Észak-Magyarország, 1964. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-11 / 213. szám
ESZAKMAGTARORSZAO Péntek, 1964. szeptember 11. A képernyő előtt ÍMAQY FÉNY NEHÉZ az indulatokat fékezni, ha a Magyar Televízió szeptember 9-én, szerdán este sugárzott új játékáról, a Nagy fény című alkotásról beszélünk. Érdeklődéssel várjuk mindig az új televíziós alkotásokat. hiszen egy új művészeti ágazat kibontakozásának, születésének vagyunk tanúi, és észrevételeinkkel bizonyos fokig részesei is. Érdeklődésünkbe olykor egy kis aggódás is vegyül; vajon nem le: :-e rosz- szabb a korábbiaknál, jobb lesz-e azoknál, örömöt nyújt-e, vagy bosszankodni fogunk. A televízió, fiatal kora ellenére. sok szép. önálló alkotással ajándékozott meg bennünket, de láttunk olyanokat is, amelyekre bizony a kísérletezgetés, a félresiklás volt jellemző. A most látott Nagy fény azonban szinte mellbe vágott. Nem sorolhatjuk még a sikertelen kísérletek közé sem, mert sem tematikájában, sem kifejezési formájában nem kísérletezett újjal. Ez egyszerűen rossz volt De nagyon! A műsorfüzet ajánló sorai szerint ez a játék abban a kérdésben kívántelfoglalni valamiféle álláspontot, hogy milyen is a mai fiatalság, milyenek erkölcsei stb. „Ebben a. kérdésben teszi le a garast” — fogalmazta a műsorfüzet szerkesztője. Nos, hát nézzük ezt a garast Egy huszonkét éves munkás- fiú csalódott szerelmében. Uj tárgyat keres szerelmi indulatainak, megtalálja a csinos lánykát és bevezetés nélkül közli vele, hogy udvarolni fog neki. Ezt a lány mint a legtermészetesebb dolgot veszi tudomásul. Szinte a következő találkozásnál, a már idegtépő módon a nézőbe oltott időpontban (vasárnap, negyed hatkor, vasárnap, negyed hatkor ...) felmennek a lány lakására, mert meleg van. A mama persze a. strandra ment. A nagy meleg miatt a lány egy szál törülközőre vetkőzik. Odaadó szerelem bontakozik ki a későbbi játékban. A fiúban azonban növekszik a féltékenység is, hiszen egyszer már csalódott.' Sok butaságot csinálnak mindketten, de a féltékenység alaptalan volt, mert a lány azt mondja, hogy hű maradt a fiúhoz, amíg az éjszakai műszakban dolgozott. Kész. Vége. — Kovásznay György forgatókönyvíró és Ré- nyi Tárná,s rendező így tették le a garast. S most töprenghetünk: megvédték-e a fiatalságot a rágalmaktól, vagy megerősítették a rágalmakat? IRREÁLIS környezetben mozogtak ezek a fiatalok. Egy öntöttüveggyár hatalmas csarnokában tiblábol a főszereplő egy barátjával, akinek az a funkciója, hogy végighallgassa a fiú szájából mindazt, amit a játékban valahogy érzékeltetni, a néző tudomására kellene hozni, de vizuálisan megjeleníteni nem sikerült. Lo- vacskáznak, cow-boyt játszanak, ijesztgetik a két munkásra jutó tengernyi adminisztrátort, akik között egy lányka íalán szerelmes is a fiúba, virtuskodnak, és fity- tyet hánynak a legelemibb munkavédelmi előírásoknak. A fiú családját nem ismerjük meg. csak kisöccsét, aki nem tudni miért, a WC-n ülve trombitaleckét vesz. A lány anyja valahol a Lehel tér környékén lakik, tehát formailag jelen van a munkáskörnyezet, a mama azonban inkább a századfordulók édeskés regényeinek polgári, nyavalygá- sokkal teli mama-alakjait idézi. Mindez súlyosbítva egy nagynénivel, egy süket nagybácsival, meg egy csúnya-szájú nőrokonnal, akik nem akarnak a lakásból kimozdulni, amikor éppen a fiatalok kettesben szeretnének maradni. Amennyire mesterkélten összetákolt a környezet, annyira gyökértelenek a játék alakjai is. Nyugodtan lehetett volna a fiú bérelszámoló egy kátéeszben, vagy bármi más, tetteinek indítékai igen lazán kapcsolódnak munkás mivolt- jához. A lány gyors odaadását sem motiválták eléggé az alkotók, s bizony ez a játékbeli lány, ezzel a magatartással igen gyenge cáfolat a? ifjúság erkölcseit ért rágalmakra. A játék a hosszú, elnyújtott, túlhúzott képsorokkal, nem egyszer csak a bravúr kedvéért alkalmazott fényképezési ötletekkel még bosszantóbbá tette a kusza mondanivalót Alig egy-két szép jelenetet őr- zünk meg kedves emlékül. Ré- nyi Tamás a Legenda a vonaton című filmjében megközelítette a jó munkásábrázolást, most a munkáskörnyezet csak rosszul alkalmazott máznak hatott. KÁR VOLT az energiáért, a színészek és más alkotók munkájáért, a képernyő előtt töltött hetven percért, a ráfordított költségért. Szeretnénk hinni, hogy a Magyar Televízió már sok, igen jó televízió- játékot termett kertjében nem szaporítandó, hanem kitépésre szánt gyomnövény a Nagy fény, és szeretnénk végül tudni, hogy miért volt a címe Nagy fény. Benedek Miklós Széljegyzet a MÉSZÖV -tanfolyam után % Tíz perc — tíz forint Indultam a. vonathoz. Gondoltam, mindennel elláttam magam, ami munkámhoz szükséges. Otthcmom és a villamos megálló közötti félúton hiányérzet kerített hatalmába. Lelassítottam lépteimet, és erősen törtem a fejem, vajon mi a csudát jelez bennem a hiányérzet. — Megvan! — kaptam belső zsebemhez — és kiderült, hogy nincs meg, toliamat az asztalomon hagytam. Újságíró toll nélkül — ki látott már ilyet! Inalás vissza, aztán a villamoshoz. Orrom előtt ment el, mint ahogy már ilyenkor lenni szokott, s jócskán várni kellett a következőre, mint ahogy ugyancsak lenni szokott. A villamos természetesen nem az én igényemhez iga- r zította lendületes cammogását, én szárnyaltattam volna __ | E gyszóval a vonat indulása után két perccel érkeztem e az állomásra. A kapunálló megadta futásomhoz a kezdő ° sebességet: siessen, még nem indult ki, de bármelyik pillanatban ... Egyszóval jegy nélkül, izzadó homlokkal, de győzelem- ittasan kapaszkodtam fel a vonatra, és már szóltam is: mehet! És a pech: nem ment a vonat, még tíz percig ácsorgott alattam, s mivel én nem tudtam az ácsorgás okát — hogy valamelyik késedelmeskedö cimboráját várja — nem m.ertem leszállni róla, hogy megváltsam a jegyem. Megfizettem a tíz forint pótdíjat, és mélyen elgondolkoztam azon a bölcs mondáson: az idő pénz — tíz percet késtem, fizettem tíz forintot. Percenként egy forint, nem is olyan olcsó mulatság. Aki nem hiszi, hogy az idő valóban pénz, csinálja utánam a fentieket, akkor majd rájön... (ff) A ■ Borsod megyei MÉSZÖV egy hétig volt vendéglátója a megyeszékhelyen megrendezett országos jellegű tanfolyam hallgatóinak. Földművesszövetkezeti népművelők tanácskoztak, vitatkoztak, hogy vértezettebben birkózhassanak meg mindennapi teendőjükkel. Az egy hetes tanfolyam sok elméleti és gyakorlati kérdést tisztázott, bizonyságaként annak: a falu kulturális „ügyintézőinek” egyik derékhada mennyire igényli a segítséget, a gyakorlati és az elméleti útmutatásokat. Szinte monopol helyzetet élveznek Mindenki előtt ismeretes: földművesszövetkezeteink kezében mind anyagi, mind kulturális vonatkozásban nagy, hatalom összpontosul. Fal- vainkban a kereskedelmi tevékenység jelentős hányadát ők látják el. A kultúra ügyeiben döntő szerepet játszanak. Hatalmas összegekkel rendelkeznek. amelyet kulturális célra lehet fordítani. A kereskedelmi munkálkodásban, a könyvterjesztést illetően, falun úgyszólván monopol helyzetet élveznek. Kultúrcikkek árusítása, lakberendezési tárgyak, képzőművészeti alkotások eladása szintén az ő „oro- filiukba” tartozik. Számos érintkezési forma ez. számos lehetősén a. kultúra terjesztésére, a kulturáltabb magatartás mind szélesebb körű meghonosítására. Nem közömbös tehát, hoev Tr-f 7c és fnVrvri Trozvf^+ítik a kultúrát földművesszövetkezeteinknél. Sok szó esett az egy hetes tanácskozáson erről is. Miként sokat hallottunk a kereskedelmi tevékenység és a kultúra ügyeinek okos ötvözéséről, ennek lehetőségeiről. Központi téma volt az is, milyen mértékben rendeljék alá a tudatformálás szabta feladatokat a puszta kereskedelmi munkálkodásnak. Figyelemre méltó volt az az útkeresés, amelyet földművesszövetkezeti kul túrmunkásaink ezen a tanfolyamon felmutattak. A kérdőjeles mondatok mind arra irányultak: kereskedelem, vagy kultúra? D r. Kovács Máté egyetemi tanár A könyv a társadalomban című előadásában világosan kifejtette: mindenek lelett, áll a. szocialista tudat kialakítása. Ennek kell alárendelni ez fmsz-ek kereskedelmi ténykedését is. Kulturáltság, éleslátás, nagv műveltség kell ahhoz. beev a népművelés falusi hadállásaiban szorgoskodó f öl d m ő vés szövetkezeti ku ltur- munkások kellő finomsággal kezeljék a kultúra ügyét, úev, hogv a kereskedelmi munkálkodás se szenvedjen csorbát. Sok még az értetlenség, a visszahúzó erő Sajnos, még nem mondhatjuk el megnyugvással, hogy áz fmsz-ek kultúrát segítő aktívái mindenütt alkalmasak hivatásuk betöltésére. Sok még az értetlenség, a „gazdálkodás” merev különválasztása a népműveléstől. Egyes FJKr vezetők között is közelharcot keli vívni azért, hogy a kultúra kellő nyomatékot kapjon Edzőtáborban az ország 2 legjobb traktorosa ISKOLA A PUSZTÁN A puszta, amelynek iskolájáról e história szól, a Bódva folyócska völgyében található. Szendrő közelében, egy lapályos magaslaton. Lan- kás hegyláb takarja el a mű- úttól és a vasúttól is, amelynek megállój áttól jó félórát kell gyalogolnia annak, aki meg akarja közelíteni. Ha száraz idő van, járművel is elérhető, de ha beköszönt az őszi eső. amíg meg nem fagy a sár, dagaszthatod gyalog a nyirkos latyakot. És akiket sorsuk idevetett, dagasztják is, ősztől tavaszig. Megesik, hogy nyáron is. Tanyának már nem tanya, falunak még nem falu. A közigazgatásilag Szendrőhöz tartozó kicsinyke település mindössze 126 lelket számlál, az apró emberpalántákat és a végtől már nem messzire járókat is beleértve. Szendrő-Büdöskútpuszta régi település. A fáma szerint már 1700 körül is éltek itt emberek. Szuhogy környékéről húzódtak ide a török megszállás elől, legifjabb telepesei pedig, mert egytől egyig telepesek lakják, akkor kerestek itt menedéket és fedelet fejük fölé. amikor a kegyetlen úri passzió Derenket, az egykori hegyi falucskát Horthy kívánságára leromboltatta. Vagyis a nyu- godtabb élet lehetőségeibe ka- rszkodr.i jöttek Ide az emberek az egykori Remfer-birtok juh-hodályai közé. Kinek a föld, kinek az erdő, másoknak pedig a környékbeli bánya biztosított kenyeret és életet. A szociográfusoknak még ma sem kellene itt sokrovatos statisztikát csinálniuk. ha számba akarnák venni a bü- döskú tpusztaiakat. Bányász, tsz-tag. favágó és egy-két állami alkalmazott. Ennyi az egész. Bár ma már takaros portákkal, egy kicsinyke vegyesbolttal és (erre joggal büszke a puszta népe) iskolával is rendelkeznek az egykor idemenekültek. Az iskolát, állami segítséggel, maguk építették tíz évvel ezelőtt. Azóta minden évben 20—22 kisdiák készül itt szorgalmasan, gondos felügyelet alatt az életre, amely máris feledteti a pusztalakók egykori, igen mostoha sorsát. Tavaly ide költözött a jóságos villanyáram is, magával hozva a fényt és a kultúra sok-sok áldását. Rádiót már majd minden házban találsz, nem idegen a háztartási kisgép. sőt a televízió sem. Négy házon is büszkélkedik már a tv-antenna. mint egykoron a gólyák a kémény tetején. De a kultúra igazi központja mégis csak az iskola, amelyben betűvetést, honszerelmet és emberséget tanulnak a legifjabb pusztalakók, s ha fogalmaink követik a valóság változásait — ők másfajta pusztalakók már. Mások szüleik is, akik közül sokan járnak ide, az iskolába könyvet kölcsönözni (itt van a puszta könyvtára), vagy éppen okos. jó tanácsért, ha megbetegszik a jószág, vagy önfeledt játék közben betörik a gyerek feje, nem működik a diavetítő, és így tovább. I tt. velük él a pusztán kerek tíz esztendeje a mindig segítőkész, s a mindenhez értő, jóságos tanító néni. Auers- wald Gertrud, akit a hálás pusztalakók mélyen szívükbe zártak, s szinte minden háznál családtagként tartanak számon. S ami azt illeti, rá is szolgált erre. A világ legtermészetesebb dolgának tartja, hogy a város helyett itt él, kinn a pusztán, élet- és sorsközösséget vállalva az egykor megkapaszkodni idejött emberekkel. Igen. az iskola, s a tőle elválaszthatatlan. okos, hivatásának élő, jóságos szemű és nagy, meleg szívű tanító néni, akinek legszívesebben végig nagybetűvel írnám ide nevét, ez jelenti a kultúra központját Büdöskútpusztán. Mást is jelent. Letűnt korok és a mi új életünk-világunk összehasonlításához egy példát, amellyel bárki megmérheti a szocializmus emberszeretetét. humanizmusát. És jelenthet példát hivatástudatból, emberségből is azok számára, akik a város nélkül el sem tudják képzelni életüket. Mert a pusztán oly annyira és méltán szeretett tanító nénit annak idején, tíz évvel ezelőtt, nem „ide helyezték”, ő kérte - magát ide a járási székhelyről, Edelényböl. miután a kollégák közül senki sem rajongott az isten háta mögötti Büdöskút- pusztáért. Az idei tanév első tanítási napján vetett erre a véletlen. Mert véletlenül hallottam a büdöskútpusztai iskoláról, pedagógusáról.' Kíváncsi voltam rá „gyermekei” kőiében. S zerencsém volt. Még együtt volt az osztály. Huszonketten. I—VIII. osztályosok. Elől az elsősök, hátul a nyolcadikosok ültek a szép, tiszta iskola három padsorában. A tankönyveket osztotta a tanító néni, amikor hivatlanu] és váratlanul betoppantam. A gyerekek illedelmesen felálltak, és ha kissé bátortalanul is. de köszöntek. " Látszott rajtuk, hogy szokatlan, ritka vendég errefelé az idegen. Aztán, amikor mindenki megkapta könyvét, összebarátkoztunk a gyerekekkel. Az elsős Gy. Rémiás Lajcsival, B. Rémiás Pistával és Vajkovics Irénkével — eny- nylből áll az első osztály —, akik eldicsekedtek, hogy cukorkát kaptak a tanító nénitől; a harmadikos Rémiás Rafaellel. aki éppen betegeskedett. mert előző este félig nyersen evett a „pecérke”- gombából; a nyolcadikos Sípos Ilonkával, aki közgazda- sági technikumba szeretne bejutni, ha végez, és Leninről már tudja, hogy „a Szovjetunió első vezére volt”; Kollár Margittal, aki kitűnően ir. Virág Erzsivel, aki háziasszonynak készül, de tudja azt is, hogy „Kádár János a Magyar Népköztársaság miniszterelnöke”, és Voda Jóskával is, aki autószerelő tanulónak készül Diósgyőrbe. A beszélgetés közben kiderült, hogy a felsősök közül mindenki tudja: Magyarország fővárosa Budapest, — tizen már jártak is ott —, Borsod megye székhelye Miskolc; és Szendrő-Büdöskútpuszta az edelényi járásban van... És még sok minden kiderült! Az is, hogy nálunk ma még a leg- eldugodtabb pusztán sincsenek a művelődésügy, a társadalom számára elveszett gyerekek. Ennél jobb érzés csak akkor fogott el, amikor a tanító néni óra végén bejelentette az osztálynak, hogy mára végeztünk gyerekek. — S ők. huszonketten, — tanítványai, felálltak és jeladás nélkül kórusban mondták; — Előre! — Hazádnak rendületlenül légy híve, óh magyar ... A míg a Szózat első versszakát a gyerekek szép, szabatos magyarsággal elmondták, figyeltem az ön arcát is. kedves tanító néni. Úgy találtam, büszke volt és nagyon boldog... Jogosan! Csépányi Lajos mind eszmeileg, mind pénz* ügyileg. Hallottunk a tani0' lyam időszakában arról & milyen nehezen lép szövet' ségre egyes földművesszövet' kezeli járási központ a_Tud<^ mányos Ismeretterjesztő Tát' sulattal. Példák hangzottak 01 a könyvterjesztés helytelen gya' korlátáiról is. Míg mások 8 könyvtárm^zgalom fejlődése" tői, gyarapodásától féltették 0 könyvterjesztést. A faltój klubélet kibontakoztatásába0 sem tettek meg mindent_íöl°' művesszövetkezeti népművel0' ink. Az irodalmi színpadom, tánccsoportok, énekkarom színjátszó együttesek és ma* öntevékeny csoportok seri egyenletesen fejlődnek, műve' szí nevelőmunkájuk, ezek tü' datformáló hatásfoka nem 1°' elégítő. A kísérletező kedv, a* ötlet nem jut túl a megszülj tés mesgyéjén. Az fmsz—'. nem szeretnek kockáztat] Jóllehet sok esetben szeP eredményekről számolhatnia be az író—olvasó találkoz0. megrendezésében, a szélién1 vetélkedők bevezetésében. . könyvtármozgalom segítése* ben. könvwásárlással egvb^ kötött ..könyvesték” rende^ sében; rib.. ennek ellenére kf vés a kezdeményező kész^f Ez többnyire a személyi félté* telek, a szakmai felkészülté^ hiányával magyarázható. T«0' mészetesen egyfajta szerrúe letbeli magatartással is, ári® a kereskedelmi funkció e*0" térbe helyezésével függ öss*0 A SZÖVOSZ és a Bors^ megyei MÉSZÖV Miskolc00 megrendezett tanfolyama _a* bizonyítja: maguk az illeték^ sek is jól látják azokat a te0' nivalókat, amelyeket a kú1' túra előmozdítása végett fo§?- natosítani kell. Ennek egri formája az egyhetes ország^ jellegű tanfolyam volt, ate lyen tapasztalatcserére is sikerült, országos nevű előadó vallottak nagyon népszel formában könyvről, népműve" lésről, kultúráról, irodaion1 ról. Következzék a tett! Sikerült némiképpen a lyére tenni” földművesszöve kezeteink népművelő műnk kodását az állami és szaksz^ vezeti népművelés „konkurr#! ciájában.” A tanfolyamnak 0 került betömni mindazokat kisebb-nagyobb réseket, ate . lyék földművesszövetkeze népművelőink tudatában tongtak”. Sikerült azt is tázni: a földművesszövetke*. tek szolgálatkészségét szerveink ne csak nagti r Y í| dezvények le bonyolítása” \| igényeijék. hanem építsék „ egy-egy község sok problem felölelő népművelési progrű* jába, szerves alkotórészke Természetesen ehhez az sz ^ séges, hogv tanácsaink is 1 ban közeledjenek a fölért vessző vetkezetekhez. fűz°™^ még szorosabbra a barátság az együttműködés fonala. A tanfolyam nem old0*1* meg (nem is oldhatta meg! föl d m ű vess zöve tk e ze ti népmü^ : velés minden gondját, de i sűrűsödő és egyre duzza1 gondokon jelentősen enyhíte _ Mert valljuk be őszinte0' földművesszövetkezeteink k11' turális nevelő mupkója utóbbi időben kissé megto<" j pant. Ezt azzal magyarázhatjuk. hogy a népművelés rí$ : területein is mutatkozott vls*" szaesés. Elsősorban az oktala01 és a kelleténél többet hangoztatott „válsógvita” miatt ezen végül is túljutottunk' Következzék a tett. A tetten nem pusztán nép" művelési munkát értünk, ha* nem kultúrált kereskedőin11 megnyilvánulásokat. még több, modern, jól felszerel* fmsz-bolfot, cukrászdát és ét termet, és művelt, értó kér«* kedőket, akikkel a vevőknél öröm a találkozás. Reméljük, hogy a tanfolyam, amely a fent hangoztatott célt jól szolgálta, nem ritka hollé a MÉSZÖV népművelőinek szánt tudatgyarapítási akciók sorában. Párkány László
