Észak-Magyarország, 1965. január (21. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-01 / 1. szám

Péntek, 1965. január 1

ESZAKMAGYAItORSZ.iG

5

(.Haldo-g, új éoet barátaim!

HÚSZ ÉVE TÖRTÉNT:

Konsztantin Feoktyiszlov, a világhírű szovjet űrhajós köszönti lapunk olvasóit: „Boldog' új évet, barátaim” — üzeni. A nagy emberi teljesítmények hősei, s egyben a világ- béke harcosai a szívünkben élnek. Ezért újévi köszöntőjükre hasonló köszöntéssel telelünk: „Bádog új évet — kedves barátaink!”

a m

A hajdani Zemplén varmegye területén érdekes ipar- történeti emlékeket gyűjtött össze Takács Béla, a sárospataki református múzeum tudományos munkatársa. Ezen a tájon a XVII—XVIII. században az erdőkből kivágott

üvegekből készült boroskan- csót és különböző formájú poharat gyűjtött össze, amelyeket a hutákban készítettek. Háromhután sikerült megtalálnia egy, a múlt században használt üveggyári felszerelést is, amely fújópipákból, vasfogókból és csipeszekből áll. Ezeket a sárospataki Rákóczi Múzeumban helyezték el. A gyűjtött anyagot Takács Béla könyvalakban is feldolgozta, és az a Műszaki Könyvkiadó Vállalat, gondozásában jövőre jelenik meg.

Szilveszter* — 1044-l?e»s

kát létesítettek, amelyeknek?

dolgozói a környező uradal-’ mák cselédeiből kerültek ki.? Ilyen kezdetleges szerszámok-? kai ellátott üveghuta műkő-? előtt a mai Háromhután, Vágás-? hután, Hollóházán és Regécen.? Utóbbit lö!)H-ban II. Rákóczi Ee-í renc fejedelem alapította, és? első bérlői lengyel üvegesmes-* terek voltak. A regéci üzem az? 1880-as években élte fénykorát.o> A hutában mintegy 80—90? munkás dolgozott, akik évente? 1500 mázsa tábla- és öblös? üveget készítettek. Az üveg-? hutákban elsősorban a toka j-O hegyaljai aszú szállítására al-? kalmas és még ma is haszná-? latos hosszúnyakú palacko-? kát, különböző fonaldíszítéssel? ellátott boroskancsókat, habos? üvegeket, pálinkás butykoso-? kát, talpas poharakat és lányé-? rókát készítettek. Ezeket ekhós? szekereken szállították a hegy-* aljai vásárokra, vagy Telki-* bányára, ahol az üvegárut cse-? répedénnyel cserélték el. ?

Az üveghuták a XVIII. szá-T zad végén és a XIX. század* elején szűntek meg. A mun-? kára már csak egy.-két idősebb? ?mber emlékszik. Az értékes? Ipartörténeti emlékeket Takács? Béla több mint öt évi munka-? vaI gyűjtötte össze. A levéltári? ««tatások és személyes beszél-? getések alapján megírta a* buták keletkezésének történe-f tét, új. üzemekben használt! munkaeszközöket, a termelés’

alakulását, az üveggyártáshoz! szükséges nyersanyagok be-’ szerzési módját és az ott dol-í gozo munkások életét. Ezen-' kívül mintegy 300 olyan tár-! gyat, uradalmi címerrel ellá-! tolt borospalackot, színes üveg-’ fonállal díszített tálat, habos«

o

rszúgunk elenyészően kicsi a nagy viiágrengetegben. Mégis: a magyar szó,

nemzetünk híre nem ismeretlen talán egyetlen földrészen sem. Diplomáciai kapcsolataink gyümölcsözőek a világ, államaiban, áruink, termékeink: a „Made in Hungary” jelzéssel ellátott hajókon ^ utaznak messzi tengereken, repülőgépek viszik őket és vonatok száguldanak velük az országokat egybekapcsoló síneken. Képviseltetjük magunkat, ott vagyunk mindenütt, hallatjuk szavunkat: így élünk, így dolgozunk Magyar- országon. Fokról fokra eloszlatjuk a hamis romantikát: a „tschikos"-t és a „gullasch”-t... Helyükbe a megváltozott magyar táj varázsa lép: a magyar ember, aki országot épít, tervez, alkot, megváltoztatja, uralma alá kényszeríti a_ természetet. Üj gyáraink, nagy alkotásaink, megváltozott életünk sokszor kényszerítik szívbőlfakadó csodálkozásra és elismerésre a hozzánk látogató idegeneket. S hirtelenjében azt sem tudnánk felsorolni, hányféle módon jelentkeztünk távoli földrészeken, hogyan ismertek meg bennünket jobban ebben a most záruló esztendőben is.

A termékek felsorolását hagyjuk most. Helyettük a mi overállos nagyköveteinkről, az emberekről, a magyar szakember „diplomatákról” beszéljünk, akik négy földrészen dolgoznak. Amikor Szilveszter éjszakáján összecsendültek a poharak, s a világ sokféle nyelvén kívántak egymásnak békés, boldog uj évet az emberek, ebben a nagy, de mégis egyet jelentő és egyet akaró nyelvzavarban felcsendültek' a magyar szavak is: „békés, boldog új évet!" Mongóliában, Kubában, Irakban, Maliban, Guineában, nz Egyesült Arab Köztársaságban, Indiában koccantak össze a poharak, háborgó tengerekről hozta haza az üzeneteket, az újévi jókívánságokat a szikratávíró. Mintha hallanánk ezeket a Párszuvas, szívbőlÖve rá!! os nagykövetek

jövő üzeneteket: „kedveseink, mi most. nem lehetünk otthon, de gondolatban veletek ünnepelünk. Ha küldetésünk lejárt, újra találkozunk.”

Hányféle küldetésük van! Vizet kutatnak, éltető nedvet fakasztanak, hogy teremjen az évezredes szomjúságtól megrepedezett föld, kutatják, vallatják a hegyek titkát, hogy gyarapítsák a gyarmati sorból kiemelkedő országok vagyonát, erőművet szerelnek, eloszlatják az évszázadokon át népekre erőszakolt sötétséget. Máshol hidat vernek. a magyar gépek kezelésére oktatják n nemrég még szinte,félvad, bennszülött lakosságot. Dolgoznak, tanítanak, hogy megteremtsék a minden nemzet felemelkedéséhez legbiztosabb alapot: az ipart.

S köztük, a magyar szakember „diplomaták” közt ott. vannak a mi diósgyőri, ózdi munkásaink, mérnökeink, kutatóink, sokféle szakma kiváló mesterei. Elutazásuk annak idején nem került az újság első oldalára, talán visszatérésükről sem értesülünk idejében. Elmentek, elutaztak csendben, szerényen, egy bőrönddel a kezükben, lelkesedéssel, ténniakarással a szívükben. S a bőrönd mélyén velük utazott a szakember diplomaták „egyenruhája”, a kék overall. Hányféle nehézséggel kell megbírkózniok! Még idehaza, az ismerős munkatársak között, megszokott környezetben is gyakran adódnak problémák: az idegen környezetben, sok ezer kilométerre a családtól, idegen éghajlat alatt, a nyelvi nehézségekkel is birkózva, ezek a gondok hatványozottan, százszorosán jelentkeznek. Nehéz és felelősségteljes küldetést töltenek be. Figyelő, érdeklődő tekintetek kísérik minden lépésüket, minden mozdulatukat: abban az országban, ahová utaztak, állandóan a közérdeklődés „kirakatában”’ vannak és nap mint nap vizsgáznak, mint emberek is. Bennünket, itthonmaradotta- kat, az egész magvar népet képviselnek. Szerteágazó munkájuk mellett tehát a kapcsolatokat, a barátságot is mélyítik hazánk és a meghívó ország között.

Szeretik, dicsérik őket. A magyar szakembereknek hírük van az egész világon, s tevékenységükkel öregbítik országunk hírnevét is. Tavaly egy magyar szakember a kubai iparügyi miniszter kitüntetését vette át, amelyet ,.a legjobb külföldi szakember” számára alapítottak, s külképviseleti szerveinkhez, minisztériumainkhoz szinte nap mint nap újabb kérések futnak be, amelyekben újabb fehér, vagy kékköpenyes szakember diplomatákat „igényelnek.’’

z utazás sok esetben több napot, vagy egy egész hetet is igénybe vesz. LegtöbbTöbb mint kétezer kertes családi ház

? Borsod megye dolgozói közül Y igen sokan építenek kertes családi ? házakat magánerőből és OTP Kol- ? csőriből. A megyei tanács kimuta- Ytása szerint 1361-től ez év elejéig “ a községekben csaknem 8 ezer ilyen kislakás készült el, amelyeknek nagyobb része két szobából áll, de sok házban fürdőszobát is létesítettek. Az új lakóházakból több helyen: így Nyékládházán, Kdelényben, Puliinkon. Sajószent- péteren és Szerencsen új utcák, és községrészek alakultak ki. Az építtetők munkájuk elvégzéséhez

jük esetében nem volt mód .?S"!Äßl SUéiTs! arra, hogy az elmúlt kará- Ja* idén például a nagyobb lpar:

csonyi ünnepekre, vagy szilveszteri pohárköszöntőre hazautazzanak. Távol családjuktól, ismerőseiktől, távol munkatársaiktól és szeretteiktől ünnepeltek éppúgy, mint a magyar tengerjáró hajók parancsnokai, matrózai. Dé a barátság és a szeretet hullámhosszán mégis állandó kapcsolatban állunk velük. Gondoltunk rájuk és amikor éjfélt ütött az óra, az egészségükre, eljövendő sikereikre is koccintottunk.

Boldog új évet, kedves ismerőseink a messzi földrészeden, a négy égtájon mindenütt!

Onodvári Miklós

, telepeken és termel fiszövetkezeti

♦ községekben több építési napot

♦ tartottak. Ezeken mérnökök és ter♦ vezők maketteken, valamint, raj♦ zokon mutatták be a leggazdaságo♦ sahban felépíthető kislakásokat, tí♦ pusterveket ajánlottak fel a dol♦ gozóknak és ismertették a helyi

: anyagólt felhasználásának előnyeit. A szakemberek tanácsát sokan ♦ megfogadták és ebben az évben Ja megye falvaiban kétezernél több >újabb kertes családi ház épült fel. ► így négy év alatt magánerőből és ► OTP kölcsönből Borsodban 10 ezer ► kislakás készült el. A tanács épt- ► tésl osztályának munkatársai most ► elhatároztak, hogy a korszerű esa- ► ládi házak kialakítására — az ed- * digl tapasztalatokat figyelembe ’véve — tíz különböző típustervet •készítenek és azokat a jövő évben [az építtetők rendelkezésére bocs**« ►iák.

es skálája, amelyet' a VI OK AN, illetve a kommun is- ák akkor végeztek. Nem volt ilyan tennivaló, megoldásra záró feladat, ahol Miskolc— Diósgyőrben nem a MÓKÁN, /agyis a kommunisták jelenek volna meg elsőként. Cso- iálható-e. hogy a felszabadult város első műsoros délutánját ~ Üjdiósgyőrben — éppen a MÓKÁN szervezte meg?

Mit jelentett akkor ez a műsoros est?

Jelentette a magyar nép barátságának kifejezését a felszabadító Vörös Hadsereg katonái iránt, akik ugyancsak ott voltak az ünnepségen.

„Öröm volt nézni — írja a korabeli tudósító — hogy milyen őszinte barátsággal és örömmel ültek egymás mellett Diósgyőr-Vasg'yár kérgeskezű dolgozói és a felszabadító hadsereg katonái."

Jelentette az élet megindulását, az élet: normális kerékvágásba zökkenését, bár még időről-időre fasiszta gépek keringtek a felhők felett.

Jelentette a munkástöiiiegek szabadságát, amikor a műsor első számaként elhangzó In- ternacionálé hangjaira „meghatott. komolysággal állt. fel a közönség.”

„Sokan sírva fakadtak •— olvashatjuk a tudósításban — és könnyes szemmel hallgatták végig a 25 éven keresztül tiltott dalt. amely mégis felharsant. hogy soha el ne nemül jón..”

Jelentette az öreg harcosok és a fiatal nemzedék összefogását, amikor — karnagy híján — a veterán vasmunkás, Urbancsok Mihály vezényletével énekelte el a dalárda a német megszállás óta tiltott Vasas-indulót, s nagyszerű műsort adtak a fiatal nemzedék tagjai.

Felles Juliska, aki „gyönyörű dalával” az est fénypontja volt, Nagy Sárika, Bájer Elza, Nyitrai László, Maróczy István és a.többi fiatalok, vajon hogyan emlékeznek erre az első műsorra? S mivé lettek azóta? Akkor dalukkal nemcsak élményt, mosolyt, hanem egy új élet Ígéretét is belopták az emberek leikébe. A fiatalság derűjét, mely képes győzni a nyomorúság, a háború okozta sebek fölött. így vált a dal és a játék fegyverré a jobbat akarók kezében, így varázsolták ünneppé öreg veteránok és az új életről még olyan keveset tudó fiatalok ezt a különös, feszültséggel és kétellyel teli szilveszteri délutánt,

Milyen sok segítés, sok akarat „és sok hit kellett, hogy győzedelmeskedjen a jobb, ki- viragozzék a még szokatlan, de mindenki által oly nehezen várt új élet. ^

Lehoczky Alfréd

Magyarország —. hogy e nép- ) gyűlések az oly hosszú időn át 1 nélkülözött, demokráciát jelen- 1 tik." i

Szilveszter napján került sor ' 'Miskolcnak a felszabadulást követő második népgyűlésére.

A legfőbb cél ekkor a fasizmus végleges legyőzése volt. December 28-án az ideiglenes kormány hadat üzent a fasiszta Németországnak.

„ ... A felszabadult magyarság a 48-as hősök nemes hagyományait követi — hangoztatta a gyűlésen Tóth Béla a MÓKÁN egyik szervezője —. amikor harcot indít a német elnyomók ellen."

S hogy ez nem pusztába kiáltott szó volt csupán, mutat- ín a tömeg hangulata, melv lelkesen megélienezte a kommunista szónok kiielentését. hóim ..míndnyáieri rítt lesnünk n német fasiszták elleni harcban,"

De. Váczv .Tó-sef, a Kisgazda Párt képviselőié „nagyhatású hesz.éőheri” vázolté g koemánv iát, mrvirl n

7 mir) ..k'e fplfi-rnhnrtíf.A

demnkr"Hkvs kiilno’itiká iáról beszélt.”

A szoeiélriorpokratsík nevében Tfánaj Send er szólni! fel, n régi és nz úi élet közőfii különbségről, a vezetők felelősségéről és p révhez való knpcsolafuk-él beszélt

f,, ..Amit. a hőrtrin iidvarán fénytt meg — hannerfnitg —- folytatni főnig ez n1 el hen jis; minden creiái.ol orra fon fdra- krdvi„ hon'r n minhivatalok, köaintizmévyek ve~etö helyeiről kisönfiriék az oda vem való elemeket."

E gyűlés — mint sok más is — mutatta, hogy a fasizmus romjain létrejövő úi ország haladó erői a tömegek érdekeit tartották célkitűzéseik mértékének, s ha az első időben oly gyors volt a kibontakozás, úgy ebben ennek az antifasiszta, demokratikus összefogásnak (ami ebben a helyzetben egyszerűen hazafiságot jelentett) nem kis szerepe volt.

Demokráciát és felelősséget tanultak ekkor a vezetők és a vezetettek is.

A dal is

fegyver volt altkor

A MÓKÁN szerepe és tevékenysége — joggal és természetesen — mint fegyveres akció él az emberek tudatában. Az emlékekből azonban sokkal gazdagabban bontakozik ki a tevékenységnek az a széAz ágyúlövések hangját már napok óta nem lehetett hallani, de a város képe még a háborúról beszélt. Az emberek is nehezen ocsúdtak fel a fasisz- _ ta terror és háború okozta nyomasztó légkörből. Azonban a lidércnyomásszerű fasiszta szellem felszámolása — irta december 30-án a Szabad Magyarország — már itt is jótékonyan érezteti hatásátA meginduló életről beszélt a diósgyőri vasmunkásból íróvá lett Gergely Sándor is:

„Alii7 vár hete, hogy tovább vihar zott felettünk a mindent gyökereiben megrázó orkán. És élünk! TAngol ar ember arca, amint látici a dennedtsén- be taposott ólat lassít, megállíthatatlan foltávásr.kodását Fe^ánaskodását

Felrázni az embereket, tettre, a s^bek minél gvorsabb be- ovó°ví*'Wn’a serkenteni — ez voM akkor a legfontosabb föl- érint. 1044 (lécemkor 31.-én, ezen a különös Szilveszteren, jelentős 1 énégek történtek e cél érdekében: eev pénovűlé«; éc pfTv <vHl vesTt.eri mősnv, s bár küianböz* o?7kö7nH’-pi. ,-nír^k^ttő az \n élet megindítását, az en-'bnnp’b bizait^ón^k, hitének felkeltését szolgálta.

Tanu’ni kell fí dernokrrc!ót

A magyar munkásokat és dolgozó tömegeket a horthysta uralkodó osztályok nem kényeztették el a demokráciát illetően. Egy kis engedmény, a jognak néhány foszlánya olyan nagy dolognak tüpt. hogy a magyar munkásnak szinte nem is lehetett képe a demokráciáról, még polgári értelemben sem. Hát még a munkásdemokráciáról. S most egyszerre a meginduló élet középpontjába került ez a munkásság, kiket pedig még nem sokkal korábban is „hazátlan bitangoknak” neveztek legszívesebben. A mun- ' .kassáénak demokráciát kellett teremtenie,, melyet pontosan maga sem ismert.

A demokrácia különböző helyzetekben más módon érvényesül. Ezekben a nehéz, de reményteljes időkben a legközvetlenebb módon vált valóra. az időről-időre összehívott néngvűlóseken. ahol szót értetlek. kicserélhették véleményü- i két a legkülönfélébb, de a de- , mokrácia kibontakoztatásának i (levét valló politikai irányza- ■ tok képviselői. „A város dolgozói tudják — írta a Szabad