Észak-Magyarország, 1964. november (20. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-14 / 267. szám

2 ESZAKMAGYARORSZAG Szombat, 1864. november 14.’ VIhares tüntetéseb Japánban amerikai atom-tengeralattjárók látogatás® miatt Ä dél-japáni Sasebo kikötő­je, ahol csütörtökön többezren tüntettek a Sea Dragon (Ten­geri Sárkány) amerikai atom- tengeralattjáró érkezése el­len, pénteken ismét heves megmozdulások, színtere volt. Pénteken délután Saseboban folytatódtak a tüntetések. A kora délutáni órákban — az AP jelentése szerint — mint­egy kétezer szocinlis’a felvo­nuló érkezett a haditengeré­szeti támaszpont bejárata elé; Soraikban ott voltak a Zenga- kuren diákszervezet tagjai is. A szocialisták ugyanis nem teljesítették a rendőrségnek azt a követelését, hogy ne vál­laljanak semmiféle közössé­get a Zengakuren-szervezettel. A TASZSZ tudósítójának becslése szerint a pénteki megmozduláson kétszer any- nyian vettek részt, mint a csütörtökiben. Kétszáznegyvenhét szocia­lista japán tudós nyilatkozat­ban tiltakozott pénteken az el­len, hogy amerikai atom-ten- geralattjárók érkeznek japán kikötőkbe. YJííson a washingtoni út elolt Chequersben, a mindenkori brit minisztereinek vidéki re­zidenciáján a jövő hét végén Harold Wilson elnökletével három napos tanácskozásra ülnek össze a szigetország „nemzetközi és katonai hely­Nassser: Egyiptom o szoc:8lizmas Étiét választotta Mint már jelentettük, Nesz- szer elnök az EAK nemzetgyű­lése új ülésszakának megnyi­tó ülésén csütörtökön beszé­det mondott. Beszédében rész­letesen elemezte az Egyesült Arab Köztársaság bel- és kül­politikáját. Kijelentette, hogy az EAK külpolitikájával a nemzetközi problémák békés rendezésé­hez kíván hozzájárulni. Nasszer elnök köszönetét mondott a Szovjetunió se­gítségéért az asszuáni gát megteremtésében. Különösen kiemelte, hogy változatlanul fennmaradnak a Szovjetunió és az Egyesült Arab Köztár­saság jó kapcsolatai. • Az EAK belső helyzetének jellemzésére áttérve, Nasszer elnök kijelentette: Egyiptom népe a szocializ­mus útját választotta. A nép w véget vetett a feudalizmusnak, de az országban még vannak kapitalisták és reakciós ele­mek. A kormány továbbra is nagy figyelmet fordít az álla­mi szektor fejlesztésére és a dolgozók életszínvonalának emelésére. zetének átfogó felülvizsgálá­sában” közvetlenül érintett mi­niszterek, katonai vezetők és tanácsadók. Angol hivatalos körök ma­gyarázata szerint Wilson és Johnson találkozóját London kérésére hozták legalább egy hónappal előbbre (dec. 7.) a tervezettnél. Jól tájékozott po­litikai körökben azonban nyílt titok, hogy Washington sürget­te a találkozót. Az amerikai kormány ugyanis azt akarja, hogy a két angolszász hata­lom — hosszúra nyúlt válasz­tási „polgárháborújukat” le­zárva — ismét közös erővel lépjen f°l az atlanti táborban, mielőtt Párizs és Bonn újabb alkura léphetne a hátuk mö­gött. A kongói szabadságharcosok hősiesen küzdenek a túlerővel szemben A kongói felszabadítási moz­galom katonái elkeseredett harcot vívnak a kitűnő ame­rikai és belga fegyverekkel el­látott leopoldvillei kormány­csapatok és a fehér zsoldosok ellen — jelenti a TASZSZ Pá­rizsból. A felkelők, akiket B— 26 és T—28 típusú amerikai bombavető repülőgépek sza­kadatlanul rakétalövedékekkel támadnak, az utóbbi napok­ban kénytelenek voltak fel­adni több stratégiai fontossá­gú helységet. A felkelők nehéz helyzet­ben vannak; súlyos élelmi­szer- és gyógyszerhiánnyal küszködnek, nincs elég fegy­verük és lőszerük. Nyugati távirati irodák leg­újabb jeléntéseikben arról számolnak be, hogy a kor­mánycsapatok egyik előrenyo­muló oszlopa egészen megkö­zelítette Stanleyvillet. Az AFP arról tudósít Elisabethvilleből, hogy a kormánycsapatok elő­őrsei a Kongó folyó balpartján tíz kilométernyire vannak a várostól. A budapesti katonai bíróság pénteken tárgyalta Tófalvi Já­nos gépkocsivezető, vecsési la­kos kémkedési bűnperét. Tó­falvi János 1962 tavaszán a Német Szövetségi Köztársa­ságba utazott, hogy nővérét, Stász Jánosnét meglátogassa. Itt a nyugatnémet hírszolgálat Szeret, nem szeret. ügynökei rávették, hogy álljon a nyugatnémet kémszervezet szolgálatába. Tófalvi János vállalkozott a kémtevékenységre és Mün­chenben egy szállodában el­méleti oktatásban részesítet­ték. Tófalvi János május 26-án tért vissza Magyarországra és nyomban megkezdte a kém- megbízatás teljesítését. Négy alkalommal küldött jelentést titkosírással megbízóinak. A jelentéseket fedő szöveget tar­talmazó .levélben juttatta el a megadott címekre. A leveleket nem a maga neve alatt írta, hanem idegen , név alatt. Tófalvi János ■ megbízóitól ugyancsak titkosírással kapott kémutasításokat képes levele­ző-lapokon. Ezeken a bélyeg felragasztásának módja utalt arra, hogy újabb tudnivalókat közölnek vele a sorok között titkosírással. Ezenkívül kém­utasítást hozott részére nővé­re, Stász Jánosné 1963. nyarán, amikor Magyarországon járt. Nővérének leánya, Bayer Jó- zsefné és férje ez év márciu­sában Magyarországra látoga­tott, s ők Tófalvi János részé­re egy összesített kémutasí­tást hoztak, a beszervezésekor kapott utasításhoz hasonlóan, zsebtükörbe rejtve. A kémkedés útjára lépett gépkocsivezető nem elégedett meg azzal, hogy saját maga gyűjtsön adatokat, hanem más úton is igyekezett ilyenekhez hozzájutni. Ez év márciusá­ban egy vasárnap Cegléden meglátogatta régi ismerősét, egy főhadnagyot, akivel ko­rábbi munkahelyén, a Konzerv és Húsipari Szállítási Válla­latnál együtt dolgozott. Rá akarta venni, hogy szolgál­tasson részére adatokat az ala­kulatról, amelynél szolgál, s elhelyezéséről. Egyúttal kilá­tásba helyezte, hogy egy-egy ilyen „segítségért” 100 már­kát, illetve 1000 forintot fizet a főhadnagynak. Azonban rosszul számított, mert isme­rősé” nem állt rá az alkura, s kötelességét teljesítve, felette­se tudomáséra hozta, mit akart tőle. Tófalvi, s a törvény elő­írásai szerint feljelentést tett ellene. A bíróság a tárgyaláson több tanút hallgatott ki, közöttük a kémkedési bűncselekményt le­leplező főhadnagyot és dr. Bé­kés Imre egyetemi adjunktust, akinek nevét használta levele­zéseinél Tófalvi János. A katonai bíróság bűnösnek mondta *ki Tófalvi-Jánost ál­lamtitok tekintetében és rend­szeresen elkövetett kémkedés­ben, továbbá lőfegyverrel va­ló visszaélésben és halmazati büntetésül 11 évi szabadság- vesztésre és teljes vagyonel­kobzásra ítélte, ezenkívül 10 évre eltiltotta a közügyek gya­korlásától. Az ítéletet az ügyész tudomásul vette, az el­ítélt védője enyhítésért fel­lebbezett. Miket! György: LEFU x. P alánkai sértődött arc­cal, méltóságteljesen kivonult a szobából. — No, ezt jól elin­téztem — nézett utá­na ä Vegyész. — Szereztem magamnak egy ellenséget... A lány odabújt hozzá: — Örülsz, hogy meglett? — Nagyon kérlek, máskor ne nyúlj az asztalomhoz... Egyáltalán, semmi keresniva­lód a laboratóriumban ... „Milyen érdekes — morfon­dírozott magában. — Palán- kainál ugyanazok a tünetek léptek fel, mint a Lefu 156-os gáznál ... Pontosan ugyanazok voltak a tünetek .. Ki érti ezt? Lelkiismeretfurdalás, gáz nélkül? Érthetetlen, teljesen érthetetlen ...” — Cicu, csókolj meg, és ne haragudj... Szórakozottan megcsókolta a lányt, aki a nyakába csimpasz­kodott. — Nagyon kellemetlen hely­zetbe hoztál... És most kér­tek. engedj el, meccsjegyem van ... — Nem engedlek. Addig nem engedlek el, amíg meg nem ígéred, hogy még ezen a héten beadod a válópert! — Majd még beszélünk ró­la ••. — Mikor? — Majd, most nem érek rá. — Sohasem érsz rá, mindig ebben a büdös laboratórium­ban csücsülsz ... Egy kicsit velem is törődhetnél..; — Engedj el! — Költözz el hazulról..; Gyere hozzám lakni ... — Ezt nem lehet csak úgy... Nem hagyhatok ott csapot-pa- pot... Ehhez idő kell... — Meddig várjak még? örökké csak várjak? — kiál­totta Hédiké, és ellökte magá­tól a férfit. — Csendesebben, minden szó kihallatszik ... Most fejez­zük be a beszélgetést. Este majd elmegyek hozzád és min­dent megbeszélünk. — Hiába jössz — fordult el a lány. — Nem leszek otthon. Sem ma este, sem máskor. Vé­geztünk egymással! ügy lát­szik, én csak arra vagyok jó, hogy... — De szivecském! — Az igazgató úr kegyeske­dik néha feljönni hozzám —• sikoltotta Hédiké szikrázó szemmel. Arcán vörös foltok jelentek meg. — Nagyon kérlek, ne kia­bálj! — Miért ne kiabáljak? Félsz, hogy megtudják itt az intézet­ben, hogy a szeretőd vagyok? Úgy is tudja mindenki, csak tapintatosak... — Hédiké, figyelj rám! — Hónapok óta ígérgeted, hogy elválsz a feleségedtől... „Milyen haragosan néz rám. De ez már nem is harag. Ez gyűlölet. Ilyennek még nem is láttam ezt a lányt.” — Minden szavad hazugság! Te kihasználtál engem! Elvet­ted az ártatlanságomat! „Ez már azért túlzás!” — fu­tott át a férfi agyán, aztán egy gyors mozdulattal felkap­ta az asztalon heverő második számú Lefu 156-os palackot, letépte a kupakját és a lány orra alá dugta. A gáz süvítve futott ki a pa­lackból. * A Lefu 156. hatására egy laboráns jelent­kezett az intézet gondnokságán és be­vallotta, hogy nemré­giben másfél liter alkoholt vitt ki az épületből, egy futball- labdában. Ugyancsak az intézetben, egy gépírónő nekilátott a hat­hónapos restancia feldolgozá­sának. A szakácsnő visszatette a hűtőszekrénybe azt a három kiló disznóhúst, amelyet el akart vinni a családjának, va­csorára. Egy légyottra igyekvő férjes asszony hirtelen megállt az utcán, és elindult visszafelé, haza, az otthonába. Az 567/765-ös autóbusz ve­zetője visszament a megállóba, mert néhány utas nem tudott felszállni. I. A. Á„ az ismert költő le­velet írt önmagának: „Kedves barátom! Verseid tehetséget árulnak el, de még sokat kell tanulnod, sokat kell fejlődnöd. Olvasgassál Petőfit, Aranyt, József Attilát, Radnótit, talán akkor lesz belőled valami. Szeretettel üdvözöl: I. A. A.” Egy minőségi ellenőr meg­mondta a főnökének, hogy 1500 darab harmadosztályú árut el­ső osztályúnak minősített. P. L„ akinek jó állása és nagyon magas fizetése van, felkereste az édesanyját és megkérdezte: „Nincs szüksé­ged valamire?”. Z. B„ kritikus, felszólalt egy irodalmi összejövetelen. Töre­delmesen bevallotta, hogy Courts-Mahler a kedvenc író­ja. És mi történt a laboratóri­umban? A vegyész — bár jócskán szippantott a gázból — nem érzett semmit. „Úgy látszik, immunis lettem s..” Benedek Miklós Kémkedésért I! évi szabadságvesztés Műw&SÖdés és propa&tä&tida ző nagyrészt hiányzik zene} propagandánkból. Sajnálatos, hogy az ifjúsági koncertekre történő bérletes szervezés sert» alapos, meggyőző propaganda eredményeként, hanem szinte* „hivatalból” történik. Nem használjuk ki Miskolcon elég­gé a lehetőségeket. A Miskolci Szimfonikus Zenekar munká­ját is jobban igénybe lehetné venni az egyes szerveknek, és például a szakszervezeti szék­ház nagyszerű színháztermét is jobban fel lehetne használ­ni zenei rendezvényekre. A múzeumok, kiállítások propagandája változó. Egy-egy országos jel-i legű kiállítás alkalmával meg­jelennek az utcákon az ízlé­ses kivitelű plakátok, amelyek felhívják a figyelmet a ren­dezvényekre, de az állandó jellegű kiállításokról, a múze­umban látható értékekrőlt megfelelő propaganda hiján, igen kevesen tudnak. Itt is a személyes kapcsolaton alapuló propaganda hiánya jelentke­zik elsősorban. Jóllehet, a mú­zeumban rendszeresen van­nak tartalmas előadások, (saj­nos, igen szűkkörű érdeklődés mellett), az élő kapcsolat mégsem elég. Nem elég a kap­csolat a képzőművészeti élet­ben. Számos országos nevű képzőművész él Miskolcon, akiknek legfeljebb, ha a nevét ismeri a nagyközönség, mun­kásságát már nem, így a tár­lataira hívó plakátok sem pó­tolhatják az egészségesebb propagandát. Változó a könyvtárak pro­pagandája is. Vannak helysé­gek, ahol a könyvtár rendkí­vül széles reklámmal dolgo­zik, mint például Kazincbar­cikán, és ott az eredmény meg is mutatkozik. Máshol tartóz­kodó a könyvtári propaganda.’ Jóllehet gyakoriak az író—ol­vasó találkozók, könyvkiállí- tások, mégis, a megye össz­egészét tekintve, fokozni kel­lene azt a vizuális és auditív propagandát, amellyel a kö- zöriség figyelmét a könyvtár felé próbáljuk fordítani. Sajnálatosan kevés, elenyé­sző az ismeretterjesztő jellegű rendezvények, szakköri mun­kák propagandája. A csoma­goló, vagy raizpapírra festett betűk nem kielégítőek, nem korsze­rűek, de kevés eredményt is hoznak. És ez már szorosan hozzákapcsolódik a művelődé­si házak, otthonok, műkedve­lő együttesek propagandájá­hoz is, amelyeknél az esetek igen nagy százalékában az anyagi okok jelentkeznek gát­ló tényezőként. Mindezeken túl azonban, e területen is ke­vés az élő propaganda, sok a (megszokott és már hatástalan >sablon. Azonban jónéhány mű- i velődési házban keresik már \a népművelés új útjainak ku- j tatásával együtt a jó propa­ganda új módozatait is. | A művelődés lehetőségeinek j közkinccsé tétele feltétlenül •megkívánja, hogy újabb és tújabb közönségezreket nyer- fjünk meg a kultúrának, hoz- Jzuk közelebb a közművelő- (dést az emberekhez. Ehhez Jpedig elengedhetetlenül szük- »séges a jól szervezett, kultu- Jrált, ízléses, magasszínvonalú h propsssnclci. Hédikére viszont nagyon is hatott a gáz. Felébredt a lel­kiismerete. Zokogva a fejét verdeste: — Ó, én ostoba liba! El­mulasztottam egy nagy lehe­tőséget! Már rég a feleséged lehettem volna, ha egy kicsit rámenősebb vagyok! Zimányi tátott szájjal hall­gatta. — Sokkal rámenősebbnek kellett volna lennem... Most látom csak, hogy milyen hü­lye voltam ... Hülye! Hülye! Hülye! Tekintettel voltam a feleségedre, a családodra .. . Nem kellett volna ... Most már tudom, hogy hibáztam: nem kellett volna ... A férfi mondani akart vala­mit, de csak hápogni tudott. H a tudnád, mekkora lelkiismeretfurda- lásom van! Egy ilyen príma alkal­mat elszalasztani! Sohasem bocsátom meg ma­gamnak. .. Ha nem várok any- nyi ideig, ma már rég Zimányi Oltóné lehetnék... Lenne pén­zem, villám és akkor utazhat­nék külföldre, amikor akarok. Megszakad a szivem, ha erre gondolok... (Folytatjuk.) a \ Bal! elindult i Nyugaí-ílémetországba % Ball amerikai külügyminisz« Jterhelyettes pénteken elindult! • nyugat-németországi tanácsko­»zásaira. Ball Nyugat-Berlin- sben résztvesz az úgynevezett »Német—Amerikai Társaság J gyűlésén és találkozik Willy JBrandt-tal is. Hétfőn az ame- Jrikai külügyminiszterhelyettes »Schröder nyügafhémet külügy­iminiszterrel, majd Erhard Jkancellárral folytat megbeszé­• léseket. A közelmúltban szűkkörű megbeszélésen vettünk részt a Diósgyőri Vasas Bartók Béla Művelődési Házban: miként, milyen hatásosabb módszerek­kel lehetne ráirányítani a nagyközönség, a tömegek fi­gyelmét még jobban a műve­lődési ház munkájára. Mindez persze nemcsak az említett művelődési intéz­ménynek problémája, hanem jelentkezik művelődési életünk csaknem minden területén. Érdemes megnéznünk, miként áll egymás mellett a művelő­désügy és a propaganda? Említsük elsőként az igen nagy tömegeket vonzó film- művészetet. A mozik, illetve a filmek propagandája nem egységes. Míg az egyes filmekhez kiadott központi plakátok többé-kevésbé hatá­sosak, érdeklődést keltő az előzetes filmösszeállítás, a filmnek film útján történő propagálása, a helyi propa­ganda kevésnek, szegényesnek mutatkozik. Természetesen a filmek propagandája nem szo­rítkozhat csak a plakátra. A gyakorlati életben azonban a filmművészet propagálásában csaknem kizárólagos szerep jut a reklámnak. A propagan­da nemesebb formáinak je­lentkezése: a filmművészeti is­meretterjesztés, ankétok szer­vezése, felvilágosítás, tájékoz­tató előadások tartása, a nem pusztán jegyeladásra szorítko­zó közönségszervezés — bi­zony még igen kevés. Nagy előrelépést jelent a filmmű­vészet propagandájában, hogy egyes alkotások ősbemutatóját Miskolcon tartják meg, jóval a nagyközönségnek történő ve­títés előtt, és a film alkotói­nak jelenlétében ankéton vi­tatják meg a látottakat. A Miskolci Nemzeti Színház propagandája igen sokoldalú, felfelé ívelő tendenciát mutat. A sokszínű és sokféle eszköz­zel ható reklám eredményei a nemrég indult színházi évad­ban kezdenek gyümölcsözni. De a színház propagandájához tartóznak a művész-tnJ'áIkozók a nézők egyes csoportjaival, a személyes kapcsolatok legkülönbözőbb formái, szín­házon kívüli szereplések, kö­zönség csoportokkal folytatott megbeszélések, ankétok, az Ifjúsági Színházban történő nevelés, és még a színházak és tagjainak egy sor egyéb olyan találkozása a közönséggel, amely alkalmas az érdeklő­dés felkeltésére, fokozására, ébrentartására. Zenei propagandánk igen szegényes. A döntő szerep itt is az egyhangú plakátoknak jut. Talán csak a Zeneművé­szeti Szakiskola szülői munka- közössége által rendezett kon­certeknél kap nagyobb szere­pet a személyes kapcsolat, egyebekben ez a fontos ténye-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom