Észak-Magyarország, 1964. december (20. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-03 / 283. szám

4 ESZAKMAGYAROR.SZ.ACi Csütörtök, 1984. december 3. Á „Rozsdatemető“ születése Megfigyelések Fejes Endre regényváltozatának színpadi próbáján t Amerre a piros autóbusz Jár Örvendetesen izmosodik, egyre inkább új embereket hódít meg az önkéntes véradó mozgalom. Megszokott látvány ma már, hogy ahol megjelenik az ismert „piros autóbusz", oda emberek zarándokolnak, munkások és értelmiségiek, a mezei munkát arra az időre félbeszakító parasztok, házi­asszonyok, s vért adnak, Saját elhatározásukból, egy szál vi­rágért, néhány köszönő szó­ért. Talán furcsán hangzik, de sértődtek már meg emberek, ha közölték velük: nem vehet­nek tőlük vért. Lelkesítő, szép példáit lehetne sorolni az ön- feláldozásnak, az áldozatkész­ségnek, mert hisz" a véradás az. Néhány deci nem sok az Áüami vállalatnak yrönyvjóváírással felajánlunk: 37 db íróasztalt 4 db írógépasztalt 11 db kczclőasztal t 5 db dohányzóas ztalt 69 db támlásszéket 19 db ülőkét 7 db karosszéket 1 db dívány, ka napét 1 db faszekrényt 2 ajt. 2 db redőnyös nagy szekrényt 1 db könyv- és aktaállványt A városin g fm pultot szemüveges S1,10 négyzetméter válaszfalat lan az elmai reszsákkal. gyazza. Antalna Könr jön is rancs' ránt e,. géppiszU juk. mirő.1 életet-adó és mentő nedvből, de cseppböl lesz a tenger, sok száz ember önként felajánlott vére nagy-nagy értéket kép­visel. Ilyenforma gondolato­kat ébreszt egy-egy sikeres véradó nap, a szaporodó ön­kéntesek híre. Említhetnénk a Lenin Ko­hászati Művek nagykohójának 290 dolgozóját. Véradás után csak néhányan vették igénybe a biztosított pihenő időt, a leg­többen azonnal visszatérlek nem éppen könnyű munkájuk­hoz. Egészen más terület a. Miskolci Nemzeti Színház, mű­vészei, technikai dolgozói is bebizonyították: számíthat se­gítségükre a társadalom, em­bertársaik. Megerőltető, szel­lemileg, idegileg mindenkit igénybe vevő próbák közben járultak az orvosok elé. Aztán rögtön utána vissza a színpad­ra, s folytatták a munkát. A véradó nap nem, várt szép — Három felvonásra tagol­juk a drámát. Ezzel is azt sze­retnénk elérni, hogy az egyéb­ként sok színhelyen játszódií cselekmény oldottabban, mini­mális epikai fordulatokkal, a lehetőségekhez képest törté­nelmi korszakba foglalva je­lentkezzék. — Milyen jelentősebb jele­net készült az új változathoz? — Izgalmasnak és fontos­nak tartom a második börtön- jelenetet.. A nyitó-börtön jele­net és a befejező kép előtti, most beágyazott rész, túl azon, hogy jó dramaturgiai keretet ad a játéknak, gondo­latiságban is mélyíti a művet. —- A próbákon sokat nevet­tünk. Az adott komor szituá­ciók mindig feloldódnak egy vidámabb tónusú történésben. — A Rozsdatemető-ben sok a vígjátéki elem. A Hábetler- család „anakronisztikus” élet­módja önmagában nevetséges. Mi élünk a kínálkozó lehető­ségek kiaknázásával. — Miben lehetne röviden összefoglalni a Rozsdatemető eszmeiségét? — Az embereket millió szál köti múltjukhoz. A múlt „köl­dökzsinórját” elszakítani ne­héz feladat. A Rozsdatemető majd minden figurája ezt pél­dázza. Nagyon bonyolult fo­lyamat önmagunkból kivetni a. múltat. A Hábetler-család- nak és környezetének küszkö­dése valódi, mai töltésű gon­dolatokat sugalmaz, hiteles példákat kínál fel: hogyan le­het és hogyan nem lehet élni. Egyébként a szerző is itt lesz a bemutatón, ami számunkra azért is jelentős, mert a buda­pesti premieren betegsége miatt nem jelenhetett meg. a cigaretta-szünet­nek. Kialszik a néző­téri csillár, felgyúlnak a „mun­kafények”, a sztereotip kíván­ság ismét felhangzik: — Álljunk vissza! Folytat­juk a próbát. PL Vége 1 db cserépkáiyh át, bontott állapotban. gyei se jo' . minden i-eklodm lehet: érzete f< rendben ló névr Vajda vilben képpé Ságéi"""11,1 ” Országos Takarékpénztár, Miskolc Széchenyi u. 15-17. Telefon: 16-630. Szabó II; Fővárosi 3. számú Építőipari Vállalat felvesz építőipari szakmunkásokat és segédmunkásokat, a téli időszakra foglal­koztatni / tudunk terme­lőszövetkezeti tagokat. Tanácsi igazolás szüksé­ges. Munkásszállás biztosítva. Jelentkezés Bp., VIII. ker„ Csokonai u. 6., munkaügyi osztályon. eredményt hozott. Az Észak- Magyarországi Áramszolgálta­tó Vállalat alkalmazottaival közösen mintegy tizenöt liter vért adtak a színházi dolgo­zók. A siker persze nem mindig ilyen egyértelmű. Ahol a leg­jobban számítanak rá, sok­szor éppen ott éri csalódás a „piros autóbusz’’ dolgozóit. Arra sem gondolt például senki, hogy a hatalmas SZMT- székházban, ahol annyiam dol­goznak, mindössze néhány vállalkozó szellemű ember akad. Hja — mondhatná va­laki —, hiszen számtalanszor hangsúlyozzák, hogy önkéntes ez az akció, senkii sem lehet kényszeríteni, hogy vért adjon. Igazuk van, akik ezt mondják. Csak kissé mégis visszatetsző, hogy éppen ilyen helyen nem érzik ál eléggé a mozgalom céljait, s ennyire érdektelenül fogadják a mindennap másfelé utazó „piros autóbuszt’’. Gy. K. Miskolci mozik műsora Hány szó van a magyar nyelvben? Kelemen József, a Nyelvtu­dományi Intézet; tudományos munkatársa, hosszas, vizsgáló­dásai alapján 800 000—1 000 000- ra becsülj szókincsünket, s ez­zel Anglia és Németország után f*'4 a harmadi’* helyet foglaljuk el Európában'. Az átlagember alig 5000 szót használ, sőt egyik legválaszté­kosabb. stílusú' költőnk, Arany János is „csupán” 23—25 ezer szóból alkotta műveit. S ez sem csekélység, ha figyelem­be vesszük, hogy a világ szó­kincs-fejedelme, Shakespeare műveiben is csak 28 ezer szól számolhatunk össze. BEKE December 3: Alba Regia. Ma­gyar. 4: Generális. Amerikai. 5: Revüparádé. Színes NDK. 6: Ro­binson család. Színes amerikai. 7: Némo kapitány. Színes amerikai. 3: Rendkívüli előadás: n. 5 és 7: Keresztesek. Színes lengyel. 9: Al- foglyai. Mb. olasz. Előadá­sok: hn. 4, G és 8 óra. Matiné G. de. f. 10, f. 12: Tengerparti va­káció. KOSSUTH filmszínház délelőtt! műsora December 3—5: Egy ember ára. Mb. angol. 7—9: Sándor Mátyás. Színes francia. Rendkívüli elő­adások: de. 9 és ll óra. A többi napon de. f. 11. KOSSUTH filmszínház délután! műsora 3—8: Egy ember ára. Mb. angol. 9: Alba Regia. Magyar. Előadá­sok: n. 4, f. 6 és hn. 3. Matiné 6. de. f. io, í. 12: Megbilincseltek. ADY TAPOLCA 3—4: Másfél millió. Magyar. 5—6: Halló, Japán. Színes NSZK. Elő­adás: csütörtök, vasárnap f. 5, hn. V óra. FAKLYA 3—4: Amíg az ember él. Mb. szovjet. 5—8: Sándor Mátyás. Szí­nes francia. 9: Alba Regia. Ma­gyar. Matiné G. de. f. 10, f. 12: Bírósági ügy. Előadás: n. 6, hn. 8, vasárnap f. 4, hn. G és 8. MISKOLC TÁNCSICS 3—4: Minden megtörténhet. Szí­nes angol. 5—6: Rigoletto. Olasz. 7: Én és a gengszter. Angol. 8: Alba Regia. Magyar. Előadás: hn. 5 és 7 óra. Matiné G. de. í. 10, í. 12: Valahol Európában. SAG V AKI 3—4: Díszmagyar. Magyar, 5: Alba Regia. Magyar. 6; Robinson család. Színes amerikai. 7—8: Ko­lumbusz hajó Inasa. Mb. szovjet. Előadások: f. 5 és 7 óra, vasárnap f. 3rkor is, MISKOI C *7!KRA 3: Katonazene. Színes magyar. 4: Alba Regia. Magyar. 5—G; Küszö­böd előtt. Mb. szovjet. 7—8: Min­den megtörténhet. Színes angol. Előadások: hn. 5 és n. 8. Matiné G. de. 10 óra: Valahol Európában. MISKOI C PETŐFI 3—4: Küszöböd előtt. Mb. szov­jet. 5: Embervadászat. Lengyel. 6: Alba Regia. Magyar. 7—8: Altona foglyai. Mb. olasz. Előadás: hétfő, csütörtök, vasárnap f. 5, 7, kedd, péntek, szombat 7. Matiné 6. de. 10 óra: Amikor egy lány 15 éves. OIADAI. 5—6: Némo kapitány. Színes ame­rikai. 8—9: Dunai kirándulás. Mb. cseh. Előadás: kedd, vasárnap n. 5, f. 7, szerda, szombat f. 7. Ma­tiné 6. A nagy érettségi. BÜKK 5—6: Díszmagyar. Magyar. 8—9: Párduc. T—II. Színes olasz. Elő­adás: vasárnap, kedd, szerda f. 5 és 7. Matiné 6. de. 11; Második vágány. A Magyar Rádió ós Televízió miskolci stúdiójának műsora (188 méteres hullámhosszon 18—19 óráig) Megyei körkép. Néhány perc statisztika... „ Zárlat — nyitás . . . Az ózdi Liszt Ferenc Művelődési Ház vegyeskara énekel. Egy dolgos élet jutalma. Ismerkedjünk! . . . Aki az elsők között volt — egy miskolci parti­zán. Régi partizán-dalok. Az új Miskolc 20. születésnapjá­nak előestjén ... FELHÍVÁS A BM Borsod megyei Rend­őrfőkapitányság felkéri azo­kat, akik 1962., 1963. és 1964. évben a falukat járó békeköl­csön-tanácsadókkal felülvizs­gáltatták kötvényeiket, de a kiváltásra átadott nyertes köt­vényekre pénzüket a mai na­pig- nem kapták meg, hogy kárigényük érvényesítése cél- inból jelentkezzenek tanúki­hallgatásra a lakhely szerinti illetékes körzeti megbízottak­nál. Miskolci Nemzeti Színház FEJES ENDRE: ^ ROZSDATEMETŐ December 4-től Miskolc képzőművészeti élete — két évtized tükrében 2_ 4 z első vidéki munkacso­™ portot Miskolcon hívtál életre. Ennek szervezéséber már 1951-ben jelentős megye: kiállítás egységesült. A kiállí­tás anyagának egy része fel­került Budapestre, az ott be­mutatott alkotások két Műn- kácsy-díjat „hoztak” két, Mis­kolcon élő festőművészünk­nek, Lukovszky Lászlónak és Csabai Kálmánnak. Az ötvenes évek első évei­ben fiatal művészek érkeztek a városba — letelepedési szán­dékkal. Gondok jelentkeztek már érkezésük pillanatában: a művésztelep belső épületét vállalat használta. Csak nagy nehézségek árán sikerült ki­költöztetni a szóban forgó vál­lalatot és eredeti rendelteté­sének megfelelően igénybe venni a telepet. A fiatal művészek érkezése s a város élvonalában álló, korábban itt élő festőművé­szek együttes munkálkodása eredményeként érkezett el az 1955-ös esztendő nagy esemé­nye, az első vidéki országos képzőművészeti kiállítás meg­nyitása. A Miskolcon élő kép­zőművészek szorgalmához, tettvágyához csatlakozott a vá­rosi tanács, a megyei és a vá­rosi pártbizottság megértő tá­mogatása, a nagyüzemek me­cénásként történő fellépése. Mind a város, mind pedig a nagyobb üzemek 5000—8000 fo­rintig terjedő díjakat alapí­tottak. E díjakat esztendőről esztendőre azok a festőművé­szek nyerték el, akik szépnek ítélt alkotásokkal szerepeltek a miskolci országos képzőmű- vészfeti kiállításokon. A z országos rangra emelt képzőművészeti fórum ékesen bizonyította a főváros és a vidék képzőművészetét élesen külön választó szemlé­let helytelenségét A miskolci­ak minden alkalommal beszé­desen bizonyítottak; Feledy Gyula, Kunt , Ernő, Vati József, Lukovszky László, Seres János és még sokan e városból orszá­gos, sőt európai hírnévre tet­tek szert. 1956. szeptember 2-án nyi­tották meg a II. Miskolci Or­szágos Képzőművészeti Kiállí­tást. Az S2KP XX. kongresz- szusának művészetekbe kiható áramlata még reprezentatí­vabb tárlatot produkált, mint a korábhi volt. A szabadabb légkör, a kötelező megkötött­ségek feloldása és feloldódása jó hatással vólt képzőművésze­tünkre. Ez az oldási folyamai az el lenforradalom után következő években, az évenkénti orszá­gos kiállításokon csak mé­lyült. 1961-ben a megyei és a váro­si tanács támogatásával létre­jött a grafikai biennálé. Nagy seregszemléje volt ez az or­szágban élő grafikusainknak. Két évvel később ismét rande­■ vúztak a grafika mesterei. : Müveik már szétfeszítették a rendelkezésre álló kerete­ket, a Herman Ottó Múzeum ■ kiállító termeit. Ekkor még ■ jobban, még követelőzőbben ■ vetődött fel egy kiállító csar­nok építésének gondolata. S amikor a vendéglátó, a Her­man Ottó Múzeum állandó ki­állításra rendezkedett be, a képkiállítások kiszorultak az SZMT klubjába és a városi ta­nács dísztermébe. A napjaink­ban megnyíló Vili. Miskolci Országos Képzőművészeti Ki­állítás anyagát ebben a két helyiségben láthatják az ér­deklődők. A grafikai biennálék iránti nemzetközi érdeklődés oly nagy volt, hogy művészeink és városunk vezetői a tervezett kiállítási csarnok megépítése után nemzetközi grafikai bi­ennálék megrendezésére gon­dolnak. M iskolc képzőművészeti életét napjainkban Bu­dapest után szokás emlegetni. E nagyszerű rangnak nemcsak a kitűnő művek voltak feltéte­lei, hanem az a nagy segítség is, amelyet a városi tanács 1 nyújtott képzőművészeinknek. ' A régi művésztelep hat műtér- i mét újjá varázsolták, a Kili- : án-i lakótelepen hat új műtér- 1 met építettek, kényelmes la- : kassal párosítva. Jelen pilla- ' natban funkcionál egy kollek- 1 tív műterem is, s üzemel egy litográf-műhely, amely a ma- 1 ga nemében egyedülálló az or- j szágban. A városi tanács négy esz- 1 tendő óta évente százezer fo- 1 rintot áldoz képvásárlásokra. ! Üzemeink szerződést kötöttek 1 néhány miskolci festőművész- I szel, így a gondtalanabb alko­tást havonta 1500—1800 forint biztos jövedelem teszi lehető­vé. Két kamara kiállítási lehe­tőség áll a város közönségé­nek és művészeinek rendelke­zésére; az egyik a Szőnyi Ist­ván terem, a másik a nemrég megnyílt Libresszó olvasóter­me. Miskolcon élő képzőművé­szeink alkotásai messzi orszá­gokba is eljutnak. Legutóbb Salzburgban és Bécsben állí­tották ki műveiket, de Moszk­vától Amszterdamig, Tokiótól Sao Paolóig a világ sok jelen - tős városába eljutnak alkotá­saik. Művészeti díjak és ösztöndí­jak szép számmal jutottak Miskolcon élő művészeinknek. Csabáin és Lukovszkyn kívül Feledy Gyula. Tóth Imre és Kunt Ernő vallhatja magát Munkácsy-díjasnak. Derkovits ösztöndíjban részesültek: Fe­ledy Gyula, Vati József, Tóth Imre, Cs. Nagy András, Len- key Zoltán és Barczi Pál. Fi- czere László SZOT-díjat ka­pott. M iskolc képzőművészeti életének előretörése nyo­mán az országban elsőnek ala­kult meg a Magyar Képzőmű­vészek Szövetségének észak­magyarországi területi szerve­zete, amely Nógrád, Heves, Borsod és Szabolcs megye kép­zőművészeit tömöríti egybe. Ez a tömörülés mind művészi törekvésekben, mind anyagi erő tekintetében összpontosí­tásra sarkallja az említett me­gyék művészeit és vezetőit. A harmadik évtized küszöbén joggal reméli a képzőművésze­ti élet egyre gyarapodó tá­bora, hogy ez a területi össze­fogás újabb magaslatok felé lendíti majd képzőművészein­ket. Párkány László Roppant érdekes ez a dísz­let-megoldás. Már most sejt­jük, rengeteg időt takarít meg a rendező, s a. diszlel- koncentrálás magában hordja a drámai sűrítés lehetőségét is. A próba alatt vSdT­ződik bennünk a regény sok­sok mondata, szerkezete, gon­dolatvilága. A színpadi megje­lenítés arról vall, hogy izgal­mas drámai játéknak lehetünk szemtanúi a premieren és az ezt követő előadásokon. Fejes Endre nagysikerű, bizonyos szempontokból nagy vihart kavaró regényéből nem egy­szerű dramatizálás kerekedik. Szemünk és fülünk mást ér­zékel — egy dráma születését. Persze próba közben hason- lítgatunk is. A születő Rozs­datemető nem regény már, ha­nem izmos, erőteljes dráma, de konzekvenciájában és szelle­mében a regénnyel egyenér­tékű. Minden bizonnyal ez ad­ja meg majd nagy értékét, ez lesz az érdeklődés, a siker zá­loga is. Mert, hogy nagy ér­deklődés kíséri majd a Rozs­datemető színpadi újjászüle­tését, ehhez nem fér kétség. Aldk már olvasták a regényt, tudják: Fejes Endre olyan tör­ténelmi keretben mutatja be a Hábetler-család zátonyra futását, amely a ma embere számára mindenképpen érde­kes lehet. Orosz Györggyel, a darab rendezőjével is erről beszél­gettünk a sápadt munkalám­pák kihunyósa után, egy feke­tekávé szünetben. A rendező elöljáróban elmondta: — Fejes Endrével teljes egyetértésben jelen'ős változ­tatásokat hajtottunk végre a korábbi dramatizáláson. A Budapesten játszott változat képeiből néhányat elhagytunk, újakat dramatizáltunk, s mind­ezt azért tettük, hogy még drámaibb legyen a Rozsdate­mető. — Milyen tagolásban mu­tatja be a Miskolci Nemzeti Színház a művet? — Álljunk vissza! — hangzik a rendező vezény­szava. Somló Ferenc kis bo- rosdemizsonjával kimegy a színről. Követi őt Vargha Irén, Polgár Géza, Csanády Ila, Telessy Györgyi és a töb­biek. Majdnem az egész Há­betler-család, a jószomszédok­kal együtt. Milyen nehéz percek ezek! — Álljunk vissza! — szól ismét Orosz György, a Rozs­datemető rendezője. Az ízek, a színek keresésén túl most már minden színész .figurája belső lényegét ku­tatja a teljes azonosulás szán­dékával. Polgár Géza ifjabb Hábetler Jani „komponálat- lan” lázadásainak rugóit ke­resi, Somló Ferenc az öreg Hábetler látszat-békéjét ku­tatja, Vargha Irén Pék Mária mindenáron való családi har­móniáját ügyeli, Kun Magda Hajnalka gyorsan repülő fia­talságának darabkáit mozai- kolja egybe, vagyis mindenki igyekszik megtalálni figurájá­nak „forrását”, létezésének miértjét. Álljunk vissza! — hangzik ismételten a rendező hangja. A lövést későbbre kérem, az utcai zaj lehetne hosszabb, s kérném azt a jelenet végén felerősíteni. A félig kész díszlet-falak között régi ágy, vele derék­szögben új rekamié. A Hábet- lei;-család szimbolikus jelen­tőségű élete még a bútorzat­ban is kifejezésre jut. A szín­padtér öt részre osztott, Há- betlerék szobáján kívül lát­szik a vidékies ízléssel beren­dezett konyha is, a ház előtti tér, ezenkívül még másik két helyen vetheti meg lábát a színész, ha gondolatait a Há- betler-lakástól távolabb eső, más színen kívánja elmondani.

Next

/
Oldalképek
Tartalom