Észak-Magyarország, 1964. november (20. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-15 / 268. szám
s ▼asämap, 1964. november 15. E8XAKTHAOTÄRORSZAO Húsz év és három nap.. — Csobaji epizódok — Napi két vagon bosszúság A tanácselnök zizegteti a rendberakoU, teleírt papírlapokat. — No itt van. Tudtam, hogy itt kell lennie, a napokban nézegettük ... Húsz ... meg tizenkilenc ... meg ... összesen százötvenhét. Ez mind új. Az Árpád utca, a Dózsa György utca teljes egészében. De egy olyan ház sincs, amelyik régi lenne. Nem is lehetne ... — Fiatalodik évről évre. így lehetne az ember is. — De nincs szomorúbb, mint amikor a házsorok három nap alatt száz évet öregszenek, s vele az ember. — Azután két évtized kell az elfeledéshez. — A feledéshez!... Az elfeledéshez két emberöltő is kevés. Sokan még ma sem lennének idősek, ha akkor örökre meg nem öregszenek ... Akik megvannak, ma is emlegetik őket, s ilyenkor ismét közeljön a tegnap. — Három nap... Az elsőre én is emlékszem. Ásatták velünk a lövészárkot. Itt a major alatt. Aztán tíz óra felé megzendült a Tiszapart... Szinte bömbölt. Pedig olyan szép csend volt előtte, mint most, odakinn ... — Az első... november 15. Utána a másik kettő. S nem volt ember, aki észhez tért volna, aki tett volna valamit. — Akadt, de kevés és ^rőt- len. Az egyiknek nevére határozottan emlékszem . . í Balogh Mihály tizedes 1944. november 15. Reggel nyáriasan sütött a Nap. Izzadtunk, ahogy csákányt, lapátot cipelve bandukoltunk a Tisza irányába. Odafelé, ahonnan már két napja egyre erősödött a furcsa íortyogás. S ezen a reggelen erősebben, mint bármikor. Repülők húzlak el fejünk fölött, s ilyenkor beugrottunk, pihenni egyet a töltés árkába, míg elmaradhatatlan kísérőink egyike, a vigyoriképű, de igencsak brutális csendőr-sza- kaszvezető belé nem ordított a gépbúgásba: — Elég a lazsálásból, így soha nem épül meg az árokrendszer. Igaza lett, nem épült meg. Hogy a mozgás frissebb legyen, lőtt egyet a levegőbe. — Hogy szokjatok a ropogáshoz — vigyorogta, míg fel- szedelőzködtünk. Mentünk is, egészen a Füzesér-tanyáig, ahol az út erősen jobbra kanyarodik. Balra, a facsoport mellett karéjban katonák álltak. Lehettek vagy kétszakasz- nyin. A szakaszvezető előresietett, de mielőtt odaértünk volna, integetett, hogy álljunk meg. S hogy tovább lépegettünk, kiáltott is. — Megállni! Hanem a csoport felől azonnal más kiáltás harsant: — Jöjjenek csak ide!.. '■ Levettük vállunkról a szerszámot, úgy óvakodtunk előre. S ahogy megálltunk, úgy is maradtunk, tekintetünket a fákra szögezve. Az első három fehértörzsű nyárfán ugyanis három katonaruhás test lógott. A fa alatt, .lőszeresládán fiatal zászlós várta, hogy teljes legyen a csend, azután két kezét a magasba lökve elkiáltotta magát: __ Vegyétek tudomásul, így j ár minden áruló! Ezek itt, középen a tizedesükkel, elhagyták őrhelyüket. Szétzüllött az egész raj. Haza akartak menni, amikor olyan nagy feladat vár ránk, hogy megállítsuk az oroszokat itt, a Tiszánál... Ezek bolsevikok voltak. De megkap' ták méltó büntetésüket. A hazát itt kell védeni, nem otthon... Oszolj!, — fejezte be, f leugrott a ládáról. A katonák szó nélkül szétszéledtek. A zászlós közelebb jött. £ ’ rW\ulajdónképpen az Ügyfél meg- I ■ érdemelte sorsát. Sirámaival > H nem fordulhat sehová, amiken ‘ keresztülment, maga kereste , magának. Mert ha van egy kis | józan esze — mint más átlagembernek ’ —, akkor felkeres egy ügyvédet, tíz perc > alatt elmondja neki, hogy nagybirtokos | akar lenni, ezért vett 300 négyszögöl , gyütnölcsöst a városszélen, s ezt írassa ! a nevére. Lefizeti azt a csekély ezrest , — ha nem többet — aztán mehet haza, * aludhat nyugodtan, az ügye majd elin- I tézést nyer. De ő nem. Azt hitte szegény, hogy mivel anno ; dacumdl jelesre vizsgázott logikából, s > elég jó idegállapotban van, ezt a cse- ’ helységet el tudja intézni. Utóvégre is, ! népi demokráciánkban húsz éve folyik > kíméletlen harc a bürokrácia ellen, ! azóta csak van eredménye. > Azért élt benne valami gyanú, hogy [ az egész dolog nem csak annyiból áll, , hogy az aláírásokkal ellátott adás-vételi J szerződést bemutatja egy kedves, udva- ) rias hivatalnoknak, aki leemel egy nagy > könyvet, s készségesen kiiktatja a régi ! tulaj nevét, s az övét írja a. helyére. > Mondom, azért nem volt ennyire naiv, ) ezt csak szerette volna. A kálvária > mégis előbb kezdődött, mint remélte. ‘ A szerződésnek mind az öt példányát ■ aláíratta a tanúkkal. Az ostoba! Azt ’ hitte, ez logikus, s mai napig sem tudja > felfogni, miért kellett 10—10 forintos ’ okmánybélyegeket ragasztani a másola> tokra így, holott ha csak gépi aláírások- | kai hagyja, akkor nem kellett volna rá > bélyeg. Napokig töprengett azon, hogy > ha a kézzel aláírt okirat hivatalosabb | és értékesebb, mint az „sk”-zott, miért. > kell még értéket ragasztani rá, s ha ! nem karmoltatta volna alá a tanúkkal. > miért lett volna elegendő bélyeg nélkül » *s» Ezek után elindult az iratokat besze> rezni. | A II. kerületi tanács: igazolta, hogy > az eladónak nincs adótartozása. £ A III. kerületi tanács: igazolta, hogy a > vevőnek, azaz az Ügyfélnek sincs adótartozása, annak ellenére, hogy ingatlana sincs eddig. Ismét II. kerület: Adó és Értékbizonyítvány — ezért kétszer ment, míg megkapta. Végre mindez megvolt. Felújjongott benne a lélek. Nagyszerű, most fogja az egészet, irány a városi tanács illetékkiszabási osztálya, ott megkapja a csekket, posta, ingatlanközvetítő, telekkönyvi hivatal és kész. A városi tanácsnál nagyon kedvesen megkérdezték: — Mezőgazdasági területről van ,szó? Te jó isten! — hökkent meg az Ügyfél. Most kellett rádöbbennie, milyen íF — 55SSS55^ Az Ügyfél i^=u.'-.u. ................■■■ - =eü f elületesen él tudatában a mezőgazdaság fogalma. Nem tudja, hogy az Avason egy gyümölcsös mezőgazdasági te- rület-e vagy sem. Fű, fa, bokor van rajta, de hogy ez kimeríti-e a mezőgazdasági terület fogalmát... ? Nagyon gyámoltalanul állt, talán ezért sajnálta . meg a hivatalnoknő, s kisegítő kérdési adott: — Külterület, vagy belterület? No még ez kellett. Ha erre sem tud- felelni, visszakérheti az iskolapénzt. — Hát, kinn van... igen, egészen kint — hebegte — házon kívül... Erre már látták, kivel van dolguk, s egyszerre ketten is magyarázták: ha kül-, vagyis mezőgazdasági terület, akkor így és így, ha belterület, akkor emígy kell eljárni a továbbiakban. Végül a hivatalnokok döntötték el, hogy ez mezőgazdasági terület, tehát nem kell az Ingatlanközvetítőbe menni, itt helyben intézik. — No, hála! — sóhajtott fel megköny- * nyebbülten a szegény szerencsétlen. ♦ Szószerint vette. Le is ereszkedett egy 4, székre, hogy akkor megvárja. De a hi- * vatalnoknő folytatta: % — Most tessék visszamenni a II. ke- ♦ rület mezőgazdasági osztályára, s onnan J hozni engedélyt. * Készségesen ugrott: — Azonnal itt ♦ leszek. J A két hölgy elnézően összemosolygott, 0 valahogy úgy, ahogyan az orvosok szók- ^ tak, ha egy súlyos rákos beteg be- 0 jelenti, hogy két év múlva a tengerpar- f ton akar nyaralni. 4. A szóban forgó helyen közölték vele, ♦ hogy megkapja az engedélyt, már miért £ ne kapná, meg? Csak legyen szíves ezt 0 írásban kérni, valamint elfáradni a lak- j hely szerint illetékes tanácshoz egy 0 újabb igazolásért, hogy még 'eddig nincs * ingatlana. % Támolyogva ment le a lépcsőn. Már j nem csak azt bánta, hogy vásárolt, de % azt is, hogy a világra jött. De ekkor nagyon irgalmas dolog tör- J tént, Miután mindent hősiesen beszer- 0 zett, azt mondták: j — Menjen szépen haza, kedves Ügy- % fél. Maga vagyon rossz bőrben van. Pi- ♦ kenjen kissé, gyűjtsön erőt. Az enge- J délyt postán kiküldjük. 0 ■m-'-rOV is lett. Az Ügyfél pihent, re- J H generálta az idegeit egy hétig, * 9 I keltőig, míg a harmadik héten ♦ megkapta az engedélyt. Most 0 már gyorsan peregtek az ese- 0 menyei£. Az egész paksamétát bemu- J tatta az Illetékkiszabási osztályon, ka- 0 pott egy csekket, befizette, az igazoló J szelvényt visszavitte, bejegyezték, to- 0 vábbment a telekkönyvi hivatalba, ahol ♦ kiderült, hogy rossz a szerződés sző- ^ vege, javítást aláíratni kigyalogolt az ♦ Avas tetején lakó eladóhoz, majd írt £ egy kérvényt a telekkönyveseknek, arra 0 is rányálazott egy húsz forintos okmány- j bélyeget, s kész volt az egész. 0 Kiütni történt. S ettől kell úgy oda- ♦ lenni?! % Adamovics Ilona 0 meg Budapesten a 7. Országos Diákköri Konferenciát. A KISZ Központi Bizottsága és ►az illetékes minisztériumok £15 pályázati témát hirdettek ►meg a konferenciára. Ezek ►között szerepel több olyan, ► amely egy-egy szaktudomány £ felszabadulás utáni fejlődéséire, az ifjúsági mozgalom két E évtizedes munkájára, eredményeire vonatkozik. Pályázhatlak a résztvevők egy üzem* ^falu, vagy iskola szociológiai ► felméréséről, a KGST orszá- ► gai közötti együttműködés ►gazdasági, politikai, tudomá- i nyos eredményeiről szóló beszámolókkal, s foglalkozhat- ► nak a pályázók az ipartelepí- ► tés gazdasági, műszaki, társait dalmi kérdéseivel, a falu szó- ► cialista átalakulásának ereá- ► ményeivel. Ugyancsak a té* ^mák között szerepel a népi i demokratikus állam és a jogirend fejlődése, a népgazdaságai fejlődésnek közoktatási vo- ► natkozásai és a kommunista ► ember-ideál. ► ► A pályázat beküldésének ► határideje 1965. január 31. A ► dolgozatok elbírálását és a ►jutalmazási javaslatot az érdekelt egyetemek oktatóiból ► és KISZ-szervezeteinek képviselőiből alakult bizottság dön- £ti el. ► A központi pályázati tételeiken kívül a hallgatók más fcé- Í mákból készült dolgozatokkal ^ is részt vehetnek a koniermn-; ► cián. Központi pályázati témák a 7. Országos Diákköri Konferenciára Hazánk felszabadulásának 20. évfordulója tiszteletére a jövő év tavaszán rendezik torgyáraknak kellene jobban vigyázniok a csomagolásra* másrészt pedig ugyancsak e két város pályaudvarén kellene óvatosabban „gurítani”. Ezt persze a miskolciak mond-* ják, lehet, hogy a szegediek és a szolnokiak viszont a miskolci vasutasokat okolják. De* hát az „egymásra kenegetés- sel” nem sokra jutunk. Sokkal célszerűbb volna egy alapos kivizsgálás, és a tapasztalatok alapján kellene olyan intézkedést hozni, amely, ha végleg nem is szünteti meg a szállítmányok rongálódását,' lényegesen csökkenti a kárt. A legjobb megoldás Vasutas „berkekben” régóta mondogatják, hogy a tehervagonok rugózása nem jó. A* óvatosabb szállítást igénylő árucikkek érdekében, jobb rugózású vagonokat kellene szerkeszteni. Helyes volna rátérni a párnázott falú vagonok gyártására is. A számítások szerint, ez a nagyobb költséggel előállítható kocsipark. rövidesen megtérülne-— a kármegelőzések révén. Szakemberek elmondják, hogy Lengyelországban láttak ilyen vagonokat, s még soha nem tapasztalták, hogy az, ilyenfajta kocsikon érkezett szállítmánynak a legkisebb baja is történt volna. ’ A pályaudvaron megnéz- , tünk néhány vagon árut. ' Megdöbbenéssel láttuk pl.s hogy a Pestről küldött üveges sörszállítmány fele össze- 1 tört, — ami ilyen körülmények között nem is csoda. S ‘ láttunk még valamit, ami nem ; kevésbé megdöbbentő. Egy Sá- ; toraljaűjhelyből irányított ; vagon „gurításra” várakozott* 1 hogy Nagykőrösre jusson. Bú- 1 torral volt tele. Égj' másik vagon pedig Nagykőrösről érkezett Miskolcra — ugyancsak bútorral. Ezt a kereskedelmi „akciót” lehet egyszerűsíteni • is ... Különösen azonos áruk esetében. Annyit beszélünk róla, hogy kevés a szállító vagon, sok az álláspénz. De hát, ha a szervezés nem segít ; ezen — mi segítene? Nagyon, nagyon sokszor a jó szervezé- . sen múlik, idő is, pénz is... (csala) Mert jelenleg is, hatvan vagon áruból, harminc vagon — rossz! Megnyugtatásként mindjárt hadd fűzzem hozzá: ez csak a mi panaszunk, vevőinknek ebből semmi kára nem keletkezik, mert csak teljesen ép árut adunk el. Más kérdés az, hogy nem olyan mennyiségben, mint kellene... „A kárért a feladók okolhatók...” — ez viszont már a Gömöri- pályaudvar kereskedelmi főnökének véleménye. — A vasúti szállításnak ugyanis előírásai vannak, s ha valaki ezt nem tartja be, kártérítést nem követelhet. Szabályzatunk úgy írja elő, hogy ilyen, kényesebb szállítmányt, mint a bútor is, hullámpapírba, vagy lécklretbe kell csomagolni. Persze, mi tudjuk, tisztában vannak ezzel ügyfeleink is, ismerik a modern csomagolástechnikát. Az a baj, hogy kevés a papírunk is, meg a fánk is. Természetesen, még ezek hiányában, is csökkenthetnék a szállítási kárt, ha a feladók kissé gondosabban csomagolnák az árut. Helytelenítjük például, hogy nagyobb bútordarabok belső terében. kisebb bútorokat helyeznek el, mondjuk szekrénybe hokedlit., vagy éjjeliJszekrényt állítanak., A rázlcó- (dás következtében, ezek fo- Jkozzák az ütődést. Ami pedig »a dolog ránk vonatkozó részét “illeti, nos, meg kell mondatnom, elkerülhetetlen, hogy a »vagonok gurításakor, „ne dobiban jón rá” egyik kocsi a matt sikra. Ez ellen pillanatnyilag Jsemmit sem tehetünk... Azaz b valamit mégis. A vasútnak * van lökésmérő műszere, azzal nicellene kikísérletezni, hogy a •kocsik összeütődéséből szár- »mazó lökés nagyobb-e a megengedettnél.- E kikísérletezés- »sel és az azt követő rendel- J kezéssel előbbre juthatnánk... A „f5 bűnös”; 9 Szeged és Szolnok * A legtöbb szállítmány e két városból érkezik. S tegyük hozzá: a legtöbb hibás szállítmány is! Az itt működő bú„November 2-án 20 db Va- ria-fixasztal érkezett a miskolci 50. számú Bútorboltba a győri Cardo Bútorgyárból. Szállítás közben három asztal összetört, egyet pedig teljesen újból kell furnérozni, annyira megrongálódott,” — olvasom a kár jegyzőkönyvet, amelyet a bútor átvétele előtt vettek fel. Tovább lapozgatok. Ugyancsak Győrből érkezett 10 darab hálószobabútor —r egy sem maradt épen. A kár körülbelül 10 ezer forint. „Rettegünk az őszi csúcsforgalomtól!” — mondja Horváth Rezső, az említett bútorüzlet vezetője. Az év eddigi részében kilencvenezer forint kár keletkezett a szállításokból, de ez a szám az őszi csúcsforgalom következtében, amikor a MÁV-ot a szezonális szállítás is terheli, tovább nő. Panaszkodunk, állandóan csak panaszkodunk, de hiába. Alig akad szállítmány, amely kifogástalan lenne. Naponta körülbelül két vagon árút kellene megjavítanunk, de erre se hely, se kapacitás. Vagontételben és darabáruként érkeznek a bútorok az ország különböző részeiből, raktáraink telve. S még sincs elég bútor! Miért? <1 Közjáték : < A kirakatban tűsarkú cipők, cslzmácskák, papucsok, J csupa női holmi. A kirakat előtt jelenleg senki sem tartóz- 1 kodik. Pár lépés után hirtelen vissza kell fordulni. És íme, j a kirakat előbb még teljesen üres előterén legalább nyolc- 1 tíz ember szorong. Férfiak. Idősebbek is, fiatalabbak is. ' Mindegyik komolyan, határozottan néz egy-egy árcédulát, < még furakodnak is a kirakat üvegéhez, hogy jobban lássák | azt a cipőt, csizmát, amit éppen most akarnak megvenni ! szereltüknek. Az újonnan érkezettek is besorjáznak, a ré- ] gebben ott állók meg el nem mozdulnának a világért sem. ! Hiába! Nem olyan könnyű választani a sok szép lábbeli kö- J zött, és liát senki sem könnyelműsködhet a pénztárcája ro- , vására. De miért tömörülnek annyira? 1 Aztán a tömegből kibontakozik valaki. Egy nő. Csinos 1 nő. Utat kér magának és ellibeg. A következő néhány pilla- < natban pedig a kirakat elől is eltűnik minden férfi. Váll- j rándítva, felhúzott szemöldökkel. Mit bámuljanak azon a 1 nyavalyás kirakaton? (pl) J Megjavították a véredényt Ma már kevesen lepődnek meg azon, hogy egyes emberi szerveket mesterséges „alkatrészekkel” helyettesítenek. Sőt, mi több, az orvosok már kezdenek a szervezet tökéletesítésével foglalkozni és olyan „alkatrészeket” szerelnek a szervezetbe, amelyekkel az ember soha sem rendelkezett. Műtétek után az ereikben gyakran vérrögök képződnek. E vérrögök a vérárammal a szívbe kerülve súlyos bajokat okozhatnak. Ennek megelőzésére amerikai sebészek műtét idején a véna cavába rácsokat kezdtek „beépíteni”. A rácsok beengedik a szívbe a vért, de felfogják a rögöket. — No, láttátok ti is?! Igyekezzetek fiúk, s akinek kedve van, visszafelé jövet csatlakozhat hozzánk. Adunk ruhát, fegyvert. Mutassátok meg ti, fiatalok milyen a jó hazafi.. . A tanyán túl egy szakaszvezető vette át további kalauzolásunkat. Ahogy neki vágtunk a csobaji határnak, csöndesen megjegyezte: — Szegény Balogh Mihály... Jó gyerek volt. Vas megyei... De hát... — S nem szólt tovább. Ballagott mellettünk csöndesen, egészen a csobaji kertek aljáig. Szó nélkül ült később is, figyelemre se méltatva, hogy pihennek a csákányok. Ült, amíg egyszerre csak vijjogva, füst- és porfelhőket okádva öregedni nem kezdtek a csobaji békés, nádtetős házak. .. Minden, ami szép... — Erről nem is igen tudnak a csobajiak. — Nem. Pedig sokszor kikívánkozott már, hogy elmondjam. Balogh Mihálvék a holnapot próbálták megtervezni, maguk elé képzelni. S nem képzelhették el másként jónak, csak ha vége szakad mindannak ami rossz. De kevesen tették ezt ahhoz, hogy Csobaj és utána még száz és száz község, város elkerülje a pusztulást... — Igen ... Jött a három nehéz nap... Érdekes, hogy itt, Csobajon nem akad ember, aki pontosan, dátumszerűen tudná, melyik nap, mi történt... Akkoriban naptár nélkül éltünk. Hiszen ami kis községben ritkaság; nálunk utcai harcok voltak. Egyik házban még a tegnap tartotta magát, s szemben már a holnap. Három napig talán csobaji ember se járt az utcán... A határban még mostanában is acélszilánkokon csikordul az ekevasi ha mélyebben forgatjuk a földet... — Dea szilánkokat ma már mosolygó érdeklődéssel veszik kézbe, majd dobják el az emberek ... — Az idén, sajnos, sokat ártott az aszály. De nincs ok panaszra. A százötven hold csemegeszőlő, a Csobaji Tiszavi- déke Tsz mai híressége már meghozta első gyümölcsét. Persze, még jobb lenne a kedv, ha több lenne, mint van... Mert az ember mindig szebbre és jobbra vágyik. Még szebb, több új házra, ruhára, motorra, autóra, televízióra... De végső soron azt mondjuk: „ma nem sikerült. Talán majd jövőre!” Mert dolgozni sepld nem sajnál itt, nálunk, azért, hogy meglegyen a több... Motorzúgás, fékcsikorgás... Megjött a négyórás buszjárat Tokaj felől. Sokan szállnak le róla. Azután tovarobog a busz, és megint csöndes a környék, az utca... — Sokan még kint vannak a határban. Az utolsó őszi „simításokat” végzik. Mert a java munka már a hátuk mögött van. De azért még tarthatná magát néhány napig a jó idő... Nézünk a Tisza irányába. Hallgatjuk a csöndet.. . A legcsendesebb évszak valóban az ősz... A tavasz muzsikál, a nyár harsog, az ősz meg csak suttog. Ahogy zizegve hullanak lefelé a falevelek, s az élet rövid pihenőre visszabújik a földbe. . . S mindig, mindenütt ilyen csöndes az ősz. ha esztelenül fel nem riasztják olyan eszüket vesztett emberek, akik nem az életet, hanem a halált keresik... Csobaj, 1964. november Barcsa Sámlnr
