Észak-Magyarország, 1964. november (20. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-15 / 268. szám
1964. november IS. BSZAKMAGrAROSSZAO Melyek a leggyakoribb válási okok? Ä mi falunk: A Legfelsőbb Bíróság irányelvei a válásról A szocialista viszonyok kedvező lehetőségeket teremtenek a házasságkötésre és család- alapításra. Ennek nyomán minden eddiginél magasabbra emelkedett hazánkban a házasságban- élő felnőtt lakosság száma. Emellett azonban — s részben ezzel összefüggésben — a felbontott házasságok aránya is megnőtt. Az ENSZ demográfiai évkönyvének adatai szerint e tekintetben hazánk a múlt években a második, harmadik helyen állt világviszonylatban. Megháromszorozódott a válások száma A második világháborút megelőző évekhez viszonyítva a felszabadulást követően, jelentősen emelkedett a jogerősen felbontott házasságok száma. A válásoknak 15—20 éven belül bekövetkezett megháromszorozódása olyan feltűnő jelenség, hogy ennek okait sokan kutatják ma is. A házassági bontóperek elemzése során kiderül: a jogerősen felbontott házasságokban szereplő felek között a városi lakosság aránya lényegesen magasabb, mint a falusié; Budapestre a válások mintegy 40 százalékain vidéki városokra 25, a községekre pedig 35 százaléka esik. Mind gyakrabban fordul elő, hogy a feleségek felperesként lépnek fel, vagyis ők kérik a házassági kötelék feloldását. Érdekes adatot mutat még az elemzés: a rövid ideig (2—3 év) és a hosszú ideig (20 éven felül) fennállott házasságok felbontási aránya is emelkedett. A bontóperek során a férfiak jelentős része elismeri a nők egyenjogúságát, de csak elméletben. Természetesnek tartja, sőt elvárja: a termelő- munkában részyevő feleség egyedül lássa el a háztartási munkát és a gyermekek nevelésével járó teendőket. A házasélet terheinek ilyen igazságtalan megosztása a feleségben olyan visszahatásokat válthat ki, amelyek önmagukban is elegendő alapul szolgálhatnak az egyetértés megbomlására. A feleség túlzott megterhelése előbb-utóbb oda vezethet: „elhanyagolja” háztartását és a gyermek gondozását, mert képtelen mind. a termelőmunkában, mind a háztartásban huzamosabb ideig teljes értékű munkát végezni. A férjek pedig ahelyett, hogy megfelelő részt vállalnának az otthoni munkából .— kifogásolják feleségük munkáját, így aztán elkerülhetetlen az együttélés romlása, majd megszűnése. A váióo!<okróS A szocialista erkölcsi felfogás nem vált még' általánossá. A házassági kötelékben álló férfiak és nők gyakran felelőtlenül elhagyják családjukat, hogy másokkal lépjenek közös háztartásra. Nem kíséri kellőképpen a közvélemény rosszallása a házastársát, gyermekeit elhagyó házasfél magatartását. Sok esetben ezek a kapcsolatok a munkahelyen kezdődnek. GyaBERENCSY SÁNDOR: Képzeletem pókhálószövevényébe kis piros gondolatok akadtak Meg kéne vigasztalni a szomorú embereket El kéne altatni az álomtalanul virrasztókat Nem tudok szemeikről vidáman énekelni és mesét se mondani azoknak akik dobozszámra szívják cigarettáikat Világunk robogását nem lehet megállítani Rohanunk a sokba vagy a kevésbe..: Sokan megölik kis piros gondolatainkat kori, hogy a férj a háztartási munkában és a gyermek nevelésében eltörődött feleségét fiatalabb munkatársnője kedvéért elhagyja. Gyakori válási ok a fiatalon, meggondolatlanul, kellő ismeretség hiányában kötött házasság is. A házasságot sértő magatartás miatt ugyancsak gyakran bomlik fel házasság. Sok házasság megromlásának az okozója az alkohol mértéktelen fogyasztása. A Legfelsőbb Bíróság' irányelveiről . A I_,egfelsőbb Bíróság a közelmúltban irányelvként szögezte le: „Népköztársaságunk jogi- és. erkölcsi rendje védi és szilárdítja a házasság és a család intézményét. A házasságot azonban nem tekinti felbonthatatlannak, a reménytelenül megróni] ott, társadalmi rendeltetésének betöltésére alkalmatlanná vált házasság felbontását megengedi.” Nagyon fontos a következő megállapítás is: „A házasságot komoly és alapos ok esetén bármelyik házastárs kérelmére fel kell bontani. Olyan egyedi ok azonban nincs, amelynek fennállása esetén a bíróságnak a házasságot minden további vizsgálat nélkül fel kellene bontania.” Az úgynevezett megegyezéses válásról így intézkedik a ■Legfelsőbb Bíróság: „A házastársaknak a házasság felbontására irányuló szabad, befolyásmentes, komolyan megfontolt, végleges elhatározáson alapuló közös akaratnyilvánítása a házasság felbontása szempontjából lényeges körülmény. Ha a házastársak az életközösséget megszakították, és az egyíivétartozást minden vonatkozásban felszámolták, az rendszerint a felek egyetértő válási szándékának megfontoltságára és véglegességére mutat.” Lényeges része az irányelvnek: ..A bontást kérő házas- társ kötelességsértő magatartása alapján is fel kell bontani a házasságot, ha az már véglegesen megromlottnak tekinthető. Ellenben, ha a másik házastárs a kötelességsértő magatartást megbocsájtja és még van remény a házasság megmentésére — akkor a keresetet el kell utasítani.” A különböző szintű bíróságok már'alkalmazzák a Legfelsőbb Bíróság fontos irányelveit. F. .7. Azok az emberek, akik valamikor itt, ráérő idejükben a juharfából faragott, három húrú hangszert pengették, mindig a maguk való életét énekelték meg. A maguk életét, szebb utáni vágyát. Már tanácselnök. Aki járt Igriciben, az tudja: valóban jogos az elnök büszkesége. Már a következő év tervein dolgoznak. Orvosi rendelőt, egészségházat, új könyvtárat, új iskolát akarnak építeni. Kazai Károly sertésgondozó elé leszámolják a 2400 forint előleget. nincs ilyen hangszer a faluban. Ha a fiataloktól érdeklődünk a fakanálhoz hasonlatos, pengető szerszámról — értet- lenülx néznek. Csak az idősebb emberek emlékezetében él: igen, valamikor ezt használták vidámítóul, vagy történések kísérőjéül. Az Énekesérről is csak az idősebbek tudják: ennek a kis pataknak a partján gyűltek össze eleik vasárnap délutánonként, hogy kobzuk kíséretében eldalolják örömüket, bánatukat. Rég volt. Nekik is a nagyapjuk mesélte, azoknak meg ki tudja ki? A tsz irodáján a statisztikát böngésszük, hogy kiírjunk néhány adatot a legjobban sikerült termékekből, amikor mintha csak megrendeznénk, belép az ajtón az egyik sertésgondozó: Kasai Károly. A fizetési előlegért jött. Leszámolják a pénzt: 2400 forintot. Aztán valaki még elmondja: bácsi: ha megírjuk az újságba, ezt mindenki elhiszi? Az idős ember elégedetten mosolyog. — Az már annak a dolga, aki elolvassa. De ha valaki nem hiszi, kérdezze meg tőlem... Építőanyaggal teli lovaskocsik kanyarodnak az iskola elé. — Erre, erre, itt rakják le! — irányít Thomán József igazgató. — Politechnikai műhelyt építünk, ahhoz kell az anyag — mondja egy kicsit később. Politechnika! műhely. Most már erre is szükség van Igriciben. Érthető, hogy innen is csak jól felkészült gyerekeket akarnak felsőbb iskolába engedni. Az elmúlt évben 48 nyolcadikosból 21-en jelentkeztek tovább és mind a 21-et fel is vették. Szükség van a műhelyre is. Az új iskolára is, sőt egy könyvtár felépítése -ős szükségessé vált. Van ugyan könyvtár most is a művelődési otthonban, ahol összegyűlhet és rendszeresen össze is. gyűliI* „a tudásra vágyó falusi nép”i de ez a könyvtár már nem felel meg Igriciben. A könyvtár külön épületet igényel. így követeli az igen magas olvasottság, látogatottság. A művelődési otthonban körülbelül 150 —200 ember fér el. A nem egészen 1500 lakosú faluban ez sem nagyon tetszik. Szűknek találják... És az igric, az utolsó igric, Losonczi Kiss Berta, a Pesti Üjság idézett cikkének írója, vajon mit lát meg ebből a világból? A 7>l éves, de friss szellemű ember, újságok, rádiók, televíziós kamerák gyakori szereplője, aki ugyan már nem juharfából faragott három húrú hangszerének kíséretében, de még most is meg- megénekli a község életét, mit vet papírra? Gsak találomra nézünk bele valamelyik versébe. Egy emberről regél, akivel gyakran váltott szót a tsz-ről: „Sokszor elbeszéltem véle, [gyere közénk jobb lesz ott, Számításod megtalálod, nem [lesz semmi hiányod...” Egy másik helyen: „Szabadulunk, szökünk, minden bájtul, gondtul” —mondja ugyancsak a tsz eredményeinek; látAz igricek észrevétlen fe- ledtók szokásukat. Kiment «£ divatból az igrickedés, a ju Az udvart benőtte a gaz, csupán a kertnek, meg az ajtókhoz vezetett kitaposott gyalogjáró. Öcska kabátdarab hevert a küszöbön. Az öreg Ká- tai arrébb vetette. A küszöb olyan volt, mint egy lerágott csontdarab, megkoptatta az idő és a cipők, csizmák vasa. — No!... — mondták a fivérek. — Bizony... — a fiatalabb arra gondolt, ezért a házért ő egy vasat nem adna cserébe. Az erősebb gazok elérték a tetőt, a zsúpból dudvák nőttek ki, virítottak, mint a júliusi mezők. A vertfal repedéseiben is gyökeret eresztett a gyom. Mint egy eldobott, megrühesedett kucsma, úgy ült a porta közepén az öreg ház, s úgy szállt körülötte a por, ha egy gyenge szellő is megcibál- ta, mint amelyik test az enyészetre, a porba való visszatérésre ítéltetett.’ Az öreg Kátai körbe járta a házat. Gyalogút vezetett körülötte, az ereszek csurgása mentén. A homokban színes üvegdarabok lapultak. „Mindenhatóm — mondta magának az öreg Kátai — hisz ezeket a cserepeket én gyűjtöttem össze.. . Mikor is? Bizony, van annak már jó hatvan éve...” E s ahogy megkerülte az öreg, roggyanó falakat, és nézte a kitaposott agyag- utat, az agyagba préselt kő- és gyökérdarabokat, akkor hirtelen el is felejtkezett az időről, a hatvanegvnéhány évről, mely — hogy eliramodott, de Itthagyta nyomát. Csak azokat látta, s ha nem is vett kezébe a kékből vagy a pirosból, ahogy kibukkant a ház déli sarkán és szembenézett a nyugovójára készülő nappal, hirtelen szivárványos színeket látott, mint egykor azokon az üvegdarabokon átlesve. . Idősebb Kátai János megtörölte tenyerével a szemét, amikor meglátta három fiát és öreg feleségét, akik az egykori pitvar ajtójában vártak rá. — Hát... — mondta s széttárta karját. — Hát... — ismételte, mert érezte, nem bírna most kimondani egyetlen más szót sem. Levegőt se nagyon bírna most lenyelni .szomjas tüdejére. Égett a melle, úgy érezte. — Bontani kell — mondta Bandi. — Bontani, bizony, mert ez már csak arra való — érvelt Péter. — Hajnalban felkelünk, és egy-kettőre feldöntjük ezt az ócska kalibát — szólt, kedveskedve a legidősebb fiú! Csontos, vasakhoz szokott tenyérével belemart a hámló falba. Mintha sírt volna a ház, úgy omlott alá fél ölnyi festett sár. Pora felcsapott, s a napon sütkérező szárnyashangyák felrepültek a zsúpokon túlra. — Egy óra alatt lebontjuk! — nevetett Péter. Fényes félcipőjével belerúgott a korhadó küszöbbe. Olyan egyszerűen tört derékba ketté, mint az évezredeket igazoló csontdarab. m LJahaj! — rikkantott a ” * 1 nyurga legkisebb. — Magam felborítom — s inas vállát nekifeszítette az egyik vendégfának. Az öreg ház megremeg, úgy tűnt idősebb Kátai János szemében. S valahol mélyen, a lelkében, egy megfoghatatlan ponton, úgy érezte* hogy most őt döntik Losonczi Kiss Berta, az utolsó igric meg dolgozik. Kazai bácsi nemrégiben 38 darab választott malacot kapott prémiumként, mivel a tervezett 900 darab malacszaporulat helyett 1300-nál is többet tudott felmutatni á tsz nek. Még azt is hozzáteszi hogy jelenleg több munkaegysége van, mint az elnöknek. — Kazai bácsi mennyi időre kapta a 2400 forint előleget? — Egy hónapra, — Mennyire számit még? — Körülbelül ennyire. — És mit gondol, Kazai tán. Talán a tsz-ben mégsem egyedüli a Kazai bácsi esete? Már előbb is láthatott hozzá hasonlót az igric, hiszen félreérthetetlenül tette le a garast a megújult világ mellett, ahol már nem kell az árokparton ülni a tudni vágyó népnek. A három húrú hangszer már nincs meg. Egyáltalán nincs a faluban. De énekelni való van. Űj ritmusba, friss ütemre kívánkozó. Foto: Szabados György Priska Tibo* , harfa hangszer. Csak az énekelni való maradt meg. A ■ megnövekedett, új ritmusba, > hömpölygő, ünnepélyes sodrokba kívánkozó énekelni >való. Nem, nem ezt vállalja > ez az írás. Nem méri, nem J merheti, hiszen ezt csak a »zengő húrú költők ■ vállalhat- í nák, de valamit mégis a má> ból, az új ütemekre kívánkozó ; mából próbál adni. Pilla- , natra sem feledve a hajdani ■ igricek és a jelenlegi igriciek | jgazságszeretetét, realitását. I Előzetesen egy idézel: „ ... az ! iskolából kikerült gyermek 1 kénytelen az utca porába el- veszíteni azt a tudást, amit az < iskolában megszerzett, mert > nincs a falunak egy megfellelő népháza, kultúrháza, ivagy olvasóköre, vagy más, > ezekhez hasonló helyisége ... t>Egy szívvel, egy akarattal a ? kielégítő igényekhez képest k építeni kell, hogy legalább ün- r népi alkalmakkor, vagy pihenő l időben ne legyen a falu népe > reá utalva arra, hogy kiüljön l az utcai árkok parijára, miE vel, hogy nincs a falunak egy megfelelő helye, ahol haszno- i san szórakozna a tudásra, vá- fgyó faliLsi. nép...” A Pesti Űj- j| súg 1929 június 23-i számából P való az idézet. A cikket Lo- £sonczi Kiss Berta igrici pa- | rasztgazda írta. Egy, a tudására vágyó falusi nép közül. £ Hogyan él, mint dolgozik £ most ez a falu? í Nem lakják gazdag embe- |rek a községet, de: a zsűp- P fedelek itt is el-eltünédeznek lés cseréptetős, takaros házak | nyomulnak az utcák szélére. A I betérő vendéget mindenütt ► meg tudják kínálni egy pohár x borral. Minden utcán járda — í közli büszkén Bóta Sándor le, és a maró por, mely torkáig 4 hatolt, megszokott ízeit rontjaj meg, ismert illatokat takar be« mindörökre. « — Ne bitangolj! — károm-' kodta el magát az öreg, s meg-« markolta fia csuklóját. | Megdermedtek. De csak egy l pillanatra. A három fiú értet-^ lenül nézett apjára. Az« anya oldalt állt. Reszketett. j — Rád omlik..-.- — mente-1 getőzött az apa. Homlokát tö-í r öl gette. í Mikor vissza indultak új í otthonukba, azt mondta az|J anya. « — Nem olyan sok az az« adó ... Még csökkentenék is, | ha kérhénk, mert nagyon öreg« és gyenge házról van szó. — Maradjon — mondta a« legidősebb, benne valami de-^ rengett; már. — Este elmehet-« ne a tanácselnökhöz, megkér- j dezni, adnak-e adókönnyítést.« Idősebb Kátai vette is a ka-J lapját, s elindult. Előbb a« szugosi úton kisétált a domb-« ra. A Cserék erdői félelmete-« sen sötétlettek. Az ég enyhé-< jében sokáig nézte az öreg« házat. Ügy érezte, nem is gon-« dől semmire. Csak azokat aj cserepeket látta. Aztán el-< indult a falu elnökéhez. J — Lebontanám a régi há-< Zat... Kell ahhoz papír? —J kérdezte. < — Kelleni kell — mondta az, elnök. — De éppen búcsú« napján akarsz házat bontani?! — Hazajöttek a fiaim —' mondta. — Segítenének. , — Bontsd csak, János, ahogy! akarod. Papírt majd hétfőn- adok róla. ! Idősebb Kátai János meg-' 1 köszönte a szívességet és! fáradt lépésekkel hazament. ■
