Észak-Magyarország, 1965. január (21. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-07 / 5. szám

«» ÉSZAKMAGYARORSZAG Csütörtök, 1965. jannár 7. A nőtanács javaslata: Tüntessék fel a munkakönyvben a gyermektartás-díjat A Magyar Nők Országos Ta­nácsának jogi bizottsága kije­lölte az új esztendő feladatait. — A nőtanács jogi bizottsá­ga az új esztendőben számos, a családvédelemmel összefüg­gő javaslatot terjeszt az ille­tékesek elé — mondották a többi között. Javasolja, hogy a dolgozókat terhelő gyermek­tartás-díjat a jövőben a mun­kakönyvben is tüntessék fel. Javaslatot dolgoznak ki arra is, hogy a gyermektartás jo­gáról az eddiginél gyorsabban döntsenek. A család védelmét szolgálja az a javaslat is, amely szerint azokat, akiket a tartásdíj elmulasztásáért bün­tetőjogilag felelősségre von­nak, munkára osszák be, hogy a család a büntetés letöltésé­nek ideje alatt is tartásdíjat kaphasson. Másik indítványuk azt célozza, hogy az illetéke­sek gyorsítsák meg a gyer- mekelhelyezési pereket. Lemondott a jemeni kormány Hamud al Dzsaifi jemeni miniszterelnök és kormánya kedden este — a MEN hír- ügynökség jelentése szerint — Háromszáz millió dolláros számla Franciaország ez év első ne­gyedében 300 millió dollárt vált be aranyra Washingtonban. A francia kormány döntése sú­lyosan érinti az Egyesült Álla­mokat, amelynek aranykészle­tei az utóbbi időben erősen megcsappantak. benyújtotta lemondását. Ab­dullah asz Szalal köztársasá­gi elnök a lemondást elfogad­ta és az új kormány megala­kításával Husszein al Amri alelnököt bízta meg. Manolisz Glezosz, a Nemzetközi Újságíró Szer­vezet végrehajtó bizottságának tagja, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének meg­hívására, üdülésre hazánkba érkezett. Szovfet vezetők iidvöz ö távirata a feinai vezetőhöz Anasztasz Mikojan, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke és Alek- szej Koszigin, a szovjet Mi­nisztertanács elnöke távirat­ban üdvözölte Liu Sao-csit, a KNK elnökévé, Csu Te-t, az Országos Népi Gyűlés állan­dó bizottságának elnökévé tör­tént megválasztása, valamint Csou En-lajt, az Államtanács elnökévé kinevezése alkalmá­ból. Rusk beszámolóra a szeuá »is kMm bszoiíságáa Dean Rusk amerikai kül­ügyminiszter kedden tájékoz­tatta a szenátus külügyi bi­zottságának tagjait az. Egye­sült Államok külpolitikai problémáiról. Hárem a tizenkettőt! emeleten A három és fél órás, zárt ajtók mögött megtartott tájékozta­tásra azért került sor, mert az amerikai szenátorokat aggaszt­ja az Egyesült Államoknak Dél-Vietnamban, valamint más országokban elszenvedett politikai kudarca. Egyes afri­kai és ázsiai országokban nyílt Amerika-ellenesség nyilvánul meg. Tanácskozás után a kül­ügyminiszter a szenátus folyo­sóján rögtönzött sajtóértekez­letet tartott. A dél-vietnami helyzettel és a kongói prob­lémával foglalkozott. JK&QtaLáLta faJlfiíf ... A Német Szövetségi Köz­társaság mindenáron atom­fegyverekhez igyekszik jutni, és ez szerinte nemcsak a NA­TO multilaterális atomhad­erejéhez való' csatlakozás ré­vén lehetséges. hatatlan generális most újabb temberében ellátogatott Pre- paktumot igyekezett tető alá toriába. Abs elsősorban dr. Vezérőrnagy cmírutiában Manapság sok szó hangzik el Bonn és a dél-afrikai Pre­toria „mély barátságáról”, de az már kevésbé ismert, hogy a két ország közti titkos szer­ződések szálai a messzi múlt­ba nyúlnak vissza. Még a hit­leri Wehrmacht megbízásából, a két világháború közti idő­szakban, egy bizonyos Mellen­thin nevű vezérőrnagy érke­zett (természetesen civilrú- hában) polgári emberként Dél-Afrikába. Von Mellenthin a kapott utasítások értelmé­ben kapcsolatot keresett és- teremtett azokkal a fasiszta erőkkel, amelyek szembenáll- tak Smuts-nak a szövetségesek iránt hűséget tanúsító kormá­nyával. Az ■■ összeesküvők, többségükben Verwoerd mai kormányának tagjai azután megalakították az Ossewa Brandwag nevű titkos társa- nilíilimilíllíjprn.íeLnf'l ságot, amely a hitleri Afrika «niIKOlHlllI^rll ISIiOiU Korps győzelme esetén állam- nn VPtldpliP csínnyel “ragadta volna kézé- UW,CUUCBC be a hatalmat. hozni. Megbízatása az volt, hogy a Pretoria vezetésével bábáskodjék az Afrikában lét­rehozandó NATO-fiókinléz- mény, a SATO megszületé­sénél! Ekkortájt utazott két dél- afrikai katona politikus, Mr. Fouché^ és társa a Német Szö­vetségi Köztársaság fővárosá­ba. Alig néhány hónappal távozásuk után, amelyet egy titkos, paktum aláírása előzött meg, Mellenthin ismét a Dél- Afrikai Köztársaságba érke­zett. Útlevelének adatai sze­rint most a nyugatnémet Luft­hansa afrikai teljhatalmú igaz­gatója volt. De senki számá­ra sem titok, hogy összefüg­gés van Mr. Fouché bonni, Herr Mellenthin johannes­burgi feltűnése és a között, hogy 1961-től 64-ig több, mint négyszeresére nőtt a Dél-Af­rikai Köztársaság katonai költségvetése, s megtízszere­ződött a nyugatnémet eredetű lökhajtásos vadászrepülők, va­lamint a páncélosok száma. Az Minthogy az Afrika Korps kudarcot vallott, Verwoerdék egyedül cselekedtek. Mellen­thin azonban nem tűnt el végképp a színről. 1950-ben már ismét Pretoriában élt, mint a Treck-Airways nevű nagy dél-afrikai repülőtársa­ság vezetője. Munkatársai ter­mészetesen a Wehrmacht és az SS „hontalanná vált” embe­reiből regrutálódtak. A nyug­Közben azonban történt egy, s más. A SATO-terve ugyan eltemetődött, viszont Herman Josef Abs, Hitler hírhedt ban­kárja, aki ma, sok más meg­bízatásán kívül, tagja az NSZK atombizottságának, egyik vezetője a DEGUSSA nevű atomkonszernek, s ugyanakkor a nyugatnémet Lufthansa felügyelő bizottsá­gának elnökeként főnöke Mellenthin-nek is, 1963 szep­Nicolas Diederichs bányásza' ti és gazdaságügyi miniszter­rel folytatott tárgyalásokat aki egyébként elnöké a dél- afrikai aiombizottságnák, S akiről nem árt azt sém' tud­ni, hogy még a hitleri idők­ben, Németországban ‘ tanult egy „antikamintern-iskolán”. Abs másik tárgyalópartnere pedig az a dr. Heinz Vérleget volt, akinek a náci birodalom összeomlása után, náci múltja miatt kellett szöknie Németor­szágból, s aki ennek ellenér« professzori állást kapott a pretoriai egyetem atomfizi­kai tanszékén. Ha akkoriban keveset is le­hetett tudni, miről, is tárgyalt Abs Pretoriában, ma már (házatérésé után elmondott szavai alapján: „Nagy terve­im vannak Dél-Afrikéban) megvilágosodtak. Különösen, amióta a johannesburgi Rand Daily Mail a következőket írta: ..Kutatóinknak. módié­ban áll atombombát' előállít tani”. Köztudomású: Dél-Af- rikából származik a kapita­lista világ u>-ántermelésénet? 20 százaléka. De az? is tudott) az urán Hazai, tehát dél-afri­kai feldolgozása, csak úgy válí lehetővé, hogy a DEGUSSA Pretoria rendelkezésére bo­csátotta egyik legkiválóbb szakemberét, Hans Päul-t, 9 ugyanakkor átadott egy fontos licenszet is az úgynevezett késleltetési ■ eljárásokkal kap-! csolatban. Bonn és Pretoria együttmű­ködésének újabb részletei lát­tak napvilágot, amikor a Reuter 1963. november 7-i je­lentése tudtul adta, hogy a dél-afrikai kutatók szövetsé­gének helyettes elnöke, L. Jj le Roux egy tudományos ülé­sen bejelentette: olyan mér­gesgázokat fejlesztettek'Id, a tabun-t, a soman-t és a sarin-t* amelyek tízszerte erősebbek az eddig ismert, s katonai célokra előállított gázoknál. E gázokról egyébként a szak­értők • tudják, hogy éíőáílítáJ sukkal már á náci tüdősök ia kísérleteztek. Az IG-Farbcn licenszei Az NDK kormánya által nemrégiben közzé tett doku­mentum leleplezi ennek il „véletlen” összefüggésnek hem-véletlenségét. Leszögezi: a tabun és soman dél-afrikai „előállítói” az IG—Färben 1945. után külföldre szökött szakértői voltak. (Többek közt Günther Prus, . aki egyben a Wehrmacht gázkísérleti osztályának egyik vezetője iá volt.) Az IG—Farben lieensze- it pedig az a dr. Felix Prentzel adta át a dél-afrikai kutatók­nak, aki egyidejűleg, tagja az IG—Farben felügyelő bi­zottságának, ugyanakkor ve­zérigazgatója a DEGUSSA- nak, s részvényese az OTAVI bánya- és vasúttársaságnak* amely néhány év alatt kilenc dél-afrikai _ vállalkozást • rész­ben, vagy teljesen felvásárolt. De hogy a kép és a kör tel­jes legyen, érdemes idézni a Neues Deutschland szavait is: *,1963. júniusában J.. j; Fouché hadügyminszter közöl­te a dél-afrikai parlamentben* hogy az ország saját, távirá­nyítású rakétákat fog építeni; Három hónappal később D J. le Roux professzor bejelen­tette, hogy Pretoria közelében rakétakutató intézetet hoztak létre, s az ■ intézmény saját gyakorlóterülettel rendelkezik. Mint mondotta, „a rakéta- gyártás előkészítésében nyu­gatnémet szakemberek Is részt vesznek”. A Welt közlése szerint a fonni hadügyminisztérium ,,segélyalapja” 1964-ben 359 millió márkára rúgott. A pénz nagy részét a Dél-Afrikai Köztársasággal kötött titkos katonai paktumok megvalósí­tására szánták. Vagyis a zsák uegtalálja foltját, a régi cimborák újra együtt dolgoz­nak. A különbség csak any- íyi, hogy Verwoerd barátai most nem a Német Birodalom* fanem a Német Szövetségi Köztársaságban leltek támo­gatókra. 1 Színes és olvasmányos történelmi könyvet ad ki a megyei és a városi tanács A középiskolás fiatalok tör­ténelmi tanulmányainak és az általános iskolai tanárok mun­kájának megkönnyítésére igen hasznos történelmi könyv je­lenik meg megyénkben. Deák Gábor tanár és Gimesi Sán­dor aspiráns, több évig tartó levéltári kutatómunka után. színesen és olvasmányosan összegyűjtötte és feldolgozta a Borsod-Abaúj-Zemplén me­gyére vonatkozó értékesebb adatokat. A 200 oldalas, marxista I szemlélettel megírt könyv a honfoglalástól napjainkig fog­lalkozik a történelmi esemé­nyekkel, és számos kiadatlan dokumentumot tartalmaz. így többek között közli Dózsa ke­reszteseinek levelét a tokaji várkapitányhoz, egy tatár fog­ságban sínylődő magyar rab írását Zemplén vármegyéhez, az ózdi jobbágyok panaszát az adózás ellen, Forgách Miklós­iéi ső-magyarországi várkapi­tány jelentését a Császár Pé- ter-féle felkelésről, a Békés megyei agrárszocialisták 1897- ben írt levelét a borsodi pa­rasztsághoz és a kommunista párt miskolci szervezetének megalakulásáról készült jegy­zőkönyvet. Ezeken kívül a könyvben még. számos, Borsod megyére vonatkozó dokumentum és írás található, amelyek az el­múlt. korok társadalmi, gaz­dasági és kulturális életét mu­tatják be. Az igen értékes könyvet a megyei és a városi tanács 5000 példányban adja ki. A könyv márciusban jele­nik meg.-A-A-AA J -iiHi-iB H Bi-1 fi,! Jt-Ji-A-A-A--Jk— Illusztris vendég érkezett szerdán Becsbe■ Ibn Szánd, Szaud-Arábia volt uralkodó­ja. A látogatás külsőségei ki­válóan alkalmasak rá, hogy ámulatba ejtsék a bécsi kis­polgárt. Szaud „kedvenc fia”, egy Beatles-frizurát viselő vér­beli herceg, kedden négymo­toros különrepülőgépen érke­zett meg Frankfurtból. A másfélórás útért — „sürgős volt a dolgom” — mondotta — 150 ezer schillinget fizetett, majd rögtön munkához látott. Kibérelte az egyik bécsi luxus­szálló egy teljes emeletét, ben­ne az elnöki lakosztályt”. Az utóbbi biedermeier-termeiben lakik majd az exkirály, aki a mekkai rádió jelentése sze­rint közvetlenül bécsi útja előtt, ismerte el végleg utódá­ul Faiszalt. az erzielet többi 35 szobájában . pedig a kíséret: számos herceg, valamint mar­cona testőr és egyáltalán nem marcona háremhölgy kapott helyet. Az utóbbiak Szaud szá­mára ezúttal puszta reprezen­tációt jelentenek. A „nyugdí­jazott” király súlyos beteg, s ismét a hires bécsi belgyógyá­szokkal kívánja kezeltetni ma­gát. Különgépét, amely potom 700 ezer schillingért szállítot­ta kíséretével el Riadból Becsbe, műlőberendezéssel ís felszerelték. Számos fia ezen­kívül is aggódik a volt ural­kodó testi épségéért. Rádióval felszerelt autókat, őrszemeket vettek bérbe a bécsi rendőr­ségtől. akiknek nemcsak Sza­bidra, a számos hercegre és háremhölgyre kell majd vi- qyázniok, hanem külön a luxuskocsiparkra is. A bécsi éjszakai szórakozó­helyek torgalma — akárcsak Szaud és kísérete korábbi lá­togatásainak ideién — ismét 1 ellendül majd. Bár a hírek szerint Fejszal korlátozta előd.ie korábbi 1avtasz*ikns pa­zarlását. az előielekböl ítélve, az amerikai óla Hárse rá goktól befohió pénzből bőségesen maradt még a fejedelmi se­regiéinek. I Geiő János: Hic&i XVIII. B aj azért mégis van, méghozzá elég nagy. Nehéz lenne kiderí­teni, miképpen, de el­terjedt a faluban a hí­re annak is, amitől Kicsi Biri a legjobban rettegett. Mihályi Debrecenben szervezkedik a Biharberettyói Köztársaság el­len. Szemtanúk látták a kor­mány épületében járkálni. Az illetők nevét senki nem árul­ta el, nehogy az elnök letar­tóztassa őket. Újságokról is suttognak, amit rendszeresen becsempésznek a köztársaság területére és kézről-kézre ad­nak. mint valami kincset. Az örökös elnök ennek tu­datában hánytn-vetette a lehe­tőségeket és jutott arra az el­határozásra, hogy saját politi­káját jobban hozzáidomítja az országoshoz. Ennél okosabbat nem tudott kitalálni, azt szá­mította: ezekkel a módosítá­sokkal átvészeli az időt, amíg jobbra, vagy balra fordul a vi­lág kereke. Most már bebiz­tosította magát mindenfelé: ha a többpártos. Nemzeti Bizott- sácos rendszer győz és fel kell adni az önálló köztársaságot, akkor is csak egyedüli diktá­tor marad a faluban, hiszen tőle függ minden vezető em­ber. Ha pedig sikerül megtar­tania az önálló köztársaságot, akkor még éppen fenékig tej­fel. Természetesen az lenne a legjobb, az önállóság, csakhogy ez nehéz ügy, látja nagvon jól. A földreform nem sike­rült, hiába dolgozott ki nagy­szerű terveket, nem tudta a szegényparasztokat maga mel­lé állítani. A fene se érti, mi lelte őket, de nem akartak a nagygazdaságról hallani sem, különösen a résebbi földtu­lajdonosak. r*'- ff-1-/-»lkanként sem kell a föld. Majd ötven család hasított unván magának a IJesthein-birtokból, de jut­na még vp"v háromszáznak, s nincs ie1pn«re,Tő. Azt mondiák, nem bíznak Blri földiében, mert ha nem is jönnek már vissza az urk, meg a néme­tek, akkor is visszaveszik a békésháziak a birtokot, mert törvény szerint az ő határuk­hoz tartozik. Kicsi Biri ezért próbálta tol­dozni, toldozni politikáját, mint az ócska cioőt. Az események­ből és a jelekből azonban még egy fontos következtetést vont le. Azt, hogy nem lehet meg­bízni a lakosságban, csupán abban a néhány emberben, aki életre-halálra mellé szegődött. Megmutatták az események, hogy aki nincs vele, az ellene van. Ezeket persze, legjobb lenne kiirtani, de ez lehetet­len, mert akkor nagyon meg­fogyatkozna a köztársaság. Nincs tehát más kiút, erősíte­ni kell a közbiztonsági alaku­latot, illetve most már a rend­őrséget. Ha tavaszig sikerül el­fojtani minden megmozdulást, nyert ügye van, mert ha meg­jön a tavasz és megkezdődik a munka, akkor az embereket nem érdekli a politika. Ezért hajtotta végre Kicsi Biri a köztársaság átszervezé­sét, s. határozta el a fegyveres testület erősítését. Hogy meny­nyire előrelátó volt, azt a,z események rövid időn belül igazolták. * P ár nappal a nagy át­szervezés után két fiatalember érkezett Debrecenből. Sípos Imre kormánybiztos egy Nagv Dániel nevű ifjúval. A jövevények nem sokat teke­tóriáztak, megérkezésük után mindiárt közölték, hogy az ide­iglenes kormány megbízásá­ból jöttek, és szét akarnak nézni a faluban, mert a bel­ügyminiszter jelentése alánján tűröeteRpp állapot van itt. Kicsi Biri először arra gon­dolt, hogy le kellene őket csukni a pincébe, a többiek közé. Ott aztán vizsgálódhat­nának. meg parancsolhatnának kedvükre. Mielőtt azonban meggondolatlanul cselekedett volna, jobbik eszére hallga­tott, és letartóztatás helvett székkel kínálta a látogatókat. Utána pedig nyájasán meg­kérdezte: — Mi hát a kifogás elle­nünk? Halljuk, ki feketített be bennünket? A fiatal kormánybiztos har­ciasán közelebb húzta a széket Kicsi Birihez, és az ujjain so­rolni kezdte: — Először is ez a köztár­saság. Az ideiglenes kormány nem ért egyet semmiféle ilyen kezdeményezéssel. Most a fel­adat: minden demokratikus erő összefogása a fasizmus ellen, az ország talpraállítása, nem pedig ilyen apró köztársaságok alakítása. Ez csak anarchiát szül. Másodszor: a diktatúrá­nak az a formája, amit maguk bevezettek. Becsületes, dolgo­zó embereket terrorizálnak, ahelyett, hogy a fasisztákkal számolnának le. Békésházáról panasz érkezett maguk ellen. Ott is erőszakoskodtak. Továb­bi kifogásunk: nem alakult meg egyetlen demokratikus párt sem, illetve, amelyik meg­alakult, azt szétszórták. Márpe­dig demokratikus pártok nél­kül, különösen a Kommunista Párt nélkül, lehetetlen az or­szág újjáteremtése. Nem mű­ködik a Nemzeti Bizottság sem, sorolhatnám . estig a kifogáso­kat. Kicsi Biri jól mulatott ma­gában, amíg a kormánybiztos beszélt. Megállj csak, kisko- mám. mindjárt lecsendesedsz te, hiszen előrelátó voltam én — gondolta, és alig várta, hogy megcáfolhassa a kor­mánybiztos állítását. Kemé­nyen, megfontoltan kezdte: — Nagyon sajnálom, hogy a múltkor nem találkoztam a belügyminiszterrel. Egyik rendőrünk hebehurgyasága mi­att nem tudtuk tisztázni a fél­reértéseket. Le Is váltottam ér­te az illetőt. Ha akkor mi ta­lálkozhatunk, nem kallett vol­na maguknak idefáradniuk Debrecenből... No, de lás­suk csak azokat a vádakat sor­jában. Kezdjük visszafelé, mert így jobban eszembe jut. I A Nemzeti Bizottságot, mega: pártokat említette utoljára. ] Hát, kérem, erről csak annyit - mondhatok, hogy négy. párt } alakult nálunk. A Nemzeti Bi- h zottság pedig az első pillanat- j tói kezdve működött* !j E * s sorolta a pártokat, j azok vezetőivel j együtt* Nem feledke- ij zeit meg a pártveze- j tők érdemeiről sem. j Viszont a bebörtönzöttekről H ügyesen hallgatott, majd beíe-j j ezésül nagyhangon így szó- -| nokolt: j — íme, így élünk itt mi, azj ország keleti végvárában. AH sors ezt mérte ki ránk, és mi j elfogadtuk jajszó nélkül. Él- h tünk, ahogy tudtunk. Mi talp- H ráálltunk már akkor, amikor a ^ debreceni kormány még nem H is létezett. Mi voltunk az úttö- j rők. Verejtékkel és szenvedés- J sei fizettünk ezért. Úgy lát-] szik, az élet most mást pa- J rancsol, az ország többi ré- \ szében nem akarnak proletár- j diktatúrát. Amit önök elmond-j tak, abból is ez derül ki. Mi -f tehát nem ragaszkodunk to- ^ vébb az önálló köztársasághoz, h Kicsi Biri mondta volna még j tovább, - de akkor- Sípos kor- 4 mánybiztos félbeszakította. -I — Mit is akarok kérdezni... h Nem lesz ez sok feladat magá- j nak? Kommunista Párt titkára,!{ Nemzeti Bizottság elnöke, 9 rendőrség főparancsnoka, most ^ meg még a köztársaság elnöke •* is. Nem túlzás ez? Biri nem tudta hirtelen, mi- 4 vei üsse el a kellemetlen kér- í dést. Azok szerencsére nem is 2 erőltették a választ, már sze- i delőzködtek. 2 (Folytatjuk.) •*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom