Észak-Magyarország, 1965. január (21. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-06 / 4. szám

4

ESZAKMArjYATfORSy.Af?

Szerda, 1865. január fi.

Á televízió programjának margójára

Égni és fiam.».

Földes Mihály József Aitila-clíias író 60 éves

M vé

lehetett a dolgozó kisemberek gyermeke a i nehezen megszerzett középis- I kólái érettségivel a huszas években, amikor a diplomások ezrei is hiába kilincseltek munka után? Mint annyian mások, legfeljebb alkalmi munkából tengethette éveit, s ha netán valami köze volt a munkásmozgalomhoz, ebből a lehetőségből is kirekesztették. Az ifjú Földes Mihály is ilyen sorsra jutott. Alig tizenkilenc évesen elkötelezte magát a harcra övéiért, a kisemmizett kisemberekért: csatlakozott a forradalmárok csapatához. „Mi valamennyien — fogalmazta meg jóval később akkori elhatározását — egyszem | homoknak éreztük magunkat i a növekvő hegyben. De ki tud- i ná megmondani, melyik egy- l szem homok felesleges ahhoz, hogy a hegy létrejöjjön?"

Harcra, küzdelemre vállalkozott. „Akkor él az ember, ha vereltszik az életért" — vallotta. S ebben a hitvallásban mindenkor a jövő várományosainak életét tartotta szem előtt, amiként egyik hőse mondja: „Forróság öntött el, mihelyt a gyárak és a földek seregére gondoltam. Az izzadóknak, a keményöklűek- nek, akik tovább viszik az életet." Ha munkásságának, a korán kibontakozó írói, újságírói tevékenységének és rétori működésének fő motívumát keressük, szembeötlően elénk tárul ez a harc és e küzdelemhez való hűség.

A húszas-harmincas évek tőkés társadalmát leleplező hosszabb írásait még csak ilNépszava rovatvezetője, az újság hasábjain szólhatott hozzájuk: közéleti kérdésekről,

társadalmi, közgazdasági problémákról. Számos rövidebb cikkén kívül, ebben az időszakban, mintegy két kötetre való osztályharcos elbeszélést, novellát publikált, és csaknem harminc egyfelvonásos színdarabot irt a legális és illegális munkás színjátszó csoportok számára.

1959; Hazatérés, 1962; Viharos: tavasz, 1963) és több ezerre tehető kisebb-nagyobb cikkeinek, humoreszkjeinek, tárcáinak, novelláinak, publicisztikáinak száma, amelyeket a fővárosi és a vidéki napilapok, irodalmi és művészeti lapok közöltéit. Irodalmi munkásságát 1954-ben másodszor jutalmazták József Attila-dijjal.

fiz é'et

Hány és hány

csüggedöt gyújtott

lángra tüzes szónoklataival, írásaival, példát mutatva: miként akart és tudott a köz érdekeiért égni, gyújtani. A soksok csapás ellenére, amely a mozgalmat és saját életét érte, rendíthetetlenül bízott. Ezt a hitét plántálta másokba is: „Olyan az emberi természet, hogy minden bajban a vigasztalót. keresi” — és máshol: „... látszólag még nem ért meg engem, de a szavak megmaradnak benne és megládd, egyszer, váratlanul szárba szökkennek."

A felszabadulást követően különféle felelős posztokon (Budapesti Pártbizottság, Írószövetség) és országgyűlési képviselőként ugyancsak a vállalt célokért küzdött. Most már azért, hogy a. szavak mihamarabb szárba szökkenjenek, tettekké váljanak. A legnemesebb értelemben mozgósított. Hivatali elfoglaltsága, majd később szerkesztői megbízatása mellett az irodalomnak, az újságírásnak úgyszólván minden műfajában tevékenykedett. Irt színműveket (Mélyszántás, amelyet 1350- legálisan terjeszthette a gyá- ben József Attila-dijjal tün- rak kapuin kiözönlő munka- tették ki; Hajnal. Pákozdon; sok közt, röviddel később Honvágy; örök szerelem stb.) (1936-ban) azonban mint a regényeket (Felszállt a köd,

izgalmas valósága iránti fáradhatat-; lan érdeklődés süt át írásain, ábrázolva és egyben formálva is azt, ami népünkben végbemegy. Mindig időszerűt adni törekedett, oly módon, hogy a mához szóljon, de a holnapot is idézze. És ha a múltba nyúl vissza, akkor is a jelennek; szóló tanulságképpen teszi. Szóban és írásban a közösségi emberért munkálkodott és munkálkodik „korunk duvad- ja, a magányos ember" ellen, aki „nem velünk él, csak közöttünk. Nem tudja odaadni szívét a világnak, s körülfalaz- za magát az önzésével... Egyénisége csak. annak van, aki cselekszik és vállalja, a néptömegek törekvéseit."

Földes Mihály teljes szívét és energiáját a közösségnek szentelte. Immár több esztendeje a Központi Sajtószolgálat egyik vezető munkatársaként a megyei ■ pártlapokban is gyakran jelentkezik- írásaival. Szüntelenül aszerint cselekszik, ahogy a Viharos tavasz című regényének népszerűvé vált hőse, Béres János vallja; „Én csak addig akarok élni, amíg harcolhatok .. Hatvanadik születésnapja alkalmából kívánjuk: miként eddig, folytassa a harcot, erőben és egészségben.

(- ti —)

Szakmunkásképző tanfolyam asszonyoknak

Csendes téli esték ereszkednek alá ilyenkor a falvakra. A termelőszövetkezeti gazdák mindenütt beszorultak a határból, s a megérdemelt téli pihenés közben bőven jut idő a szórakozásra, tanulásra is.

Ezért, amint dr. Farkas Tivadar oktatásügyi előadó elmondotta, a Sátoraljaújhelyi járási Tanács mezőgazdasági osztálya húsz mezőgazdasági szakmunkásképző tanfolyamot szervezett a bodrogközi

Hajdú Béla?

A

SÖTÉTSÉQ

M

indössze néhány hosszúra nyúló napból áll az élet. Ilyen egynap a bölcsőkorunk, amely akkor alkonyul be, amikor lábra állunk. Lábon járó kisgyermek- korunkat bealkonyítja az iskola, az iskolás nap lealko- nyul első szerelmünkkel, elsőszerelmes napunkra ráborul első csalódásunk éjszakája és így tovább. Jönnek az életnapok, hosszabbak, rövidebbek, aszerint, milyen sűrűn váltakoznak csalódásaink, diadalaink, amelyek egyként jelentik napjaink sötétjét: pontot tesznek életfejezeteink végére.

Sohasem tudjuk, a csalódás, vagy a diadal milyen virradás előestéje. A következő fejezetet a legnagyobb író írja, akinek korlátlan költői szabadsága van, és szeszélyes fantáziával eszeli ki az új fejezeteket. Nem ismeri a drámai szabályokat, a költői igazságszolgáltatás fogalmát és sohasem sorakoztatja fel alapeszmék rabláncára fűzve az eseményeket.

Bizony, a Sors kiszámíthatatlan író. Mi ember-írók csak olyan dolgokat írunk, amelyeknek végére pontot tehetünk: nincs tovább. Nála nincs vég, nincs poén, nincs csattanója a dolgokfmk. Ö nem szentimentális. nem morálfilozó- íus, nem póétaiélek, nem drá(R. H. 1927. m. 27.)

maíró, nem humorista, nem optimista, nem pesszimista, nem ítélőbíró és nem ismeri azt a száraz szót: logika. írja kötelességszerűen az életfejezeteket, fáradhatatlanul rója a sorokat ,és nem kérdi senkitől, jól vagy rosszul írta-e, tetszik-e vagy sem a kusza, vé^nélküli regény.

És mégis az ő írásai a legérdekesebbek, a legszebb írások. Titokról titokra, színről színre, érzésről érzésre fut n tolla, és amit ő ír, senki sem tudja olyan igazán megírni. A mi írásunkat elcsúfítják az alapeszmék, a noenek és cifra hazugságok. Ö nem hazudik soha, és nem hallgat el semmit. Nem lesz három pontot a ki nem mondott szavak helyébe, nincsen kérdőjele és nincs felkiáltójele. Nem kérdez és nem indulatoskodik. Számára születni és meghalni; egyre megy. Csalódni, vagy örülni; egyre megy. Nagy, kicsi, jó, rossz, szerelem, bánat, seb, gyógyulás, pompa, szegénység: mind-mind egyre megy. Kezdettől való dolgok szüntelen ismétlődése, s az az Író, aki annyiszor megírta, nem is tekintheti másként őket, mint az ékszerész az áruját, amely- lyel sohasem ékesíti fel magát.

Körülbelül eddig jutott elmélkedésében a Vándor, amikor egyik életszakaszának végét megsejtette. Néhány száz lépésnyire volt tőle az a vég: valami árok-féle, amely az útját keresztezte. Csak homályosan látta, mert már alkonyo- dott..

Sivár volt az útszakasz eddig is. Csupa lucsok, sár, pocsolya, bogáncs, gödör és farkasvermek. De a Nap sütött és a Vándor boldog volt, mert láthatta a pocsolyákat, a veszedelmeket és elkerülte. Nem félt semmitől, tudta, tiszta marad, és nem éri baj, amíg a Nap süt, bár. jobban szeretett volna sima, virágos réten vándorolni a ragyogó napsütésben.

anem a Nap leáldozóban

e

volt, és ott, nem mesz- sze egy elmosódó, sötét vonal húzódott keresztül az úton. A Vándor a látóhatár alá bukó napkorongra pillantott, megremegett és meglassította lépteit. Aztán egyebet gondolt. Kettőzött léptekkel sietett előre, hogy elérje a sötét vonalat, mielőtt, az éjszaka beáll. Még tétova volt a sietése, de csakhamar rohan- vást rohant, mert a pocsolyákat is kezdte homályosan látni. A sötétség nőttön nőtt, és ő már bukdácsolva, felsebzetten, megténázva és sárosán érte el a sötét vonalat, amelyről tudta, hogy az új életnap határát jelenti. Valami árok volt. Hogy kicsi-e vagy nagy, se- kély-e vagy mély, nem láthatta, mert a sötétség beállt. Hogy azon túl mi van, nem is sejtette, csak az árkot érezte maga előtt.

Visszariadt. Hiszen lehet, hogy csak egy kis zökkenő előtt áll, amelyet ha átlép, nyomban felvirrad az új életnap reggele, de hátha mély szakadék van ott, s csak egy lépést kell tennie, hogy belezuhanjon és összezúzza magát.

— Nem! Nem megyek tovább!

Megtorpant és visszavágyott a pogsolyás, farkasvermes útra, amelyet már ismert, és olyar. jól ki tudta kerülni gödreit,, veszedelmeit napvilágnál. Valamit elfelejtett: hogy az élet útján visszaút nincs, csak előre, kezdettől a végig- Lerofivott, sirt, és nem ment tovább.

Reggel azért felkelt a Nap, de másnak. Kiviláglott, hogy a sötét vonal, amelytől a Vándor visszariadt, csupán ke- rékvágásnyi zökkenő, amelvpt egy tyúk is átléphet, s a zökkenőn túl tengersima virágos mezők terülnek el életpi- rosan. A Vándor pedig ott fekszik fehéren, mozdulatla- Innul a zökkenő előtt.

nagy tró meg írja, írja tovább a végnélküli regényt, nem tesz három pontot, sem kérdő-, sem felkiáltójelet a mondatok végé re. Mert ki tudná megmondani, hány millió vándor torpant vissza egy kerékvágásnyi zökkenőtől a sötétségben.

és hegyaljai községekben. A növénytermesztési, szőlő- és gyümölcstermelési, valamint az állattenyésztési tanfolyamokon túlnyomórészt férfiak vesznek részt, bár a korábbi évekhez viszonyítva növekvő számban jelentkeztek nők is. A baromfitenyésztési tanfolyam hallgatói valamennyien lányok és asszonyok.

Ezt a tanfolyamot a járási nőtanács közreműködésével két évvel ezelőtt indította a meri zőgazdasági osztály. Az első és a második évfolyamot 24- en fejezték be sikeresen. Közülük a 60 éves Orosz Istvánná Mikóházáról, Hoffmann Antalné és Besenyőd! Antalné Hercegkútró] kitűnő, Gyöngyösi Gyuláné Vajdácskáról, Halász Elcknó Sárazsadány- ból, Fábián Zoltánná Tisztikaráéról jeles és jó eredményt ért el.

Most kezdődött a harmadik,; egyúttal az utolsó évfolyam. Minden hétfőn Sátoraljaújhelyen előadásokat hallgatnak: üzemtant, állategészségtant, takarmányozástant, géptant, állattenyésztéstant és politikai ismereteket tanulnak, míg a gyakorlati foglalkozásokat salát gazdaságukban végzik,, közben azonban szakszerű vezetéssel ellátogatnak a járás korszerű baromfiteleneire. elsősorban a Bodrogközi Állami Gazdaság bálványos! vízi- szárnyas-telepére. Ezek a tanulmányi kirándulások rendkívül hasznosak, hiszen ilyenkor alkalom nvflik a baromfi nevelésben eddig szerzett elméleti ismeretek és gyakorta- i M tapasztalatok kicserélésére. :

A tanfolyam március közepéig tart, utána a hallgatók szakvizsgát tesznek, bizonyítványt kapnak. Ez baromfi- tenyésztési képesítést és magasabb bérezést biztosít majd a három éven át szorgalmasan tanuló termelőszövetkezeti lányoknak, asszonyoknak.

Néhány nappal ezelőtt köztudottá lett a Magyar Televízió programja az elkövetkező néhány hónapra. A programból kitűnően, felszabadulásunk 20. évfordulója kiemelkedő szerepet kapott a műsorszerkesztésben. A legtöbb érdemesebb, nagyobb koncepciójú adás e nevezetes évforduló köré csoportosul, vele van valamilyen kapcsolatban. Ennek jegyében mutatják be például a televízió két új dokumentum filmjét, a Magyarország és a Budapest című alkotást is. Ennek során ismertetik meg a közben 3 milliósra szaporodott nézőközönséget Dunaújváros kulturális életével.

Felszabadulásunk évfordulóján kezdődik az új Ki mit tud?, valamint a Századunk című, mintegy 30 folytatásra tervezett sorozat, amely a Magyar Televízió eddigi legnagyobb vállalkozása lesz és a századfordulótól, a filmfelvevőgép megjelenésétől napjainkig eltelt több mint hat évtized politikai, gazdasági, kulturális érdekességeit mutatja be. A felszabadulási műsorban kapott helyet a Vidám kaleidoszkóp című összeállítás is.

Mindez magának az évfordulónak szűkebb programja, azonban a televízió egyéb jellegű műsorai is e jelentős dátumhoz kapcsolódnak.

Népművelés, szórakoztatás

A program lapozgatása közben arra keressük a választ, hogy a televízió a korábban vállalt nemes feladatát, a közönség művelését, s ezzel együtt nemes szórakoztatását miként oldja meg, hogyan kívánja betölteni a jövőben a legnagyobb tömegekre ható népművelő szerepét.

A felszabadulási évforduló kapcsán már fentebb említett adások (különböző eszközökkel ugyan) a felszabadulás tényének és az azt megelőző időnek mind jobb megismerését szolgálják elsősorban, ismereteket, tudást adnak; "még ha főleg szórakoztató formában is teszik. Szorosan ehhez a témakörhöz kapcsolódik például a Szocialista művészet című sorozat, amely a felszabadulást megelőző időtől napjainkig mutatja be a szociaTÖTH JÓZSEF, Oszlár: Panaszát lapunkban leközöltük. A GELKA értesítése szerint a szükséges alkatrészt megigényelték, azonban még nem érkezett meg. Kérik szíves türelmét.

SZAKÁCS BÉLA, Alsótelekes: Pályázatát nem szerkesztőségünknek, hanem az állást hirdető vállalatnak kell megküldenie.

FARKAS GYULA, Sajópctri: Panasza ügyében megkerestük a 3. sz. AKÖV-Öt és a tröszt illetékes ügyintézőjét, Cséke elvtársat. Kérjük, keresse fel utóbbit mielőbb, hogy kérését elintézhesse.

BODNAR GYULA, Hernádpetri: Trását köszönjük, lapunkban hírt adtunk az eseményről.

GÖNCZI ISTVÁN, Miskolc: Panaszát a városi tanács egészségügyi osztálya megvizsgálja, s az eredményről értesíteni fogja.

KÖRHEGYI JÓZSEF. Nycklád- háza: Bejelentését, észrevételeit

továbbítottuk a bolt felettes szervének, az Ezermester és Uttörőbolt Vállalatnak.

CEGLÉDI LASZLÖNÉ. Miskolc: Kérésének eleget tettünk, s levelét továbbítottuk az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalatnak.

PETÉNYI ISTVÁN Cserépváralja: Az MTI képszolgálatától az újságban megjelent képet kapuik, ezért csak azt tudtuk közölni.

TEKERE JÓZSEF. Olaszliszka: Értesítését köszönjük, lapunkban leközöltük.

KISS PÁL, Miskolc: írását köszönjük, lapunkban leközölni azonban nem tartottuk szükségesnek, hiszen az ilyen esetek szinte naponta előfordulnak.

SOLYOM ISTVÁN, Miskolc: Levelét köszönjük, az eseményről lapunkban beszámoltunk.

JÓZAN TSTVANNÉ, Boldogkőváralja: Hozzánk intézett kérdéseire levélben bővebben válaszolunk.

ÖZV. KADAR BALINTNÉ, Perkupa: Megértjük nehéz helyzetét, de nem tudlak, hogy fia bevonulása előtt miért nem adtak be családfenntartói igazolást, és miért nem kértek akkor halasztást. Egyébként az 1/1964. HM rendelet szerint a községi tanácstól kért családfenntartói igazolás melléklésével kérhet fia számára szolgálati halasztást attól n katonai parancsnokságtól, ahol fia állományban van.

VILLANYFÉNYRE VARÖ CSALADOK. Ujcsanálos: Szíveskedjenek a közsé"! tanácshoz fordulni, inert elsősorban nekik kell a kért a járási, maid megyei tanács- *. ’ • k megküldeniük.

K. P.: Beküldött írásait megkaptuk. Kérjük, közölje nevét és pontos címét.

BAKOS GYÖRGY, Miskolc: Levelét megkaptuk, kérjük közölje címét, hogy az ügyben eljárhassunk.

Szerkesztői üzenetek

lista realista képzőművészet hazai kibontakozását.

Egy érdekes számadatot találtunk a programban: összesen 28 folytatásos kulturális, ismeretterjesztő sorozattal találkozunk majd a képernyőn. Ez azt jelenti, hogy csaknem ennyifajta hangszerelésű, jellegű és témájú adás-sorozatban válogathatunk, ennyiféle műsor kívánja ismereteinket, tudásunkat gyarapítani. Szükségtelen itt felsorolni e sorozatokat. csunán egyet-kettőt említünk. Pé'^ául, az Ilyenek vagyunk címűt, am<ttv szatirikus formában a társaHnt—ij fnníirs;5«ovat mutatta be. Egy másik rrdm-nschb hG*>ílnnplr*t idéz fel. Olvasóv"pló. úifatta tv-magazin. Ho^by címmel a Svű’tőgetők műsora, seiefzic úti-film, többfajta vetérk»dő található többek között ebben a kategóriában.

Hat önálló televízió-játék, irodalmi fejtörősorozat, mü- vészportré, dramatizált irodalmi remekmű, 12 színházi közvetítés és 32 játékfilm található többek között az első negyedév terveiben. Sokféle ifjúsági adás, sportműsor, és 17 Intervízió-program egészíti ki e nagy választékot.

Amit szeretnénk

A terv szerint tehát a televízió jól igyekszik népművelő feladatát szolgálni. Szeretnénk hinni, hogy a játékfilmek válogatása áttekintöbb, gondosabb lesz, a színházi közvetítéseknél inkább figyelembe veszik, hogy ami egy kis nézőterű fővárosi színház inti- mebb légkörében esetleg elmegy, a három milliós „nézőtéren” másként hathat, mert e nagy „ország-színháznak.” más az akusztikája és közönségének is sokkal heterogénebb az összetétele. Nagyobb körültekintés szükséges egyes esztrádműsorok, revük közvetítésénél, különös tekintettel a színes, látványos produkciók és a kisméretű, fekete-fehér képet adó képernyő nehezen elhárítható ellentmondásosságára. Azt is szeretnénk, ha mind kevesebb mű-népieskedés és általában mind kevesebb félresiklott műsor adódna az ismertetett program valóra váltása közben. Reméljük, a szilveszteri műsorban látott „önkritika” nemcsak egyszeri szórakoztatás, hanem ; az elmúlt időszak hibás műsorainak lezárása.

Úgy érezzük, a televízió programjában mindinkább érvényesül az a törekvés, hogy ne csak az esti, úgynevezett fő-műsor (film, színházi közvetítés, televízió-játék, stb.) kapjon hangsúlyt, hanem egyenlő értékkel és súllyal jelentkezzék minden műsortípus. Ez is segít talán, de először nekünk, nézőknek kell lcküzdenünk magunkban szt a „fő-műsor” szemléletet, és akkor több lesz számunkra a televízió, mint „házi mozi”, amit papucsban, házikabátban lehet nézni. j

Tanultunk meg válogatni J

És itt elérkeztünk egy igen fontos és nem először hangsúlyozott feladatunkhoz: tanuljunk meg a televízió műsorszámai között válogatni, ne akarjunk mindent látni, mindent megnézni. Ne nézzünk mindent csak azért, mert az ötven forintban úgyis benne van, és az esti filmre várva ; válogatás nélkül szemléljük az egymást váltó adásokat, j Éppen a „fő-műsor” szemlélet elvetéséből következik az is, hogy érdeklődési körünknek megfelelően válogassunk, és esetleg éppen a filmnél, vagy netán a Ki mit tud-nál kapcsoljuk ki készülékünket. A válogatás nélküli állandó televízió nézés, a műsor sokféleségénél fogva, bizonyos zavart, ismeretrendszeri káoszt jelenthet, különösen a kevésbé felkészült nézőnél. A televízió nagy választékot kínál, amiből válogatni kell, nem az egészet akarni. Az előzetes műsorismertetések jó tájékoztatást adnak e tekintetben, de segítsenek benne a művelődési intézmények televízióklubjai is, amelyeknek éppen ez az egyik feladatuk.

Messzire kanyarodtunk a felszabadulásunk évfordulójára tervezett televízió-műsor kommentálásától, de ügy éreztük, a program kapcsán nem szükségtelen mindezt elmondani.

Benedek Miklós