Észak-Magyarország, 1964. augusztus (20. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-06 / 183. szám
ewtsriölí, 1964. augusztus 6. ESEAKMAGYAROUKZAn s airer ek er ck ett vi a ia gl ett id* jég ^eS irat SÍ* ez* félő* 'el* m* trí így m* ►sí* jrú-es ŰZ' uef W net Ú lol* ke iafc !lc* Ta* int in<^ rat1 A borsodi ipari nu§gywáHalatoknál mutatkozó munkaerő-hullámzásról Irta: Vargha Jenő egyetemi adjunktus, Hevesvári Imre egyetemi tanársegéd, Kovács Zoltán osztályvezető iTß' VÍZ' ;té alá' Munkakörülmények és a lakásul'^iszonyok, akkor annál a vál- *Mlatnál kérnek felvételt. ,og> dfi iát ita; sai ki' :g>"-eV :tÓÍ: tt tju> ■és * kV« all*1 yri e?!' bi sít*1 ;n>«j reá1 :P< fi ml« l <1 ve'! ef1 b* JoW jfi .ki in'1! ép«, led» ló« ié#J 1« rf** féí*j idő* dd'fj ÖZÖ‘ ázó« Megcsalt remények Június elején még azokból is kikívánkozott a jókedvű bizakodás, akik pedig mindig is fanyalgó pesszimizmussal viseltettek a szövetkezet dolgai iránt. — Szép, igen-igen szép a határunk, ilyen talán még sose volt — mondták leplezetlen lelkendezéssel. Mutatták az országűtig hullámzó intenzív búzájukat, egymással vitatkozva becsülték a várható termésátlagot, a merészebbek húsz mázsáról, az óvatosabbak 15—16 mázsáról beszéltek. A tsz-vezetőség összedugta feiét, hogy kieszelje, hová tegyék majd a rengeteg termést. Mindent elterveztek, s nekigyűrkőztek a rekordtermés betakarításának. Sárgulni kezdtek n levelek A reményeket felfokozta a határ június eleji képe, aztán ... igen, aztán minden másképp lett. Az intenzív búza haragoszöld színe vörösre változott, magérés előtt sárgulni kezdtek az alsó levelek. A talajhoz tett hómérő 35—40 fokot mutatott, Az ég kegyetlenül kitisztult, csak nagyritkán húzott el a falu fölött néhány bárányfelhő. Majd egy hónanig, éppen amikor a legnagyobb szükség lett volna rá, egy csöpp eső sem esett. Babonák kaptak lábra, hiszen úgy tűnt, mintha az időjárás hirtelen pálfor- dulásában valami alattomos tudatosság lenne, az éhes ember bánata fojtogatta a népet, akinek az orra elé teszik az ételt, aztán hirtelen elkapják előle. Kiss Antal, a főnyi termelőszövetkezet elnöke így beszélt nekem a csalódásukról: — Tíz mázsát terveztünk búzából. Jöttek a járásról, mutattam nekik a búzánkat: — Hát nézzék meg, tíz mázsa lesz ebből? Igen, ők is jóval többről beszéltek, 15—16 mázsáról holdanként: — Legalább tíz mázsa elveszett a termésből holdanként. Siralmas, kérem, siralmas. Ha már korábban is látjuk, hogy nem számíthatunk sokra, intézkedünk a terméskiesés pótlásáról, de az aratás előtt három-négy héttel ki gondolt volna erre? A tenyérre vett búza szinte beszél, kínjáról vall. az esőtlen napok bánatáról, amikor hízni, telni akart, s a gyökerek hiába rimánkodtalc a földnek csöppnyi nedvességért. Igen, vézna, fejletlen a búzaszem. Hát az ember még mindig és ennyire kiszolgáltatottja a természet kénye-kedvének? — kérdezzük. Van orvosság! Nem tudhatjuk le a választ babonákkal, fejet hajtó beletörődéssel. Van orvosság, kell, hogy legyen orvosság. Az ember élni akar. s csali úgy uralkodhat a természet vak erői fölött, ha mindent igyekszik megérteni az őt környező természetből. Ha azonos talaj- és éghajlati adottságok mellett csak egyetlen egv termelőszövetkezetnek sikerült az átlagosnál jóval magasabb termésátlagokat elérni, azt az egyetlen jó példát kell bonckés alá venni, megfaggatni, mi volt a siker forrása, hogyan, milyen eszközökkel érték el, hogy a mindenütt pusztító aszalj' az ő termésüket nem tehette tönkre. Nem adhatjuk át magunkat az ölhetett kezű sopánkodásnak. A mezőgazdaság csak úgy szállhat szembe a? elemekkel, a pusztító aszállyal, ha a jó példákat, a tudatosság rangjára emelve, általánosítja. Még korántsem tartunk ott, hogy egész mezőgazdaságunkat áthatná a tudatosság, sok a munkánkban az esetlegesség, az „ahogy esik. úgy puffan” szemlélet. Az egymásra torlódó feladatok közepette közös gazdaságaink felelős vezetői nagyon hajlamosak arra, hogy megfeledkezzenek egy rendkívül fontos tennivalóról: a tapasztalatok rögzítéséről. Ezzel magyarázható többek között az, hogy újra és újra elkövetik a már egyszer elkövetett hibát, munkaszervezésben, másban. Lényegében befejeztük az aratást, a csép- léssel is hamarosan végzünk. Előttünk az őszi betakarítás gondja-baja. s mivel a vetés kicsit távolabbi gond, felkészülünk-e rá kellé alapossággal? Legfontosabb feladat, hogy a mezőgazdaság teljes egészében biztosítsa ez ország kenyerét, ne szoruljunk behozatalra. E nagv célnak kell csatasorba állítania minden értelmes embert. A vetés minősége végett a helyesen megválasztott előveteménvtől a kiváló talajelőkészítésig mindent meg kell tenni. Időkén, kiválóan Tavaly ősszel Borsod megye mezőgazdasága teljesítette vetéstervét. Az egyik járásban ellenőrzéskor megállapították, hogy a vetések mintegy tíz százalékánál nem volt minden rendben. No?, ez évben rendben lesz? A tavalyi vetés tapasztalatai gyümölcsöződnek-e majd az ideinél? Az egyéb és nagyon sürgető tennivalókkal bajlódva nem tévesztjük-e szem elől a korábban szerzett tapasztalatok alkalmazását? Kérdések, mélyekre választ kell adni. Még le sem tudtuk az idei aratás gondját, s máris a jövő esztendeivel hozakodunk elő, s tesszük ezt azért, mert lényegében már elkezdtük hozzá az alapvetést: a tarlóhán'ással, nyári mélyszántással, az elővetemény helyes kiválasztásával, a vetőmag biztosításával, a műtrágya beszerzésével. Hassa át alapvetésünket az a gondosság, mely illik is a rendkívül fontos célhoz: hazai termésből biztosítani az ország mindennapi kenyerét. Nem egv termelőszövetkezet reményeit perzselte le az aratást megelőző egyhónapos aszály. Mit teszünk azért, hogy még az aszályt is kijátsz- szuk, ha netán megint reményeinkre törne? Időben vessünk el. de ne akárhogyan, hanem kiváló minőségben. Jót — jól, ebben áll a nagy titok. így elmondani könnyű, megvalósítani nehéz, de lehet. Gulyás Mihály Négy millió forint értékű importanyag megtakarítás újítással Ä diósgyőri kohászat ócs- ti Művek újítói olyan techno- résén alkalmazzák. Ennek be- kavas telepén jelentős meny- lógiát dolgoztak ki, amelynek vezetésével egy évben példá- nyiségben fordulnak elő segítségével a sokat érő hulla- ul tizennyolcezer kilogramm olyan fémek, amelyek külföld- dékanyagok megfelelő osztá- krómot és sok más ötvöző- ről drágán beszerezhető ötvö- lyozás és pontosan megható- anyagot nyertek vissza, ame- zőket, krómot, nikkelt, molib- rozotl mennyiségű adagolás lyeknek értéke meghaladja a dént és egyebeket tartalmaz- mellett jól felhasználhatók a négymillió forintot Az újítók i . . ., . , . ,, ___ martinkemencékben az acé- részére ötletes és hasznos n a ‘ e 1 3 lók ötvözésére, nemesítésére, megoldásukért kereken száztás nélkül, egyre másra beol- a.z eljárás a gyakorlatban ezer forint újítási dijat álla- vasztották. A Lenin Kohásza- igen jól bevált és azt rendsze- pítottak meg. *bb, Vlss; termelőszövetkezet ilyen spóroláson szedheti össze magát s teheti olcsóbbá a termelést. Már én is tsz-tag vagyok, nekem is így kell gondolkodnom. A kazlazást is szerettem volna egy kicsit meggyorsítani és megkönnyíteni. A szalmalehúzó összehúzza ugyan a szalmát. de a kazlazó nem tud beállni, 20—30 métert villával kell tolni eléje. S ez nehéz kézi munka. Egyetlen erőgép kellett volna, annak hidraulikájára egy tolóberendezés, s így gépesítettük volna ezt a folyamatot is. Csak az erőgép hiányzott, amelyet még nem kantunk meg, s ezért az idén már nem készül el a Kaszásféle tolóberendezés — teszi hozzá tréfásan. — De ha az idén nem, hát majd jövőre. I dáig szívesen beszélgetett, nem kellett no- szogtatni. De most már türelmetlenül egyik kezéből a másikba teszi az olajos rongyot, s egyre gyakrabban pillant az udvaron álló gépre. Aztán, mintha most jutna eszébe. milyen betegségben szenved a rekkenő hőségben magánosán álló traktor, felkap néhány szerszámot, s bocsánatot mormolva, kimegy. Fürge ujjal szereli szét a gépet, gondosan egymás mellé sorakoztatva a csavarokat, alkatrészeket. S már ismét csak a gép létezik számára a világon . t. Juhász JnSIt ni. Azonban az egyetlen erőgép egy cséplőgéppel napi két-két és félvagont képes megtisztítani. Ez pedig igen lassú. Kaszás Sándor is meghallotta ezt. Mindjárt papírt, ceruzát ragadott, rajzolt, számított, s egyszer csak beállított az irodába. — A magtisztításhoz nem kell szalmarázó, egy szíjtárcsa fennmarad, tehát annak a helyére másikat lehet tenni, amely közvetlen meghajtást ad egy második cséplőgépnek — magyarázta, s másnap már össze is szerelte. f A Béke Tsz raktárának udvarán tornyosuló búzahalmok azután gyorsabban apadtak, a G 35-ös erőgép pedig vígan hajtotta a két tisztító-cséplőt. Az ott dolgozók esténként örömmel nyugtázták a napi eredményt, amely majdnem mindig megütötte az öt vagont Ha Kaszás Sándort kérdezzük e kis, de sokat segítő „találmány” felől, szégyenlősen legyint: Szóra sem érdemes, ez akárkinek eszébe jutott volna, csak egy picit kell gondolkozni. Ha három cséplőnk lenne, hármat is elhajtott volna az erőgép. S hogy jutott eszembe? Kellett, megcsináltam — válaszol szűkszavúan. Ezért szeretek itt dolgozni, — ered meg aztán mégis a nyelve — mert ilyesmin is törhetem a fejem. A gépállomáson erre oera volt szükség, de a Az áj családtag a gépállomástól Kaszás Sándort. Április elsején új taggal gyarapodott a közösség. S hogy milyen taggal, azt Kaszás Sándor azóta alaposan megmutatta. Szinte üres műhelyben kezdett. Se szerszám, se fúrógép, se semmi. A gépek pedig ezt önző módon nem vették figyelembe. Romlottak, törtek, javításra vártak. De Kaszás Sándor nem esett kétségbe, nem ült összetett kézzel, nem szaladt panaszkodni az irodára. Ha nincs, majd csinálunk — mondta. S egymás után gyártotta a szerszámokat, majd engedélyt kért fúrógép vásárlásra, amelyet most állít be. A kevés, magagyártotta szerszámmal több időt vesz igénybe a javítás, de ez nem ijeszti meg. Addig csinálja, míg jó nem lesz. Csak alapos munkát ad ki a keze közül. Sokat és sokáig dolgozik, mégis van ideje újításon, könnyítésen törni a fejét. A tsz három erőgépe kiutalás és gépbiány miatt még nem érkezett meg. A búza azonban nem várt. aratásra kínálta tömött kalászait. A tsz-be nem jutott aratógép, csak kombáinnal aratták a búzát. A cséplőgépeket tehát magtisztításra kelleti étállítaÁz utóbbi években iparunkban országos méretekben mun- taerőellátási problémák jelentkeznek. Munkaerő-gondokról, Munkaerő-hiányról beszélhetünk a borsodi vállalatoknál is. fet a gondot még fokozza. : bogy a vállalatok a meglévő Munkaerővel nem gazdálkod- i °ak kifogástalanul. Hosszú ügyintézés és gyakorlási idő A munkahely változtatással kapcsolatos ügyintézés (leszá- Molás, felvétel) sajnos, sok vállalatnál még igen hosszadal- Mas. Ez a termelési időből több Mi pót is elvonhat. Az új környezet, a hosszú ideig tartó begyakorlás ugyancsak a terme- ékenység csökkenését, egyben 1 selejt növekedését és a gépi 'apacitás kihasználásának Zökkenését okozza. A munkás- ; kollektívák, a brigádok meg- 1 ^omlása szintén káros kihatás- [ Ml van a termelésre, ezenkívül >edig még a. munkafegyelem bomlására is vezethet. Munkaerő-hiány, munkaerő-csábítás t A munkaerő-hullámzást vizslává, sajnos, kedvezőtlen je- bnséggel találkozunk: az 1961. - Z 1962. évi mérsékelt javulás < Üán tavaly fokozódott a fiuk- . Máció. A kilépésfek száma megjött (az 1962. évi 8—35 száza- < ®król 1963-ban 8,5—45 száza- ! ®kra), s ezt feltehetően főként 12 okozza, hogy tavaly már , !rösen jelentkezett a munka- j Mő-hiány. A munkaerő-keres- rt növekedése a vándorlásra ( 'Mjlamos dolgozókból olyan Ürekvést vált ki, hogy ha vadból jobb a kereset, jobbak a } Munkakörülmények és a lakás- 1 'iszonyok, akkor annál a vál- 1 M latnál. kérnek felvételt. 1 Ugyanez az ok arra ösztönzi a 'általatokat, hogy adottságaiét, lehetőségeiket jobban ki- . ésználva, munkaerő-csábítás. t Ml próbálják szükségletüket í °dezni. , leivel a tendenciák a jövő- ; én előreláthatóan erősödhet- < ék, a vállalatoknak olyan kő- < élmények kialakítására kell ( °rekedniök, hogy dolgozóik Mgaszkodjanak munkahelyeikloz. i < Fluktuáció : a vállalaton belül l \* . •* ■A fluktuáció nemcsak válla- < atók között jelentkezik, ha- 1 lerM egy-egy vállalaton belül is ' Máló'ául üzemrészek között). A 1 úktuációnak ez a „szelidebb” 1 MBn^ja nem kis mértékű: 1 Syes vállalatoknál eléri az.,( taglétszám 10—18 százalékát- Ennek káros hatása épp-s '5y jelentkezik, mint a válla-2- “tok közötti fluktuációé. Ezértjs ének mérséklését; a vállalatoké petéinek sem szabad szemé él téveszteniük. Helyes vol-E [M> ha igen körültekintően E Megvizsgálnák az üzemen be-" , li munkahelyi tényezőket." pldául: rosszak-e a munkakö-". élmények, nagy-e a balesetié eszély. g! Mikor legnagyobb i! a munkaerő-vándorlás ? E1 A E’ , ■a munkaerő-forgalom szín-"; ^halában egy éven belül isE, éntős ingadozások tapasz-—i Mihatók. A kilépések a har- — é)tik negyedévben érik el a£, ?é capon tot, s ezután a negye-= ; •k negyedévben ismét. E ® jelenségnek több oka le- —i et: a vidéki dolgozók száma ■»( .borsodi vállalatoknál igen-, MMgas. A mezőgazdasági mun-E| ék nagy része júliustól októ-E j”>g tart. és a vidéki dolgozókE1 éfodelmének egyik forrása- jég mindig a mezőgazdaság.rí ' Ankívül a nyári szünidőre2^ Jvett diákok kilépése is a£i mírnádik negyedévre esik. A[i étonai bevonulások többségei; m negyedik negyedévben van.Ej Legkevesebb kilépés történik”! mv első negyedében. El A felvételek csúcspontja is a2i M'Miadik-negyedik negyedév-^: ősik. Az évvégi csúcsot aEi étonai leszereléssel magya-“i ^hatjuk, de szerepet játszikéi „ben a mezőgazdaságból valósi sszaáramlás is. V ékony, alacsony, barna ember Kaszás Sándor. ■ Valahogy nem is illik |a hatalmas kombájnok, a : vaskos, nagyhangú traktorok ;közé. Persze, ez csak az első :pillanat benyomása, így egye- !dül látva őt. Azonban ha •együtt van az ember és a gép, ■máris észrevehető, hogy egy ■ láthatatlan, titkos szál köti [össze őket: a szeretet. Talán [túlzásnak érződik e hasonlat, [pedig nem az. A gép is tud 'szeretni. Egészen máshogy ■zakatol a motorja, csikordul a •fékje olyan ember kezében, ■ akit szeret. De ez a szeretet ■ csak viszonzás. Először az ■embernek kell megmutatnia, [hogy barátja, gondozója, sze- ireti őt. Aztán jön a gép.t. ; Ez a kölcsönös szeretet mutatkozik meg, ha Kaszás Sán- !dor hozzányúl a géphez. Engedelmesen követi akaratát, s nincs is olyan „gépbetegség”, amelyet. Kaszás Sándor meg ne gyógyítana. Ha kell. reggeltől estig töri fejét, kipróbálva az összes lehetséges gyógymódot, ha kell, új szerszámot is konstruál, s a töprengés. az igyekezet, az akarat eddig mindig sikert araitól t. A beteg gépek gyógyultan távoztak. ’ Kaszás Sándor már 14 éve orvosolja a gépeket. Tizenhárom évig a Felsővadászi Gépállomás csobádi üzemegységében dolgozott. Az utolsó hat évben körzeti szerelő volt, kora reggeltől késő estig járta körzetét. Addig nem tudott hazamenni, míg valahol elromlott gépek, s a nélkülük tehetetlen emberek várták. — Családomat, bizony alig láttam. Hajnalban elmentem, és sokszor csak éjfélkor jöttem meg. Gyakran elégedetlenkedtek, de hát a közelben sehol nem akadt ilyen állás számomra. En pedig nagyon szeretem a szakmámat. V égre jött az alkalom, amely örömet szerzett Kaszás Sándornak és a családnak is. Teljesült a kívánságuk, hazakerült. S a szakmát sem adta fel. Megtudta, hogy a felsődobszai Béke Termelőszövetkezetet gépesítik. Felsődohszán született, itt lakik családjával együtt. Azonnal jelentkezett a tsz- ben: ha gépszerelőre van szükségük, szívesen eljön. Hogy hová, milyen körülmények közé. van-e megfelelő műhely, szerszám, azt nem is kérdezte. A lényeg az volt. hogy hazajön. A tsz örömmel kapott az ajánlaton, s kikérte A munkaerő-forgalom ilyen irányú tendenciáját feltétlenül figyelembe kell venni az operatív tervezésnél, az éves termelési terv felbontásánál. Mivel az első negyedévben legstabilabb a munkaerő-helyzet, helytelen, ha erre a negyedévre viszonylag alacsonyabb ■tervfeladatokat ütemeznek. Ez azt jelenti, hogy az év eleji stabil munkaerő-helyzetet nem használják ki eléggé. Az év eleji elmaradások behozása év végére marad, holott éppen abban az időszakban a leglabi- lisabb a vállalatok munkaerő- helyzete. A kilépések okai A hozzájárulással történő kilépések csökkenő irányzatúak, az önkényes kilépések aránya viszont megnőtt. A felmondá- sos kilépések tavaly és tavalyelőtt csökkentek, s ennek oka valószínűleg az, hogy a vállalatok a romló munkaerőhelyzet miatt a korábbinál kevésbé élnek a nyugdíjazás és az egyéb okok miatti felmondás lehetőségével. A kilépések okait négy fő csoportban vonhatjuk össze: 1. Szükséges, vagy elkerülhetetlen kilépések. Ilyenek például, ha. termelőszövetkezetbe, állami gazdaságba népgazdasági érdekből helyeznek át valakit stb. 2. Felesleges kilépések a dolgozók külső (vállalattól független) körülményei miatt. Például: családi, egészségügyi okok miatt. 3. Felesleges kilépéseik a tá- gabb értelemben vett munka- körülményekkel összefüggésben. (Három műszak, távolság a lakóhelytől.) 4. Egyéb okok.' A hibák kijavítása szempontjából legdöntőbb a 3. csoportban felsorolt okok vizsgálata, mert ezek miatt távozik el a vállalattól a vándorló dolgozók 49 százaléka. Ezután az első (32 százalék), majd a második (12 százalék) csoportban elmondott okok szerepelnek. A kilépéseknek tehát majdnem fele a vállalatoktól függő okokból adódik. Ez azt mutatja, hogy a vállalatoknak még igen sok teendőjük van a munkaerőhelyzet javításában. Az említett fő szempontokon kívül további szempontok szerint is szükséges a kilépések vizsgálata. Például: a kilépések szak-, betanított- és segédmunkás kategóriák, kiemelt szakmák. órabér, szolgálati idő szerinti vizsgálata. Mit tehetünk a fluktuáció ellen? A fentiek alapján felvetődi): a kérdés: milyen feladatod megoldása szükséges, bogy a munkaerő-fluktuáció csökkentésével, jobb munkaerőgazdálkodással enyhítsünk jelenlegi helyzetünkön? Igen fontos feladat a vállalattól függő tényezők feltárása és megszüntetése. Főbb teendők: Az újonnan felvett dolgozók, valamint a fiatalok munka- és egyéb körülményeivel az eddiginél sokkal többet kell törődni. (Megfelelő munkát kapjanak, s a tapasztalt, idősebb szakmunkások segítsék őket.) Növelni kell a magasabb szakképzettségű dolgozók arányát. Lehetővé kell tenni, hogy a betanított munkások szakmunkásokká váljanak. A segédmunkások munkakörülményeit gépesítéssel javíthatjuk, A gépesítés révén felszabaduló segédmunkásokból betanított-, vagy szakmunkásokat képezhetünk. A magasabb szakképzettség egyrészt nagyobb kereseti lehetőséget biztosít, másrészt szorosabban fűzi a dolgozókat a vállalathoz. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy minden dolgozót képzettségének megfelelően kell foglalkoztatni. Helyesebb kereseti arányok kialakításával is csökkenthetjük a fluktuációt. A rendelkezésre álló prémiumkeretet ösztönzőbben használhatjuk fel az esetleg fennálló kereseti méltánytalanságok ellensúlyozására. Erélyesen fel kell lépni a baleseti veszély és a foglalkozási betegségek megszüntetéséért (Munkavédelmi oktatással, veszélyes helyek feltűnő megjelölésével stb.) Az ipari tanulók iskoláztatásánál is fokozottabban meg kell vizsgálni, hogy a jelentkezők valóban annál a vállalatnál és abban a szakmában akarnak-e dolgozni, ahová felvételüket kérték. A képzés alatt pedig jobban kell foglalkozni velük. Javítsuk a vidéki dolgozók munkásszállás! körülményeit (különösen az anyagi és a kulturális ellátottság magasabb színvonalra emelésével). Ha a munkaerő-hullámzást csökkenteni akarjuk, akkor mindezzel törődniük kell a borsodi vállalatoknak is.
