Észak-Magyarország, 1964. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-30 / 229. szám
Szerflsj 1364. szeptember 30. CSZAKMAGTAKORSZAO 3 Alkatrészt! Alkatrészt! Alkatrészt! Borsod az elmúlt télen és a korábbi, megelőző években is gyakran szerepelt az időjárásjelentésekben a leghidegebb megyéik között. Miskolcon, Put- nok környékén nem egyszer mérlek huzamosabb ideig 30 fokon felüli hideget, a megye főbb közlekedési útvonalai egy-egy hózivatar után járhatatlanokká váltak: autóbuszok, személykocsik, teher- és munkásszállító járatok vesztegeltek a hófúvásban. Hóankét A szerkesztőségünkben tartott ankéton. melyen az ipar téli felkészüléséről tárgyaltak megyénk ipari üzemeinek vezetői, sok szó esett arról, hogy a szállítási vállalatok csak akkor tudnak feladataiknak eleget tenni, s a szállítást garantálni, ha rendszeresen gondoskodunk az utak járhatóságáról. A Közúti Üzemi Vállalat képviselője elmondotta, hogy a téli felkészülés náluk már régen megkezdődött. Folyamatban van és hamarosan be is fejeződik a gépek kijavítása, ezenkívül 5 darab új hőmarót és 10 motoros hóekét szereznek be az eddigi készlethez. Általában a vállalat sok tapasztalattal rendelkezik a tél okozta, nehézségek leküzdésében, és a múlt évihez hasonlóan idén is mindent elkövet az utak járhatóságának biztosításáért. A közeljövőben az illetékes vállalatok és különféle szervek bevonásával úgynevezett „hóankéton” beszélik meg a konkrét tennivalókat. A vállalat ugyanis, saját erején túlmenően, támaszkodik más vállalatok segítő készségére is. Elhangzott azonban megbeszélésünkön néhány bírálat is. A vállalatok vezetői elmondták, hogy az egyes útszakaszokon, főleg a megyehatároknál, nem gondoskodnak az utak időbeni felszabadításáról és a síkos úttest megfelelő felszórásáról. Az elmúlt télen is tapasztalható volt, hogy az utasnak, ha Miskolcról Pestre igyekezett, a borsodi szakaszon hóbuckákon kellett átvergődnie, de Mezőkövesd után, amikor átlépte a megyehatárt, hevesi területen letisztított, gondosan szórt út fogadta. Hasonló észrevételeket mondtak el az ózdiak a borsodnádasdi útszakaszról. A vállalatnak meg kell szívlelnie ezeket a bírálatokat, arra törekedve, hogy a mi útjaink is állandóan jár- hatóak legyenek. Újabb erdősávok kellenének Elmondták ugyanakkor, hogy azokon a területeken, amelyeken korábban hóvédő erdősávok létesültek, lényegesen kevesebb probléma adódik. De az utóbbi években szinte teljesen abbahagyták az újabb erdősávok telepítését. Emiatt a hófúvás sok fontos útszakaszon súlyos akadályokat jelent. A vállalat képviselője határozottan kiállt amellett, hogy ismételten felül kellene vizsgálni megyénk útjait, s ahol szükséges, bővíteni kellene az erdő- sávokat, illetve újakat létesíteni. A vállalat egyébként felkészült a nagy mennyiségű szóróanyag kihordására, sőt, ennek nagy része már a területen van. Közismert a gépkocsi alkatrész-probléma: más vállalatoknál is nagy gond ez. Mégis: figyelembe kell venni a Közúti Vállalat speciális helyzetét, segítségükre kell sietni, hogy minden járművet, minden gépet időre kijavíthassanak. mert ennek félen sokszorosan vallanán k kárát... Felkészült az AKÖV is Szállítási vállalataink között a MÁV után talán a legjelentősebb tényező a 3. sz. AKÖV. Nagy szerepet játszik az árú szállításban, a helyközi személyszállításban : autóbuszaik ma már a legeldugottabb falvakat is összekötik a várossal. Naponta több ezer dolgozót szállítanak a munkásjáratok: ezért is nagyon fontos az utak rendszeres karbantartása. Nagy István, a vállalat osztályvezetője beszámolt róla, hogy intézkedési tervük főbb pontjai az árú. és személyszállítás, valamint a munkásjáratok rendszeres közlekedtetésével kapcsolatos tennivalókat tartalmazzák, összegezve eddig elvégzett munkájukat, a vállalat felkészülése jónak mondható. De ugyanakkor sok gonddal is küzdenek. Sajnos, az alkatrészellátás itt sem sokat javult. A bódés buszok, az úgynevezett „fakaruszok” lecserélése is vontatottan halad. Ez ügyben persze többet is tehettek volna már az illetékesek. Emlékszünk a tavalyi ankétünkön elmondottakra. Az AKÖV képviselője akkor azt jelentette be értekezletünk résztvevőinek, hogy az alkat- részellátás megjavítására és a bódés buszok lecserélésére Ígéretet kaptak... íme: egy év felt el azóta, ismét kertünkben van a tél, s az AKÖV még mindig hasonló problémákkal küzd. Közlekedési vállalataink szerepe vitathatatlan az ipar tervteljesítésében. Meg kell találni a módját, hogy segíthessünk gondjaikon. Onodvári Miklós Kohász tanulók a KlSZ-kongressxus előtt Épül a távfűtés vezetéke Kazincbarcikán Á miskolci 11G. számú Iparitanuló Intézet; fiataljaj már több alkalommal bebizonyították, hogy közös erővel szép eredményeket érnek el. Lelkesedéssel és kitartó szorgalommal készülnek a KISZ VI. kongresszusára. • Halász Attila, az intézet KISZ-titkára szerint: — Fiataljaink nem látványos akciókkal, hanem szerényen, de annál eredményesebb mindennapi munkával készülnek a kongresszusra. , A háromszázötven kohász- tanuló elé az intézet párt- és KISZ-vezetösége két alapvető feladatot tűzött ki: a tanulmányi munka javítását és az eszmei-politikai nevelés széleskörű kiterjesztését. A kongresszus tiszteletére az ipari tanuló intézetben tanulmányi verseny kezdődött. A jó ha- gyományokhoz híven szakmai vetélkedőt is rendeznek. A Szakma ifjú mestere cím elnyeréséért az idén is nagy versenykedv alakult ki. A vállalások közt fontos helyen áll a társadalmi munka. Ä Lenin Kohászati Művekben dolgozó ipari tanulók 20 óra helyett 25 óra társadalmi munkát ajánlottak fel. Több olyan ifjúsági munkacsapatot szerveztek. amely a durvahenger- művi rekonstrukciónál segédkezik. A tanuláson és a munkán kívül a szórakozásról sem feledkeznek meg. Irodalmi szak. kör és népi tánc csoport alaTámrat Tegnap távirat érkezett szerkesztőségünkbe. Szövege a következő: „A boldvai Kos- suth Mezőgazdasági Termelőszövetkezet 1904. szeptember 27-én 19 órakor befejezte az idei kenyérgabona vetését. Intenzív búzát vetettünk 324 holdon, hazai búzát 90 holdon és 11 holdon rozsot.” Aláírás: Nyíri Dániel tsz-el- nök. Vasárnap volt. Este. Már leszállt a Nap. de mintha sajnálná elhagyni ezt a tájat, su- gárözönének vöröses fényét hagyta a bevetett földeken. Az emberek örültek. Jókedvűen nevettek, és úgy mentek haza, mint harcosok a győztes csatából. Vitték a hírt. az egyetlen szót. amelyet végig- hintel'tek a falun.: — Kész! Nagy öröm ez. Á" boldvai Kossuth Termelőszövetkezet első a megyében, amelynek tagjai nyugodtan néznek a holnap elé. hiszen a legisleg- fontosabb őszi munkát, a kenyérgabona vetését befejeztél::. Nem is akárhogyan. Az időjárás nagyszerű volt. Jó ágyba került a mag. Megkapta a szükséges mennyiségű műtrágyát, és a vetés minősége is kifogástalan. Bizonyítják ezt azok a tábláik; amelyeket elő* szőr vetették.' Szépen sorzó, egyenletesi az új vetés, gyenge. mint a selyem és rikitóan zöld. A boldvai szövetkezeti gazdák győztek is. Győztek abban a versenyben, amelyet a borsodszirálci Bartók Béla Termelőszövetkezet indított el: ki fejezi be leghamarabb a vetést. Ez ma már nem titok. Győzött a boldvai Kossuth Termelőszövetkezet. Első, nemcsak az edelényi járásban, hanem az egész megyében. A példa szép. a távi rat szövege örömet szerezhet mindenkinek. Örömet és tanulságot. Azt. a tanulságot, hogy lehet gyorsan és jól dolgozni, el lehet vetni a kenyérgabonát időben, csupán a szervezésen és szorgalmon múlik a siker. Képletesen szólva: az első fecske, az első hír megérkezett. Biztosak vagyunk benne, hogy a következő napokban újabb, majd több ilyen táviratot kapunk. De mi most már azt a táviratot várjuk, amely azt adia hírül, hogy az idei vetést az egész megye területén befejezték. Minél előbb megkapjuk ezt a táviratot, annál boldogabban közöljük lapunkban. feai) kult. s az idén is megrendezik az intézetben, a szavalóversen yil_ Drótos János A Borsodi Hőerőműből csöveken jut el a hő a Bíkcvárosba. Az első ütemben nz úgynevezett Kórház-dombon 338 lakást kapcsolnak be a távfűtésbe, a továbbiak során a Tardona partján 3625 lakásban biztosit meleget a hőerőmű. Foto: Sz. Gy. Harcsai „barázdák“ Kondor Sándorral, á Dózsa Termelőszövetkezet elnökével járjuk a karcsai határt Szeptember vége, napos, kicsit szeles idő, és a száz, vagy a több száz holdas táblákon teljes az „üzem”. Vontatók, gépkocsik fordulnak, kifelé üresen, visz- szafelé napraforgóval, kukoricával. Egyik dűlőben vetögép pergeti porhanyós-puha ágyába a búzát, túloldalt a másik dűlőben már zölden hajladozik a kikelt rozsszálak zsenge erdeje. E napokban üres a falu, teli a határ. A nagy „előadás”, az idei termelés, munka utolsó felvonásához megtelt a „színpad”, hogy néhány ;hét múlva, amikor a későősz ködfüggönye ráhull falura, mezőre, sen. ki ne mondhassa: valamit kifelejtettem szerepemből. A rendesés Nézegetjük a már bevetett és a még csak előkészített táblákat. Hibát keresünk, s nem találunk. Sűrű a vetés, elmun- kálatlan hantok nem „tarkítják” a vetőszántás szemnek is tetsző simaságát. — Szégyen lenne, ha nem ilyen lenne — mondja az elnök. — Több mint tíz esztendeje gyakoroljuk már így. együttesen. S ma, amikor már minden feltétel, minden kellék adott, gépek, jó traktorosok, elegendő vetőmag és műtrágya, szinte lehetetlen rosszul dolgozni. Azaz, hogy igazán nemtörődömség kellene hozzá. Ez viszont nem jellemzi a karcsaiakat. A munka, a termelőszövetkezet szeretető, megbecsülése^ a ragaszkodás jellemzi még akkor is, ha netán nem úgy sikerül minden, objektív okok, akadályok miatt, ahogy tervezték. Az utóbbi időben, különösen az idén például bebizonyosodott, hogy túl sok a „szereplő”. Igen, pedig ez amúgy, megyei általánosságban véve, nem gyakori jelenség ... Hallgassuk csak a vezetők véleményét? — Néhány nap alatt végzünk a betakarítással, s a vetéssel is. Pedig nyolcszáz holdon kerül földbe a búza (több mint száz holdon már a földben van), háromszáz holdon elvetettük a rozsot S így megy ez minden területen. Sajnos, nem tudunk olyan ütemtervet készíteni, hogy munkaerő többletünk ne lenne (!). — Érdekes, de ugyanakkor elgondolkoztató dolog ez. Sok a munkaerő. És minden területen! Nem gond itt a gépjavítás, a kettős műszak megoldása. Mert van szakember, több is, mint amennyi jelenleg szükséges. S ennek egyik „oka” a karcsaiak ragaszkodása községükhöz és a termelőszövetkezethez. — Széjjelnézünk majd a környéken, az állami gazdaságban, a tsz-efcben, s ha segítség kell, vállaljuk. Hadd legyen több a kereset, s mások is boldoguljanak. — így beszélt már több esetben is a tagság előtt a vezetőség, hozzáfűzve: — Ez évben különösen jó lenne ez minden család számára, hiszen az aszály sokat ártott. Bárhogy próbálkozunk is, nem lesz meg a tervezett jövedelem. — S a válasz: — Nem megyünk. Mi az itthoni munkánk után akarunk boidoeulni. Inkább gondolkozzunk: hogyan hasznosíthatnánk jobban az időt is, az erőt is. Ilyen ragaszkodás esetén a vezetésnek természetesen nincs gondja az elvégzendő munkát illetően. Nem gond a jó rendezés! Persze, a ragaszkodás kiindulópontja az, hogy évek óta kiegyensúlyozott a munka, az élet, s ha nem is jó, ha nem is a tervek szerint alakul az idei jövedelem, anyagi gondok nem felhőzik senki életét. Van tartalék korábbról. Csak éppen: a fel nem használt erővel, szakértelemmel mennyi tornyosuló gondot lehetne másutt csökkenteni, eloszlatni? Vakharásdák Ám ez ilyen formában, jelen esetben csak óhaj. Az is biztos, hogy később, hosszú évek múlva eltűnik a munkaerőfölösleg is. Több jó szakmunkást igényel, hív majd az ipar. a népgazdaság, illetve az új termelőszövetkezeti üzemágak, a nagy, közös vállalkozások több hozzáértő embert, tsz- tagot foglalkoztatnak majd. Azonban meg kell itt jegyezni, talán kissé több segítséggel, a járás, megyénk mezőgazdaságát segítő, formáló szakemberek, vezetők segítségével mór most, a közeljövőben is lehetne, kellene enyhíteni a gondokon. A karcsai határban, a nagy gonddal, hozzáértéssel megmunkált táblákon nemigen akad vakbarázda, de, ahogy a karcsaiak mondják, tervezett fejlődést illetően igen. Itt van mindjárt a több mint száz holdnyi terület talajjavításának gondja. Ez évre tervezték, A ten- elkészült, jóvá is hagyták. Huszonöt-harminc ezer mázsa szervestrágyát kihord- tak a javításra kijelölt táblára. S azután? Kiderült, hogy csak távolabbról kaphatnak mész- iszapot. s ebből több kellene, mert gyengébb hatóerejű. A plusz anyag és a plusz szállítási költséghez 80 ezer forint segítségre lett volna szükség. Ahogy hírlik, nem kapják meg. Pedig e, területen jövőre esetleg munkaigényesebb növény- féleségekét termelhetnének. Illetve ha ezt tudják, az aranyat érő trágyát más táblákon hasznosították volna. Egy másik dolog: a Dózsa Termelőszövetkezet bővelkedik vízben. Egyetlen hordozható öntözőberendezéssel az ideihez hasonló aszályos esztendőkön milliós értékekkel hatékonyabban gazdálkodhatnának. Szakember is volna az öntözéshez. Nem lehetne a számúiéra „kiszorítani” egy ilyen öntözőberendezést? ... Már csale azért is, mert ez nem csupán a termelőszövetkezet munkaerőgondjain segítene, hanem társadalmi méretekben is hozna valami hasznot. Mert napjainkban Karcsán bizony az a jellemző, hogy tavasszal pihennek a burgonyavetögépek, mert sok a munkaerő, valamivel foglalkoznia kell a tagságnak. Ősszel nem kell a kombájn a napraforgó betakarításhoz, lazítógép a cukorrépa ásásához, mert van elegendő kézi erő. Ez azonban egyáltalán nem gazdaságos! Barcsa Sándor
