Észak-Magyarország, 1964. november (20. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-17 / 269. szám

Kedd, 1964. november 17, ES2AKMAGYARORSZAQ 3 Bolgár szakszervezeti küldöttség Miskolcon Ma este foolgáa*—magyar barátsági est ' X Szakszervezetek Országos Tanácsának vendégeként Ma­gyarországon tartózkodó bol­gár szakszervezeti küldöttség hétfőn, a kora délelőtti órák­ban Miskolcra érkezett. A kül­döttség, amely a magyar szak- szervezetek munkájának, azon belül elsősorban a kul­turális tevékenységnek tanul­mányozására jött hazánkba, a vidéki városok közül csak Miskolcot keresi fel tájékozó­dás végett. A küldöttség veze­tője Roza Koritarova, a bol­gár szaktanács titkára, tagjai: Kiril Nikolov, a bolgár szak­tanács kulturális osztályának vezetője, Nikoláj Todorov> a szófiai Trud, a bolgár szakta­nács központi lapja kulturális rovatának vezetője, valamint Dimitr Trojanov, a bolgár szaktanács tudományos mun­katársa. A küldöttség Miskolcon a Szakszervezetek Megyei Taná­csának vendégszeretetét élve­zi. Érkezésük után a Szakszer­vezetek Megyei Művelődési Házában Jakó András, az SZMT vezető titkára, vala­mint az SZMT több más veze­tője fogadta a Balogh Istimn- nak, a SZOT kulturális osztá­lya munkatársának kíséreté­ben érkező vendégeket. Rö­Miníegy 15 holdas férőidén síraacl és üdülőkomhinát építését tervezik Sárospatakon Sárospatak határában öt évvel ezelőtt 46 fokos melegvi­zet találtak, amelynek hoza­ma percenként meghaladja a 800 litert. Hasznosítására, a helyi erőforrások igénybe vé­telével strandmedencét és öl­tözőket építettek. A melegvizű fürdő azóta is nagy látogatott­ságnak örvend. A környező falvak lakóin kívül, elsősor­ban a hétvégi pihenőnapokon, Csehszlovákiából is egyre töb­ben keresik fel. Ezért úgy ha­tároztak, hogy az elkövetkező 15 esztendőben ezen a terüle­ten alakítják ki É'szak-Ma- gyarország egyik legszebb fürdő- es üdülőkombinátját. A megyei tanács megbízásából a Városépítési Tervező Vállalat már elkészítette a mintegy 15 holdas üdülőtelep rendezési tervét. Eszerint a strand terü­letén újabb három medencét, közöttük egy versenyzésre is alkalmas uszodát, korszerű, 3000 férőhelyes öltöző kabin­sort és a reumatikus bántal- makban szenvedő dolgozók ré­szére fedett gyógyfürdőt épí­tenek. A strand emeletes, központi épülettel is\ gazdag­szik, amelyben orvosi rende­Hz élül kohászok az épfiiipar megsegítéséért Az Özdi Kohászati Üzemek dolgozói az év elején vállal­ták, hogy az építőipar rende­léseit, a különböző méretű és minőségű hengerelt acél igé­nyét, kiemelt kötelezettségként kezelik, és az első hengerlé­sekből ütemesen kielégítik. A kohászok, felajánlásuknak megfelelően, az esedékesség szerint, eddig mintegy 45 ezer tonna beton-, rúd- és idom­acélt, illetve lemezt bocsátot­tak az építőipar rendelkezésé­re. Az igényeknek .megfelelő­en fokozatosan rátértek a kü­lönböző, részben könnyített, illetve az új szabványokban előírt hengereltáruk gyártására is. Ennek megvalósítására egyebek között szikraforgácso­ló célgépet állítottak üzembe, hogy a bordás felületű beton­acélok hengereit megmunkál­hassák. Az anyagkeveredés megszüntetésére, s ezzel a mi­nőség javítására is több in­tézkedést vezettek be. A hen­gerlésre kerülő bugákat pél­dául, minőségük szerint, illet­ve rendeltetésüknek megfele­lően, színjelzésekkel látják el. A kétes minőségű szelvénye­ket szikragéppel, illetve szakí­tópróbával vizsgálják meg, a különböző minőségű gyárt­mányokat külön-külön tárol­ják. Az építőipar anyagellátá­sával kapcsolatos tudnivalók elsajátítására céltanfolyamo­kat tartanak; A Dunai Ce­ment- és Mészműnek, továb­bá a Hejőcsabai Cement­es Mészműnek, valamint más, építőipari vállalat­nak, felajánlásukat jóval túl­haladva, már eddig több mint 60 ezer tonna félszáraz, ala­csony víztartalmú granulált salakot szállítottak, s csaknem ugyanennyi kohósalakkövet bocsátottak az útépítő vállala­tok rendelkezésére is. löt, irodákat, raktárakat, kony­hát, éttermet és büfét ren­deznek be. A strandfürdő mel­lett vikendtelepet, campinget, autóparkolót, és különböző üzleteket, hús-, tej- és gyü­mölcsboltot, bisztrót és fodrá­szatot, az üdülők szórakozásá­nak biztosítására pedig egy 600 személyes szabadtéri szín­padot és egy 200 méter hosszú csónakázó tavat létesítenek. Az építési munkákhoz az elkö­vetkező években fognak, de a Sárospatak, valamint a leendő üdülőtelep vízellátásához szük­séges csővezetékek lefekteté­sét, a lakosság segítségével már jövőre megkezdik. vid üdvözlő beszédében Jakó András méltatta a szakszer­vezeti küldöttségek látogatá sainak jelentőségét, majd részletes tájékoztatást adott a megye szakszervezeti mozgal­mának életéről, különösen ki­emelve a kulturális tevékeny­séget. A jól felépített és igen részletes beszámolót a bolgár vendégek nagy érdeklődéssel hallgatták, és több pontjával kapcsolatban érdekes kérdése­ket tellek fel. A baráti beszél­getésben hosszasan elidőztek a szocialista brigádok eredmé­nyeinek értelmezésénél, a szakszervezeti és állami kultu­rális irányítás problémaköré­nél, valamint a magyar szak- szervezetek irányító szervei­nek szervezeti felépítésénél. A délutáni órákban, rövid városnéző séta után megte­kintették a Szakszervezetek Megyei Tanácsának Művelő­dési Házát, valamint a szak­maközi bizottság megyei könyvtárát dr. Kiss Károly művelődési ház igazgató, il­letve Magyar András könyv­tárvezető kalauzolása mellett, este pedig a diósgyőri vasas képzőművészeti szakkört ke­resték fel. A vendégek' ma a Lenin Kohászati Művekbe látogat­nak, este pedig részt vésznek az SZMT Művelődési Ház bolgár—magyar barátsági est­jén, amelyen Sztojan Rádev, a budapesti Bolgár Kultúra igazgatója tart előadást, és a Miskolci Nemzeti Színház mű­vészei, valamint az SZMT művészeti csoportjai lépnek fel. A szakemberek megbecsülése és a termelőszövetkezeti vezetés ügy gondolom, nem szüksé­ges szavak özönével bizony­gatni, hogy ott, ahol hozzáértő, hivatásukat szerető szakembe­rek tartják kezükben a ter­melés, a munkaszervezés irá­nyítását, nincs és nem is le­het baj a 1 termelőszövetkezet fejlődésével, a termeléssel és gazdálkodással. Ezt ugyanis megyénk területén számos kö­zös gazdaság: Sátoraljaújhely, Mezőkeresztes, Hét, Taktahar- kány példája immár évek óta beszédesen bizonyítja. A ta­pasztalat, a hozzáértés, a ter­vezés, üzemszervezés ugyanis mind-mind olyan feltételek a nagyüzemi gazdálkodás meg­teremtéséhez, amelyek nélkül nem is beszélhetünk ésszerű, valójában nagyüzemi terme­lésről. Ezt viszont azért nem árt, — habár sokszor szó esik róla — ismételgetni, mert ter­melőszövetkezeteink megala' kulása időszakában és ezt köve­tően sok helyen és sokan nem ezt, hanem a bizonyos anyagi alapok megteremtését, a gépe­sítést tekintették az első és legfontosabb, sőt: egyetlen fel­tételnek. S ez így nem volt helytálló. Természetes dolog, hogy a szükséges gazdasági épületek, gépek, törzs-állomány, műtrá­gya nélkül — úgymond a sem­mivel — nem lehet belterje­sen, nagyüzemi módszerekkel gazdálkodni. Azonban nem lehet hozzáértő szakemberek nélkül sem. Sőt, sajnos, nem egy példát lehetne felsorolni annak bizonyítására, hogy az anyagi befektetések éppen megfelelő vezetés, hozzáértés hiányában semmivel sem len­dítették előbbre a gazdaságos termelést, vagy mondjuk úgy: a termelékenységet. Arra vi­szont szintén több pozitív pél­da akad, hogy egy-egy jó szak­ember, jó termelőszövetkezeti vezetéssel munkálkodó közös­Tiszakeszi három büszkesége Áz új ház három szép, nagy ablakkal a fő utcára néz. A tetőre már felszerelték az an­tennát. Az ajtó hófehér, vil­lognak az ablakszemek. A há­rom szoba összkomfortos, mo­dern lakásba csak néhány hét­tel ezelőtt költözött be dr. Ko- zaroczky Gyula állatorvos és családja; Hat éve él- és dolgo­zik már a községben. Az idén a tiszakesziek házat építettek A másik ennek nyomán létesült. A volt állatorvosi la­kást átalakították, bevezették a vizet, lakályossá varázsol­ták az épületet. Harminchá­rom gyerek kapott itt kollégi­umi elhelyezést, akik a Tisza túlsó partján fekvő tanyákon laknak. Gondoskodtak rend­szeres felügyeletükről, jó ellá­tásukról. Távoli lakóhelyükre ezután csak kéthetenként jár­úgy intézkedett, hogy a külső munkákat a fagy beállta előtt elvégzik, a belső szereléseket pedig télen is csinálhatják majd. Ha megkésve is adják át, az új óvoda mégis büszkesége a falunak. Teljesen községfej­lesztési alapból fedezik a költ­ségeket, amelyek összesen 850 ezer forintot tesznek ki. A szép vonalú, új épületben kor­A befejezés előtt álló óvoda részére. Negyedmillióba került nak haza. A kollégiumot idő­az épület, saját erőből „hozták össze” a kesziek. Nem volt könnyű feladat. Nagy volt az anyaghiány, mindig futkosni kellett valami után. — Egyszer Hajdúba men­tünk át, hetven mázsa cement­ért, Mezőkövesdről szereztünk parkettát, a kőpor, a bitumen meg Nyékről való — sorolja Balog János vb-elnök. De azért csak megkerült minden időre, nem volt sosem fennakadás. Azokon a napo­kon, amikor társadalmi mun­kásokra volt szükség, a föld­munkákhoz, anyagszállításhoz mindig szép számmal akadt munkáskéz; így készült el a tiszakesziek első büszkesége.« vei tovább akarják majd fej­leszteni, ahogy az igények, s a szükség megköveteli. A harmadik büszkeség még nincsen készen. Az eredeti ha­táridő november 27-e lett vol­na, később ezt módosították, december 15-re. De a vb-elnök szerint a jövő év elejénél alig­ha adják át hamarább a mo­dern, ötven férőhelyes óvodát. Hogy miért? Az elnök és a kivitelező, a Borsod megyei Építő Vállalat illetékesei szorgalmas és pre­cíz levelezéséből kitűnik: hol ez, hol az késlelteti a gyors befejezést, egyszer ilyen, más­kor olyan anyag nem kap­ható. Mindenesetre a vállalat szerű foglalkoztató termek lesznek, s a konyhát száz sze­mélyesre tervezték. Innen lát­ják majd el azután a kollégi­um lakóit is. Tiszakeszin a nyári vasárna­pok majd mindegyike társa­dalmi munkával telt el. Egy- egy alkalommal hatvan-het- ven ember sürgött az építke­zésnél. Velük egy sorban ott forgatták az ásót, a lapátot a falu vezetői: a tanácselnök, a helyettese, s a párttitkár is. Az összes társadalmi munka érté­ke megközelíti a 180 ezer fo­rintot. Ennyivel tehát keve­sebbe került a tiszakesziek há­rom büszkesége... (Gyárfás) ség — bizonyos fejlettebb ter­melési eszközök hiányában is — előbbre tudott lépni. — Természetesen a lehetőségek­hez mérten. Jla nem megfelelő a vezetés A korábbi évek ilyen példái, de termelőszövetkezeteink je­lenlegi helyzetének mérlege­lése, elemzése is egyaránt azt bizonygatják, hogy a további fejlődés egyik, napjainkban már igazán alapvető feltétele: jó szakemberek, hozzáértő tsz- elnökök álljanak a közös gaz­daságok élén. A nagyüzemi gazdálkodás anyagi megala­pozása, a gépesítés területén ugyanis határozottan lépege­tünk előre, s ha ma még nem is, de két-három év múlva el­érjük a kívánt színvonalat. Ehhez mind a termelőszövet­kezetek, mind az állam évről évre jelentős összegekkel já­rulnak hozzá. Azonban ko­rántsem ilyen határozott a fejlődés a termelőszövetkezeti vezetés színvonalában, s külö­nösen nem, ha egy-egy tsz munkáját, helyzetét külön ele­mezzük. Ez elsősorban a gaz­dálkodás egy helyben topogá- sában, hullámzásában, a ter­melés és ebből következően a jövedelem stagnálásában mér­hető ott, ahol nem volt ráter­mett, megfelelő a vezetés, a munka irányítása, szervezése. Példa erre többek között a sátoraljaújhelyi járásban Bod- roghalom, Semjén, Pácin, a szerencsi járásban Abaújszán- tó, Ujcsanálos, az ózdi járás­ban Kiskinizs termelőszövet­kezeti községek esete. Éveken át váltogatták egymást a ve­zetők, szakemberek. Hol a tag­ság nem tudott alkalmazkod­ni a vezetőhöz, hol a vezető a tagsághoz, hol a termelési szerkezet egyensúlya borult fel éppen a hozzánemértés kö­vetkeztében, és így nem növe­kedett, hanem inkább csök­kent a termelés is, a jövede­lem is. Napjainkban már, — úgy tetszik — stabilizálódik a helyzet. Ez azonban elsősor­ban azzal magyarázható, hogy egyrészt a járási szervek ko­molyabb, határozottabb segít­séget nyújtottak a közös gaz­daságoknak, másrészt — tálán ez a legfontosabb — az állam egvre komolyabb gondot for­dít arra, hogy szilárdabb, hoz­záértő legyen a termelőszövet­kezeti vezetés. És ezt az állam jelentős anyagi hozzájárulás­sal támogatja. Ne egyoldalú legyen az elismerés ! A megyei tanácsnál nincs olyan végrehajtó bizottsági ülés, ahol ne döntenének né­hány kihelyezett termelőszö­vetkezeti elnök, mezőgazdász, könyvelő megerősítéséről, a kihelyezés meghosszabbításá­ról, illetve új kihelyezésekről Olyan szakemberekről van szó, akik munkájukkal, irá­nyításukkal képesek fejleszte­ni, erősíteni a közös gazdasá­gokat, megszüntetni a hozzá- nemértésből eredő gazdasági visszásságokat. Ezek a szak­emberek korábbi fizetésük 80 százalékát kapják továbbra is, — „természetesen” az állam­tól. S a termelőszövetkezettől! Sok esetben alig-alig valamit, olykor felét sem annak, amil az állam biztosít. Ez a még ma is dívó gyakorlat feltétlenül gátlója a vezetés megszilárdu­lásának, az egyre jobb tsz-ve- zetésnek. Néhány nappal ezelőtt Her- nádszurdok kihelyezett mező­gazdászának ügye szerepelt a végrehajtó bizottság előtt. Szurdokon szükség van hozzá­értő szakemberre. A tsz öröm­mel fogadta, azonban míg az államtól 1300 forintot kap ha­vonta a mezőgazdász, a tsz csak 600 forinttal kívánja ho­norálni a számára nélkülözhe­tetlen szakembert. A szakáldl Alkotmány Termelőszövetke­zetnél míg az állam 1200, ad­dig a tsz csak 900 forintot kí­ván fizetésként adni az elnök­nek. A monaii Kossuth Terme­lőszövetkezetben jó könyvelő­re van szükség. Akadt vállal­kozó. Azonban a közösség csak 550 forinttal kíván hozzájá­rulni havonta ahhoz, hogy rendben legyen a tsz könyve­lése, pénzügye. Majdnem min­den esetben ilyen feltűnő az aránytalanság. Ezen nem csak el lehet, hanem el is kell gon­dolkodni. A jó gazdálkodás elsősorban a termelőszövetkezeti tagság érdeke. Ez viszont megvalósít­hatatlan hozzáértő vezetés nélkül. Ennek elismerésével nincs is különösebb baj. A tsz-ek keresik a jó szakembe­reket. Azonban mihelyt arról van szó, hogy megbecsüljék anyagilag is, valahogy bezá­rulnak a szívek, meg a tsz- pénztárak fiókjai. Rendben van-e ez így? Nincs! Feltétle­nül változtatásra van szükség. A kihelyezési időszak itt is, ott is letelik. A termelőszövetke­zet a hozzáértő, áldozatokat vállaló, kihelyezett elnök, me­zőgazdász, könyvelő fáradha­tatlan munkája eredménye­ként előbbrelépett. Azonban előfordul, hogy inkább lemon­danak a jó szakemberekről, de nem vállalják, hogy ők fizes­sék tovább úgy, ahogy mun­kája alapján megérdemlik. Ilyen gyakorlattal soha nem lehet valóban szilárd vezetést kialakítani, amely évek hosz- szú során át áll a közösség élén, irányítja, szervezi a munkát, vezeti a közösség erősödését, fejlődését. Arra van itt szükség, hogy boldogu­lásuk, fejlődésük érdekében áldozzanak többet a termelő- szövetkezetek is! Barcsa Sándor Ünnepségek a hatszáz éves Dámócon A Bodrogköz csücskének egyik kis községe, az alig ezer lakosú Dámóc vasárnap emlé­kezetes ünnepségek színhelye volt. A tanács és a Hazafias Népfront rendezésében vasár­nap ünnepelték a kis község megalakulásának hatszázadik évfordulóját. Levéltári kuta­tások során, egy több száz éves ajándékozási levélből de­rült ki, hogy 1364-ben Dámóc helye már lakott település volt. A dámóciak ünnepén nem­csak a község lakossága vett részt. Eljöttek a község kö­szöntésére a járási pártbizott­ság és a tanács, a Hazafias Népfront, valamint a különbö­ző tömegszervezetek képvise­lői. A jubileumi ünnepség so­rán két érdekes, a község és Bodrogköz történelmével, nép­rajzi és településtörténeti ér­dekességeivel foglalkozó elő­adás hangzott el. A község fiatalsága ünnepi kultúrmű­sorral köszöntötte az évfordu­lót Az emlékezetes napot em­léktáblával is megörökítették a dámóciak. A községi műve­lődési otthon falán elhelyezett emléktáblát Vavrek István, a járási -tanács elnökhelyettese avatta fel. A mérték A miskolci könyves­boltok kirakataiban többek között ott pom­pázik a Csontváry-kol- lelcció is. Ára: 120 forint. Az antikvárium kiraka­tában ugyancsak megta­lálható a szép könyvt szintén 120 forintokért. íme, fényes példája annak, hogy a művésze­tet mindenütt egyforma mértékkel mérikl (lit)

Next

/
Oldalképek
Tartalom