Észak-Magyarország, 1964. november (20. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-24 / 275. szám
A J Világ proletáriai, egyesüljelek! A „lelßfek” őszié!igozása mmmsrn A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XX. évfolyam, 275. szám Ara; 50 fillér Kedd, 1984. november 24. Személy szériát A z ember énjét korlátozó érzések egyike, amikor zt hiszi, hogy harcának nincs értelme, egyéni cselekvésének nincs jelentősége. A háborútól való félelem ülepszik így a társadalmilag magányos, tájékozódásra képtelen emberre. Számára a nemzetközi események egyik-másik híre olybá teszi a világot, mintha kiismerhetetlen, hánykolódó tenger lenne, amelyen hol megpillanthatja, hol pedig szem elől veszti a horizontot: egyszer bizakodik, máskor sötéten lát. Az egyéntől független erők játékának fogja fel a béke ügyét. Mások egyszerűen úgy tesznek, mintha nem akarnának tudni azokról a kérdésekről, amelyek minden embert érintenek. Diákkorom latin olvasókönyvéből még ma is emlékszem egy képre: Marcus Claudius Marcellus torzonborz zsoldosai betörnek Syracusába, és lekaszabolják a tudós Archimedesi. A bölcs egy széken ül, előtte homokba rajzolt geometriai ábrák, s ő szemrehányó hangon feddi a lesújtani készülő katonákat: „ne zavarjátok köreimet”. Gyermekész- szel felfogva a rajz értelmét, Archimedes annyira eltemetkezett a geometria és a bölcselkedés mélységeibe, hogy ügyet se vetett a körülötte dúló veszedelemre. Már felette villogott a kard, de a tudós talán úgy vélte; nem eshet bántódása annak, aki nem akar tudni a zaklatott világról. S okkal később jutott eszembe, hogy a legenda is, a magyarázat is hamis: Archimedesi lekaszabolták a hódítók, és széttaposták ábráit, mit se törődtek a görög bölcs lelki nagyságával, tudo- mányszeretetével. Amikor sok év után ismét eszembe jutott a gyermekded rajz és a jámbor legenda, akkor már szörnyű sorsokat láttam beteljesedni. Láttam embereket, akiket bomba ölt meg, vagy golyó. Láttam elfogott menekülőket, akiket fasiszta csizma taposott össze, vagy gumibot ütlegelt. Ismertem másokat, akiket családjuktól tépett el az erőszak, vagy a családjukat ragadta el a háború. Köztük olyanokat is, akik szentül hittek a hamis legendában, hogy el lehet rejtőzni, be lehet zárkózni a művészetbe, a tudományba, vagy egyszerűen a munkába a háborús világ elől. Láttam embereket, akik amikor az éter egyre rémesebb híreket hordozott hullámain, amikor a mozik vásznain nem romantikus kalandok. peregtek, hanem tankok bőgtek, bombák zuhogtak, az újságok szívszorító címbetűkkel jelentek meg, elcsukták a rádiót, vagy félre fordultak az újságosbódék előtt. Mentették, vagy menteni vélték — miként Babits Mihály írta egyik versében — „lelkűk bús kincseit és összeköpdösött szentségeit, a szent hűvös falak között”. S ki mondaná meg, hogy közülük hánynak taposott köreibe a barbár, hányán maradtak az utak szélén, a frontok aknamezőin. Milyen keserves áldozatokkal is kellett némelyeknek megtanulniuk, hogy a háború ellen nem lehet sem legendákra, se ábrándokra bíznunk magunkat. Hogy nincs se „kör”, se pince, amelybe bezárkózva elkülönítene bennünket attól a harctól, amely a békéért folyik. A mai kornak nagy felismerése nemcsak az atomenergia titka, nemcsak a kozmosz kapuinak kilárulása, nemcsak a gondolkodó gépek, hanem mindenekelőtt az: van reális erő, amelyet szembe szegezhetünk a háborúval. Az ember, aki korunk technikai csodáit létrehozta, le is tudja fogni azt a kezet, amely az atombomba után kapkod. Továbbá: aktív cselekedettel lehet csak elűzni korunk árnyait, s a béke sorsa potenciális értelemben ma nemcsak a kormányok, hanem a népek kezében van. S " m amikor erőink növeléséről beszélünk, ma sem csupán azokat látjuk, akik felismerték, miként szabadíthatják meg önmagukat a bizonytalanság és a passzivitás gyötrő érzéseitől. Nemcsak azokat vesszük számba, akik tudják, hogy összefogással, a szocialista társadalom anyagiszellemi képességeinek növelésével kell harcolnunk. Gondolunk azokra az ezrekre is, akik bizonytalanságuk, tájékozatlanságuk folytán nem bíznak az egyén hozzájárulásában, nem értik e hozzájárulás módját: azt, hogy az erő végül is az egyéni cselekedetek láncolatából fakad, hogy ő is felelős a jövő alakulásáért. Sajnos, még ma is vélekednek úgy: jobb nem olvasni újságot, nem figyelni a híreket, s akkor távol tarthatja magát a világ nyugtalanságaitól. Tudják, hogy a háborús gócok veszélyesek, s az imperialista „kis háborúk”, a gyarmatosítás új, kifinomult módszerei, a korrupt, népellenes kormányok tőr és köpeny diplomáciáival való támogatása, a szédületes profitot hozó fegyverkezési hajsza, az atomfegyverek elterjesztése, a na- nionalista ellentétek felszítása mind, mind a nagy háború parazsát élesztgetik. Mégis inkább befogják a fülüket és becsukják a szemüket a tények előtt. Az ő felrázásuk, s bekapcsolásuk a cselekvő emberek körébe ezért egyike ma a legsürgetőbb feladatoknak. A békeharc: eszméltetés. Eszméltetés a felelősségre családunk, hazánk, a szocialista tábor országai, az emberiség iránt. Eszméltetés a reális valóságra, amely sokkal inkább, mint valaha, a béke és a haladás erőinek kedvez. És eszméltetés a kötelességekre, amelyeknek hűséges és lelki- ismeretes teljesítése teszi egységessé és szilárddá társadalmunkat, hogy kellő erkölcsi súllyal és méltósággal vegyen részt a népek békefáradozásaiban. Nem abban a vulgáris értelemben szólít cselekedetekre a béke védelme, amelyben egy időben használták, hogy még az ócskavasgyűjtést is „békeharcnak” mondták. A szellemben, a munkában, a társadalmi magatartásban együttesen kifejeződő törekvést semmiképpen nem lehet ilyen röghöz tapadó, primitív képben összefoglalni. Hanem abban az értelemben, hogy az egyén felelőssége a békéért nem különülhet el az egyébként! társadalmi kötelezettségeitől; egy küzdőtéren kell harcoini az egyikért és a másikért is. A zok, akikről tudjuk, ma még passzívan hagyják, hogy a háború árnyéka lelkűkre ülepedjék, többségükben nem közömbösek. Nem hihetjük, hogy a szocializmus, a béke, a jövő közömbös lenne számukra. Természetesen vannak önzők, vagy szűklátó- körűek, akik csupán önmagukra gondolnak. De a többségük nem ilyen, s ha segítünk nekik az összefüggések meglátásában, akkor bennük is, személy szerint mindenkiben győz a felismerés, hogy a közös jövőért vívott küzdelem nélkül nem lehet biztosítani az egyéni boldogságot, az egyén felelősségének felkeltése nélkül nem lehet erősíteni a békét. Rózsa László Csehszlovák pártmunkásküldöííség érkezeit hazái!fiba A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására — Michal Pecho-nak, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága osztályvezetőjének vezetésével — hétfőn csehszlovák pártmunkásküldöttség érkezett hazánkba. í! Jtipszfáv Kommunisták »elsépÉ Vili. fíoiipssnisáí Écemkrtó tarifán Joszip Broz Titonak, a JKSZ főtitkárának elnökletével a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottságának végrehajtó bizottsága november 23-án Belgrádban ülést tartott. Az ülésen megvizsgálták .a Hazaérkezett 1 a Szovjetunóból a magvar igazságügyi küldöttség Hétfőn hazaérkezett a Szovjetunióból a magyar igazságügyi küldöttség, amely dr. Nezvál Ferenc igazságügyminiszter vezetésével a szovjet igazságügyi szervek munkáját tanulmányozta. Befejeződött a^szavazás Olaszországban Hétfőn délután (két órakor Olaszországban szerte bezárták a szavazóhelyiségeket és ezzel véget értek a községtanácsi választások. A 33 millió szavazó jogosultnak mintegy 90 százaléka járult az urnák elé. A hivatalos eredmények csak kedden, esetleg csupán szerdán reggel válnak ismeretessé. Magyar építésügyi küldöttség utazott Berlinbe Dr. Trautmann Rezső építésügyi miniszter vezetésével hétfőn reggel magyar építésügyi küldöttség utazott Berlinbe a KGST építésügyi állandó bizottságának ülésére. JKSZ szervezeti szabályzatának módosítását és a JKSZ VIII. kongresszusának előkészületeit. Elhatározták, hogy a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének VIII. kongresszusa 1964. december 7-én, délelőtt 9 órakor kezdi meg munkáját a szakszervezetek székhazának nagytermében Belgrádban. Tokajban pince múzeumot létesítenek. Papp Miklós tanár, a leendő múzeum egyik leglelkesebb szervezője, az egész megyét felkutatta már a különleges hegyaljai borcimkék után. Gyűjtő munkája eredményesnek bizonyult, értékes cimke-gyüjte.mény- nyel járul hozzá a tokaj-hegyaljai borok múltjának megismertetéséhez. V Foto: Sz. Gy. Kritikus a keif 'zet Kongóban Csőmbe uSüimtíUsma A fehér zsoldosok Stanleyville közelében Csőmbe ultimátummal fordult a kongói hazafiakhoz: azt követelte, hogy Stanleyville egész lakossága, még a kormánycsapatok megérkezése előtt, gyülekezzék, a keleti katonán táborban, azok pedig, akik a fegyveres harcokban a Stanleyville-i hatóságok oldalán részt vettek, tűzzenek mellükre megkülönböztető fehér jelzést. A kongói miniszterelnök azt is követelte Stanleyville népétől, hogy fogja Nasszer ebök tavasszal az NSZK-ba látogat Nasszer, az EAK elnöke elfogadta a nyugatnémet kormány meghívását és hivatalos látogatást tesz Bonnban. A látogatásra előreláthatólag az EAK márciusi elnöki választásai után, de mindenképp a jövő év szeptemberi nyugatnémet választások előtt kerül sor. el számára Christopher Gbe- nyét, a Stanleyville-i szabadkormány elnökét. A kongói kormánycsapatok és Csőmbe fehér zsoldosai a legfrissebb jelentések szerint már néhány órányira megközelítették a szabadságharcosok kezén lévő Stanleyvillc-t. A zsoldos hadak két irányból nyomulnak előre: délről, Kin du felől és a Kongó folyt mentén, nyugati irányból Hétfőn délelőtt maguk mögött hagyták Lobutu helységet is Az előrenyomuló osztagokat a? UPI jelentése szerint ráké tákkal, gépfegyverrel felsze relt amerikai vadászrepülőgépek támogatják. Az özfeég KP Központi Bizottságának plénuma Az Üzbég Kommunista Párt Központi Bizottságának plénuma meghallgatta Sarai Rasi- dovnak, az SZKP Központi Bizottsága elnöksége póttagjának, az Üzbég KP Központi Bizottsága első titkárának beszámolóját és ennek alapján határozatot hozott az ipari és a mezőgazdasági területi párt- szervezetek egyesítéséről. A kolhoz-szovhoz termelési igazgatóságok pártbizottságait kerületi (járási) pártbizottságokká szervezik át. Megszüntetik az iparitermelési (övezeti) pártbizottságokat. A plénumon megállapították. hogy az Üzbég KP Központi Bizottságában felesleges külön irodát fenntartani az ipar, és külön irodát a mező- gazdaság irányítására. A műhely a község határában van.' Körülötte őszbe csavarodó falusi táj — és néhány, most épülő emeletes bérház. Falu és város találkozik itt, a mező- csáti határban. A KISZ-titkárt keresem az üzemben, Krisíon Kálmán szerelő csoportvezetőt. Egy fiatalember mondja: — Az előbb még itt volt, de tudjál:, sokfelé van dolga, nézzék meg a nagycsarnokban. Kalapácsütésektől visszhangzanak a sokszínűre festett falak. A tágas, tiszta csarnokban darabokra szedett traktorok, „kivesézett” teherautók, javításra váró motorok hevernek mindenfelé. Egy dieselnél magas, barna fiú húzza a csavart. Ö Kriston Kálmán, a szerelők csoportvezetője, a műhely KISZ- titkára, a járás egyik küldötte a megyei értekezletre. A többi funkcióját nem is sorolom. Mondom neki, mi járatban vagyok. Olajos arca mosolyra húzódik, s szerényen megjegyzi: — Félek, nem jó lesz a téma, hiszen semmi különöset nem mondhatók magamról. Életem olyan, mint azoké a fiataloké, akik itt dolgoznak velem. S a következő percekben megelevenedik egy 24 esztendős fiatalember életútja. Nyolc évvel ezelőtt került ide. a Mezöcsáti Gépjavító Vállalathoz. Ipari tanulónak. Megismerte a motorszerelés csinját-binját,'aztán, ahogy segédlevelet kapott, összecsomagolt, és elment szerencsét próbálni Pestre. Jó szakmunkás volt, meg a motorokat is szerette., Hamar elhelyezkedett. Egy nagy garázsba került szerelőnek, Kálmán, a küldőit Délelőtt dolgozott, délutánonként pedig, meg este „kóstolgatta” a pesti életet. Aztán néha-néha hazarándult Csát- ra. Meglátogatta szüleit, korábbi munkahelyét, beszélgetett a fiúkkal. A műhelyben, ahol beszélgetünk, két dolog tűnik szembe. Az egyik: rendkívül sok fiatalember dolgozik itt. A másik: nem annyira a kisüzem, mint inkább a korszerű ipar ismérvei találhatók meg a műhelyben. Formájában és tartalmában egyaránt. — Eleinte elég ritkán jöttem haza. Később mind gyakrabban. Közben láttam, hogy szüleim jobban szeretnék, ha otthon dolgoznék. Meg a gépállomás vezetője is elejtett ilyen megjegyzéseket. Elgondolkozik, s így folytatja: — Nem volt nekem Pesten semmi bajom. Elég jól kerestem, sokat tanultam, lakás is volt, barátok is adódtak ... — Fjgyszóval visszajöttem! elégedett munkaLáttam rajta. helyével. Azt tartja, hogy lehetősége van a tanultak hasznosítására, ismereteinek gyarapítására. A próbaterem falán lévő táblázatok már az ő találékonyságát dicsérik. Beiratkozott, a mezőtúri Mezőgazdasági Gépészeti Technikumba, s szorgalmasan tanul. Egy éve megválasztották KISZ-tít; kárnak, ősszel ismét őrá szavazott a tagság. — Most erősödik nálunk is a KISZ —■ mondja. — Amikor idekerültem, csak 16 tagja volt az alapszervezetnek, manapság pedig 36-an vagyunk. Ifjúsági brigádokat alakítunk. Mert igy jobban megy a termelés. Meg a szervezeti élet is más. Sokat foglalkozunk as ipari tanulókkal, és jut idő a társadalmi munkára is. Az udvar parkosítása már az ő kezüket és ízlésüket dicséri. Meg az a traktor is, amelyet ócskavasból raktak össze, s mintegy szimbólumként a műhely előtt lévő park közepére állítottak. Valaki megjegyzi mellettünk: mást is csináltunk volna, de nem mindenkinek tetszett a kiszesek kezdeményezése... A főmérnök elvtárs példázd... Nehéz megérteni, hogy miért húzódozott a fiatalok kezdeményezéseitől. Szélesedik a gyűrű körülöttünk. Mások is hozzátesznek egy-egy mozaikot a portréhoz. Újabb kérdések, vélemények kerekítik a Kriston Kálmánról alkotott képet. A nyári nagy munka, az aratás ideji helytállás, a fürdő építés, a kombájno- sok versenyeinek szervezése, segítése, és még sok más. részletezésére most nem futja időnkből. Alacsony De erek fiú lép hozzánk és szinte szemrehányóan mondja a KTSZ-Htkárnak: — Gyere már Kálmán, mert megálltunk a munkával. Nem tudjuk kiemelni a motorból a..'. És Kálmán mosolyogva engedelmeskedik. Audoviü
