Észak-Magyarország, 1964. augusztus (20. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-07 / 184. szám
—gBBTKEanmn——a » ESZAKMAGTARORSZÄG Péntek, 1964. augusztus 7. ■a——w ff <3TE5' es©®® kerestetik riporter! Lcfülclíéh a% ál-újságírót Szokatlan interjúra került sor a minap a Lenin Kohászati Művek egyik hivatali helyiségében. „Kollégát" nyilatkoztattunk, aki sajátos módon akart bekapcsolódni a közismert „Riporter kerestetik” mozgalomba. Hanem, amilyen együgyű módon viselkedett, mint „riporter”, nem kevésbé tűnik együgyűnek most, amikor riport-alanyként „működik közre.” Mindenáron el akarja hitetni, hogy semmire sem emlékszik, „kihagy” az emlékezete. Cinikusan vigyorog, és mindenre azt mondja: nem tudom.. Hamis ember — Eiernis néven Július utolsó napjaihak egyikén csengett a szerkesztőségi telefon: — Halló! Itt Koncz Gábor, a Közúti Üzemi Vállalat bükk- szentlászlói munkahelyének* üzemvezetője. Kérem, kötelességemnek tartom, hogy figyelmükbe ajánljak egy ál-újságírót. Tessék jegyezni... Tegnap délután háromnegyed öt óra tájban egy fiatalember jött.a munkahelyre. Bemutatkozott. mint az Észak- magyarország újságírója, s elmondta, hogy riportot akar írni, közöljek vele néhány olyan építkezési adatot, ami őt érdekli. Mivel a fiatalember feltűnően határozatlan volt. kértem, igazolja magát. Rövid töprengés után azt mondta, otthon felejtette az újságíró igazolványát, de higgyem el. hogy Fábián Györgynek' hívják, és az Északmagyarország munkatársa. A gyanú most már tovább nőtt bennem. Felszólítottam, jöjjön velem a tanácsházára, onnan maid betelefonálunk a szerkesztőségbe, s kiderül az igazság. Ott azonban már letelt a hivatalos idő — nem telefonálhattam. Elhatároztam hát, hogy vele egvütt felülök a délután negyed hatkor Miskolcra induló buszra, és ahol leszáll, ott én is leszóltok, szólok a legközelebbi rendőrnek. A fiatalember a Marx térig utazott. Szerencsém volt: mind- iárt a megálló mellett meg- nillantottam egy, a szolgálatát teljesítő rendőr törzsőrmestert, akinek hirtelenjében elmondtam gyanúmat, s kértem, igazoltassa, valóban Fábián György újságíró-e? Eleinte sza- '■'ódott, hor/v nincs nála az igazolványa, de az erélves felszólítás megtette a manóét. A személyi igazolvány előkerült, s ''égre tisztázódott az illető kiléte. Babies Istvánnak hívják, az LKM tizenkilenc éves segédmunkása. Eddig a történet, a többit a szerkesztőségre bízom ... FöífMzi tájékozatlanság... Természetesen szerkesztőségünkét érdekelte, mi célból . öntevékenvk.edetf’ nevünkben ez a ..szórakozott” ifiú? S most itt, munkahelyén kérdezőik. De hiába. Semmiről nem tud semmit. Cinikusan nevet, arcán néha kivöröslenek a czeplők, ahoev ..megpróbál” ’’’sszaem!éhezni, adja az ártatlant. értetlenül ráncolja homlokát. — Babies István a neve? — Az. — A mi birtokunkban lévő adatokkal egyezik az édesanyja neve, munkahelye, igazolványának száma, gyári belépője, s'zületési helye és éve? — Egyezik. — Volt az említett napon Bükkszentlászlón? — Nem. Azt se tudom merre van, soha nem jártam ott. — Igazoltatták? — Nem. Otthon aludtam. — Tehát nem igaz, hogy riporternek adta ki magát? — Nem. Fogalmam sincs, mi az, hogy riporter... Tagad. Kérdezzük, nem adta-e- oda valakinek az igazolványát? Nem. Talán elvesztette és később megkerült? Nem vesztette el... Bizonyát; a sárga táska Még akkor is tagad, amikor az egy héttel ezelőtt őt igazoltató rendőrrel áll szemben. Pedig a rendőr határozottan felismeri. Egyezteti még egyszer az adatokat, pontosan emlékszik a nyakán lévő anyajegyre, mozdulataira, nyegle, kihívó viselkedésére. — Szóval azt' állítja, hogy nem igazoltattam. — Azt. •— Meghazudtol? — Én nem, csak engem nem igazoltatott... Nem is láttam magát soha ... Rémesen konok. Gyűlölködve néz, majd vállát vonogalja. beosz- — Azt sem tudja, miért kér-- tek fel a maga igazoltatására?" •—• Nem. — Miért mondta nekem ak-~ Hanem a diósgyőri őrs tottja rutinos rendőr. — Mondja, mi volt abban a sárga táskában, amit a hóna ______________________ _ _ a latt szorongatott. Jól meg volt hor, hogy egy fuvaros küldte.E tömve... nézzen körül a munkahelyen?... ~ A fiatalember erre megszep- — Nem ismerek semmiféle« pen, most először. Talán azt. fuvarost... E gondolja, gyanúsítják, hogy ^ E valamit „elemeit”. Hirtelen és E ijedten tagad. Ezzel voltaképpen be is feje-j— Abban ... abban nem volt ződött ez a szokatlan interjú.« semmi, üres volt. — S már De az ügy nem fejeződhet be- rágja is a szája szélét, elszólta ilymódon! Babies István csalt,E magát. munkatársunknak adta ki roa-2 — Tehát mégis csak talál- gát. Jellemtelenségén rajtaE koztunk mi? vesztett. Ám a cél, ami ázz — Nem emlékeztem rá. Most építkezésre vitte mind ez ideig E ismeretlen. Mi dolga volt ott?, , Ennek kiderítése hatósági kö-~ hogy BukkszentEgy népmese jutott eszünkbe, amikor ismételten megnéztük az újonnan épülő mezőkövesdi művelődési házat. A mese arról a szegény emberről szól, aki, hét gyermeke lévén arra kéri a mindentudó, mindenható tündért, hogy „növessze meg” serdülő gyerekeinek szűkre szabott ruháját. A szegény ember ezúttal az ÉM 22. sz. Építőipari Vállalat, amely öt alkalommal „nőtte ki” a határidőket. Hogy milyen jóságos tündér segítségével, ezt mindmáig nem sikerült megtudnunk, de annyi bizonyos: a művelődési otthon illetékes építtetői, vezetői, d,e nem utolsósorban maga a művelődni vágyó közönség már nagyon türelmetlen. Sokak előtt .................. ......................... ,,v .... i smeretes, hogy ************************** Mezőkövesden % régi-régi óhaj az * SMit iHatáridő,óh...! kaba fogasa”. A lí / húszezer lelket :j; számláló, járási ij; székhely lakói -A- -Ív 'X—M X' -- X* X- Ív X* -X- 'X- X' -iv ‘A' -X- X’ •'/: X -K* X X- ’X' X v kulturális igények tekintetében nagyot léptek az elmúlt két évtized alatt. A község egyik mellékutcájában „üzemelő”, szánalmas művelődési terem már kopott ruhácskának sem mondható. Érthető izgalommal szemlélik hát a mezőkövesdiek nap mint nap az építkezés stádiumát. Bizony 1964. januárjától (az első átadási határidőtől) több alkalommal csalódottan, de egyben reménykedve kellett hazatérniük a kultúra híveinek. A remény abból a többszöri, meglehetősen közeli átadási határidőből fakadt, amelyet az építők hónapról hónapra terminusként kitűztek. Mondanunk sem kell, a terminusok mini ez ideig csődöt mondtak, mivel javában bent járunk az augusztusban. A mezőkövesdiek beszéltek már áprilisi átadásról, majd később úgy vélték, májusban birtokba vehetik az új művelődési intézményt. Csalódniuk kellett, mert a következő terminus, augusztus húszadika ismételten nem nyitja meg a művelődési ház kapuit. Most november 7-ről beszélnek a mezőkövesdiek; úgy remélik, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójának ünnepségeit már az új intézmény falai közölt hallgathatják meg. Sajnos, a művelődési ház munkásai és természetesen a közönség- is borúlátóak, érthető módon bizalmatlanok. Ugyanis mind ez ideig egy sereg tényező akadályozza a művelődési ház átadását. A napokban, amikor ismételten megtekintettük az épülő művelődési házat, a parkettát még nem láthattuk a. nagyterem padozatán. Igaz, hogy a bejárati portál már hívogatóan szép, de belül, a termekben még nagy a rendezetlenség. A festési munkálatok sehol sem tartanak. Már most megállapították a színpadi szakemberek, hogy a színpadi világítás nem megfelelő. A színházterem székeit a. szállító vállalat csak szeptemberre igazolta. Nem kell erős logika ahhoz, hogy elképzeljük: ezeket a székeket a leszállítás után kemény munkával be is kell szerelni. A WC-t az udvaron akarják megépíteni, mert a gyenge közművesítés folytán és a derítő-rendszer megtervezésének hiányába-’. a benti, vízöblítéses WC-k nem üzemelnek. így több mint valószínű, hogy a modem, 11 millió forintos költséggel megépülő művelődési ház mellett egy meglehetősen korszerűtlen és stílustalan WC éktelenkedik majd. Arra a kérdésünkre mi okozta a huzavonát, az illetékesek azt válaszolták: sok részterv nem volt idejében kész. Az anyagszállítás sem volt éppenséggel kifogástalan, de az „alvállalkozók” sem jeleskedtek a határidők betartásában. Most már csak az a kérdés izgat mindannyiunkat, hogy a november 7-i ó.tadási határidő (immár az ötödik terminus!) megnyugtathatja-e a kultúra barátait, Mezőkövesd művészetpártoló közönségét. mar igen ... — És arra lászlón járt? — Arra nem azaz __nem jártam. z egeinkre tartozik. A „témái”-; emlékszem.;. ezúton továbbítjuk. (csala) Bemutatkozóit Miskolcon a L’Ensemble Populaire de Párisi falán még sohasem volt annyira zsúfolt az újdiósgyőri Bartók Béla Művelődési Ház nézőtere, mint kedden, augusztus 4-én este. A színpadon a kék-fehér-piros francia trikolor és a magyar zászló között aranybetűs felirat feszült: Vive l’amitié franco-hongroise! A francia Általános Szakszervezeti Munkásszövetség, a CGT művész- csoportját köszöntötte az üdvözlő mondat, nekik szólt a nagyarányú érdeklődés. Az ben alakult együttes, a egyetlen művészeti együttese, több külföldi szereplés után kedden este először lépett magyar közönség elé.- A mintegy hetven tagú csoport állami segítség nélkül, a szó legszorosabb értelmében öntevékenyen működik. Tevékenységének homlokterében a francia folklór hagyományainak gyűjtése, feldolgozása, ápolása áll. Diósgyőrvásgyári műsorukban tánckari produkciók, kórusszámok, egyéb ének-, dalbemutatók szerepeltek. A zenekíséretet, többségben sajátos népi hangszereken, ugyancsak az együttes tagjai látták el. Csak egy alkalommal használtak gépzenét. Táncaik több francia táj népi kultúráját tükrözték. Síp és duda kísérettel mutatták be az 7. Breton, szvit-et. a műsor nyitószámaként. Egyszerű alapmotívumokra, épült párosalapmotívumokra épültek. Kár. hogy a gépzene némileg csökkentette a tánc élvez- hetőségót. Tarka, változatos, de minden tételében bájt sugárzó kompozíció volt a Pro- vence-i táncok című összeállítás, amely a minden táncukban fellelhető alapmotívumokon kívül a jellegzetes táji, népi művészetből is ízelítőt adott, ugyanúgy mint a mür sort záró I. és 11. Berishon szvit. Minden táncukra jel- 1935- jemzö a játékosság, a köny- CGT nyedség, hiányoznak belőlük a nyersebb indulatok, az erőt sugárzó mozzanatok. Legöm- bölyítettség. könnyű báj lengi be valamennyit. Csak elismeréssel adózhatunk a táncosoknak és az együttes koreográfusának, Michele Blévin-nék, a hogy a dallamot. Bizonyárai szövegnehézségek miatt. A ve- - zénylő karnagy leállította aü produkciót, a közönségtől mo- E solyogva elnézést kért, majd- előlről kezdték a Leánycsúfo-™ ló-ti Olyan sikerük lett, hogy™ az egész dalt meg kellett is-= mételniök.) E Hangsúlyoznunk kell, hogyS a francia vendégegyüttes íeí-E jesen öntevékeny. Tagjai mun-E kások és fiatal pedagógusok.™ Gyakorlási, felkészülési lehe-~ tőségeik összehasonlíthatatla-™ nul rosszabbak, mint a miE csoportjainknak. Ennek élle-E nére műsoruk magas művészis felkészültségről' tanúskodott, E értékes élményt nyújtott. be-E teltintést adott a lelkes önte-E vékeny kultúrmunkások pro-E dukcióin keresztül egy nép™ Francia fiatal, bájos táncos-lánynak gazdag folklór-kincsestárába. — vendégeinké egyébként azótaE a zalkodi ifjúsági építőtáborE lakóinak is bemutatták műso-E rukat, szombaton, augusztus 5 8-án este pedig a Szakszerve-~ zctek megyei Művelődési— Házban Miskolc közönségével-» találkoznak. Vasárnap Kacson- három falu lakosságát gyö-H nyörködtetik, ezt követően pe-E dig az ózdiak előtt lépnek fel.5 (benedek) 5 iiiiiiiimimimiimiiiiiimiiiiimmimiiimiimmiiimimiimmiiuiiii1 A Diótörőtői usztus 10-én megkezdjük! nemcsak a szocialista orsz« gok szépségei nyílnak m« városunk és megyénk dóig1’ zói előtt, hanem megtekint hetik Nyugat, Párizs és Rój ma, valamint „Kelet gyöngy« Isztanbul nevezetességeit Ez a nagy ívű fejlődés széf kezeli változások szükségessé gét vonta maga után « IBUSZ miskolci irodáján b° lül. Külön részleg alakult : belföldi és a külföldi igény«' kielégítésére. Ez természet« sen meggyorsítja és folyam9 tosabbá teszi a munkát. Hit* lenne azonban, ha olyan. K® alakulna ki, hogy itt mind« a legnagyobb rendben van « nincs semmi baj. Akad sok probléma, hogy csak eg>'e! említsünk, itt van példán«' okáért a valutaellátás. Oly« hirtelen nőtt meg ez évb« az igénylők száma, h otf> képtelenség lenne zökken0 mentesen kielégíteni mindé11 kit. A történelmi áttekint^ után néhány szót a jelent0: Szeptemberben három szer«1' vény indul Budapestre a zőgazdasági Kiállításé* augusztus 20-án egy szer«1 vény Balatonra, (amelyre rá« •minden jegy elfogyott) és miskolci közönség nagy «« deklődését szent előtt tart''"' az. idén már másodsS«-| augusztus 15-én külön von«, indul a Szegedi Szabadi«*’ Játékokra. ifj. Bíró Péter __*] k át. Mi sem mutatja jobban, mint az, hogy a különvonatok száma 1961-re hirtelen felszökött, s elérte a huszonnégyet. Budapest mellé bekerült az útinaplóba Eger, Gyöngyös, Aggtelek, Sárospatak, Hajdúszoboszló, Debrecen és Szeged neve is. Ez a tény a mennyiségi fejlődés útját fémjelzi, de ahogy teltek az évek, úgy nőtt a minőségi igény is. Az autóbusz fürgébb, kötetlenebb közlekedési eszköz, mint a vonat, nem kell félni, hogy meddőn elsuhanunk egy-egy különlegesen szép tájrészlet mellett. A szépség igénylése, a hazánkat megismerni vágyás mellé felzárkózott a fokozott kulturális igény is, az egyszerre minél többet elve (természetesen a lehetőségek keretein belül maradva). Szeged például nemcsak a mienktől eltérő tájjellegével, hanem az immár hagyományos Szabadtéri Játékokkal vonz egyre több érdeklődőt. Egyoldalú lenne a minőségi fejlődést csak belföldi vonatkozásban vizsgálni. A lehetőségek kiszélesültek. Az IBUSZ különvonataival ma már nemcsak hazánk híresebb városaiba, hanem külföld nagymúltú történelmi nevezetességű tájaira is eljuthatunk. 1960-ban indult . az első külön szerelvény egy hétre borsodi bányászokkal Moszkvába. De 1950. fontos évszám az IBUSZ miskolci irodájának örténetében. Ekkor indult el ltjára városunkból az első cülönvonat Budapestre, Csaj- covszkij Diótörő című balettjének megtekintésére. Ekkor cezdte meg fejlődését egy nozgalom, mely azóta igen losszú utat tett meg. A mis- •colci közönség megkedvelte, negszerette a társasutazásohadjárathoz a mezőkövesdiek í húsz felfegyverzett katonát ; állítottak ki, s a hadak élei- ] mezesére negyven szekér bú- ■ zát, húsz szekér zabot, húsz font vajat és tiz köpű mézet is felajánlottak. Ennek viszonzása volt aztán Mátyás nemes gesztusa, mely- 1 lyel 1464-ben, Szent Jakab hava 5-én kelt. s Budán kiállított adománylevelébcn Mezem Kewesd-et szabad királyi vá- 1 rosi rangra emelte. „tisztességes” pecsétet adva neki megengedte. hogy azt ezüstre, vagy más ércre metszhessék. : s azzal örök időkig élhessenek, „akár függő, akár lenyomott ! pecsételés mellett”. Az eredeti után 1838-ban megfestett elmer a Matyó Múzeumban ma is látható. Kiss Gyula Az 5Ű0 éves jubileum előtt Már megalakult a bizottság, melynek feladata előkészíteni az ünnepséget. Ebben az évben pontosan ötszáz esztendeje. hogy Mátyás király Mezőkövesdet, azaz Mezew Ive- wesdet szabad királyi városi rangra emelte. «iczonylag kisszámú történelmi tényék ismeretében az alábbiakban próbáljuk vázolni ezt az eseményt. % Nagy erőfeszítés, szívós küzdelem volt az előjátéka annak, hogy 1464. március 29-én Széchy Dénes Székesfehérvárott Mátyás fejére tehette István király koronáját, A belső pártátok Mátyás ellenében könnyen találtak szövetségest, elsősorban a cse- hekben, akik a Felvidéket árasztották el. s rendszeres fosztogatásaik következtében a részben teljesen megszűnt. Mátyás erélyesen lépett fel ellenük, már 1459-ben haddal támadt rájuk, nyilván taktikai okokból megelégedett fél győzelemmel: nem semmisítette meg végképp az ellenállókat. Amikor az önállóságot igénylő, s azzal helyesen élni is tudó ifjú király lemondatta nagybátyját a kormányzóságról, a csehek ismét mozgolódni kezdtek. Mátyás tisztában volt vele, hogy sem Frigyes császárral, sem a törökkel nem mérkőzhet a siker reményében, míg a csphek minduntalan áthúzzák az ő akaratát. 1461—62-ben megismételte hadjáratát, mely Giskra meghódolásával teljes sikert hozott. Nos. ehhez a csehek elleni és körtánc váltogatta egymást az egyes tételekben. A 11. Breton szvit-ben már megjelentek a frissebb, gyorsabb tempót követelő elem ele. felbukkant a népi humor, és az egész kompozícióból a földművelő bretonok munka utáni vidámsága áradt. A Baszk, táncok-bsn már spanyolos izek is felbukkantak a színes kavalkádban. E táncok is alapvetően a bretonnal azonos (akinek nevét a plakát tévesen „megférfiasította”). ~. nagy erőssége az Ke-n együttesnek a René Megret vezette kórus. Mind a teljes vegyeskar előadásában hallott népdalok és forradalmi kórusmüvek, mind pedig a kisebb létszámú (négy-hét- nyolc) karokkal tolmácsolt dalok igen szép hangzással teszik magukat . emlékezetessé. (Nem ártott volna, ha nemcsak a nagykórus számait, hanem az egyéb dalokat is megelőzte volna néhány bevezető szó.) Valamennyi énekszám előadása igen magas színvonalú volt, és hosszú időre emlékezetes élményt adott. Szinte csak a primus inter pares elv alapján emelhetjük ki a Voltaire szövegére komponált forradalmi dalt, a bányászdalt. a partizándalt és Car- manogle-t. Öröm volt hallani a francia kórustól Bartók Béla Leár.ycsúfoló-ját magyarul. (Érdekes apró epizód játszódott le e dalnál: talán egynegyedénél az egyik basszista, enyhén szólva, félrevitte vala-
