Észak-Magyarország, 1964. augusztus (20. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-07 / 184. szám

II 0 Világ proletár?crf, egyesüljetek? A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XX. évfolyam, 184. szám Ara 50 fillér Péntek, 1964. augusztus 1. Uj nevelők megyénkben S zocialista és nemzeti fejlődésünk alapköve­telménye a kulturális forradalom bázisának erősö­dése. E tekintetben plafon bines, a már elért eredmények sohasem lehetnek véglegesek, mindig magasabbra kell töre­kednünk. A „kiművelt ember­fők sokasága” a szó szoros ér­telmében nemzeti kincs. Oly hatalmas szellemi és anyagi erő, amely újabb, nagy célok' kitűzését és megvalósítását teszi lehetővé. Iskolapolitikánk egésze el­sősorban és mindenekelőtt ezt a célt szolgálja. Iskoláink a valóságos élet valóságos kö­vetelményeinek megfelelően igyekeznek tanítani és nevel­ni az új generációt, a jövendő építő nemzedékét. A honfogla­lásnak egy sajátos forradalmi formája ez, hiszen a honfogla­lás végtelen folyamat, amely, ha átvitt értelműnek tűnik is e helyen a szó, a nemzeti lét új, meg új területeit hódítja hieg. Kulturális forradalmunk már elért eredményei olyan ugródeszkák, amelyek eleve feltételeznek bizonyos tervsze­rű intézkedéseket a további előrejutás eszközeinek és le­hetőségeinek megteremtésé­hen. Ebben a vonatkozásban fontos énítő feladat ecy új és népes, sót, egyre népesebbé váló pedagógus tábor kiképzé­se. A feladat nem mai keletű. Eddig is sok minden történt és ezután is sok minden törté­nik majd, mégnedig tervsze­rűen és intézményesen, e cél megvalósítására; örvendetes azonban, hogy az idén csaknem két és félezer új nevelőt kap a magyar is­kolahálózat. Borsod megyé­ben 175, Miskolc iskoláiban Pedig 76 új nevelő kezdi meg a munkát szeptember 1-én. összesen 251 új nevelővel gazdagodott hát szűkebb pát­riánk. A megyében 15 új óvó­nő, 45 képesítés nélküli nevelő (Pedagógiai politechnikás osz­tályokban érettségizettek), 85 új általános iskolai tanár és tanító, valamint 30 új közép­iskolai tanár, Miskolcon pedig 6 óvónő, 16 általános iskolai nevelő és 54 középiskolai ta­nár lát munkához értékesen Gazdagítva Borsod és Miskolc Pedagógusainak táborát. Min­denütt örömmel fogadták őket, a napokban már átvették ki­nevezési okmányaikat is, ün­nepélyesen letették a hivatali fogadalmat, s a legtöbb helyen baráti vendéglátás közepette ismerkedtek a művelődésügyi osztályok vezetőivel, munka­társaival; E z év szeptemberében te­hát, az iskolaév kezde­tén, az új pedagógusok közreműködésével indul meg az oktatás. Az illetékes taná­csok jól előkészítették az új pedagógusok elosztását, s fennakadás a szervezőmunká­ban nem lesz. De nemcsak az elosztásról van szó, hanem az új pedagógusok fogadtatásá­ról is. Mindenütt, ahol megje­lennek és megkezdik áldoza­tos, egész életre szóló munká­jukat, segítse őket a közös­ség. Segítse őket mindenek­előtt a „kartárs”, a helyi vi­szonyokkal ismerős, régi pe­dagógus. Az ő tapasztalatai, eredményei, helyismerete igen nagy segítséget jelenthet a pályája kezdetén álló ifiú pe­dagógusnak. Segítse őket a Hazafias Népfront, a nőszövet­ség, a tanács — mindazok a tömegszervezetek és tömeg- mozgalmak, amelyek igen so­kat segíthetnek, anélkül, hogy ez fölösleges, vagy éppen ter­hes dédelgetéssé fajulna. Ezek az új pedagógusok ra­gyogóan fénylő „erkölcsi bi­zonyítvánnyal” keltek útra az alma mater falai közül. Vala­mennyi fiatal tanár szívesen vállalta a vidéki beosztást. Mindannyian tudják, hogy némelyik falunkban por ugyan még akad, talán nem is kevés, de a kultúra már ott van, meggyökeresedett és év­ről évre sikeresen harcol min­den ellen, ami mé« — noros. Ez az új nemzedék hittel- lelkesedéssel zárkózik fel az őt megelőző nemzedékekhez és velük együtt kívánja foly­tatni a „szent háborút”, a kulturális forradalom újabb eredményeiért. Ha volt értel­me valaha „a pedagógus hi­vatása” szavaknak, úgy ma van értelme és belső tartal­ma. Ha nem nagyobb is a ré­ginél, de lehetőségeiben moz­galmasabb. Ez pedig azt je­lenti: engedni kell ezt a nem­zedéket is alkotni. Készen áll­nak a nagy munkára, megér­demlik, hogy mindenütt sze­retettel fogadják őket. Otthont kell teremteni nekik. Erez­zék, hogy „hazaértek”, hogy ott. ahol megkezdik emberfor- máló, alkotó munkájukat,sze­retik is őket, megbecsülik erő­feszítéseiket, velük tart min­den tisztességes ember. A z új Magyarország új polgárainak nevelésé­ről van szó. A most csatasorba álló 2475 új neve­lő pályakezdése, hite, forra­dalmi lelkesedése nagy érté­künk. Gazdálkodtunk értel­mesen vele. becsüljük meg fi­atal pedagógusainkat! Világszerte elítélik az USß békét veszélyeztető lépését Védnökség a diósgyőri rekonstrukción Kongresszusi műszak Alsózsofcán Lefülelték az ál-újságírót Határidő, óh...! Miért üres az ózdi ifjúsági klub? Befefezßdott az aratás A Földművelésügyi Mi­nisztérium növénytermesztési főigazgatóságán Bajcsy Ede főigazgatóhelyettes tájékoz­tatást adott a fontos nyári munkák jelenlegi helyzetéről. Közölte többele között, hogy augusztus 6-ra országszerte befejeződött az aratás. A legutóbbi felmerések sze­rint a cséplést az alföldi me­gyékben valószínűleg augusz­tus húszra, az ország más vi­dékein augusztus végére befe­jezik. Most fokozni kell a szalma­letakarítás ütemét. A tárlót most a legsürgő­sebben mindenütt munkálják el. <? a friss szántást hengere- zéssel rögtön zárják le. hogy megóvják az értékes nyári csapadékot. A következő he­tek legsürgősebb feladatai kö­zé tartozik a silózás. továbbá a nyári -istállótrágyázás meg­gyorsítása és az őszi vetések előkészítése. A cukorrépa különösen mcRhálál.la az öntözést. Jő talajban, öntözéssel, dupla termést hoz. Kü- lönösßn ilyenkor, esutlen, aszályos időben kívánja a vizet. Tiszaluc alatt, a dobi telken a Tisza egyik holt áfából öntöznek. Av esőágyúk szüntelenül ontják a vizet. Ha egy-egy parcella ele­gendő mesterséges csapadékot kapott — a berendezést tovább telepítik. így ötvcn-liatvau hold répái öntöznek meg naponta« Vízimalmok, yillanymalmok 'Ahol. valamirevaló patak csörgedezett, ott igencsak volt vízimalom hajdanán. Ügyes- kezű falusi mesterek, legin­kább a molnárok ácsolták eze­ket a lassú járatú, nyikorgó alkotmányokat. Egy duzzasz­tó kellett csak. néhány irdat­lan fogaskerék, fából voltak bizony azok is!, no meg a jel­legzetes vizi-kerék. ügyes molnár, s olyan lisztet adtak azok a szerkezetek, hogy má­ig is sóhajtozva emlegetik, akik még emlékeznek rá... Az ám, akik még emlékez­nek! Mert hol vannak már a vízimalmok? Eltűntek mind. legfeljebb mutatóba maradt, meg néhány, s azt féltve őr­zik, mint értékes műemléket. Pedig de sok i>olt belőlük! Százegy éve, 1863-ban. amikor lajstromba vették őket 13 426 vízimalmot írtak össze. Tizenhárom és félezer vízi­malom! S egyben megannyi falusi, tanyai, erdei Icaszinó is. Mert a kovácsműhely, s a malom volt valamikor az a hely. ahol a várakozó emberek me ghány ták-vetették a világ dolgait. Tizenhárom és félezer Icaszinó. vagy klub, ha úgy tetszik, s még ebben nincs is benne a sok másféle malom. Mert a lapos, szeles, vízió­ién Alföldön ugyan mit ke­restek volna a vízimalmok. Ott a szélmalom vitorlája ka­limpált. Más helyeken meg szárazmalomban őrölték a ke­nyérnek valót. A nagyobb fo­lyók pedig hajómalmokai hordtak a hátukon. Ennyiféle malom! S eltűnt, már majd mind. a nagy versenytárs, a gőzmalom a század eleiétől szép lassan kiszorította őket. De lám, a hódítók sorsa: el­tűnnek lassan a gőzmalmok is, s a még nagyobbak, a még modernebbek lepnek helyük­re. Villanymotorok surrognak ezekben, modern gépek őrlik a kenyérnek, rétesnek való lisztet, szebbet, s tán jobbat, is. mint apró elődeik a. kií patakok melleit. Hanem ezek már nem al­kalma sale kaszinózásra. E) az egy dolog lenne hát, ami­ért sajnálnunk kell a régie­ket? Ne sajnáljuk ezeket ezért sem, hiszen tere-ferére, szó­rakozásra másféle épületeket emelnek mostanában. Tudósító: a fsz-ehwk Amikor az alábbi levelet olvas­tuk, az a mondás jutott eszünk­be, hogy „ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez”. Valami ilyesmi történt. Székely Gusztáv elvtárs, a takta- szadai termelőszövetkezet elnöke levelet küldött szerkesztőségünk­höz, s e levélben részletesen be­számol közös gazdaságuk tagjai­nak nyári munkájáról. Tekintetbe véve, hogy valóban régen jártunk Taktaszadán, örömmel közöljük Székely elvtárs levelét, hiszen egy kész tudósítás. • Termelőszövetkezetünkben ezen a nyáron 1375 hold ga­bonatermése várt betakarítás­ra. A munkát június 29-én kezdtük el négy kombájnnal, egy rendrevágóval és egy ké­vekötő aratógéppel. Ezzel az erővel egy hónap alatt, július 30-ig be is fejeztük az idei aratást. A kombájnok, 2 da­rab SZK—3-as, egy Balaton és egy Velence típusú, 1165 hold­ról takarították be a termést. Az aratógép 210 holdról vágta le a gabonát. Tagságunk általában jól, szorgalmasan dolgozott. A ve­zetőség azonban külön is megdicsérte Balogh András, Borz János, Kovács Tibor és Kovács András kombájnost, valamint Hojdák Lajos, Szűcs Dániel és Iván Imre segéd-ve­zetőt, akik szorgalmas munká­jukkal nagyon sokat tettek az aratás gyors befejezéséért. De igen jól dolgoztak a szállító­munkások és n magtisztítók is, férfiak, s nők vegyesen. Nem túlzás: éjjel-nappal fáradoz­tak. hogy a kombájnoktól be­szállított termény megtisztítva kerüljön biztonságos helyre, vagyisj magtárba. A gabona­betakarításban dolgozó tagja­ink szorgalmának köszönhet­jük az aránylag gyors, zökke­nőmentes munkát. A keresztekbe rakott ter­mény hordását is befejezzük, mire ezt q levelet megkapják. Bodnár László és Kovács András fogatos különösen nagy szorgalommal tevékeny­kedik, de nincs panaszunk egyetlen fogatosra sem. Az asztagrakásban Kovács Lajos és munkacsapata jeleskedik. A cséplést Bódi János csapata végzi jó ütemben és jó minő­ségben. Termel őszövetkezetünkben megkezdődött a dohánytörés is. Eddig csaknem ezer póré dohány törését és fűzését fe­jezték be a dohén ykertészek. A dohánvtermesztésben 30 asszony dolgozik, vezetőjük idős Tóth Mihály, akit mi a „dohánytermesztés atyjának” nevezünk. Tekintettel a ked­vezőtlen időjárásra — kevés eső volt — dohánykertészeink a minőség biztosításával kí­vánják pótolni az esetleges mennyiségi kiesést. Igen nagy gonddal dolgoznak, és Tóth Mihály bácsi különös szeretet­tel, nagy hozzáértéssel irá­nyítja a munkát. Már negye­dik éve gondoskodik róla, hogy termelőszövetkezetünk­ben a dohánytermesztés meg­felelő jövedelmet hozzon. A dohánytermesztők egy része szintén négy éve végzi ezt a munkát, és igazán csak dicsé­retet érdemel. Fel is sorolok néhány nevet, a legjobbakat, akiket a vezetőség elismerés­ben részesített, özvegy Cseh Jánosné és Cseh Istvánná, B. Nagy Sándorné, és a mindig kedélyes, jókedvű Szoboszlai Istvánná, valamint Bárdi Fe- rencné és T. Harsányi Lajosné is ehhez a lelkes gárdához tartozik. És mind-mind, a többiek is, a megértő, tréfás­kedvű, lelkiismeretesen dol­gozó asszonyok. Brigádjuk ver­senyben áll a járás többi nő brigádjával, és természetesen, szeretnék meg is nyerni. Mint a fentiekből kiderül, taglóink szeretnek dolgozni, igazán szorgalmasak. De sze­retnek pihenni, fürdőzni is. Ez természetes. Kérésükre a ve­zetőség már többször szerve­zett közös kirándulást. Vol­tunk Végardón és Hajdúszo­boszlón. Most ismét Végar- dóra készülődünk. Ugyancsak szépen dolgoz­nak kertészeink is. Ez a mun- kacsa‘'a' ’ -ow.- pss’7'" kból áll. Hogy néhányat meg is említsek; Hosszú Jánosné, Iván Józsefné, Márkus Imréné és Hutka Józsefné, asszony­társaikkal együtt mindent megtesznek a kertészet gazda­ságosságáért. a minél nagyobb haszonért, ök is versenyez­nek. vállalásaik vannak és eddig még minden vállalást sikeresen teljesítettek. A vö­röshagyma és fokhagyma ter­melési tervének teljesítése után most a paradicsom ter­melési terv túlteljesítésén fá­radoznak. Evészen biztos, hogv nem hiába. Munkájuk és szor­galmuk csak sikereket hozhat az egész közösség javara. Székely Gusztáv tez-ejpökj Taktaszada

Next

/
Oldalképek
Tartalom