Észak-Magyarország, 1964. december (20. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-04 / 284. szám

ES5EAKMAGYARORSZÄG Péntek, 1964. december 4. Százötvenhat iíj kiadvány az Európa Könyvkiadó 1965»évi terveiben 84 mai külföldi szerző műve — Újszerű válogatások A világirodalom friss ismertetése — Ankét a kiadási tervről Elkészült a. külföldi irodal­mi műveket gondozó Európa Könyvkiadó Vállalat 1965. évi kiadási terve. A kiadóválla­lat, a korábbi évek gyakorla­tának megfelelően, Miskolcon, a megyei könyvtárban tartott megbeszélésen ismertette programját, a külföldi művek kiadásával kapcsolatos napi kérdéseket. Csertői Oszkár, a kiadó pro­pagandistája, arról beszélt, hogy a világirodalom dús ter­méséből való válogatás két fő problémát jelent: részben gaz­dasági vonatkozásúakat, rész­ben pedig irodalompolitikai jelegűeket. Tudnunk kell pél­dául, hogy a hazánkban az Európa által kiadott kül­földi művek szerzőinek mint­egy 55—60 százaléka ma élő író, tehát a művek jogdíjköte­lesek, és tekintélyes deviza­kiadást jelentenek. Irodalom­politikái vonatkozásban a Id­ádé legfőbb feladatának te­li inti: a lehetőségeinken be­iül hű képet adni a világiro­dalom életéről, új terméséről. Szó esett a tájékoztatásban a fordítások jogának engedélye­zése körüli nehézségekről is. A kiadó célja, hogy a nyuga­ti irodalomból megmutassa az egyértelműen pozitív monda- nivalójú műveken kívül mind­azokat a különféle irányzatú alkotásokat, amelyek a polgá­ri világ irodalmi életének kí­sérleteit, útkeresését érzékel­tetik, művészi képet adnak a származási hely társadalmáról, életéről, ha azok nem kimon­dottan ellenséges tendenciá­júnk. A baráti népek irodal­mából a legjavát igyekszik a kiadó a magyar olvasókö­zönségnek nyújtani. Mivel pél­dául a szovjet irodalomban mind több a rövid műfajú prózai írás, és azok a nagy­számú folyóiratok hasábjain jelennek meg, a kiadó ezek­ből a folyóiratokból is átvesz műveket, s így azok nálunk kötetben jelennek meg, eset­leg hamarabb, mint a Szov­jetunióban. A korábbi évek tapasztalata szerint folytat­ják az új szovjet irodalmi al­kotások gyűjteményes kiadá­sát, A terv szerint. 1965-ben a mai külföldi prózairodalmat 74, a mai külföldi költészetet 7, a drámairodalmat 3 kötet, a régi prózát 60, a verset 7, a drámát 2 kötet képviseli. Kiadnak ezenkívül három ér­dekes gyűjteményt: a XXX. század címűt, amely a tudo­mányos-fantasztikus írásokból gyűjt csokrot, Az unalom iro- dalmá-t, ami valójában a nyugati „abszurd” színház és a francia „új regény” kritikai bemutatása, valamint Világ­líra címmel, átfogó válogatást a világirodalom legszebb köl­tői gyöngyszemeiből. A terv­ben szereplő százötvenhat kö­teten kívül, havonta megjele­nik a Modern Könyvtár kis kötete, amely a jövőben egy­aránt tartalmaz prózát, ver­set, drámát és esszéket. Új­szerű, merész válogatások, ér­dekes interjúk, esszék gyűjte­ményei, a friss világirodalmi tájékozódást szolgáló novella­gyűjtemények szerepelnek a tervben. Az ismert külföldi alkotókon kívül sole az új név is. Természetesen fellel­hető a. kiadási tervben igen sok már ismert és keresett mű újabb kiadása is. (bm) A gondolattól a könyvtárig A Borsod megyei, valamint a Miskolc városi Tanács mű­velődésügyi osztálya és a II. Rákóczi Ferenc Könyvtár A gondolattól a könyvtárig cím­mel kiállítást rendez a mis­kolci pedagógus székházban, a Kossuth u. 11. szám alatt. A kiállítás anyaga három főbb részre ósztható: az első az írás kialakulását és fejlődé­sét; a második a papirusz­tekercsektől a mai könyvekig terjedő fejlődést, míg a har­madik az észak-magyarországi könyvtárak tevékenységét mu­tatja be. A december 7-én, (Quick karikatúrája) hétfőn déli megnyitáskor dr. Hetényi György, a megyei tanács művelődésügyi osztá­lyának vezetője mond ünnepi beszédet, a kiállítás anyagát pedig Tok Miklós, a városi ta­nács művelődésügyi osztályá­nak vezetője ismerteti. Az ér­dekesnek ígérkező bemutató dcember 20-ig tekinthető meg. A Magyar Rádió és Televízió miskolci stúdiójának műsora (128 méteres hullámhosszon 18—19 óráig) Borsodi tükör. Mikrofonnal a miskolci Tiszai Pályaudvaron. Téli élet Tapolcán. Könnyű hangszerszólők. Kulturális krónika. A hétvége megyei sportműsora. Zenekari muzsika. FELHÍVÁS A BM Borsod megyei Kend- őrfőkapitányság felkéri azo­kat, akik 1962., 1963. és 1964. évben a falukat járó békeköl­csön-tanácsadókkal felülvizs­gáltatták kötvényeiket, de a kiváltásra átadott nyertes köt­vényekre pénzüket a mai na­pig nem kapták meg, hogy kárigényük érvényesítése cél­jából jelentkezzenek tanúki­hallgatásra a lakhely szerinti illetékes körzeti megbízottak­nál. Ä bigámisták királya Aldo Donáti ..elmondhatja magáról, hogy „bigámiái csúcsteljesítményekre” képes. Noha mindössze 43 éves, ed­dig nem kevesebb, mint tizen­kétszer nősült, de csak most tartóztatták le és vetették bör­tönbe. Hitvesei többnyire or­vosnők és tanítónők közül ke­rültek ki. A legraffináltabb trükkökkel és kiválóan hami­sított okmányokkal tévesztette meg menyasszonyait, valamint a polgári és egyházi hatóságo­kat. Volt eset, amikor a nácik elől menekült zsidónak adta ki magát és áttért a zsidó val­lásra, hogy új okmányokhoz jusson. Néhány feleségétől gyermeke is született. Legutol­só felesége egy 24 éves cala- niai orvosnő volt, akit a vas­úton ismert meg, miután köz­vetlen elődjétől nászút köz­ben megszökött. Hó-váxás — VONTATÓVAL Balogh Sándor tiszadobi lakos Ózd belterületén elütötte a kivilá- gftatlan kerékpáron közlekedő Dorkó Barnabást. A baleset következtében a kerékpáros nyolc napon túl gyógyuló sé­rüléseket szenvedett. A vonta­tó vezetője ellen eljárás indult Még le sem hullik, már elolvad. Micsoda bosszúság! — természetesen a felnőtteknek, a háziasszonyoknak, akik ez­után még több sarat takarítanak ma,jd ki a. szobákból, a hiva­talba sietőknek, mert elő kell venni a kalocsait, a munkás­embereknek, akiknek kezük, hideg nyirkon fázik majd ez­után. Ki örül ennek? A földműves is jobban szeretné, ha a korai tél fehér hópaplant terítene a szántóföldekre, hogy biztonságban éljen alatta az őszi vetés, s ne pusztítsa el a kegyetlen hideg. Az, hogy a hó elolvad, bosszúság a felnőtteknek. A gye­rekeknek meg egyenest tragédia. Mert ók várják a legiga­zibb örömmel s izgalommal a havat. Reggel, amikor szállingózni kezdett a hó, ablakomból láttam, hogy két gyerek — nyolc-kilenc évesek lehettek — ott sétál a szabadban, az utcán, s les, nagyra nyitott szemek­kel figyel az égre. Nem szóltak azok egy szót sem, csak fi­gyelték, mikor marad már meg, ha csak tenyérnyi helyen is, a: várva várt hó. De a fehér pihék mór útközben összeüt­köztek a súlyosabbnak tűnő esőcseppekkel, s még le sem ér­tek a földre, már elpíszkitották szép, fehér testüket. Látta ezt a két gyerek is. Szomorúan tudomásul vették. De azért nem mozdultak helyükről, s kitartóan figyel­tek, hátha csoda történik, és akkor, egyszerre olyan sűrűn szitál majd. a. hó, mintha egy óriási dunna felhasított gyom­rából tollpelyhek röppennének a világ fölé. Miért reménykednek hát? Végtére, mégis az első hóesés az az idén, és ha nem is marad meg, a következő, vagy az azt követő bizonyára nem olvad el. És akkor... Igen, azt hiszem, ez a gondolat tartotta a két emberkét a szabad ég alatt, közvetlenül az ablakomnál s hárman, együtt, és még ki tudja mennyien: lestük az eget, vártuk a közeledő tél legszebb ajándékát, a havat. Nyolc előtt néhány perccel egyszercsak nekiiramodtak a gyerekek, akkora jókedvvel, amilyet a csikók éreznek, ha beleszagolnak a. légbe, és sejtik az új évszak közeledtét. Fu- , tottak az iskola felé. Én úgy láttam, hogy futás közben el-el kaptak cgy-egy hópelyhet, s melengették kis emberi szivük nagy melegével, amelytől viszont a hó nem olvad el. fbaráth) A tervező válaszolt cikkünkre: A Kilián-déli szövetkezeti lakótelep gond fairól Lapunk november ^ mában „Mit kaptunk a pén­zünkért? címmel beszámoltunk egy műszaki vizsgálatról, ame­lyet az illetékesek a miskol­ci Kilián-déli lakótelepen, az Iván utca több házában végez­tek. A cikk megjelenése után örömmel fogadtuk Nagy Zol­tán építésznek, Kilián-dél la­kótelep felelős tervezőjének levelét, amelyben- reagált a tervezőket érintő panaszokra. Arra a panaszra, hogy a szövetkezeti lakások konyhái és fürdőszobái, hidegek, mert azokban csupán egy-egy fali infrasugárzót szereltek fel, Nagy Zoltán többek között a következőket írta: „A Kilián-déli lakótelep tervezésének időpontjában a kis helyiségek egyetlen rendel­kezésre álló fűtési lehetősége az infrasugárzó volt, amely­nek alkalmazását az Építés­ügyi Minisztérium előírta... Bodrogköz — közelről V. Mindenki két kézzel... tekintet is belefárad, ha a Sátoraljaújhely mel­letti sátorszerű hegyek tetejéről át akarja fogni a Bodrogközt, a Bodrogtól és Tiszától övezett hatalmas te­rületet. S Zalkodtól Zemplén- agárdig, Felsőbereckitől Tisza- karúdig — akány község, ahány termelőszövetkezet, annyi szép terv, annyi öröm­es gondkomplexum. A cél, amely elvitathatatlanul egy­öntetű Karoson vagy Pácin­ban, Bodroghalmon vagy Ke- nézlőn: boldogulni. Nem sze­rencsével, nem adakozást vár­ván, hanem becsületes munká­val. Azonban a munka soha­sem volt könnyű. S ha ma könnyebb is, fizikai mércével mérvén, mint egykor, mert immár ott van mindenütt a segítőtárs, a gép, a mának, a tervezgetésnek, a lehető leg­ésszerűbb gazdálkodás gyakor­lattá érlelésének, az új meg­valósításának és megszokásá­nak is megvannak a maga ne­hézségei. S bizony nem megy, mert nem is mehet minden úgy, olyan egyszerűen, olyan könnyen, ahogy a képzelet látja. Mennyi idő, hány ezer ol­dalnyi írás kellene ahhoz, hogy felmérje Bodrogköz el­múlt húsz esztendejének vál­tozásait. Az élet, a munka módjában, színvonalában, az emberek tudatában, gondolatá­ban végbement változásokat — a sok újat, amely emeltetett létesítményekben, épületekben, láthatóan, s amely emeltetett az emberek gondolatában, tu­datában, szemmel nem is lát­hatóan, de a tettek alapján ér- zékelhetőn. S tovább menni csak ezen „létesítmények” to­vábbi szaporításával lehet. Való igazság, hogy Bodrogköz termelőszövetkezetei, a bodrog­közi emberek jó érzékkel, meggondoltan és igazában két kézzel munkálkodtak és mun­kálkodnak. Ezt mutatja az is, hogy évről évre nagyobb a ter­melőszövetkezeti tagság, az egész alkotó lakosság jöve­delme. Mutatja az, hogy sok a már megvalósított és megvaló­sításra váró helyes elgondolás. Nagyszerűen építenek az össze­fogásra, a „közösen könnyebb­re. Számos szakembertől, tsz- vezetőtől hallottuk például: — Milyen jó lenne közösen olyan zöldség, állati termék feldol­gozó üzemet létesíteni a Bod­rogközön, akár két-három he­lyen is, ahol tartósítanák, kon­zerválnák, s feltétlenül gazda­ságosabbá tennék bizonyos termelvények immár fogyasz­tásra kész előállítását. S emel­lett biztosítanák a folyamatos munkát mindenki számára. Elegendő a területet áttekin­teni ahhoz, hogy azt mondja rá a józan ész: igazuk van, fog­lalkozni kellene megyei, nép- gazdasági szinten is e gondo­latokkal. Természetesen úgy, hogy a megvalósítás, a gyakor­lattá érlelés gazdaságos le­gyen, ésszerű legyen. Mert néhány példa bizony ennek ellenkezőjéről vall. A z utóbbi években több bodrogközi közös gazda­ság lépett szövetségre, hogy többen együtt, közösen megosztva a terheket, nagy­üzemi méretekben, tehát gaz­daságosabban termeljenek. A cigándi és környéki termelő- szövetkezetek például elhatá­rozták: megépítik a „hízógyá­rat”. A terv tetszett a járás, a megye vezető szakemberei­nek egyaránt. S jó két eszten­dővel ezelőtt úgy határoztak: a Béla-tanyán két, egyenként 600 férőhelyes hizlaldát építe­nek. Elkészült a terv, annak rendje, s módja szerint meg­történt a jóváhagyás — jó hosszú, bonyodalmas út pedig ez még manapság is —, s utána megjelentek az építők. A szerződésben úgy jegyezte­tett — bélyegzővel pecsételvén, hogy komoly a dolog: — 1963. szeptember végén jöhet ezer­kétszáz hízónakvaló. A terme­lőszövetkezetek hozzá is láttak a hízó alapanyag, a süldők ne­veléséhez. És most, 1964. de­cember elején még mindig épül a „hízógyár”. Több mint egy esztendő a késedelem. S milyen egy esztendő volt ez? Nem annak a jegyében telt el, hogy: „ha lassan épül, annál jobb lesz a hizlalda”, hanem a futkosás, a hitegetés jegyében. Kiderült, hogy rossz a terv, s részben azért rossz, mert a Cigánd-lcörnyéki puha talajon erősebb, biztosább rögzítő, összefogó elemekre, szerkezet­re volna szükség. Meg azért is rossz a terv, mert rossz! S a termelőszövetkezetek ez év­ben ismét hiába „teremtették” elő a hízó alapanyagot. (Bár állítólag január valamenyie- dikén talán átadják az épüle­teket?!) Hát bizony, ilyenek is vannak. S erre már nem lehet mondani még azt sem: a kép­zelet gyors, de a megvalósulás időbe kerül. Nem szabad ennyi időbe kerülnie. Nemrégiben, amikor a me­gyei tanács végrehajtó bizott­sága részletesen értékelte a sátoraljaújhelyi járás munká­ját, eredményeit, terveit, gond­jait, határozati javaslatban a következőket rögzítette, töb­bek között, más feladatok mel­lett, mint tennivalót; „Fontos, hogy a mezőgazda- sági termelés fokozását célzó intézkedések előrelátó, meg­alapozott tervekre épüljenek, amelynek döntő feltétele, hogy a járási tanács vb mezőgaz­dasági osztálya belső és külső munkáját arányossá, tervsze­rűbbé tegye, csökkentve a belső adminisztratív tevékeny­séget, növelve a külső, segítő, ellenőrző tevékenységet...” E lső hallásra, s minden­től függetlenül talán ál­talánosnak tűnik ez a meghatározás. Azonban ha csak a cigándi „hízógyár” ügyét tesszük mellé, máris látni: bizony szükség van a több „külső” munkára, a se­gítésre, az ellenőrzésre. Mert ha több az ellenőrzés, ha na­gyobb figyelemmel kísérik a járás szakemberei a munkát, ha időben észreveszik a hiá­nyosságokat, talán gyorsabban lehetett volna intézkedni, s nem heverne többmillió forint másfél esztendeje kamatozat- lanul. Mert ilyen beruházások­nál, ilyen jelentős új dolgok teremtésénél nem elegendő csupán a tsz-tagság, a tsz- vezetők ereje. S erre az elkö­vetkezendő időben, amikor ír * ■I Fővárosi 3. számú Építőipari Vállalat felvesz építőipari szalámin kasokat és segédmunkásokat, a téli időszakra foglal­koztatni tudunk terme­lőszövetkezeti tagokat Tanácsi igazolás szüksé­ges. Munkásszállás biztosítva. Jelentkezés Bp., VIII. kér., Csokonai u. 8., munkaügyi osztályon. E berendezés mkaob kísérleti jellegű, mint éveken át kipró­bált és bevált szerkezet.” Mielőtt a lakók vitatni kez­denék ezt az indokot, a terve­ző védelmére kell kelnünk. Annál is inkább, mert Nagy elvtárs véleménye szerint „a cikk nyomán ezrek és ezrek a tervezőt, mint egyszemélyi okolják, aki tudatlanságból (esetleg hanyagságból, vagy rosszindulatból) a lehetséges sok jó megoldás közül pont ezt, a legrosszabbat választot­ta ki...” Hős, a tervező ^írTti kell mondanunk, hogy nem egyedül ő dönti el, milyen fű­tési módot válasszon a kérdé­ses lakásokban. Az országos és a. hely! adottságok figye­lembe vételével csak egyetlen fűtési lehetőség szerint tervez­hetnek: amit az adott időszak­ban az ipar rendelkezésre tud bocsátani. Az ideális megoldás tehát természetesen az lenne, ha a tervező több variáns kö­zött válogathatna. Ezt azon­ban népgazdasági szinten néni könnyű megoldani. Mégis, erre hívnánk fel a felsőbb szervek figyelmét, éppen azért, hogy az építendő új la­kásokban már megszűnjenek az Iván utcaihoz hasonló pa­naszok. A cikkünkben említett föld­szinti befalazott erkélyekkel kapcsolatban Nagy Zoltán ter­vező kifejti: „A megszüntetett loggia te­rét szerkezeti okokból nem le­hetett a szobához csatolni (ezl tettük volna legszívesebben), tehát a lomkamra létrehozása műszaki szükségesség volt. A lomkamrában a család sze­zonjellegű, vagy egyéb hasz­nálati tárgyait tarthatja (pél­dául ródlit, sliccet, nyaralási felszereléseket, bőröndöket régi ruhákat, cipőket). Nerr élelmiszert, mert erre a célrí külön éléskamra van és nerr egyéb, légszennyező anyago­kkal. A vonatkozó tervezés a előírás ezért a kamra külör * szellőztetését nem írja elő.. | Előregyártott elemekből össze- a szerelt épületben minden rend- J hagyó szerkezet (nyílás) létre- a hozása külön problémát, ú. »előregyártott falemelet és drá- t gító tényezőt jelent. Sőt, pél- a dául a lomkamra falába he­gyezett szellőzőnyílás télen hí- adeget is árasztana, s az ajtói J és az egyrétegű válaszfalon á a a szobát is hütené .. " 1 » Fakóknak 2 azt gondolniuk, hogy a terve- o zőket nem foglalkoztatjáli J ezek a problémák. Nagy elv stars azt írja: „a lakótelepé 2 szeretettel és a legjobb tudd- asunk szerint terveztük”. S i s céljuk, hogy minél kevesebt 2 panaszt és minél több elisme o rést halljanak munkájukra. o (Ruttkay) 9 ---------­------------ - - -­B odrogköz termelőszövetkeze- 2; tei több közös vállalkozás a i életrehívásával kívánják biz-of tosítani a nagyüzemi, gazdasá- 2' gos termelést, a gyorsabb fej- ®1 lődést, feltétlenül jobb, terv-JJ* szerűbb támogatásra van szűk- & i ségiilc és ezt elsősorban a já- ®; rás hozzáértő, vezető szakem- e ■ béréitől várják. 0< S zázadrészét, ezredrészét 2 említhettük-e meg Bőd- ® rogköz huszonhárom • községe gondjainak, eredmé- © nyeinek — terveinek e néhány®; sorban, nem lehet kiszámítani. 0: Néhány példát, néhány község, ® termelőszövetkezet példáját „ említhettük csak, de olyan o, példákat, amelyek általában J, jellemzőek Bodrogköz egészé- ® re. S ha elhangzott kérdésekre • nagyjából is sikerült választ '0 adnunk, s ha néhány gondo- ra lattal, tanáccsal jól szóltunk a 2 holnapi fejlődést illetően, ta- e Ián nem volt fölösleges be- J szélgetnj a Bodrog és Tisza,, övezte összefüggő, mezőgazda- » ságilag fontos terület mai ar- 2 culatáról S annál inkább sem, c mert a bodrogköziekéhez ha- * sonló kérdések, örömök, s t gondok más tájegységeken is ® megtalálhatók. És természete- 0 sen a fejlődés módja, az út is,® amelyen haladni kell, egyfor- 2 ma, esetleg csak néhány mód- o szert, apróbb, sajátosságokból • eredő tennivalót tekintve van ■. különbség. A lényeg azonban J mindenütt ugyanaz: becsülete- « sen, ésszel és két kézzel dől- J gozni a fejlődés, a boldogulás 9 érdekében. Mert ehhez a mi ® elveink, társadalmunk bizto- 2 sítja a lehetőséget, s egyet aka- o rásunk, egymást segítésünk jó J gyökere és tápláléka a gyor-J sabb fejlődésnek, növekedés-» nek. 2 Barcsa Sándor «,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom