Észak-Magyarország, 1964. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-20 / 221. szám
6 ESZ AKM AGY A RORS ZAG Vasárnap, I9C4. szeptember 20. W ARI O " cr ha rmadikévtizedküszöbén Tpvfőrdalához közeledünk, hazánk felszabadulásának l'j 20. évfordulójához. Legújabbkori történelmünk harcokban bővelkedő és eredményekben gazdag két évtizedére pillant vissza a krónikás a harmadik-, még gazdagabbnak ígérkező évtized küszöbén. Bekopogtat megyénk egy-egy községébe, városába, üzemébe, vagy intézményébe, esetleg egy-egy családhoz is majd — villanásnyira csupán —, hogy számonkérjc az időtől a változásokat és fürkészően belepillantson az ígéretes jövő rejtelmeibe. Talán nem is rejtelmekkel találkozik majd, hanem a. reális vágyakból önmagunk által megalapozott és kimunkált, megtervezett jövő vázlatos horizontjaival, amelyekből magunk fogjuk kibontani a. valóságos jövőt is. Bizonyítani is akarnak természetesen ezek az írások. Egyszerűen csak ennyit: érdemes volt! A két dolgos és harcos évtized nem maradi adósunk ... Ez az összeállítás Arló községről az első abból a sorozatból, amelyhez hasonlóval az elkövetkezendő hónapok során még többször találkozik majd az olvasó. vagy éppen bosszankodni, ha okuk van rá! Kovács Miklós tanácstitkár, Tóth Lajoshé és Dórika, az adminisztrátor segítségével előkerültek a kért adatok. Pillantson bele az olvasó is. A község földterülete 'természetesen nem változott. Lakói és életkörülményeik annál többet. Az 1945-ben 3200 lelket számláló Adóból kerek 4000- res község lett és bizony minden irányban alaposan „kitolták” ' a falu szélét. Húsz év alatt 286 új ház épült. De még milyenek! A legmódosabb gazdának sem volt különb 1945 előtt. Az egykor alig ezer méteres Ady Endre út két és kának, amely kiaknázta a szocializmus adta lehetőségeket. Bizonyíthatja ezt a korszerűsített és bővített üzlethálózat forgalma, az emberek öltözködése, á mintegy 70 darab motorkerékpár, 5 személyautó, a községet érintő Ózd—Budapest és Salgótarján—Miskolc között menetrendszerűen közlekedő autóbusz járat, hogy a helyi járatokról és a bányász- ikaruszokról ne is szóljunk. 893-an kötöttek házasságot az elmúlt húsz év alatt! Az új házasoknak’ új .bútor és st'afí- rung kellett és nemcsak kellett — legtöbbjüknek meg is van. Aztán a régi bútorok közül is sokat kicseréltek, sok házban Elévüli képeslapok Még forgalomban vannak a régi képeslapok, de.,. Ismerem ezt a községet. Talán jobban is, mint sokan mások. Mióta? — Amióta élek. Tágabb és szűkebb értelemben is a szülőföldem, amelynek minden lényeges változását nyomon tudtam kísérni az elmúlt két évtized során.. Itt él jó anyám, apám, és itt élnek testvéreim is, barátaim sokan, akik nélkül önmagámmal is nehezen tudnék elszámolni. Összefűznek velük nagyon szorosan gyermekéveim édes-bús emlékei; a rozsdás patak és a Darazsó környéki fűzfák, csalitok, a tó, a környező hegyek, amelyben óh, ki tudja már mennyit kószáltunk, vargányát és rozsét szedni, az iskolai szünidőkben. És összefűznek velük természetesen a változások is, az örömteli közös-nevezővel. Megtisztelve érzem most magam, hogy számot adhatok a szülőfalumról, róluk, az arlói emberekről, akiknek legalább annyira kedves község, mint nekem. Igaz, egy kicsit bosszankodtam a minap. Otthon jártam és helybeli képeslapot akartam küldeni másutt lakó barátaimnak, A postán két képeslapot árusítanak: egyiken a község madár- távlati képe, amelyből csupán a templom emelkedik ki hivalkodóan, a másikon az Ivánkái kastély, a régi iskola és a kis- falusi utcarészlet. Nem, én tudom, hogy ezek a képeslapok már nem azt tükrözik, ami az idegennek is jobban a szemébe ötlik és ami leginkább jellemző a mai Arlóra. Nem küldtem hát el az elévült képeslapokat, de egyiket az olvasó itt megtekintheti. Néhány mai kép A tanácselnök, Balatonfüredi Dezső és a párttitkár, Rozsnaki Sándor meglepődtek a minap, amikor néhány a mai Arlóra jellemző adatot kértem tőlük. — Mit akarsz velük? — kérdezték — s én tréfálkozva Előbb csak kurtán válaszoltam: dicsekedni! — Mert hogy éppenséggel dicsekedni is lehetne egyik-másikkal, hiszen ezek az adatok önmagukért beszélnek! Én pedig a számok mögött az embereket is látom, ismerem, azt is tudom, hogy minek tudnak szívből örülni, lit.ij- ui; uj iskola. Épült 1958-ban. fél kilométernél is hosszabb lett, mindkét oldalán takaros űj házak sorakoznak. Az ar- lóiak tudják, ' hogy 1945-ben Ózd felé menet a Bodor Lajo- sék három ablakos háza volt a szélső, ma pedig legalább egy kilométerrel odébb Boza Gyürke Jánosék. De Borsodnádasd felé is majdneín ugyanígy történt. Űj és szép házak sorakoznak az egykori vásártér helyén, amely most ' Ságvári Endre nevét viseli. 1945-ben nem létezett a Táncsics-telep, a Petőfi-telep és a Vasút utcai házsor sem. És ezek még csak a lakások. De épült más is: az új iskola, az orvosi rendelő és orvosi lakás, tanácskozó terem, járda s az egykori gidres-gödszép, nagyméretű szőnyeg fedi be a padlót és ló tudja hány háziasszony munkáját könnyítik meg a háztartási kisgépek: a mosógép, a porszívó és a többi. Nekem az is nagyon tetszik; amit Tamás Béla bácsi, az iskola igazgatója ajánlott figyelmembe, a minap, hogy tudniillik (és persze, tudom is); az egykori 4 tanerős iskola helyett 22 jő felkészültségű pedagógus neveli ma azt a 717 kis diákot, akik éppen most iskolakötelesek a faluban. Meg az is tetszik, hogy az iskolának jól felszerelt politechnikai műhelye s Takács Sán- dorné pedagógus vezetésével olyan KISZ leányköre van. Ez pedig egy részlet a mind ismertebbé váló áriéi téstrandbö!. A nyáron épült „stégen” Balatonfüredi Dezső tanácselnök, Itozs- naki Sándor párttitkár és Sotkovszki Péter, a strand-építkezés munkavezetője. Gondok is vannak És persze, lesznek is. Mindig és mindenütt, amíg emberi társadalom létezik. Csakhogy a gondok jellege is sokat változott Ariéban. Többnyire az egyének természetes igénye és a gyarapodó közösség jó, —■ tettekre sarkalló gondjai ezek. A 4000 lakosú nagyközségnek nincs még lcultúrháza; mozija sincs ezidő szerint; szükség lesz még egy új iskolára is ahhoz, hogy a több mint 700 gyerek kényelmesebb körülmények között tanulhasson. Pedagógus- és védőnő-lakásgondjai vannak a tanácsnak és hiányzik még az új gyógyszertár és posta épület is, hogy csak azokat említsem, amelyekről a falu népe sokat, nagyon sokat beszél reménykedve. Jogos az arlói ifjúságnak az az igénye is, hogy a jelenlegi három kocsma (bocsánat, italbolt, illetve „szeszpresszó”) helyett legalább egy kulturált zenés-táncos hely, vagy igazi eszpresszó legyen a nagy községben, amelyben nyári vasárnapokon, már most is sokezer Ózd környéki ember megfordul. S a természeti ritkaság, a hegycsuszamlásból keletkezett gyönyörű fekvésű tó, amelyből jövőre már kész strandot varázsol a társadalmi összefogás — még tovább vonza majd Arióba az idegeneket. Kell jó klubház, öltöző a nagy létszámú és szép fejlődésnek indult sportkörnek is. mint ahogyan az egyének teljes boldogságából is hiányzik még egy s más. Tudja ezt a_ta- nács is; a párts'zérvézet is. Törődnek is a gondokkal. Igen, kell mindaz, ami még hiányzik, s amely a természetes igényekből fakad. És ahhoz, hogy minden hiányzó meg legyen, nagyon jól kell még dolgoznia mindenkinek a maga posztján. — De azt is tudom, hogy szabadságunk harmadik és negyedik évtizede a legtöbb mai gondot elsimítja majd. A legújabb arlóiak: Csákányovszky Zsuzsa és Husi Mária egészségügyi védőnők. Háttérben a község új orvosi rendelője. , rös főutca helyén elsőösztályú műút, amihez két erős híd is kellett. 1948-ban ide is, mint a többi magyar faluba, beköltözött a kincset érő villanyáram; 603 rádió szól a községben és 70 televízió képernyőjén kérésziül került közelebb az ar- lóiakhoz az egész világ. Igen, kényelmesebben, kultúráltabban és sokkal jobban él ma szülőfalum népe, mint két évtizeddel ezelőtt — hála a munkáshatalorpnak és természetesen a szorgalmas munakiknek tagjait már a TV képernyőjén is láthattuk. Az egykori, a közügyek iránt közömbös emberek ma 520 központi és megyei napilapot, 445 hetilapot és folyóiratot olvasnak és olvasnak szépirodaimat is, amelyről a könyvtár forgalma tanúskodhat. Néhány friss fényképfelvételt is megnézhet itt az olvasó a mai Arióról, hogy megértsen, ha költőtől kérek kölcsön szavakat, amikor jól belegondolok a változások lényegébe; „Hát ne dicsérjem népem harcát?...” Most őpül a Béke Tsz 50 férőhelyes növendékraarha-istáUúja. Az oldalt írta és összeállította Csépányi Lajos. A felvételeket Szabados György készítette. Pillantás a jövőbe Ez itt a’,jelen: cigány-házsor a Dózsa György utcán. I>e ugye, egy kicsit a jelképes jövőnek parányi darabkája is. a tanácsházán lapozgatom a község 15 éves távlati fej- j/jj lesztési tervét, amit 1961-ben dolgoztak ki és hagytak jóvá. Kiolvasom belőle, hogy további új lakások egész sora épül az Ady Endre-, a Zrínyi- és a Dózsa György utcában, a Darazsó és Folyik környékén; hogy megépül a legújabb iskola is újabb 5 tanteremmel. Már jövőre épül a sport-klubház, és kerítés is a sportpálya köré; hogy rövid néhány éven belüt emberséges körülmények közé kerül a■ faluban élő, és többségében becsületesen dolgozó cigánylakosság, és még sok más mai gond is megoldódik majd. Tudom, hogy a község élén fiatal, agilis vezetők állnak, szép tervekkel és nemes szándékkal, akik ismerik a falu örömeit és gondjait. Azt is tudom, hogy a gyári- és bányász kommunistákkal 'együtt ez idő szerint mintegy 200 kommunista él a fejlődő nagy községben! S ha a kommunisták és a pártonkívülielc közös erővel részt kérnek a megalapozott és kimunkált tervek megvalósításából, — az elkövetkezendő újabb évtizedekben a legszebb álmok is valóra válthatók.
