Észak-Magyarország, 1964. december (20. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-06 / 286. szám

Vasárnap,! I0G4. december 6. BSZAKMAGYAKORS2AG 5 A teremben nincsen né- ma csönd, bár minden­ki feszülten figyel és szótla­nul hallgatja a párt vezetőség beszámolóját, amelyet Katona László párttitkár ismertet. Kintről, a zárt ablakon át is rendszertelennek tűnő és még­is ritmikus csörömpölés áram­lik befelé, folytonosan, meg­szakítás nélkül. E furcsa zajt ők, a teremben ülők és a kin­tiek, a zajcsinálók is értik, mint a zeneértők Bartók mu­zsikáját. És milyen kísértetie­sen hasonlít is hozzá! Nekem úgy tűnik, hogy ez a muzsika a legtökéletesebb zenei alá­festése a pártvezetőség beszá­molójának, az újjáválasztó taggyűlésnek, amely egyszerű, hétköznapinak tűnő tanácsko­zás, mégis felemelően ünnepé­lyes aktus. Idebenn, a.teremben, a mar­tini irodaház harmadik eme­letén hatvan kommunista munkás és műszaki értelmi­ségi dolgozó egyelőre szótla­nul, figyelmesen hallgatja a párttitkár szavát, három év munkájának, harcának, ered­ményeinek és gondjainak tö­mör összegezését. A hallgató­ságra pillantok, és a markáns, szikkadt arcokon látom, hogy az értelmes tekintetek mö­gött gondolatok kergetik egy­mást. Igenlő és bíráló, a hol­napot fürkésző felelősségteljes gondolatok, amelyek kikíván­koznak a beszámoló utón. Ezt sejteti egy-egy el nem rejthető fejbiccentés, vagy egy-egy homlok ráncokba redőzése. Kintről folyamatosan áram­lik befelé a legcsodálatosabb muzsika, a munka himnusza, szimfóniája, vagy valami egé­szen más, műfajilag még nem­igen meghatározott különös muzsika, amit idebenn és oda­kint egyformán értenek ők, a különös zenekar tagjai, a mun­kások. Odakinn gerjedően fel- felnyög nehéz terhével indul­va egy-egy berakó, vagy öntő­daru, tolató mozdony íüttyent néha, és mint óriás dobok dör- .fennek a földre hulló nehéz ! tárgyak. Kinn ezerötszáz fokon fortyog az acél és szikrázva, sisteregve hull az üstökbe, s a koklllákba, hogy értelmes acél­tömbökké formálódjanak. Ki tilthatja meg, hogy Ju­hász Gyula érzés- és gondolat­világával én Őket dicsérjem, az ézerötszáz Celsius mellett jelent és jövőt formáló acél­gyártókat, olvasztárokat, ke­mencesegédeket, vagy daruso­kat, és mindazokat, akik e csodálatos zenét megállás, megszakítás nélkül komponál­ják, hogy betöltsék vele és megszépítsék életüket — éle­tünket, mindannyiunkét. Fel­jogosít erre sok minden, a kommunisták beszámolójának hallgatása is, a mai osztály- harc eredményeiről; 700 ezer tonna kitűnő acélról, s a ta­nuló, értelemben, emberi öntu­datban is gyarapodó és a ho­gyan tavibbat mély felelősség­gel latolgató munkásokról. • igen! Jól látta József Atti­la; Ez az a munkásság, mely osztály harcban, vasba öltö­zött... Ha élne, bizonyára megénekelné, hogy ez az a munkásság, amely érti az osz­tályharc mai kérdéseit js, jól gazdálkodik a hatalommal és életünk volánjával... Van, aki vitaija: érvénye­sül-e, növekszik-e jelenleg ná­lunk a munkásosztály vezető szerepe? Vitassa csak. Joga, s lehetősége van hozzá, de leg­alább kukkantson be mondjuk a Lenin Kohászati Művek acélművébe is, és vegye szem- ügyre, hogyan, milyen' kérdé­sekben merül fel ma a mun­kásosztály vezető szerepe. S a kételkedők mossanak szemét, hogy meglássák: a munkás­osztály vezető szerepe ma a kommunista és pártonkívüJi munkások' aktív, cselekvő, tár­sadalmi tevékenységében is realizálódik. 2 Nekem elsősorban a gö- * rög származású, Castro-j arcú kommunista munkásnak felszólalása tetszett a taggyű­lésen, aki tört magyarsággal ugyan, mégis vaslogikával, mondott véleményt arról, mi-1 ként lehetne előbbre lépni közös dolgaink rendezgetésé- j ben. Azt hiszem, igaza Ifi volt: ] a munkásokon nem múlik a i tervek még jobb teljesítése, a! gazdasági mutatók javítása! < Csakhogy ehhez még jobb munkaszervezésre, a konkrét termelés jobb kiszolgálására; a műszaki vezetők felelőssé-, gének fokozására van szükség, Bs még másra is. ö, Janaka- kis Pandelis elvtárs felszóla­lásában így fejtegette: az anya­gi és az erkölcsi ösztönzés mai rendszerének csiszolására, to­vábbi megjnvílására; arra, hogy egy-egy műszak minden tagja (legyen mérnök, acél­gyártó, darus, lakatos, vagy kemence-kőműves) egyformán érdekelt legyen a zavartalan, optimális termelési eredmé­nyeket biztosító munkában,, a termelés folyamatosságának biztosításában, az állásidők csökkentésében. Még arra is szükség van, hogy a felsőbb pártszervek, főleg a gyáregy­ségi csúcsvezetőség és a nagy­üzemi pártbizottság ne csak határozatait juttassa el • az alapszervezeteknek, hanem „menet közben” ellenőrizze is a határozatok megvalósítását, azaz: a helyszínen nyújtson segítséget (tanácsaival, a jel­zett problémák érdemi meg­válaszolásával, elintézésével) az alapszervezet vezetőségé­nek, tagságának, az üzem dol­gozóinak. Mert erről i$ beszélt mai magyar szívvel és logiká­val a görög származású mun­kás. A jelenlévő hatvan kom­munista munkás, technikus, mérnök arcának helyeslő rán­dulásait figyelve nem volt ne­héz megállapítani: igaz, őszin­te, elgondolkodtató szavak tették kicsit halkabbá a kinl- ről beszűrődő szép szimfó­niát ... Különben mind a 17 felszó­laló mondanivalója közvetle­nül, vagy közvetve érintette azokat a kérdéseket, amiről a görög elvtárs beszélt: miként lehetne előbbre lépni közös gondjaink elrendezésében, éle­tünk szépítgetésében. Amíg Janakakls Pandelis beszélt ezen a taggyűlésen, azon is eltűnődtem kissé: mi­lyen csodálatos kútfő is a pro­letár internacionalizmus... O A mesebeli szegény em- bér három kívánságát mindenható tündérek teljesí­tik. Ez jutott eszembe a tag­gyűlésen Apatoczkí István gyárrészlegvezető felszólalását hallgatva. Ö persze nem me­sebeli tündérekhez szólt, ha­nem élő, gondolkodó, cselekvő emberekhez, az acélműi kom­munistákhoz, acélgyártókhoz, olvasztárokhoz, öntőcsarnoki emberekhez, bár mint a me­sebeli szegénynek, neki is pon­tosan három kívánsága, kérése volt az év hátralévő időszaká­ra vonatkozólag: 1. Biztosít­sák a hengerművi gerendasor ellátását kellő mennyiségű és minőségű acéllal; 2. Adjanak elegendő mennyiségű és minő­ségű abroncsanyagot a ko­vácsműhelynek; 3. Teljesítsék exportfeladataikat! Tudom, úgy értelmezte: nyújtsanak ehhez segítséget a kommunisták az üzemvezetés­nek, elsősorban személyes, jó példájukkal! helytállásukkal, s akkor ő Sziveszterkor boldo­gabb lesz a mesebeli szegény embernél is... A hasonlat persze teljesen ‘önkényes és szubjektív. Meggyőződésem, hogy ő is figyelembe vette: kívánságának teljesítéséhez kifogástalan munkaszervezés­re, zavartalan. folyamatos anyagellátásra, és célszerű ösz­tönzésre is szükség van — mi­vel még a kommunisták sem mindenható tündérek ... A Imponáló volt ezen a taggyűlésen a kommu­nisták eszmei-politikai és cse­lekvési egysége. Ez nemcsak a. pártszerű, elvtársi vita ..kö­zös nevezőiből” volt megálla­pítható, hanem abból is, aho­gyan az alapszervezet vezető­ségét újjáválasztották. Tudni­illik teljes egyhangúsággal. egyetlen ellenszavazat nélkül szavazott a tagság arra a hét elvtársra, akit a jelölő bizott­ság elnöke beterjesztett. Pe­dig a választás demokratiz­musát, titkosságát is .kifogás­talanul biztosították. És azok, akik választottak, nálamnél bizonyára jobban tudják: nem választottak rosszul! A koráb­bi vezetőség tagjai közül hat elvtársat a tagság újra meg­tisztelt bizalmával. — Közte Katona Lászlót is, az alap­szervezet volt és jelenlegi párttitkárát (mert az új veze­tőség első ülése újra őt bíz­ta meg a titkári teendők ellá­tásával). aki 16 esztendeje tagja Martin III. alapszervc- set vezetőségének. Egy elv­társat (Papp Dánielt) saját kérésére nem választottak új­já, mivel tavasszal már nyug­díjba megy... — Igen, mert a korábbi vezetőség jól dolgo­zott. Ez derült ki a beszámoló­ból, a vitából is. Jó érzés volt az egységnek ez a tudatos megnyilvánulása csupán ebben az egvetlen kérdésben is. hogy kik irá- nvítsák az alapszervezet mun­káját az elkövetkezendő két éven át. A nemzetközi kommunista mozgalom legkisebb sejtjei­ben is igen nagy szűk.sén van ma minden fontos kérdésben a kommunisták eszmei-noliti- kai és cselekvési egységére! Cséwányí Lajos A jó felkészülés több segítségei igényel A régi értelemben vett gépállomásaink, amelyek másfél évtizeddel ezelőtt, a falu, a mezőgazdaság fejlő­désének komoly gazdasági és politikai tényezői voltak, nap­jainkig derekasan, becsülettel és eredményesen elvégezték a korábban rájuk bízott felada­tot. Megszerettették a faluval a gépet, az új, könnyebb, ered­ményesebb termelési módsze­reket, Segítettek a nagyüzemi gazdálkodás megteremtésében, erősítésében. Ellátták a még kezdeti bajokkal, gondokkal küzdő közös gazdaságokat a különböző munkafázisokhoz szükséges erő- és munkagé­pekkel. S emellett a gépállo­mások vezetői, mezőgazdászai tanítottak, tanácsot adlak, se­gítettek. ahol arra szükség volt. Felmérhetetlen szerepük volt abban, hogy az új, s egyre növekvő közösségek évről év­re erősödtek, s eljutottak ad­dig, hogy géneket vásárolhat­tak, s jórészben immár saját gépeikkel, „saját” szakembe­reik, mezőgazdászaik irányí­tásával munkálkodnak azon, hogy egyre gazdaságosabb le­gyen a termelés és egyre több a termés. Ez a változás viszont tör­vényszerűen oda vezeteti, hogy gépállomásaink változtassanak a korábbi szervezettségen, hi­szen a termelőszövetkezetek igénye immár nem annyira a különböző gépek, a gépi mun­ka biztosítása, hanem az, hogy a gépállomás biztosítsa: a ter­melőszövetkezeti gépek min­denkor használhatók legyenek. Megyénk területén először a Mezőkövesdi Gépállomás sza­kított a régi „profillal”. S im­már harmadik esztendeje, mint jól felszerelt, modern szerszámgépekkel, a szalagsze­rig nagyüzemi javításhoz szük­séges szakemberekkel és gé­pekkel rendelkező javítóállo­más vívja ki a termelőszövet­kezetek elismerését. Közel egy éve immár a gépek javítása, motorcsere, felújítás, generá­lozás a főbb munkája a Mező- csali, a Sárospataki és a Fel- sőzsolcai Gépállomás kollektí­vájának is. A tapasztalatok szerint — bár kezdetben nehéz körülmények között dolgoztak — becsülettel helytálltak. Eh­hez elegendő talán megjegyez­ni, hogy míg 1963-ban csupán 30 millió, ez évben, október végéig már 56 millió forint ér­tékű javítást és szolgáltatást végeztek. Bár ebben része van a többi gépállomásnak is. Hi­szen az utóbbi időben a tsz- gépek javítása — kisebb javí­tások — már minden gépállo­másunkon megszokott, termé­szetes dolog. Leonacivolih gonű: 3z äj beruházások Az elkövetkezendő eszten­dők során már megyénk vala­mennyi gépállomása fő fel­adatként a termelőszövetkeze­ti gépek javítását, gondozását kapja. Illetve 1965 végére már nem gépállomásokról, hanem gépjavító állomásokról beszé­lünk. Természetesen több he­lyen, ahol a környező tsz-ek egyíke-másika még nem ren­delkezik elegendő géppel, to­vábbra is a gépjavító állomás segít, saját erőgépeivel. A gép­állomások birtokában marad­nak a kombájnok és SZ—-100- as erőgépek is, Íriszen ezek megvásárlása, üzemeltetése még meghaladná tsz-eink ere­jét. Ez az immár teljes átalaku­lás persze nem könnyű. Ger­gely István elvtárs, a Gépállo­mások Megyei Igazgatóságá­nak vezetője szerint, bármi­lyen sokat sikerült is tenni, még mindig számottevő a megoldatlan probléma. Talán a legnagyobb az, hogy igen ne­hézkesek, bonyolultak az új beruházások, új műhelyek épí­tése, a bővítések. Ez évben mintegy 5 millió forintot for­dítottak ilyen jellegű munká­ra, s a következő évben is eny- nyit szeretnének beruházni, hogy legalább az alapvető fel­tételeket biztosítsák. Hiszen például Feisőzsolcán, ahol a motorcserét — tehát igen fon­tos munkát — végzik, a szabad ég alatt voltak kénytelenek dolgozni a szerelők. A jövőt illetően most az a legnagyobb gondjuk, hogy nincs, aki elké­szítse a szükséges épületterve­ket, pedig december 31-re azt továbbítaniuk kell. Az ÉM ter­vező nem tudja vállalni. S bár a tervező KISZ-szervezete, a pártszervezettel egyetértésben, éjszakai plusz munkában vál­lalná a tervek elkészítését, — s ennek dotálására lenne pén­ze a gépállomások igazgatósá­gának —, a Beruházási Bank a KISZ pecsétjével ellátott tervet nem hajlandó elfogad­ni. Az ÉM tervező viszont hivatalosan csak januárban kezdhetne munkához. Ez egy­részt azt jelenti, hogy késede­lem lesz az építkezéseknél, másrészt plusz bérköltséget igényelne a gépállomások Igaz­gatóságától, s ilyen plusz alap jelenleg nincs. Kérdés: nem lehetne-e segí­teni valahogy sürgősen a dol­gon? A gépállomások vezetőifiek. K ilenc katona kendőt kötött másfélszáz kisdiák nyakába a selyemréti általános iskolában. Meglett, komoly férfink lép­kedtek a gyerekek közt kato­nás mozdulatokkal, és felkötötték a kéknyakkendőt a második osztályos kislányok, kisfiúk nyakába. A „zsibon­gót”, az új iskola aulájának csöndjét megiilí az ünnepi hangulat. Szinte érezni, tapintani lehet a csendét: nagy pillanat ez! A szülők szemében, az enyémben is, könny csillog... Le sem töröljük, nem is takarjuk. Minek? Más is sír! Az igazgató szeme is fénylik, a tanítónők is szipognak. Csak a gyere­kek állnak kissé suta, kissé merev vi- gyázz-éliásban, és talán nem is tudják, mi történik velük, Csuk azt tudják, hogy itt most nagy-nagy valami van. Mám ünnepi ruhába öltöztek: a na­gyobbak piros, a kisebbek, a ma ava­tandó kisdobosok kék nyakkendőt kö­töttek. Tegnap vette az új ruhát és a derékszíját apa, még egészen friss a szaga. Sípot és kisdobos jelvényt is vá­sároltuk; milyen jó lesz ezzel játsza­ni... Csuk állnak, uramisten halálos némán; összesen ezerkétszáz gyerek és még csak egy pisszenés som hallatszik. Csak állnak, és csak a szeműk beszél, de. az igen sokat! Keresgetik tekinte­tükkel az oszlopok mögé búvó szülőket. Ni csak, hogy elbújnak: hát mégis ta­kargatják a könnyeket? Közben a ka­tonák lépkednek. Mintha parancsszóra történne ez is: kendő kötés .., kézfogás. A gyerekek figyelnek, kis kezükben már összeizzadt a későőszi virágcsokor, és amikor a katona bácsi hozzájuk ér, úgy állnak njegmérevedve, büszkén, kidüllesztett mellel, mint a cövek. Az én lányom Is úgy állt oda, olyan nagyra tartott büszkeséggel, mintha győztes csata után az arany jelvényt tűzné fel neki u generálmarsall. Fénylő szemeimen át, nekem is úgy tűnt, hogy igen magas az a katona bácsi: egészen le kellett hajolnia, hogy azt a kis gye­reket elérje. Kezet fogott vele is, mint a többiekkel, és máris a következő gye­rekhez lépett. De ez a kép, amely csak egy • pillanatig tartott, most is bennem él és elkísér talán egész életemen. Ugye apák, ugye anyák, megértitek? Gyeriheket nemzetek, a. világra hozzá­Kilenc katona nyakkendőt kőt ^==55=55 rr tok és amikor a gyerek megszületik, magatokban megfogadjátok; „ennek a gyereknek egy boldogabb élete lesz!” Attól kezdve csak azért dolgoztok, a gyermek boldogabb, szebb világáért való harc tölti ki életeteket. Juj, hogy féltitek, jaj, hogy óvjátok, jaj, hogy hoznátok le érte még a csillagokat Is! És akármi van, akárhogy van, azt mondjátok, nem baj, csak béke legyen, ikor azt a meglett katonát, meg azt a gyerekei néztem, nagyon elszorult a szívem. Vajon tudja-e ez a gyerek, hogy a katona miért katona? Nemcsak azért, hogy néki és a többi fitosorrú társainak november 7-én kék, április 4-én piros nyakkendőt kössön u nyakába. Vajon tudja-e, hogy az a mosolygó katonatiszt, aki még a nevét is megkérdezte tőle, milyen kemény gyakorlatokon vesz részt, és hogy nem aludt az éjszaka sem: őrt állt a helyén, ahová a kötelesség és a haza állította. Mennyi, mennyi katona van még az országban és a világon ... S azok a megllletődött kisfiúk, akik itt: szintén kék nyakkendőt kaptak, szintén kato­na/* 1 1 nák lesznek-e? Kerülhet-e rá sor, le­het-e még olyan világ, hogy hadba kell szólítani az embereket, mert ellenséges, ártó kezek erre az épülő, szebb világra törnek? Meg kell-e még egyszer ismer­nünk az ordító, pusztító háború összes borzalmát: a csatakiáltásokat, a halál- hörgéseket, az árvák és özvegyen ma­radottak keserves jajgatását, a kerepe­lő géppuskák, ágyúk és repülőgépek bombáinak gyilkos, pusztító tüzet. Nem, nem, sohasem! Ezért katona a katona. Ezért állt őrt őrhelyén, ezért vesz részt fárasztó, nehéz gyakorlatokon, ta­nulja meg a harcászatot és a fegyver­kezelést, mert neki is van egy kisfia és annak is kék nyakkendőt kötött a nyaltába valahol most egy másik ka­tona. * A szép ünnepség végén bevittem a gyereket egy cukrászdába. Megkérdez­tem tőle a gesztenyepüre mellett: ■— Tudod-e, életem, hogy a katonák közt melyik volt n legrangosabb, aki a többieknek is parancsol? Gondolkodott, ette az édes tejszín­habot. — Hát... hát az, akinek három csil­lag volt a kabátján ... Izony, nem az volt az gyerek, hanem az őrnagy, akinek csalt egy csillaga volt, de valami­vel nagyobb, mint a többiek­nek. Tudod, aki olyan szépen beszélt hozzátok. De hát: mégsem ba.i, ha nem tudod, s az sem lesz baj, ha soha nem is tudod meg. A lenne a leg­jobb, ha mindenütt, az egész világon egyformán gondolkodnának, egyet akarnának végre az emberek és, min­denütt levetnék az egyenruhát az őr­nagyok, a háromcsillagos századosok és a csillagnélküli közlegények. Onodvári Miklós B dolgozóinak, a mérnököknek, szerelőknek egyetlen elhatáro­zott, célja: minél tökéleteseb­ben eleget tenni a termelőszö­vetkezetek igényeinek. Ehhez minden ..követ” megmozgatva igyekeznek biztosítani a felté­teleket. S a feltételek száma nem kevés. Nem csak új épü­letekre, hanem minél több és minél hozzáértőbb, gyakorlot­tabb technikusra, szerelőre, minél több modern szerszám­gépre van szükség. A Gépállo­mások Megyei Igazgatóságá­nak vezetői örömmel mondják el, hogy ami a technológia fej­lesztését, a modern szerszám­gépeket, vagy például lúgos mosókat — amelyek igen fon­tosak a megfelelő javításhoz,, szervizhez — illeti, nincs hi­ány. De sokat tettek a megfe­lelő szerelők biztosítása érde­kében is. Ez évben növekedett a szerelők, lakatosok száma. S tovább növekszik úgy, hogy a gépállomások régebbi dolgozói, gyakorlott traktorosai most, a tél folyamán többhetes szak- tanfolyamon vesznek részt, ahol megtanulják a gépek pre­cíz ellenőrzését, javítását. A nyár kezdetéig így több mint kétszáz szakembert képeznek ki. Ezzel párhuzamosan a fia­tal szakmunkások képzése is igen széleskörű. Mindkét okta­tási vonalon igen sokat segí­tenek, — s a gépállomások igazgatósága ezért köszönetét fejezi ki — a 116-os Iparita­nuló Intézet vezetői, szaktaná­rai. A termelőszövetkezeti gépek gyorsabb, precízebb javítása, szervize, felújítása érdekében megpróbálkoznak a következő hónapokban az úgynevezett tipizálással. Ez azt jelenti, hogy egy-egy javxtóállomáson csak két-három típusú gép ja­vítását végzik. Erre ez évben is történtek már kísérletek és sikerrel. Egyetértésben a ternieíőszüveífcezeSeiífisí A gépállomások jövő évi „át- lényegülésének” precíz tervei elkészültek. A tennivalók, a feladatok ismertek, kidolgo­zottak. S az igazgatóság veze­tői remélik, hogy a munkához a felsőbb szervektől, miniszté­riumoktól is megkapják a szükséges segítséget. Ez szük­séges is, hiszen sajnos az et- . múlt években számos káros példa bizonyította, mit jelent az, ha bizonyos hiányosságok — szerszám, szakember, alkat­rész, műhely — következtében hosszadalmas, késedelmes a gépek javítása, különösen nagy szezonmunkák Idején. Egy dolgot azonban feltétle­i nül meg kell említeni: a pre- ! cíz, gyors és alapos munka az l elkövetkező időben sem csak a í javító állomásoktól függ, ha­> nem függ a termelőszövetkeze- i telitől is. ( Manapság is gyakori még, \ hogy a termelőszövetkezetek, — ahol csak kisebb javítómű­helyek állnak rendelkezésre — sorozatosan elmulasztják a kü­lönböző gépszemléket, a szer­vizt, a kisebb javításokat, s csak akkor viszik a gépét a ja­vító állomásra, amikor már komoly a baj. Azonban szüksé­ges, hogy a termelőszövetkeze­tek saját érdekükben időben szóljanak, vigyék á gépet ha baj van. Ne várjanak nagyobb törésekig, mert a túlhajszolás, a szerviz elmulasztása csök­kenti a gépek élettartamát, s ez komoly kár a közösség szempontjából. A másik feltétele s gyors munkának, hogy a termelőszö­vetkezetek a szerződésben megállapított időben szállít­sák be a gépet a javító állo­másra, mert ott a különböző típusú gépeket szalagszerüen, különböző időpontokban ja­vítják. S ha egy MTZ kimarad az MTZ javítási csoportból, bi­zony _ hosszabb ideig kell várnia a tsz-nek, amíg sorra kerül. Érthető, hogy új profi­lú gépállomásaink csakis nagy tervszerűséggel, jó együttmű- ! ködéssel láthatják el nem ; könnyű, igen sokrétű feladatit- \ hat. Remélhetőleg ezt az > együttműködést sikerül roa$- ! teremteni már az elkövetkező !. hónapokban. Barcsa Sándor 1965: F<§ feladat a termelőszövetkezeti gépek Javítása Ez az a munkásság!... (Jegyzetek az acélgyártó kommunisták taggyűlésén)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom