Észak-Magyarország, 1964. október (20. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-25 / 251. szám

XVIII. Olimpia, Tokio XVIII. Olimpia, Tokio XVIII Olimpia, Tokio Befejeződtek a XVIII. Nyári Olimpiai Játékok A XVIII. Nyári Olimpiai Játékok 14 napos küzdelem- KJorozata szombaton ért vé­get Tokióban. Még egyszer, s egyben utoljára, megteltek a Nemzeti Stadion lelátói, sőt elmondható, hogy a sportlé­tesítmény ilyen zsúfolt még egyetlen alkalommal sem volt. A rendezők is felada­tuk magaslatán álltak, hiszen zett sorok míg valaki bejuthatott a he- szinte lyére, négy-öt kontrolion kel­lett keresztül esnie. Ugyanis már elővételben elkelt min­den jegy, s így eleve számol­ni kellett vele, hogy akiknek nincs belépőjük, azok is meg­kísérlik a bejutást. A déli óráktól már hullám­zott a tömeg a stadion kör­nyékén, megkezdődött a né­zők áramlása a több, mint 40 kapun. A zárónap műsorán a szokásnak megfelelően a díjugrató egyéni és csapatver­seny olimpiai bajnoksága dőlt el. S végre ünnepelhettek a franciák is, mivel D’Oriola révén megszerezték ■ egyet­len aranyérmüket. Nem sok­kal később a németek hallat­ták szavukat, mert megnyer­ték a csapatversenyt, s így a közös német csapát arany­érmeinek szárna tízre nőtt. Tehát az Egyesült Államok, a Szovjetunió és a rendező Japán mögött hármas holt­verseny alakult ki Magyar- ország, a Közös német csa­pat cs Olaszország között. Ezután hamarosan megkez­dődött a záróünnepség. A program szerint pontosan 16.45rkor fényárban úszott a stadion, és elektronikus zene a harangzúgást utánozta, amíg Hirohito japán császár és felesége, valamint Avery Brundage, a NOB elnöke el­foglalta helyét a díszpáholy­ban. Felcsendült a japán himnusz, majd a díszzeneka­rok vették át a hangot, s meg­kezdődött a nemzetek felvo­nulása. Csakúgy mint a megnyitón, Görögország volt az első, de a menetelés másképp alakult, mint két héttel ezelőtt. Egy japán tengerész vitte az or­szágok nevét feltüntető táb­lát, utána pedig csak _ egy zászlóvivő menetelt. Az észa­ki kapun egymás után léptek salakra, majd. körbe mentek, s beálltak a gyepszőnyegre. A zászlóvivők személyét illető­en egy érdekes változás volt, a szovjet zászlót ezúttal Csernai vágya teljesült Még ózdi játékos korából is- része van a jugoszlávok és ro­merem, sokszor beszélgettem mánok elleni győzelemben, hat vele. Egy alkalommal, amikor góljával, és pompás teljesítmé­vágya, célja felől érdeklődtem, kicsit gondolkozott, majd ki­bökte: — Minden vágyam az, hogy egyszer bekerüljek valamelyik válogatott csapatba. Ügy ér­zem, hogy a bennem bízók nem csalódnának, nagyon akarnék, gyökeret is vernék talán... Sóhajtott, s akkor szinte el­érhetetlen vált számára vá­gyának beteljesülése. Amikor értesültem róla, hogy Lakat Károly mesteredző megbízott benne, és elviszi a csapattal Tokióba, az ózdi be­szélgetés jutott eszembe. Vár­tam, beérett-e Csernai Tibor, megállja-e helyét az olimpiai csapatban. Nos, a szakvezetők, játékos­társai nem csalódtak benne. Minden mérkőzésen óriási aka­rattal és jól is játszott. Nagy nyével a csapat egyik leg­jobbja volt. Gratulálunk Csernai Tibi­nek, a kiváló csatárnak, aki íz angol sajtó a magyar lafedarógásréí Az angol sajtó melegen üd-i nyerte a világ labdarúgásá- vözli a magyar labdarúgás | ban megszerzett mesteri fol- olimpiai fényes A nvét­diadalát. A Times tokiói jelentése szerint: „a magyarok végig nyugodtab- bak és erősebbek voltak, mint ellenfelük. Bene, szédítő gyor­saságával és ellenállhatatlan fölényével, a legnagyobb lel­kesedésre ösztönözte társait. Ezzel a győzelemmel Magyar- ország ismét visszanyerte ve­zető helyét a világban, vissza­szerezte a „koronát’, amelyet eredetileg Helsinkiben nyert el 1952-ben.” A Daily Sketch tudósítója ezt írja Tokióból: „Bene Fe­renc, jól jegyezd meg ezt a nevet magadnak! Nem láttam ilyen játékost Puskás Ferenc óta, amikor a legjobb formá­jában volt. Bármelyik dél­amerikai, vagy olasz klub, amely eléggé gazdag, 200 ezer fontot is fizetne érte. Sokkal ^ jobb a legjobb angol labda- j rugónál. j A Daily Telegraph Magyarország ismét nyét. A Daily Mail így vélekedik: „Ügy látszik, régi ellenfelünk, Magyarország 1966-ban véget vethet a brazilok fölényének. Nincs Angliában olyan játé­kos, aki Benéhez hasonlítható volna.”­Csernai Tibor boldogan forgatta kezében pénteken az aranyérmet, amelynek megszerzéséért ö is sokat tett! Sportolóink helytállása vevő országok zászlóit, a küz­delmekről sem beszélnek túl sokat, mindössze egy témát boncolgatnak: mi is lett a XVIII. olimpia végeredménye, mely országok szerepeltek a legjobban. Ezt persze nem lehet olyan egyszerűen eldönteni, Avery Brundage, a NOB elnöke sajtó­értekezletet tartott, és azon is­mételten kijelentette: — Nem a rangsor a lénye­ges. hanem az, hogy a világ legjobb sportolói találkozza­nak egymással, és örök időre barátságot kössenek. Avery Brundage hangsú­lyozta, hogy nem helyes pont­versenyt kialakítani, s inkább az érmek elosztásával kell ki­mutatni, hogy végső fokon mit is hozott az olimpia. Nos, ezen az olimpián 163 aranyérem sorsa dőlt el, s eb­ből 112-őt hat ország: Egye­sült Államok (36), Szovjetunió (30), Japán (16), Olaszország, Közös német csapat. Magyar- ország (10—10) .szerzett meg; A további 51 aranyérem 19 ország sportolói között talált gazdára. A sajtóértekezleten, mint ér­dekességet megemlítették, hogy Franciaország az utolsó napon szerezte egyetlen arany­érmét, Etiópia megismételte római szereplését, India visz- szaszerezte a gyeplabda hege­móniát és Bahama-szigetek is visz haza egy aranyérmet. Kü­lön érdekességként említették meg, hogy a dél-amerikai or­szágok között nincs aranyér­mes. Befejezésül Avery Brundage jó munkát kívánt a sajtó kép­viselőinek. Az olimpiai játékokon a világ legjobbjainak talál­kozása és harca a legneme­sebb győzelmi trófeáért, az olimpiai aranyéremért, két­ségtelenül a. legnagyobb sportértékű és jelentőségű sporteseménye a világnak. Mégis, a győzelmi mámor közepette sem helyes az olimpiát egyszerűen kima­gasló sporteseményként kezelni és figyelmen kívül hagyni azt a társadalmi sze­repét, amit a nemzetközi békeharcban, p, népek barát­ságának elmélyítésében be­tölt. Túlzás nélkül mondhat­juk: az olimpia mindany- nyiszor közel hozza egymás­hoz a világ fiatalságát és őszintén manifesztálja a vi­lág előtt, hogy szemük lé­nye, ifjúságunk nem a harc­tereken akar találkozni, ha­nem békés eszményekért küzd és boldog, ha a sport porondjain — bár férfiasán kemény, nemes, éltető játék­ban, vetélkedésben — méri össze erejét. Nagy és kis országok fiataljai ezért küz­denek az olimpián, ezeket az eszméket demonstrálja a nemrég még gyarmati sor­ban sínylődő országok egész sora, akik a történelem szín­terére lépésükkel egyidőben a sport színterén is bebizo­nyítják önállóságukat, élet- képességüket. A nagyszerű társadalmi háttér emeli történelmi rangra az olimpián elért sporteredményeket, ezt tük­rözi a szovjet sportolóknak a gigantikus végküzdcl cin­ben megszerzett vezető he­lye, a mi fiaink, leányaink helytállása is a résztvevő nemzetek nem hivatalos pontversenyében. Mi, magyarok, kezdettől1 fogva hívei voltunk az olimpiai eszmének. Nemcsak beszéltünk róla, hanem tet­tekkel és kimagasló ered­ményekkel járultunk hozzá az olimpiai játékok színvo­nal emelkedéséhez. Lassan­ként valóságos olimpiai ha­gyományok alakultak ki hazánkban, s különösen a felszabadulás óta csodálta meg a világ a nálunk sokkal népesebb, gazdagabb és na­gyobb sportműlttal rendelke­ző országokat felülmúló olimpiai sikereinket. Hagyományainkat tisztel­ve határoztuk el, hogy To­kióban is igyekszünk elér­ni azt a rangot, amit spor­tolóink az előző olimpiákon dicsőséges csatákban kivív­tak. Sportolóink nagyszerűek helytálltak. Az olimpia kéJ fő vetélytársát, a Szovjet- uniót és az Egyesült Álla­mokat, a, két Németorszá­got egyesítő nagyerejű né­met együttest, a helyzet) előnnyel bíró rendező orszá­got, Japánt nem előzhettük meg. Kivívtuk azonban » nemzetek versenyében a tisz­teletreméltó hatodik helyet Olyan nemzeteket előztünk meg, mint a. modern sportok hazáját, Angliát, az újkor» olimpiai játékok életrehívó- ját, Franciaországot, továbbá Ausztráliát, Svédországot, a lengyeleket, finneket és má­sokat, hogy csak a sportban eddig is kimagasló nemze (eket említsük. A nagy sport nemzettel, Olaszországgal szemben is csak fej-fej mel­letti finisben maradtunk le néhány ponttal. Fiaink, lányaink 10 arany, 7 ezüst, 5 bronzéremmel és a további szép helyezések­kel elért 177 pontszámúiul vívták ki csaknem száz or­szág versenyzői között ezt a pompás helyet. A mindé» várakozást felülmúló sikoi ellenére sem kívánunk a ti»' év előtti „sportnagyhatalmi' hóbort hibájába esni. Mai nyugodt életünkben olim­piai sikereinket is megfele­lően értékeljük. ­Megállapíthatjuk, hogy sportolóink helytállása eme- li hazánk tekintélyét szert» a világon. Ilyen eredményi csak elismerést érdemlő ve­zetéssel, a reálisan kitűzőt! célokért következetesen har­coló, erkölcsileg és szakmai­lag kifogástalan előkészítő munkával lehet elérni. Spor­tolóink kiváló vezetőikkel együtt jól vizsgáztak. Telje­sítményük példamutató le­het az élet más területen is. Műiden téren tanulha­tunk abból a céltudatos munkából, amely az olimpia többéves előkészítését jelle­mezte. Legyünk büszkék ifjúsá­gunk akaraterejére. Dr. Tö­rök Ferenc, Rejtő Ildikó, í’ézsa Tibor, Pólyák Imre, Kozma István, Hammer? László, a női tőrcsapat, a vízilabda csapat, a párbaj­tőr-csapat és a labdarugó- csapat tagjainak és a sike­rek többi kiharcolójának nevét szívünkbe zártuk. . Tetteik fennmaradnák, te­kintsük őket, fejlődő szocia­lista snnrtunk nagyszerű képviselőinek, s fogadjuk majd őket méltó elismerés­sel cs nagy-nagy szeretettel. Egy győzelem és egy vereség Juooszláviában Szombaton Jugoszláviában megkezdődött a magyar és a jugoszláv négyfrontos talál­kozó első fele. Különösen ér­A magyar csapat első gólja iPfiW ' " ; ' '• : ' : ■ MM (Iliiig szerint í vissza­A mai sportműsor Atlétika. Ózd, 9.00: A me­gyei ügyességi CSB második napja. Kosárlabda. MVSC pálya, 9.30: MVSC — Bp. Ikarus MNK-mérkőzés. Labdarúgás. Ózd, 12.30: Óz­di Kohász — Budafok NB I B, MVSC pálya, 12.30: MV­SC —- Székesfehérvári VT Va­sas NB I B, Saiósze"'toéte-, 12.45: Borsodi Bányász — Egyetértés NB I B, Pereces, 12.30: Miskolci Bányász •— Nyíregyházi MSE NB II. Wmm ' PP ■. ■ ■ : . ss í,:-ill ( Az olimpia labdarúgó döntőjén ezzel a góllal vezettünk l:0-ra... azután jött Bene..i tékes B-válogatottunk eszéki győzelme. Magyarország B— Jugoszlávia B 1:0 (1:0) Az Eszéken lejátszott mér­kőzésen a ‘ magyar csapat ér­tékes győzelmet szerzett. A magyar együttes gólját *Kuti lőtte. Jugoszlávia utánpótlás— Magyarország utánpótlás 2:1 (1:0) A szabadkai találkozón a magyar fiatalok nem tudták megismételni legutóbbi játé­kukat, és vesztettek. Góllövők: Rora, Lazarevics, illetve Szu­Két NB I-es csapatunk is jugoszláv együttes ellen mér­kőzött szombaton. Eredmé­nyek: Tatabányai Bányász — Haj­dúk Split 3:1 (1:0). GL: Lahos, Nagy és Pöpovics (öngól), il­letve Matijanics. Pécsi Dózsa — Vojvodina 0:0. A pécsiek közelebb áll­tak a győzelemhez. összeállította: tcskó Pál XVIIL Olimpia, Tokio XVIII Olimpia, Tokio XVIIL Olimpia, Tokio a nehézsúlyú, újdonsült olimpiai súlyemelő bajnok, Zsabolyinszkij vitte, s csak­úgy, mint Vlaszov, egy kéz­ben, messze kitartotta. Midőn a zászlóvivők felső, rakoztak, megkezdődött a sportolók bevonulása is, de egészen másképp volt, mint eddig bármikor. Nem rende­zett sorok haladtak, hanem szinte ömlőitek a különböző for­maruhájú versenyzők töme­gei az északi kapu felől. Szemmelláthatólag felenge­dett az eddigi fegyelmezett­ség, s beérkezésük, elhaladá­suk a dísztribün előtt igazi „karneváli” hangulatot idézett fel. A rendhez, a fegyelemhez és a szép meneteléshez szo­kott japán közönség eleinte kissé meglepődött, de az­után „felolvadt”, tetszett ne­kik a szemük előtt lezajlott sok életöröm, fiatalság és vidámság. Egymást érték a vidám jelenetek. Ilyen volt, amikor egy fehérmezes néger fiú futott a sorok , között, majd egy kisebb csoportnál ritmikus táncot mutatott be. S azután mégiscsak elren­deződött minden: a felállás uítán felhangzott a görög, a japán, a mexikói himnusz. Ezt követően a zászlótartók félkört alkottak a díszemel­Az olimpia utolsó napján, a záróünnepségtől eltekintve, már csend honolt Tokióban. Az árbocokról levették a rész­Avery Brundage sajtóértekezlete és tengerészek vitték ki a stadionból. Szép, ünnepélyes pillanatok voltak ezek, s ki- a csit az elmúlást is idézték, “ hiszen sok sportolónak már <j nem lesz lehetősége arra, * hogy még egyszer versenyez­zen az ötkarika jegyében. Nemsokára az éjjeli sötét­ségben az eredményhirdető táblán japánul, majd ango­lul megjelent a felírás: „Vi­szontlátásra 1968-ban, Me­xiko-Cx.* ■")!”. Közben több száz japán sportoló fáklyával állta kö­rül a pályát, majd a gyer­tyafénykeringő dallamára ritmikus mozdulatokat mu­tattak be. A közönség táncolt, s talán először ezen az olim­pián ütemes taps hangzott fel. Azután ismét fényárban úszott a Nemzeti Stadion, ki­vonultak a sportolók, a né- r.ők megindultak hazafelé ... Befejeződtek a XVIII. Nyá­ri Olimpiai Játékok Tokióban. vény Korúi, amexyroi Avery Brundage zárta be rövid be­szédében az olimpiai játéko­kat. A NOB elnöke többek között a következőket mon­dotta: — Várjuk a világ ifjúságát a négy év múlva Mcxikó- Cityben sorra kerülő XIX. olimpián, hisszük, hogy az olimpiai eszme addig is job­ban összehozza a világ spor­tolóit, és találkozójuk a leg­nagyobb egységben zajlik le, csakúgy, mint most, To­kióban. Ezután eloltották a fény­szórót, félhomály borult a ha­talmas sportlétesítményre, csak az olimipai láng világí­tott, Lassan azonban ennek is kihunyt a fénye, hogy majd négy év múlva Mexiko- Eityben lobbanjon fel újra a világ legjobb sportolóinak kö­vetkező nagy találkozóján. Miközben a közönség fel- morajlott a nem mindennapi látványon, bevonták fő ár­bocáról az olimpiai zászlót,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom