Észak-Magyarország, 1965. január (21. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-31 / 26. szám

Vasárnap, 1985. január 31. eszakmagyarorszAg 5 Tavalyi tanulságok: Ahogy gazdaságosabb — Mindenesetre a tavalyi, lí)64-es esztendő a mi megíté­lésünk szerint az eddigi legne­hezebb év volt. — így beszél a már elmúlt tizenkét hónap­ról dr. Bucskó Mihály^ elvtárs, a mezőkövesdi járási tanács elnöke. Ez, ha a járás gazdál­kodását, eredményeit nézzük, furcsán hangzik, hiszen a mezőkövesdi járás — sajnos — az egyetlen megyénk járásai közül, amely minden tekintet­ben teljesitette amit 1964 ele­jén tervezett, s amit a tervek alapján a népgazdaság várt tő­lük. A valóságban azonban éppen ez, a kedvezőtlen idő­járás, az objektív akadályok ellenére is tervszerű munka, a tervek teljesítésére való tö­rekvés tette „nehézzé” az el­múlt gazdasági évet. — Bizony júliusban, augusz­tusban • azt hittük, befelleg­zett elképzeléseinknek, ép­pen annak következtében, hogy az égbolt hónapokon át felhőtlen maradt. S mert a termei őszövetkezetek vezetői még közvetlenebb tapaszta­latok alapján látták így, ter­mészetesen azonnal megin­dult hozzánk, meg a járási pártbizottsághoz a tanácsot ké­rő, tanácstalanságról, elkese­redettségről • tanúskodó jelzé­sek sora ... „Ennyi kárunk lesz, ennyi kiesésünk... Mit csináljunk, ha a kapósok is tönkremennek, mivel pótol­juk a hiányt? ...” S bizony — mert őszintén szólva hat­vannégy elején a tervteljesíté­seknél ilyen következmények­kel nem számoltunk — ránk is átragadt az idegességből jó adagnyi. Természetesen azon­nal összeültünk tenni valamit, ha lehet. Ami a „4eSÍ«*ií«‘í“ lehetővé tette Bucskó elvtárs, ahogy sorol­ja, bizony most a tél ellenére is beleizzad, csak az emlé­kekbe is. — Meghívtuk azokat a szak­embereket, a járási tanács munkatársait is, akik, mert nálunk ez a gyakorlat alakult ki, szinte egész nyáron kint élnek a termelőszövetkezetek­ben, hogy ha kell azonnal se­gíthessenek, intézkedhesse­nek. Először is intézkedtünk, hogy valamennyi’ öntözőberen­dezést a lehető legjobban hasz­nálják ki. Azután, hogy az egyik legnagyobb gondon; a súlyosnak mutatkozó takar­mányhelyzeten is próbáljunk segíteni, elhatároztuk — szá­molván azért későbbi csapa­dékkal — gondoskodnunk kell arról, bogy minél nagyobb te­rületen végezzenek másodve­tést ... Ezután a szakemberek­kel valamennyi közös gazda­ságban megbeszéltük, milyen változtatásokkal — több hizla­lással — lehet csökkenteni a kenyér- és takarmánygabona­termésben már biztos és igen jelentős „kiesést...” Termé­szetesen hosszú hetekbe telt, amíg mindezt a lehető leg­alaposabban elvégeztük. S közben szerencsére eső is jött... — Meg kell mondani, hogy sok-sok millió forinttal kisebb lett a kár, mint lehetett vol­na, ha — eltekintve az előbb említett, és feltétlenül hasz­nos intézkedésektől — mi a járás területén már korábban nem törekszünk arra, hogy a belterjes gazdálkodásban mi­nél előbbre jussunk. De ez el­tökélt szándékunk, s hogy he­lyes, azt a járás néhány ter­melőszövetkezetének példája már évek óta bizonyítja. En­nek egyik alapvető feltétele, hogy a közös gazdaságok táj- és talajtulajdonságainak meg­felelően alakítsuk ki a terme­lési körzeteket. Már- az elmúlt évben is figyelembeveU.ük ezt. Egy-egy közös gazdaság ke­vesebb növényféleség terme­lésével foglalkozott mint az előző években, de azzal sok­kal intenzívebben, nagyobb gonddal. így volt például a kukoricánál is. A mi járásunk területe kukoricatermelésre kiválóan alkalmas. A múlt év elején meghirdettük a „kuko­ricatermelési vetélkedőt”. S az ■eredmény: 16,5 mázsa termés — májusi, morzgoltban szá­molva — holdanként, az igen kedvezőtlen időjárás ellenére is. Persze meg kell mondani, hogy mind a talaj előkészíté­sét, mind a vetést, mind a növényápolást a lehető leg­szakszerűbben végeztük. — Nos, elsősorban ezek tet­ték lehetővé, hogy bár nem^ sikerült annyit termelnünk ♦ mint terveztük, de lcülönö-^ sebb panaszra nincs okunk. * S a népgazdaságnak minden^ tekintetben annyi árut ad-* tunk, amennyit terveztünk.. .♦ Előbbre f eggy 5epéssel — I-Iadd jegyezzem meg, j hogy kapcsolatunk igen szoros,! jó a lakossággal, a tsz-tagság-^ gai. A tsz-tagság közvetlen se­gítségével sikerült például < annyi — sőt valamivel több —< hízottsertést adnunk az ország 3 számára, amennyi tervünk- j ben szerepelt. A tsz-tagság se-* gítette a termelőszövetkezete- i két. A tsz-en keresztül érté-1 leeshettek íTháztájiban hizlalt« sertések jó részét. Igaz vi-t szont, hogy a termelőszövet-) kezet is mindenütt megfele- < lően segíti a háztáji gazdaság gok eredményes árutermeié- < set. S ezzel ez évben, 1965-ben méginkább számolunk ... — A tanulságok, a múlt év tanulságai?... Levontuk a következtetéseket. Elsősorban is, ez évben méginkább törek­szünk — s a tervek is ezt bi­zonyítják — a még belterjesebb termelésre, a bizonyos terme­lési körzetek kialakítására, .hiszen ez a többtermelés egyik tényezője. így tervez­tük a beruházásokat is. És mindenekelőtt; ez évben is, a jövő években is feltétlenül számítunk a tavalyihoz hason­ló időjárásra, objektív aka­dályokra. így már jó előre felkészülünk arra, ami esetleg be sem következik, de ha be­következik, ne érjen bennün­ket váratlanul. — A munkakedvet, a terme­lési kedvet illetően mór az el­múlt évben sem volt nálunk különösebb zökkenő. Ez az­zal is magyarázható, hogy so­kat foglalkoztunk a jövede­lemelosztás mindenütt a sa­játosságoknak megfelelően he­lyes kialakításával. De ez év­ben még valamennyi közös gazdasággal, a tsz-tagsággal együtt újra megbeszéljük az el­osztás, a premizálás módját, helyzetét, hogy ezt egyszer s mindenkorra tisztázzuk ... Egyébként az évi munkára mindenütt alaposan felkészül­tek, illetve felkészülnek a kö­zösségek. S ha ehhez hozzátesz- szük a mi terveinket is, a még közvetlenebb segítést, ellenőr­zést, s ha ráadásul még végre valahára az időjárás is ter­veink szerint alakulna, 1965- ben minden bizonnyal nem gondokkal, hanem tisztán és csak örömmel zárhatnánk az évet. Mindenesetre mi megteszünk mindent, ami tő­lünk telik. Barcsa Sándor A megyei pártbizottság mcglárgyalla: ^ Belső tartalék: az igényesen szervezett munka „A munka termelé­kenységének tervezett növekedése érdekében következetesen végre kell hajtani a műszaki szervezési intézkedési tervekben foglalt fel­adatokat. Törekednünk kell arra, hogy a ter­melés növekedésében a termelékenységgel bizto­sított részarány minél nagyobb legyen.” <A megyei pártbizottság január 15-} ülésének ha­tározatából.) A fent idézett pen szólva azt jelenti, hogy: mindenütt fő jeladat a munka termelékenységének növelése, a termelékenységet befolyá­soló tárgyi-technikai cs sze­mélyi feltételek megtervezett, tudatos, megfelelő ütemű megváltoztatása. Ez ma, má­sodik ötéves tervünk befejező esztendejének kulcsfcladata. Az ötéves terv előirányzatai ugyanis célul tűzték, hogy az ipari termelés növekedésének 70 százalékát a munkaterme­lékenység növekedéséből kell fedezni és csak 30 százalékát létszámnövekedésből Ezt az előirányzatot az utóbbi évek­ben nem sikerült teljesíte­nünk. A létszám csaknem min­den üzemünkben és vállala­tunknál terven felül nőtt. Ezen a helyzeten változtatni kell és a szocialista iparfejlő­dés szükségszerű velejárója, hogy a helyes arányt a követ­kező években is fenntartsuk. No, de hogyan lehet ilyen magas termelékenységi arányt elérni? — kérdezhetnék nem egy üzemben. Közismert ugyanis, hogy a rendelkezésre álló beruházási összegeknek a íéligkész nagy létesítmé­nyekre történő koncentrálásá­val a szükségesnél kevesebb pénz jut a meglevő üzemek korszerűsítésére, a termelé­kenységemelés technikai meg­alapozására. A megyei párt- bizottság úgy látja, hogy en­nek ellenére adva vannak a feltételek, bár a tervezett ter­melékenységi eredmények nem származhatnak a műszaki színvonal ugrásszerű emelke­déséből. Az idei terv realitá­sát éppen az biztosítja, hogy jelentős tartalékaink vannak a rendelkezésre álló berendezé- ’ sek és gépi felszereltség hasznosításában, kihasználásá­ban, Éppen ezért most az a feladat, hogy szervezetten és gondosan felkutassuk a terme­lékenység növelésének lehe­tőségeit, tartalékait. Az egyik nagy kafegyelem megszilárdítása, a munkaidő kihasználása, a normaóra megtakarítás. Meg­állapította a pártbizottság, hogy feladatainkat eddig is eredményesebben teljesíthet­tük volna, ha üzemeinkben körültekintőbben érvényre juttatják a népgazdaság ér­dekeit, a gazdaságosság kö­vetelményeit; ha következete­sebben végrehajtják a rend, a fegyelem további szilárdítá­sára vonatkozó határozato­kat. Az 1965. évi terv a gépiparban sok millió norma­óra megtakarítását írja eló, s nem kisebbek a feladatok más üzemágakban sem. Sok még az üres állásidő, s ezek »♦♦♦♦♦♦♦♦»♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦»♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦»♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ * nagyobb hányada a munká­ja soktól független tényezőkből KALÄSZ LÁSZLÓ: adódik. letudid * sokszor mindennek: nehéz, s míg kapkodunk a perc s az év elillan. Mánkat csinálnám, s még múltam se kész, pedig már jövő ropog ujjaimban. Formás a toll, a ceruza és fejszék nyelében áram futkos és az ásó- s a kalapácsnyél dolgomtól sima. s mint egyenes négyzetben az átló, s a nyelv feloszlik darabjaira, hogy összeálljon ismét szép agyakban, így szeretném munkám végezni, végig, s másét is: tudjam, végül összeáll a sok darab, s mi mindent kiegészít: tudja mindenki mit s miért csinál, és szíve legyen rajta, ne zsebe, s gazos tettünket ne csak hő borítsa; kiilön-külön, de hadd végezze he < a jövőt nündőnk, dolgában magasítva. < A napi munkaidőből várakoznak egy-két órát szerszámra, rajzra, anyagra stb. Megtörténik, hogy ezt az üres állásidőt a mun­kás fegyelmezetlenségeként könyvelik el, holott az a vesz­teségidőnek csupán egy ki­sebb részét okozta. A fegyel­mezetlenséget ez esetben a raktáros, az anyagbeszerző, vagy a diszpécser követte el. Az ilyesfajta szervezetlenség elkerülhetetlenül fegyel mezet- lenséget szül a termelő mű­helyekben. Lehetetlen a pon­tos munkakezdést megköve­telni ott, al;ol a dolgozó ele­ve tudja, hogy néhány óra alatt elfogy a munkája. Mi tehát a teendő? Minden gépre, minden dolgozóra előre és tudatosan kidolgozva le kell bontani a havi progra­mot, időben kell biztosítani a szerszámot, a rajzot. Ez esetben a munkafegyelemmel aligha lehet baj. A vállala­toknál fel kell mérni a konk­rét veszteségidőt, s ez alapján számolják fel a szervezetlen­séget, biztosítsák a zavartalan munkafeltételeket. A normák felülvizsgálása és Iáigazítása is csak abban az esetben pá­rosulhat tényleges, tartós ter­melékenység-emeléssel, ha azt hatékony műszaki- és szerve­zési intézkedések is megala­pozzák. A szigorú gazdálko­dási fegyelem a norma ügyek­ben is rendet, tervszerűséget igényel. Az utóbbi időben sok vállalatnál elhanyagolták a normák folyamatos karban­tartását. Még azokban az üze­mekben is, ahol a technológiai és műszaki változásokat rend­szeresen követte a normák módosítása — a begyakorlott­ság növekedésével idővel lazultak a teljesítménykövetel­mények. A munka serkenti az embert, s mivel a dolgozók tevékeny részvételét a felada­tok végrehajtásában csak a a ösztönző normák biztosíthat­ják, mindenütt gondoskodni kell a reális követelmények megteremtéséről, kidolgozásá­ról. Ha a norma reális, nem vezethet sem a technológiai fegyelem megsértésére, sem a minőség rovására és a dol­gozótól sem követel lehetet­lent. Természetesen, eey^ része annak a szerteágazó fel- adatcsoportnak, amelyet a me­gyei pártbizottság megtár­gyalt. Mint lehetőségeket, példákat hozták fel a műszála szervező munka jelentőségét, a magas termelékenységű gépek megfelelő kihasználását, az anyagmozgatási módszerek jobb összehangolását, amelyek mind-mind a ; termelékenység növelésének bázisai —■ ■ anél­kül, hogy új beruházásra vol­na szükség. A „receptet” nem lehet és nem is volna jó egy­értelműen, sémaként elfogad­ni. Az üzemek és vállalatok gyakorlatában mindenütt más­ként mutatkoznak az arányok. Ez esetben arról van szó, s ezt hangsúlyozták ki a pártbizott­ság ülésén is, hogy mindenütt mérjék fel a valóságos helyze­tet; gondolkodjanak, szünte­lenül töprengjenek a vezetők azon, hogy a rendelkezésre álló anyagi és személyi erők-* kel, azok jobb kihasználásá­val, az igényesen szervezett munkával, hogyan tudnák a munka termelékenységét nö­velni. Onodvári Miklós II ARG ITTAY ATTILA: 'AKÁC ISTVÁN; Anyám vasárnapja Teremtő oltalom ^ w ÍUtmutató a bányászati irodalomhoz A Nehézipari Műszaki Egyetem Központi Könyvtárának kiadványa Ha így — vasárnap közepén a lámpák fényes élet-mezejéig — ebédre várok étel-szagok serkennek Anyám kezéből Az álló-lámpa lehorgasztotta a hattyú-nyakát, (mert olyan) egylába töretlen-egyenes Tűzhely mellett görnyedt háttal Anyám fazekakkal szóba-elegyed Testén lassan fél-évszázad csatornáiban legördül a leves-gőz — tovább főz — észre sem veszi Előttem — amíg a rádió ringatott — fehér lett az asztal porcelánba csörrent kanalam. Ö még nem eszik, pedig éhes — tálal fáradt-szótalan Es akkor — vasárnap közepén a lámpák fényes élet-meitejéig — ha meg volt az ebéd megcsókoltam kezét, s a délután gond-telt útján verset faragtam dicsérve az Any á m — (és még tovább dolgozik —). Miskolc, 1965. január 10. Tavaszt zokognék akkor is, ha tört szárnyú kezem a fagy rácsait szántaná tépetten, véresen. Tavaszt zokognék akkor is, ha ajkam egy szava egy tél-dicsérő, kusza szó — holtig megváltana. Talán a végső sikoltásig megőrzi majd szemem csillagaid fény-áradását, mindenséggel teljes szerelem. Nem tudhatom, milyen jövő virraszt szívem mélyén, és milyen fájdalom gyötör halálra, de mégis az élet legyen nekem teremtő oltalom. 3. Á bölcs derűt, az ékes őszöket a szív áhítja, de valami ősi lendület mindig röpítene... A bölcs derűt, az ékes Őszöket a szív áliítta. de ma még légy zengő lázadás vagy hulltodba halj bele! CSAKNEM 200 OLDALAS, nagy formátumú könyv jelent meg a napokban Miskolcon, a Nehézipari Műszaki Egyetem Központi Könyvtárának kiad- i ványai sorában. A 8. sorszá- ♦mot viselő kiadvány, Uhlmann Aladár, Zircz Péter és Zsidai József közös munkája, a bá- $nyá.szati irodalomban való tá­jékozódást kívánja segíteni. 4 Hézagpótló ez a mű, mert mint a kötet előszavában dr. Szílas A. Pál egyetemi tanár, a, bá­nyamérnöki kar dékánja meg­állapítja, az elmúlt negyed­században a bányászat tudo­mányának és technikájának ♦ hatalmas iramú fejlődését ta­pasztalhattuk, és az egyetemi .«oktatásban nemcsak, hogy ‘Jegyes tárgyak teljesen átala- okultak, hanem számos, dön- 1 'tőén fontos olyan új tárgy is J Ikeletkezett, mint például az ♦ automatika, elektronika, bá- JJnyászati analitika, revezvoár < «mechanika, amelyeknek rész­ben még nevük is ismeretlen ! Ivóit két és fél évtizeddel ez- «’ előtt. A ma mérnöke szakis- J J méreteinek csak az alapjait <«szerezheti meg az egyetemen, J Ja fejlődéssel való lépéstartás <«és annak elősegítése érdeké­dben egész életében tanulnia , 1 kell." A szakmai ismeretanyag azonban hovatovább szédüle­tes mértékben árad a tudó­sok, kutatók, üzemi szakem­berek tollából, hiszen egyedül a Nehézipari Műszaki Egye­tem könyvtára évenként mint­egy II 000 könyvvel és 1500 folyóirattal növekszik. Ha mindezeknek csak egyhar- mada iá közvetlenül, vagy közvetve bányászati vonatko­zású, akkor is még a nap 24 órája sem lenne elegendő an­nak egyszerű átolvasására, még kevésbé a közölt ismere­tek elsajátítására, alkalmazá­sára. Az ismeret-elsajátítás szükségletének mennyiségi nö­vekedése a módszerben minő­ségi változást követel. A jövő egyetemi oktatás fő feladatai közé tartozik többek között, hogy a jövő mérnökeit meg­tanítsa a szakirodalom gaz­daságos felhasználására, és rávezesse Őket az Önművelés szinte végtelen útjára. Ebben nyújt nagy segítséget a most kiadott útmutató, amely nem­csak a bányászat főbb irodal­mával ismertet meg, hanem megtanít a könyvtár ésszerű használatára is. AZ ÚTMUTATÓ összeállítá­sában a szerzők felhasznál­ták a tavaly megjelentetett kohászati vonatkozású hasonló jellegű útmutató tapasztala­tait, illetve az azzal kapcsola­tosan megjelent szakmai ész­revételeket. Magában a kötet­ben részletesen foglalkoznak a szellemi munkával és techni­kájával, a dokumentumok rendszerével, ismertetik a szakrendszereket, a forrásis­meret alapjait, az ajánlott alapvető szakirodalom jegy­zékét közlik, szakfolyóiratok­ra hívják fel a figyelmet* dokumentumokra, igen részle­tes felvilágosítást nyújtanak a szakirodalomban, és megis­mertetnek a műszaki könyvtá­rakkal. A Függelékek a bányá­szati oktatást végző külföldi felsőoktatási intézményeket^- neves külföldi bányász pro­fesszorokat, és az ismertebb külföldi bányászati testülete­ket mutatják be. . A KÖNYVET elsősorban az egyetem hallgatóinak szán­ták a szerzők, de kifejezik re­ményüket, hogy használatáról egyetemi tanulmányaik befe­jezése után sem mondanak le. Bizonyos, hogy az új bá­nyamérnökök és a régebben végzettek egyaránt hasznosan forgatják, mindennapi munká­jukban jól gyümölcsöztetík majd Uhlmann Aladár, Zircz Péter és Zsidai József közös kötetét. _ fúrni

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom