Észak-Magyarország, 1965. január (21. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-01 / 1. szám

a ESZAKMAGYARORSZAG Fenlek, 19G5. január 1, Heti külpolitikai összefoglalónk Csonka héttel zárul az óév és ez bizonyos fokig rányom­ja bélyegét a nemzetközi politikai eseményekre is. A világ számos táján azonban a megkezdett politikai akciók folytatódtak, mind békés, mind fegyveres eszközökkel. fi űfil-v.etnami hetyzeiröi Az elmúlt négy nap nem­zetközi eseményeiből elsősor­ban a dél-vietnami helyzetről kell szólni. A december 20-i katonai puccs hatása erősen érezhető Dél-Vietnam főváro­sában, Saigonban és különö­sen annak egy épületében, az amerikai nagykövetségen. Johnson elnök dél-vietnami nagykövete, Taylor tábornok nem értett egyet a puccsal, mivel az elsősorban a külön­ben sem egységes kormány- csapatok további tevékenysé­gét veszélyezteti. Az úgyne­vezett fiatal tábornokok kato­nai puccsa mögött természete­sen Khanh tábornok, a dél­vietnami hadsereg főparancs­noka állott háttérben. A leg­újabb események arról ta­núskodnak, hogy Khanh tá­bornok és Taylor nagykövet között kiéleződött a helyzet és a dél-vietnami diktátor most már az amerikai nagykövet távozását is követeli. Közben harmadik napja tombol a Binh Ghia-i csata. E 6 ezer lakosú városkát három nap­pal ezelőtt foglalták el a vietnami szabadságharcosok. A kormánycsapatok amerikai helikopterekkel megerősített ellentámadásba mentek át. A visszafoglalásra irányuló kí­sérletnek csupán nagy veszte­ségek árán volt sikerük. Ez a kudarc érződik a dél-viet­nami helyzet washingtoni meg­ítélésében is. Elég idézni Jo­seph Alsopot, az egyik leg­ismertebb és ráadásul jobbol­dali-polgári beállítottságú amerikai publicistát, aki a délkelet-ázsiai helyzetelemzé­sét a következő gondolattal zárta: „Dél-Vietnamban meg­értek egy új Diem Bien Phou feltételei az. amerikaiak szá­mára”. Mint ismeretes, Diem Bien Phou a francia gyarma­tosítók számára az a Water­loo volt, amelynek eredménye­képpen ki kellett vonulniok Délkelet-Ázsiából. Saragat Olaszország új Köztársasági einöKe Az elmúlt hét egyik legiz­galmasabb politikai eseménye az olasz köztársasági elnök megválasztása volt. Ismeretes, hogy Segni volt elnök súlyos betegsége miatt lemondásra kényszerült és e héten „ma- rathoni” menetben választot­ták meg az új köztársasági el­nököt. Az új olasz államfő Giuseppe Saragat, az olasz közélet világszerte ismert 66 esztendős veteránja lett. Az elnökválasztás hosszú fordu­lókon át eredménytelen ma­radt, mivel a baloldal nem volt hallandó szavazatait a Ke­resztény Demokrata Párt jobboldalának jelöltjére, Leo­néra adni. Ennek következté­ben a Keresztény Demokrata Párt vissza is vonta jelöltjét és a következő favorit, Nenni, a Szocialista Párt elnökjejölt- je lett. Nenni visszavonulása után a baloldal az olasz Szo­ciáldemokrata Párt jelöltjére adta szavazatát, és ezzel a kül­ügyminiszter nagy többséggel lett köztársasági elnökké. Megválasztása félreérthetetle­nül a kommunista szavaza­toknak köszönhető. Saragat, aki egyébként antikommunis- ta tevékenységéről is neveze­tes volt, ezúttal reálpolitikus­nak bizonyult. A reá neheze­dő jobboldali nyomás ellené­re nemcsak elfogadta, hanem látványos és politikailag je­lentős nyilatkozatban kérte is a kommunisták támogatását, A Szociáldemokrata Párt ve­zérének megválasztása Olasz­országban mindenképpen a baloldal győzelmeként köny­velhető el. fi nigériai választásokról S végül a hét eseményei kö­zül még egy választásról kell megemlékezni: a nigériairól. A távoli afrikai 55 millió la­kosú országban 312 képviselői helyről döntöttek a szavazók. A választáson lényegében két párt indult. Az ellenzék utol­só percig a választások meg­tartása ellen küzdött, ennek ellenére december 30-án Ni­gériában megkezdődtek a vá­lasztások, amelyeknek ered­ményei lapzártáig még nem ismertek. Megkezdődtek azAgromas és azlntranszmas létrehozásának előkészületei Hlilyen feladatiakat látnak maftl el a magyar—bolgár közös társaságok A napokban Budapesten le­zajlott magyar—bolgár gazda­sági tárgyalásokon a két or­szág kormánybizottsága meg­állapodást kötött közös társa­ságok létrehozására. A magyar—bolgár társasá­gok megszervezésével kapcso­latos teendők ellátását a kor­mánybizottság magyar rész­ről a Kohó- és Gépipari Mi­nisztériumra bízta, amelynek illetékes vezetői a vállalatok tevékenységéről, feladatköré­ről, az MTI munkatársának a következő tájékoztatást ad­ták; — A közös társaságok alapí­tásának gondolata a két or­szág párt- és kormánydelegá­cióinak ez év márciusi talál­kozóján felvetődött — ezt a megbeszélésekről kiadott nyi­latkozat is tartalmazza. Már akkor megbízták a Magyar— Bolgár Gazdasági Együttmű­ködési Bizottságot, hogy a KGST alapelveit figyelembe véve, tegyen javaslatot a kö­zös vállalatok működésére, s az arról-szóló egyezmény meg­kötésére. Miután most a tár­saságok alapításáról és műkö­désük alapelveiről szóló egyez­ményt elfogadták, hozzálát­tunk ügyrendjének, szerveze­tének kialakításához. Mind a két közös vállalat, illetve tár­saság a jövő év első felében kezdi meg munkáját, a két ország képviselőiből álló igaz­gatótanács irányításával. — Az Agromas feladata, hogy koordinálja a. zöld­ség-, szőlő- és gyümölcs­termesztéshez szükséges gépek és géprendszerek fejlesztését, gyártását. A társaság formájában mű­ködő új szervezet, amelynek székhelye Budapesten, kiren­deltsége pedig Szófiában lesz, operatívabbá, még eredmé­nyesebbé teszi az e téren már megkezdett együttműködést. — A másik közös vállalat az Intranszmas az tizemen belüli anyagmozgatáshoz szükséges gépek és gép­rendszerek gyártását, szer­kesztését, az ezzel kap­csolatos kutató és kísérle­ti, valamint szerkesztő és tervező munkát hangolja össze. — A magyar—bolgár kö­zös társaságok a KGST-ben való együttműködés új formá­ját jelentik és példaképül szolgálnak más iparágak szá­mára is. Johnson újévi üzenete a szovjet vezetőkhöz Nyugati hírügynökségek je­lentése szerint Johnson ame­rikai elnök szerdán a szovjet vezetőkhöz, Mikojanhoz, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Elnökségének elnökéhez és Koszigin miniszterelnök­höz intézett újévi üzenetében jókívánságait küldte a szovjet népnek és kifejezte reményét, hogy az új esztendőben to­vább javul a nemzetközi lég­kör és sikerek születnek fon­tos nemzetközi problémák megoldásában. es s,Homály kétértelműség nélkül” A magyar külpolitika 1964-ben Á szokásos évvégi politikai mérlegeket rendszerint „be­aranyozza” az ünnepi han­gulat és a visszaemlékezés. A magyar külpolitika ez évi mér­legéről készülő beszámoló azonban nem szorul mester­séges „aranyszegélyre.” Az 1964-es esztendő a magyar külpolitika .legtevékenyebb és legsikeresebb évei közé tar­tozik. Különösen azért érté­kes, mert a nemzetközi élet egyre összetettebbé, árnyal­tabbá válik. Ez pedig nem­csak a kapcsolatok új lehető­ségeit tárja fel, hanem a fel­adatokat is nehezebbé és bo­nyolultabbá teszi. Árnyal­tabb politikai értékítéletekre, nagyobb kezdeményezőkész­ségre, ugyanakkor még törhe­tetlenebb elvi szilárdságra van szükség. Ezeknek a tu­lajdonságoknak szerencsés ötvözete tette 1964-ben kor­szerűvé és ugyanakkor elvivé a Szocialista Magyarország külpolitikáját. Hii pa!cti!:és?!s alapjai változatlanok Az alapok természetesen változatlanok maradtak, a magyar külpolitika fő irány­vonala továbbra is a nem­zeti függetlenség biztosítá­sát, a szocialista világrend- szer országai között az egy­ség és az együttműködés meg­szilárdítását és elmélyítését szolgálja. Az általános fő irányvonalon belül különös hangsúlyt kap továbbra is a magyar—szovjet barátság minden irányú ápolása és bő­vítése, amely a magyar nem­zeti érdekeket híven szolgá­ló külpolitika elidegeníthetet­len, szerves része. Erről az elvi bázisról kiin­dulva határozta meg hazánk gyakorlati külpolitikáját az alakuló, változó világ hatal­maival és nagy politikai áram­lataival kapcsolatban. Az elvi ■ alap egyben azt is jelentette, hogy elvétjük az „önerőre tá­maszkodás” gyakran ' hallott: jelszavának azt a helytelen, torz értelmezését, amely a nemzeti elzárkózás gyakorlata felé taszíthatná a magyar kül­politikát. Ez azt, jelenti, hogy minden világpolitikai akció­nak csakis a magyar nemzeti érdekek és a szocialista közös­ség érdekeinek gondos, elmé­lyült, összehangolása alapján történhetik. Ez a legteljesebben megmu­tatkozott a magyar külpoliti­ka 1964-es lépéseiben, ame­lyek elmélyítették együttmű­ködésünket a gyarmati sorból felszabadult népek új orszá­gaival és bővítették,' helyen­ként pedig rendezték kapcso­latainkat tőkés viszonylatban. A magyar külpolitika rend­kívül lényegesnek tartja a gyarmati sorból kiemelke­dett országok szerepét a nem­zetközi életben, s ezért külö­nös súllyal üdvözölte az el nem kötelezett országok kairói értekezletét. A magyar külpo­litika a kairói konferencia nyilatkozatát a nepkolonializ- mus ellen vívott, harc moz­gósító, széles együttműkö­dési lehetőségeket.. nyitó ki­áltványának tekinti. Az . ENSZ mostani értekezlete újabb le­hetőségeket biztosít arra, hogy a vita során felmerülő kérdé­sekben külpolitikánk a gya­korlati diplomáciai harc esz­közeivel küzdjön a felszaba­dult népek jogainak védelmé­ben, a gyarmatosítás újabb kísérletei ellen. ICapcseiatsínic a lökés crszágobhal Ami a lökés viszonylatot il­leti, az egyik legjelentősebb és szinte fordulatot jelentő változás ebben az esztendő­ben Ausztriával kapcsolat­ban történt. A magyar külpo­litika távolabbi célja ezen a területen az, hogy figyelembe véve bizonyos (kritikailag ér­tékelt) történelmi hagyomá­nyokat, valamint a földrajzi és gazdasági helyzet valósá­gát, a magyar—osztrák vi­szonyt a különböző társadal­mi rendszerű országok békés egymás mellett élésének „min­taképévé” tegye. Ez az év be­bizonyította e törekvés reali­tását. Néhány igen fontos kér­désben sikerült megegyezés­re jutnunk. Kreisky osztrák külügyminiszter budapesti lá­togatása eredményes volt. Ezt a látogatást . Péter János ma­gyar külügyminiszter 1965 elején viszonozza, s már biz­tosítottnak látszik, hogy ez­zel megindul a két ország kö­zött a kormányszintű találko­zók sorozata. Ezeket .az ered­ményeket azzal összefüggés­ben kell szemlélni, hogy , ha­sonló irányban fejlődik Ausztria kapcsolata Csehszlo­vákiával és Jugoszláviával is. A magyar—osztrák kapcsola­tok javulása ilyenformán ak­tív alkotóeleme egy olyan irányzatnak, amely erősíti a békés v?fje?;’.cgy:í1^? rn®^ctt élés po- magyar külpolitika sol litikajat Közép-Eufópábah. tevékenységének, a belő E kedvező irányzat fordított­jának tekinthető természete­sen a nyugatnémet kormány törekvése az atomfegyverek, illetve -azok részleges kont­rolljának megszerzésére. Ez magától értetődően súlyos fe­nyegetésként nehezedik egész Európára. A magyar külpoli­tika ezért erőteljesen elítéli a nyugatnémet atomfegyver- kezes minden formáját, akár a sokoldalú atomütőerő, akár az utóbbi hetekben propagált „atlanti ütőerő” keretében történjék is. Ebben az esztendőben két­ségtelenül „megmozdult” né­mileg a magyar—amerikai vi­szony ügye is, amelyet mind­eddig „tőkés” kapcsolataink: legnegatívabb elemének lehe­tett tekinteni. Természetesen viszonyunk az Egyesült Álla­mokkal még ma is rendezet­lenebb stádiumban van, minit akár az Atlanti Szövetség más országaival. Az év végén Bu­dapesten megtartott tárgyalá­sokat a két ország közötti füg­gő kérdések rendezéséről min­denesetre úgy lehel, tekin­teni, mint annak lehetőségét* hogy az amerikai külpolitiká­ban ebben a viszonylatban felülkerekedik a realitások jó­zan tudomásul vételének! irányzata. A magyar külpoli­tika célja természetesen, az* hogy az Egyesült Államokkal is normális diplomáciai vi- \ szonyban, kölcsönösen elő­nyős kapcsolatokat ápolva él­jünk. A Budapesten tartott megbeszélések csak a kezdeti tájékozódást jelentik: nyitva maradt a kapu- a további esz­mecserék elölt. Hazáid nemzetközi tekintélye növekedett A magyar külpolitika 196-tz es tevékenységének egyik ér­tékes, jelentős eseménye volt a Vatikánnal kötött, egyez­mény. Ez a megállapodás nemzetközileg is bizonyos fel­tűnést keltett, miután első eset volt a történelemben* amikor a Vatikán szocialista állammal kötött megállapo­dást. Az egyezmény hozzájá­rul, hogy a szocialista Magyar- ország. és a római katolikus egyház kapcsolata és együtt­működése javuljon, valamint ahhoz, hogy zavarmentesebbé váljék a Vatikán és a magyar katolikus egyház viszonya." Ä magyar külpolitika irányítói joggal értékelték ezt a meg­állapodást olyan pozitív ese­ménynek, amelynek a nem­zetközi feszültség enyhülése szempontjából is nagy szerepe van. Mindez , természetesen -fcsak. néhány, fő vonását jelenti ,.r,a sokoldalú belőle adó­dó elvi következtetések - azon­ban így is félreérthetetlenek( Talán a csehszlovák kormány- küldöttség látogatása alkal­mával mondott Kádár-beszéd­nek azzal a mondatával le­hetne jellemezni ezt az elvi lényeget, hogy „a politika nagy kérdéseiben nem szerel­jük a bizonytalanságot és a homályt. Ezért, álláspontunk világos és mentes minden két­értelműségtől.” Ez a világos­ság és szilárdság az, ami az elmúlt, évben is tovább növelte Magyarország nemzetközi, te­kintélyét, és a szp legjobb, ér­telmében lehetőséget adott nemzeti külpolitikánk aktivi­tásának fokozására. ÖnfeíáSd ózó életmentés A . Szovjetunió Legfelsőbb Csillag-renddel tüntette ki Tanácsának elnöksége Vörös életmentéskor tanúsított önfel­áldozó bátorságáért Iván Dob­jrogorszkijt, a milicia őrmeste- I- rét, — ennyi volt a hivatalos ^közlemény szövege, amihez t-hozzá kell tenni, hogy Iván ^Dobrogorszkij.ez év július 27-e •óta nincs az élők sorában. ; Azon a nyári estén az ügye­letes miliclsta a vasúti, pálya- Hest mellett haladva közelgő Lvonat ; dübörgését hallotta ♦ Visszapillantva észrevette, thogy egy idős asszony egy há- (.roméves kisfiút vezet át botor­akéivá a töltésen. Gondolkodás­ára nem" volt idő. Dobrogorsz- tkij őrmester oda rohant és ép- tpen, hogy eltaszította az idő» ♦ asszonyt és a gyermeket a sí- ^nekről, amikor irtózatos ütést ♦érzeti: nem tudott elugran» íj.már a mozdony elől, s az ha­♦ lálra gázolta. ‘ Iván Dobrogorszki j 25 éve +szolgált a szovjet miliciábani ♦bátorságáért többször kitüntet- Jtők. ...-----­♦ A­♦ — INDIÁBAN nemrég érdé- *kes kísérletet végeztek, a fu- ■; valahangokat, amelyekkel . az ^.indiai fakírok a kígyókat bű- ttvölik, magnetofonszalggra £ rögzítették.. A mérgeskígyók a ^magnetofon hangjaira nagy ^buzgalommal hajtották végre -megszokott táncukat. .... . közbiztonsági fejéhez. Közben káromkodott veszettül. A röpcédulák után kozáksapká­ját vágta Biharihoz. — Azonnal kerítsétek elő Mihályit! Azonnal kerítsétek elő... Bihari szipogva felelt: — Nem lehet! — Micsoda? — Nem, mert Debrecenbe menekült, a rokonaihoz. Kicsi Biri a haját tépte. — Kérész, Kérész! Becsuk­ni ezt az gazembert. Azonnal, mert kitaposom a belét- Ké- réé-ész! Az „ezredes” kétségbeesve rohant be a szobába. Az_ el­nök toporzékolva megismétel­te a parancsot: — Becsukni! Becsukni! A fejeddel felelsz érte. Kérész csodálkozva bámult nem is sejtette, miről var szó. De azért kihúzta forgó­pisztolyát, meglökte vele s fiút, és vitte kifele, a börtön­be. A többiek közé— (Folytatjuk.) vagy háromszor, amíg végre nagynehezen kinyögte: — Mihályi, a kovács meg­szökött ... •— Megszökött... megszö­kött ... — mondta utána csendesen Kicsi Biri, és szem­látomást egyelőre nem tudott magához térni a meglepetés­től. Ennyi baj egyszerre még őt is levette a lábáról. De ez egy pillanatig tartott csupán, aztán megrázta magát, mint. a kutya szokta hideg fürdő után, és már újra kiabált: — Téged csukatlak a he­lyére. gazember! összejátszot­tál vele, bűnrészes vagy! A fiú ijedten tiltakozott: — Dehogy vagyok én bűn­részes. Kikéredzkedetf félre való dolgára, és- mivel látta, hogy egyedül vagyok, elkapta a torkomat. A puskát kicsa­varta a kezemből, belökött a budiba, az ajtót ' meg rám zárta. Ott ordítoztam egy tél óráig, amíg a kisbíró előke­rült, az engedett ki: Kicsi Biri nem tudta mit csináljon. Kapkodott az asz­talon, felmarkolta az újságo­kat,. és_ azokat hajigálla a Gerő János: líicsC XIV. ­K icsi Biri elégedetten hagyta ott az ün­neplő társaságot. Derűsen ballagott befelé a. szobájába és szeretettel simogatta ka­bátja hajtókáján a kitünte­tést. Jókedve azonban abban a pillanatban elszállt, amint belépett az ajtón. Az aszta­lon ugyanis nagy halom röp­cédula, meg újság feküdt. Ujjnyi vastag betűk hirdették — nem is hirdették, hanem egyenesen a képébe kiabálták — az Ideiglenes Kormánv rendeletéit. Az elnök fakó arccal nézte a rengeteg papírt és Bihari Sanyit, a legfiatalabb köz- biztonságit. — Ki hozta ezt? — ez volt az első mondat, ami felsza­kadt belőle. Az ügyeletes tisztességtu- dóan válaszolt: — Elnök polgártársnak alá­zatosan jelentem, az újságot két Szegedre való nemzet- gyűlési képviselő adta ide, ezelőtt egy órával. De nem­csak nekem adtak, hanem osztottak a faluban minden­kinek, aki csak kérte. Kicsi Biri azt hitte, itt n vég, hogy menten megüti a csendes guta. Ez a marha olyan faarccal jelenti a fel­háborító .eseményt, mintha _e:- lenne a világ rendje: itt jár­tak, terjesztették a röpcédulá­kat és slussz. Ebbe bele kell bolondulni! Néni, mintha nem tudtak volna már a kormány létezéséről, de mégis. Ki hal­lott még olyat, hogy a Köz­társaság területére érkezik valaki, röpcédulákat terjeszt, azután nyugodtan továbbáll. A gyermekképű ügyeletesre ordított:-— Miért nem fogtátok el őket? — Mert nem lehetett.. — Hogyhogy nem lehetett?! Bihari Sanyi rángatta a vállát, és motyogott valamit az orra alatt. Biri pedig oda­- ment elébe, dühében meg­ráncigálta a fiú kabátját, s- ordított: — Miért nem lehetett? . — Orosz katonai autóval t jöttek. Azok vitték őket szí­- vességből Békéscsabáig. >, Az elnök tehetetlenül le­- huppant a székre. így csak­i ugyan nem lehetett. Behúzta- a nyakát, nézett maga elé kétségbeesetten. n Az ügyeletes pedig újra a beszédre nyitotta a száját: a — Mondanék még valamit, nők polgártárs! . x — Halljam . .. „ fiú tekergette a nya- i- a kát, topogott, mini 11 L» a kisgyerek szokta, n iSL ha ráérik a dolog, y Látszott. nehezére i- esik kimondani, ami még i- hátra van. Nekifohászkodott

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom