Észak-Magyarország, 1964. október (20. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-20 / 246. szám

,V’-X yvU»l>

Ä MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA

XX. évfolyam, 246. szám

Ära: 58 fillér

Kedd, 1964. október 20.

r

Százezrek köszöntötték Moszi’/ábon a világűr új bőseit

Közös lengyel—magyar nyilatkozat

Űjabb három aranyérem

v..

j

Kádár János elvíárs beszéde a magyar párt- és kormányküldöttség hazaérkezésekor

A magyar párt- és kor- •írnyküidöttség, amely a Ifcsnsyel Egyesült Munkáspárt *’ózponti Bizottságának és a Lengyel Népköztársaság kormányának meghívására Kádár Jánosnak, ■ az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának, a kormány elnökének vezetésével hivatalos, baráti látogatást tett a Lengyel Népköztársaságban, vasárnap reggel hazaérkezett. A delegációval együtt jött Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, aki a határon fogadta a küldöttséget, továbbá Jan Kil- janczyk, a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövete, aki részt vett a magyar pártós kormányküldöttség lengyel- országi útján.

A küldöttséget a Nyugati Pályaudvaron Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Gáspár Sándor,

Komócsin Zoltán, Rónai Sándor, Somogyi Miklós és Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának.tagjai, továbbá az MSZMP Politikai Bizottságának póttagjai, a Központi Bizottság titkárai, valamint a Központi Bizottság, az Elnöki Tanács, a kormány számos tagja, politikai, gazdasági, társadalmi életünk sok más vezető személyisége fogadta.

Jelen voltak a budapesti diplomáciai testületek vezetői

Fehér Lajos elvtárs üdvözlő szavai

A zászlódiszbe öltözött Nyugati Pályaudvar előtt sok ezren gyűllek össze a magyar párt- és kormányküldöttség fogadására. A magyar és a lengyel himnusz után Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a kormány elnökhelyettese mondott üdvözlő beszédet. Hangsúlyozta: a nézetek és a tapasztalatok kicserélése lehetővé tette, hogy a két nép még szorosabbra fűzze kapcsolatait, hiszen a hagyományos magyar—lengyel barátság ma szilárdabb, mint bármikor,

mert tartalma a békéért, a békés egymás mellett élésért, a szocializmusért, a kommunizmusért folyó harcra való összefogás. A két ország párt és kormány vezetői a szocialista országok közötti munkamegosztás, a lengyel— magyar összefogás fejlesztésére törekednek. Mindenben nagy segítséget jelentettek számunkra az SZKP történelmi jelentőségű kongresszusai, valamint a kommunista- és munkáspártok által közösen kidolgozott és elfogadott 1967. és 1960. évi moszkvai nyilatkozat. Az MSZMP és a Magyar Népköztársaság kormánya erre a eszmei segítségre támaszkodva töretlenül halad tovább az eddigi úton.

„Továbbra is minden erőnkkel küzdünk a nemzetközi kommunista mozgalom megszilárdításáért, a szakadárok ellen. Fáradhatatlanul munkálkodunk azon, hogy egységünk erős és megbonthatatlan Jegyen!” — hangsúlyozta végül Fehér Ldjos, majd átadta a szót Kádár Jánosnak.

Kádár János elvtárs beszéde

— Mindenekelőtt engedjék meg — kezdte beszédét Kádár János —, hqgy valamennyi hazaérkezett elvtársam nevében és a magam részéről őszintén megköszönjem a szives fogadtatást, amelyben bennünket részesítettek.

— Elv társak! Lengyelországban elvtársi módon fogadtak bennünket. baráti, testvéri légkör vette körül küldöttségünket. Úgy érezzük, hogy missziónkat, amellyel bennünket odaküldtek, teljesítettük. Jelenthetem, hogy a küldöttség valamennyi tagja egészséges és munkaképes állapotban hazaérkezett. (Nagy taps.) Hazaérkezni pedig szintén nem rossz. (Taps.)

— Lengyelországban nagyon sok .emberrel találkoztunk, sokfelé fordultunk meg. Beszéltünk a lengyel testvérpárt, a Lengyel Népköztársaság legfelső vezetőivel és a szocializmust építő lengyel nép egyszerű dolgozói közül is nagyon sokkal. Személyesen találkoztunk százezrekkel. Aligha van elég idő itt ma arra, hogy

megnevezzem* felsoroljam mindazokat a helyeket, ahol a lelkünkre kötötték, hogy ha hazaérkeztünk, adjuk át pártunk tagságának, a főváros lakosságának, a magyar munkásosztálynak, az egész szocializmust építő magyar népnek lengyel elvtársaink, barátaink testvéri üdvözletét. Engedjék meg, hogy megmondjam, személy szerint Gomul- ka elvtárs, a lengyel testvérpárt Központi Bizottságának első titkára, Ochab elvtárs, a Lengyel Államtanács elnöke, Cyrankiewicz elvtárs. a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke, a lengyel testvérpárt Központi Bizottságának, kormányának tagjai, Varsó lakossága, Krakkó lakossága, Nowa Huta lakossága, az ottani Lenin Kohászati Művek dolgozói, a Varsói. Gépkocsigyár dolgozói és a velünk találkozó dolgozók még számos más helyen. nyomatékosan kérték, hogy mondjuk meg: ők is testvéri üdvözletüket küldik. Ezennel átadom. (Nagy taps.)

Égess fejlődésünket érintő tárgyalásokat folytattunk

— Elvtársak! Küldöttségünk útja szerves és fontos része annak a munkának, amelyet pártunk', koi-mányunk és népünk a szocializmusért, a szocializmus építése érdekében végez, mint ahogyan képességünktől, tudásunktól telhetőén idehaza is mindnyájan ezért dolgozunk.

Ugyanezt a célt szolgáljuk’ külpolitikában és a testvéri szocialista országokhoz fűződő kapcsolataink fejlesztésében is. Ha megengedik, először arról szólnék, hogy egész fejlődésünket érintő, beható és eredményes tárgyalásokat folytattunk lengyel testvérpártunk Központi Bizottságával, a Lengyel Népköztársaság hivatalos képviselőivel, kormányával. Tárgyalásaink témái közül a legnagyobb terjedelműek a gazdasági kérdések voltak. Ez azért lehetséges, mert pártjaink, országaink politikai és társadalmi kapcsolatai kiválóak, közös elvek kötnek össze bennünket, azonos célokat követünk. Barátságunk zavartalan, semmi a világon nem fel- hőzi, és így ennek megtárgyalására kevesebb időt kellett fordítanunk. Ahogyan mi mértéktartással, de mégis örömmel beszámoltunk arról, hogy az utóbbi időben pártunk vezetésével jelentősen előrehaladtunk a szocializmus építésében, ugynígy nagy örömmel meghallgattuk lengyel elvtársaink tájékoztatóját azokról a nagyszerű sikerekről, amelyeket a szocializmusért lelkesen és állhatatosan dolgozó lengyel nép az utóbbi időben elért.

— Fő tárgyalási tárnánk tehát az volt, hogyan tudjuk a két ország kapcsolatait, együttműködését, különösképpen a

gazdasági élet területén olyan módon továbbfejleszteni és nö vélni, hogy az segítsen mindkét ország népének gyorsabban és eredményesebben haladni előre a szocializmus útján Megállapodtunk, hogy az előttünk álló években, a következő ötéves terv időszakában is, tovább növeljük az egyébként szépen fejlődő és növekvő ma- . gyár—lengyel gazdasági forgal- 1 mat. Egyetértettünk abban — 1 és ez nagyon fontos —. hogy i gazdasági együttműködésünk jellegét tovább fejlesztjük, és túljutunk, túl kell jutnunk az egyszerű árucsereforgalmon meg kell találnunk a szorosabb gazdasági együttműködés, kooperáció és a specializálás lehetőségét, különösen a két ország ipari tennél ősében. Ügy gondoljuk, hogy ez lehetséges is, szükséges is. Az ipari termelés egész sor olyan ágazatát látjuk már, amelyben bizonyos termékek alkatrészeit, vagy gyártmányokat az egyik, más gyártmányokat a másik országban állítunk elő, így nagyobb sorozatokban, gazdaságosabban és gyorsabban tudunk termelni népeink javára, a szocializmus általános ügye javára.

Az együttműködésünk fejlesztésének kérdéseit természetesen itt nem részletezhetem, de jellemző az a mindkét fél részéről megnyilvánuló őszinte törekvés, és eltökéltség, hogy ennek az együttműködésnek formáit megtaláljuk, kidolgozzuk és megvizsgáljuk. Mivel kölcsönösen meg van a „ szándék az együttműködés- ■ hez, feltétlenül gyümölcsöző \ eredményei is lesznek, és ez hasznos, jó, mert a fejlődés ezzel meggyorsul, és jól szolgáljuk másik célunkat is: a kapi talista világrendszerrel békés viszonyok között folytatott versenyt. Mi győzni akarunk ebben a versenyben. (Taps.) Márpedig ha a tőkések a kapitalista rendszer szabályai szerint, a részvény többségek ösz- szevásárlásával olyan monopóliumot tudnak létrehozni hogy azok világrészekre terjedjenek ki, és azon belül tudKádár János elvtárs beszél a Nyugati Pályaudvaron.

jak a gazdaságosságot érvényesíteni, akkor mi, a szocialista országok som járnánk el helyesen, ha ki-ki csak a maga kútját ásná, és mindent maga próbálna előállítani.

— A megtárgyalt kérdéseken túl, a lengyel tömegekkel való találkozás során is szinte kézzelfoghatóan éreztük, hogy barátságunk, küldöttségünk lengyelországi tartózkodása idején, annak minden napjában és órájában tovább erősödött, szilárdult az ősi és hagyományos, de most új tartalmú szocialista, a proletár internacionalizmus alapjain nyugvó magyar—lengyel barátság. (Nagy taps.)

Barátságunk tovább erősödött

— A népek barátsága természetesen szintén hatalmas kérdés és abban sok minden szerepet játszik. Többek között a történelmi múlt is. A régi kizsákmányoló osztályok, és képviselőik, a királyok, a földesurak, a nagytőkések, a Horthy- és a Pilsudszki-féle fasiszták egykori tetteiért a népek nem felelnek. Különösen nem felelnek a mi országainkban, ahol leszámoltak a régi kiváltságos osztályok hatalmával. De meg kell mondani, hogy a magyar

lengyel barátság erősítésében ma segít nekünk, hogy a magyar és a lengyel történelemben igen sok a közös vonás és soha semmi sem volt a mi népeink között, ami az egyetértést és a barátságot zavarta volna. De volt sok minden, ami ezt a barátságot már századok óta építi.

— Jártunk például az európai tudomány egyik fellegvárában, az idén 600 éves krakkói egyetemen. Megmutatták nekünk a diákok több száz évvel ezelőtti szállását, a lépcsőt, amit úgy hívnak, hogy „magyar lépcső”, mert a magyar diákok ott jártak fel tanulni. Kiderült, hogy száz és száz magyar diák tanult ott, és közülük nem egy később népünk érdemes embere lett. Ök már akkor építették a magyar— lengyel barátságot.

— Krakkóban ezrével élnek olyan lengyel állampolgárok, akik a második világháború idején Magyarországra jöttek, itt élvezték a magyar nép n> konszenvét, és nagyon szép emlékekkel tértek haza.

— Láttuk a Hitler-fasizmus legnagyobb és legszömyűbb halálgyárát, Auschwitzot, ahol hozzávetőleg 4 millió különböző származású és nemzetiségű embert pusztítottak el a fasiszták: lengyeleket, szovjet embereket, magyarokat, zsidókat, belgákat, franciákat, mindenkit, aki a kezükbe került és akik megítélésük szerint elpusztítandó volt. Tudtuk, hogy magyarok is voltak ott, de

amikor ott áll az ember. 37C ezer magyar állampolgár pusztulásának színhelyén, újbó)

érzi, hogy örömeink, viszontagságaink, és szenvedéseink egyaránt közösek voltak a ml lengyel barátainkkal. Ilyer

szilárd és jó múltbeli alapékor épül a mi barátságunk.

Egyeztetjük kohászati programunkat

Jártunk Nowa Hután, a Lenin Kohászati Üzemekben is. Éppúgy, mint a mi Dunai Vasművünk, szovjet műszaki tervek alapján, szovjet berendezés alapján, szovjet tanácsadók közvetlen segítségével készült, de aztán a magyar, illetve a lengyel nép munkájával épült és növekedett. Jó szocialista szellemben dolgoznak ott, nagyszert eredményeket érnek el, szocialista brigádjaik vannak és éppen olyan ifjú ez a Nowa Huta és a Lenin Kohászati Üzem, ahogyan a mi Dunaújvárosunk és a Dunai Vasművünk is az. Ez az üzem is szolgálja a magyar—lengyel barátságot.

— A lengyel elvtársakkal már van egy többoldalú megállapodásunk arra,- hogy kohászati programunkat egyeztet, jük. Hogy ne kelljen a hengereket minduntalan átállítani, bizonyos hengerelt árut itt: állítunk elő, mást ott. Ezenkívül őnekik már kész a hideg hengerművük, a mienk talán jö vőre készül el. A Dunai Vasműnek azok a szakemberei, akik majd a hideg hengerműben dolgoznak, most ott, Nows Hután, a Lenin Kohászati Üze mek hideghengerművében sa játftják el azokat a tapasztalatokat. amelyeket lengyel elv- társaink szereztek. Ezt nevezzük ml igazi internacionalista barátságnak, a szocializmust építő két nép kölcsönös segítségének és barátságánál-:.

• Azonos módon Ítéljük meg a nemzetközi élet összes lényeges kérdését

— Megbeszéltük természetesen a külpolitikai helyzet mindkettőnket érdeklő kérdéseit is: egyeztettük álláspontunkat és örömmel jelenthetjük, hogy pártjaink és kormányaink azonos módon ítélik meg a nemzetközi élet összes lényeges kérdéseit. Mindkét országnak az a véleménye, hogy a jelen helyzetben a döntő közös feladat a provokátorokat és gyújtoffatókat féken tartani, a béke megőrzéséért és megszilárdításáért, harcolni. Megegyeztünk abban, hogy ahogyan eddig. azután is együtt küzdünk a nemzetközi életben ezekért a célokért. Azt hiszem, nem árulok el titkot, ha azt mondom, hogy a mi rendszerünk és a mi kormányunk antiimperialista. Szövetségesünknek tekintünk minden antiimperialista erőt. A gyarmati rendszer teljes megszüntetéséért, a népek szabad nemzeti fejlődéséért harcolunk, azzal a reménnyel, hogy végül a társadalmi haladás és a szocialista rendszer világméretekben is győzedelmeskedni fog. (Nagy taps.)

— Elvtársak! Mi úgy véljük, hogy az adott nemzetközi viszonyok között a jelenleg felhalmozott hatalmas pusztítóeszközök korszakában közös érdek a béke és a békés egymás mellett élés. Mi ezt valljuk és politikánkban gyakoroljuk. őszintén, becsületesen, elvi engedmények nélkül, de az együttműködés igaz szándékával békés egymás mellett élést akarunk, függetlenül attól, hogy más országokban milyen társadalmi rendszer van. Persze, folytatjuk vitánkat, hogy melyik társadalmi rendszer a jobb, de vitázzunk abban, melyik társadalmi rendszer ad többet a dolgozó embernek jogban, kenyérben, kultúrában, nyugalomban és békében. Az a társadalmi rend fog győzedelmeskedni! (Nagy taps.)

— Megtárgyaltuk a nemzetközi munkásmozgalom jelenlegi helyzetét, időszert kérdéseit. Együtt és sajnálattal konstatáltuk, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom és a szocialista országok viszonylatában jelenleg bizonyos véleményeltérés zavarja az egységet- Azt gondoljuk, hogy a szocialista országok viszonylatában lehetséges, és elképssL. hető, hogy ideológiai véle(F oly tatás a 2. oldalon*}