Észak-Magyarország, 1964. október (20. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-23 / 249. szám
A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA f XX. évfolyam, 249. szám Ära: 50 fillér Péntek, 1964. október 23. r---------------------------------> Ä közös ircig'f @itf óvni kell! r Uj tervek a putnoki művelődési házban Válasz egy szokass ^ ______________J A TASZSZ cikke I Szsvfeluiiő 1964-65. évi gaziiasáyi tervéről Ä lakosság igényeinek teljesebb kielégítése céljából a Szovjetunió 1964—65. évi állami terve közelebb hozza egymáshoz a termelési eszközök és a fogyasztási cikkek gyártásának növekedési ütemét. A TASZSZ közgazdasági tudósítója ezzel kapcsolatban a következőket írja: — A nehézipar termelésének növekedése az elmúlt évben kétszer akkora volt a könnyűipar termelésének növekedésénél. Most ez a viszony megváltozik: a termelési eszközök előállításánál 18.6 százalékos, a fogyasztási cikkek termelésénél pedig 14.5 százalékos növekedést irányoztak elő. Különösen gyors ütemben növekszik a nagy keresletnek örvendő készítmények gyártása. Ilyenek: a műszál felhasználásával gyártott divatos színű textilanyagok, gyapjú cs műszál kötött áruk, cipő, ruha. Az idei jó termés megadja a lehetőséget az élelmiszer- ipar további fejlesztéséhez. A takarmány-készletek módót adnak a jószághizlalás nagyarányú megszervezésére. A múlt évihez képest jelentősen nagyobb mennyiségű tejet termelnek. Jó kilátások nyíltak meg a cukoripar és a növényi olajokat előállító gyárak előtt. Jelenleg több mint ezer tejtermék-feldolgozó, cukoripari vállalat, konzervgyár, húskombinát építése van folyamatban. A kullúrcikkck és a háztartási eszközük gyártásának növekedése alapján már nem hiánycikk a televízió, a mosógép. A legközelebbi (Folytatás a 2. oldalon.) Hegyaljai népszokások Tárcái on Kevés helyen rendeztek még hazánkban olyan vidám szüreti mulatságot, mint Tarca- ,lon. Az állami gazdaság, a Szőlészeti Kutatóintézet és á falu KISZ-íiataljai nemcsak a régi hegyaljai hagyományokat elevenítették fel, hanem bemutatták a szőlőművelés korszerű eszközeit is. Az ünnepi napra gondosan készültek. Több mint 20 vontatót és szekeret díszítettek fel tarka szalagokkal, szőlőfürtökkel, sárguló levelekkel és az ősz utolsó virágaival. Volt olyan kocsi, amelyre szőlőtőkét ültettek, a másikon bográcsgulyást főztek, szalonnát sütöttek, a harmadikon pedig cigányzene mellett mulattak a szőlősgazdák. Vasárnap délben a környező hegyoldalakon abbahagyták a szüretet, és egy óra múlva a községi sportpályáról megkezdődött a tarcaliak színpompás szüreti felvonulása: A csaknem egy kilométer hosszú menet élén, magyaros ruhában, az egykori népszokásoknak megfelelően a szőlősgazdák, valamint feleségeik haladtak puskás csőszök, a Tárcái község címerét és egy hatalmas szőlő- füx-töt Vivő lányok társaságában. őket a szüretelő fiatalok, a fellobogózott szekerek és vontatók sokasága követte. Ezek díszítését sok ötlet és gazdag szín jellemezte. A vontatókon bemutatták az 1826- ból származó faprést és taposó kádat, mellette pedig az óránként 120 mázsa szőlőt feldolgozó horizontális présgépet vitték. A felvonulók menete felkereste a helyi párt- és KISZ- szervezetet, az állami gazdaságot, a Tárcái Vezér Termelőszövetkezetet, a tanácsot és a községben lévő kőbányát. Ezeken a helyeken fehér kenyériéi és szőlővel köszöntötték a vezetőket, s viszonzásul egy pohár bort kaptak, amelyet a gazdag szüretre ürítettek. A több mint 2 órás felvonulást vidám bállal zárták be, amelyen kisorsolták a 25 kilogrammos szőlőkoszorút. Hazánkba érkezeit az NDK katonai küldöttsége Csütörtökön hazánkba érkezett a Német Demokratikus Köztársaság Nemzeti Néphadseregének vezetőbeosztású pártpolitikai munkásokból álló küldöttsége. A delegációt Waldemar Venter admirális, miniszterhelyettes, politikai főcsoportfőnök vezeti. A vendégek, — akik néhány napig tartózkodnak hazánkban — tanulmányozzák a Magyar Néphadseregben folyó pártpolitikai munka tapasztalatait, meglátogatnak katonai egységeket, s megtekintenek néhány mezőgazdasági és ipari létesítményt is. A Minisztertanács ülése A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csütörtökön ülést tartott. Meghallgatta és elfogadta a magyar párt- és kormányküldöttség lengyelországi útjáról, Jum- zsagijn Cedenbalnak, a Mongol Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének magyar- országi látogatásáról, valamint a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa végrehajtó bizottságának 14. üléséről szóló tájékoztatóját. A kormány a földművelés- ügyi miniszter előterjesztése alapján határozatot hozott a mezőgazdasági szakmunkásképzés továbbfejlesztésére és új rendszerének kialakítására. A földművelésügyi miniszter beszámolt az őszi mezőgazdaBudapestre látogat az osztrák külügyminiszter Péter Jánosnak, a Magyar Népköztársaság külügyminiszterének meghívására dr. Bruno Kreisky osztrák külügyminiszter 1964. október 29-től november 1-ig hivatalos látogatást tesz Budapesten. Dr. Kreisky külügyminisztert elkíséri dr. Carl h. Bonleter külügyi államtitkár. Az osztrák küldöttség tagja lesz továbbá Erich Bielka-Karltrel nagykövet, az osztrák külügyminisztérium főtitkára, valamint az osztrák küliigy-, belügy-, oktatási, pénzügy-, kereskedelmi és újjáépítési minisztériumok és a kancellári : hivatal államosított iparral foglalkozó főosztályának vezető tisztviselői. sági munkák helyzetéről. A Minisztertanács a beszámolót tudomásul vette, majd napi ügyeket tárgyalt. illést tartott a megvet pártbizottság A Magyar Szocialista Mun- alapján sokoldalú, gazdag vi- káspárt Borsod megyei Bi- ta bontakozott ki az ipari és zottsága tegnap, október 22- közlekedési üzemek, vállala- én, csütörtökön délelőtt ülést tok munkájáról, problémái« tartott. ról és feladatairól. A tanácsAz ülést dr. Bodnár Ferenc kozásen a borsodi üzemek, s elv társ, a megyei pártbi- vállalatok meghívott vezetői zottság első tikára nyi- is részt vettek, tóttá meg. Napirenden sze- Vaskó Mihály elvtárs, a me- repelt az iparra vonat- gyei pártbizottság titkára az kozó központi bizottsági ha- időszerű mezőgazdasági mun- tározatok végrehajtásának kákról tájékoztatta a pártbi- megtárgyalása. Bárczi Béla zottsági ülés részvevőit, elvtárs, a megyei pártbizottság Ezután a megyei pártbizott- ipari és közlekedési osztálya ság a pártépítés kérdéseivel vezetőjének előterjesztése foglalkozott. Lakóház építkezés a miskolci József Attila utcában Á fő üzeméi a szőlőtermesztés pünk. De, mint mondottam, máris összedolgozunk; Az őszieket már együtt vetettük, közös terv alapján, és most a szüretnél is együtt dolgozunk. A két termelőszövetkezet már eddig is a vidék adottságaihoz igazította gazdálkodását. Előtérbe került a szőlőtelepítés. Ez lesz a fő termelési ág. Ezt egészíti ki az állattenyésztés. — Telepítenek még szőlőt? — Igen. Területünk még jócskán van, s tavaszig további ötven holdat ültetünk be, — Milyen fajtákat telepítenek? — Rizlinget, leánykát és hárslevelűt... Természetesen, gépi művelésre, kordonos és lugasos rendszerben ... — A lugasos termesztést honnan tanulták? — Nem kellett azt tanulni. Van itt, Tibolddarócon egy ember, Dósa Lajosnak hívják. Ö més 1922-ben ültetett udvarán négy tőke szőlőt. Az a nésy tőke esv gyönyörű lugast alkot. S ez a lugas idestova negyven éve minden esztendőben 150—200 liter mustot ad. Mondom, mindösz- sze négy töke. Nos, ezt az emberek jól ismerik, és ragaszkodnak a lutrasos telepítéshez.— Feldolgozó üzem és pince van-e? — Még nincs. De itt van helyben a Borforgalmi Vállalat egyik nagy pincészete. Mi a mustot egyenesen oda adjuk át. A borforgalmi építeni akar itt egy korszerű feldolgozó üzemet. Iía ez megépül, nem is a mustot, hanem a szőlőt adjuk át. Ha viszont a körforgalmi nem épít feldolgozó üzemet, megépítjük mii Akkor is megéri. Mondotta az elnök, hogy a tibolddaróci és a kácsi emberek szeretik a szőlőt és értenek is hozzá, Ezt bizonvftják az új telepítések is. Mintaszerűen szépek, szakszerűek. A kordonokhoz házilag készítették a betonoszlopokat, és házilag gyártottak szőlőművelő munkagépeket, mert szó, ami szó, igaza van az elnöknek, az ipar nem gondoskodik új, korszerű szőlőművelő gépek gyártásáról!... Körülbelül ez most a helyzet Tibolddaróc és Kács között. A jeeyessőg ideje lassan lejár. Kezdődik a „házas- élet”, a teljes közösség. A gazdálkodási kénlet átalakul. Fő üzemág a szőlő, de törekednek az állatállomány növelésére is. Mert csali akkor várhatnak gazdag eredményeket, ha a szőlőtermesztést népes állattenyésztés egészíti ki. ^zcixdrei Jázad önmagát kínálta: mennyi a i terület? — Itt, Dai'ócon 530 hold. 1 Ebből 370 hold a régi. A töb- 1 bit tavaly és az idén telepi- '• tettük. i — Mit jelent ez, hogy „itt, , Darócon”? Talán másutt is , van szőlőjük? Az elnök kicsit gondolko- ; zott, a mondat, amelyet megkezdett, hirtelen elakadt, mert diplomatikusan akart válaszolni. Úgy, hogy a pontos igazság derüljön ki belőle. — Úgy vagyunk vele, hogy már van, de még nincs, mert valójában nem a miénk, csak arra is gondunk van. — Nocsak... Mi lesz eb- , bői... ; — Az most itt a helyzet, Tibolddaróc és Kács viszonylatában, ami esküvő előtt a menyasszonyos és vőlegényes háznál szokott lenni. — Csak nem egyesülnek? — De, igen. Hogy képletesen szóljak: már jegyesek vagyunk, sőt, a munkában is összedolgozunk. — Mióta? — Ha jól megszámítjuk, már több mint másfél éve __ A z egész dolog úgy kezdődött, hogy a tibolddaróci termelőszövetkezet igen szépen gazdálkodott, a kácsi Uj Élet viszont sok gonddal-bajjal küzdött. Tibolddarócon 52 forintot ért egy munkaegység, Kácson viszont csak 26 forintot fizettek. A telepítést viszont mindkét szövetkezet tagsága szorgalmazta, két év alatt Darócon 157, Kácson 75 hold új szőlőt ültettek. Tavaly tavasszal aztán maguk a kácsiak kérték meg a daróci elnököt, hogy vállalja el a vezetést náluk is. Bizalom volt, Nagy József sem félt a kácsiaktól, hiszen ismerte őket, tudta, hogs' iöszorgal- niú emberek. Tavaly április elsejével aztán megkezdődött a „jegyesség”. A daróci el""k. n°Tonómus és főkönyvelő dolgozott Kácson is. Előbb úgy gondolták, hogy csak kisegítik a kácsiakat, de aztán eeyre több olyan munkára került sor. amelyben hasznosabbnak látszott az erők összefogása. Egy év telt el így, s máris bebizonyosodott, hogy a kéi termelőszövetkezet teljes egyesítése mindkét falu nénének előnyöket hozna, össze is ült a két vezetőség és megvi'nfták a lehetőségeket. Javasolták a leendő „házasságot”. A tagság ehhez örömmel adta áldását. — Hát így vagyunk most — mondta az elnök. — A jegyesi ség lassan letelik. Január elsejével közös háztartásba léMár nyáron feltűnt, hogy Tibolddaróc és Kács között, a lomha dombokon sok a szőlő, nem is annyira a régi, mint az új. A minap aztán, még az esőzések előtt, egy verőfényes délután ismét elhaladtam a daróci dombok alatt és éreztem, hogy mézes szőlőillatot lebegtet, a szél. A falu fölött, a tetőn, természetesen régi szőlőben, szüreteltek. Nem kellett sokáig ismerősre várni. Nemsokára magától az elnöktől, Nagy Józseftől tudtam meg, hogy a tibolddaróci Rákóczi Termelőszövetkezet megalakulása óta most szedi a leggazdagabb termést; Átlagosan 30 hektó mustot szűrnek holdanként, 20—22 cukorfokkal. Mindjárt meg is fogalmaztam a kikerülhetetlen kérdést, vagyis: hogyan sikerült az idén ilyen jó termést biztosítani? Az elnök szerénykedve kezdte. — Felénk elég jó volt az időjárás — mondta. — Meg aztán szőlőink is jók. Rendben vannak. Nálunk az emberek nagyon szeretik a szőlőt és mindent megtesznek érte. A következő kérdés megint
