Észak-Magyarország, 1964. december (20. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-02 / 282. szám

2 mm eszakmagyarorszag Szerda, 1964, december %■ ;k ebi let « ik ti Gremike tiszteletére Rusk amerikai külügymi­niszter hétfőn ebédet adott Gromiko szovjet külügymi­niszter tiszteletére. Az ebéden, hivatalos közlés szerint, szá­mos, a feleket kölcsönösen ér­deklő kérdést vitattak meg, ezek közül néhány kérdésben egyetértés született. Nem ve­zettek azonban semmiféle eredményre azok a megbeszé­lések, amelyeket a külügymi­niszterek az ENSZ pénzügyi válságával kapcsolatban foly­tattak. Ebben a kérdésben ké­sőbb újabb megbeszélésre ke­rül sor. A megbeszélések érintették A francia nemzetgyűlés kedden délután megkezdte a katonai keret-törvény tárgya­lását. A javaslat, amelyet Germain és Sanguinetti de- gaulleista képviselők terjesz­tettek a nemzetgyűlés elé, lé­nyegében az atomfegyverke­zés hatéves programja. Az „atombomba-programot” valamennyi ellenzéki párt el­veti. Az FKP a francia atom­haderőt éppúgy elutasítja, mint. a multilaterális NATO- atomflottát. A kormánynak el­a kelet—nyugati kapcsolatok, valamint a leszerelés problé­máját is. Mint Robert MeCloskey, az amerikai külügyminisztérium szóvivője közölte, Rusk nem lesz jelen a közgyűlés megnyi­L.-.J. Brezsnyev, a Szovjet­unió Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának első tit.ká­tokéit szándéka azonban, hogy parlamenti többségével még e héten változtatás nélkül meg­szavaztatja az „atombomba­programot”. George Ball amerikai kül­ügyminiszterhelyettes kedden Londonból Párizsba repült, miután Wilson miriiszterelnök­tásán, mert Washingtonba utazik, ahol Johnson elnökkel folytat megbeszéléseket. Rusk részt vesz azon a tanácskozá­son is, amelyet az elnök Tay­lor tábornok, saigoni amerikai nagykövettel folytat. ra, A. J. Mikojan, a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa el­nökségének elnöke és A. N. Koszigin, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnöke idv- iratban mondott köszönetét Dobi Istvánnak, az Elnöki Ta­nács elnökének és Kádár Já­nosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága első titkárának, a forra­dalmi munkás-paraszt kor­mány ' elnökének a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom 47. évfordulója alkalmából küldött jókívánságaikért. kel és a kormány más vezető tagjaival tárgyalásokat folyta­tott az angol kormányfő jövő hét elejére esedékes washing­toni látogatásáról. Ball londoni látogatása után angol kormánykörök most arra számítanak, hogy Wilson és Johnson találkozóján „igen kemény alkudozásra kerül majd sor” — írja a Times. Mexikó új elnöke átvette hivatalát Gustavo Diaz Ordaz, Mexi­kó új elnöke kedden hat évre hivatalosan átvette az elnöki funkciókat. Az eskütétel ünne­pélyes ceremónia keretében, mintegy kétezer mexikói és külföldi vendég jelenlétében folyt le. Az eskütételen meg­jelent a diplomáciai testület mintegy 500 tagja, hatvan or­szág képviseletében. Az eskütétel után az elnök üzenetet intézett a nemzet­hez. Von Hasse! Rómában Von Hassel nyugatnémet hadügyminiszter, aki-----mint m ár jelentettük — Rómába ér­kezett, nyomban megkezdte tárgyalásait Andreotti olasz hadügyminiszterrel és Saragat külügyminiszterrel. Von Hassel látogatása része azoknak a nyugatnémet erőfe­szítéseknek, amelyeknek célja rávenni Olaszországot az MLF, a multilaterális NATO-atom- erő tervének támogatására.---------Cl--------­f i dél-vietnami kormány ítaonazmöSionyíía kényszerítette a letartóztatott fiatalokat Saigonban kedden bejelen­tették, hogy a vasárnapi utcai ülősztrájk részvevői közül le­tartóztatott 64 fiatalt átadták a katonai hatóságoknak. Mint ismeretes, Tran Van Huong dél-vietnami miniszterelnök már korábban megfenyegette a fiatalokat, katonának soroz- tatja be őket, ha továbbra is bírálni merészelik kormánvá- nak Amerika-barát politiká­ját. A Nyugat-európai Umió ülésszakai Párizsban. A francia nemzefovölés rae«!íezclíe az „ a I o ni b o m h a - p r o ü r a ni' ’ tárgyalását Szovjet államfértiaft IiiszSüi távirata Mi isfvánltoz és Hadár lánosiioz Ball elutazott Londonból Vörösberesztes tanfolyam kezdődőit Kedden Párizsban megkezd­te téli ülésszakát a Nyugat­európai Unió parlamentje. A Franciaországot, Nyugat-Né- metországot, Olaszországot, a három Benelux államot és Nagy-Britanniát tömörítő ka­tonai szervezet most 17 éves, • e*as*e»so«sa»se«(!9e« s a hét ország parlamenti kép­viselői külön ünnepi ülésen .emlékeztek meg az évforduló­ról. A kedden megnyílt ülésszak fő témája az MLF-terv, tehát a sokoldalú NATQ-nukleáris haderő felállításának kérdése. >» » e e e e a e 9 ® o 9 e e e o e • # e * o A Magyar Vöröskereszt a csil­lebérci nagy úttörőtáborban ötnapos tanfolyamot rendez a megyei, járási, városi és kerü­leti vöröskeresztes' titkárok ré­szére. A tanfolyam a Vöröske­reszt időszerű feladataival tttttgem o«a••••••••« kapcsolatos tennivalókat és munkamódszereket ismerteti. Az előadássorozatot kedden Rostás István, a Magyar Vö­röskereszt főtitkára nyitotta meg. MOHÁM CSORBA BARNA: 6. Felderiíöli V ezessél, be! — mond­ja zordan’ a felde­rítő tiszt, Usztyinov kapitány. A fegyveresek kö­zött egy munkáskinézetű, oro­szul jól beszélő fiatalember lép a sebtiben felállított zász­lóalj parancsnokságra. Á fia­talember arcán öröm suhan át, mint régen várt kedves is­merős láttán. Tétova mozdu­latot tesz, talán ölelésre tárná karját, de a szovjet tiszt ha­ragos arca lehűti. — Embereim azt mondják, mindenáron velem akar be­szélni. Fontos mondanivalója van? — Igen — bójint a jöve­vény. — Baganics Károlynak hívnak, Diósgyőrben lakom. — Mit keres itt, Ernődön? — A háború már megfojt bennünket. Éhezünk. Enniva­lót jöttem vásárolni, aztán, hogy a szovjet elvtársak hir­telen körülzárták a falut, gondoltam, itt maradok és je­lentkezem. — Miért.? A fiatalember kihúzza ma­gát, s jelentőségteljesen mond­ja: — Partizán kommunista va­gyuk. , — Tudja ezt igazolni? — Én'nem, de Nyíró Sán­dor ... — Ki az a Nyíró Sándor? — Diósgyőrben ő az ellen­állási mozgalom vezetője. Kapcsolatban vagyok vele. — Hm. Maradjon. Majd meglátjuk. Baganics nem ilyen rideg fogadtatást várt. De hát ő ma­ga is volt katona. Tulajdon­képpen most is a bevonulta- tás" elől bujkál. Megérti a bi­zalmatlanságot. Hát miért is, bíznának benne, aki a szovje­tek ..szemében éppen úgy.le­het nartizán, mint fasiszta fel­derítő. Később Usztyinov hívatja. — Azt mondta, a német (Csapatok mögött be tud ve­zetni bennünket Diósgyőrbe? — Igen. — Ezzel segítheti a falu felszabadítását. De figyelmez­tetem, a legkisebb gyanús... — Nem fog bennem csalód­ni, kapitány elvtárs! — Indulunk! — adta ki az utasítást a kapitány.' A november folyton köny- nyezik. Az út sáros, nehéz az előrehaladás. A 101-es szovjet ezred szétszakadozott, áz ak­navetők, a, tüzérek, a páncél­törők lemaradtak. A közelfel­derítő alakulat alig 80 ember­rel, s két páncéltörővel indul útnak. Tapolca körül megszaporod­nak. Tucatnyi aknavetővel egy előrehaladt katonai csa­pat. mintegy félszáz ember csatlakozik hozzájuk. M eglepetésszerűen ér­nek Diósgyőrbe. A né­metek rémülten mene­külnek. De a jövevényeknek nincs erejük elfoglalni az egész falut. A déli részen ütik fel tanyájukat. A németek az északi részbe húzódnak, a kettő között vari a „senki föld­je”. Az északi rész néma, hall­gatag. A déli rész megtelik élettel. Az emberek százával jönnek elő az óriási, a zeg- zúgos homokbányából. — No, csakhogy megjötte­tek, végre! Ennivaló szűkösen van, de a kevésből megkínálják a szovjet harcosokat. Előkerül­nek a boros demizsonok is. Baganics tolmácskodik, de Usztyinov hamar útnak indít­ja. — Nyíró Sándorral szeret­nék beszélni. Nyíró először értetlenül néz Baganicsra. Valóban igaz len­ne? Megtörtént az, amit évek óta várt, vártak? Vein kell többé bujkálni a nyilasok, a csendőrök elől? Az utolsó na­pok már nagyon kegyetlenek voltak. Már nagyon szaglász­tak utána. Szerencsére volt néhány ember, áld mindig fi­gyelmeztette a készülő akció­ról. A nemzetőrségben ott volt Grosz Pali. Oda-oda üzent. — Sanyi bácsi, három nap­ig ne menjen a szüleihez. A nyilasok egy közeli ház pad­lásáról lesik érkezését. És most már nincs nyilas, nincs csendőr, nincs félelem. — Úgy értesültem — mond­ta Usztyinov —, hogy maga az ellenállási mozgalom veze­tője Diósgyőrben. -Mondja el nekem, hányán vannak, mit csinálnak? Nyíró előhúzza a MOKAN- igazolványt, s Baganics tolmá­csolásával beszél, beszél. Usz­tyinov figyelmesen hallgatja. — Hány megbízható ember van a faluban? — Diósgyőr munkáslakta terület. Az emberek 90 száza­léka már várta önöket. Van egy fegyveres csoportunk. Het- ven-nyolcvan fegyvert szerez­tünk eddig. — Arra kérem, készítse el g megbízható emberek névso­rát. azokét, akik kezébe adott esetben fegyvert is adhatunk. És arra kérem, tudtunk nél­kül semmi akcióba ne kezdje­nek. Délután már Világ Miklós is jelentkezik, ö tájékozottabb a MÓKÁN miskolci csoport­jainak életéről. — Azt tervezzük, hogy har­ci századot állítunk fel. Usztvinov ellenzi. — Még nincs elég erőnk a közelben — mondja. — Ti sem vagytok elég erősek. A németek kiirtják az egész vasgyári munkásságot. Ne kezdjetek nyílt harcot, de tehettek olyan szolgálatot, ami többet ér harcotoknál. Szerez­zétek meg Miskolc térképét, rajzoljátok be a német üteg- és tüzlgép-állásokat Ennyit csináljatok m»" egyelőre. O Egy különös menet érkezik a parancsnokságra. Egy német lovas hírvivő, fegyver nélkül és két fegyveres civil. A hallgatag, zárkózott öreg St'askő és fia nem volt mokan­ista. De hát látogatóba készül­tek. Vendégségbe meg illik valami ajándékot vinni. — Nem akartunk üres kéz­zel jönni — mondta olyan egyszerűséggel, mintha a vi­lág legtermészetesebb dolga lenne, amit tett. • A kis csoportot Anna veze­ti. Csodálatosan bátor ez a lány. A két arcvonalnak több hírvivő nekiindult. Volt, aki visszatért. — Nem lehet átjutni. Volt, aki sikeresen átért, s nem tudott visszajönni. Bar- la Anna maga se tudja, neki hogyan sikerült. Tulajdonkép­pen azért ment, hogy közölje a vezérkar utasításait: egye­síteni a fegyveres csoportot, nagy akciót kezdenek. Már nem volt rá szükség. Világék közölték Usztyinov óhaját. Tóth és Fekete összehívta a sejtvezetőket, s a mokanisták megkezdték a felderítést. Az anyagot Szabó Lajos dolgozta fel, ő rajzolta be a Miskolc és környéke térképébe. Drága kincs ez. Itt rejtege­ti ruhájában. A hozzá szüksé­ges jegyzeteket pedig Nemes Éva hozza. Éva pesti lány. A Mókán egyik felhívása így szól a nőkhöz: „Harcos férfia- ink mögött van a helyetek .. S ők most „elől” járnak. Mind­ketten parasztlánynak öltöz­tek, kezükben kosár, tejes­kanna. Néha az edény kísér­tetiesen zörren. Alkonyaikor indultak Anna újdiósgyőri üzletéből. Na­gyon lassan haladtak előre. A háború a fejük fölött, raj­tuk keresztül dübörög. Diós­győr déli részén a szovjet aknavetők, az északi oldalon a németek ágyúi, aknavetői dö­rögnek. s az aknák borzal­mas vii.iogással szelik át a le­vegőt. Valahol öreg géppuska hörög, rakéták dobnak fényt, géppisztolyok pattognak. A német csapatok előtt már csak .egy út szabad. Pereces felé. De a szovjetek már azt is belőtték, s borzalmas ak- natűzzel borítják. A perecesi megállónál lé­vő komor bérházak mögött beleesnek a szórásba. A vizes, sáros árok­ba húzódnak. Az aknák a kö­Előzetes becslés a kohó- és gépipar idei tervteljesítéséről A Kofiií és Gépipari Mi- • " iVOnc- nisztériumban a napokban megvizsgálták az éves tervteljesítés helyzetét, a várható eredményeket, s meg­felelő következtetéseket von­tak le a jövő év előkészítésé­hez. Eddig esedékes tervét a kohászat csaknem minden szempontból túlteljesítette, a gépipar azonban a teljes ter­melés, a termelékenység és az önköltség javításában egye­lőre nem érte el a megfelelő szintet. A harmadik negyedév végén a táx'ca egésze a terme­lésben 0.4, a termelékenység javításában pedig 0.5 száza­lékkal elmaradt. A kohó- és gépipar így is 8.1 százalékkal többet termelt, 15.7 százalék­kal többet exportált, a hazai kereskedelemnek pedig mint­egy félmilliárd forinttal na­gyobb értékű árut szállított, mint tavaly háromnegyed év alatt. Néhány kiemelt ágazat az átlagosnál gyorsabban fejlő­dött, a híradástechnika rész­aránya például 13,8 helyett 14.2 százalékra emelkedett. A műszaki fejlesztési tervek si­keresebben valósultak meg, mint az előző években, a kor­szerűbb termékek iránt nőtt a külföldi érdeklődés. A kohó- és gépiparban az év eleje óta készült áruknak 31.2 százalé­ka ment exportra, a tervezett 30,9 százalék helyett. Bír a számok ™£”a“ vonalon fejlődést mutatnak, sok problémát, sőt, kárt okoz még mindig a termelés egyen­lőtlensége, a tervszerűség In­gadozása. A gépiparban pl. majdnem minden negyedévben az utolsó hónapra marad a munka 52—53 százaléka, a ko­hászatban pedig annak elle­nére, hogy a programszerűség javult, s idei esedékes tervét is túlteljesítette, tételesen 25 253 tonna melegen henge­relt áruval maradt adós. A ko­hó- és gépipar terven felül ex­portált vasúti hidakat, komp­resszorokat, diesel-motorokat) mikrohullámú berendezéseket)' tv-képcsöveket, tehergépkocsi­kat, optikai és elektronig u,? műszereket, több fontos rende­lést azonban nem tudóit telje­síteni. Elmaradt például mo­torvonatok, diesel-mozdonyok/ gőzturbinák, átviteltechnika! berendezések, adócsövek»! transzformátorok exportjával. , r r . még hátra- Az ev végéig jeV(5 egy hónapban a mulasztások egy része' még jóvátehető. A mi* nisztérium számításai szerint szinte biztosra vehető, hogy » tárca egésze idei teljes terme­lési és exporttervét 100 száza, lókra teljesíti, néhány cikk» mint például tv-készülék». centrifuga és fürdőkád kivé­telével, a belkereskedelem íy megkapja a tervezett áru­mennyisége t. Pillanatnyilag azonban még kisebb elmaradás tapasztalhat i tó a termelékenység és az ön­költség javításában. A min­den áron való tervteljesítést egyébként nem szorgalmazza a minisztérium, csak azok;.' a» árukat sürgetik, amelyekre a népgazdaságnak valóban most van szüksége. A gépiparban; áz éves feladatok 27,5 százaié-! ka maradt a negyedik negyed-! évre. Az év végén rendszerint j visszatérő rohammunkát, a: nagymérvű túlórafelhasználást azonban az idén el akarják ke­rülni. Bár az üzemek szabad kezet kaptak a létszámgazdál­kodásra, az év utolsó negyedé­ben nem használhatnak fel több túlórát, mint az előző negyedévben. Ugyanakkor minden vállalattól, üzemből megkövetelik, hogy legsürgő­sebb gyártmányaik minősége is kiváló legyen. Ez az elv ér­vényesül a jövő évi tervek tel-: jesítésekor is, amelynek előké­születei már az egész kohó- és gépiparban folyamatban , van­nak. I, zelben robbannak, a. repesz- darabok sírnak, nyögnek, sü­vítenek, csikorognak. Úristen! Mikor lesz ennek vége? A közelben egy ember ro­han. Eles csattanás. Talán so­ha nem tudják meg német volt-e, vagy magyar. Testének darabkái ott csüngnek a kö­zeli topolyafán. Nemes Évából sóhajtás tör fel. — Nem attól félek, hogy Itt kell maradni, csak az bánta­na, ha orosz fegyverektől es­nék el. Orosz Kálmán még Itt se veszti el tréfás kedvét. — Ne félj, csak egyszer halsz meg. A halott meg már nem bánkódik. — Okos golyók ezek — biz­tatja őket Fekete Mihály. Tudják, kit kell bántani! Milyen jó, hogy velük van a két férfi is. Mindkettőnél hatalmas revolver, s körül vannak aggatva kézigránáttal. A délután vételezték az „éles boltban”. Jó, de talán veszé­lyes is. Mi lesz, ha német jár­őrbe ütköznek? Ök még csak megúsznak valahogy, de a két férfi... Egy kis lélegzethez jutnak. No, egy kis nekifutás. Pssz! A közelben németek karatyol- nak. Kúszni, kúszni, kúszni.. 1 A német gyalogság és a tü­zérség között húzódik a kis­vasút. Ennek árkában halad­nak. A németek nehéztüzér­séggel veretik az előretolt szovjet állásokat.. A szovjetek aknavetőkkel válaszolnak. A németek ugrálnak, szaladgál­nak, nem nagyon figyelnek az árokra. Egyszerre azonban kiáltás hangzik: — Halt! Két német géppisztoly me­red a lányokra. — Hová? Anna bátran magyaráz. — Édesanyám súlyos beleg. Csak tejet tud inni; Azért jö­vünk! Hosszú percekig magyaráz­nak, vitáznak. Fekete és Orosz egy bokor mögött vár. Minden perc szörnyű kínszen­vedés. Orosz nyugtalanul fész- kelődik. Fekete csillapítja. — Várj! Fergeteges káromkodás. Léptek cuppognak a sárban. X németek elmennek. — Még ne mozdulj! Most; Mehetünk! — Vau-vau-vau-vau! M ég csak ez hiányzik. Ai németek farkaskutyát hoznak rájuk? Aa ugatás erősödik. Német pa­rancsszavak. A léptek távo-i lódnak. Halkul az ugatás iS; A senki földjén járnak. Se német, se szovjet. Itt egy ki­csit gyorsabban haladhatnak» A lányok már szédelegnek. A! rémülettől és a fáradtságtól. Egy kicsi házhoz térnek be. Anna nem tud tájékozódni» hol járhatnak. Az itt lakók azonban ismerősek. Kopácsi­ék, Oszip, Gyarmatiék. — Oh! — Az ő feladatuk: már véget is ér. Milyen jó egy kicsit megpihenni. És tűllenni a veszélyen. A két lány lemarad. A kis csoport megint négy ember­ből áll. De mos.t Világ és Már­kus a vezető. Ök jobban is­merik az utat a szovjet állá­sokhoz. Hogy miről tárgyalnak, ar­ról a kiadott direktíva beszél! ».Utasítjuk az A/l és A/2 embereit, hogy mindennemű egyéni akciótól tartózkodja­nak! Minden erejüket, sür­gős tevékenységüket arra irá­nyítsák, hogy mindenhol, Mis­kolc város és környékének .te­rületén a legnagyobb titoktar­tás mellett felderítő tevékeny­séget végezzenek.. .’* © E gy fiatal nemzetőr —• Hajas Zoltán —, cso­dálkozva áll meg; Á hajnali szürkületben is jól látni a lábat. A Kőporos köze­lében egy híd alól kandikál' ki. Egy emberé. Agyonütöt­ték? Lelőtték? A németek, á nyilasok áldozata? — Hé! Halló! — szól rá. A láb megmozdul. Már lát­szik a derék, az ember is: Hi­szen ismeri. Orosz Kálmán. Szálas! hatalomra jutása előtt ott dolgozott a gyárban. Azóta bujkál. — Mit csinálsz? — Semmit. — Hangzik a vá­lasz. Később Hajas mégis megtudja. A Kőporoson egy német nehéztüzérségi üteg rej­tőzött. A németek jól álcázták.' Néhánv óra múlva, pontos»!*' délelőtt 10 órakor már zuho4 gott rá az aknatűz. • I

Next

/
Oldalképek
Tartalom