Észak-Magyarország, 1965. február (21. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-07 / 32. szám
ÉSZAKMAGTARORSZAG Vasárnap, 196S. február ?, A páiyawáiűsiiási tanácsadás másik oldala Á csevegő ember könyve KELLÉR DEZSŐ KÖTETÉRŐL gazi életeleme az élőszó. A köztudatban is úgy tartják számon, hogy áll a kabarészínpad függönye előtt, jellegzetes testtartással, és csípős megjegyzésekkel kommentálja mindennapi életünk kisebb-nagyobb fonákságait, frissen és frappánsan reagál mindenre, ami az embereket foglalkoztatja. A konferanszié fogalma és Kellér Dezső neve összeforrt egymással, s ha szellemes kommentárjait, sajátos humorral átszőtt történeteit emlegetjük, vagy éppen már közhasználatúvá lett szó-újításait, -frappáns definícióit idézgetjük, akkor hajlamosak vagyunk megfeledkezni egy igen lényeges dologról: a konferanszokat elmondani külön adottságokat kívánó művészet, de a szöveg, a csevegés, látszólagos rögtönzőttsége ellenére igen gondosan szerkesztett, sok műgonddal csiszolt írásmű, írói, művészi munka. Ezt bizonyítja többek között Kellér Dezső nemrégen megjelent kötete, a Kis ország vagyunk is. Kellérnelr már korábban megjelent egy gyűjteményes kötete, a Kedves közönség. Abban a .kötetben az akkor időszerű kon- feranszok olvashatók. És ha most, egyikmásik lconferarisza elhangzása után egy évtizeddel olvassuk az élő előadásra, hallásra szánt szöveget, nem érezzük idejétmúltnak egyiket sem, mert az illusztris szerző humora, sok élettapasztalatból leszűrt böl csessége, s nem utolsó sorban sajátos előadásmódja idótállóvá tette valamennyit még akkor is, ha a bennük pellengérre állított jelenségek már régen eltűntek. Az új kötet írásai is hasonló erényekkel jeleskednek. Például a bátor, éles bírálatról szóló konferanszit közel nyolc éve mondta el, és ma is nemcsak élvezetes olvasmány, de igen találó szatíra. Nem helytálló-e ma is mindaz, amit a légyirtás kapcsán Pest, az Pest! címmel hat évvel ezelőtt mondott, vagy nem hang zik-e el ma is százával olyan beszélgetés, mint amelyikben a külföldön csak az áruházakat keresőket tűzi tollhegyre (Párizsi beszámoló)!? Tagadható-r Az örök színház hat évvel ezelőtt kimondott igazsága ma? A szerencsejátékokról 1963-ban mondott konferanszának egyikmásik megállapítása már szállóigévé lett. sokáig i kötet mondanivalója, sajnos, még igen helyénvaló, igaz. És nagyon igaz címadó írása, a Kis ország vagyunk ..., amely három évvel ezelőtt, intett bizonyos jelenségekre, és ma is megismételhető a figyelmeztetés. Végül, érdemes újra elolvasni az 1962-es származású, Felfedeztem valamit című írást, illetve konferanszot, amelyben a munkaidő alatti lógásokat teszi szóvá s kesernyésen \’on.'a le a következtetést: „És most már ott tartunk, hogy a nyolc órai munkaidőt nyugodtan csökkent- hetnénk hét órára, ha mindenki vállalná, hogy hat órát dolgozik”. Ennek a szatírának időszerű voltáról aligha keli külön szólni, de egész hangvétele, látószögének sajátosságai a napi múlandóságok fölébe helyezi. A'kötet másik felét kabarétréfák, jelenetek töltik meg. Ezeket milliók ismerik az országban, és egyes visszatérő szereplői szinte- személyes jóismerósök, mert a Vidám Színpadon kívül a televízió képernyőjén is több alkalommal láthattuk e csípős alkotásokat, (E jelenetek közül többet korábbi szerzőtársával, Békeffi Istvánnal, egyet pedig fivérével. Kellér Andorral írt.) Ismét jót derültünk a Szombat esti beszélgetés „udvarias” kalauznőjén és pincérjén, a Seneca üresfejű háziasszonyán, együtt töprengtünk, hogy miből van a Slméknek autója, és talán Siniek mellé más autótulajdonos is asszocíálódott. Űjra végigélveztük Potnócsí, a mindenki által gyávának, mindenki labakapcájának, puhánynak vélt kishivatalnok három kalandját, s úgy éreztük, hogy a Négyes lakáscseré-ben kigúnyolt lakásügyi visszásságok még ma is változatlanok, a jelenet szatírájának ostora nyugodtan csattanhat. A papa helyezkedik és A papa és a külföldiek ma is elevenen ható kabaré-jelenet, a Nyugdíjasok igen sok kedves megfigyelésen alapszik, és sok szeletről tanúskodik. • ellér konferanszaí, jelenetei, elsősorban a városi, a budapesti ember elé tartanak tükröt, de általános emberi mondanivalójuk révén joggal tartanak országos érdeklődésre számot. Benedek Miklós K A félévi | gás, hogy ha egy tanuló magatartása nem példás, akkor ott baj van. Szerinteni épnen az volt a baj, hogy általában a tanulók 60—70 százaléka kapott példás osztályzatot, annak ellenére, hogy iskolai és isikolánkívüli magatartásuk nem volt példamutató. A féléid osztályozó értekezleteken a nevelőtestületek következetesen betartották a Rendtartás utasításait és ennek következtében, a magatartási érdemjegyeket — sóik körülményt figyelembe véve —- reálisan állapították még. Ugyanakkorfelvetették, hogy ,ió volna a közvélemény figyelmét felhívni erre a változásra, különös tekintettel a továbbtanuló gyermekek elbírálása szempontjából. értékelés tapasztalatai alapján megállapítható, hogy kevesebb lett a példás niagalartá- sú tanuló, de azok, afeik ilyen minősítést kaptak, mindenféle vonatkozásban megfelelnek az előírt követelményeknek. A jó (4) magataf- tású gyermekek száma viszont jelentősen megnőtt. Ebben a minősítésben igen gazdag érték van. Az új Rendtartás a következőképpen határozza meg a jó magatartási érdemjegyet érdemlő tanulókká] szembeni követelményt: „jó (4) a tanuló magatartása, ha S közösségi munkában becsülettel részt vesz, Iskolai és is- kolánkívüli viselkedése általában kifogástalan, a legfontosabb iskolai rendszabályokat következetesen megtartja.” Nem kell tehát idegenkedni a jó magatartásénak minősített tanulók felvételétől. M4' gatartásuk nem rosszabb egy jottányival sem, mint volti csak az osztályzatuk reálisabban fejezi ki a valóságos értéküket. Károly István Tudományos előadás a járási tanács ülésén A település-egészségügyi helyezet vitája Mezőkövesden Talán szokatlan még nap- : jóinkban, de éppen ezért fokozottabban dicsérendő, hogy ] a mezőkövesdi járási tanács • legutóbbi ülése legfontosabb i napirendi pontjának előadó- ] jául tudományos pályán mű- , ködó szakembert hívott meg és szociográfiai előadás volt ‘ az alapja a későbbi vitának. ; Az is helyeselhető, hogy ez- ] r.el tulajdonképpen csatlako- ( zott a megyei tanács múlt év szeptemberi ülésének témája- 5 hoz. Akkor ugyanis az egész 1 megyére vonatkozóan tárgyal- i ták az egészségügyet és hoz- . tak határozatot a további te- , endőkről. Elismerést érdemel ’ tehát, hogy a mezőkövesdi já- 1 * * rási tanács a maga település- 1 egészségügyi helyzetének t megvitatására dr. Berki La- ( jóst, az Országos Közegészség- ügyi Intézet tudományos munkatársát hívta meg, aki két 1 éven át vizsgálta, a szociográ- j, fia tudományos eszközeivel, a járás problémáit. Külön érdé- 7 kessége ennek az is, hogy c majd egy emberöltővel ez- ]• előtt, 1937-ben Knud Stoumav, ^ a Népszövetség megbízásából mar végzett ilyen felmérést. 7 így aztán jó alkalom kínálko- 1 zott a mostani hiányosságok g feltárása során arra is, mi j. minden változott meg azóta, , mit tett- rendszerünk a v Horthy-korszak elmaradottsá- ' gának megszüntetése érdeké- f ben, 5 Egy emberöltő — j két vSág c . jA tanácsülésen megjelent Varga Gáborné, a megyei ía- 4 nács elnökhelyettese és dr. Desseó László a járás ország- gyűlési képviselője is. Dr. Bér- l ki Lóios előadásának elején az egykori Stounian-referátum alapján ■ visszapillantást vetett az 1937-es állapotokrá és ösz- szehasonlítútta azokat a mai helyzettel. A Stouman-vizsgá- lat legfontosabb megállapító- E sát akkor nem tették közzé, f mert ez a földbirtok megosz- 0 lás aránytalanságát kifogásol- j ta. A megművelhető terület 44 százaléka akkor a lakosság j 0,3 százalékának birtokában t volt, ma a nép kezében. Ak- ) kor a lakosság tekintélyes ré- 2 sze kapott köztámogatást, ma , alig 0,3 százalék szorul rá. Ak- j kor 813 barlanglakásban több r mint 4000 személy lakott, en- ■; nek is 60 százaléka Tiboldda- ] rócon. Ezeket 1952-ben meg- \ szüntették. Sajnos azóta a la- ] kásviszonyok áldatlan hely- 1 zete miatt megint költöztek . oda néhányan. főleg cigányok, t 1937-ben a lakosság 81 száza- ; léka mezőgazdaságban dolga- j zott, ma viszont csupán 40 j százaiéitól találunk olt, és 28 , százalék az iparban helyezke- j dett el. Akkor a népélelme- i zés igen rossz képet mutatott, j Stouman megállapította, hogy i cukrot, húst, tejet jóformán j alig fogyasztott a lakosság és kevés volt a vitamin, a zöldség és a főzelék. Hogy ma mi a helyzet ezen a téren, szinte j felesleges megírni, mindenki ; tudja. ' , Ami mép ma is probléma Az örvendetes változás ellenére rengeteg a megoldatlan kérdés még ma is, és ezeken segíteni nem is könnyű feladat. Az 1937-es állapot a fel- szabadulásig nem változott, mert az akkori Magyarország urainak ez nem is állt érdekében. A felszabadulás utáni korszak lázas építése, amit számos, a gyors ütemből következő hiba is kísért, nem tudott mindent egyszerre pótolni. Hozzájárult a nehézségekhez, persze, az emberek tudatában lerakodott rossz hagyományok nehezen kigyomlálható sora is. Az. előbb felsorolt hatalmas eredmények után (és ezek a leglényegesebbek) most már ezekkel kell foglalkoznunk. Általános vélemény, hogy a minimális telekna a vsáénak 200—220 négyszögölnek kell lennie, ezt a járás telkeinek 31 százaléka nem éri el. Sokan megvesznek elöregedett házakat, előkertte! csupán a házak 1/3-a rendelkezik, pedig ez kellene mindenütt, az udvart a régi rossz hagyományok emlékeként sok helyen alakították ki rosszul, a kút közel fekszik a trágyadombhoz. és noha 1937-el ellentétben ma . már mindenütt van árnyékszék, alig 5—6 százalék nevezhető teljesen higiénikusnak. A szemetet sok helyen tárolják a ház előtt lévő utca-szakaszon, ez nem csak egészségtelen, de törvényellenes is. Rengeteg az elöregedett épület a járásban, magán Mezőkövesden is a házaknak több mint a fele épült a századíor- , dúló idején. Sok a vályogból készült épület, a nádtető és a’ vertföldes padló. Arról nem is , beszélve, hogy nem egy he- . lyeri felkenik ezt a padlót hí- • gított trágyával. ■ Eredmény. , hogy 1956 óta 2 szobásnál , kisebb házat nem építenek, . villany mindenütt van, de a , fürdőszoba még hiányzik. Száz lakásra átlagban 349 la- , kos jut. Borsodgeszten például jobb a helyzet, Mezőnyárádon azonban a legrosszabbnak mondható, mert 100 lakásra 440 lakó esik. , A lakásoknak több mint felet nevezhetjük zsúfoltnak. Tudatosítani kei!, mi a helyes A szocializmus gazdasági alapjainak lerakása után a felépítmény helyes kialakítása. a tudat formálása a leglényegesebb. Ezt példázza dr. Berki adatainak további vizsgálata. Elmondta, hogy a lakosság az új lakások második helyiségét rendszerint befejezeti en állapotban hagyja, és raktárnak, magtárnak használja. A régi paraszti életformára jellemző tiszta szoba ma is megmaradt, sok helyen a konyhában laknak, néhol az istállóban is, hogy az előbbit kíméljék. Ugyancsak a múltból örökölt rossz szokás, hogy sokan ma is az ajtón szellőztetnek, az ablakot elzárják. Az ablakok kicsik mint régen, gyenge lámnakörtéket használnak, ennél tanulnak a gyerekek, olvasnak, dolgoznak a felnőttek. Többen alszanak egy ágyban, van ahol hárman is (ez szerencsére ritka már) de a lakosságnak legalább a fele másodmagával. A tudatformálás egyik legfontosabb helye az iskola, és itt sajnos nincs minden rendben. Gimnáziuma csak Mezőkövesdnek van, ■ az általános Iskolák kicsik, egy tanteremben 52 gyerek is szorong, a világítás gyakran rossz, ivóvíz nem a legjobb, az árnyék- székek higiéniája erősen kifogásolható.' Egyetlen kivétel talán Cserépfalu. Óvodája csak 9 községnek van 664 férőhellyel. Az 5 állandó böl- ;sőde nagyon kevés. Az országos magtár- és raktárhiány következtében az iskolát sok helyen használják tárolásra. A legnagyobb gond a víz A közvilágítás, hála a villamosítás befejezésének, ma már megoldódott, a piactereket mindenütt rendezték, kivéve a járás központját Mezőkövesdet, a csapadék elvezetését azonban jóformán sehol sem oldották meg eddig. Legégetőbb probléma ffi vízellátás. leges tudása csaJk közepes, a szorgalmi jegye pedig példás (5). Az első gyermek az elért tényleges tudást kevesebb munkával, kisebb erőkifejtés' sei, vagyis kisebb szorgalommal érié el, míg a második gyermek nagyon szorgalmasa» dolgozott a közepes tanulmányi eredményért. Ebből nem szabad olyan következtetést levonni, bogy az első gyermek viszonya rossz a tanuláshoz, iskolai munkához, a másik gyermek pedig „buta". Rend» kívül bonyolult szociális, fiziológiai, lélektani, pedagógiai oka van annak, hogy ilyen különbségek előfordulnak a tanulóknál. Végső következte- . lésként, nem helyes elmarasztaló ítéletet alkotni egyik esetben sem — a szorgalmi jegy miatt —, mert más körülmények, jobb feltételek közé kerülve, jól megállhatják helyüket a tanulók. A szorgalmi jegy mellett, sokirányú tapasztalatszerzés szükséges ahhoz (a jellemzések elolvasása, a tanulóval való beszélgetés stb.) hogy a meghatározott keretek betöltésére a legérdemesebbek felvételéről döntsenek. A tanulók magatartási értékeléséről is kell szólni néhány szót, mert ezen a területen is változás történt. Az új Tantervű Nevelési terv' és az új Rendtartás pontosan meghatározott követelményeket támaszt a tanulókkal szemben. Ma már a „jó gyerek” fogalma is más tartalmat kapott. A csendes, íélrehúzódó, senkit nem zavaró, „jó viselkedésű” tanuló helyett, az aktív, kezdeményező, jó közösségi munkát végző, példamutató magatartáséi tanulót tekintjük jő gyermeknek. Néhány évvel ezelőtt, mivel még nem állt a nevelők rendelkezésére az új reform, dokumentumokban megfogalmazott nevelési követelményrendszer és értékelési módszer, ezért a magatartás értékelése nem lehetett tökéletes. Ezzel magyarázható a példás minősítést kapott tanulók nagy száma. Ennek következményeként évek során kialakult a szülőkben és általában a felnőttekben egy olyan helytelen szemlélet, illetve felfohogy tovább, növekedett a beiskolázásra várók száma. Ebből következik — különösen a népszerű Iskolákban, szakmunkásképző intézetekben — hogy nagyobb számú alkalmas és érdemes tanulóból kell kiválasztani a legalkalmasabbakat, legrátermettebbeket. A másik — amiről bővebben szeretnék szólni — az általános és középiskolákban végbement tartalmi fejlődés, amely többek között a tanulók magatartásának, szorgalmának és tanulmányi eredményeinek korszerű elbírálásában, értékelésében is kifejezésre jut. Az iskolareform-törvény jelentős dokumentumaként 1964. szeptember l-töl életbe lépett az általános és középiskolákban az új Rendtartás. Az 1964—65-ös tanévben a tanulók első félévi munkájának és magatartásának értékelése már ennek szellemében történt. Mivel a továbbtanulásra való jelentkezés a félévi értesítő alapján történik, szükséges a felvétel. elbírálása szempontjából a korszerűsített értékelésről szólni. _ új értékelési llnszn0!;’ forma lépett életbe a most folyó tanévben, a tanulók szorgalmának osztályzat formájában való elbírálása. Mint ilyen új értékmérő, lehetővé teszi a tanuló többoldalú megismerését, az iskolai munkához való viszonyának megállapítását. De a szorgalmi osztályzat mechanikus felfogása könnyen veszélyes is lehet a jelentkező gyermek számára, a felvételi elbírálás szempontjából. Világosan kell látni, hogy a szorgalmi jegy nem a tanuló adottságát, képességét, tantárgyi. tudását mutatja, hanem a tanuláshoz, az iskolai munkához való általános viszonyát. a tanulásban való kötelezettségteljesítését, helytállását, mint a tanulót általánosan jellemző tulajdonságot fejezi ki. Ebből következik, hogy a felvételi bizottságok találkoznak majd olyan tanulókkal, akiknek a tantárgyi tanulmányi eredményük jeles, vagy jó, a szorgalmi jegvük vi—ont nem példás, hanem csak jó lesz. Ugyanakkor jelentkezik olyan tanuló is, akinek a tény| I időben sok I utobbi szó esik a pályaválasztási tanácsadásról. Nem véletlen jelenség ez. Minden ember életében jelentős, az egész életére kiható esemény a pálya megválasztása. Életünk nagy részét munkával, munkahelyünkön töltjük el. Az egészséges ember életéhez hozzátartozik a munkasikerek, eredmények élménye. A jól végzett munka, a boldog emberi élet tartozéka. Nem közömbös tehát, hogy milyen pályát választunk. A jó pályaválasztás biztosítja Eejlődésünk, adottságaink harmonikus kibontakozását és kielégíti emberi törekvéseinket. A rosszul sikerült pályaválasztás viszont egész életre szóló nyomot hagyhat. A jó pályaválasztás előfeltételeiről, szén belül az általános iskola 3. osztályát, valamint a középiskola IV. osztályát végző tanulók továbbtanulási lehetőségeiről több cikkben kaptak tanácsot a szülők és tanulók. Van azonban a pálya- választási tanácsadásnak egy másik oldala is, amiről még nem esett szó. vagy legalább Is kevés. Ahhoz, hogy a tanuló rz általa választott iskolatípusba, szakmába vagy egyéb munkahelyen felvételt nyerjen, — az egyéni alkalmasságon, a népgazdaság érdekeinek figyelembe vételén és a íelyi lehetőségek mérlegelésén elvül — még egy fontos tényező szükséges; a felvételi bizottságok, iskolák, vállala- ■olc, szakmunkásképző intéze- ek, szövetkezetek, tsz-ek vehetőinek kiválasztó, mérlegelő tevékenysége, illetve ennek a .evékenységnek a minősége A továbbtanulási lehetőségeket nyújtó iskolák, Intéze- lek, vállalatok stb. jelentős •észében felvételi- alkalmassági vizsga nélkül, az általános 6s középiskolából hozott érdemjegyek alapján történik i felvétel elbírálása. Ez a felelősségteljes munka eddig is nagy gondot jelentett az illetékeseknek. A jelenlegi iskoláztatási folyamatban még problematikusabban jelentkezik a felvételek elbírálása. Két fontos tényező teszi borivói oltóbbá a felvételt intézők döntését. Az egyik az a tény, Erről a megyei tanács ülésén is tárgyaltait tavaly, és határozatot hoztak a segítés módjáról. A Stouman-vizsgáiat idején még nem talállak mélyfúrásos kutat egyet sem. most már van 25, de ez is kevés persze. A talajvíz-kutak nem megfelelőek. A vezetékes vízellátás nagyon gyenge. A Zsóri-fürdő kielégítő, de sajnos tisztasági fürdőnek is használják, mert a régi tisztasági fürdő 1945 óta nem működik. A bogácsi víz viszont nőm nyilvánítható gyógyvíznek, csupán a hajtatóházrál hasznosítható. Jelentős eredménye az elmúlt majd 30 esztendőnek, hogy a tbc miatt történt halálozások száma csökkeni. mégpedig 80 százalékkal, a malária megszűnt és a hastí- fuszos megbetegedés is kevesebb, mint amikor Stouman járt itt. A balesetekből származó halálesetek száma viszont sok. A rendkívül érdekes előadást követő vita lényegét összefoglalva Varga Gáborné rámutatott arra, hogy mikent tavaly a megyei tanácsülésen már megállapították, az egészség-települési problémák egyrészt beruházást igényelnek, másrészt társadalmi összefogást és a régi rossz szemlélet megváltoztatását. A tanácsülés akkori határozatai ebben a járásban is irányadóak. A legégetőbb kérdés a vízellátás, megoldása érdekében már kidolgozták a dél-borsodi regionális vízrendezési tervet, ez törpe-vízművel való ellátást jelent, ebben az irányban haladva kell a vízellátáson javítani. A járási tanács úgy döntött, hogy a felvetett problémákkal kapcsolatos határozati javaslatát a megyei tanács tavalyi határozatának szem előtt tartásával dolgozza ki. Máté Iván
