Észak-Magyarország, 1965. január (21. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-13 / 10. szám
Világ proletártól egresulietek? Méretellenőrzés Ä MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK UAPK XXL évfolyam, 10. szám Ara 50 fillér Szerda, 1905. január 13. A fagy brigád Bükk, tölgy, cser, akác... Hiszékenység DLwjiáübéL Orehovszky Tibor lienger-esztcrgályos, a kiforgácsolt üregek méreteit ellenőrzi. Foto: Kardos Kuba új költségvetése A kubai minisztertanács- jóváhagyta az 1965. évre szóló- állami költségvetést. A bevételek fedezik a kiadásokat. A több mint két és félmilliárd pesot kitevő költségvetés Kuba történetének legnagyobb költségvetése. Angol agresszió Jemenben A jemeni külügyminisztérium hétfői közleménye szerint december hónap folyamán angol repülőgépek több ízben megsértették az ország légiterét, január 9-én pedig több határmenti községre tüzet nyitottak. Jemen a brit kormányt. tekinti felelősnek a térség biztonságának és békéjének megbontásáért, ami súlyos következményekkel járhat. 44 évi munka után nyugdíjba ment Miskolc egyik legjobb ácsa A VIZSGA véget ért. Az öreg diákok letörölték gyöngyöző homlokukról a verejtéket. Kis idő múltán az elnök szólította őket, és kihirdette az első évi vizsga eredményét. Amikor ez is megtörtént, elém állt az egyik ősz- hajú traktoros, és mint valami kezdő kisdiák, elfogódott hangon ennyit mondott: — Szeretettel meghívjuk tanár urat a turista-étteremben tartandó bankettünkre. Váratlanul ért az invitálás, mindjárt meg is jegyeztem: — De hiszen osztály vizsga után nem szoktak bankettet rendezni a diákok, csak érettségikor... Az öreg a szemembe nézett, és a jól sikerült vizsga örömétől kissé elérzé- kenyedve keresgélte az érveket, majd kibuggyant belőle: — Tessék elhinni, tanár úr, volt ez nekünk olyan nehéz, mint gyerekeinknek az érettségi... Annyi őszinteség és kedves elérzéke- nyedés volt szavaiban, hogy igazat kellett adnom az én őszhajú, öreg diákomnak. Pillanatok alatt felidéztem magamban az egész tanévet, amely a levelező tagozaton januártól december végéig tart. A mezőtúri Mezőgazdasági Gépész Technikum kihelyezett első osztályába jártak Sárospatakon. Érdekes fordulat ez a 434 éves öreg kollégium történetében. A múltban úgy volt, hogy a kollégiumnak a távolabbi nagyobb községekben fiókintézetei, úgynevezett partikulái működtek. Most pedig a tőle messze fekvő technikumok létesítenek az öreg falak között kihelyezett osztályokat. így történt meg aztán ezekben a napokban, hogy a földszinti tantermekben a sátoraljaújhelyi Kertészeti Banketten a traktorosokkal Technikum, az első emeleten a szegedi Erdészeti Technikum, a második emeleten pedig a mezőtúri Mezőgazda- sági Gépész Technikum öreg diákjai vizsgáztak a rendes korúakat is felülmúló izgalmak közepette. Akadt olyan vizsgázó a gépészek, a traktorosok között, akinek felesége is vele együtt drukkolt várakozás közben a folyosón. NEM VOLT könnyű az első esztendő. A legtöbben a gépállomáson, az állami gazdaságban és a termelőszövetkezetekben dolgoznak. Nagyon nehéz körülmények között tanultak. Család, tavaszi növényápolás, nyári kombájnolás, cséplés. őszi szántás-vetés, nyújtott, meg éjszakai műszakok szorították őket. No, meg a könyvek, a versek, a számtan példák, a kémiai képletek, B, ián József délelőtt még az TJj Esztendő tábláit szántotta a ricsei határban, délben leszállt a nyeregből, egy kicsit rendbeszedte magát, aztán motorozott vagy 50—60 kilométert Patakig. Délután öttől este tízig a padban ült, hallgatta, jegyezgette a magyarázatot irodalomból, történelemből, földrajzból, mezőgazdasági enciklopédiából, csinál gáttá a rajzokat ábrázoló geometriából. Bizony, nem egyszer megesett az esti órákban, hogy le-lecsukő- dott szeme Filep Károlynak, Muba Józsefnek, akik Cigándról, Nagyhomokról jártak be. Vannak közöttük, mint Greskó Lajos, vagy Kopcsai Dezső, akiknek fiai és leányai is ugyanebben az öreg iskolában tanulnak, csak persze sokkal kényelmesebb körülmények között, délelőtt. Mert. bizony éjfél is elmúlt már, amikor egyik-másik traktoros diákunk hazaért péntekenként az iskolából családjához. Ez volt az első vizsgájuk. Jól sikerült, meg is dicsérte őket az elnök. Egyikmásik traktoros apa valóban olyan szépen felelt irodalomból, de a nehezebb tárgyakból is, hogy gimnazista fiúknak, leányuknak is becsületére válnék. — IGAZA VAN, Szvitil elvtárs — mondtam őszhajú diákomnak a fehér- asztalnál —, ilyen szívós szorgalom és szép bizonyítvány után valóban dukál a bankett az öreg diákoknak... Hegyi, Józttq| ' Péter János v C'ivv; t;jüirrliLL€'tcutácskesáscB A francia külügyminiszter hasúnkba tátogat r A Borsod megyei Építőit ipari Vállalat művelődési f otthonában kedden délután ünnepélyesen búcsúztatták el f a nyugdíjba menő Neubauer gt Sándor művezetőt, aki hosz- > szú évekig Miskolc egyik leg- £ jobb ács szakmunkása volt. s> Az idős dolgozó kereken 44 | esztendőt töltött munkában. A Borsod megyei Építőipari ? Vállalathoz 1949-ben került j> és szorgalmas, kitartó tanu- | lássál rövid idő alatt műve- S zető lett. Ö irányította töb- F bek között a Miskolci Ncm- | zeti Színház átépítését, és * sok évtizedes gazdag tapasztalatait, valamint a. szakma rejtett fogásait ahol csak lehetett, szívesen átadta a fiataloknak. Jó munkájáért háromszor kapott Kiváló dolgozó jelvényt, az elmúlt években pedig a Munka Érdeméremmel tüntették ki. A nyugdíjba menő idős dolgozót a vállalat, a párt- és a- szakszervezet vezetői, valamint a törzsgárda tagjai búcsúztatták el, Ebből az alkalomból a vállalat vezetősége pénzjutalmat, munkatársai pedig ajándékokai adtak át részére. Péter János külügyminiszter hivatalos párizsi látogatása során kedden délben a Quai d’Orsay-n megbeszélést folytatott Couve de Murville francia külügyminiszterrel. A tárgyaláson magyar részről Házi Vencel, a Külügyminisztérium főosztályvezetője és Valkó Márton párizsi nagykövet, francia részről pedig Charles Luc ét, a külügyminisztérium politikai főigazgatóságának vezetője, Francois Puaux, az európai főosztály vezetője és Pierre Francfort, budapesti nagykövet is jelen volt. A megbeszélés után Couve de Murville ebédet adott vendege tiszteletére. Az ebéden Jacques Marette francia postaügyi miniszter, Michel Habib-Deloncle külügyi államtitkár, a francia külügyminisztérium több vezető tisztviselője, valamint Péter János kíséretének tagjai és a magyar nagykövetség több munkatársa is részt vett. Péter János a Quai d’Orsay elhagyásakor nyilatkozott az újságíróknak; Kijelentette: Couve de Murville külügyminiszterrel folvtatott megbeszélése nagyon hasznos volt és a kölcsönös barátság légkörében folyt: le. A békés egymás mellett élés politikájának szellemében megvizsgáltuk a z nemzetközi politika egyes t kérdéseit — mondotta. — így tárgyal- 1" tunk Európa bizonyos problé- £ máiról és beszéltünk az ENSZ j’ jelenlegi helyzetéről. Tájékoz- £ tatást kaptam Couve de Mur- c vilié külügyminisztertől a t francia kormánynak a függet- - len es „európai, Európára” vo- 1 nat.kozó elképzeléseiről és kl- 1 cseréltük nézeteinket erről a kérdésről. Ezenkívül természetesen , megtárgyaltuk a két or- < szag kapcsolatait. Egyeíér- { tettünk abban, hogy ezc- < két ki kell szélesíteni. < Elvben megállapodtunk, , hogy a közeli jövőben < hosszúlejáratú kereskedel- J mi szerződést és kulfurá- < lis egyezményt dolgozunk < ki, ! úevszintén további egyeznie- < nyékét a műszaki-tudományos * együttműködésről és a konzuli , kapcsolatokról. J Péter János még elmondot- < ta, hogy meghívta hivatalos | magyarországi látogatásra Co- < uve de Murville külügyminisz- < tért és kifejezte örömét, hogy 3 a francia külügyminiszter a < meghívást elfogadta. A látó- J gatás időoontiát később álla- < pítják meg. Remélem — fűz- J te hozzá Péter János —, hogy , a jövőben a két kormány kö- < zötti személyes kapcsolat folytatódik. Az újságírók kérdésére, hogy mi a véleménye a független és „európai” Európa koncepciójáról, a magyar külügyminiszter kijelentette: Ez olyan kérdés, amelyről folytatni lehet az eszmecserét, de — hangoztatta — bizonyos ellentmondásokat Iát a Közös Piac egyes elvei és a francia (Folytatás a 2. oldalon.) Egy kalapácsnyél meg egyebek 1/ özismerk az az anek- dota, amelyben egy gyárigazgató leckéztet egy gyári dolgozót. A munkás anélkül halad el egy értékes tárgy mellett, melyet valaki elvesztett vagy nemtörődömségből eldobott, hogy felvenné. Az igazgató elpottyant egy tízforintost, nos, a dolgozó egyből észrevette. — Az á tárgy — állította meg az igazgató a dolgozót — tízszer annyit ér, ön mégsem nyúlt le érte, hagyja kárba Veszni. A dolgozó végre felvette azt ä tárgyai, s pironkodva helyére vitte. Egy igazgató nem mehet oda minden beosztottjához, hogy ezzel az anekdotába illő ötlettel rendre szoktassa. Az egyszerű, tegyük hozzá; öntudatlan dolgozó nem úgy tekint a köztulajdonra, mint egy zsebre vágható tízesre — egy ta- 'lált bankjegyet minden kockázat nélkül kivihet a gyárból, egy tízszer annyit érő Szerszámot nem ajánlatos. Nemrégiben hallottam a fenti példa ellenkezőjét is. Egy munkás talál egy kisebb satut. Eszébe jut, hogy valakin ezt keresni fogják, hiszen ha * kivette a raktárból, akkpr megterhelték vele. Viszi ide, viszi oda, de a közvetlen felelőst nem találja — a társadalom, mint gazda, elvont és megfoghatatlan valami, annak nem nyújthatja át. Elvitte a raktárba is a satut, a raktáros megnézte, a papírjain is Végigfutott — hát nem ide tartozik. A munkás, hóna alatt a talált tárggyal, kedvetlenül baktatott vissza munkahelyére. Közben gondolkozott. Az- 'zai tisztában volt, hogy nincs olyan ember a gyárban, aki kívülről, a sajátjából hozott Volna be egy satut. Végül, is mit tehetett, a gyár száz, meg 'egy gazdáját nem kilincselhette végig, fogta a satut és — bár még használható állapotban volt — odalökte egy vaskupac tetejére, legalább a beolvasztás körforgásában kerüljön vissza a társadalomnak, mint elsődleges gazdának kimutatásába. K1 gy másik esetet is hadd ■*“* mondjak el. A tanuló eltöri a kalapácsnyelet, a mester megbarackolja és kergeti a raktárba, vételezzen egy új nyelet, aztán dupla szorgalommal dolgozzék, mert a munkadarabra szükség van. A gyerek lógó orral tér meg. nincs a raktárban kalapácsnyél. A mester elkezd káromkodni. hogyan lehetséges, hogy egy ekkora gyár raktárában nincs kalapácsnyél? Nosza, Gyerünk a raktároshoz. „Bepörögnek”. kölcsönösen lehord- Sák egymást mindennek. A mester is üres kézzel tér visztek. Arra megy a főmérnök, a mester előadja panaszát. Most már kettesben indulnak felkutatni a felelőst. Közben a fanuió emésztő bűntudattal el- somfordál, érzi, ő a ludas az egészben, ha jobban vigyáz, a kalapácsnyél-kérdés rejtve rnarad a szervezetlenség kulisszái mögött. Kisvártatva kalapácsnyéllel inai vissza, egykettőre beilleszti a kalapácsba. és munkához lát. A mester nagyol; néz. amikor munkában találja a tanulót. — Honnan vetted azt a kalapácsnyelet? — ripakodik rá. A gyerek megvallja, hogy kilógott a gyárból, szemben egy úasüzlet — kettőhatvanba került az egész. L Nagy hűhó semmiért? Igen, így is felfogható ez a szatírába illő história, de a szervezetlenség apró, bosszantó esetei nagyobb bajok forrásait is sejtetik. Nem egyedi eset a pazarló nemtörődömség. Ha csak egy-két. ember menne el tétlen részvétlenséggel a veszni hagyott értékek mellett, nem lenne különösebb baj. Nemrégiben egy KISZ-tilkár mesélte nekem: megszervezték a fiatalokat, célprémiummal is serkentve ügybuzgal inukat, hogy nyújtott műszakban csináljanak egy határidős munkagépet. Ahogy mondani szokták: nyomták a gombot, és időre elkészült a „nagy mű”. A fiatalok büszkék, sőt, talán egy kicsit boldogok is voltak, hiszen a fiatalok lelkesedése könnyen lángra kap. Nos, a drága gépet becsomagolták — és hónapokig verté az eső az udvaron. A középiskolás diákok zöldbabot szednek egy állami gazdaságban. A brigádvezető ígér fűt-fát, csak menjen a munka, a diákok egymással versengve szedik a babot, melyért este tehergépkocsik jönnek, viszik a városi 1 népnek. És néhány nap múlva azt látják, hogy teherautók he- ; lyett traktorvontatta pótkocsik állnak a zöldbab-kazlakhoz. Kérdezik a diákok; hová viszik a főzeléknek valót? — ( Silónak! L1 zek az esetek lerakódnak i ■*-"* az emberek lelkében, s hányavetiséget, nemtörődöm- ' séget, végső soron cinizmust szülnek. A felnőtt ember köny- nyebben túlteszi magát rajtuk, a fiatalokat azonban tartósan 1 megviselik, úgy érzik, a szer- 1 vezetlenség nemcsak munká- 1 juk társadalmi hasznára, hanem pozitív cselekedeteik értelmére is ráburjánzik. Az egyik oldalon fokozottabb társadalmi felelősségtudatot követelnek és várnak tőlük, a másikon arcul csapják lelkesedésük közvetlen értelmét. Az említett esetek azt pél- , dúzzák, hogy dolgaink között , nincs meg a kellő rend, s a , hibák forrásainak kikutatásá- , ra sem tesszük meg a szülcsé- ; ges intézkedéseket. ] Egyre jobban szeretnénk él- : ni. Életszínvonalunk megszilárdításának alapja elsődlegesen a termelékenység növelése, — de még ez sem minden, hiszen ha rosszul gazdálkodunk ezzel a növekvő termelékenységgel, nem jutunk előre. A termékek minősége elsődlegesen fontos. S ezen a fontos területen különösen visszaüt mindenfajta nemtörődömség, tájékozatlanság. Életünk, sorsunk alakulása függ attól, mennyire tudunk úrrá lenni gondjainkon. Íj a azt akarjuk, és nagyon akarjuk, hogy a munkás sajátjaként becsülje a gyár, végső soron a társadalom értékeit. egyetlen olyan esetnek sem szabad előfordulnia, amit példaként hoztunk fel. A fiatalos lelkesedéssel elkészített terméknek legyen meg a helye valahol, s ott váljék újabb értékek forrásává — és ne lássa létrehozója ebek sorsára hagyva. Akik ismerik, egyrészt meg is élték annak a nevezetes ka- lapácsnyél-esetnek történetét, kiszámították, hogy a tanuló, a mester, a főmérnök, a raktáros utánajárása miatt elveszett munkaidő értékéből legalább húsz darab kalapácsnyélre futotta volna. És kérdem; csak ezzel az egyetlen kalapácsnyéllel vagyunk így?... Gulyás Mihály
