Észak-Magyarország, 1964. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-27 / 227. szám

Vasárnap, 1581. szeptember 27. ÉSZAKMAGTARORSZAG Mit jelent egy iskolai kirándulás? masszázs, mint gyógymód Háztartási újdonságok A masszázs célja a bőr fo­kozottabb vérellátása. Masszí­rozni mindig az anatómiai szempontból egésznek számító testrészt kell, mégpedig a szív irányába haladva. As egész test masszírozása esetén figye­lembe kell venni egyes olyan megbetegedéseket, amelyeken a masszázs esetleg ronthat. Ilyenek például a különféle bőrbajok, a hőemelkedés, a fertőző betegségek, a gyulladá­sok, a visszér-megbetegedés, a vér-, a szív- és az érmegbete­gedés, a cukorbaj. stb. A masszírozás olyan mozdu­latokból áll, mint a simítás, a dörzsölés, a gyúrás, az iitoga- tés, a rázás (vibrálás). A koz­metikában is alkalmazzák ezt a masssirozási módot, főképp a kozmetikai intézetek dol­gozói foglalkoznak vele. Az egyszerű, úgynevezett auto- masszázst ki-ki maga elvégez­heti. Segítségével fokozhatják az arcbőr vérellátását, de nem pótolhatják vele a kozmetikai intézetekben alkalmazott szak­szerű masszázst. Az arcmasszázs úgy történik, hogy ujjaink hegyével a szív irányába haladva, simogatás- szerűen masszírozzuk arcun­kat. Hogy a masszázs hatáso­sabb legyen, a zsíros arcbőrre alkoholos oldatot, a száraz arcbőrre zsíros krémet ke­nünk. A zsíros arcbőr alkohol­lal való lemosásakor jó hatása van a gyúrásnak is. Ujjainkkal széthúzzuk a bőr ráncait, s a faggyúmirigyekböl kinyomjuk a felgyülemlett faggyút. A masszírozás iránya ebben az esetben is az előbb említett le­gyen. Száraz bőrnek jót tesz az ütögetés. Ennek helyes módja: hol az egyik, hol d másik ke­zünk kissé behajtott ujjaival ütögetjük arcunkat. Jó. ha az automasszázst <tz arc krémezésekor is alkalmaz­zuk, s hogy hatásosabb legyen, az előírt módon végezzünk, hogy előmozdítsa a vérke­ringést. Ha nem vagyunk bizo­nyosak benne, hogyan és mi­kor alkalmazzuk, inkább kér­jünk tanácsot szakembertől, mert a nem megfelelően alkal­mazott masszázs többet árt, mint használ. Fent: Rozsdamentes, modern formájú evőeszközök.' Évek múlva is megtartja eredeti fényét, ha nem sikáljuk durva szemcséjű tisztítószerrel^ pl. VIM-mel. Tisztításához me­legvizet és mosogatószert hasz­náljunk. Jobbra: autóülések behúzá­sára készített, duplaszéles, len. vászon búlorhuzat. Modern szoba bútoraira is szép és ízlé­ses. Balra: ötletes, zárt hagyma­vágó. Ha a háziasszony ezzel vágja a hagymát, nem könnye­zik a szeme. Lényegében “áSíc? hírben: a miskolci 6. számú általános iskola jól sikerült kirándulást rendezett tanév elején a Blikkbe. S hogy mégis, többet írunk róla, ennek oka van. Sokat beszélünk róla: az iskola egy nagy család, amely­ben a gyerekek megszeretik a közösségi életet, tanulás köz­ben megtanulják egymást is segíteni, az úttörőcsapatban megismerik és megszeretik a szervezettség előnyeit. Igenám, de a tananyag növe­kedésével legtöbb idejüket és figyelmüket mégis csak a tanu­lásra fordítják az iskolások, s ez helyes is. Természetesen tanulás közben is kibontakozik a közösség szeretetének érzése, de azért félévente nem árt egy-két napot rááldozni, hogy az iskola' osztályainak tanulói megismerjék egymást, s ezáltal egységesebbé váljék a gyerekek nagy családja. Bartha Ernőnével, a miskolci 6. számú általános iskola egyik új tanárnőjével beszélgettem a napokban arról, hogy az órák közti szünetekben a gyerekek már a következő órák tananya­gát ismételgetik, tanítás után sietnek haza, vagy napközibe — tanulni. Nem eminens-diá­kokról van szó, hanem általá­ban a mai általános iskolás gyerekekről: keveset játszanak. Es főleg: keveset játszanak együtt. Pedig a játék (de nem a haszontalankodás!) hozza leghamarabb közelebb a gyere­keket egymáshoz. Amelyik gyerek játék közben barátkozik össze a másikkal, az már tanu­lás közben is bizalmasabban, bátrabban kér, vagy nyújt segítséget. Egymás után épülnek fel az új iskolák. Üj iskola a miskolci 0. számú, Fazekas utcai is. Ilyen helyeken a gyerekek alig ismerik egymást. És'mit jelent ezeknek a gyerekeknek egy tanév eleji kirándulás? Rz,.-Ti Klára és Pongrácz cias r.í. Erzsébet az emlí­tett iskola VIII/A osztályába járnak. Velük beszélgettem a kirándulás titán. Mindketten örömmel számoltak be az izgalmas úttörő-j árőrverseny- ről, amelyet a Királyasztalnál bonyolítottak le. A gyerekek megmutatták ezen a versenyen, hogyan tudnak elsősegélyt nyújtani, sátort verni, kötelet mászni, tüzet rakni, főzni. Plúk, lányok, jóbarátok és is­meretlenek — együtt. Ha va­laki lemaradt valamiben, nyomban segített néki valaki, vagy mindenki. Volt például egy feladat: minden őrs kapott egy betűkkel teli borítékot. A betűkből 10 perc alatt ki kellett rakni egy jelmondatot. A jel­mondatot a versenyzőknek, kellett kigondolniuk. — Nehéz feladat volt — hallottam Bárczi Klárától. —* Egyedül még nehezebb lett volna 10 perc alatt meg­csinálni. És milyen jelmondatot gon­doltak ki a gyerekek közösen? — Tanulj szorgalmasan! — Más őrs pedig ilyeneket rakott ki a betűkből: Sportolj sokat! Élj az úttörőélet szabá­lyai szerint! — jegyezte meg Fongrácz Erzsébet. Kiránduláson, közben születtek ezek a jel­mondatok. de bekerülnek az iskola faliújságaira is. Sőt fényképek, Iris írások is kerül­nek majd a faliújságokra, nem csak a királyasztali járőrver­senyről. számháborúról, hanem a kis elsősök forrásvöígvi, s a többi osztály tapolcai és egri kirándulásáról is. (Ruttkay) d Uékedi A Szurok-hegyi csodakereszt Beszélnek a faluban sok min­denről. Nemcsak Kékeden, ha­nem a környező falvakban is... Arról, hogy e hónap 12-én Ké­keden, a Szurok hegy felett este 9 óra körül megjelent egy fé­nyes kereszt. „Ä fény-kereszt dögvészt, háborút, éhínséget je­lent!” Száll szájról szájra a mendemonda, és a furcsa sus- mus megborzon gatja az embe­reket, azokat, akik az űrhajó­zás korának kezdetén hisznek a csodákban. Kékeden sokan hisznek ben­ne. Még akkor is, ha ezt. keve­sen vallják be az újságírónak. A falu híre A kékedi gyógwíz híres, aho­gyan elismeréssel beszélnek tá­jai szépségéről: hegyeit fenyő­erdők nőtték be, a fák közt szenvedélyének élhet, a vadász: vaddisznóra, őzre leshet. Ki­sebb üdülőt is találni a falu­ban, mely, bizonyára, lakott település volt Mátyás király korában is.' erről tanúskodik a korabeli, műemléknek számító kastélya és műemlékjellegű temploma is. Vasút nem köti össze a vi­lággal. Néhány éve viszont rendszeres autóbuszjárat Indul ide Miskolcról. Méais. mintha a világ végére csöppenne az ember, amikor Kékedre érke­zik. Szeles őszi idő járja már. Az emberek még kínt dolgoznak a határban, Aliikét a faluban ta­lálni. behúzódnak n családi ház „várfalai” mögé. Utánunk les égy-két kíváncsi ember, de ha megfordulsz, gyorsan behúzód, nak... Kékeden, úgy tűnik, nem sze­retik, ha zavarják a látszólagos nyugalmat. Mert ez a nyuga­lom erőltetett. Kifelé, az érke­zőnek mutatják. De milyen nyugalom honolhat ott, ahol a gyerekeket esténként, csodák­kal rémísztik álomba? „Én nem törődöm az ilyesmivel..." Az iskola igazgatónőjét ke­ressük. Nemecz Józsefné 1940 óta tanít a faluban. Ismernie kell hát a községet, mint a te­nyerét. — Hallott valamit a veres­kereszt csodáról? — Semmit! — siet a válasz­szák — Mendemonda se járja? — Maguktól hallom először! — mondja csodálkozva az igaz­gatónő, és sok dolgára hivatko- t zik. A faluban augusztus else­jétől hepatitis (fertőző máj­gyulladás) járványa van, de ahhoz, hogy’ a járási szervek intézkedjenek, egy hónapnak kellett eltelnie, a községi ta­nácsnak határozatot hozni, és közben 11 gyermeket kórházba szállítani!! — Mégis, hiszen mi hallot­tuk ... — erősködünk. — Hát.., valamit hallottam­— ismeri be végül is. — Vala­melyik gyerek: említette. Vala­ki mondta, de én nem törődöm az ilyesmivel. — Behívatná a gyerekeket? Sokáig gondolkozik. Végre eszébe jut kettő is. „Anyuka keresztet, meg angyalkát látott" Molitorisz Nándor az első. Második osztályos. Nyúlt, tekin­tetű gyerek, értelmes és bátor. — Anyuka is látta. A keresz­tet meg az angyalkákat. Az an­gyalkák a kereszt körül voltak. A másik Budai Terézia, ne­gyedik osztályos. — Mizsik Karcsiéi? látták a Szurok felett. Közben a kis Molt tori sz-gye_ reket hazaküldtük: híy’ja el anyját az iskolába. Molitoriszné nem néz sze­münkbe. Elfigyel oldalt, vagya padlót kutatja tekintetével. — Látott maga angyalokat, meg keresztet? — Nem láttam én ... Pedig akkor, szombaton, tizenegykor végeztem a munkával — s már panaszkodik is. hocv nehéz az élet. Férje az Ütéoítö Vállalat­nál dolgozik, n föld alig terem valamit. — Háromszáz négy­szögöl földről 9, zsák krumplit ástam ki, abból is egy’ zsákkal fonnyadt volt. .. — Nem is hallott a fény- keresztről? — Valamit beszélnek. K. Bodnárék... ök látták. Este kilenc és tíz között jelent még... Csak a gyerek mer igazat mondani ? Molitoriszné mindent tagad, s amikor azt mondjuk neki, hogy a gyerek mindent beval­lott, akkor sem emlékszik. — Nem láttam én semmit —• erősködik. — Nekem azt tetszett mon­dani. hogy’ angyalkákat is. meg-, keresztet is látott — mondja kisfia a szemébe. — Nem mondtam — néz el az any’a a sarokba. A gyerek megdöbben, de most már nem hagyja igazát, és másodszor is meghazudtolja anyját. K. Bodnárokhoz is mi vittük a hírt... — Maguktól hallom először — mondja a férfi. Ebédel ép­pen, aztán a mezőre készülhet, a lovak az udvar sarkában, szekér elé fogva várakoznak. — Van más K. Bodnár Ké­keden? — Nincs! — mondja felesé­ge. — Ha csak apád ... De ő 73 éves, nem mehet ő már a Szu­rokra ... Mi egy szóval nem említet­tük, hogy’ a csodát a Szurok hegyen vélte látni valaki, vagy’ valakik.., — Honnan tudja, hogy a Szűrökön történt, ha egyszer nem is hallott a csodáról? Zavartan keresi a kibúvót. •— Most mondták, ebben a percben a gyerekek... Eddig egyetlen felnőtt sem merte megmondani az első szó. ra, hogy’ mit hallott a csodá­ról. Molitoriszné annvit elárult, hogy’ ez ..háborút, dögvészt és éhséget jelent”. Hrustyákné: Én láttam... 1 Á szálak Missikékhez vezet­nek. Mizsik Károly 18 éves fia­talemberhez. Sajnos, ő nincs odahaza, Miskolcon dolgozik. Nagyanyja- azonban őszinte, néni tagad semmit. — Karcsiba elment tv-t néz­ni a szomszédba, mert a mienk elromlott. Kilenc után kijött cigarettázni, hát akkor jelent meg a Szurok felett, öt percig tartott, aztán eltűnt. Szólt az apjának is, de az .olyan mélyen aludt, hogy nem tudott fel­kelni ... — Maga szerint csoda volt? — Honnan tudjam én azt? Ha csoda lett volna, akkor’ megírnák az újságok. Meg a plébános úr is mondta volna.’ (Dajcs György’ plébános kill-' földre utazott éppen, vele nem tudtunk beszélni. A falu vi­szont beszél „a csodáról”, sőt á környéken is ..tudnak” a veres­keresztről, mégsincs, aki felvi­lágosítaná őket. hogy’ miről van szó. s miről nem lehet szó...) Mizsik nagymama segít. El­vezet ahhoz, aki „látta” a cso­dát, azaz a „fénykeresztet”. Közben elbeszéli, hogy egy’ al­kalommal járt ő már Mátra- verebély-szentkúton, három vagy négyszer pedig Máriapó- cson ... — Igaz, sose láttam csodát — ismeri el. — Ezt se hinném, hogy csoda lenne. Talán a ka­tonák rakétáztak. Megtaláljuk Hrustyák Gyu_ lánét. Első kérdésünkre bevall­ja, hogy’ igen, ő látta a fény- keresztet. — Nem is annyira kereszt volt az, csak valami volt a nagy fény’ességben. Az uram azt mondta, hogy az kereszt volt. Két óráig láthattuk. Tehát már nem öt percig láthatták, hanem két óráig. 1 i „Ne szóli senkinek, mert..." Nem nagy’ baj származik ilyen mendemondákból. Kárát elsősorban a szülő látja, ami­kor megszégyenül, mert máso­dikos kisfia szemébe mondja, hogy hazudik ... Aztán a tár-' sadalom is kárát vallja. Azotí a kékedi everekek, akiket ilyen? csoda-históriákkal mesélne!® álomba, sebzett lélekkel nőnek fel, korán eltanulják az igazta­lan szót. s art. hogy’ a hazug­ság megtorlatlanul szállonghat-’ Mások azonban kihasználják az alkalmat, a susmust. —'Megjelent a mi falunkban’ is a veres kereszt... De ng szólj róla senkinek, meri: mát elvitték ezért más faluból em­bereket. — mondta P. M. egyik ismerősének. (A nevét is tud­juk, ho°y kinek mondta, de mi­nek ideírni?) Senkit nem tartóztatott lé a rendőrség, mert „csodát vélt”. Éppen ezért fogtunk tollat mi,’ hogy a nyilvánosság segítségé­vel útját álljuk az esetleges szélhámoskodásnak, mert volt már rá példa a hasonló „láto­másokból” bőséges vámot szed­tek ügybuzgó emberek. S legalább annyira sajnos? hogy vannak emberek, akik hinni tudnak ezekben a „cso­dákban”, s meg is fizetik a bő­séges vámot. Kékeden, s más­hol is. Baráth Lajos 81 iiiliflés üiefyeft, 100 milliós kapacitás Miután 1965. január elsejé­vel összevonják a Borsod me- gy’ei Építőipari Vállalatot, va­lamint a Borsod megyei Vil­lany’ és Épületszerelő Vállala­tot, a megyei tanács vb. az 1965. évi építőipari kivitelezői kapacitást 100 millió forintban határozta meg. (1964-ben csak 81 és- fél millió volt.) A tervek szerint Edelényben. Mezőcsá- ton és Szerencsen új építésve­zetőséget szerveznek. Az Építő­ipari Vállalat még 10 ipari ta­nulót szerződtethet Továbbképzés Ä tanácsi munka fokozott differenciálódása, az ügy’kö- rök növekedése, egy’re szük­ségesebbé teszi a tanácsappa­rátus dolgozóinak továbbkép­zését. Noha korántsem mond­hatjuk még el, hogy’ minden rendben van, kétségtelen, eredményekről mégis csak be­szélhetünk. Eddig a járási és a városi tanácsok végrehajtó bizottságai vezetőinek 50 szá­zaléka végezte el a tanácsaka­démiát, és ugyanennyi az egyetemet. 20 százalék most jár egyetemre és 17 százalék felsőfokú technikumba. Ami a községeket illeti, itt is nagy előrehaladást tapasztal­hatunk. tanácsainknál Ami általában valamennyi tanács szakapparátusának dol­gozóit illeti, 70.7 százalékuk rendelkezik az előírt iskolai végzettséggel. A nehézségek főleg a községi apparátusok, dolgozóinál mutatkoznak még mindig. A vezetőknek persze a szer­vezett továbbképzésen kívül szükségük van bizonyos, spe­ciális anyagok ismeretére is.' Ezt szakmai továbbképzéssel biztosítják. Nagy segítséget nyújtott, ehhez a megyei to- vábbképzési munkaközösség jó munkája.

Next

/
Oldalképek
Tartalom