hutából s megint |

elbúcsúzott pár hónapra.

Aztán egyszer elbúcsúzott az |

üveges mesterségtől is, amely- I

hez úgy értett, hogy szabad 1

kézzel húzta rajta a dejman- 1

tot s nem tévedett soha, 1

egyetlen millimétert sem. Ak- *

kor, utoljára tótul . sírta bele fájdalmát az ismerős falvakba: „Obiaki pravity dajtyee...!” , - Remegett a hangja és könnye- i zett. Krosenylcával a hátán [ táncot járt a kocsma asztalán t és pálinkát ivott, , sokat. É's J még kevesebbszer járt haza. i A huta bezárt, bádogot meg J minden városban vehetett, i szegecseket is, a dejmantoí • [ kis kalapáccsal cserélte fel, a i gittet dróttal, még a magányt j is megosztotta Kuma Gyuri- i val, ne kelljen egyedül cipelnie bánatát... Később ■ még többen csatlakoztak hoz- 1 zá, felosztották maguk között | az országot, de hazafelé mind * együtt jöttek, vártak egymás- j ra, ha kellett napokig, a vá- • rost őrző, út szélén tanyát ( vert bádog Krisztus alatt, aki i lenézett rájuk és sajnálta J őket. Egyszer, egyetlen egy- » szer nem várták be Ignácz [ Miklóst. Heti késéssel érkezett i haza, Vágáshutára. „Hol jár- | tál?” „Ünnepségen. Kereszt- i komának hívtak meg a cigá- [

nyolc

__” Az 6 szemükben a f

d

rótos tót is ember volt, és J ország vándora, miként ők. i Pedig a drótos tót még aján- J dékot sem adhatott, még azt i sem tehette meg, mint itthon, J Vágáson, ahol az a szokás, hogy i , lakodalomkor, keresztelőkor J iduhajkodva beverik az ablako- « [kát, hadd csörögjön, csillogjon i í az ezernyi üveg ... Hanem a | i’ viskókon nem volt üveg, még [ ablak sem, így csak a tisztes- [ i, séget hagyhatta ott, meg a

Í cuppanós puszit a kis fekete [ arcra...

i Hej. hej, emlékek, rátok i f sincs már szükség, csak fájdít- j rjátok a drótos tót szívét és i [hamisan idézitek ifjúságát. J [Mit ér már az élet, ha az era- !

‘ bér arra se képes,1 hogy fel- !

I kapaszkodjon a hegyre, amely ^körbezárja a falut és onnan, a f csúcsról nézze meg, tavasz $ idején merre indulnak *a fiatalabbak. De őket is minek í nézné már? Tizenketten ma- íradtak csak s a hangjukat Tsem hozza erre a szél, mert z- t nem kurjongatnak már, meg V szükség is alig van rájuk... al

♦ V(

öreg Kacsmarikot felrázza Váz emlékezés. Fejébe nyomja ( kucsmáját, felkerekedik a ló- teáról és rácsap az asztal lappjára, hogy reccsen a fa.

P — Apjuk no, mi van veiled? Ej, vénember, megker- | gültél, tán?

e, „ __ ki

V Öreg Kacsmarik a kamraba lemegy. Vállára veti lcruseViy- q p kaját, még meg is simogatja, jj, A veszi a botját, harmadik láb- k Inak. n

T Megyek... k

\ És elindul a kapu felé. Fo- si 2 gat lan szájával kacag és v kiabál: „Obiaki pravity daj- é1 , $tyeee!...” összeszalad az ut- í* , t ca az ismerős hangra. Neve- f :£ tik: megbolondult öreg Kacs- i£ ií marik? Dehogyis. Csak pró- st

Ybát tart. Még egv utolsót. tl $ £[' : Y Aztán visszafordul. Nehezen 'v i V szuszog. „Kusti te, mit vi- i 4 háncolsz!” — rúg a kutya fe- n : t lé. Bemegy a kamrába és so- ;< ' l, káig nem is jön elő. g

' A , e

• Y Csala László g

Y Foto: Szabados György, n

Y J-i

Ortó lesunyt fejjel, sötéten^ nézte ugrabugráló cimboráját.« „ Legszívesebben hozzávágott 1 „j volna valamit, de mivel nem! . volt a keze ügyében semmi, jSc hát szót vágott hozzá, sértő, 4C1 goromba szót: AaJ

— Te gyüttment lcódisfajzat,^ . te, ennyi vagy előttem! — Ortó a?1, kiköpött. YF

Nem, erre nem volt elkészül-v11 ve Gubás, mindenre, csak erre 9 w nem. Leginkább arra számi- ^ tott, hogy Ortó majd segít neki £ k nevetni, bármennyire is az ő*k kontójára megy á játék. Mint-jc: ha kést mártottak volna bele, avk nevetés fennakadt a jókedvet; ágbogán, s menten meg is fa-1 n gyott, mint fán felejtett, illatos! r gyümölcs télidőben. Nehézkes, js, fáradt mozdulattal visszatettef n sapkáját, s elindult a maga f s fertálya felé, rogyadozva. A fe-i j őszék megnyilckant alatta,! amint leesett rá. Térdére tá-Ya masztotta könyökét és beleha-f jóit arcával szúrós, kérges te-|c nyelébe, és csak nézett, nézett t, 3 maga elé. ^

O

rtó ijedt tekintettel ki-A] serte cimborája fá- ! radt, esett lépegetését. » ! Érezte,, nagyot vétett, $ odavan, örök időkre {. í ' oda az ő barátságuk. Félt is / ] \ valamitől, s ez a félelem egyre!'

erősebben kongott, jajongott y i | benne. Felhirtelenkedett fele- v ’ téből, s csak akkor nyugodott 4 meg kicsit, amikor remegő uj- é jaí megölelték a villa nyelét. 11 ' Tekintete féloldalvást, riadtan j1 ' repkedett Gubás megrokkant V1 ' teste fölött, mindig úgy fordult,4' ' hogy szemmel tudja tartahi, és f.' 5 csinált sietséggel rendezgette!. ' az almot a tehenek alatt.

* Aznap este új ember állt Y Gubás helyére. Az elnök hiába f ~ faggatta az öreget, mért hagyja 4 ott az éjjeliőrségei:. Gubás csak | azt hajtogatta, nem tudja meg- ! szokni az éjszakázást, és sze- T retne még néhány évet élni... v

Gulyás Mihály Y

ban és vadkörtével csillapította szomját, ha rátört a déli forróság.

Hej, hej, vége már ennek...

Szép idők voltak. A drótos lót tudja igazán, mi a szabad élet. De meg is bűnhődik érte: kétszeres rabságban él azután, fogva tartja a ház, a reumás láb, meg a fáradt szív.

Ül a lócán és vizenyős szemeivel a messze távol emlé♦♦♦♦♦♦

igerte, nogy Közműk vágja furkósát úgy, hogy csontjuk törik, aztán majd rimánkod- hat az anyjuk: drótozza össze, Kacsmarik bácsi.

Kedves ismerőse volt ő a Felvidék keleti részének, meg lejjebb is, egészen Pestig. Sok házhoz behívták, sokfelé adtak neki szállást konyhában, istállóban. Ha meg nyármeleg volt, útszéli eperfák holdvilággal ölelkező árnyékát húzta magára takaróul, markába merített forrásvízzel mosta meg arcát a hajnal fürdőszobájá-