Észak-Magyarország, 1965. január (21. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-06 / 4. szám

Steer da, 1965. január 6. ES25ÄKB»AGTAItORg*Ä0 Hum'séwe történt Utélogos köszönet esz Alföld népének* Ma húsz eve az IV!KI* Debrecenben ülésező Központi Vezetősége ha­tározatot hozott az észa­ki iparvidék munkásai­nak megsegítéséről. A felszabadulást, követően megoldásra váró feladatok kö­zül a tartalék nélkül álló munkások élelemmel való el­látása jelentette a legnehe­zebbek egyikét. Különösen- nehéz feladat volt Borsodban, ahol a munkásság nagy száma következtében ez helyi tarta­lékokból egyébként sem volt megoldható. i Az „ellátatlanság réme“ A borsodi munkások a fa­sizmus pusztítása idején hal­latlan erőfeszítést tettek az üzemek és gépek megmenté­sére. Január elején a Borsod­ba látogató iparügyi miniszter külön hangsúlyozta, hogy a munkások a „nemzeti va- Oyon jelentős kincseit meg­mentették”, az élelmiszerek elszállítását azonban már nem tudták megakadályozni. így a felszabadulás teljesen ki­fosztva találta az üzemek élelmiszerraktárait. Súlyosbította a helyzetet az is, hogy a borsodi ipartelepek­hez legközelebb eső dél-bor- ______ s odi és hevesi területeken, a ban heverő országban, hosszú harcok során ugyan­csak elpusztultak a tartalékok. A távolabbi vidékekről a köz­lekedési eszközök hiánya is gátolta a szállítást. Ilyen hely­zetben — a miniszter szavai­val élve — a „munkásság a legnagyobb nélkülözések kö­zepette hajtotta végre helyre­állítási tevékenységét”, Az üzemek és a városok" ve­zetői (a kommunisták kezde­ményezésére) saját hatáskö­rüliben igyekeztek a súlyos helyzeten enyhíteni. Diósgyőr­ben, ahol a munkások, a szó szoros értelmében, éhen fog­tak hozzá a lerombolt ország és a fasiszták elleni háború szempontjából nélkülözhetet­len termékek gyártásához, a szovjet hadsereg adott 50 va­gon lisztet, ami átmenetileg segített a helyzeten. Ebből minden munkás 4—5 kg-ot, az eldugott kevés zsírból pe­dig 12—16 dekát kapott. Miskolcon a Nemzeti Bi­zottság január elejére, a tar­talékok koncentrálásával, any- hyi lisztet tudott biztosítani* hogy a kiosztott jegyekre a dolgozóknak napi 40, a csa­ládtagoknak pedig 20 dkg kenyeret adhattak. Azonban ~ liszt-tartalék, csakúgy, mint Kenyérsütéshez szükséges élesztő és só fogytán volt a varosban. Ózdon .semmilyen tartalé­kokkal nem rendelkeztek, egyetlen megoldásként a kör­nyező falvakból igyekeztek a legszükségesebb élelmiszere­ket beszerezni. A munkások helyzete valsá- gos volt, s az ellátatlanság, az éhség rémével néztek szembe. Felhívás a néphez A súlyos helysein:) mint akkor minden égető kérdésre ß kommunista párt figyelt fel elsőként, s nyomban megol­dást is próbált keresni. Köz­ponti készlet nem volt, gyor­san előteremteni nem is le­hetett. Egyetlen lehetőségként H felszabadult ország néptö­megeihez kellett fordulni: se­gítsenek a fasizmus pusztítá- sai. által okozott sebeket be- syogyítani. Az MKP Központi ' ezetősége által január 6-án .. acJott felhívás külön foglal­kozott az északi iparvidék munkásainak megsegítésével. _.A Központi Vezetőség is ...addig is, míg megfelelő kormányintézkedések történ­nek — hangzott a felhívás — azonnali segélymozgalmat kezdeményez Miskolc, Diós­győr, Ózd, Salgótarján és más * a cikket lapunkkal egy .en közli a. debreceni Néplap, a> szegedi Dél-Ma- gyarörszág cs a. békéscsabai \ iparsarok is, mint a bor­sod» munkások megemléke­zéséi az Airiild népének hús? év előtti áldozatkész- »égéről, _ _ Új eljárással menyedével nevelik a drótkötelek élettartamát Nemcsak a hazai, de a kül- fontosságára utal, hogy né- földi gyártó üzemeknél is rég- hány hete, a csehszlovákiai óta gondot jelent, hogy mi- Bohuminban megtartott nem­ként lehetne a legcélszerűb- zetközi acélsodronygyártó kon- ben megóvni a különböző cél- ferenciának is egyik sokat vi- ra használatos drótköteleket a tatott napirendi problémája korróziótól, s ezzel azok élet- volt. tartamát növelni. A kérdés Az általánosan alkalmazott Épül a Borsai Ércelikészítlmü A Lenin Kohászati Művek és az Özdi Kohászati Üzemek nagyolvasztóinak megfelelő mennyiségű és minőségű be­tétanyaggal való ellátására összegből több mint 90 millió forintot használtak fel, míg az idén — a terv szerint — mint­egy 240 milliót költenek. A teljesen gépesített és részben Miskolc közelében, Sajóké- automatizált, modern üzem­résztúr községnél tavaly kor­szerű ércelökészítőmű építését kezdték meg. A csaknem 1400 millió forint költségelőirány­zattal épülő üzemnél két fon­tos munkával, a tereprende­zéssel és a fásítással végeztek. A környék levegőjének a szennyezettségtől való meg­óvása érdekében több mint 80 hektáron csaknem 180 ezer fa­csemetét ültettek el. A terep- rendezés során, valamint az egyes létesítmények már fo­lyamatban levő alapozásánál eddig mintegy 360 ezer köb­méter földet mozgattak meg. A munkákat a téli időszak­ban is folytatják. Jelenleg a koksz- és mészkőőrlő, vala­mint az ércdarabosító csarnok és a betétkészítő bunkersor alapozásán dolgoznak. Ezzel párhuzamosan épül az üzem több kilométeres vágány- és úthálózata, továbbá az ipari tápvízvezeték. A múlt évben a beruházásra előirányzott ben a különböző berendezé­sek, létesítmények, mint őrlő, osztályozó, vagonbuktató se­gítségével négy, földgázzal üzemelő szalagon készítik majd szovjet és hazai ércből, koksz és mészkő hozzáadásá­val a borsodi nagyolvasztók részére az érctömörítvényt, a kohók teljes betétanyag szük­ségletét. Az első két, egyen­ként 75 négyzetméter felületű szalaggal a termelő munkát a terv szerint 1968-ban kezdik meg. Míg az egész üzem 1970- ben készül el, amelyben na­ponta majd kereken 10 ezer tonna anyagot kohósitanak. A korszerű szociális létesítmé­nyekkel, üzemi konyhával, ét­teremmel, öltöző-fürdővel, munkáslakásokkal ellátott üzemben 800 dolgozót foglal­koztatnak majd. Az üzem gaz­daságosságára jellemző, hogy a nagyarányú beruházás, az előzetes számítások szerint, 8 éven belül megtérül. eljárás szerint eddig a készü­lő drótkötelet úgynevezett zsírfürdőn engedték át, amely- lyel azonban csak a gyárt­mány felületi védelmét érhet­ték el. A kötél belső pászmái, elemi szálai szárazak, véde­lem nélkül maradtak. A De­cember 4 Drótművek két mű­szaki dolgozója. Kaderják Gyula és Weinehmer József hosszú kísérletek után új el­járást dolgozott ki a kérdés megoldására. Terveik alapján házilag, kü­lönleges, szivattyús rendszerű készüléket szerkesztettek, amely a sodrógépre szerelve a kötél minden szálát megfele­lő rétegű kenéssel, zsírozással látja el. Az ily módon, vagyis teljes zsírozással készült kö­telet az ózdvidéki szénbá­nyákban a gyakorlatban is ki­próbálták. s a tapasztalat azt mutatta, hogy azok élettarta­ma 25—30 százalékkal na­gyobb a korábbi gyártmányo­kénál. A jól bevált módszert fokozatosan szélesebb körben alkalmazzák, s eddig már há­rom sodrógépet láttak el zsí­rozó készülékkel, s ezek mun­kájával lehetővé válik, hogy ebben az évben már mintegy 400 tonna, jövőre pedig újabb berendezések felszerelésével ezer tonna tökéletesen zsíro­zott kötelet adjanak a felhasz­nálóknak. A tartósabb, üzern- biztosabb áru iránt a külföld is érdeklődik, s a Német Szö­vetségi Köztársaságból már érkezett is rendelés. A külön­leges zsírozó-, kenőberendezé­sek nagyobb tételű gyártásá­ra egyébként a Diósgyőri Gépgyár rendezkedik be. MIÉRT csak hét szövetkezetben ? Akisipari szövetkezetek szocialista brigádvezetőinek megyei tanácskozásáról Mi újság a hejőcsabai új mésziisemhen ? A Hejőcsabai Gement- és Ennek nyomán az építők hoz- Mészműben 100 millió forint záfoghattak az egyenként har- költségelőirányzattal létesülő mine méter magas, ellipszis korszerű, nagy teljesítményű alakú kemencék falazásához, mészégető üzem építése a tér- Tető alatt van már a 800 sze­veknek megfelelően halad, mély étkeztetésére szolgáló sabb munkafeltételek között. Sőt, az építők és a szerelők üzemi konyha, illetve étterem, jól szervezett munkájának valamint a 120 dolgozó befo- eredményeként egyes szaka- gadására alkalmas munkás­szoknál a tervezettnél is na- szállás. A terv szerint a jövő gyobb előrehaladást értek el. év júliusától egy, szeptem- A cementipari gépjavítók pél- bértől pedig a további négy dául már végeztek a leendő aknakemence üzemi próbáira üzem mind az öt aknakc- sor kerül. Az 1966-tól teljes mencéje páncélzatának, acél- üzemmel működő, földgáz t.ü­szerkezeténelg . «Mreléséyels' selésű njeszüzenibegä s&qI css. * Ismeretes, hogy ezekben ilyen­kor van a „csúcs”. Elhatároz­tuk: megmentjük az embere­ket a bosszankodástól, a nagy roham ellenére is . minden munkát elvégzünk. Rászán­tunk egy vasárnapot (a cipé­szek akkor százegynéhány lábbelit javítottak meg) és egv éjszakát, s így az ünnepekre rendbeszedtünk minden tv-t is. Ez a néhány mondat is sok szép emberi vonást tükröz. Nagyon is egyetértünk Soltész Józsefné KISZÖV osztályve­zető szavaival. — Jó lenne, ha mindenütt így törődnének a lakossági munkával. Egyre több olyan szocialista brigád, szövetkezét van, amelyet példaképpen- em­legethetünk. De az emberek­kel. más szóval: a megrende­lőkkel való odaadóbb törő­désben még sok tennivaló vám ________ u .ix«. itt-ott sok baj Valoban’ van a szemlé­lettel. Egyik-másik fodrász például az elegáns öltözék, s a várható borravaló szerint foglalkozik az emberekkel Van kívánnivaló a Miskolci Cipész Ksz-ben is. Túl hosz- szű időre vállalják a munkát, gyakori a selejt, esetenként a javításban még drágák va­gyunk, továbbá valósággal protekció kell hozzá, hogy egyik-másik részleg elvégez­zen egy munkát, javítást. És hogyan lehet segíteni a dol­gon? A megyei tanácskozás erre is választ adott. A me­gye 55 szövetkezetéből mind­össze hétben működnek szo­cialista brigádok. Igaz, a fú­ziók, az átszervezések itt-ott befolyásolják a mozgalom ter­jedését. Jó néhány szövetke­zeti vezető azonban még ma sem ismerte fel e mozgalom­ban rejlő erőt, nem nyújt . kellő segítséget a brigádok alakulásához, a meglevők működéséhez. Van olyan is, hogy- „felülről” várják a szer­vezést.^ Pedig az „erjedésnek” belülről, a szövetkezet, a fiók adottságának megfelelően kell megindulnia, szétáradnia. Úgy hisszük, ez az értekezlet is se­gíti ezt a nemes erjedést, í* Csórt® még a férjek is, akik más vál­lalatnál dolgoznak, segítettek a rendcsinálásban. Ha valaki beteg, anyagi, vagy egyéb gondja van. természetesen se­gítenek rajta. Önmagukat, s egymást formálják, alakítják más emberekké. Vannak itt olyanok, akikről másutt nem voltak túl jó véleménnyel. Itt a legjobb dolgozókként emlí­tik őket. Mi a titka? — Minden ember külön egyéniség — mondja Mérkőy- né. — Mindenkiben van al- kotnivágyás. Csak meg kell találni a szívekhez, az érzé- sekhez vezető hangot. Még érdemes roluk fel" ncK ememe» jegyezni, hogy rendszeresen eljárnak a diósgyőri gyermekotthonba. És nemcsak a gyerekek frizu­ráját hozzák rendbe, hanem kedvességükkel megpróbálják egy picikét pótolni a nagyon is hiányzó anyai szeretetek És nem az ö brigádjuk az egyetlen. A borsodi KISZÖV hatáskörébe tartozó szövetke­zetekben 25 ilyen szocialista brigád működik. — Nálunk, a Miskolci Vas­ipari Ktsz-ben — mondja Far­kas László brigádvezető — négy jelvényes, s egy okleve­les szocialista brigád dolgo­zik. Itt is természetes, hogy segítünk egymásnak gondja­ink megoldásában, céljaink .-.megvalósításában. Ez a segít­ség egyaránt érezhető a lakás­építésnél, a termelő munká­ban. A betanított munkások például 700 seíejt füstcsövet készítettek. A November 7 brigád elhatározta, hogy se­gít nekik. Egy délután rend- beszedték az egészet, a selejt „megszűnt”, s a lakosság 700 jó füstcsőhöz jutott. Most van egy új elhatározásunk, talán a kisipari szövetkezetekben el­sőnek: a szocialista műhely címért akarunk versenyt kez­deményezni, — A mi tapasztalatunk azt mutatja — mondja Rigó Sán­dor, a Putnoki Vegyesipari Ktsz brigádvezetője —, hogy egy kicsi, lelkes kollektíva ké­pes magával ragadni az egész szövetkezetei. Mi a cipőjaví­tástól kezdve a tv-szerelésig mindennel foglalkozunk. .... . szövetkeze­A kisipari tek szocia. lista brigádvezetőinek megyei tanácskozása már véget ért. A karcsú, keskenyarcú asz- szonyka, név szerint Mérkőy Tiborné arca még percekig lángolt. — Várjunk egy kicsikét — kérlel kellemes hangján. — Hadd térjek magamhoz. Olyan váratlanul jött az egész... A magyarországi kisipari szövetkezetekből tizenöten vesznek részt a szocialista brigádvezetők országos ta­nácskozásán. A megyéből, pontosabban Miskolcról Mér- ltőyné indul útnak. A tanács­kozáson sok szép, megkapó dologról tud, vagy tudna be­számolni. Ók tizen, mármint a Hámán Kató szocialista bri­gád tagjai, a Miskolci Fodrász Ktsz újgyőri női fiókjában dolgoznak. Mérkőyné szerény­ségből keveset mond, de ez a kevés is sokat elárul. — A mozgalomban — mond­ja — a közösségi gondolatot tartom a legszebbnek. Csodá­kat mi nem csináltunk. Csak próbáltunk emberibbek lenni. Úgy élnek, mint egy család. Ha valakinek éppen nincs ten­nivalója, sző nélkül segít a másiknak. Nemrégiben tata­rozták az üzletet. Nemcsak a nők, a fiók dolgozói, hanem minden munkát gépekkel, il­letve automatikákkal oldanak meg, évente 115 ezer tonna mész készül majd, az eddigi­eknél lényegesen gazdaságo­sabb munkafeltételek között. Vagyis csaknem három és fél­szer több, mint a jelenlegi he­jőcsabai mészüzemben. így az új üzem munkája jelentős se­gítséget nyújt majd mind az állami, mind a magánépitke- zéseic anyagellátásának • javí­szentesi lakosság iránt.” Erről beszéltek a szentesiek is a gyárakban megtartott barát­sági gyűléseken, amikor kije­lentették, hogy „Szentesen és az Alföld minden városában a földmunkások, a kisgazdatár­sadalom szívén viseli sorsát azoknak, akik ...a gyárak be­rendezéseit megmentették,. ” A szentesi küldeményből főleg a MÁV-fűtőház és mű­hely, az olaj- és a sodrony­gyár nagycsaládos munkásai, valamint azok a családok kaptak, ahol a családfő beteg volt. Ma sem lehet megha- tódottság nélkül olvasni, ho­gyan fogadták a gyermekek a kapott „ajándékokat”. „Egy kisgyermek — olvas­hatjuk a tudósításban — meg­csókolta a régen látott kenye­ret és a még régebben látott szalonnát”. S bár a túrós tészta nem tartozik a munkások által előnyben részesített ételek kö­zé, most a diósgyőri munká­soknak ünnepet jelentett, amikor a közös étkezdében, a felszabadulás óta először, ilyen „.Ínyenc falatot” kaptak. Az éhező Budapestért Közben az egész Alföldön serényen gyűjtöttek. Erre an­nál inkább szükség volt, mi­vel Budapest ostromával, majd pedig felszabadulásával még égetőbbé vált az éhező lakosság megsegítése. Buda­pest népe éhezett, A debre­ceni Nemzeti Bizottság már január végén felhívást adott ki, hogy az élelmiszerek gyűj­tésének fokozásával segítsék a főváros éhező lakosságát. Előbb Szegedről, majd pedig Orosházáról indult el az első szállítmány Budapestre. Feb­ruár 26-ig 76 vagon különféle élelmet kapott a főváros né­pe. Szarvas és Csorvás, Haj­dúnánás és Kenderes, Kisúj­szállás és Tuzsér, Nagyszénás és Makó, Békéscsaba és Gyo- ma, Hódmezővásárhely és Nyíregyháza sorra küldi az éle­lemmel megrakott vagonokat Budapestre. A Viharsarok né­pének e budapesti Nemzeti Bizottság külön is kifejezte köszönetét « nyújtott segít­ségért. Javult az élelmezés Borsod­ban is. Január végén a mis­kolci Közellátási Bizottság vezetője már arról számolhat be, hogy az ellátás „hétről hétre javul”, s az utolsó hé­ten a felhozatal megduplá­zódott. Debrecen város 30 000 pengőt küldött Borsod munká­sai számára, majd pedig 4 ra­gon élelmet Ezt követően több küldemény is érkezett a városba. S mire a hatóságok intéz­ményesen hozzáfoghattak az élelmezés megszervezéséhez, a lakosság áldozatkészségére tá­maszkodva, a munkásság már átvészelhette a legnehezebb időszakot A munkás-paraszt szövetség első nagy próbája volt ez. S már itt is kiállta a próbát. Méltó, hogy megemlékez­zünk róla. Lehoczky Alfréd iparvidékek munkássága élel­mezésének feljavítására, ... felhívással fordul az Al­föld városainak és községei­nek lakosságához, a demokra­tikus pártokhoz, szakszerveze­tekhez, • Nemzeti Bizottságok­hoz, hogy... sürgősen indít­sák meg az élalmiszergyűj- tést...” Az ország népe felfigyelt a párt szavára. A szegedi Nem­zeti Bizottság felhívással for­dult a város lakóihoz: „Miskolc, Salgótarján, Ózd és Diósgyőr dolgozói kenyér- telenül, az ellátatlanság rémé­vel küzdve is dolgoznak, — építik az új Magyarorszá­got. Teljesítsük mi is hazafias kötelességünket, a testvéri együttérzés parancsát: lássuk el ölcct élelemmel!” Felhívásában a debreceni Nemzeti Bizottság példaadás­ra ösztönzi a debrecenieket, miközben megállapítja: „."..a felemelkedő magyar­ság nem tűrheti, hogy Ózd, Diósgyőr, Salgótarján, Miskolc iparvidékének munkásai éhez­zenek”. íme, így válik Borsod mun­kássága, s az Alföld dolgozó népe a felszabadult Magyar- ország első nagy tömegakció­jának részesévé. így jön létre a testvéri szolidaritás első nagy példája a még romok­ban heverő országban. A.z akció során megmozdult az egész társadalom, elsősor­ban mégis a dolgozó kisembe­rek vállallak áldozatot, akik pedig maguk is nehézségekkel küzdöttek. A Hortobágyi Mű­malom munkásai egy havi lisztadagjukat ajánlották fel a segély céljaira. A szegedi Lippai és Fiai Gőzfűrész Rt. munkásai heti öt órát vállal­tak „borsodi munkatársaik” megsegítésére. Dobund Tamás szegedi munkás javasolta* hogy a szegedi dolgozók né­hány napig mondjanak le ke­nyérfejadagjuk egy részéről, s azzal is segítsék az ipartele­pek munkásait. A Debreceni Csokonai Színház egy délelőt­ti előadás teljes bevételét ajánlotta fel a munkásoknak. Az akció sikerét természe­tesen a mezővárosok és a fal­vak dolgozó népe biztosíthat­ta elsősorban. A gyűjtés meg­indult Karcagon és Bucsa- telepen* Józsa községben és Berettyóújfalun* továbbá más városokban* községekben. A helyzet nehéz volt, de min­denki igyekezett segíteni. Fehér kenyér és túrós tészta ’Az első szállítmány január 26-án érkezett Miskolcra. A szentesiek egy liszttel* kol­básszal, baromfival és 10 má­zsa fehér kenyérrel megpa­kolt teherautót küldtek a mis­kolci munkásoknak. Amikor a kétnapos út után a szentesi küldöttek megérkeztek Mis­kolcra, nem lehetett tudni, mint a korabeli tudósításból kivehető, hogy a segítők, vagy a megsegítettek örültek-e job­ban. Bár az élelem volt a leg­fontosabb, mégis, éppen a testvéri összefogás sikere fe­letti öröm volt a nagyobb. A miskolciak „elismerésüket és hálájukat fejezték ki a.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom