Észak-Magyarország, 1964. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-09 / 211. szám

Szxnte, ISS?. M»pícnrti<T 9. BSSAKntACRTASOBSZilO 3 Megérdemlik a tiszteletet j Jegyzetek egy üzemi pártszervezet munkájáról I Felépítették az élet özemét Húss éve sxabadult fel Bulgária Fekete tükörben — világos kép Amikor a bénán Kohászati Müvek pártbizottságán érdek­lődtem, hogy melyik üzemi alapszervezet munkája ér­demli meg a nagyobb nyilvá­nosságot, még nem tudtam, hogy Nemeskéri János és Ger­gely Sándor elvtárs, a pártbi­zottság titkára, illetve osztály­vezetője máért válaszolta szin­te duettben: a vasöntöde, a .... — és még sorolták né­hány más üzem nevét is. Csak később értettem meg. Az el­sőnél maradtam, a vasöntö­déi elvtársak munkáját vettem közelebbről szemügyre. Hogy miért? Nem azért, mert mond­juk a csavargyár, vagy más, általuk említett üzem párt- szervezetének neve nem volt elég szimpatikus. A tárgyila­gos szemléletben ez nem le­het szempont. Inkább azért, mert a vasöntöde nevét első­ként említették nemi tisztelet­tel és elismeréssel, és még in­kább azért, mert a gyári be­járatnál megpillantottam egy „fekete tükröt”, s a tükörben a világos képet is, amire a cím utal. Jelképes tükörről vám. szó! Egy fekete tábláról, amelyen fehér krétával naponta cse­rélődnek a számok. Számok, amelyekből a kívülálló előtt is világos kép rajzolódik ld. Kép, amely az összehasonlító szá­mok áttételes színeivel ecse­teli a gyár összes üzemének ugyancsak képletes képét, a legfontosabb gazdasági muta­tók alaptónusaival. S ha a szemlélő átfutja a számok so­rát, a százalékok mögött embe­reket lát Jól, vagy kevésbé jól dolgozó emberek egész kollektíváját egy-egy üzemet, amelynek gazdasági eredmé­nyeiből sok-sok következtetés­re nyílik alkalom. Egyebek kö­zött következtetni lehet a. párt­szervezet munkájára is. Ezért választottam tehát a vasöntö­dét Azért, mert rokonszenves volt. hogy a „tükör” szerint a vasöntöde augusztus 1. és 28. között termelési tervét 112 szá- zaXckra, kikészített készáru tervét 110, kiszállításra át­adott késztermék tervét 100, és elszállított késztermék ter­vét 126 százalékra teljesítette* előtte járva jó példával a tőb-* bi üzemeknek Berajzoltam * hát jegyzetfüzetembe ezt a tiszteletet ébresztő „képet”. Jól választottam? — A ké­sőbbiele során az olvasó is meggyőződhet róla: igen! Akit mindenki ismer A vasöntöde a gyár déli ol­dalán, a domboldalból kiala­kított lapályon terül el. Maga­sabban a többi üzemnél. Elhe-J lyezkedése egy kicsit jelképes + is -- . X Amíg az igazgatóság epule-» tétöl a kacskaringós gyári uta-^ kon oda értem, a tábláról le-» olvasott, számokból kialakítottT képet megpróbáltam elképzel-» ni a valóságban is. Rendes, J tiszta üzemet és fegyelmezel-» ten dolgozó embereket láttam* magam előtt. » Nem családiam! Az üzemj udvarán fiatal, két-három éve» ültetett, s gondozott nyárfasor, J járda és szinte művészien ki-» alakított koksztároló fogadja* az idegent. Bent, a csarnok J ódon falai között is rend és* tisztaság, s az emberek sehol £ sem ilcsörögnek-ácsorognak. * Mindenki serényen dolgozik. ^ A csarnokban egy idősebb J munkásembertöl érdeklődtem:» Hol találom meg B. Nagy Són-* dór elvtársat? » — A párttitkárt? — kérdezi* viszont. » — Igen, őt keresem, vele* szeretnék beszélni. j » — Arra, az előmelegítő ke-» rnence felé. aztán balra és új-2 ra jobbra tessék menni. ♦ — Nem tudjátok, bent van-e B. Nagy elvtárs? — kérdi tár­saitól. — Bent volt, de a tsz-bc ké­szült, Pácinban várják. A he­lyettese, Nádasi, vagy Somo­gyi elvtárs itt van, ha megfe­lel. Kalauzolom gondolt egyet: nézzük meg a gépészetnél, vagy az üzemirodán, hátha még itt találjuk. Szerencsém volt. Az üzem­vezető, Reményi Ferenc iro­dájában találtam. S amíg in­nen a társadalmi munkában épített szép kultúrház felé igyekeztünk (a kultúrház párthelyiség is egyben), út­közben többen megszólították: B. Nagy elvtárs, egy pillanat­ra ... Az idegennek pedig apró epizódokból is szemébe ötlik: a harminc év körüli, szerény, megnyerő arcú párttitkárt szinte mindenki ismeri és tisz­teli az üzemben. Bíznak benne, és ez a bizalom, mint később meggyőződtem róla, a szemé­lyes szín pátién túl, az üzem pártszervezetének szól, amely jól sáfárkodik a dolgozók bi­zalmával. Dossziék — titok nélkül A párthelyiségben, és később másutt is még, sokáig beszél­gettünk. Sok minden szóba került. A legutóbbi vezetőség- választó taggyűlés óta eltelt időszak pártmunkájáról, a meglett út tapasztalatairól, amelynek fényében a „tükör­ben” és a párttitkár keresése közben megpillantottnál is vi­lágosabb kép rajzolódott ki előttem. Kép egy több mint 300 tagú üzem jó kollektívá­járól, a kommunisták és a pártonkívüli dolgozók őszinte, a kölcsönös bizalomra épülő barátságáról, helytállásukról a munkában, a tanulásban és a közös harcban, mert volt mi­ért és ellen harcolni az üzem­ben az elmúlt három év alatt. De. hogy jól harcoltak, és kö­vetkezetesek voltak a harcban, erről az idő és ezernyi tény tanúskodik. Aztán előkerültek a pártolt- mányok. Dossziékba rendsze­rezetten, amely már önmagá­ban is fegyelmezett pártmun­káról, rendszeres szervezeti életről, céltudatos és követke­zetes tevékenységről vaU, A dossziék tartalmának áttanul­mányozása után nem volt ne­héz megállapítani: ez a párt- szervezet a kommunisták és a pártonkívüldek sorsának ala­kulását nem bízza a vak vé­letlenre: a lenini tanításoknak megfélőén, a VIII. pártkong­resszus útmutatásai, határoza­tai szerint dolgozik. Nem ti­tok, hogy mit tartalmaznak ezek a dossziék. Sőt, belepil- lantásuk nagyon tanulságos is. Áttanulmányozásuk után négy­felé raktam szét őket. Az első kötegbe az előző ve­zetőségválasztó taggyűlés ok­mányai, a nagyüzemi pártbi­zottság és az alapszervezet ha­tározatai, valamint az alap­szervezet jelentései kerültek. A másodikba az alapszerve­zet negyedévenként készült munkatervei (1982-től napja­inkig); a vezetőségi ülések jegyzőkönyvei; a havi és a so­ron kívüli taggyűlések beszá­molói és jegyzőkönyvei; a pártcsoportok munkatervei és a pártcsoport vezetők jelenté­sei. Külön raktam „A vasöntöde gazdasági kérdéseit” tartal­mazó okmányokat; a vállalat és az üzem globális és „bon­tott” terveit; a gazdasági és más vezetők rendszeres be­számoltatásáról tanúskodó ok­mányokat, feljegyzéseket, jegyzőkönyveket, határozato­kat; az újítások és a verseny­vállalások sorsát nyomon kí­sérő okmányokat. Végül azokat is külön rak­tam, amelyek a pártszervezet kitűnő tömegkapcsolatairól, a pártszervezet építéséről, terv­szerű erősítéséről „vallanak!’. Ide kerültek a tagjelölt iskola és a pártoktatás lematikái, a szakszervezet és a KISZ mun­kájának tervszerű pártirányí­tásáról tanúskodó okmányok; a tag- és tagjelölt felvételi ké­relmek; a dolgozók tanácsai, észrevételei és javaslatai, va­lamint az azok elintézését tük­röző okmányok; a tsz (pácini Dimitrov) patronálásával kap­csolatos feljegyzések; végül a fegyelmi ügyek aktái. Úgy gondolom, önmagukért beszélnek ezek az akták is, akárcsak a gyári bejáratnál megpillantott „tükörből” és a párttitkár keresése közben ki­alakult kép. S a jó az, hogy az áttanulmányozott dossziékból ugyanaz a kép tárul bárki elé, ami az üzem dolgozóinak, a kommunisták és a pártonkívü- liék nagy többségének vélemé­nyéből. Változott harcmodorban is Sok minden történt a vas­öntödében az előző vezetőség- választó taggyűlés óta. Talán a legdöntőbb, hogy az üzem pártszervezete, a kommunis­ták személyes, jó példájával sokrétű, céltudatos és követ­kezetes harcával kivívta az üzem pártonkívüli dolgozóinak bizalmát, rokonszenvét, őszin­te elismerését is. összeforrt az üzem kollektívája és a Lenin Kohászati Müvek valamennyi gyárrészlegét megelőzve első­ként vívta ki a Szocialista üzem ma még ritka, de annál nagyobb megbecsülést jelentő címet. Kitűnő együttműködés alakult ki a. pártszervezet és a gazdasági vezetés között, s a közös harc közben mindenki bizalommal fordul gondjaival, észrevételeivel, javaslataival a pártszervezethez. Rájöttek sokan: érdemes! Kinek nem jó ez? Csakhogy ennék feltétele volt: meg kellett szabadulni a pártszervezetnek a visszahúzó, szektás gáncsoskodásoktól, a szubjektív ítéletektől és igaz­ságos mércével kellett mérni az embereket, munkájuk és magatartásuk szerint. Meg kellett szilárdítani a pártíe- gyelmet, s tekintélyt kellett szerezni a korábban devalvált fogalmaknak. De most bárki megállapíts hatja: a vasöntöde! elvtársak változott harcmodorban is jól küzdöttek. Ami pedig a jövőt illeti, iga­za van a pártszervezet titká­rának: nincs szebb hivatása a pártszervezetnek, mint — idé­zem őt — szerényen. önzet­lenül. céltudatosan és feltétle­nül becsületesen kell gazdál­kodnunk munkástársaink bi­zalmával” ... — a VIII. kong­resszus útmutatásai és a Szer­vezeti Szabályzat követelmé­nyei szerint kell egy kicsit még előbbre lépni. .. Cscpányi Lajos Ä bolgár acél fellegvára Látogatás Kermikovcihan Ha nem tudnánk, hogy áz Ä kietlen vidéken még a sza­emberek ezrei gigászi munká- márkóró sem élt meg. A föld jának eredménye ez a puszta- gyomra azonban szinte felbe- ságba beleszületett: nehézipari csülhetetlen kincset rejtett: kombinát, egy sokat szenve- vasércet. Már a huszas évek szetesen megkönnyítette a ter­melést Ma szinte készen áll a ha­talmas komplexum. Két óriás kohója közül az egyik már termel, sőt még ebben az esz­tendőben üzembe helyezik a másodikat is. Szeptember Sí­re, a bolgár nép felszabadulá­sa 20. évfordulójának tisztele­tére ezt ajánlották fel az épí­tők. Fantasztikus mennyiségű kokszra van szükségük, de sa­ját kokszoló üzemük képes kielégíteni az igényeket. Évente 700 ezer tonna kokszot Az egyik hatalmas kohó már működik. Naponta ontja a nyers­vasat. Megköszönve az útbaieazí-^ tást. arn-p vettem az iránvt.j Aztán később úira érdeklőd­tem eev fiatalabb, 25 év kö-J rüli embertől, akinek kezében^ két vashorog volt. — Sanyi, a párttitkár? (nerj Snnvi!) — Fanzhordozása sze- retetet és ficrteletet árult dj a keresett iránt. — Letette p< horgokat, és odakalauzolt aj Párttifkár munkahelyéhez. dett nép akaratának megvaló­sulása, akkor azt vélhetnénk, hogy egy mérhetetlen erejű varázsló járt itt. alig ötven kilométerre Szófiától. A kiet­len tájon új város épült, sis­tergő gyomrú kohókkal. Két piciny falucska helyén jelölték ki az új nehézipari kombinát építkezési területét 1959-ben. tehát mindössze öt i esztendeje. elején tudtak erről a bolgár kapitalisták, de túl nagy be­fektetésnek vélték, kevés pro­fitot reméltek, és hol tartották ők szemük előtt az ország fel- vi rágoztatását! ? 1959-ig a szovjet és a bolgár geológusok befejezték a kuta­tásokat. Alig kezdtek hozzá a külszíni munkálatokhoz, már­is ércre bukkanták. Ez tenne­... tizemet építünk, óriás üzemet, Erős betonfalúi nőnek, Az égbolt milliónyi napját hozzuk le ide fénynek. Ti férfiak, ti asszonyok, íc nép ... gyermekeinknek építjük fel az élet üzemét! A vers írója, Nikola Vap- carov még a sötétségben mondotta a látnoki szavakat. Hiszen a költő 1942. július 23-án martirí«alált halt. Nem élhette meg a virradást, de szavai mélységesen igaznak bizonyultak. Eljött 1944. szeptembere, és lehulltak a bilincsek a bolgár férfiak, asszonyok kezéről. Megkez­dődött az építés. 20 év alatt felépült az élet üzeme. Va­lóra vált Georgi Dimitrov hagyatéka. Bulgária öt évszázadon át szenvedett rabigában. Az ősi hódítók, a török elleni har­cokban patakokban folyt a ha­zafiak vére. 1876-ban volt a nagy felkelés. A láng fellob­bant Bulgária északi, déli és nyugati részén. A harc egyenlőtlen, a hazafiakat hamarosan leverik, s jön a megtorlás. Férfiak, nők, gyer­mekek ezreit gyilkolják le, égetik el elevenen. Victor Hugo ekkor így fordult a világ kormányaihoz: „Egy népet pusztítanak el. Mikor ér véget e hősies Ids nemzet mártíromsága?” Sokáig tartott a mártirom- ság. A török után a német imperializmus jött Jöttek a fasiszták, és Bulgáriában lángolt az Oradourok tüze. A hitleri agresszió másnapján a kommunista párt felhívást intézett a bolgár néphez. A felhívás a következő szavak­kal zárult: „Egyetlen szem bolgár búzát, egyetlen karéj bolgár kenyeret se a német fasisztáknak!" És négy nap­pal az agresszió után már fegyveres katonai egységeket szervezett a párt. Ezzel pár­huzamosan elhangzott a jel­szó: „Egyetlen katonát se a keleti frontra!” A döntő változást a szovjet hadsereg gyors előnyomulása hozta. A harmadik ukrán front közeledett Bulgária határaihoz. 1944. augusztus 26-án a kommunista part felhívta valamennyi szerve­zetét és tagját a íasiszta-ré- gens-uraiom fegyveres meg­döntésére. A szovjet csapa­tok szeptember 7-én léptek bolgár földre, és szeptember 9-én összeomlott a diktatúra. A bolgár nép fegyvert fogott, és híven az internacionalis­ta eszmékhez, a Szovjet Had­sereg oldalán küzdött a fa­siszták ellen. Vérüket ontot­ták hazánk földjén is, részt vettek Magyarország felsza­badításában. A hősök emlékei min­denütt figyelmeztetnek, és a súlyos örökség felszámolása sem volt könnyű. Mégis, már néhány számadat is bi­zonyítja: a nép Bulgáriája 20 évvel ezelőtt felszállt az időgépre és évszázadok út­ját tette meg. Uj iparágak létesültek, az ipari termelés az elmúlt évben 18-szorosa volt az 1939. évinek. A Bol­gár Népköztársaság messze túlszárnyalta elektromos energia termelésben déli szomszédait: Görögországot és Törökországot. Bulgáriá­ban évenként 45 ezer új la­kásba költöznek be, öntöző- csatornák hálózata szövi ót a földeket. Szélesre tárultak mindenki előtt a kultúra ka­pui. A külföldi azelőtt úgy in­dult Bulgáriába, hogy meg­látogatja az országot, ahol egész völgyeket borítanak balzsamos rózsák, ahol olyan édes dohányt termesztenek, mint sehol másutt. A rózsa­erdők, az édes illatok azon­ban nem tudták feledtetni a rabság keserűségét. A felsza­badult Bolgár Népköztársa­ság már nemcsak a rózsák országa. A férfiaknak, asz- szonyoknak „felépítették az élet üzemét”. A mi utunk pedig egy az övékkel, inter­nacionalista út ez, amely mind a szocialista építés, mind pedig az alaovetöen fontos külpolitikai kérdések­ben azonos. És a legteljesebb mértékben közös a nemzet­közi munkásmnzPQiom helv- zetének megítélésében, á ten­nivalók ügyében is. Ezért az értelem és a szív teljes harmóniájában kívá­nunk bolgár barátainknak további nagy sikereket. állítanak elő bolgár és szovjet szénből. 1967-re egy millió tonna hengerelt acélt termel majd a kombinát. A kapitalista Bul­gária összes nyersvas terme­lése 5 ezer tonna volt. A sta­tisztika szerint 1965-ben Bul­gáriában egy emberre átlag 250 kg nyersvas jut, 1970-ben pedig a kohók össztermelése eléri majd a 4 millió tonnát. Attól nem kell tartani, hogy kimerül a nyersanyag-bázis. Ha évente 5 millió tonna va­sat gyártanának, akkor is öt­ven évre elegendő a bánya kincse, amelyet mintegy 250 millió tonna vasércre becsül­nek. A kutatásokat pedig ren­dületlenül folytatják tovább. Amikor teljes üzemmel ter­mel majd a vasmű, mindössze 10 ezer munkásra lesz szükségük. Teljes automatizá­lásra törekednek! Embert már most is alig látni. Főleg mér­nökök és technikusok dolgoz­nak a vasműben. A fizikai munka teljes kiiktatása a cél. Építik a meleg-hengermű csarnokát, amely egy km hosz- szú és 300 méter széles lesz. Méltán büszkék rá a bolgár mérnökök. Néhány évi szédü­letes tempójú építkezés után készen áll a bolgár nehézipar fellegvára. Kermikovcinak hívják. Számunkra pillanat­nyilag csupán nehezen ejthető bolgár szó. de a bolgár nép szemében a jólét egyik meg­alapozója. Most még kér, de hamarosan többet ad, sokszo­rosát a ráköltött összegnek! Ok már az űj nemzedék. Velük fejlődik hatalmassá a bolgár nehézipar.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom