Észak-Magyarország, 1964. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-02 / 205. szám

4 Eszakmagyakorszäg Szerda, 1554, szeptember 2. A MINAP a földművesszö­vetkezeti könyvterjesztés hír­adóját böngésztem. E sokszo­rosított, elsősorban kereske­delmi célokat szolgáló kiad­vány általában olyan közle­ményeket tartalmaz, amelyek nem a nagyközönségnek szól. nak, hanem a földművesszö­vetkezeti könyvterjesztés prob­lémáit világítják meg, taglal­ják egy meghatározott testüle­ten, a földművesszövetkezetek könyvterjesztéssel is foglalko­zó országos hálózatán belül. Nem intimitásokat akarunk ebből kivagdalni, pusztán egy adattal foglalkozunk, mert an­nak a tájékoztató intern jellege ellenére is közérdekűnek kell lennie Borsod megyében. Arról tájékoztat ugyanis ez a híradó, hogy az illetékes szervek elemezték 1964. első féléve földművesszövetkezeti könyvforgalmának alakulását, és az egy falusi lakosra jutó könyvforgalom alapján össze­állították a megyék sorrendjét. Sajátos módon Borsod megye a tizenkilenc megye közül a tizenhetedik helyen áll, és eb­ben változatlanul tartja az elő­ző év azonos időszakában is tartott, nem éppen dicséretes helyezését. Bár az 1963-as év első feléhez képest 9,9 száza­lékkal emelkedett az egy la­kosra jutó könyvforgalom, még így is csupán 6,05 forint értékű könyv jutott 1964 első hat hónapja alatt egy-egy bor­sodi falusi lakosra. Meghök­kentően alacsony összeg ez! Mindössze két csomag legol­csóbb cigaretta ára. Jóllehet, a többi megyékben sincsenek horribilis összegek, hiszen a lista élén álló Csongrád me­gye is (amely tavaly ugyan­csak első volt) a tíz forint alatt van. Mindössze 9,74 fo­rint értékű könyvet ..fogyasz­tott” el egy csongrádi falusi lakos hat hónap alatt. Utá­nunk azonban már csak Heves megye következik kerek 6 fo­rintjával és Hajdú-Bihar me­gye a valóban meghökkentő 4,83 forintos összeggel. Az or­szágos átlag sem túlzottan biz­tató, mindössze 7,30 forint, de mi, Borsodban ennek jóval alatta vagyunk. A MÉSZÖV illetékes szervei sokféle módon közelítik meg a művelődési lehetőségek ter­jesztését, szélesítését. A leg­különbözőbb, játékos formák­kal igyekeznek, igen dicsérete­sen, közelebb vinni a tudást a megye falusi lakóihoz. S még­is, a könyvterjesztésben, a kér­lelhetetlen statisztika tanúsá­ga szerint, stagnálás mutatko­zik. Még a kimutatott 9,9 szá­zalékos egy évi növekedés el­lenére is. Az igazság kedvéért meg kell jegyezni, hogy az or­szágos növekedési átlag en­nek alatta van: mindössze 8,8 százalék. ÚGY VÉLJÜK, ez az érte­sítő, illetve ez a tizenhetedik helyezés újabb munkára, újabb utak keresésére ösztönzi a bor­sodi földművesszövetkezeti könyvterjesztési dolgozókat, s talán elsősorban a könyvter­jesztés gyakorlati végrehajtóit: az eladókat, a könyvboltok dol­gozóit. Feltétlenül szükséges is ez, hiszen a jól működő bol­tokban is tapasztalható egyik­másik munkában megtorpanás. Például ugyanebben a tájékoz­tatóban olvastuk, hogy a szik­szói könyvesbolt igen intenzí­ven foglalkozik részletárusítás­sal. Az elmúlt évben mintegy 80 ezer forint értékű könyvet Földművesszövetkezeti művelődési dolgozók továbbképzése adtak el részletre, és nagyon jól végzik az ezzel kapcsolatos adminisztratív teendőket is. Pontos a vásárlók nyilvántar­tása, a követelések behajtása. De a jól dolgozó bolt alkalma­zottai is követnek el mulasz­tást, mert a május 28-án ren­delkezésükre bocsátott három becsületkosarat a híradó ki­adásáig, augusztus 15-ig nem indították útjára: a jó keres­kedelmi, adminisztrációs mun­ka mellett tehát éppen a gya­korlati propagandában jelent­kezik mulasztás. A FÖLDMŰ VESSZŐ VETKE- ZETEKEN belüli munkában újabb módszerek keresése, a propaganda jobb eszközeinek alkalmazása szükséges hozzá, hogy a könyv, a tudás forrása jóval több borsodi falusi dol­gozónak barátjává, mindenna­pos létszükségletévé váljék, és Borsod megye, amely sokféle vonatkozásban igen előkelő helyet vívott ki magának az oi'szág tizenkilenc megyéje kö­zött, a falusi könyvterjesztés­ben se kullogjon a sereghajtók között. (benedek) Harc a lárma ellen A Közlekedéstudományi Egyesület kezdeményezésére a közelmúltban zajcsökkentési bizottságot alakítottak. Szé. chey Béla, a bizottság elnöke a következőket mondotta, a zaj- csökkentés problémáiról és a bizottság feladatairól: — A közlekedés hallatlan iramú fejlődése következtében jelentősen megnőtt a zajos te­rület. Ma már például Siófo­kon nagyvárosi zajszint ural­kodik. — A bizottságba tömörülő szakemberek munkájának egyik célja annak megállapí­tása, hogy a különböző mun­kahelyeken, a közlekedésben milyenek a zajviszonyok. A tervezet, amely előre látható­lag még szeptemberben a Szab­ványügyi Hivatal elé kerül, részletesen előírja, hogy mi­lyen zajszint engedhető meg a különböző üzemekben, mun­kahelyeken, a. közlekedésben és másutt. Ha ez a szabvány valósággá válik, fontos és gyors fejlődést indíthat meg a zaj elleni küzdelemben, amely­nek hatása, nemcsak a. munká­ban és a közlekedésben, hanem a dolgozók otthoni pihenésé­ben és üdülésében is kedvező lesz. •ooooceooc o ü Török handzsár, indiai talvar, japán főnemesi kard a tájmúzeumban A változatos, s főként szkí­ta- és tatárjárás-korabeli emlé­keiről híres hejőkeresztűri tájmúzeum újabb értékes anyaggal gazdagodott. A mú­zeumhoz került dr. Szántó Dezső diósgyőri főorvos negy­ven darabból álló, érdekes rit­kaságokat tartalmazó fegyver- gyűjteménye. A sértetlen' álla­potban megőrzött példányok között található egyebek kö­zött nagybetűs díszítésű, há­romszáz éves fringia, indiai görbe kard, az úgynevezett talvar, hosszú japán főnemesi kard bronz berakású hüvel­lyel. Egyik legszebb darab 'a görbe török handzsár csont- markolattal, korall díszítéssel. Ezenkívül orosz cári tiszti, múlt századbeli magyar hadbí­rói kard, továbbá egy sor szurony is van a gyűjtemény­ben, amelyeket francia, angol, német, olasz, osztrák puskák­hoz használtak ötven-száz év­vel ezelőtt. Idegenforgalom UfeJULÁPAIl «• *f « r ideien Tegnap matrózruhás „fecs­kéik” surrantak az utcákon. Vége a nyárnak! Szelid-har- matosan elillan, sok-sok ked­ves emléket hagyva maga után... Illúzió-romboló szep­tember! Ne írassék bűneim közé: hódolván mindennek, ami szép, többször is megcsodál­tam egy ifjú hölgyet. Szőke haj tornyosult magas homlo­ka fölött, aran.vlóan csillo­gott a napsugár-zuhatagtól, mint a Vaszilij-székesegyház kupolája. Sudár termete el­bűvölt. Szemé­ben az ég azúr­kékje tündö­költ; kezét Mi­chelangelo for­mázta; csak lyen kézzel le­het olyan. utánozhatatlan könnyedséggel megemelni a mokkás poharat, benne a pá­rolgó feketével. S- a szája! A szomolyai cseresznye ahhoz képest kontár- ötvösműi giccs ... Egyszóval,. egész megjelenése fenséges, sőt, férfi-korra való tekintet nél­kül. észbontó. ■ Tegnap ismét láttam. Alig ismertem rá. Haja simán a vállára hullott, cipőjén a tű­sarkot bakfissarok váltotta fel, a matrózbluzt összefogó masnik között csak sejteni lehetett a sportladyként szer­zett nyári színt. S a szája! Halovány lett és bánatos ívű. A rakottszoknya szinte vál- lával egyvonalba hozta sudár termetét. Egész megjelenése szerény volt. és ... és veszély­telen, a férfi-korra való te­kintet nélkül. Kislány, aki­nek még a húsz éves sem kö­szön „Kezét csókolom!”-maI. Illúzió-romboló szeptem­ber ... * — Pityuka, ha nem jössz rendesen, visszaadjuk a bol­tosnak az új táskádat! — ijesztgeti a mama a legif­jabb diáknemzedék újsütetű tagját. Pityu a fenyegetés ha­tására fontolóra veszi a dol­got, kissé mé- "zipegvé-sze- pegve, kelletlenül ugyan, de megadóan von szoltatja ma- X gát az anyai kéztől. J Aztán megtörténik a nagy ♦ ..bevonulás". Pityu . ijedten 7 beletörődik abba is, hogy ♦ anyu nélkül álljon a sorba ♦ sorstársaival együtt. Értetle- + nül hallgatja az üdvözlő sza­♦ vakat... Az ünnepély vé- geztével arca felderül. Dia­♦ dalmat sugárzó ábrázattal J fordul ki a kapun, s odakint, ♦ a beígért fagyitól felvidulva, T így szól mamájához: — Mami, nem is olyan rossz ez az iskola. Holnap is eljöhetünk. Jó, mami? * Már a gyerekek is kezdik! Az évnyitóra néhányan táskájukat is elvitték, hadd lássák a többiek. Hazafelé menet természetesen elkerül­hetetlen a minőségi differen­cia szemrevételezése. — Mit hencegsz, Fríci, nézd meg ezt a táskát! Va­lódi bőr! — löki maga elé „termelési eszközeinek hor­dozóját” az egyik srác. — A e ooocooooooaooooooi Megszólal a csengő • «•oocaaoetomtteeoitesooii tiéd meg csak olyan... olyan préselt micsoda ... Társa töpreng néhány mé' sodpercig, hasonlítgatja 4 két táskát, simogatja kezé­vel, szemével, tekintete vé­gül megnyugszik sajátján, majd felcsattan a visszaver- hetetlen érv: — Te vagy a hencegés, Dönci! Mit akarsz, a tiédet csak az államiban vettétek Az enyém külföldi! * — Szia, Kati! — köszönti a fiú a lányt. — Nálatok is megvolt? ;— Meg — mondja a lány. és komoran biccent. A sarokig együtt mennek, s ahogy csevegnek, arcukról lassan leolvad a szezonális gond, vagyis az évkezdés okozta mélabú. Mennek cS feledve bűt, bánatot, vissza­idézik a nyarat, a strandot, az üdülést, a kirándulásokat: a vakáció adta „nagykorú­ság” önállóságát, a szép sem­mittevést, mindent, ami kel­lemes. — Ha jaj — sóhajt a lány. — De régen volt... Ebben egyetértenek, és cső dálatosan együtt éreznek. A sarkon búcsúznak. — Hát akkor ... Szia, Ka ti! Holnap megvárlak a suli előtt — mondja a fiú. — Jó — egyezik bele lány. — De én délutános le­szek ... — Ajaj, az nem jó! Ne­künk akkor sportköri gyűlé­sünk van ... —- ráncolja homlokát a fiú. — Hát majd.., majd ... De nem mondja tovább. Tanácstalanul néz maga elé És egy kissé kiábrándultán, lemondóan. — Szia, Kati.1 — Szia, Gyuszi. T. (csala) yC Olimpiai lottó as Essahmagyarorsxághan sonlóan, itt is kockákkal lesi* dolguk a megfejtőknek, éspe dig 25-tel. Ezek persze na­gyobbak, mint a lottószelvén) kockái, hiszen ezekben helyez zük el a kérdések válaszai* egy-egy rajz, név, évszám sjó­formájában. A játék egyszerű. A megfej' «tőknek hétről hétre öt kérdés' — Bocsánat, beszél ön magyarul Ezen a címen új rejtvény­sorozatot indítunk vasárnap, szeptember 6-án. Mint címe is sejteti, kérdései az olimpiával, a sporttal kapcsolatosak. A lottó nevet pedig azért kapta, mert a lottószelvényekhez ha­Több mini ölvén mázsa ivadékiialat telepítenek A tokaji Tiszavirág Halá- • szati Termelőszövetkezet ve-© zetősége messzemenően gon- • doskodik , róla, hogy tagjai azj elkövetkező években is gazdag« zsákmánnyal térjenek vissza ® a folyókról. Ennek biztosítá-o sara az őszi hónapokban az“ előirt mennyiségnek több mint0 dupláját, kereken ötvenöt má-o zsa, 20—30 dekás ivadékhalat® helyeznek a Tiszába és a Bőd-« rogba, valamint a holt ágak-J ba. A harcsa, a ponty, az# ezüstkárász, a süllő, a com-* pó ivadékot a Hortobágyi Al-J lami Halgazdaságból vásárol-« jak, de saját halastavaikban isj foglalkoznak nevelésükkel. Az# elmúlt napokban például aj tokaji kis halastóból több mint# két mázsa, hat-hét centiméter« nagyságú pontyivadékot szál-# lítottak a tiszaladányi holt« ágba. A haltenyésztés fejlesz-J tésének segítésére most úgy# határoztak, és azt a tsz-köz-« gyűlés is jóváhagyta, hogy Ti-J szalué környékén ívató tavat» létesítenek és abba anya-J pontyokat és harcsákat telepi-« tenek. A tóban, amelynek épí-® tését, ősszel kezdik meg, jövő-# re már mintegy négymillió« ivadékot akarnak nevelni. * Bizonyára mindenki ismeri falujá­ban, s minden faluban akad ilyen meg­öregedett ember. A sors kegyelme, vagy szeszélye itt felejtette, suslnka ráncos­ra aszalta és -próbaként .kivetette arra a mezőre, ahol csak a jóindulat és a megértés füvén élhetnek mindazok, akik még ilyen öregen is élni akarnak. A mi falunkban is volt belőle egy, éles fejszéjét inas karján tartotta, s mindig kész volt aprófát hasogatni, ha nem is pénzért, de egy falás ételért, egy korty italért. Bizonyára ruhához is így jutott egyszer, mert én csak egyetlen öltönyt láttam azon az emberen. A község éttermének udvarán talál-' koztam vele, hátul, az udvar mélyén. Talán meg se látom, hiszen olyan csen­desen húzódott meg az alacsony rönk árnyékában, ö rámköszönt, mondta, hogy jó napot adjon nekem az ő istene. — Jónapot! — fogadtam. Szótlanul nézett rám. Mert már nem volt mondanivalója. Feladata tulajdon­képpen ennyi. Esetleg még az. hogy fel­hasogatja a fái, miután rövid darab­kákra elfürészelte. Ehhez igazgatja éle­tét. Reggel, vagy este élezi fejszéjét, hajtogatja fűrésze fogait? Talán inkább reggel. Az öregemberek keveset alsza­nak és hamar elfáradnak, bizonyára hát, hogy korán fekszik, s hamar ki­bújik az ágyból az én emberem is. S mert a köszönése az előbbre való. még a favágásnál is? Istenem, ez nagyon egyszerű. Amennyit ő keres két kezé­vel ebben a korban, az kevés. Nyolcvan­két éves, azt mondta, de ennyit ki is láttam belőle. Naponta két mázsái ha­sogat apróra, ez nyolc forintjával any- nyil jelent, hogy belőle megélni lehe­tetlen. (De annyi fát felhasogatott már életében, hogy bizony alig maradi ere­je mostanra.) Köszön hát, hogy jónak tartsák az emberek, s megszánják, ami­kor éhet és szomjat érez. Hangjában nincs koldulás. S nem is koldul ő. Ha elfogad reggelente három centnyi szilvóriumot, délben egy pohár sört, estére pedig két deci bort, azt csak a barátság kedvéért teszi. Mert barát­kozni nagyon szerei az öreg. Akkor még a szive is kiömlik, s néhány mondatot szól magáról. Inkább életéröl, a mosta­niról, mert olyan ez az ember, mintha nem is lenne múltja. Mintha soha sem lett volna fiatal. Mintha mindig ilyen bozontos ősz szemöldökpár mögül néz­te volna a világot: a fákat, melyeket, aztán nagy dühvei felhasogatott, az em­bereket, akiket szeretettel köszönt. Asszonyát, gyermekeit rég eltemette. El még egy lánya, azzal lakik. Lánya kimossa fehérneműit, beveti ágyát, s ha nagyon későre marad, mert a barátság több pohár borig tartott, s ha ez télen történik meg, akkor tüzet gyújt, hogy meleg fogadja az öreget. — Mást nem kérek tőle. Pénz nekem minek? — mondja az öreg. Vizsgálódva néz. Talán vonásaimat akarja megtartani emléknek. Azt mond­ta, ha meghal az ember, azokkal kell majd. beszélgetnie, akiket szeretett, s megismert az életben, s akiknek jól megjegyezte arcát. — Mondom én mindig, hogy jók az emberek, ha mi is jók vagyunk hozzá­juk — s bölcsessége árad tekintetéből felém. — Nehéz az élete? — kérdem, s a me­zőre gondolok, arra a hatalmas puszta­ságra, ahová sorsa kivetette az öreget, s ahol hasonlókból egyre kevesebbet találsz. De ő még itt van. Keresi a jóindula­tot, a megértő szót, a kanálnyi meleg ételt és abból az italból egy kortyot., amely színesebb ködöt terít múltjára, sorsára. — Pali bácsi, elhül az étele! — Kö­vérkés, derék férfi szól le az ambitus- ról. Jól táplált, szeme zsíros üregben fénylik. Ki hinné róla, hogy félti az öreg favágó vacsoráját az elhüléstöl? Pedig félti. Mert' a gondoskodó szere- letében kevésnyi harag vegyül. — Megyek ... Már mért ne mennék? — zsörtölődik Pali bácsi, s nyálával együtt indul lépte. Nyel nagyot, már bizonyára megéhezett. Ádámcsutkája, -úgy láncol kiaszott bőre alatt, miill lába a lepuffant, s elhevert hasított fadara­bok közt. S ahogyan észrevétlenül kanalazza meleg levesét, a főzeléket és a húst, olyan hangtalanul tem.etkezik el, hogy talán senki sem veszi majd észre: ki­haltak, nincsenek többé ezek az embe­rek. ' Csak voltak, hiszen magam is többü- ket nagyon jól ismertem, egyet szülő­falumból. a másikkal Szendrőn talál­koztam. de az is lehet, hogy Kövesden. vagy a jászsági Apátiban, s láttam egyet még valahol a Nyírségben, áe a falu nevére már nem emlékszem. Barálh Lajos J re kell válaszolniuk. Mindéi’ «'kérdésre egy-egy szám a vá- °lasz: annak a kockának a szá' ® ma, amelyikben a helyes feli' ölet található. Ha mind az Ő1 2 szám helyes, a megfejtő öt ti*' ©lálatot ér el. Az öt- és négyta' Jlólatosakat minden héten dr o.iazzqk, akik pedig mind a ho ° héten közte vannak a négV o illetve az öt találatosak közöt* •részt vesznek az október kő Jzepén megrendezendő sorsol8' oson. amelven értékes nyerenv? Jnyek találnak majd gazdára, e Vegyen részt legújabb szóra Jkoztató játékunkon! Izgalmat # érdekes! — A BŰNÖZÉS aránya o ©év első felében 15 százalékká1 ^növekedett az Egyesült ÁH8' •mokbaií, az előző évek azon0' • időszakához viszonyítva — i5‘ • merte be az FBI igazgatója. • o a A Magyar Rádlő és Televízió miskolci «tofllóIának tnfisorf (188 métere* hujlflmbossxoo 18—18 áráig) A megye életéből. Naptrenden: A tanácsi Ipar. Sporthíredé. Délutánt frissítő. Az egészségügyi kultúra kérd* © o 0 csel. © A nők életéből: Anyunax is ** «galmas a tanévkezdés. * Operarészletek. Szeptember 3-a és 8-a között Miskolcon rendezik meg a MÉSZÖV művelődésügyi és könyvterjesztési előadóinak továbbképző tanfolyamát. A részvevők szeptember 2-án ér­keznek Miskolcra, majd 3-án délelőtt 9 órakor a TIT Értel­miségi Klubjában kezdődik az előadássorozat. Elsőként Sze- beni Győző, a megyei tanács művelődésügyi osztályának helyettes vezetője tart előadást a földművesszövetkezetek fa­lusi népművelési feladatairól, majd Mészáros István, a SZÖ- VOSZ kulturális bizottságának elnöke a MÉSZÖV kulturális irányító, szervező és ellenőrző münkájáról beszél. Igen érté­kesnek Ígérkezik a 4-i prog­ram: dr. Kovács Máté egyete­mi tanár A könyv a társada­lomban, dr. Osváth Béla : pe­dig A mai magyar irodalom időszerű kérdései címmel tart < előadást. \ szeptemDer o-en az oszt ia- lusi könyvhetek és egyéb ak­tuális könyvterjesztési felada­tok szerepelnek a program­ban. Gombos Pál főosztályve­zető tart e témakörben elő­adást. Valamennyi előadást vita követi. 6-án, vasárnap városnézéssel és kirándulással töltik idejüket a tanfolyam részvevői, míg 7-én, hétfőn Sárospatakra utaznak, ahol a járási földmüvesszövetkezeti kulturális munkáról tartanak megbeszélést, megtekintik Sá­rospatak nevezetességeit, va­lamint a helyi kitüntetett együttes műsorát. A tanfolyam utolsó napján, szeptember 8- án Szmola Imre. a TIT megyei titkára tart előadást a föld­művesszövetkezetek feladatai­ról az ismeretterjesztési mun­kában: . Előbbre a sereghajtók közül!

Next

/
Oldalképek
Tartalom