Észak-Magyarország, 1965. február (21. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-04 / 29. szám
2 ESZAKMAGYARORSZÄG Csütörtök, 1985. február 4L Közlemény a KGST prágai ülésszakáról (Folytatás az 1. oldalról.) gyarország, az NDK és a Szovjetunió szoros együttműködésével épült. A 4500 kilométernél hosz- szabb kőolajvezeték létesítése nem csupán kiemelkedő műszaki eredmény, hanem ragyogóan példázza a KGST- tagállamoknak a szocialista nemzetközi munkamegosztás elvei alapján megvalósuló együttműködésnek nagyfokú hatékonyságát. A végrehajtó bizottság megvizsgálta a KGST Kőolaj- és Gázipari Állandó Bizottságának javaslatait, hogy a KGST minden tagállamában 1970-ig növeljék a 3000 méternél mélyebben fekvő kőolaj- és földgáz-rétegek fúrással történő kiaknázását és tökéletesítsék a fúrás technikáját és technológiáját. Az ülés elfogadta a KGST Gépipari Állandó Bizottságának arra irányuló ajánlásait, hogy a KGST-tagállamok működjenek együtt fontosabb vegyipari, elektrotechnikai, fémfeldolgozó és könnyűipari berendezések termelésének bevezetésében és megszervezésében az 1966—1970 évi szükségletek kielégítése céljából. A végrehajtó bizottság jóváhagyta 1965. évi munkatervét, amelyben a fő helyet az 1966—1970 évi tervek további összehangolása foglalja el. A tanács ülésszakán és a végrehajtó bizottság ülésén a kérdések megtárgyalása a testvéri barátság, a teljes és kölcsönös egyetértés szellemében folyt le. Szov-et siker a világOrversenyben Az angol tudományos világ azt tartja, hogy a Szovjetunió legújabb sikeres rakétakilövése 13 000 kilométeres távolságra, a Csendes-óceáni célpontra a siker újabb mérföldköve a világűrversenyben. A Daily Mirror tudományos szakértője szerint a Szovjetunió ismét túlszárnyalta Egyesült Államokat a világűrben. Bármi legyen a Szov jetunió terve, Amerika a végsőkig menő erőfeszítéseket lesz kénytelen kifejteni, hogy valamiképpen lépést tartson a szovjet rakétatudomány szédítő haladásával. iz III kamarásait ffe'Sfvása a világ par:amenl|e!iiez Az NDK Népi Kamarája I amiatt, hogy a nyugatnémet felhívással fordult a világ parlamentjeihez, hogy akadályozzák meg a náci és háborús bűnösök üldözésének Nyugat- Németországban tervezett megszüntetését. A Népi Kamara szerdán tartott ülésén elfogadott nyilatkozatban mélységes aggodalmának adott kifejezést AngoleOesies spanyol lépések Gibraltár nmít Szinte robbanásig fokozta az angol—spanyol ellentéteket a Franco-rendszer legújabb, erőszakos lépése. A Gibraltár melletti spanyol helységekben lakó 350 angol állampolgár a spanyol rendőrség rögtöni hatályú kiutasító parancsa folytán kénytelen volt otthonát azonnal elhagyni és értéktárgyai nagy részének hátrahagyásával a túlzsúfolt Gibraltárba menekülni, ahol a hatóságok ideiglenes kunyhótáborokban helyezték el őket. Ugyanakkor fokozták a zaklatási hadjáratot a Gibraltárban dolgozó 10 ezer spanyol munkás ellen. A spanyol határőrök órák hosszat feltartóztatták és megmotozták őket és elkobozták élelmiszercsomagjaikat. A zaklatás világos célja Angliát Gibraltárból kiszorítani. Munkában a „fő fűtő* ííriimey csak öt évet kapott Az Eichmann bűntársainak ügyét tárgyaló frankfurti bíróság szerdán reggel ítéletet hirdetett Hermann Krumey és Otto Hunsche perében. Az ítélet felháborítóan enyhe: Krumey, aki Eichmann magyarországi segítőtársa és helyettese volt, s bűnösnek találták 300 ezer magyar zsidó meggyilkolásában, mindössze öt évi börtönbüntetést kapott. Otto Hunschét, Eichmann tanácsadóját pedig felmentették. Az Izraelben kivégzett Eichmann egykor mindkettőjüket „legközelebbi munkatársának” minősítette. kormány az idén május 8-án, a nyugatnémet államban érvényes húszéves elévülési jog alapján meg akarja szüntetni a náci és háborús bűnök üldözését. A nyilatkozat fontos nemzetközi dokumentumokra hivatkozva megállapítja, hogy az ilyen bűnök elévülése nem lehet belpolitikai ügy egyetlen állam számára sem, hanem a nemzetközi jog körébe tartozik. A nemzetközi jog törvényei pedig azt parancsolják, hogy e bűnök soha nem évülhetnek el. Leniii-residdel íiioíeflélí ki a Pravda főszer Iícszíő; ét Ä Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége érdemei elismeréséül, 60. születésnapja alkalmából Lenin-renddel tüntette ki Alekszej Rumjan- eevet, a Pravda főszerkesztőjét* A nehés ssavah órái m Szikszói kérdőjelek címmel cikk jelent tneg lapunk hasábjain, mely a szikszói Béke Tsz gondjait, bajait elemezte. A cikk megjelenése után a tsz vezetősége és pártszervezete úgy nyilatkozott: valóban, az említett hibák igazak, néhány intézkedést is foganatosítottak. A tagság körében is széleskörű, helyeslő visszhangra talált a cikk. S hogy mennyire igazak voltak a „kérdőjelek”, azt a tsz zárszámadó közgyűlése bizonyította legjobban. Sajnos, hogy az egykor nagyhírű, követendő példának is kiváló tsz súlyos gondokkal küzd. Éppen ezért kötelességünknek tartottuk, hogy problémáikkal behatóbban, és immár másodszor foglalkozzunk. A zárszámadási beszámoló általános volt. Beszélt a hibákról és az eredményekről. Mintha a dolgok természetes mederben haladnának itten, de persze akadnak hibák is. Igaz, hogy ez a tsz a járási átlag felett termelt. Igaz, hogy a vezetőség és a tagság között nincs összhang, a szakvezetés akadozik, a tagság nagyobb része elhúzódik a munkától; stb. — ismerte el a vezetőség beszámolója, és így nyilatkoztak a hozzászólók is. Csak éppen arról nem volt szó, hogy mindez miért van így?! Pedig érdemes a dolgok mélyére nézni, elsősorban a szikszóiak érdekében. És nem is tehetik ezt meg mások, csak ők. Fórum is akad rá, a közgyűlés. Mert az a legilletékesebb fóruma a tsz-nek. S ha a heves vita során ez meg is mutatkozott, nem árt összefoglalni, milyen tapasztalatot adott ez a közgyűlés további munkájukhoz... EJ Mielőtt megkezdődött volna a közgyűlés, a kultúrotthon várójában elszívtak egy cigarettát, vágy megálltak egy percre, beszélgettek. Többségében idős parasztemberek alkotják a tsz tagságát. Fáradt, idős emberek, akiket a föld már sohasem ereszt el magától. S ezek az emberek, amikor közös útra tértek, sok-sok régi szemléletet hoztak magukkal. De a rossz tulajdonságokon kívül magukkal hozták a föld szeretetét is. őket sértette elsősorban, hogy az egykori híres szikszói gazdák, majd az ugyancsak híres szikszói Béke Tsz most 1,7 millió forint mérleghiánnyal zárt. Ez aícukra volt írva, kiérződött szavaikból. Mert kinek a hibája, hogy rossz tervek alapján kezdtek el dolgozni az elmúlt gazdasági évben; hogy o fegyelmi ügyek elsikkadtak; az ellenőrzést elhanyagolták; hogy például borsóból 3 mázsás átlagot értek el, mert a magot a föld tetejére vetették? Ezek bizony o tsz-vezetöség felelősségét, illetve felelőtlenségét bizonyítják. És nem is a pénz, hanem a parasztember föld iránti hűségének kétségbevonása bántja most elsősorban a szikszói közös tagjait! A tagság felelősségérzetét bizonyítja, hogy a felszólalók nemcsak a vezetőség hibáit, felelősségét emlegették. Vaszili Imre, Beke Miklós, Kissné és még sokan mások, elmondták: a tagságnak nemcsak jogokról és a vezetőség hibáiról kell beszélni, hanem arról is, hogy a tagság miben vétkes? 4, Mert együtt követték el a hibákat. Rosszak voltak a tervek? A tervtárgyaló közgyűlésen elmondhatták volna véleményüket. Hallgattak, s azokat a hibákat is többnyire szó nélkül tűrték, melyeket év közben észrevették. Az ellenőrzést elmulasztotta a vezetőség? Mért nem ellenőrzött a tagság becsületes, a közös vagyont tisztelő része, hiszen többségben vannak? S miért csak azt a munkát vállalták el szívesen, amelyiket jobban megfizették? Hiszen a szikszói gazdák maguk is tudják, hogy a föld kényes, mindent megkíván, hogy a magnak többszörösét visszaadja, de megkívánja a jól fizető és a kevésbé kifizető munkát is. Nem voltaic elégedettek a vezetőség munkájával? Hí' szén maguk választották négy évvel ezelőtt. Ügy tudjuk, az akkori vezetőségválasztó közgyűlésen egyetlen ‘ felszólaló sem akadt, aki azt mondta volna: Nem lesz jó, mi ezekkel a vezetőkkel nem haladunk előre... 5. Székely Sándor, a járási tanács nevében beszélt. Ismeri a szikszóiakat. Igaza volL amikor az együttes felelősségről beszélt. Ha nem hagyták volna 80 százalékig kihasználatlanul a 800 ezer forintért megvásárolt öntözőberendezést (a bodroghalmiaknak lenne egy ilyen!) s általában a gépkihasználásuk nem lenne 40 százalékos, s nem az elég rossz földrajzi adottságú járás átlagához hasonlítanák magukat, hanem például konkrétabban, mondjuk éppen a szomszédjukhoz, a felsővadásziakhoz (akik gyengébb lehetőség mellett is szép sikereket értek el — pedig az aszály őket is sújtotta), mindezek nem történtek volna meg. Ha a tagság és a vezetőség nagyobb felelősséggel dolgozik, s a széthúzá-s helyett becsületesebben munkához látnak — ebben az évben reméljük másképp lesz. A szikszói kérdőjelekre végsősoron csakis, és kizárólagosan a szikszói tsz kollektívája (vezetőség és tagság) adhatja meg a választ! Mégpedig azzal, hogy az új gazdasági évben hírükhöz méltóan tevékenykednek. A dicsőség és a haszon az övék lesz. Mint ahogyan most a szégyent és a szükséget is ők érzik ... (Baráth—Csépányi) Miskolcra érkezett a felszabadulási vándorkiállítás Jeizy Edigey A CSSII Fordította: BABA MIHÁLY 16. K issé túloz, fiatalember, jóllehet a helyzete csakugyan nem valami rózsás — mondta lassan az őrnagy. — Ezért is számítok rá, hogy segít nekem a nyomozásban. — Ez természetes — a joggyakornok hangja már nyugod- tabb volt. — Ha az én személyem és munkám jelent önnek valamit, kérem, rendelkezzék velem. Éppen azért tértem vissza olyan gyorsan munkahelyemre, hogy lehetőleg jóvá- tegyem az általam okozott kárt. — Erre nem is gondoltam. — Ezt nem értem, őrnagy úr. — Kár! Az őrnagy kinyitotta a kezében levő táskát. Elővett néhány géppel teleírt lapot, és átadta Kalinkowskinak. — Ez az ön formális kihallgatásának jegyzőkönyve, amit a kórházban folytatott beszélgetésünk alapján készítettünk. Kérem, nézze át. A joggyakornok figyelmesen elolvasott minden lapot egymás után. Néhány helyen, a kezében tartott ceruzával pótolt egy-egy vesszőt, vagy imitt-amott a halványan látszó betűkön vastagított. — Minden rendben van — mondta, amikor elolvasta. És már alá akarta írni a jegyzőkönyvet, lent, az erre kijelölt helyen, de a következő pillanatban az őrnagy elkapta a jegyzőkönyvet. — Miért csinálta ezt? — csodálkozott Kalinkowski. — A'sok gondja közül egytől meg akarom kímélni: a hamis vallomással járó bírósági tárgyalástól — felelte hűvösen az őrnagy, és az aláiratlan jegyzőkönyvet visszatette táskájába. Kalinkowski felugrott az íróasztal mellől, nagy zajjal tolta hátra a széket, amelyen ült. Az őrnagy is felállt. Egy pillanatig farkasszemet néztek, végül a joggyakomok vállat vont, és így szólt: — Nem értem a gyanúsítását, őrnagy úr. — Én meg biztos vagyok benne, hogy nagyszerűen érti! — Beismertem mindent, amit tudtam. Nincs mit hozzáfűznöm. — Ahogy gondolja —mondta az őrnagy. — De ez volt az utolsó figyelmeztetésem. Felvette táskáját, és indult az ajtó felé. — Ha meggondolja, azt tanácslom, jöjjön el hozzám. Várom. — Mondtam már, hogy nincs több mondanivalóm. — Azt javaslom, mindent gondoljon meg — mondta az őrnagy, és becsukta az ajtót. Amikor az őrnagy elment, Kalinkowski még egy pillanatig állt, aztán leült, elővette a tollat, és megpróbált tovább dolgozni, de nem tudott. A toll remegett a kezében, és ez lehetetlenné tette az írást. Félretette az aktát, és mozdulatlanul ült, a falra, eSy meghatározatlan pontra nézett. Maid felemelte a telefonkasvlót, és feltárcsázott effv számot: — Sürgősen szeretnék veled találkozni — mondta. A lengyel tengernarton, rdyniai kikötőben az Upsala svéd hajó horgonyzott. A kéményéből feltörő sűrű füst jelezte, hogy a fűtő jó adag szenet dobott a kazánba, és a hajó útrakészen áll. A fedélzet közepe szép szál fehér gerendákkal volt megrakva. Az utolsó munkások és a határőrség beosztottjai elhagyták a hajót. Az Upsala fedélzetére már felhúzták a kis hidat. Egy idős, őszhajú tengerész — egyenruháján kapitányi rangjelzés — állt a kormánykerék mellett. A svéd matrózok megszabadították az emelőrudat a vastag, „manilszki” kötelektől. A lengyelek a parton kissé meglazították a köteleket, majd egy pillanat múlva valameny- nyit levették a kikötő vascö- löpeiről. A hajó még a parton állt, de már semmi sem kötötte össze a kikötővel. A munkások a parton állva, integettek. A svédek viszonozták az üdvözlést. Olaf Atterbom kapitány biztos kézzel kormányozta hajóját. Már az öböl közepére ért. és könnyű ívben vezette az Upsalát a távolban látszó gdyniai kikötő kijárati világítótornya felé. A hajó szirén a- búgással utoliára üdvözölte a kikötőt, és Hell felé vette az irányt. A kaoitány parancsot adott, hoev ..tettes gőzzel előre”, majd átadta a kormányt a fedélzetmestemek, ő maga me» lement a kabinba, hogy elvégezze a szükséges bejegyzéseket a hajó-könyvbe. A tenger nvugndt volt. az utazás kedvezőnek látszott. A hazánk felszabadulásának huszadik évfordulója alkalmából rendezett és hazánk minden tájegységén közönség elé kerülő felszabadulási vándorkiállítás Miskolcra érkezett. A kiállítás az ország fontosabb centrumaiban több napon át tekinthető meg. Miskolcra Nyíregyházáról érkezett. A kiállítás következő állomása a Budapesti Pamutfonó Dal- los Művelődési Háza. A vándorkiállítás Miskolcon az É. M. munkásszállójában tekinthető meg, február 5-ig. A kiállítás anyaga a Horthy-fasizmus .» , uralma alól, a szovjet hadsereg [\UltUrOllS SZGfDIQ segítségével felszabadult ma- . , gyár nép hősi erőfeszítéseit Q hOtGrÓrÖKtlél f A felszabadulás 20. évíordu-1 lójának tiszteletére rendezett ünnepségsorozatban a határőr egyik tengerész. ^alakulatok kultúrversenyt tar— Kapitány, potyautas vanftanak Miskolcon, az SZMT a hajó fedélzetén.- Jszékházábam A kultúrversenV Mit beszél? .Potyautas aéfebruár hetedikén délután fél mutatja be szocialista hazánk újjáépítéséért. 15 tablón, gazdag képanyag és érdekfeszítő szöveg kíséretében elevenedik meg szemünk előtt a felszabadító szovjet hadsereg heroikus küzdelme és országépítő harcunk egy-egy mozzanata. A kiállításnak nagy sikere van városunk lakossága körében- Több iskolai osztály is felhasználta iskolai szemléltetés céljára a kiállítás gazdag anya-í gát. hajón?... ^kettőtől este hét óráig tart» — Biztos, a deszkarakodásémelynek legjobb számait díjközben jött fel, aztán elbújt a^talanul díszelőadáson mutatják kémény melletti kamrában. «-be a város közönségének — De hiszen ott meg leheti ugyanazon a napon, este nyölo sülni! — mondta a kapitány, o érái kezdettel. — Nem Is bírta sokáig! Ami-£ ------o~— k or a hajó elindult, bizonyt K*“ mászott kJ a feda"pylfiaraíí Jugoszláviában A kapitány káromkodva^ Kéthetes tavaszias időjárás ment ki a kabinból. A fedél-é után, kedden reggel egész zeten kezes-lábas munkásruhá-XDélkelet-Szerbiában hóvihar ban egy hatvan év körüli em-ítombolt. A hegyvidéken a héber állt. Néhány napja nem| takaró vastagsága meghaladja borotválkozott, és piszkos is$a félmétert. Presev dél-szerbiai f városka környékén a hóíúváAmikor megpillantotta aXsok következtében elszakadtak kapitányt, tört németséggel távbeszélő- és táviróvezeté- megszólalt: <£kek. — Megszöktem a kommunis-<> Titográdban hatalmas felhőtáktól. Halál fenyegetett. Ment-2 szakadás volt, amelyet a hősen meg. Jól megfizetek, ha aé mérséklet erős csökkenése kö- skandináv parton, vagy az .vetett. Az utak sokhelyütt jár- NSZK valamelyik kikötőjében 5hatatlanok. Krnovóban a hó- letesz. ♦fuvások négy méter magas hóA kapitány, kicsit már tu-Iakadályokat emeltek, dott lengyelül, elmosolyodott. | Boszniában viszont hirie— Beszéljen csak lengyelül. 2 len beállott az olvadás és két Hogy került a hajómra? És^ napja szakadatlanul esik. miért? zEmiatt a Szana és az Una — Hát ez nem svéd hajó? —# folyó kiöntött medréből és a potyautas hangjából félelem? nagy területeket árasztott eb érződött. iPrijedor város egyes részeibe — Az Upsala svéd lobogó^behatolt az árvíz és több laalatt fut. Akóházat összeomlással fényéi (Folytatjuk.) + get.
