Észak-Magyarország, 1964. december (20. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-03 / 283. szám

2 eszakmagyarorszag 1364, december . Mégha?! Szofcoffev szovjet hiüügvmioisztsrhsivetfGS Arkagyij Szoboljev szovjet külügyminiszterhelyettes 62 ■éves korában súlyos betegség után elhunyt.. A nekrológ, amelyet Andrej Grorniko, Nyi- kolaj Patolicsev és más szov­jet vezetők írtak alá, megálla­pítja, hogy a szovjet diplomá­ciát súlyos veszteség érte. Szoboljev 1939. óta végzett diplomáciai munkát. Részt vett az ENSZ alapokmányá­nak kidolgozásában és 1945- töl 49-ig az EM.°Z főtitkárának helyettese, a Biztonsági Ta­nács ügyeivel foglakozó rész­legnek volt a vezetőié Később a Szovjetunió lengyelországi nagykövete, maid a Szovjet­unió állandó ENSZ-képviselö- je és külügyminiszterhelyettes volt. Peron titokban elutazott Madridból Peron, volt argentin elnök, szerdán hajnalban titok­ban, de különböző híresztelé­sekkel kísérve ötéves spanyol- országi tartózkodás után repü­lőgépen elutazott Madridból. Innét tovább repült Montevi- deoba. Peron környezetében azt mondották, hogy Peron nem marad Montevideoban, mert az uruguayi kormány nem engedi be az országba. Folytatni fogja útját Para­guayba, mert úgy látszik ez az egyetlen olyan latin-amerikai állam, amely baráti magatar­tást tanúsít iránta. Az Iberia repülőtársaság Buenos Aires-i irodájának ve­zetője azt a véleményét fejez­te ki, hogy a gépet Montevi- deobóí Peronnal együtt vissza­fordítják, Madridba. A kongói hazafiak tömeges lemészárlását „szükségszerű intézkedésnek“ nevezte Csőmbe De Gaulle francia elnök kedden fogadta Csombét és több mint egyórás megbeszé­lést folytatott vele. Az AFP tájékozott forrásokra hivat­kozva jelenti, hogy a megbe­szélésen De Gaulle és a Csom- be-fé!e kormányzat együtt­működésének lehetőségeit vizs­gálták meg, azonban a pári­zsi kormánynak az a vélemé­nye, hogy konkrét tervek kidolgozá­sára csak akkor kerülhet sor, ha megoldódik a je­lenlegi válság. Ez annyit ;elent, hogy szó sem lehet kafonai segítségről, még tanácsadók Kongóba kül­désének formájában sem. Csőmbe szerdán délben saj­tóértekezletet tartott a párizsi '’’•’Hon-szállodában. FelSűnően szűkszavúan nyilatkozott a De OauPe- lal folytatott megbeszélé­séről. Csők azt hajtogatta, hogy ..Kő-igáról és Afri­káról” volt szó. A francia elnöktől — mondot­ta — nem kért sem pénzt, sem ágyúkat, hanem ..szak­embereket”. De Oaulle-t a vi­lág legnagyobb éllamférfiú,iá­nak nevezte, akinek ..tanácsai és előrelátása kivezetheti Kongót a sötétségből”. Hozzá­fűzte azonban, hogy nem fe­ledkezik meg az amerikai és belga segítségről sem. A kongói hazafiak tömeges lemészárlását „szükségszerű intézkedésnek” nevezte. Kai­rót és Algírt „arab imperia­lizmussal”, Szudánt, a Brazza­ville! Kongót beavatkozással vádolta. Az újságírók körében de­rültséget váltott ki, ami­kor Lumumba gyilkosa azt hajtogatta, hogy nem tárgyal a felkelés vezetői­vel, mert azok „gyilko­sok”. Csőmbe kijelentette. Párizs­ból visszatér Leopoldville-be de „ha Kongóban helyreáll a rend”, New Yorkba utazik, hogy részt vegyen az ENSZ közgyűlésén. A Jordániái KP plénumáról A szerdai Pravda ismerteti azt a jordániai pártközleményt, amelyet nemrégen adtak ki a Jordániái KP Központi Bizott­ságának a közelmúltban meg­tartott plénumáról. Mint a közlemény rámutat: a plénum megelégedéssel álla­pította meg, hogy az utóbbi időben pozitív jelek tapasztal­hatók Jordánia politikájában. Ide sorozható egyebek mel­lett a diplomáciai kapcsolatok felvétele a Szovjetunióval és más szocialista országokkal, az EAK-kal való normális vi­szony helyreállítása, valamint a Jemeni Köztársaság elisme­rése. A nemzetközi kommunista mozgalom helyzetével kapcso­latban a plénumon támogat­ták azokat az erőfeszítéseket, amelyeket az SZKP tesz e mozgalom egységének megőr­zésére, a nézeteltérések leküz­désére. Párizsban elfogták a belga rendőrség elsőszámú közellenségét A francia rendőrség kedden | dásokra specializálta magát, Párizsban letartóztatta Ar-1 ugyanakkor „mellékfoglalko­zásként” kerítéssel is foglal­mand Havelange 33 éves bel­ga állampolgárt, akit a belga rendőrség elsőszámú közellen­ségének tekint. A Liege-i al­világ ismert alakja, aki né­hány év óta fegyveres tárna­— Nézd, az MLP hajója. — ... Bárcsak süllyedne el. kozott, november 12-én — ed­dig tisztázatlan körülmények között — egy rabszállító ko­csiból szökött meg. Egész Belgium területén kö­rözték, de mindössze a geng­szter két bűntársának letartóz­tatása sikerült. Egyikük nem más, mint a gengszter védője, egy fiatal ügyvéd, akinél Ha­velange szökése után rövid időre menedéket talált. Az ügyvédei, az „buktatta le”, hogy Havelange az ügyvéd la­kásáról felhívta barátnőjét, egy 25 éves, csinos callgirl-t. A telefonbeszélgetést véletlenül lehallgatták, s ez döntő bizo­nyítékul szolgált arra, hogy az ügyvéd segítséget nyújtott a gengszternek. Letartóztatták Havelange barátnőjét is, aki­ről alaposan gyanítható, hogy a szökést előkészítette. Havelangenak sikerült Fran­ciaországba jutni — de végül- is Párizsban rendőrkézre ke­rült. Pál pápa Bomlíay-Eií* érkezett VI. Pál pápa szerdán Bom- bay-ba érkezett, hogy részt ve­gyen a 38. nemzetközi eucha­risztikus kongresszuson. A re­pülőtéren a pápát Zakir Husz- szein indiai alelnök és Sasztri miniszterelnök fogadta. Indira Gandhi asszony, az elhunyt Nehru miniszterelnök lánya szintén megjelent a pápa fo­gadására. fi déi-vieinami kormánvcsspaiok súlyos vesztesége! szenvedtek A dél-vietnami partizánok sikeres rajtaütést hajtottak végre a Dél-Vietnam északi részében fekvő Thien Giao megyeszékhely és vasúti cso­mópont ellen — ismerte el kedden a dél-vietnami kor­mánycsapatok főparancsnok­ságának saigoni szóvivője. A Saigonba érkezett jelenté­sek szerint a Thien Giao kör­nyékén lévő hegységek felől érkezett partizánok meglepték a város helyőrségét. A mind­össze félórás támadás alatt a helyőrség parancsnoka és 13 katonája elesett, többen meg­sebesültek. A katonák egy ré­sze „eltűnt”, azaz a partizánok­hoz csatlakozott. Szeged, 1944. december 3 A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front programja HÚSZ ESZTENDEJE közöl­te a Délmagyarország azt a hírt, amely a magyar politikai fejlődés korszaknyitó esemé­nyét foglalta össze néhány sor­ban és azt a programot, amely a korszak indulásának tenni­valóit sorolta fel. A hír az volt, hogy a demokratikus pártok és a szakszervezetek 1944. december 2-ún elhatá­rozták a Magyar Nemzeti Füg­getlenségi Front megalakítá­sát. A program, a háború súj­totta, még vérző, részben még náci-megszállta ország újjá­építésének és felemelkedésé­nek terve volt. A hírben kö­zölték, hogy a tervet, a kom­munista párt által kidolgozott és közösen elfogadott progra­mot „tömegeivel szentesíti majd Szeged népe” másnap, a városi színházban összehívott nagygyűlésen. Húsz esztendeje léptünk a népi demokratikus fejlődés korszakába. A decemberi sze­gedi nagygyűlésen a tömegek olyan programra mondtak lel­kes, határozott igent, amely­nek leglényegesebb pontjai a nácikkal való szembefordulást hirdették meg, a széleskörű földreformot, az erőteljes ipar­és kereskedelemfejlesztő poli­tikát, a villanytelepek, kőolaj­források és bányák azonnali államosítását, a munkásság évtizedes szociálpolitikai kö­veteléseinek azonnali megva­lósítását, a demokratikus kül­politikát. December volt még, 1944 de­cembere, a Dunai Repülőgép- gyár egyik írógépén ezen a napon kopogták le azt a tizen­nyolc soros jegyzőkönyvet, amelyben lerögzítették: ismét uszályba raktak a Steyer— Daimler—Puch A. G. bécsi cí­mére 287 252 kiló motoralkat­részt, készüléket és anyagot. Szegeden a városi színházban a nagygyűlés utáni hétfőn haj­nalban munkába kezdtek a takarító asszonyok. — Csepe­len meg ugyanezekben az órákban ragasztották ki a fa­lakra a nyilasok hirdetmé­nyét; a község déli felét még aznap ki kell üríteni. Nemso­kára tüntetés hangjai ébresz­tették Csepelt, asszonyok, fér­fiak tépték le a friss plakáto­kat, megkezdődött Csepel vé­gül is győztes harca. Henkcy vezérkari ezredes, a vezérkari főnök megbízásából a belügy­miniszterhez fordult: a néme-> tek „parancsát” tolmácsolta A nácik magyar karhatalmai követeltek „a Miskolc környé­ki magyar ipari művek német megítélés szerint erősen kom­munista érzésű munkássága** ellen. A FASIZMUS elleni hábo­rú még magyar földön zajlott..' a Magyar Nemzeti Független­ségi Front megalakulásának éi* a program-elfogadó szegedi nagygyűlésnek két napjan sza­badította fel a szovjet hadse­reg Szekszárdot és Kaposvárt- Miskolcot és Dombovárt, de­cember 2—3-án 37 magyar vá­ros és község lakói lélegezhet­ték be először az új élét talán még lőporfüst illatú, de szabad levegőjét. A húsz esztendővel ezelőtti napokban a már felszabadult városokban és falvakban gyor­san valósággá lett, amit Szege­den úgy fogalmaztak meg, mint a demokratikus erők egyesítésének szükségességét, mint amit nagygyűlésen is ki­mondták a kommunisták: el­indulunk a népi demokrácia útján, ahol munkások, parasz­tok kezébe kerül a hatalom. Mezöberényben egy cipész és egy földmunkás hívott össze népgyülést, amelynek egyik el­ső döntése az volt, hogy kezd­jenek munkába a malmok, éa a falu népe lásson hozzá az el­maradt munkákhoz. Batto- nyán az egyik házra kitűzték a vörös zászlót, odagyülekeztek az emberek, és népgyűlésen választották meg a község új vezetőit, egy nyomdászt, egy molnárt, kisparasztokat, föld­munkásokat. Mezőhegyesen meg éppen kilenctagú mun­kás-paraszt bizottságot válasz­tottak; az indította meg újra a termelő munkát A MAGYAR Nemzeti Füg­getlenségi Front programja még a sürgős tennivalók tö­mör felsorolása előtt mondta ki: „ha a nép veszi kezébe az ország vezetését, akkor Ma­gyarország nem volt, hanem lesz!” Húsz esztendő után, a néphatalom rendjében élő, a szocializmus teljes felépítésén dolgozó ország úgy tekint vissza az 1944-es szegedi de­cember napjaira, mint a törté­nelemmé vált tegnapra, olyan történelemre, amelynek alko­tója a dolgozó ember volt. Gárdos Miklós MÓKÁM CSORBA BARNAt A 7, Tízesser pengő a nyomravezetőnek A kapun . belül rejtőző fegyveresek egyike halkan pisszeg. — Vi­gyázzatok. Jön! — Szóljunk Antalnak? — Igen. Könnyed, futó léptek, s már jön is a fegyveres csoport pa­rancsnoka. — Minden rendben, fiúk? — Rendben. — Nem követi senki? — Nem. De különben is, —- ránt egyet a nyakában nyugvó géppisztolyán Négvesi. — Tud­juk miről van szó. A városháza felől nyúlánk, szemüveges férfi közeleg, vál­lán az elmaradhatatlan kenye­reszsákkal. Látszólag nem fi­gyel se jobbra, se balra, de minden ideaszálát a veszély érzete feszíti. Igazolványai rendben vannak. Bánffi Lász­ló névre szólnak, de valójában Vajda Gábornak hívják. „Ci­vilben” nyomdász. Tulajdon­képpen most is ezt a mester­séget űzi, de ezer veszély kö­zött. Barbai Ferenc a Rácz- házaspárral együtt októberben szervezte be a mozgalomba. Nyomdász is, jó tollú ember Is, így rábízták a propaganda- munkát. Először kezdetlegesen dolgoztak. A nyilas várospa­rancsnokig közelében, az Er­zsébet tér sarkánál, egy átala­kítás alatt levő kicsi üzletben kezdték meg a röplapok gyártását. Gumiból faragtak ki betűket, és Nemes Évával ezzel sokszorosítottak. A röp­lapok — s néha fegyverek — különféle módon innen indul­tak útba a sejtekhez. Később Szabó Lajos egy sokszorosí­tót szerzett, de erre már nem volt szükség. A MÓKÁN — Barbai segítségével — kapcso­latot talált Fekete Pállal. Tóth Béla meg is egyezett Feketé­vel, s az rendelkezésükre bo­csátotta a nyomdát, már ami megmaradt belőle. A németek ugyanis elvitték a szedőgépe­ket, az értékesebb berendezé­seket. Az első nyomdában ké­szült röpcsi november első napjaiban jelent meg. A Ges­tapo főnök, Brüníg kapitány dühöngött. — Fel kell kutatni az ille­gális nyomdát! A nyomravezetőnek tízezer pengőt Ígérnek. Nem sikei-ült. Nyilas röpla­pok a város kiürítésére hívtak fel. A mokanisták a röplapot másik röplappal takarták el. „Miskolc lakosai! Rejtőzzetek el, tartsatok ki, ne menjetek a hazánkat pusztító német se­reggel! Közeledik a Vörös Hadsereg, a szabadság órája!” És röolap röplap után. Vannak rönlapok, amelyet Vajda egye­dül fogalmaz meg. Vannak, amelyeket a MÓKÁN vezér­karával. Az első szovjet egy­ségek Diósgyőrbe érkezésekor Usztvinovval való beszélgetés alapján született egy felhívás: „A város lakosságához! A Vörös Hadsereg megbízá­sából a MÓKÁN Komité az alábbiakat közli a város lakos­ságával: A munkások és parasztok Vörös Hadserege nem rabol és nem erősza­koskodik az általa megszállt területen: A Vörös Hadsereg katonái nem követnek el visz- szaélést, amilyet a német fa­siszta gyilkosok és szövetsé­geseik, a nácibérenc nyilas há­borús bűnösök követtek el napról napra ebben a város­ban, a lakosság szeme láttá­ra .. Spicli spicli után szaglászik, de eddig eredménytelenül. De tízezer pengő nagy pénz. Sose tudni... Hórihorgas SS-ek csapják a járda sarát. Vigyázat! Csak semmi izgalom. A röplapnak el kell készülni, s szét kell jutni a városban. És neki visz- sza kell jutni a MÓKÁN új főhadiszállására a Toronyalja u. 7. szám alá. Ott beszeltek meg egy összejövetelt Tóth Bélával, Feketével, Eáczékkal. Az ügyészség közelében jár. Futó pillantás. Úgy látszik, minden rendben. Nem követi senki. Gyorsan benyit a ka­pun. Pillantásaiban öröm, melegség bujkál. — Fiúk! Nagyon vigyázza­tok! A nemzetőr karszalagos fegyveresek fiatalos magabiz­tonsággal suttogják. - — Amíg ml itt vagyunk, a madár se repül be! — Jól van, fiúk. A nyomda nyomorúságos ké­pet mutat* Szándékosan csi­nálták így. Ne legyen gyanúra ok. Antalék álmélkodással fi­gyelik az ujjak mozgását. A hajdani debreceni nyomdász ujjai között fürgén pattognak a betűk. A szedés már kész. Szabados Gizi már a tégelysaj­tónál áll. Friss festékszag ter­jeng a levegőben. Gyorsan, ügyesen dolgozik a lány, lát­szik, érti a szakmáját. Már egy egész köteg röpcsi elké­szült. Az udvaron energikus lép­tek. A pillantásokban parányi nyugtalanság vibrál. Nincs semmi baj. Az egyik összekö­tő, Rudnyánszky Pali érkezik. Vajda egy dagadtra tömött kenyereszsákot akaszt a nya­kába. — Semmi meggondolatlan­ság! Nagyon vigyázz! A fiú magabiztosan moso­lyog. Vidáman int, s már messze hangzanak léptei. Hogy is szól az utasítás? „Vidd a Mindszenti temetőbe, ott majd valaki megszólít.” — Mókán urat keresem! Ez a jelszó. A temető jó öt­let. Ilyenkor senki sem mász­kál ott. Temetőben, amikor a város maga is olyan, mint egy temető, s az emberek rémül­ten bújnak meg a föld alatt a >'l-'~*kben, a bunkerekben. É rdekes. Milyen sokan vannak most a sírok között. így az alkonyati homályban is ismerősnek tűn­nek. Mintha az a két tanító- képzős, Jelinek Laci, Tóth Bé­la lenne. Remekül dolgoznak a felderítésben, s még arra is jut idejük, hogy egy-egy né­met telefonvonalat elmetssze­nek. Megszólítsa őket? Most nem szabad. Lám, azok is hogy elmerülnek a fejfák szemlélgetésében. De mikor szólítja meg az a valaki? Hát ez mi? Egy tábori csendőr lép be a temető kapuján. Csapda lenne? Jó lesz vigyázni. Csak semmi izgalom. Amíg egy go­lyó van a pisztolyban és egy kézigránát.. i — Hogy a ... — Egy sötét alak olyan hirtelen bukkant elő az egyik sir mellől, majd­nem szívdobogást kapott. De nincs semmi baj. Hiszen ez Szabó Lajos, a nemzetőr szá­zadparancsnok. — Elhoztad? — kérdezi fojtottam — Igen. S már viszi is a csomagot. A síroknál ténfergőkhöz lép. De mi lesz a tábori csendőr­rel? Ki hitte volna. Pár dara­bot az is zsebre vág. A kenye­reszsák üres. Üres és könnyű. A temető kiürült. Lajos bácsi olyan hirtelen eltűnt, ahogy jött, s a fiúk már messze jár­nak. Reggelre megint tele lesz a város röplappal. A nyomda csöndes. A sze­dés szétdobva. A ma­kulatúrán egyenletes lélegzéssel alszik a két Sza­bados lány — Gizi és Ica — Hamernyik bácsi, s néhány nemzetőr. A munka, az izga­lom fárasztotta őket így ki? Vagy a koplalás? Hát az mi az ördög lehet? Valaki a kaput döngeti. Egy lovas SS áll a kapuban: — Elintézzük? — Csak a végső pillanatban. — Ti lányok, tűnjetek el. Ez nem nektek való mesterség. A két lány hátul kisurran, el­tűnik a nyomda közelében le­vő kukoricásban. Szabados ballag a kapuhoz. Az SS türel­metlen. — Los, losl Szabados húzza az időt. Hi­ába. Késő. Az előcsarnokban van egy szekrény, abban két vörös zászló. Szabados néni és Fekete Pálné készítette. S az egyik oldalban a kacatok alatt van egy halom röplap. A zászlót egyikük kabátja alá rejti. De a röpcsivel nem tud­nak mit csinálni. Négyesi az egyik sarokba húzódik, s gép­pisztolyát a bejáratra irányít­ja. Az SS belép. Zseblámpa éles fénye villan. A fény vibrál a berendezéseken, az arcokon. Kifordul. Megint lódobogás. Vágtatva megy tovább, útjára. Fellélegzenek. ‘— Gyorsan! Tüntessünk el mindent. — Nem jön ez már vissza. Reggel egy német katonai kocsi kanyarodik a nyomda elé. Néhány SS' jön. Gyanúsan szaglásznak, mászkálnak. Szinte megdermednek. Egyi­kük a szekrényhez lép. Tur­kálni kezd. Micsoda könnyel­műség: Ha észreveszi... A szekrény ajtó tompán csattan. Dehogy tom­pán. Úgy, mint a lövés,- A német összehúzott szemmel néz rájuk. Milyen hideg és kegyetlen a pillantás. Nincs benne semmi emberi. Olyaríj mint egy gyilkoló gép. Kezé­vel most nyúl a géppisztoly­hoz. A fegyver csöve a. fiúkra szegül. Előbb az egyikre, az­tán a másikra, a harmadikra. Nem lő. Dob egyet fegyverén, s kiballag. Mi ez? Újabb kocsi érke­zett? Nem. Ezek mennek. Végre! Fáradtan törlik homlokukat A reggel bűvös. A homlokuk mégis gyöngyözik. (Folytatjuk}

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom