Észak-Magyarország, 1964. november (20. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-17 / 269. szám

2 ÉSZAKMAG SAROKSZAG Kedd, 1964. november 17. Tanácskozóit a Kinimanisla Ifjúsági Szövetség «SsEtoiei kttldSttérleKezlete (Folytatás a 4 oldalon.) nevelési célkitűzések megvaló­sításához. Hcveljült a KISZ szervezel! ereiét és tiiniegbeíoivásáí A városi KISZ-bizottság be­számolójából kitűnt, hogy a KISZ szervezeti fejlődése so­rán évről évre növekszik a taglétszám. Egyre több becsü­letesen élő és dolgozó fiatal kéri felvételét az ifjúsági szö­vetségbe, így azután manap­ság Miskolcon a fiatalságnak több mint a fele tagja a KISZ- nek. Különösen a munkás- és diákifjúság körében növek­szik a KISZ-tagság létszáma. Ezután azokról a részben kedvezőtlen jelenségekről be­szélt a városi KISZ-bizottság titkára, amelyek néhány üzemben akadályozzák a KISZ építését. Elemezte a KISZ-csoportok tevékenysé­gét, fejlődését, a szervezeti fe­gyelmet, a határozatok végre­hajtását, a szervezeti élet iránti igényességét, s a jól ér­telmezett kritikai légkör ki­alakítását, Részletesen szólt azokról az eredményekről, amelyeket Miskolc város if­júsága az ISZ mozgalom ke­retén belül ért el. Részletesen elemezte az ifjúság! szövetség legfiatalabb generációjának, a kisdobosoknak, és úttörőknek az életét is, hangsúlyozván: az az úttörő és kisdobos próba- rendszer az általános iskolai tanulók kedvelt mozgalmává vált. őket mindennapi gondjaink, örömeink. Valóban előfordult, hogy egyes KISZ-ala pszerve­zetek tagsága, úgymond „kö­zömbössé” vált, de ennek meg vannak az okai. Ezeket az oko­kat — elsősorban nem valami külső tényezőkben — a KISZ belső életének szürkeségében, eseménytelenségében, a neve­lő munka szembetűnő fogya­tékosságaiban kell keresni. Végtére is látnunk kell, hogy gazdasági, politikai és kultu­rális fejlődésünk alapján az elmúlt években igényesebbek­ké váltak a fiatalok. Nem csoda, ha unalmas lett részük­re a felszínes, sekélyes tartal­mú élet, az üres program — mondotta Mónus elvtárs. A küldöttértekezleten felszólalt még Nagy Gyula, a fegyveres erők nevében és Szuchy Ró­bert, a Hazafias Népfront Mis­kolc városi bizottságának tit­kára. A vitát Németh Antal, a KISZ Miskolc városi bizottsá­gának titkára foglalta össze. Ezután a küldöttértekezlet megválasztotta a Miskolc vá­rosi KISZ-bizottságot, amely­nek titkára ismét Németh An­tal lett. Megválasztották a küldötteket a megyei értekez­letre. Az értekezlet eredmények­ben gazdag munkája minden­képpen hozzájárul majd ah­hoz, hogy Miskolc ifjúsága, a város KISZ-alapszervezetei a jövőben még eredményeseb­ben, még ötletesebben mun­kálkodjanak. Paulovits Ágoston Tartalmas hozzászáíáso'i — érdekes vita Tájéitozüaíó közlemény az SZKP Központi flizoüságáoak üléséről Nagy Lajos elvtárs, a városi revíziós bizottság elnöke . is­mertette a bizottság jelenté­sét, majd elkezdődött a vita. Elsőnek Kövesek István, az EMÁ.SZ küldötte kapott szót. Röviden beszámolt arról, mit tettek azért, hogy Miskolc vá­ros területén jobb legyen az energiaellátás, tökéletesebb a kábelrendszer. Nyilas Sándor, a Lenin Kohászati Művek kül­dötte nevelési kérdésekkel, s a fiatal írók munkájával foglal­kozott. Révész Judit, a ' Kos­suth Gimnázium küldötte ar­ról számolt be. hogy milyen munkamódszerek alkalmazá­— Miskolc kommunistái és felnőtt dolgozói mindig ügye- lemmel kisérték a város ifjú­ságának életét, munkáját, fej­lődését, Tesszük ezt azért, mert tudjuk, hogy mily meg­tisztelő feladat vár a felnövek­vő nemzedékre. Igil azután érthető, hogy őszinte szívből örülünk, azoknak az eredmé­nyeknek, amelyek fiataljaink, munkáját jellemzik mondot­ta. Ezután tolmácsolta a váro­si pártbizottság köszönetét azért a jó munkáért, amelyet az ifjúsági szocialista brigá­dok a tanulmányi, kulturális és egyéb versenyek győztesei produkáltak az utóbbi időben. Hangsúlyozta, hogy az úgy­nevezett nagy feladatok meg­oldásán kívül fiatalságunk ve­gye észre és találjon örömet nz apróbb tennivalókban is. Mert szép dolog az. hogy a durva­hengerműi rekonstrukciónál szinte tömegméretűvé váltak a példás cselekedetek, de jó len­ne, ha ily lelkesedés Övezné az olyan napi tennivalókat is, mint a takarékosság, az egy­más segítése, s az esedékes termelési programok teljesíté­se. örvendetes jelenség az is, hogy a KISZ egyre több fia­sával sikerült elérniök azt, hogy iskolájukban 3,84 az át­lagos tanulmányi eredmény. Elemezte azt a kapcsolatot is, amely náluk a tanárok és diá­kok között kialakult. Czövek István, a Diósgyőri Gépgyár küldötte a szakmunkásképzés és szakmunkás utánpótlás je­lentőségéről szólt. Hasonló té­mákkal foglalkozott Bujdos László, a 116. MTH küldötte. Pintér Antalné és Kiss József küldöttek után Havasi Béla elvtárs, a Miskolc városi Párt- bizottság első titkára szólt a küldöttekhez. talt javasol párttagjelöltnek és Párttagnak. Ebből is kiérziv dik, hogy a Kommunista Ifjú­sági Szövetség mennyire be­tölti azt a küldetését, hogy az ifjúságot kommunista embe­rekké nevelje. Igaz, a fiatalok párttaggá nevelésével néhány helyen még mindig keveset foglalkoznak. Elemezte a vá­ros fiataljaira váró nagy fel­adatokat, elsősorban az Ipar­ban, a KISZ-szervezetek ten­nivalóit, végül pedig sikerek­ben gazdag munkát kívánt a végrehajtó bizottság nevében a küldöttértekezletnek. Móré József, Újhelyi Mária, Deres László és Simon Péter felszólalásai után Mónus An­tal, a KISZ Borsod megyei Bizottságának első titkára kö­szöntötte a városi küldöttér­tekezletet, és azokról a nagy­szerű tettekről beszélt, ame­lyek Miskolc város ifjúságát jellemzi. Elemezte a mostan­ság oly gyakran elhangzó passzivitással kapcsolatos vé­leményeket. Mostanában hal­lani olyan megjegyzéseket, hogy nz utóbbi években nasz- szívabbakká váltak a fiata­lok. Közömbösek. Nem érdekli 1904. november lG-án ülést tartott a Szovjetunió Kommu­nista Pártjának Központi Bi­zottsága. Az SZKP Központi Bizott­sága meghallgatta és meg­vitatta Nyikolaj Podgornij- nak „a területi és határ- területi ipari és mezőgazdasá­gi pártszervezetek, valamint tanácsi szervek egyesítéséről” című előadói beszédét. A vitában, amely Podgornij beszédét követte, Pjotr Se- leszt, Viktor Grisin, Jakov Zarobjan, Kirill Mazurov, Sa- raf Rasidov és Véli Ahundov szólalt fel. A Központi Bizottság ezen az ülésen határozatot hozott. A Központi Bizottság Pjotr Selesztet és Alekszandr Se- lepint az SZKP Központi Bizottsága elnökségének tagjá­vá, Pjotr Gyemicsevet az SZKP Központi Bizottsága el­nökségének póttagjává válasz­totta. Az SZKP Központi Bizott­sága Frol Kozlovot hosszabb kezelést igénylő, súlyos beteg­ségére való tekintettel fel­mentette az SZKP Központi Bizottsága titkárának és az SZKP Központi Bizottsága el­nöksége tagjának tisztségéből, egyszersmind gyógykezelés céljából betegszabadságot biz­tosított számára. Az SZKP Köznonti Bizottsá­ga Vaszilii Poljakovot felmen­tette a Központi Bizottság tit­kárának tisztségéből. Az SZKP Központi Bizott­sága elhatározta, hogy Alek- szej Adzsubejt a munkájában elkövetett hibák miatt kizárja a Központi Bizottság tagjai­nak sorából. A Központi Bizottság elha­tározta, hogy Alekszej Jepise­vet, Vaszilij Konotopot, Ivan Lutakot, Pjotr Maserovot, Georgij Popovot, Vlagyimir Szemicsasztníjt, Gennagyij Szizovot és Vlagyimir Zsiga- lint az SZKP Központi Bizott­ságának póttagjaiból az SZKP Központi Bizottságának tagjai sorába kooptálja. * Az SZKP Központi Bizott­sága határozatot hozott az ipari és mezőgazdasági területi (ill. határterületi) pártszervezetek egyesítéséről. E szerint vissza kell térni ahhoz a korábbi, elv­hez, amely szerint a pártszer­vezetek és azok vezető szer­vei termelési—területi alapon épülnek fel. Ez az elv igen fontos része a XXII. kong­resszuson elfogadott szervezeti szabályzatnak. A kolhoz—szovhoz termelé­si igazgatóságok pártbizottsá­gait kerületi (járási) pártbi­zottságokká szervezik át. A teljes ülés a Közpohtl Bi­zottság elnökségére bízta, hogy az ezzel’ kapcsolatos szervezési kérdéseket megoldja. A határozat szerint az így létrejövő egységes területi (ha­tárterületi) pártszervezetek egyesítik majd a terület vala­mennyi kommunistáját, füg­getlenül attól, hogy az ipar­ban, vagy a mezőgazdaságban dolgoznak-e. Ennek megfele­lően a területi pártbizottság is egységes lesz. Ez év decemberében mind­azokon a területeken, ahol visszaállítják az egységes te­rületi bizottságokat, a párt­szervek megválasztása céljából pártértekezleteket tartanak. Hasonlóképpen egyesítik a területek tanácsi (államhatal­mi) ' szerveit is. ör'JISnlí a fíaíaM ergdmznves mun&ájásiak Ami egy párizsi látogatás mögött van KONRAD Adenauer, a nyu­gatnémet politikának ez a nyughatatlan öreg embere, egy esztendős hallgatás után ismét porondra lépett. Leg­utóbbi párizsi útját már nem mint kancellár tette meg, de fellépése mégis fontos ese­ménynek számít. Különösen akkor, ha hazatérte után úgy határoztak, mint egyes nyugatnémet lapok írják, hogy Erhard kancellár ezután „job­ban támaszkodik majd Ade- nauerra", esetleg „külön ta­nácsadója” lesz az agg párt­vezér a német—francia ügyek intézésénél. Hogy ebből meny­nyi igaz, majd elválik. Annyi azonban máris tény, hogy a nyugatnémet kormánypárt el­nökségének ülése után ismét leszögezik: Erhard továbbra is elutasítja a franciák óhaját és nem csökkenti a bonni ga­bonaárakat francia óhaj sze­rint. Ugyanekkor azonban ar­ra sincs ok, hogy Bonn „kü­lönös módon sürgesse a sok­oldalú atomhaderőröl szóló egyezmény megkötésének meg­gyorsítását”. Ha kicsit alaposabban utá­na nézünk ennek a nyugatné­met közleménynek, azonnal szemünkbe ötlik valami. Elő­ször is az, hogy Bonn maka­csul tartja magát gabonaárai­nak fenntartásához, pedig De Gaulle éppen ezek leszállítá­sához kötötte a Közös Piacban való maradását. Másodszor viszont az, hogy a többoldalú NATO atomhaderő felállítá­sát Bonn mégsem szorgalmaz­za annyira, mint eddig, noha von Hassel hadügyminiszter éppen ezért utazott Washing­tonba. Utoljára, de nem utol­sónak Adenauer állítólagos szerephez juttatása tűnik fel, mégpedig azért, mert a fran­cia elkötelezettséget vállaló Adenauer ismételt bekapcso­lása mellett marad Schröder külügyminiszter is, aki pedig az angolszász orientáció híve. Erhard kancellár kénytelen te­hát Adenauert esetleg ismét szerepeltetni, de nem kell Schrödert se ejtenie. EZ A diplomáciai Kál­lai-kettős azután rámutat arra a mély válságra, amelyet a NATO és gazdasági alapja, a Közös Piac él át éppen nap­jainkban. De Gaulle tábornok ugyanis a Közös Piac felrob­bantásának beillő legutóbbi zöldár-követelésével egyide­jűleg hosszúlejáratú kereske­delmi egyezményt kötött a Szovjetunióval. Mégpedig hét évre szólót! Márpedig a NA- TO-államok Bernben meg­egyeztek, hogy legfeljebb öt éves egyezményt kötnek szo­cialista országgal. És De Gaulle nem is akármilyen szo­cialista országgal, hanem ma­gával a Szovjetunióval egye­zett meg a NATO-határozat ellenére. Mégpedig szinte szimbolikusan csaknem azon a napon, amikor negyven év­vel ezelőtt Herriot, egykori francia miniszterelnök elis­merte a fiatal szovjet államot. Nem vitás, hogy a francia elnököt saját parasztságának nem egyszer sztrájkokkal meg­nyilvánuló óhaja hajtja, ami­kor a francia mezőgazdaság nyugat-európai jnonopoihelyze- tét akarja biztosítani az egy­séges gabonaárak megteremté­sével. Ebben az esetben ugyan­is a gyengébb nyugatnémet piacot eláraszthatná termékei­vel. Ettől azonban a nyugat­német gazdák mennének tönk­re, és ezt a közelgő választá­sok miatt Erhard nem enged­heti meg magának. A szovjet —francia szerződés megkötése ugyanekkor annak deklarálá­sa, hogy Franciaország nem hagyja bezárni kereskedelmét egy esetleges nyugatnémet— amerikai együttműködés bék­lyójába a NATO-n belül, ha­nem áttöri annak korlátját. A nyugatnémetek által hőn óhaj­tott amerikai terv a NATO többoldalú atomütőerejének megteremtésére ugyanis tönk­retenné Franciaország atom- fölényét a Közös Piacon belük De Gaulle sem rest hát, a. nyu­gatnémet mezőgazdaságot igyekszik tönkretenni követe­lésével, ha atomfölényét meg akarják zavarni. Sőt, tovább megy! Felrobbantással fenye­geti az egész Közös Piacot, a NATO nyugat-európai gazda­sági alapját, ha kérését nem teljesítik. Egyben ki is tör a NATO keretei közül a hét év­re megkötött szovjet—francia szerződéssel. Ezzel azután azo­kat a nem jelentéktelen; nyugatnémet tőkéseket is fel­piszkálja, akik a francia kon­kurenciától félve ugyancsak Kelet-Európa felé kacsintgat­nak már egy ideje. És ezek kö­zött °tt van Erhard támasza; Krupp is.' A FRANCIA—nyugatnémet ellentét tehát a Közös Piac és a NATO belső ellentétét tük­rözi. Azt a két ellentétes ál­láspontot, amelynek egyike az USA segítségével nyugat­német központú Nyugat-Euró- pát szeretne, és azt, amelyik francia vezetésű Nyugat-Enró- páról ábrándozik, esetleg az USA kirekesztésével. Ade­nauer a kompromisszumos megoldást képviseli párizsi útjával, és az USA barátságá­hoz való ragaszkodásával,- amint ezt a hazatérte után kiadott kommüniké is mutat­ja. Ez jelentené az 6 ismé­telt bekapcsolódását, a bonni politikába úgy. hogy Schröder is maradna. Kérdés, vajon ez lecsillapítja-e a. NATO és a Közös Piac válságának fellob- banását, amely legutóbb nyv igatnémet—francia ellentétben j Mikes György: LEFU # XII. É jfélig tartott a vita, végül is abban egyez­tek meg: néhány nap múlva ismét összeül­nek. Ha azon a meg­beszélésen sem tudják lezár­ni a vitát, vándorgyűléseket tartanak Tihanyban, Siófokon, Galyatetőn és Lillafüreden. A vegyész fáradtan, zúgó fejjel, elkeseredetten indult el hazafelé. A kapuban találkozott Hédi­vel. A lány gúnyosan rámosoly- gott, aztán elfordította fejét, és belekarolt a mellette álló Efefeíbe. * Egy nyugati nagyhatalom titkosszolgálatának minden­ható főnöke, Mr, Chippendale, akinek valódi nevét senki sem tudta, magához hívatta két magyar származású ügynökét: Mr. Kisst, aki 1956-ban disszi­dált és Mr. Vargát, aki 1948- ban mondott búcsút hazánk­nak. — Uraim — mondta Mr. Chippendale —, rendkívül fon­tos és kényes megbízást kap­nak. A két kém tisztelettudóan, csodálattal és megrettenve bá­mult főnökére, akit a kémke­dés Paganinijének neveztek. Még ma éjjel Magyar- országra utaznak. Meg kell szerezniük egy titokzatos gáz képletét. A gáz neve: Lefu 156. Felfedezője Zimányi Ottó, a Kémiai Kutató Intézet veze­tője. Chippendale pattogó hangon adta ki az utasításokat, és mi­közben beszélt, nem nézett a két ügynökre, átnézett rajtuk, mintha ott sem lettek volna. — Mr. Kiss, ön először Zi­mányi . titkárnőjét, Missinger Hédit veszi munkába. A tit­kárnő — nagyon csinos, húsz éves lány, mellbősége 116 cen­timéter — a vegyész barátnő­je, aki értesüléseim szerint el akarja venni feleségül. Arról azonban nem tud, hogy Hédi­ké titkos kapcsolatot tart fenn az intézet egyik fiatal munka­társával, Futaki F. Ferenccel, akit röviden Efeféfnek nevez­nek. Ha a lány nem hajlandó megszerezni nekünk a gáz képletét, mutassa meg neki ezeket a képeket. A kémfőnök három fotót nyújtott át. Az egyiken Hédi­ké karonfogva sétált Efefeffel egy elhagyott erdei ösvényen. A másik képen egy reketye- bokor tövében csókolóztak. A, harmadik fénykép láttán Mr. Kiss vigyorogni kezdett. — Ha. a lánnyal nem tud zöldágra vergődni, akkor meg­ismerkedik Futaki F. Ferenc­cel, és a bizalmába férkőzik. A fiú nagyon szeret inni, erre felhívom figyelmét, Próbálja meg rávenni, hogy dolgozzék nekünk. — Oké, főnök! •— És az én feladatom? — kérdezte Mr. Varga. — ön csak akkor lép szín­re, ha Mr. Kiss kudarcot vall, vagy lebukik. Ez esetben ha­ladéktalanul elrabolja a ve­gyészt és erőszakkal — érti? erőszakkal! — szedi ki belőle a gáz képletét. Ez minden. That is all! Két óra múlva in­dul a renülőeép. Sok szeren­csét! Good luck! # A lois Siegfried Maria Alekszander Poppen- heim, alias Mr. John Kiss, vagyis Kiss János a szigeti Grand Hotelben szállt meg. Megérkezése után egy órával — fekete szemüvegben, álba­jusszal — már akcióba lépett. Elindult, hogy megkéréssé Hé­dikét, de alig tett néhány lé­pést, egy súlyos kéz neheze­dett vállára, „Végem van, lebuktam!” — gondolta, és lassan, remegve felemelte kezét. — Hát te hogy kerülsz ide? — üvöltött egy ismerős hang. Hátrafordult. Nem a rendőrség volt, ha­nem Géza bácsi; nagybátyja. — Mikor érkeztél, és miért nem írtál? A keze még mindig a ma­gasban volt. Homlokáról pata­kokban csurgóit á veríték. — Miért s nem írtad meg, hogy jössz?’ Igazán nem szép tőled! — Meglepetést akartam sze­rezni — dadogta, majd rábo­rult és titokban belekapasz­kodott, mert félt, hogy össze­esik, annyira gyengének érez­te magát. — Nusi nőnéd odalesz a meglepetéstől, a boldogságtól... Mondd, végleg hazajöttél? — Nem, csak látogatóba ... Egy-két napra ... — Simán kaptál vízumot? — Simán. — Hét éve nem láttalak, mégis megismertelek. Hiába volt rajtad fekete szemüveg, hiába növesztettél bajuszt... Alois Siegfried Maria Ale­xander Poppenheim, röviden Kiss, még mindig nagybátyjá­ra támaszkodott, aki megpró­bálta eltolni magától, de si­kertelenül. — Remélem, hozzánk in­dultál? Igen? No, akkor gye­rünk! Nusi néni el fog ájulni, ha meglát! El is ájult. Géza bácsi azon­ban nem törődött vele, a tele­fonhoz rohant: riasztotta a ro­konságot. Egy óra múlva már egymást taposták a szobában. Rokonok és ismerősök. Kiss kezdte jól érezni magét, ő volt a központ, mindenki körülötte ugrált, kérdezgették, tapogat­ták; simogatták; és ha beszél­Máté Iván Geotermikus energiahasznositási ankét Az Országos Műszaki Fej­ni kezdett, olyan csend volt a J csúcsosodott ki. szobában, mint egy templom- J ban. • — Remekül élek odakinn ... • Kitűnő állásom van, magas fi- * zetésem, autóm, villám, most • spórolok egy kis sportrepülő-J gépre .. i <* Minden szavát elhitték, és • ájtatosan hallgatták. Egy cse-* csemő sírni kezdett, de gyor-f, . . San betömték a szájat. :1”*tés,l Bl.zotÍ,ság fehéresére a — Yachlom is van... Két-• M.U5i?akl ea Termeszettudoma­tő... Egy a Földközi-tenge-Snyi Egyesületek Szövetségé cn ren és egy az Atlanti-óceó-• enl\ek öt tagegyesülete által non •rendezeti; másfélnapos an­„Te‘jóisten — gondolta me- Skf*ra ßyjjUek össze hétfőn dél- sélés közben —, én itt arról • ^an a Technika Hazában az mesélek, hogy milyen gazdag •érdekelt szakemberek, hidro- vagyok, és nem hoztam sem- «i°gusok> geológusok, banya­mi ajándékot... Ez minden- »szók, energetikusok és geofizi- képpen gyanús; De hát éno*uso** ^ tanácskozás célja nem tudtam, hogy találkozni •megvitatni a geotermikus fogok velük. Ha Mr. Chippen- J energia hasznosításának lehfr- daíe megtudná!... Valamit •tőségeit. azért mégis kellene adni, de 5 —. ­..... m it?... Mit?” » H osszas töprengés után • eszébe jutott valami.» Leszedett a kabátjá- * ról egy gombot, » amely tulajdonkép- • pen nem is volt gomb, hanem® _________ e gy miniatűr fényképezőgép • Tanács ‘ hétfőn ~ mésPlariott, és Géza bácsinak ajándékozta.*amelyen a kormány képvise- — Ja], de edes! — ielkende- ® létében részt vett dr. Csanádi zett a rokonság. — Ilyet még*György közlekedés- és posta- nem is láttunk! __ »ügyi miniszter, valamint több Nusi nemnek átnyújtotta ajmeghívott szakértő is. gyuíadoboz nagyságú magne- * Az ülésen dr. Vitéz András, az tofonjat.............................. a Országos Idegenforgalmi Hiva­K öszönöm, édes fiam ... , tál vezetője ismertette az ido- Ez csodalatos! .fi Ilyet nemo genforgalom 1964. évi ereame^ látni Pesten! J nyeit, tapasztalatait és aS (Folytatjuk.) • 1965, évi fejlesztési tervet, _ j Ülést tartott az Országos Idegenforgalmi Tanács Az Országos Idegenforgalmi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom