Észak-Magyarország, 1964. augusztus (20. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-16 / 192. szám
ESZAKMAGTAKORSSAG Vasárnap, 1964. augusztus 16 A szépség csendes diadafút ja r* \ PIEDESZTÁL KÖTELEZ A piedesztál talapzat, cszlopszék, magas ü'őnus. Átvitt értelemben: erkölcsi magaslat. Szándékaink szerint erre a magaslatra kell feljulniok mindazoknak, akiket társadalmunk igazságos, szocialista törvényei funkcióba, irányító, embernevelő feladatkörbe helyeznek. Tízezrekkel mérjük azok számát, akik e magaslaton állnak, biztonságosan, népszerűségied övezetien. Rájuk mi felnézünk, viselkedésük, erkölcsi-politikai magatartásuk irányadóak számunkra. Gyér. mekeinket is arra tanítjuk: vegyetek példát róluk, mert igazak és feddhetetlenek. Szocialista rendünk lényegéből fakad: az esetek többségében nem ér csalódás bennünket. De vannak kivételek is. ezek szomorúságot vagy felháborodást fakasztanak aszerint, milyen súlyos bizalmunk kijátszása, megcsalatásunk. Mert most azokról szólunk, akik a piedesztálon a harag és felháborodás viharát keltik tetteikkel, cselekedeteikkel, mert visszaélnek jogaikkal és hatalmukkal. Nemrég hallottuk: egy könnyűipari üzemben,, ahol sok nőt foglalkoztatnak, a vállalatvezető és egyik beosztottja „különleges” szempontokat eszelt ki. Visszaélve azzal az átmeneti helyzettel, hogy női munkaerőben kínálat mutatkozik, egyesek csak sértő és megalázó ajánlatok elfogadása mellett juthattak át a felvételi rostán. Több fegyelmi vizsgálatról hallottunk, amelyeknek tárgya a vehető és beosztottjának, vagy beosztottjainak tisztességtelen, a példamutatástól távol álló kapcsolata. emiatt a gyerekek között is kisebb-nagyobb ellentétek kt keznek. De nem is fejezheti ki a gyermekek ’-agaszkodí háláját nevelőjük iránt, hiszen nem ők vásárolták, ös spórolt 10—20 filléreikből, hanem a meggondolatlan szül A piedesztál állandó reflektorfényben áll. Ennek f< csóvájában élesebben, jobban látszik minden diszhal nikus mozdulat, cselekedet. A vezetőt sokan figyelik. Vari akik sanda gyanúval, a mindenkori vezetőnek „kijáró” bi matlansággal, de vannak, akik a tanulás, a nemesedés tisztább szándékával. Ismertünk egy vezetőt, aki nagy ' gességgel fogadta a közfigyelmet, és gyakran kifakadt: I most már a vezető nem csinálhat semmit? Az legyen szá Van ebben a felkiáltásban figyelemre méltó is, mert té| legesen vannak olyanok, akik az oszlopszéken ülők min( természetes, egészséges emberi megnyilvánulására azt mo ják: dőzsöl, úri tempót vett fel. Ezek megfeledkeznek af hogy a vezetők is érző emberek, és nekik is lehetnek kis« nagyobb szenvedélyeik, esetleg emberi gyengéik. Ami p< a „szent” magatartást illeti: ezt nem kívánta meg senl a társadalom. Nem is kívánhatta, hiszen az aszfcétizmus, V- akár a szenteskedő képmutatás idegen a mi rendünktől, élet örömeinek osztódásaiból nemcsak részt kaphat, hal részt kérhet minden piedesztálon lévő embertársunk. A zösség megvetése csak azokat sújtja, akik kapzsi mó a mások örömeire, boldogulási lehetőségére is igényt tanak. tó zűkös szemléletre vallana, ha a vezető példamutatását,. ^ vagy példaszegését csak egyfajta relációban: a nemi erkölcsiség relációjában vizsgálnék. Az erkölcs fogalma általános emberi magatartást jelez: ebben ott él a munkához való viszony, a közösség ügyei iránti fogékonyság, vagy szenv- telenség, a családi tűzhely megbecsülése vagy felrúgása, stb. Sok mindent mérő szeizmográfunk ilyen értelemben is mutat kilengéseket. Hallottunk egy vezető mérnökemberről, 'aki villalakásban él gyermektelenül, édesanyja pedig szociális otthonban pergeti megfáradt életének utolsó napjait. Falun meséltek egy minisztériumi osztályvezetőről, aki elvárta, hogy szülőfalujának legöregebb parasztembere is megsüve- gelje. Ismerünk vezetőket, akik sorozatosan vétehek a közösség ellen. A „gigantomaniások” ezek, akik milliókkal dobálóznak, terveket tornyoznak az égig, s közben megfeledkeznek a mindennapi tettek hordozóiról: az emberekről, a kétkezi munkásokról. A piedesztál tisztaságát egyesek pénz- és prémium hajszolással szennyezik be. Az egyik megyei vállalatnál sokat beszélnek egy bizonyos, évenkénti h.ulladékvas gyűjtésről. A gyűjtött vasat eladják a MÉH-nek. Azoknak a kétkezi dolgozóknak, akik ténylegesen összegyűjtötték a hulladékot, 50—70 forintot fizettek, s a vezetők, akik ez esetben kezüket sem mozdították meg, 800—1000 forintokhoz jutottak. E zeket az átvitt értelemben használatos „trónusó nálunk a nép emelte. A feljutást ezekre végső so a közösség szentesíti. Érdemtelenség láttán ugyanez a kö ség a lejutást is szentesítheti. Ez jó törvény nálunk, mindig érvényt kell szereznünk megvalósításához. A skála szélesíthető. Az önmagáról megfeledkező pedagógus piedesztál-nlmbusza megtépázódik, ha olyan jelenségekkel találkozunk, amit e szülőtől kapott levél közread: „Aggódva tapasztalom, hogy egyes pedagógusoknál nem talál■ visszautasításra az évvégi mértéktelen ajándékozás. Mivel mi is „tanuló-család” vagyunk, gyermekeink előtt féltve vigyázzuk a pedagógusok tiszteletét, éppen ezért nem szabad, hogy a gyermekek között felháborodást okozó téma legyen: az egyik nevelőnek a szülői munkaközösség arany-karperecet vett évvégére. Különösen nem jó. ha a gyerekek úgy tudják, hogy ezt a nevelő hozta az „ügybuzgó” szülök értésére: neki most ez hiányzik. Benne van a szülők felelőssége is ebben, akik 50 forintokkal járultak hozzá az ajándék megvásárlásához. Ezt nem minden szülő erkölcsi és anyagi normái engedik meg. Bizonyára nem segíti a pedagógus munkáját, hogy Gondolatfelvetésünk közben piedesztálon éreztük, tűk, láttuk a pedagógusokat és az orvosokat is. Mondhat’ sokan: nem vezetők ők. így összegezésképpen be Is vall! juk: nem pusztán az effektiv vezetőkre, gondoltunk pied< tál-vizsgálódásaink közben, hanem azokra az embertársai ra, akik hivatásuk gyakorlása közben erkölcsi magasít állíttattak, vagy önerőből vívták ki az erkölcsi magasla azt a csúcsot, ahova sokan feltekintenek, ahonnan só példát szeretnének venni. Ilyen értelemben, ha visszaél tapasztalunk: a pedagógus sokszorosan elmarasztalható, tf őt nemcsak a nép, hanem egy ős-törvény — a tudás törvé' helyezte a piedesztálra. Az orvost pedig az a behozható előny, hogy emberi életeket bíztak kezeire. ■ Az erkölcsi magaslat nemcsak a vezetők trónusa piedesztálon tudjuk és érezzük azokat az „egyszerű” do! zókat is, akik feddhetetlen magatartásukkal példát mutat! embertársaiknak. Ezek közé tartoznak a köztiszteletben bányászok, kohászok, vasmunkások, a mindenkor becsük bolti eladók, a ravaszságtól, sanda tulajdonságoktól meí pincérek, a nép vagyonát minden gondolatával, cseleked* vei védő beosztott mérnök és technikus. Sorolhatnánk a lalkozásokat szinte vég nélkül, mert szerencsére sok erkö! jellembeli magaslaton lévő embertársunk él közöttünk, cialista rendünk egyik nemes törvénye az, hogy zöld '• mutat mindazok számára, akik az oszlopszék felé indull A z erkölcsi magaslat lépcsőfokai megadásból, önfeg ** mezősből, példamutatásból, a közösség iránti sz) tétből, morális tisztán-látásból vannak kirakva. Aki nem 1* ezeket a lépcsőket, talajtalanul, Mohamed koporsóját lebeg „trónszékén”. Aki „játszó-játszó, ostoba, semmi já! nak” tekinti a gondjára bízott embereket, az lezuhanhat erkölcsi értelemben megérdemelten ismételheti a költő f vait: „Nem emel föl már senki sem, bele nehezültem a sári Párkány Lásw A közelmúltban városunkban tartózkodott Frantisek Kosik. csehszlovák katonatiszt. Régi ismerősöket, egykori baj- társakat keresett, akikkel a második világháború éveiben együtt harcolt a hitleri fasizmus ellen. Frantisek Kosik tagja volt a Jan Zsiska parti- • ánbrigádnak. (A brigád elértről szól többek közt A halál •■'eve Engelchen című nagysikerű film is.) És az emlékezek elbeszélése is feleleveníti a hősi harcokat. Emlékek a vizoyicel erdőből Találkozás: esíe tízkor . .. 1945 elején a Visztula felső í lyásánál állomásozó egyik :agyaj' üteg katonái szökést terveznek. A terv azonban csak később, csehszlovák te- í. Aleten sikerül, Lulonyina községben, ahol a németek magakadályozták a két napja menetelő magyar katonák el- f Allásolását. A szökés szervezője Margú- csy Imre szakaszvezető, segítője Czinger Ödön felvidéki magyar, aki kiválóan beszél szlovákul. \ A civil lakosság segítségével kapcsolatot teremtenek a hegyekben harcoló partizánokkal. A találkozás: este 10 órakor a falu-tói távolabb eső csürb'w. Margóczy szakaszvezető, aki az üteg írnoka, magához kéreti az üteg géppusikását, Indré- kusz honvédet. A szökésről beszélgetnek. — Na felfednék a szökést, likkor neked nem szabad lőni. .. — mondja Margóczy. Indrékusz beleegyezik, de ~öknl még nem akar. Az ütésnél rossz a hangulat. Tudja ezt a parancsnok Is. Hivatják Indrékusz géppuskást. Margóczy időt akar nyerni, visszaüzen, hogy szüksége van rá. Újabb üzenet, amire Margóczy azt feleli: nem mehet. A katona, aki a parancsot továbbította, meglepődik: ,,A Vaddisznónak ellentmondani?!” — mert úgy „becézték” parancsnokukat. Viss-zaindul. a völgy másik oldalái'a. meg- . vinni az üzenetet. Az idő: háromnegyed tíz. Huszonhalan indulnak el. a csűr felé. Két imbolygó fényt látnak, majd közvetlenül előttük fel- csattan a kiáltás. — Fel kezek, magyar! A partizánok gyanakodnak. Cselt gyanítanak. Csak akkor nyugodnak meg. amikor a szököttek kijelentik: harcolni akarnak. — Hát te mért jöttél vissza? rágyújt. Aztán újra elindul — Félek — vallja be őszin- — Szloj! tón az újdonsült partizán. Az erdő titokzatosan megmozdul. Nem tudni, mit takar A felcsattanó szóra eldobja bőröndjét, s hirtelen megfordul. Ám szökni lehetetlen. A rongyos ruhájú, katonasapkás fiatalember lövési'e Ítész re- vorvert tart a kezében. Az erdei házban kiderül: a lakkcipös fiatalember úton van, — Zlin-be megyek — mondja szlovákul. — Gyalogosan? Vonattál hamarabb ... — Nincs pénzem vonatra. — m— tűr revorver. sok ezer cseh korona. féru'képpzősréD... A gpsíanő-ns’-nök fásultan néz maga elé. Tudja, mi lesz a sorsa ... torsága óva tossággal, körül tekintéssel párosult. 1945. május 3-án. egy héttel a háború befejezése edőtt, elérkezett az a nap. amikor a Jan Zsiska brigád találkozott a szovjet egységekkel.. Előtte azonban egy visszamaradt német egységet kellett megsemmisíteniük. A tervet Margóczy el. találta el a golyó. A brigád még azon. a nal találkozott a szovjet égj gekkel — miután megsem sítette a visszamaradt né! csoportot. De Mai'góczy D barátja. Ludvig Lucskis l érte meg a győzelmet és a két. Utolsó halottja volt ó brigádnak. A brigád, ha m*1 tahílkoasna..' A» utalná halott A lahhcifiís úriember —- Bekerítettük a németeket, s lassan letöröltük állásaikat, így veszteség nélkül semmisíthettük meg az ellenséget. ■. Vasúti töltés védett bennünket a golyószórók Nmétől ■ Az erdő és a fekhelyünk közölt pár méter volt. A golyó- áradattól az egyik partizán megijedt, s futott vissza az erdőbe. Margóczy Trnre. a Jan Zsiska partizánbrigád szakaszpa- rancsnoka örparanesnoki beosztását teljesíti. Fekucs Jánosnak iciadja a parancsot, hogy az egyik sziklaoromról ellenőrizze a völgyet. Éjszaka van, á vidék ismeretlen, az erdő titokzatosan hallgat. A szobában mécs világit, a durva priccseken fáradt partizánok nihennek. Kintről mo- corffás hallatszik. Margóczy kinéz az ablakon. Fekucs János ott kuporog az ablak alatt. a sötétség brokátja. SS-kato- nát, gestapó-ügynököt, jóbarátot, eltévedt civilt? Mert a sötét nemcsak biztonságot nyújtott a partizánnak — a halált is rejthette. Frantisek Kosik levélben megírja, hogy Mai'góczy Imre partizán milyen tetteket hajtott végre; hősiességéért a napokban magas katonai kitüntetésre terjesztették fel Csehszlovákiában. Ezen a hajnalon történt, hogy Margóczy Imre ellenőrzési-e indult. 'A Feljucs helyett őrködő szovjet partizán intéssel figyelmezteti Margóczy t: valaki közeledik. A szaikasz- parancsnok clőr<^ lopakodik. A völgyből felfele kígyózó ös- vényen civilmhás férfi igyekszik a hegyre. Körbenéz, leül, Német figyelőket semmisített meg kézigránáttal, hat tái-sával együtt visszavonuló autókarávánt tartóztatott fel. éjszaka az egyik szlovák faluban foglyul ejtette a kocsmában mulatozó németeket. Egyik harcban a melléi-e dobott gránátot lábbal a németek állásába rúgta vissza TC a+AM á.i Ír Vvfj — Ludvig Lucskis századparancsnok helyettes, jó barátom felállt és kiabált, hogy azonnal jöjjön vissza. A szorost egy kőbánya zárta el, onnan kaptunk lövéseket. Először láblövés érte Lucskist. A fájdalomtól elkékült. és jajgatott. Kénytelenek voltunk visz- szavonulni, mert a kőbányában meghúzódó németeknek kiváló célpontot nyújtottunk Megpróbáltam bekötözni Ludvig lábát, körülöttünk pattogtak a golyók. Arra lettem figyelmes, hogy parancsiwk- hclyettesem nem jajgat. Nézem... A fején és a nyakán A Jan Zsiska brigád® nemcsak cseh és' szlovák * tái'sak harcoltak. Magyar, í1 gyei, orosz, belga, román, •* kely antifasiszták alkottál nagyhírű parti zánbrlgá* Szóval alig értették meg t mást. mégsem tévesztette soha senki a megállapodás1 parancsot, ha harcba ino lak, S ha újra találkoznának, brigád taajai, bizonyára megértenék egymást. Margóczy Imre. a DiósSl' •Gépgyár tanműhelyének vezetnie a napokban útra szili. Két. belet pihen CAi Szlovákiában, ahol találkái majd az egykori elvtársak Az idő. persze, jócskán oV\ ladt feleltük. A huszonhár ■■ F Mi< eze Vili ki lak ner IC sző eze ere fejt évi: riiei kéz leg kai Vív vez am else lék el dés ség em hib és ink köz tak a 1 nel fig? bér A mii se elé; vár hat mű bér lás' int< lék kts kér ma {■ dés Ez< lön ■M cgi, cső .zik ...ke Eg; lus kis dől tói a Sző tac kői i'ól Vet mé Sói szó his a SZc ka 1 sei ' Hfl Un be ve Ul( mc tel üg H i'e lel ad éves fiatalember felnőtt. JF komolyodott, élete deléhez kezetl. Beszélgetnek majd a ló® emlékekről, a harcokról, zonyoe, hogy Margóczy V) szerénysége miatt még rtji katársai is alig tudják, Ml valamikor, több mint húsz v vei ezelőtt, a vizovicei e-rMi ben ő is fegyvert, tartott krt ben. hogy az emberiség nW ellensége, a fasizmus miemj elpusztuljon. | főj év ke do lél Vü CSi m. m fo le be U| 2(1 ki hí s z er 1«- További egyéni kiállításokra í kerül majd sor Szabolcs, Nóg- ■ rád és Heves megye képzőmű- i vészeinek részvételével. Az eddigi nemes tradícióhoz híven Borsod megyében számos kiállítást rendeznek képzőművészeink. A szlovák cserekiállítás, a balatonvidéki területi szervezet cserekiállítása és Cs. Nagy András tárlata bejárja majd Borsod megye városait, nagyobb településeit. Az 1964—65. évben Heves, Nógrád, valamint Sza- bolcs-Szatmár mesve képzőművészei között élénk cserekiállítás „mozgalom” kezdődik. A Vándorkiállítások tradíciója ezúttal növekszik: a területi szervezet, négy vándor- kiállítás anyagának összegyűjtését tervezi abban a reményben, hogy félévenként kicserélik a vándorkiállítás anyagát. S ha már a szóban forgó képzőművészeti anyag teljesítette hivatását, a területi szervezet, újabb kis galériák létrehozása céljából a megyei tanács rendelkezésére bocsátja. jS művészeti ismeretter- m művészeti jesztéssem hiányzik a területi szervezet programjából. A községekben tárlatvezetésekkel kapcsolják össze a vándorkiállításokat. Ilyenkor egy-egy művész tart tárlatvezetést. Különös gonddal foglalkoznak művészeink a képzőművész szakkörökkel. A területi szervezet a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat megyei szervezeteivel karöltve tárlatvezetői tanfolyamok Indítását tervezi rajz„- tanárok és művészbarátok részére. A képzőművészeti élet emelése céliából Miskolcon szükségesnek mutatkozik a már többször felmerült művész klub gondolatának realizálása. Az észak-magyarországi területi szervezet következő évi programja Ígéretes. Nem tűz maga elé megvalósíthatatlan célokat, csak olyanokat, amelyek biztonságosan előbbre viszik a képzőművészeti, a vizuális kultúra ügyét. Ez pedig nem más, mint a szépség csendes diadalútja. — párkány — Szükebb hazánk kéP2< mir/eszei nei egyszer keltettek kelieme meglepetést hazai és külfölc kiállításokon. Miskolc és Bor sód megye képzőművészéinél munkálkodásait ma már min denütt a legjobbak között em legelik. A kivívott í'angnal megfelelő érdeklődéssel ta nulmúnyoztuk a Magyar Kép. zőművészek S .'-'ge észak magyarországi területi szerve zetének 1964—65. évi munka- programját. Ez sok ígérete: művészeti élményt igér. A már említett képzőművészeti „évadra” esik a VIII Miskolci Országos Képzőművészeti Kiállítás. A Miskolc városi Tanács 13 miskolci művésznek százezer forint értéke megbízást r-i-" \ reprezentatív seregszemlére Miskolc város nyolcezer forintos nagydíjat szavazott meg, Borsod megye pedig hatezer forintos díiat alapított. Ez az országos kiállítás 1964. crtcember 3-án nyitja meg kapuit. Az I. észak-magyarországi rtrületi kiállítást Salgótarjánban rendezik meg. Ez a tárlat reprezentánsa lesz annak a '■'ondolatnak, amelyet a Magyar Képzőművészek Szövetsége az észak-magyarországi területi szervezet elé állított. Vagyis: Az észak-magyarországi területhez tartozó képzőművészet különböző északi városokban (a területi szervezethez tartozó városok székhelyein) tarthatnak impozáns seregszemléket. Ezt a kiállítást a következő esztendő tavaszán Sátoraljaújhelyen, júniusban Egerben és októberben Nyíregyházán is bemutatják. A III. Országos l'Ij1“ la 1965-ben ismét Miskolcon vonultatja fel legjobb alkotásait. A programtervezet arról is vall, hogy kamara-kiállításokat rendéznek a Szlovák Képzőművész Szövetség kassai területének és a balatonvidéki területi szervezetnek készséges közreműködésével. Az elkövetkezendő képzőművészeti évadban a Képcsarnok öt kiállítás megrendezését vállalta. Ez alkalommal kerül sor Imreh Zsigmond egyéni kiállítására, valamint Csabai Kálmán egyéni kiállítására.
