Észak-Magyarország, 1964. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-03 / 206. szám
Csütörtök, 1964. szeptember 3. ESZrtüMAli S AtviyKSZ.AU 3 ÖNTÉS Folyik vas az üstből Grüzinger Zoltán és Tajgó János öntők munkája nyomán. Foto: Kardos Az Országos Mezőgazdasági Kiállítás eseményei Szerdán délelőtt sajtótájékoztatót tartottak az Országos Mezőgazdasági Kiállítás NDK- pavilonjában. Günter Kötte- ritzsch, az NDK pavilonjának igazgatója ismertette kiállításuk anyagát, majd néhány jellemző adatot sorolt fel az NDK mezőgazdaságának fejlődéséről. Elmondotta például, hogy az utóbbi tíz évben a gabona hektáronkénti átlaghozama 22 mázsáról 25-re, a burgonyáé 159-ről 172 mázsára növekedett. Ebben nagy része van a gépi munka mind szé- lesebblcörű alkalmazásának. A tájékoztató után a sajtó képviselői megtekintették az NDK üzemszervezési pavilonját és szabadtéri gépbemutatóját. Összegyűjtötték a borsodi társas fonók emlékeit, költészetét Borsod megye különböző tájain, a matyóföldön, a Csereháton, a Bódva völgyében, és a bükikaljai községekben néhány évtizeddel ezelőtt még kedves szórakozás volt a tár- sasfomás. Egy-egy házban sokszor 10—15-en is összegyűltek, hogy hasznos munkával és sok vidámsággal töltsék el a téli estéket. Ezekben a íonóházak- ban lámpagyújtástól késő éjszakáig szólt a nóta, az idősek meséket mondtak, a fiatalok pedig, amikor megálltak a gu- Zsalyok, táncra perdültek, vagy vidám játékokba kezdtek. A félszabadulás után a mezőgazdaság nagyarányú fejlődésével ez a kedves falusi színfolt szinte teljesen _ megszűnt a megyében, és a tarsasfonók- ra csak az öregek emlékeznek. Ezért Lajos Árpád, a miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzikutatója elhatározta, hogy összegyűjti a kultúrtörténeti szempontból is értékes egykori fonóházak emlékeit, szokásait, költészetét és játékvilágát. Az elmúlt tíz esztendőben több mint nyolcvan községbe •••••••■■••••••••■a Köyér és sovány Az egyik faluban él két kiváló, jó barát. Egyik kimondhatatlanul sovány, a másik meg közel 130 kiló. Szeretik egymást, és gyakran tréfálkoznak. Azt mondja egyszer a sovány a kövérnek. __ Hát, komám, azért é n csak nem szeretnék a te bőrödben lenni. Mire a kövér így válaszol: — Én még úgy sem a tiédben. Meglepődik a sovány, mert arra gondol, hogy a soványság mégiscsak elviselhetőbb, mint a kövérség, és csodálkozva kérdezi: i— Már miért nem? — Azért, komám, mert én a te bőrödbe igen nehezen férnék bele. látogatott él, s a hajdani fonóházak életéről mintegy háromszáz idős asszonnyal és emberrel'beszélgetett. Munkája során. többek között, háromszáz- húsz, már feledésbe merülő népdalt, kétszáz népi játékot, és csaknem százötven népmesét gyűjtött össze. Ezenkívül feljegyezte a különböző fonók szokásait, munkaeszközeit és berendezési tárgyait. A gyűjtött anyag feldolgozásával most készült el. és azt a múzeum könyvalafcban kiadja. A borsodi fonók életéről szóló könyv, amely nemcsak tudományos forrásmunka, hanem szórakoztató olvasmány is lesz, jövőre, hazánk felszabadulásának 20. évfordulójára jelenik meg. Nagydíjas termelvények — Öntözött öntözés — Mit lehet tanulni ? KÉPEK A MEZŐGAZDASÁGI KIÁLLÍTÁSRÓL Színhely: a Mezőgazdasági Kiállítás. Az időjárás: rendületlenül esik az eső. Hol nagyon sűrűn hull a kissé „megkésett” áldás, hol csak sűrűn, de kiadósán. A szereplők: ezer és ezer tsz-tag, munkás, idősebb, fiatalabb, férfi, nő, akik az eső ellenére is tömött sorokban lépnek a kiállítás területére, hogy benépesítsék a pavilonokat, s az ázás kellemetlenségeit vállalva, hosszan időzzenek a színes, érdekes géptípusok mellett, egyrészt: mert érdekes, másrészt; mert igen sokan tanulni, tapasztalni akarnak. Élelmes mellékszereplők: nyolc-tíz megállapíthatatlan foglalkozású (bár sejteni lehet, kikről van szó), férfi és nő a villamos és az autóbusz- megállók mellett, karjukon színes műanyag esőkabátok. Hangosan dicsérik áruikat, amelyek alig drágábbak valamivel, mint az üzletekben. — Itt az olcsó esőkabát, már alig van belőle...! — (Mármint a karján. De mellette, a hátizsákban igen.) Van, aki vásárol is, mert éppen rá van szorulva; De a többség rendíthetetlenül tör az érdekességek, az igazi cél, a látnivalók felé.., Aki mindent feljegyez Á sokrétű növénytermesztést sokoldalúan „tálaló” pavilonban tartózkodnak a legtöbben.- (Később kiderül, bár csak a déli órákban győződtünk meg róla, hogy az állami gazdaságok pecsenyesütőkkel felszerelt borkóstolójában mégiscsak többen vannak, de hát nemcsak tapasztalásból él az ember, hanem kóstolásból is.) Szóval sokan nézegetik a kiállított növényféleségeket. Nagydíjas, aranyérmes, ezüstérmes, bronzérmes búza, árpa, kukorica, burgonyahalmazok bizonygatják: az évek nem múlnak felettünk eredményesebb gazdálkodás nélkül. Itt van például a búza. Országosan mégiscsak emeltünk néhány év alatt másfél mázsát az országos termésátlagon, méghozzá kedvezőtlen időjárás mellett. S ez nem kevesebbet jelent, mint azt, hogy ez évben már megtermeltük azt a mennyiséget, ami ellátásunkhoz, meg vetőmagnak szükséges! De nem játszik alárendelt szerepet a krumpli sem. Éppen a burgonyahalmazok mellett állunk. „Somogyi kifli”, aranyalma” szintén Somogy- ból. Nagydíj, aranyérem. A holdankénti termésátlagok: száz mázsán felülAz „aranyalma” mellett bajú- szos, vasutassapkás és zubbo- nyos férfi jegyezget. — Nem éppen nagyok ezek a nagydíjas aranyalmák — mondja —, de biztosan jóízű. Felénk még nem próbáltuk, s hiába keresek, nem találok ismerős tsz-nevet. Mi ennyire alul állnánk? — Hol, ha szabad érdeklődni? — Hát Szolnok környékén. — Hiszen szerepelnek árpával, kukoricával, búzával? ... — Jó, jó, de van azért .krumpli is, még szebbek, mint ez itt. — Csak nem tsz-tag, hiszen ... — Nem, de a feleségem igen. A bátyja meg brigádvezető. Én ruccantam fel legelőbb, nem kerül sokba, s most szétnézek az ő megbízásukból. Feljegyzek mindent, ami érdekes, mert érdekesség akad. Azután ők már tudják, mit kell majd alaposabban megnézni __— S ír is, mind en növényféleségnél; — Aztán vásárolt-e már...? — Pillanatig gondolkodik, azután homlokára üt. — Persze! Ezt a ceruzát, mert azt valahogy otthon felejtettem ;.. Egyébként, még ez az első állomásom .:. S nemcsak ő van így. Sok a jegyzetfüzet, a ceruza. Van bőven mit jegyezni. Precizitás állattenyésztőnek van ideje a negyvenkét előadáson részt venni? Nyilván egyiknek sem. A jövőre nézve tehát helyes lesz kissé több adatot írni a kiállított díjas termelvények mellé. Ezt megköveteli a precizitás, meg aztán, a példa bizonyítja, igé”'*’’k a látogatók is. Foies’, akik valóban tanulni, tapasztalni érkeznek a kiállításra! Ha kevés az idő... Alaposan szétnézni, minden érdekességet megkeresni és megtalálni, ehhez kevés nem egy, de két teljes nap is. Ezért aztán sietősek a léptek. Hiába esik az eső, sokan állnak az öntözőmüveket és a berendezéseket imitáló makettek, gépek körül. Néznek, vitatkoznak, jegyezgetnek, pedig őket is, meg az öntözőberendezések makettjeit is ugyancsak öntözi az eső __ A zután néhánv nerc más helyen. Az istállóknál, a több mint öt mázsás sertéseknél, a versenypálya körül. A nemzetközi borpavilonban megállapíthatjuk, hogy a mi bor- cimkéink egyike-másika korántsem vetélkedhet az olasz, a francia, a török címkékkel, mint ahoevan egynéhány török, s más bor a mi boraink minőségével! A tanulság: mind a cimketervezésben, mind a konzervek csomagolásában többet kell adnunk az esztétikára, a kivitelezésre, hiszen a jó bornak is kell a cégér. S szőkébb hazánk szereplése? Találni bronzérmes, ezüstérmes árpát, kukoricát, állatokat is Borsod megyéből. De véleményünk szerint kevesebbet, mint lehetne, kellene. S ez talán a kényelmességgel magyarázható. Pedig érdemes, hiszen ez hasznos és szükséges dolog mind az egészséges lokálpatriotizmus, mind a jó tapasztalatok elterjesztése szempontjából. Hogy ez mennyire igaz, azt ki-ki megérzi, aki meglátogatja az igen impozáns, nagy gonddal előkészített kiállítást! Érdemes, mi több, szükséges, hogy minél több termelőszövetkezet vezetősége, tagsága megnézze, tanulmányozza a Mezőgazdasági Kiállítást, ahol egyaránt lehet tanulni és szórakozni, vitatkozni és jókedvre derülni. Barcsa Sándor Megnyílt o J a nemzetközi bélyegkiállííás Hárman állnak a „búza- részleg” előtt, és beszélgetnek: — Szép eredmény, fertődi- ből 19 mázsa holdanként. Nálunk más a tapasztalat. Jobb volt a Bezosztája. — No, a Bánkúti is megállta. — Meg, de több műtrágyával .. i — Igaz is — szól közbe a harmadik, aki eddig nézegetett — valami innen hiányzik! — Micsoda? — Még sehol nem láttam, az állattenyésztésnél sem. mibe kerül az önköltség. Márpedig az sem közömbös! Milyen igaza van! Valóban, sehol nem szerepel, milyen önköltséggel termelték meg a nagydíjas, aranyérmes termel- vényeket, állították elő a hízókat. Pedig a gazdálkodás szempontjából ez igen lényeges. Egyébként ezekre nem adhatnak pontos választ, adatok hiányában, a pavilonok „őrei”, eligazítói sem. A kiállításon előadásokon és vitákon szerepelnek ugyan gazdaságossági és szaktémák, de melyik tsz- vezetőnek, brigádvezetőnek, Szerdán megnyílt a Városligetben, a nemzetközi vásár pavilonjaiban rendezett nemzetközi motívum és olimpiai bélyegkiállítás. A kiállítás külföldi vendégeit és a magyar filatelista élet vezetőit * Horn Dezső, a közlekedés- és I postatiryi miniszter első helyettese üdvözölte. Kossá István, a MABÉOSZ elnöke ünnepélyesen megnyitotta a kiállítást. U'”'ancsnk szerdán jelent meg a 37. Országos Bélyegnap alkalmából kiadott ünnepi bélyegsorozat és bélyegblokk. Hétszázezer diplomata sz. Hétszázezer diplomata. Nagyon sok. Ha összeadnánk a világ minden nagykövetségének, konzulátusának, kereskedelmi képviseletének létszámát, akkor se kerekedhetnék lei ekkora szám. Kinek van ennyi diplomatája? Nekünk. 1964. január 1-től július 31-ig 692 183 követet küldtünk a világba, keletre nyugatra, délre, északra. A Külügyminisztériumból? Nem. Üzemekből, szövetkezetekből, irodákból, műhelyekből, iskolákból és egyetemekből. Ennyien jártunk külföldön. És minden utas nagykövet egy kissé. Képviseli hazánkat, népünket, amelynek útlevelét zsebében hordja. Ha akarja, ha nem. Ne gondolja senki, hogy fél kiló füstölt szalonna zsebkendőre „csencselésével”, vagy két rúd szalámival a Magyar Népköztársaságot; reprezentálja. Az a — közismertté egy újságcikkből vált — turistacsoport se pályázhatott ilyen babérokra, amelyik történetesen egy olasz határállomás egész babérbokor-ál- lományát hazahozta, krumplilevesbe. Azért ezek a hazánkfiai mégiscsak diplomatáink voltak. Rossz diplomaták, akik saját és nemzetük tekintélyét adták el fillérekért, illetve filléres értékekért. Sajnos, a hétszázezer között akadnak rossz diplomaták, akik kihívó viselkedéssel, kultu- rálatlansággal nagyon is cszrevétetik magukat. Ezek súlyos szavak és bizonyára van, aki erről olvasva, vagy hallva méltatlankodni kezd: micsoda követelményekkel lépünk fel a külföldre utazó turistával szemben! Talán azt akarjuk, hogy holmi néma és illedelmes kirakntfiKúraként utazza át nyári szabadságát? Elvégre azért; utazik, hogy pihenjen, kikapcsolódjék... Ehelyett mi honfiúi kötelességről beszélünk. Mi ez a kötelezettség? Miféle terheket szeretnénk a nyakába rakni? Nem ijesztő terhekre gondolunk. Nem arról van szó, hogy valaki ne utazzék kényelmesen, ne érezze magát jól. Az a kérdés, mit ért valaki utazáson? Hallottam a Szepesség szép városaiban járt magyar utastól, hogy Lőcse piacán valami nyolcadrangú pesti divatcikket kínált neki eladásra egy autóbuszról lekászálódó hazánkfia, s arra a kérdésre, hol a csoportja, azzal reagált: „Ki olyan ütő- dött, hogy a szárnyas oltárt nézegesse, — menjen be a templomba, nincs ott három ember sem!” Igen. többen valóban nem értek rá műkincseket, vagy történelmi nevezetességeket nézni: húsz, vagy ötven koronás üzleti ügyeikkel voltak elfoglalva. Hogy ez a magatartás nem népünk műveltségi színvonaláról és nem is a külföldi utak valódi céliairól árulkodik, azt aligha kell bizonyítani. Újabban vicclap-téma lett. hogy külföldre üres bőröndökkel kell utazni, s azt hazafelé természetesen meg kell tömni. Ismerek embereket, akiknek a külföldi út második fele már a nagv szorongás kezdetét jelenti, mert napokon át azon tűnődnek, mivel tudják kijátszani a vámvizsgálatot. Lesz, aki azt feleli erre: mások is. más országok polgárai is viselkednek így. Ez lehet. De mi a magunk restellnivalóit és a’ magunk elkerülhető szégyenét szeretnénk a lehető legminimálisabb mértékre szorítani. Nekünk a saját fejünk fáj a legjobban, és mindenekelőtt saját hazánk jóhíre drága. S azok a további százezrek, akik ezután utaznak, no feled jeli: követi megbízólevél nélkül is magukkal viszik diplomata megbízatásukat. Gazdasági jegyzetek Az újítások és hasznuk E zernyi kiaknázatlan lehetőség kínálkozik az újításokra, ésszerűsíié,sekre az élet minden területén. Ám. természeténél fogva, még több alkalom nyílik erre az iparban. Gyárainkban és üzemeinkben az újítómozgalom célja: anyagi ösztönzéssel is serkentse az embereket az újszerű, gazdaságosabb termelést biztosító eljárások kikísérletezésére, bevezetésére. Nem egy esetben gyakorlati példa igazolja, hogy a mechanizmuson csupán egyetlen csavar megváltoztatása is milyen jelentős többlettermelést eredményez, nem beszélve arról a pluszról. amellyel az ember munkája válik könnyebbé. Természetesen az újítás gondos, elmélyült munka, sok töprengés és kísérletezés eredménye. Az elismerés azonban, akár az anyagi, akár az erkölcsi oldalát tekintjük, nem marad el. A KGM üzemeiben tavaly csaknem 38 millió forintot fizettek ki az újítóknak. Az általuk megszerkesztett, majd elfogadott és bevezetett újítás mintegy félmilliárd forint megtakarítást jelent a népgazdaságnak. Ez a két számadat híven tükrözi az újítások hasznát a közösségre és az egyénre nézve. Hasonló példákat említhetnénk Borsod megye gyáraiból, üzemeiből. A bányászaiban, a közlekedésben, a vaskohászatban és a gépgyártásban tavai;/ sok ezer olyan újítást bíráltait el. amelyek haszna ma a gazdaságosabb. a több termelésben jelentkezik. Ezt a célt: az elfogadott és bevált újítások szélesebb körben való bevezetését szolgálja a KGM Műszaki Tájékoztató és Propaganda Intézetének, valamint a Vas- és Fémipari Dolgozók Szakszervezetének újítási kiállítása, amely augusztus 29-én nyílt meg Budapesten, a Technika Házában. A hasznos propaganda megismerteti a szakemberekkel a kohó- és gépipar területén alkalmazott, de más vállalatoknál is megvalósítható újításokat. De az is cél, hogy a kiállítással is újabb találmányok, újítások alkotására serkentsék a szakembereket. Egy-egy sikeres újítás az adott üzemben is sok százezer forint hasznot jelent, de miért ne tehetnénk ezeket közkinccsé, az egész népgazdaság hasznává? Ha egy, a mienkhez hasonló, csepeli, vagy dunaújvárosi üzemben más módszerekkel, gazdaságosabban termelnek ugyanazon a gépen, miért ne történhetne az úgy Diósgyőrben is! Az újítás, a modernebb technika nem egy üzem féltett titka, hanem arra kell törekednünk, hogy az egész népgazdaság hasznává váljék. Éppen ezért a kiállítással egyidejűleg az újítók tapasztalatcseréken beszélhetik meg elképzeléseiket, mondhatják el észrevételeiket Ipari üzemeinkben tudnak a kiállításról, amely egy hónapon keresztül tekinthető meg. Bizonyára szerveznek csoportos utazásokat. Ez alkalommal is melegen üdvözöljük a kiállítás megnyitását, és javasoljuk is, tekintsék meg minél többen. Hozzanak sok hasznos ötletet, tanácsot, üzemeinkben pedig alkalmazzák a jó módszereket J ó dolog, és büszkeségünket növeli, hogy a ‘•'iállításra mi sem megyünk üres kézzel, hiszen az ott bemutatott 289 újítás nagy része Borsod megye üzemei ben, a KGM itteni vállalatainál született. Azzal a tudattal és határozott szándékkal ismertetjük azokat, hogy hamarosan az ország más részeiben is alkalmazzák. (ODD
