Észak-Magyarország, 1964. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-05 / 208. szám

Szombat, 1964, szeptember 5, ESEAKMAGTAKÖRSZÄ« 3 Új műalkotás: a kerámia táblakép Eschenbach Jenő keramikus művész érdekes, új alkotással, a különleges eljárással ké­szült kerámia térképpel lépett a közönség elé. A modern lakások és épületek díszítésé­re kiválóan alkalmas táblaképek a művész Fényes Adolf terembeli kiállításán nagy érdeklődést kelletlek. Kfiszlct a műteremben. Előtérben a Házak című táblakép. Fiatalok, felnőtt poszton A megbecsülés aranyfedezete a munka Kacskaringós utak — A mélyből a magasba — A brigádt mint családfő — A megtalált hivatás Baradiai barangolás Az etimológusok szerint a páradió szóból ered a név, el­ferdítve persze. A pára a bar­langok száján ömlött ki télvíz idején, s egy időben páradió­nak nevezhették a hegyet. A másik feltevés, hogy aszkéta barátok lakták a barlangot, s a barát-lakból formálódott Baradlának, a világ második legnagyobb cseppköbarlangjá- nak neve. Hossza 22 kilométer (az ame­rikai Karlsbad Cave-i 30 ki­lométer), Domicától Jósvafőig. Már az ősember is ismerte, s tömegesen lakta, ma is talál­ni még értékes archeológiái leleteket az új oldalágakban. Petőfi kéziegye a barlang falán Szépségét rég csodálják már. Olyanok is, mint Csokonai Vi­téz Mihály, aki 1801. július 5- én meglátogatta Ragályi Ge­deon gömöri nótáriust. A köl­tő elragadtatva ír a barlang­ról — az egykori -diákok so­raiból tanulták a természet­leírás stilisztikáját. Petőfi út­leírásában említi Aggtelek szépségeit. S azt is, hogy ott­hagyta kézjegyét a barlang falán. A kézjegyet megtalál­ták — ovális hosszú betűkkel vezetéknevét jegyezte ide a nagy költő. Kossuth Torinó­ban élt, s emigráns éveiben 100 oldalas tanulmányt írt az aggteleki cseppkőbarlangról. Townson. a híres kanadai földrajztudós is elzarándokolt Aggtelekre, mely akkor a vi­lág legnagyobb cseppkőbar­langjának számított. De az ő neve oda kívánko­zik. ahová a kutatókét, a bá­tor felfedezőket jegyzik fel. Mert amíg a mai ember vo­nattal, autóbusszal könnyedén, rövid idő alatt meglátogathat­ja a természet remekbeszabott csodáját, addig tudósok, kuta­tók százai ugyanezért éveiket áldozták fel. resztély nevéhez fűződik. Az aggteleki bejáratot is leírja, s mintegy másfél, két kilomé­tert tárt fel a barlangból. A múlt században Vass Im­re gömöri bányamérnök ku­tatta a barlangot. Ismeretlen helyekre jutott el, feljegyzé­sei nehéz munkájáról valla­nak. „1822—23—24. évek hosz- szantartó szárazsága azon re­ménységet gerjeszté fel ben­nem, hogy a tó talán meglá­balható lett, s a barlang bel- jebbi részeibe juthatnék, s azoknak felfedezésével a bar­langot nevezetesebbé, s a ha­zámnak ebbeli ritkaságát a külföld előtt nagyobb figye­lemre méltóvá tehetem... S végre az 1825. esztendő Szent Iván hava első napján (au­gusztus 1-én) által vergődtem a Vaskapunka kelepcés ver­mein, egészen a tóig.” Piros villanymécses őrzi a nagy kutató emlékét a Nagy­teremben, ahonnan a Vaskanu „kelepcés vermeit” megközelí­tette ... Kaffka beleőszült és tönkrement... Vass Imre a Styx pataknál megpróbált átjutni. Aztán mert nem sikerült neki, hát abban bízik — mint írja —, hogy majd a szerencsés utó­dok valamelyike. Kaffka Péter volt az a sze­rencsés. aki a barlang utolsó halszáz méterét felfedezte. Az ő javaslatára vágtak Jósvafőn. a Farkas-torokban mestersé­ges bejáratot a Baradlán. A költségek felét ő vállalta — tönkre is ment. bele is őszült, s elkeseredésében kivándorolt Kanadába. Ma is ott él. s az illetékesek gondolhatnának rá: meghívni az óhazába, hogy megtekintse, meggyőződjön róla. munkája, áldozata nem volt hiábavaló, a barlang va­lóban minden ember számára hozzáférhető. épít. Említésre méltó a Barad- la cseppkőbari an g volt igazga­tójának. Jakucs Lászlónak munkássága. Könyveit több nyelvre lefordították. Százezrek vándorolnak ide... Érdekesen alakult a csepp- köbarlang idegenforgalma. A múlt században havonta ezer ember tekintette meg a bar­langot. A harmincas évektől már havi 4—5 ezerre növek­szik. A felszabadulás után tíz­ezer a számuk. Azóta egyenle­tesen növekszik. 1963-ban már 124 ezren látogattak el Aggte­lekre. Jósvaíőre. Ez tette szük­ségessé. hogy a. létesítménye­ket korszerűsítsék. Magyari Gábor igazgató el­mondotta. hogy nagyszerű ter­veket készítettek. s bővítik az idegenforgalom lehetőségei l. Jelenleg elsőosztályú szálloda üzemel Jósvafőn. Aggteleken pedig turistaszálló. Aggtelek világítását is korszerűsítik, még ez őszön kicserélik a 30 kilowattos berendezést 240-es- re. Egyre sűrűbben koncertez­nek a barlangteremben, s ha a személyzetét bővítenék, nem lenne gondjuk a hosszú túrák levezetésével sem. Baradla jó kezekben van. A fiatal igaz­gató képzett geológus, s szen­vedélyes barlangkutató. A barlang szépségeit leírni — nehéz vállalkozás. Ajánlani megtekintését, ez a legtöbb, amit tehetünk. Baráth Lajos X fiúk mind a tizenkettőn eljöttek. Egy kis haditanács titán a brigádvezető. Kupái Ferenc intésére megkezdődött a -munka. Úgy belemeleged lek a vaspakolásba, ebbe a kis kü­lönmunkába (terven felül), hogy az első pillanatban nem is hallották, amid«»' egyikük elkiáltotta magát: — Nézzétek csak! Itt van a lányunk is... A brigád egyetlen nőtagja, Hermann Pirosika a követke­ző percben már rájuk is kö­szönt, aztán megeredt a sza­va: — Nagyon szép, mondha­tom. Engem Iri akartatok hagyni ebből a munkából... Talán féltetek, hogy túlteszek rajtatok? — fordította tréfá- sabbra a szót. Amazok csak álltak, és egy szusszanásnyi idő után kibök­ték. hogy kímélni akarták, mert hát a vaspakolás még­sem lánynak való dolog. De azért titokban tisztelettel néz­tek rá. hiszen Piroska eléggé kacskaringós utakon talált ön­magára. Próbaidősként lépte át a gyár. ott is az elektrolízis üzem kapuját. A napok gyor­san teltek, de Piroska munká­ja, magatartása bizony kíván­nivalót hagyott maga után. Egy csapásra az a vélemény alakult ki róla, még az idősebb szaktársak között is, hogy fe- 'r'l'!'Uen, pökhendi. Egymás titán követte el a felelőtle­nebbnél felelőtlenebb hibákat. Egy vegyiüzemben a laborató­rium munkája szinte sarkkö­ve a gyárfásnak. Az elemzé­sek. a mérések pontosságán igen sok múlik, a kislány fő­leg ebben volt pontatlan. S ha szóltak érte. félvállról fe­lelt. Pedig mindenki jószívvel Volt hozzá. Óránként kellett elemzést adnia, s ha adott, az nem volt pontos. Gyakran pe- f,’g egyszerűen megfeledkezett róla ... Nem ismerte az. üze­met. úgy tűnt, hogy nem is akarja megismerni. Nem tud­ta, mit. miért csinál, pedig munkatársai állandóan segí­tették. A próbaidő lejárt. Az üzem Vezetői, a könnyebb megoldási: választva, nem hoszabbítolták meg szerződésót. Ekkor lépett közbe a bri­gád. Mert akármin*, akárhogy is volt. maguképak tekiptették Hermann Piroska ügyét, s minden hibáin ellenére is meg­szerették, mint a brigád egyik tagját. A műszak végén rendkívüli brigádgyűlés* hívtak egybe. Mikor mindannyian együtt voltak, a brigád vezetője kö­zölte; — Piroska, rólad van szó... A jövődről, az életedről .. > Mondd el nekünk, hogyan képzeled el az életet, mit akarsz tenni, milyen terveid vannak? Tizennyolc éves vagy. előtted az egész élet. A komoly szavak, és az a ’tény. hogy foglalkoznak, tö­rődnek vele ezek a fiúk, akik­kel eddig együtt dolgozott, de foghegyről dobálta feléjük a szavakat, meglepte. De itt már majdnem eltört a mécses. Le­hajtott fejjel ült, a meglepe­téstől a szavak is elakadtak. Biztatták, bátorították: — Ne félj, beszélj nyugod­tan. hiszen segíteni akarunk... — De hiszen már... A mondat közepén megtor­pant. Amit gondolt, kimond­ták a fiúk. „... már úgy gon­dolod. minek, úgy is elmégy.” — Nem! Éppen azért va­gyunk most itt, hogy megbe­széljük: tudsz-e változtatni ed­digi magatartásodon? Mi sze­retnénk, ha így lenne. Vállal­juk a felelősséget. S az üzem vezetősége meg­változtatta határozatát. Meg­hosszabbították a szerződést. A garancia, amit a brigád nyújtott, olyan dokumentum, amelynek értéke van. Az üzem vezetői is belátták; ez a helyes út. hiszen a brigád úgy lépett fel. mint féltő, ag­gódó családfő, áld védelmébe veszi becsületes, de könnyel­mű gyermekét. S Piroska, a brigád tagja, a közösség „té­kozló” gyermeke sorsáról volt most szó. A mélypontról nehéz felka­paszkodni egy magaslatra, de ha valaki nagyon akarja, s hisz is benne, hogy lehet, ak­kor sikerül. S ha olyan tám­pont van, mint egy brigád ereje, akkor a nehézségek is könnyebbeknek tűnnek. S Hermann Piroskának si­került ez a küzdelem. A fi­úk mindig találtak módot és lehetőségei arra, hogy magya­rázzanak. tanácsokat adjanak, mit, hogyan kell csinálni, mii gyártanak, s hogyan. Piroskát, miután mindinkább megis­merte ■ a gyártás technológiá­ját, egyre jobban érdekelte, amit csinál. Ma már úgy ügyel munkájára, mint szeme fé­nyére. Váltóműszakra járnak. S különösen az éjszakás műsza­kon éber a kislány. Szinte ins­pekciót tart. Ha észreveszi, hogy valamelyik fiú kissé fá­radt. odamegy hozzá, szóval tartja, nehogy véletlenül el­aludjon. Mindig tettrekész és lelkiismeretes. S ami a legfon­tosabb, megtalálta helyét, hi­vatását— magára talált... Ennek legékesebb bizonyíté­ka, hogy ma már így nyilat­koznak róla: — A brigád egyik legérté­kesebb tagja. Mindig lehet rá számítani. Olyan a munkája, hogy nyugodtan, dolgozhatunk. Megállja helyét. S ezt nemcsak a brigád tag­jai mondják, hanem az üzem vezetői is. Most az a legnagyobb gond­ja Hermann Piroskám a1;, hogy vajon íelveszik-e a vegyipari technikumba. Mert jelentke­zett a levelező tagozatra. Re­méli. hogy sikerül. Azok az idők. amikor kifelé állt szekere rúdja. már csak mint kellemetlen, rossz emlé­kek bukkannak elő néha-néha. Megbecsülés övezi, aminek, ő is tudja, aranyfedezete a mun­ka. S mindennek írásos bizonyí­téka az is, hogy végleges mun­kaerőként tartják nyílván az üzemben. S ezért nagyon há­lás munkatársainak, a bri­gádnak. (— th) Pénzhamisító masina A népek jól ismerték az aggteleki cseppkóbarlangot. A török-tatár dúlások idején ide menekültek, itt találtak biztos búvóhelyet. A középkorban a pénzhamisítók „fellegvára” volt a barlang. Feltehetően a Túróczy-család veretett itt pénzt, a gépet, ócska, masina­szerű tákolmány, meg is ta­lálták. Tudományosan már a XVIII. században foglalkoztak a cseppkőbarlanggal, sőt ezek­ben az évtizedekben megindult az idegenforgalma is. Az első részletes felmérés Raisz Kc­Kaffka nem bírta kivárni, hogy fellendüljön az idegen- forgalom Aggteleken, s Jós­vafőn. Pedig akkor már elin­dult a hír, mely . emberek százezreit vonzotta Baradlára. A tudósok, a felfedezők so­rába tartozik Kessler Hubert neve is. Uj feltárásokkal gaz­dagította a barlangot, meg­találta a barlang alatti határ összekötő folyosóját. Az ő ér­deme, hogy a Vass Imre ál­tal feltérképezett 8,5 kilomé­terből 22 lett Kessler fárad­hatatlannak bizonyul. Elkészí­ti a barlang villanyvilágítási tervét gondozásba veszi a Tengerszem tavat, szállodákat válón bemutatták. Az élet ár­nyékos oldala című francia filmet, amely a kritikusok és a közönség körében egyaránt ellentétes véleményeket vál­tott ki. — FURCSA kis állatcsalád alakult ki Csikóstöttös Bara­nya megyei községben. Égy kutyamama kiskutyája mel­lett két elhagyott malackát is felnevelt. A kiskutya és a ma­lacok elválasztás után is együtt játszadoznak, egy vályúból esznek, s jelek szerint tartós­nak ígérkezik a kutya-malac barátság. Csipke9 som, szeder Äz illatos málna és az áfo­nya szüret je után most sze­dik a csikkét, a somot és a szedret a zempléni hegyek er­dőrengetegében az Erdei Ter­meli Vállalat sátoraljaújhelyi üzemegységének szorgalmas dolgozói. — A csipkeszüretnek még az elején vagyunk — mondja Mezey József, a vállalat veze­tője. — Tíz vagon az őszi csipkeszállítási tervünk, s olyan kitűnő termés mutatko­zik a makkoshotykai, az erdő- bényei, a hutai erdőrészekben, hogy ezt a mennyiséget min­den bizonnyal sikerül is be- gyűjtenünk. Igen gazdagnak mutatkozott a nyár folyamán a szedertermés is, sajnos, az aszály sokat ártott neki, a gyümölcs létartalma lényege­sen csökkent. Eddig száz má­zsát szállítottunk belőle a mis­kolci léüzembe. Nagyon érté­kes erdei gyümölcsünk a som is. Ebből ötven mázsát adtak át a szedők, de a zempléni er­dőkénél sokkal gazdagabb a bükki erdők terelése, főképp Szin, Perkupa, Jósvafö, Agg­telek környékén, ahonnan ed­dig 700 mázsát szállítottak be a miskolci üzemegységbe, és még legalább 300 mázsányira lehet számítani. — Az őszi erdei gyümölcsök közül szintén most szüretelik a vadalmát, a vadkörtét, s ké­sőbb kerül sor a kökény sze­désére. Ezekből is tekintélyes (mennyiséget igyekszünk átad­ni a miskolci feldolgozó üzem­nek, ahol hétféle szörpöt ké­szítenek a bükki és a zempléni erdők illatos gyümölcseiből. Kitűnő som-, áfonya-, csipke-, szeder-, vadalma-, vadkörte- és vegyes szörpjeink iránt olyan nagy a kereslet, hogy a keleti és a nyugati országokba bármennyit szállíthatunk, minden mennyiséget átvesz­nek belőle. Fúvószenekari térzenék Diósgyőrbe:: és Miskolcon A Bartók Béla Művelődési Ház fúvószenekara szeptem­berben öt alkalommal tart térzenei koncertet a különbö­ző lakótelepeken. Szeptember 2-án adták az elsőt, majd ezt követően, 9-én a Kilián-dél lakótelepen, 16-án a Kilián- északon, 23-án a Nyírjesben, 30- án pedig a Gyula utca környé­ki bérházak lakóit szórakoz­tatják. A fúvószenekari térze­nék minden héten szerdán, es­te 6 arakor kezdődnek. Bányásznap előtt Egys _ r könvö­zer mar költ^m itt. Akkor is szeptember eleje volt — nézett körül az öreg az üzletben. A mennyezeten füg­gő csillárok pajkosan dobták az öreg ráncos arcába a be­óvatoskodó napsugarakat. Hú­szán, huszonötén álltak, vá­logattak a boltban. Bányászok, asszonyok, vegyesen. Az öreg félkönyölcre támaszkodott a pulton, úgy beszélt. — De akkor még Gerbhardt úr volt a boltos. Itt! Ebben a helyiségben. Fűszert árult Gerbhardt úr. Mondom neki: Aranyos Gerbhardt úr, az a szegény asszony a citromos teát áhította meg. Halálán van szegény. Nincs! Fizesse ki a két hónapi elmaradását, aztán lesz tea is. citrom is. A fiókból kivett egy kövér citromot. De halálán van. Gerbhardt úr. Az isten megáldja. Nem adott. Úgy halt meg szegény asszony. Nem ihatott utoljára citromot se. — Most meg, ni csak. tele­víziót akarok vásárolni — né­zett vissza az elárusító pult köré tömörülő bányászokra büszkén, kihívóan. — No, öreg! Elég a propa­gandából — hegyeskedett egy fiú. de rá se nézett az öregre. A Pannóniát becézte simoga­tó ujjaival. — Bolond gyerek — horkant fel az öreg. — Tudsz is te va­lamit? Mit. éltél te? Mit kín­lódtál? Elibéd gurult a szép élet. mint az egészséges jo- nathán alma. Te meg csak ha­rapod. Meg csámcsogod. Ha meg valaki a légi keserűségé­ről beszél, hát csali vicsorogsz, mint akinek foga közé szo­rult az alma héja. — Hol vagyunk már attól az időtől apuskám — hetykél- lcedett a fiú. A féket, a kup­lungot próbálgatta a kinézett ««motoron. Két nap múlva ezen a csodapiros muszikáló gépen; száguld végig a telepen. Ezt > félre teteti magának. J — Bizony hol! Négy lányt< adtam férjhez — bólingatottj az öreg saját bizonygatására.! — Négyet! Most meg a hűség-« pénzt magamra költőm. Tele-J víziót veszek. < — Aztán minek az magá-J nak? Maholnap íajrontot mond magában az élet... —« mondta volna még a fiú, de] egy markos kéz kituszkolta az« ajtón. Szeme ijedten rebbent.; Nem is látta, amikor az üz-i leibe jött, annyira el volt fog-; lalva a motorral. i — Tűnj el, te szemét. Az1 öreg harminc évet töltött a, föld alatt. Te meg négyet. Ak-« kor járjon a pofád, ha te is ... j Nem mondta fölösleges. Ez a szemtelen csil- ! lés soha sem fogja élni az1 öreg keserves bányászéletét. J Vitocze Zoltán <

Next

/
Oldalképek
Tartalom