Észak-Magyarország, 1964. december (20. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-04 / 284. szám

2 ESZAKMAGYARORSZÁG Péntek, 1961. december 4. Ülés fartőt! a lüRíszfertaaáes A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csütörtö­kön ülést tartott. Az Országos Tervhivatal elnöke jelentést tett a népgazdasági tervnek az első három negyedévben tör­tént és az év végéig várható teljesítéséről, a munkaügyi mi­niszter a bér- és munkaügyi gazdálkodásról tájékoztatta a kormányt. A Minisztertanács a jelentéseket megvitatta és el­fogadta. A földművelésügyi minisz­ter beszámolt az őszi mezőgaz­dasági munkák menetéről és bejelentette, hogy a kenyér- gabonát, a hosszabb időn át tartó esőzés ellenére is lénye­gében a. tervezett területen si­került elvetni. A kormány a beszámolót tudomásul vette. Az Országos Idegenforgalmi Hivatal vezetője az idegenfor­galom idei tapasztalatairól és jövő évi feladatairól számolt be. A Minisztertanács a jelen­tést megtárgyalta és elfogadta. A kormány meghallgatta és tudomásul vette az igazság­ügyminiszter beszámolóját a vezetésével a Szovjetunióban járt küldöttség tapasztalatai­ról, majd napi ügyeket tár­gyalt. Munkában as ENSZ-kösegyülés Az elnök a közgyűlést dél­után három órára (magyar idő szerint este kilencre) hívta össze, hogy megkezdjék az ál­talános politikai vitát. A közgyűlés pénteken foly­tatja a vitát. Gromikó szovjet külügyminiszter ma mondja el felszólalásában nagy érdeklő­déssel várt beszédét. Szovfet—csehszlovák barátsági nagygyűlés Moszkváiban Csütörtök délután a Kreml­ben a csehszlovák párt- és ál­S<anSeyvi!Se-besi a zsoldosod megkezdték a „ine«bízhafaí'an eleinek” felkutatását A nyugati hírügynökségek legfrissebb kongói jelentésük­ben arról adnak hírt, hogy Stanleyville városában a zsol­dosok megkezdték a „megbíz­hatatlan elemek” felkutatását. Szerdán 170 személyt őrizetbe vettek és tízezernél több kon- •góit tereltek össze a város sportstadionjában kihallga­tásra. Az utcákat katonai őr­járatok fésülik át, minden há­zat átkutatnak, s foglyokat szednek. A város egyes pontjain idő­közben folytatódnak a harcok és — mint a Reuter hozzáfű­zi — a zsoldosoknak mind­máig sem sikerült átiutniok a Kongó folyó bal partjára. A zsoldosok garázdálkodá­sán túlmenően Stanleyville városát más veszély is fenye­geti. Az utcákon megszámlál­hatatlan holttest hever és a kongói hatóságok attól tarta­nak, hogy tífusz, vagy egyéb járvány tör ki. lami küldöttség moszkvai lá­togatása alkalma bői, valamint a szovjet—cseheszlovák barát­sági, kölcsönös segélynyújtá­si és háború utáni együttmű­ködési szerződés 21. évfordu­lója tiszteletére hatezer ember részvételével szovjet—cseh­szlovák barátsági nagygyűlést rendeztek. Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, majd Antonin Novot­ny, a csehszlovák párt- és ál­lami küldöttség vezetője mon­dott beszédet. Fock Jenő Tísz&szetterkémylbe láfogafoff Fock Jenő, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Politikai Bi­zottságának tagja december 2- án Tiszaszederkénybe látoga­tott. Útjára elkísérte dr. Sze­kér Gyula, a nehézipari mi­niszter első helyettese. A ven­Rendelkezés a decemberi és a januári bérfizetésekről A karácsonyi és újévi mun­kaszüneti napokra való tekin­tettel a pénzügyminiszter, a Szakszervezetek Országos Ta­nácsával egyetértésben szabá­lyozta a decemberi és januári bérfizetések időpontját. A ren­delkezésnek megfelelően a de­cember 21-én, 22-én és 23-án esedékes bérekéi december 21- re, a december 24-én és 25-én járó béreket december 22-re, a december 26-1 és 27-i bérfize­tési napokat december 23-ra hozták előre. A december 29­én és 30-án esedékes béreket december 29-én fizetik, a de­cember 31-i, a január 1-i, 2-i és 3-i bérfizetési napokat pe­dig december 30-ra hozták előre. A többi bérfizetési nap vál­tozatlan, azokat előrehozni, vagy a bérre előleget folyósí­tani nem szabad. A bérfizetés szabályozása egyébként nem érinti az állami és szövetkeze­ti építőipar december 23-i részfizetési napját, amely vál­tozatlan. dégek fogadásánál a Tiszai Vegyikombinátban jelen volt Bárczi Béla, a megyei pártbi­zottság ipari osztályának veze­tője, Gór Nagy Sándor, a Vegy­ipari Tröszt vezérigazgatója, dr. Keresztes Mátyás vezér- igazgató helyettes, Kovács Sándor, a városi-üzemi párt- bizottság titkára, dr. Fodor György, a Tiszai Vegyikombi­nát igazgatója és Huszár An­dor, a Tiszai Vegyikombinát igazgató helyettese. A vendé­geket Kovács Sándor, a párt- bizottság titkára és dr. Fodor György igazgató tájékoztatta a Tiszai- Vpgyikombinátban folyó beruházási munkáról, majd ismertették a nitrogén műtrágyagyár próbaüzemeié-; sének helyzetét és a gyár előtt álló további feladatokat. A vendégek ezután üzemlátoga­táson vettek részt. Ezt követő­en megtekintették Tiszasze­de’-kenv-Uivárost, majd a ve­gyikombinát vezetői ebédet adtak a vendégek tiszteleté­re. n Vük Országos Képzőm Kiállítás d( December 3-án, csütörtökön déli 12 órakor, Miskolc város felszabadulásának 20. évfordu­lóján benépesült a városi ta­nács díszterme. Nem a tanács­tagok jöttek most össze, hogy megvitassák a város terveit, gondjait, hanem a képzőmű­vészetek rajongói, a képző­művészetek iránt érdeklődő közönség, hogy tanúi és része­sei legyenek a minden őszön megrendezendő, és immár ne­mes hagyománnyá lett, ez al­kalommal a VIIJ. Miskolci Or­szágos Képzőművészeti Kiál­lítás megnyitásának. Kiállítás — két helyen Akik figyelemmel kísérik Miskolc képzőművészeti éle­tét, aggódtak, hogy vajon meglesz-e egyáltalán a kiállí­tás, hiszen a múzeum beépí­tése folytán megszűnt az egyetlen kiállító helyiség, s veszélyben forgott az országos jellegű képzőművészeti kiállí­tások: megrendezése. A művé­szek, a művészetek pártolói, és nem utolsósorban a helyi tanácsi szervek, valamint a Szakszervezetek Megyei Taná­csának összefogása segített. A kiállítást két helyen rendezik meg: részben a városi tanács három termében, ahol a fest­ményeket és a szobrokat, rész­ben pedig a Szakszervezetek Megyei Tanácsának klubjában, ahol a grafikai munkákat, és a szobrokat tekinthetik meg az érdeklődők. Korábban már beszámol­tunk a kiállításra beküldött művek zsűrizéséről, amikor a Somogyi József Kossuth-díjas szobrászművész vezetésével működő bíráló bizottság meg­hozta döntését. A beküldött mintegy 800 alkotásból körül­belül másfélszáz került most a közönség elé. Számszerűen valamivel kevesebb a részve­vők között a miskolci, illetve borsodi művész, de mind a Miskolcról, mind pedig az or­szág legkülönbözőbb részeiből érkezett műveknél minőségi változás tapasztalható: a zsűri magasra emelt, szigorú mér­céje a kiállítás színvonalának emelkedését jelenti. A megnyitó iintíepség Nagy érdeklődés előzte meg a tárlatot és a nagy érdeklő­dést bizonyítja az is, hogy a megnyitáskor több százan jöt­tek össze az ünnepségre, il­letve a kiállított alkotások megtekintésére. Már a hivata­los megnyitás előtt igen sokan nézegették a városi tanács há­rom helyiségében kiállított festményeket és szobrokat, és meglehetősen hamar jó közön­ségvélemény alakult ki. Eljöt­tek a megnyitásra a Miniszter- tanács, a Művelődésügyi Mi­nisztérium, a megyei és a vá­rosi párt-, tanácsi és tömeg­szervezetek vezetői, képviselői, részt vettek a szomszédos me­gyék küldöttei. Gribovszky Lászlóné vb-el- nökhelyettes köszöntötte a megjelenteket, majd rövid be­vezetőiében Somogyi József Kossuth-díjas szobrászművész, a Kénzömű veszeti Szövetség alelnöke méltatta Miskolc vá­ros és a miskolci képzőművé­szek szerepét a művészetek megszerettetésében, és példa­mutató, kezdeményező készsé­gét a kiállítások sorozatos megrendezésében. Ezt követő­en Fekete László, a városi ta­nács vb-elnöke nyitotta meg a kiállítást. Örömmel vállaljuk a kiállítás megrendezését Fekete László felszabadulá­sunk 20. évfordulójára emlé­keztetett, majd elmondotta, hogy „az újjáépítés időszaka után igényesebbek lettünk, mert népünk kezébe vette sa­ját sorsának irányítását, a ter­melés elosztása, az igazgatás élére a munkásosztály legjobb­jait állította”. Elmondotta, hogy a kultúra közkinccsé té­tele a legkisebb községtől a városokig éreztette hatását, majd így folytatta: — Mind jobban láthatjuk valamennyien, hogy a művé­szet felbecsülhetetlen érték az emberiség számára. A tudatra ébredés bizonyítását jelenti* a tudásét, melynek birtokában az ember már képessé válik a valóság újrateremtésére, sót olyan örömök és fájdalmak át- éltetésére is, amelyeket a va­lóságban talán sohasem élhet­ne át az egyén. A, bennünket körülvevő világ külső és belső tulajdonságainak felismerte­tésével feltárja annak lénye­gét, s így rádöbbent mindany- nyiunkat a törvényre, az igaz­ságra: a szépségre. — Szocialista társadalmunk- • ban különösen fontossá válik ;£< művészet legáltalánosabb .es legalapvetőbb mondanivalója: „Változtasd meg élted!”, -1- az­az „Élj másképp, mint eddig: teljesebben, szebben, emberib­ben!” — mondotta a további- j akban, majd így folytatta: — Ennek a mondanivalónak J egyértelmű kifejezése a művé­szetnek az a nagy ajándéka* amelynek birtokában az eddi- i ginéi is tudatosabban, mé- j lyebben és így igazabban tuck- I juk élni életünket. Ma mar a művészet nem menekülés az emberektől, sokkál inkább örömteli üzenetváltás arról, hogy szép a világ, hogy élni jó. Elmondta a továbbiakban* j hogy ma a művészet a társa-1 dalom egészéért van, mind-| azokért, akik hajlandók arra| a nagy erőfeszítésre, amely i képessé teszi az embert egy*j az övénél még gazdagabb vi­lág befogadására. A Miskolci j városi Tanács ezért örömmel; vállalja az immár hagyomá­nyosan visszatérő lehetőséget* j az Országos Kénzőművészetii Kiállítás megrendezését, mert; ezzel ennek a gazdag világ­nak befogadását bizonyítja. —1 Kötelez erre mindannyiunka ,f a város kulturálódni vágyé "’*5 szellemi értékeket szerető és nagyra, becsülő munkásosztá­lya, nagylétszámú lakossága, népgazdasági helyzete és sze- reDe, de nem utolsósorban kö­telez itt élő művészeink sok­sok hazai és külföldi sikere is. örülünk, hogy Miskolc neve napjainkban immár összeforrt a képzőművészettel. Hogy mind természetesebbé és ezál-j tál egyre tartalmasabb él­ménnyé is válik városunk la­CSORBA BARIVÁs A MIM Izgalmas éjszaka A Corso mozi közelében, egy homályos sarokba húzódva magányos fegy­veres áll. Karján fehér szalag, s. a szalagon egy nyilaskereszt virít. Egyre nyugtalanabb. Ügy látszik a fiúk valami miatt nem jönnek, vagy nem jöhetnek. Milyen csendes most a mozi. Már nincs kedvük gyönyör­ködni a filmekben a náciknak. Pedig hogy tudtak zajongni. A szájukat nyalták a gyönyör­től. Jól ismeri őket. Mozigé­pész, rollnizó. Maga sem tud­ja, hogyan ismerkedett össze Barbai Ferenccel. Barbai egy­szer azt javasolta neki: — Ne engedd őket gyönyör­ködni. Ahol teheted, szabotáld a vetítést. Antal a legizgalmasabb náci filmekből hatalmas darabokat nyesett ki. Egyszer baj lett be­lőle. A „Keleti csata” vetítése­kor egy kicsit jobban „bepör- gött”, s rövidzárlatot csinált. Nem tudtak tovább vetíteni. A Gestapo valamit megsejtett, mert elcipelte. Három napig faggatták- Sokra nem mentek vele, de az ütéseket nem bírta elfelejteni.. Azóta a bosszú ég benne, hogyan üthetne vissza. Egyik barátjával meg mit eszeltek ki. Varró Antallal aft- ’ütt szobát vettek ki a Ges­tapo közelében. Ücy tervezték, a pincében alagutat ásnak és felrobbantják a félelmetes köz­pontot. -A. lakók, hamar észre­vették. ők azzal magyarázták, ruhájuknak csinálnak, helyet. De azért jobbimtJátták odébb­állni. fejet tör­tettek a emberfor­Még mindig nem jönnek. Pedig az ő segítségükkel köriy- nyebben menne. Pompás fiúk. Hogy mit ki nem eszeltek! Ju­hász, Varró és Áfra beöltöztek tűzoltó egyenruhába. Ö mesél­te nekik, hogyan van aláak­názva a vasúti híd. Nem szak­ember. Dehogy. Ott lebzselt a németek körül, nácibarátnak tüntetve fel .magát és faggatta őket a hídrobbantás techniká­járól. Azok mindent elárultak neki. ö meg Áfráéknak. Azok nagy komolyan megjelentek a martintelepi vasúti híd alatt egy hordággyal. Telerakták robbanóanyaggal, letakarták pokróccal, sisakból máltak, bakancsot másik végére. így mája lett. — Kaput! — mondták a né­metnek. Az mintha sajnálko­zott volna. A második fordu­lónál már kezdett gyanakod­ni, honnan a csudából szedik ezeket a sebesültekét? Messze- jártak. de fürkésző pillantását még akkor is érezték a hátuk közepén. Harmadszor már nem mer­tek menni. — Fiuk — mondta nekik —, ma éjjel kell cselekedni. Hol­nap talán már késő. Azt mondták, jönnek. Nem várhat tovább. A németek na­gyon készülnek elhagyni a várost. Hát ez mi? Valami nagyot villant, s tűzszikra lobbant a magasba. Tompa, mély robba­nás. Ez valamelyik Szinva-híd lehet! A z akarat előrelöki. A hídnál jár. Szerencsére a hídon nincs most őr. Talán boldogul. Ujjai fürgén tapogatóznak. Megvan. Hall­gatózik egy csöppet. Az ágyúk, aknavetők köröskörül dörög­nek, robbanás robbanás után. A közelben nem jár senki. Szinte megrémül. És mi lesz, ha becsapták? Hátha robbanó­zsinór? Elmetszi és ... ügy ér­zi, a szíve a torkában dobog. Figyelmeztetően csobog a Szin- va mocskos vize. — Vigyázz, vigyázz! Ugyan Képzelődik. Miért lenne éppen robbanózsinór? Az ujja mégis reszket. Ej, hát csak nem lesz gyáva?! Valami csobban. A gyújtó­zsinór. Érdekes. Olyan hirte­len metszette el. hogy jófor­mán észre sem vette. No. most kotorászhat a mocskos vízben. Mert így nem jó. Ha ránéz­nek, meghúzzák, rögtön észre­veszik. Hogy micsoda hideg ez a víz! Különben bánja a fene! Szigetelő szalagot húz elő a zsebéből, tekeri, tekeri a zsi­nórra. Aztán egy bergman- muffal erősíti meg. Gyorsan odébb áll. már lát­szik a vasúti híd hatalmas íve. Ez nehezebb lesz. És kockáza­tosabb. A hídon egy légvédel­mi ágyú meredezik az ég felé. Alakok mozognak körülötte. Persze, németek. Csitt! Valami csörrent! Óva­tosabban. A vagonok mellé húzódva halad. Már egészen közel jár. Már ott van a pillér­nél. Hideg ,és nyirkos a vas. Óvatosan mászik felfelé. Még... még ... Csendesebben. Észre­veszik.. Megint mocorggs fenn. A szíve mintha a torkába ugrana. A hídon valami csat­tan. Vége?! Itt mégis robbanó vezetékhez ért és... Pillanat­ra behunyja a szemét, s gör­csösen tapad a fémhez. Megint egy csattanás. A híd remeg. Ezek lőnek! Repülőgépek zúgnak a magasban, reflekto­rok tapogatják, keresik. És a légvédelmi ágyú köhög, dübö­rög, hörren. Csak még egy ki­csit kitartson! Csak -még egy kicsit lekösse őket! E gy zsinór megvan. Ez kész. De hol a többi? Mit ér, ha egyet elvág? Ahá! Megvan. Itt van a gyújtózsinór köz­pontja. Ez sem fog működni! Csak gyújtsátok meg! Végig ég a zsinór. A tűzfröccs a puszta, nyirkos decemberi levegőt éri. Már megint a kocsik között jár.; Mi a fene ez a kezében? Persze. Robbanózsinőr. Méte­res darabokat metszett ki be­lőle. De miért hozta magával? A zsinór a Szinvába" poty- tyan, a nyilas-szalaggal együtt." Hát csak nem cipeli magával egész éjszaka? Még csak ez hi­ányzik! Csakhogy túl van raj­ta. Ha valaki azt mondaná, menjen oda vissza mégegyszer. Nemigen merne. Vagy mégis? De miért ilyen nyugtalan? Persze, mégiscsak egyedül van. És nem gyerekjáték. — Állj! Két táboricsendőr lép elő a homályból. No, ebbe szépen belefutott. Mehetett volna másfelé is. Pont a Zsolcai-ka- puban kellett neki jönni. — Gyere csak. cimbora! Rád várunk — röhög az egyik. Magyarázkodni próbál, hogy így, hogy úgy. A családban valaki beteg, sürgősen orvosra van szükség. Az egyik engedé­kenyebb. — Hagyd futni! Mindjárt itt az orosz... — A fene a csibész háború- kerülőt! Menjen a többihez! A közelben éles csattanás. Tűzcsóva villan. Aknák rob­bannak. A táboricsendőr az ej 0600(8OO90OtlC66O(!l09@®O| egyik kapu alá ugrik. Ö me­nekül. © Egy árva gyertya sápadt, sárga fénye lobog a kicsiny avasi pincében. A fénye Vajda Gábor arcába hull. Átszelle- mülten írja az első vezércik­ket. A „szabadság” szónál a ceruza megáll a papíron. Hogy mit jelent valójában e sző, hogy mennyire nagy érték, s milyen édes a szabadság, azt csak az tudja igazán, aki érez­te az elnyomók kemény öklét. — Oltsd el a gyertyát — szólnak rá. — Kiszűrődhet a fény. Vigyázni kell. Az utób­bi napokban másfélezer em­bert szedtek össze a németek, a tábori csendőrök. Olcsó az emberi élet. Vajda a sötétben gondolatban írja tovább a cikket. Kinn a város utcáin, a há­zak fölött, házak között dübö­rög a háború. A németek a legválogatottabb csapatokat vetették a harcba, a lövész sí­kokat villanyárammal, akna­mezőkkel vették körül. Harc­kocsikkal rohanták az álláso­kat. A szovjetek titokban ágyúkat szállítottak az állá­sokba, bevárták a harci gépe­ket. s egész közelről semmisí­tették meg.. Egy géppuskás egv század németet, kaszál le, s futamít meg. Egv német ka­pitány a tüzérségi tűztől fél­őrülten adja meg macát. Pár nap alatt ötszáz emberéből Pgvedü! marad. Német Polyó- szórésok a házakba húzódnak, s génágyú lövése hallgattatja el őket. A z éjszaka véget ér. Haj- nalodik. Szovjet harc­kocsik dübörögnek be Miskolc utcáira. A dátum: 1944. december 3., hainali 5 óra. És másnap: szabad a város. (Vége.) . kosságában a művészettel valm * ismerkedés, — mondotta a to-| ; vábbiakban. •— örülünk, bogj^ : pártunk kongresszusi irányel-J -veinek megvalósításához^ gamely szerint meg kell taníta-j : ni társadalmunk egészét szo-j Jcialista módon élni, dolgozn} jés gondolkozni, ilyen jelentős ■segítséget tudunk nyújtani! Iotthont adhatunk országosan i^ a képzőművészet legjobb tol- anácsolóinak. — Végezetül a ;kiállítás anyagáról szólt, majd Ja VTII. Miskolci Országod a Képzőművészeti Kiállítást hi- svatalosan megnyitottnak nyil­vánította. » Kiosztották a díjakat * A hivatalos megnyitást kö ávetően Gribovszky Lászlóm ’ismertette a díjzsüri döntéséi sa kiállítás díjainak odaitélé sséről. Az új mecénás, a dolgo ^zók társadalma és a szociális sta nagyüzemek alapította di ’jak szétosztására a követkéz 3 határozatot hozták: Miskol ’város 8000 forintos nagydíjí ÍFerenczy Béninek Ítélték Fi című bronzszobráért, a Borso | megyei Tanács 6000 forintc s díját Feledy Gyulának era fik: ’munkáiért, a Lenin Kohásza |Müvek 5000 forintos díját K »Nagy Andrásnak Asszonyt | című bronzszobráért, a Dió »győri Géogyár 5000 forintos d ’iát Dombrovszky Szaniszlóm »Fekete falak című festm »nyéért, végül a Borsodi Szé »bányászati Tröszt 5000 forint »díját Tóth Imrének grafikai j festményanyagáért. Valamen »nyi díjazott művész megkar Ja miskolci kiállítás már 1: »gyományos, „A miskolci ip: »vidék a képzőművészeiért” f Jiratú bronzplakettiét is. A i Makat Fekete László adta ái »művészeknek, majd a látó; utók százai keresték fel mir [két kiállítási helyen a VI | Miskolci Országos Képző" »vészeti Kiállítást. I » Benedek Mill 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom