Észak-Magyarország, 1964. november (20. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-22 / 274. szám
Világ proletárjai, egyesüli'etekl A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPOSA XX. évfolyam, 214. szám Ara: 80 fillér Vasárnap, 1964. november 22. Gyakorlati oktatáson Felavatták a Dna új ékességét Kádár János elvtávs adia át rendeltetésének as ErzsébetdsIdai — Szombaton délután megindult a forgalom 1964. november 21-én tízezreit várták Budán és Pesten a liídavatás ünnepi perest, s a legszebb kilátón, a Gellérthegyen ezrek és ezrek figyelték az ünnepséget. Fél 2 óra körül a pesti hídfő és közvetlen környékén mintegy ötezer meghívott vendég várakozott, zömmel azok, akik az Brzsébet-híd építésénél, a hídszerkezetek gyártásánál közreműködtek. Néhány perccel 2 óra előtt megérkeztek a párt és a kormány vezetői. A hídavató ünnepségen megjelent Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Fock Jenő, Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Ajtai Miklós, Brutyó János, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagjai, az Elnöki Tanács, a kormány tagjai, a politikai, a gazdasági, a társadalmi élet számos vezetője, a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője. Pontban 2 órakor felhangzott a Himnusz. Ezt követően a Ganz-MÁVAG Acélhang kórusa. előadta Vass Lajos „Az Erzsébet-híd köszöntése” című szerzeményét. Ezután dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter lépett a mikrofon elé. Dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter üdvözölte Kádár János elvtársat, a párt és a kormány vezetőit, s a megjelent vendégeket, majd a többi között a következőket mondotta: miniszter —, a hid tervezőinek és építőinek, a nagymúltú magyar hidászat mai utódainak: a mérnököknek, technikusoknak és a hídmunkások- nak lelkes, több mint 5 évig tartó fáradozással olyan alkotást sikerült létrehozniuk, amely nemcsak minden szempontból modern, de nemes és méltóságteljes megjelenésével éppúgy megnyeri majd a budapestiek szívét, mint a régi híd a maga korában és méltón díszíti rohamosan szépülő szeretett fővárosunkat. Beszéde végén a miniszter köszönetét mondott mindazoknak az építőipari, ipari és közlekedési dolgozóknak, szakembereknek, vállalatoknak és hatóságoknak, akik, illetőleg amelyek a hídépítés nagy munkájában részt vettek, azt támogatták, segítették. dr. Csanádi Gförgy közlekedés- és postaügyi miniszter beszéde —. Uj híd avatása mindig nagyszerű, felemelő pillanat. A híd nemcsak egyike a legszebb műszaki alkotásoknak, példája a természetet legyőző ember diadalmas .munkájának, de a legnagyszerűbb szimbóluma is az emberek egymásrautaltságának. Az új híd, amely város- és országrészeket kapcsol össze, új ütőere a forgalomnak, új forrása a fejlődésnek és gazdagítja, szebbé és kényelmesebbé teszi az életét mindazoknak, akik számára épült. — Nekünk azonban, akik ma összegyűltünk az újjáépített Erzsébet-híd, a mi új, nagyszerű szocialista alkotásunk átadására, különösen okunk van az elfogódottságra. Az új Erzsébet-híd nemcsak szeretett Budapestünk új dísze, a város és az ország szívében épült hatalmas létesítmény, de felépítésével az utolsó gyászos emléke tűnt el fővárosunkból a második világháború esztelen hídrombo- lasainak. Nem csekély időnek: két évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy Budapest valamennyi elpusztult szép hídjút újra felépíthessük. — Az újjáépítés hősi küzdelmei — mondotta a továbbiakban —, a szocializmus gazdasági bázisát jelentő nagy létesítmények megvalósítása után ma — pártunk és kormányunk helyes gazdaságpolitikájának eredményeként — országunk szellemi és anyagi erőit jórészt olyan alkotásokra fordítjuk, amelyek népünk életét közvetlenül teszik szebbé, könnyebbé, kulturáltabbá. Ezek sorában kiemelkedő alkotás az híd. Úgy vélem ~ új Erzsébct- niondotta a Budapest közönsége nevében Sarlós István, a Fővárosi Tanács vb-elnöke vette át az új Erzsébet-hidat, aki rövid beszédet mondott, majd felkérte Kádár János elvtársat, hogy a forgalom számára nyissa meg a hidat (Nagy taps.j Kádár íáiras elvtárs nyilatkozata Ezután Kádár János a nemzeti színű zárószalaghoz lépett. Egy kis gimnazista leányka nyújtotta- ál neki az ollót a szalag átvágására. 14 óra 20 perc. A zárószalag ünnepélyes átvágásával megnyílt az új híd. Kádár János, dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter és Sarlós István, a Fővárosi Tanács vb-el- nökének társaságában a vendégsereg élén elindult Buda felé az új hídon. A lcandellá- berek lámpái szórták a fényt, szél lobogtatta a nemzetiszínű és vörös lobogókat: A Gellérthegy oldalán haliak javára, a dolgozók örömére. Hiszen — és körülmutatott a hegyoldalon,, a hídfő környékén sötétlő. tömegre — aminek itt most tanúi vagyunk, az egy valóságos újabb népszavazás: A hídról a budai feljáróra fordult a menet. A párt és a kormány vezetői onnan figyelték, hogy Pest felől még szünet. nélkül árad a hatalmas emberfolyam. A felemelő ünnepség, amelynek csaknem százezer ember volt szemtanúja, három óra körül ért véget, s a késő délutáni órákban megindult a hídon a villamos és az autó- buszforgalom: Miskolcon, a selyemréti munkásszálló épületében működik R budapesti Ybl Miklós építőipari technikum kihelyezett csoportja. Most még csak a. első osztályban folyik a tanítás, de fokozatosan felfejlesztik négy évfolyamra. A Borsod megyei Építőipari Vállalat hathatósan patronálja a technikumot: helyiséget, berendezést és szakmai oktatót biztosít a hallgatóknak. Ma még a szabadban tartják a gyakorlati órát. de hamarosan felépül a leendő sajtópalota mellett az építők műhelycsarnoka, ahol az építés minden folyamatát megtanulhatják. Foto: Szabados György Novotny Moszkvába utazik Az SZKfi. Központi.' Bizottságának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének és a szovjet kormánynak meghívására a napokban Antonin Novotny, a Csehszlovák KP Központi Bizottsága első titkára, köztársasági' elnök vezetésével, hivatalos baráti látogatásra csehszlovák párt- és állami küldöttség utazik a Szovjetunióba. Hétfőn és kedden békekölcsön-sorsolás Az Országos Takarékpénztár november 23-án és 24-én rendezi az idei utolsó Békekölcsön sorsolásokat. Ezúttal a II., a III. és a IV. Békekölcsön 1964. második félévi húzásait tartják. A két napos húzáson a három Békekölcsönből összesen 675 200 kötvényre 119 millió forintot sorsolnak ki nyeremény és törlesztés formájában. Mongol szakszervezeti küldői Éség érkezeit hazánkba A MEDOSZ elnökségének' meghívására Zsámc Gancsigii- nek, a szakszervezet, elnökének vezetésével kéthetes tanulmányútra Magyarországra érkezett a mongol mezőgazdasági szakszervezet négytagú küldöttsége. A küldöttség tagjai magyarországi lartózkodásu k során megtekintik Győr, Vas és Zala megye nagyobb mező- gazdasági üzemeit, * Áhnenfem a hídon talmas tömeg várakozott: Amint íi part cs a kői many ^ vezetői megérkeztek a budai hídfőhöz, feltört az éljenzés, ezrek és ezrek kendőiket lobogtatták, lelkesen köszöntötték az ország vezetőit, köszöntötték az új hidat. Kádár János ebben a felemelő percben megjegyezte, az MTI munkatársához fordulva: — írják meg: végtelenül örülünk ennek az új hídnak, örülünk elsősorban azért, mert építésé olyan munka volt, amit példaként állíthatunk az összes nagy beruházások elé. Szép, jó, hasznos és a tervezett időben, az előzetesen elfogadott költségvetés szerint készült el. — Kívánjuk, őrizze meg a főváros ezt az új hidat és használja Budapest lakosságáíutüuíeííck a legkiválóbb hídépítőket Az Erzsébet-híd avatása | nács helyettes elnöke mondott napjának délelőttén a Paria-1 beszédet. ment kupolacsarnokában kitüntették a legkiválóbb hídépítőket, tervezőket. Az ünnepségen megjelent Fock Jenő, Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Szűrői István, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Kiss Károly, az Elnöki Tanács titkára, dr. Csanádi György közlekedés- és poslaügyi miniszter, dr. Horgos Gyula kohóét gépipari miniszter. Sarlós István, a Fővárosi Tanács vb elnöke. Kisházi Ödön; az Elnöki TaAz ünnepi beszéd után Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke az Erzsébet- híd tervezésénél és építésénél kifejtett kiváló munkájuk elismeréséül kitüntetéseket nyújtott át a hídépítésben résztvevőknek. Az ünnepség után az Elnöki Tanács fogadást adott a kitüntetetteknek, amelyen megjelent Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke aki baráti beszélgetést folytatott az Erzsébet-híd tervezőivel, kivitelezőivel 1964. november 20. péntek, déhitán 3 óra. \ csorgok a pesti hídfőnél, töröm a fejem, hogyan járhatnék túl a rendőr eszén. Áll a hídnak szaladó sínek párhuzamai között, túl a léc- sorompón, melyen felkiáltójellel ez a szöveg olvasható: „Idegeneknek belépni tilos!” Tilos, nem tilos, én akkor is csak belépek — markolom össze kevéske bátorságomat. Ez a kőhajitásnyi távolság nekem sok, én meg akarom tapogatni a roppant huzalokat, lábammal érzékelni akarom a vasak méltóságos biztonságát, én... én... egyszóval át akarok menni az új hídon Pestről Budára, s ha mellém szegődik a szerencse, Budáról Pestre. Ki tudja, mikor tudódom megint a főváros földjére, holnap, szombat délután a megnyitón — sajna — nem lehetek itt. Mindezt nem mondhatom el a rendőrnek, aki ellentmondást nem tűrőn utasít vissza mindenkit. — Kérem, még nem adtuk át a hidat, tessenek visszamenni. Az emberele nem bosszankodnak, tulajdonképpen igazat adnak neki. Az utolsó simításokat még el sem végezték rajta, most festik a járdaszéliét fehérre-fekctérCi a burkolatra párhuzamos csíkokat húznak az autósoknak, a szürkésfehér korlát néhol még ragad. Ha rászabadítanák ezt a teméntclcn kíváncsiskodót, kezdhetnék elölről a takarítást. — Kérem, még nem adtuk át... Egy csapat fiatalembert fordít vissza a rendőr. Nevetnek — hogy-hogy még nem a d - tv k át — mondja az egyik — úgy beszél &z öreg, mintha maga is cipelte volna hozzá a vasat... Hát igen én, mi sem cipeltük hozzá a vasat, de a magyarság nagy családiába beletartozunk, erőink építő lendületének szép bizonysága ez a pompás, fenséges híd-költe- ménv. Négy férfi lép a. híd. betonjára, otthonosan, magabiztosan. — Ezek idevalók lehetnek — gondolom, s szemrebbenés nékül hozzáiuk „vágódom”. A rendőr ácsit int — nem lehel:. De lehet — mondja ectVikiik... s igazolvánnyal mutatja. hnqm az elektromos művektől vannak. Szabad, az út — hurrái A híd. közepetáján megállók. Erősen fogom a kalapom, el ne vigye a szél, másik kezemmel a huzalköteget simonagy-nagy tágasságot, a mozgás szabadságát, felemelő könnyedséget. Úgy Ivei a híd a két part között, mintha ... mintha... Keresni kell a szavakat, Igen, mintha nem is nehéz vasból készítették volna derék alkotói, hanem fe- hérlő-eziistös sugarak súlytalan anyagából készült szőnyeget terítettek volna az ember lába elé. — Biztatás árad minden porcikájából: lépj rám bátran, ember, in agad is könnyed leszel tőlem, úgy érzed majd magad, mintha szárnyaid lennének, s lebegnél viz és ég között. Megfogom az egyik függőleges huzalt, megrázom — meg bírom mozgatni, érzem is, látom is remegését. Lassan, ráérősen cammogok át a budai oldalra. Szemben a jó öreg Gellért-szobor. Mesterséges zuhatag ömlik a sziklákról. Kötélhez erősített villanyszerelők kétöklömnyi, hatalmas villanykörtéket csavarnak a reflektorokba. — csillogni fog a víz. csillogni fog a. híd, csupa fény lesz itt minden az átadás ünnepnapján. Felbattyogok a Gellőrt-szo- borhoz. rákönyöklök a kőkorlátra és nézem a gyönyörű hidat. Hid-kőitemény. Karcsú, emeletes utalt szagatontí Mii érzek?. Valami ladnak le a hídról, Buda utcáiba szövik a Pestről áradó gépkocsikat, buszokat, villamosokat. Mindenfelé szorgoskodó emberek, aszfaltosók, kertészek, festők. Az ember megsimogatja még egyszer a hidat, mielőtt, átadja az élet eleven lüktetésének. Indulok tússzá. Hiába, azonban minden csalafintaság, a budai oldalon álló rendőr szemfülesebb. Muszáj körülmenni, a Szabadság-hídnak. — Csak azért nem írok fel egyet-kettőt — mondja a rendőr — nem akarok ünneprontó lenni. Megértem én az embereket, már hogyne érteném meg. Kiváncsiak. De ha már húsz évig meg tudtak lenni nélküle, bírják még ki ezt a napot, ezt az egyetlen napot. — Húzódjon kicsit arréb. fiatalember, a Patyolatot nem fizetjük — szól rám egy csupafest ékes atyafi a létra magosáról. — Ne búsoljon — vígasztal, miközben lendülettől húzza-vonja az ecsetet a. magasba szökkenő oszlopon — holnap ilyenkor már repetárhat is, annyiszor átmehet, meg vissza, ahányszor csak akar. Villamosra szálltam, indultam a Keleti Pályaudvarra. A Szabódság-hi dón kinéztem a villamos ablakán. Az új Erzsébet-híd kecsesen ölelte-fogta össze a két. partot — ezüst kapocs a Kék-Duna gyönyörű pántlikáján. . . ég. m
