Észak-Magyarország, 1965. január (21. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-31 / 26. szám

▼asärnap, 1565. Januar 31.

ESZAKMAGYARORSZAG

Y

GORKA LÍVIA alkotóműhelyében

Gorka Lívia munka közben.

Gorka Lívia alkotásaiban van egy olyan új vonás, amellyel a magyar kerámiáknál ez ideig még nem találkozhattunk. Szó szerint, nem „tiszta kerámiák" Gorka Lívia hasznos, újszerű és ízléses díszítő tárgyai. A kcráihia és a vasművesség ötvözetéből születtek. Vas- vagy rézabroncs- csal díszíti vázáit, s az áll'it- figurák — pingvinek, madarak — lába és esőre is kovácsolt vas s csak a testük ke- . rámia.

Decemberben zárult locar- nói kiállítása, s máris újabbra készül.. Februárban a Koppenhágai Magyar Hetek keretében nyílik önálló tárlata, majd ezt követően, részt vesz a Rómában megrendezésre kerülő magyar kerámia kiállításon is.

A művészileg megformált, célszerűségükben és kecsességükben szép kerámiátárgyai derűssé varázsolják az otthonokat. Ugyanakkor fejlesztik és alakítják az emberek művészi ízlését.

„Készült

a Borsodi Nyomdában“

A kerámia-művészet talán még soha nem kapott akkora szerepet a néptömegek esztétikai nevelésében, ízlésfejlesztésében, mint éppen napjainkban. Az emberek mind több gondot fordítanak lakásuk berendezésére, kulturáltságára.

Miért szép egy művészi kerámiatárgy és miért giccs például az egyes kirakatokban még látható meztelen táncosnőt ábrázoló porcelán, vagy agyagszobor? A magyar kerámia-művészet egyik reprezentánsa, Gorka Lívia, Mun- kácsy-díjas Icerámikusunk így fogalmazza meg erről alkotott véleményét:

— Az igazi szépség a művészetben nem másolása, hanem alkotó újjáteremtése és tükrözése annak, ami a természetben és a társadalmi életben szép. Más megfogalmazásban: a szép szerintem olyan valami, ami reális tulajdonságai révén képes arra, hogy pozitív esztétikai érzést keltsen a szemlélőben.

Kcdvcnc kerámiái között.

temet rátettem erre a találmányra, attól félek, hogy végzetes hibát követek el, ha idő előtt szót ejtek róla. Könyörgöm, bocsásson meg, ne haragudjon rám”.

M

egnyugtattam, hogy nem haragszom, s valóban nem éreztem haragot. Szerintem ez a találmányügy meglehetősen patologikus, s reménytelen humbuk is.

G. A. számára viszont az utolsó szalmaszál. Ha kitépem a kezéből, vége. Legjobb, ha derűs megértéssel kezelem a dolgot. G. A. örült, hogy túljutott ezen a kényes ponton, s örömében egy nagyvonalú gesztussal „teljhatalmú ar- gentíniai megbízottjának” nevezett ki. „Tíz százalékot fog kapni a tiszta jövedelemből” — jelentette ki kategorikusan, mire óvatosan figyelmeztettem, hogy várjunk, korai még inni a medve bőrére. „Dehogy is korai — kiáltott fel sipí- tozó, vidám hangon — a medvét el fogjuk ejteni, e felől nyugodt lehet.”

Az estét baráti társaságban töltöttem. Másnap korán reggel G. A. kopogása ugrasztott ki az ágyból. Lementünk a kávéházba, ahol G. A. erősködésemre piskótát is evett a tejhez. Ezúttal — amiért külön hálát éreztem G. A. iránt — nem esett szó a találmányról. A múltról beszélgettünk, újságírásról, költészetről, költőkről. (Valamikor nagyon régen én is írtam verseket — mondta.) Adyt is ismerte fiatal újságíró korában. Egyszer-kétszer ivott is a társaságában. Ady így szolt hozzá: „Tudod-e kedves öcsém...” Ö meg így válaszolt: „Kérlek Bandi bátyám”. De ez a pohárközi pertuviszony nem tette őt elfogulttá, nem ám, mert habár Adyt nagy költőnek tartja, szerinte Dutka Ákos jóval nagyobb költő. No, erre majdnem kirobbantam, de szerencsére belső énem idejében rámripakodott, hogy hagyd rá, — hát ráhagytam.

G. A. hamar eltávozott, de estefelé — véletlenül éppen a szállodában tartózkodtam — jól megtömött, kopott irattáskával a hóna alatt betoppant a szobámba. Erre járt, gondolta, hátha itt talál. Az orvostól jön, injekciót kapott, mert rendetlenkedett a szíve. No, de már nincs semmi baj, volt ő kutyább állapotban is, például a római dipi-táborban, meg egy negevi barakkban. „Az orvosok lemondtak rólam, mégsem patkoltam el, akkora életerő lakik ebben az én hitvány testemben”.

llőhúzott az irattáskából egy újságpapírba csavart csomagot. „Nézze meg!” — fejtett ki a papírból egy téglalapalakú vasdobozt, amelynek két oldala nyitva volt. Kezdetleges tákolmánynak látszott, beiül fogaskerekekkel, rugókkal, avatatlan kézzel összerótt, lemezekkel. Bajos lett volna kitalálnom, mi célt szolgál ez a doboz, de tudtam, nem lehet más csak az a bizonyos rek- lámautomata. Néhány alkatrész még hiányzik belőle — mondta G. A., persze nem árulta el, hogy miként fog működni. „Szóval ez a bűvös doboz, amely ontani fogja a milliókat” — jegyeztem meg gondosan vigyázva, hogy hangomnak ne legyen ironikus csengése.

„Hát igen, ez — mondta komolyan G. A. — Nézzen rám, ez az egyetlen ruhám, ez is úgy lóg rajtam, mint a madárijesztőn, mert az utolsó hónapokban tíz kilót fogytam. Nem tudja elképzelni, milyen nyomorúságosán élek abból a kevés Pénzből, amit barátaim adnak össze, mert a gazdag magyarokhoz én nem törleszkedem. De ebből az automatából visz- szafizetek mindent még pedig kamatostul. Ezzel állok bosz- szút az életen — forrósodott át a hangja — utolsó húsz évem minden szenvedéséért és megaláztatásáért Kiöltözöm, szép

lakást veszek, megreparáltatom az egészségemet és szerzek ^sebb munkához a nyomda je- munkájának jó hírét, ami

___ u .. . Z1. Ől fAilitllr/írfXn A 7 on 7 O ZTI 7- O Vo i 7 OVI /ill n í/li L f

m

agamnak egy remek nőt. És hazamegyek, nem fedélközön, hanem repülőgépen, hazamegyek a szülővárosomba — kiáltotta lázasan — elmegyek minden városba, ahol éltem, meglátogatok minden redakciót, amelyben dolgoztam, felkeresek minden helyet, amelyhez ifjúságom emlékei fűznek, aztán... aztán...”

Elfúlt a hangja. „Ne ijedjen meg — suttogta — nincs semmi baj, csak egy kicsit felizgattam magamat. Lepihenek, egy-kettőre elmúlik” — állt fél. „Hazaviszem taxin” — ajánlottam fel. „Szó sincs róla — tiltakozott — de megkérem, kísérjen el az autóbuszállomásig.” Elkísértem, felsegítettem az autóbuszra, s meglehetősen nyomott hangulatban tértem vissza a szállodába. Este megnéztem egy olasz vígjátékot a moziban, utána barátaimmal együtt elmentem a Rodo parkban levő kaszinóba. Rulettezés közben is kísértett G. A. csontvázalakja, megfogadtam hát, hogy ha nyerek, odaadom neki a nyereséget. A szerencsének azonban nincs érzéke az ilyen kegyes fogadkozások iránt. Keveset ugyan, de vesztettem.

Másnap G. A. nem jelentkezett. Talán nem érzi jól magát — gondoltam. De amikor a következő napon se kopogtatott az ajtómon, aggódni kezdtem. Megváltottam jegyemet az esti »hajóra, elintéztem a dolgaimat s elhatároztam, hogy a délutánt G. A-val töltöm. Mit vigyek neki? Tejet, cigarettát? Nem. Odaadom neki maradék pénzemet, annak veszi legtöbb hasznát, bárha a reklámautomata rövidesen ontani fogja a milliókat...

megadott címen egy nagy darab idős embert találE'

tam olyan jellegzetes arccal, hogy habozás nélkül magyarul szólítottam meg. Magyar is volt: Kovács János lakatosmester. „A szerkesztő úr — válaszolta kérde- zősködésemre — csak a leveleit címeztette ide, de odébb lakott pár házzal.” — E baljósán hangzó múlt időre felkaptam a fejemet. „Hát már nem lakik ott?” — „Már nem — felelte Kovács. — Tegnap este meghalt szegény. Szívroham vitte el. Ma reggel temettük el. összeadtuk a temetési költséget. öten kísértük ki a temetőbe, négy lakótársa, három magyar, egy olasz — mert öten laktak egy szobában — meg én. Elmondta, hogy ő győri, harminc éve vándorolt ki, győri újságíró korából ismerte G. A-t, itt botlott bele. G. A. eleinte könyvkötészettel, üg.vnököléssel próbálkozott, de rosszul ment neki, sokat betegeskedett, végül kikopott minden munkából. Azóta apró kölcsönökből tengődött. Körülbelül két éve valami találmányon dolgozott, az 6 műhelyében is pepecselt a szerkezeten, csak annyit, árult el, hogy egy reklámautomatát funciáit ki. „Nem firtattam, hogy micsodásat — mondta — de nagyon bízott hozzá. Én nem, kérem, mert — nyugodjon békében szegény — nem volt benne egy makulányi életrevalóság.

Elköszöntem Kovács Jánostól, s bizony nagyon elszontyolodva ballagtam az utcán. Megrendített G. A. sorsa, de sajnálatot nem éreztem iránta. Miért is sajnáltam volna? Hiszen a siker tüzes álma emésztette az utolsó leheletéig Éhezett, nyomorgott, betegeskedett ugyan, de fanatikusan hitt a vágyai teljesülésében, s a halál is kegyes volt hozzá: gyorsan végzett vele, nem engedett időt arra, hogy a hite meginogjon és marcangolni kezdje a kétkedés. Voltaképpen irigylésremél tó ember volt De azért perez» nem irigylem.

*

♦

♦

*

♦

♦

♦

♦

♦

♦

*

♦

♦

♦

♦

f

♦

♦

Benedek Péter 75 éves parasztfestő munkásságát fél évszázada vitatják a szakértők. Két könyv és sok száz cikk fog- átkozik életútjával Már iskolás korában kezdte a rajzolgatást saját kedvtelésből. Témáit csaknem kizárólag a falujában szerzett élményekből meríti. Az idős mester januárban hagyta el életében először az Alföldet, vásznára most először torul hegyvidék: Tapolca környékét festi.

egyes kiadványoknak az átfutása is, a nyomda egyéb munkái lekötik kapacitásunkat. A megye új üzemei, városai nagy nyomda-igényt kötnek le, a nyomda viszont nem fejlődött e városokkal párhuzamosan. Ennek ellenére korábban még fővárosi megrendelőknek is rendszeresen dolgoztunk, de kapacitás hiánya miatt ezeket le kellett mondanunk. Ismeretes, hogy készül az új nyomda és sajtókombinát terve, így a jelenlegi körülmények semmi további bővítést nem engedélyeznek a mostani üzemben, ez pedig a munka fejlesztésének gátlója. Például az épület adottságai miatt a technológiai sorrend tartása is igen nagy nehézségekbe ütközik.

Matematikai képietek Rörön betűkkel

— Kifizetődik-e a munka- igényes könyvek készítése, és ezek a nyomda kapacitásának mekkora hányadát teszik ki?

— Az említett kiadványok igen munkaigényesek. És őszintén meg kell mondani, hogy ezek készítése a nyomda felkészültségéhez képest nem is gazdaságos. Gondoljunk csak arra, hogy az egyes szakkönyvekben hány matematikai képlet van, amelyet görög betűkkel kell elkészíteni, és általában mennyi ezekben a könyvekben az egészen aprólékos, nagy erőt és sok időt igénylő munka. Egyébként ezek a szép kiállítású, munkaigényes kiadványok a teljes nyomdakapacitásnak mintegy 25 százalékát kötik le.

— Az eddig megjelent kiadványok nagy többségéért csak dicsérni lehet a nyomdának azt a kis kollektíváját, amely ezekkel a munkákkal foglalkozik. De hogyan biztosítják az utánpótlást?

— A MTESZ Nyomdaipari Tudományos Egyesületében rendszeresített szakmai oktatással kívánjuk az utánpótlást biztosítani. Ezenkívül a Földes Gimnáziumban a politechnikai oktatáson belül is próbáljuk felkelteni ifjaink érdeklődését a szép nyomdamunkák iránt.

Sokfelé eljutnak ezek a könyvek, külföldre és itthon egyaránt, öregbítik a nyomda munkájának jó hírét, ami aa adott körülmények között a teljesítőképesség csúcsa felé jár.

Látogatásunkkor vitték le az üzembe a Herman Ottó Múzeum legújabb kiadványához készítendő színes fedőlap kliséit. Nemsokára újra felfigyelnek 232 tudományos intézetben a világ különböző sarkain a Borsodi Nyomda egy szép kiállítású, újabb munkájára. Benedek Miklós

iiiimHumimummiimnimimmiiiiimiimiiiiiiiiimiiiiiiiiiimimmimiiiMmmmmmmm

TÉMÁJA A FALU

adattal; idegen nyelvű változatban is megjelenik. Mi készítjük a Nehézipari Műszaki Egyetem magyar és idegen nyelvű Közleményeinek köteteit, az évente megjelenő évkönyvét, valamint a tanulóifjúság részére kiadott tájékoztatót. És természetesen, a már említett Húzótüskét. Egyik büszkeségünk ez a kötet — s elém tettek egy több nyelvű, színes, egész vászonkötéses tájékoztatót. — Ezt a Metall- impex Külkereskedelmi Vállalat készíttette velünk, s ebben nyújt tájékoztatást szinte az egész világon.

A MTESZ kiadványai is nálunk készülnek, mi nyomjuk folyóiratukat, a Borsodi Műszaki Életet, és mi készítjük a nem időszakos kiadványaikat, mint például legutóbb dr. Zsa- dányi Guidó Miskolc közlekedésének fejlődéséről szóló könyvét. Szó esett már a megyei könyvtár kiadványairól. El leéli még mondanunk, hogy szaporodott az időszaki kiadványok sora a Borsodi Orvosi Szemlével, mi készítjük a Matyóföld. füzeteit, a Borsodi Szemle számait, valamint az évente megjelenő Földrajzi Évkönyvet. Végezetül számos vékonyabb, vastagabb, füzetszerű, vagy már kötetnek tekinthető kiadványt a Magyar Hirdető rendelésére. Ebben a felsorolásban csak a könyv- szerű kiadványok vannak benne, az egyszerűbb füzeteket nem említettük.

— Mi készül ebben az évben?

— A legfontosabbak: a Nehézipari Műszaki Egyetem Közleményeinek legújabb kötete, Miskolc szölötclepitési monográfiája, H. Szabó Béla munkája, a borsodi szénbányászat története, a Múzeumi Közlemények soron következő kötete, a Lenin Kohászati Művek szocialista brigádok részére készült oktatási füzeteinek IV. száma, készül a Történelmi Olvasókönyv, a Történelmi Évkönyv, és az Egri Tanárképző Főiskola Közleményeinek újabb kötete.

Nehéz körülmények között

— Tudjuk, hogy az igényesebb munkához a nyomda jelenlegi körülményei között igen sok erőfeszítésre van szükség. Az elavult géppark bizony próbára teszi a nyomda lolgozóit a képzőművészeti katalógusok, a Húzótüske és sgyéb kiadványok elkészítéseiéi. Hogyan tudják kielégíteni íz igényeket, és általában milyen igények mutatkoznak?

— A nyomda a megyei igé- lyeknek csak mintegy felét tudja kielégíteni. Hosszú az

A miskolci Herman Ottó Múzeum a közelmúlt napokban levelet kapott. Feladója a Congress Bibliothek Washington, azaz a Washingtoni Kongresszusi Könyvtár. Az olvasható e levélben, hogy a miskolci Herman Ottó Múzeum kiadványait az elmúlt évben,

1964-ben hány alkalommal kölcsönözték ki Washingtonban a különféle tudományágak iránt érdeklődő szakemberek. A múzeum kiadványai, amelyek ez idő szerint 232 külföldi intézménybe jutnak el, hírt adva az itt folyó tudományos kutató munkáról, csaknem kivétel nélkül a Borsodi Nyomda munkái. Borítólapjuk belső vagy utolsó oldalán olvasható a címben idézett jelzés: „Készült a Borsodi Nyomdában". Csupán a múzeum kiadványai révén ilyen sok helyre jut el a Borsodi Nyomda készítményeinek híre, és mindenfelé igen nagy érdeklődéssel forgatják a különféle tudományágak képviselői. A szép kiállítású múzeumi kiadványok, sajnos, nem nagy tömegekhez szólnak, nem is jelennek meg nagy számban, de sokfelé eljutva sokféle borsodi és miskolci munkáról visznek hírt.

Széles választék

De nemcsak múzeumi kiadványok készülnek itt, bár érdemes megemlíteni a Múzeumi Évkönyvek és a Múzeumi Közlemények jó kiállítású köteteit, vagy legutóbb Istvánffy Gyula Palóc népköltési gyűjteményét, meg úgy hirtelenjében vissza tudunk emlékezni a grafikai biennálék és a képzőművészeti kiállítások európai szinten is jól helytálló katalógusaira, a Nehézipari Műszaki Egyetem legutóbbi Húzótüskéjére, a megyei könyvtár legújabb kiadású sajtóbibliográfiájára és több más kiadványra.

— Ki kell még bővítenünk ezt a sort — tájékoztatnak a nyomda vezetői, Méry György igazgató és Szűcs Andor műszaki vezető. — A már említetteken kívül itt lcészíil az Egri Tanárképző Főiskola Évkönyve minden évben. Elég nehéz munka, sok műszaki - — — — - - - ------