Észak-Magyarország, 1964. augusztus (20. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-30 / 203. szám

"í'íasámaiSj 1964. augusztus Sfl.

BSKAíntlAGTASORSKAO ——————PBBM—

3

Az idő pénz 1

B

itkán látom mostanában ezt a feliratot Valamikor szinte minden hivatalban szembeötlőit. Gyakran egyenest az ügyintéző tisztviselő feje fölött figyelmeztette a felet: „Csak röviden, kedves barátom, nem érünk rá csip-csup dolgaival foglalkozni, lehe- tőleg ne tessék sokáig molesztálni bennünket érdektelen bajaival; ugyan mi lehet az a fontos eset, amivel zaklatni kívánja biztonságos íróasztalunkat; szóval csak gyorsan, mondja el, mit akar, kedves barátom, mert az idő Pénz.”

Más összefüggésben is igaznak tűnt ez a megkövesedett bölcsesség. Olyanoknál, akiknek ez volj: a pénz. Az idő. Mert csengő aranyokhoz, kenyérre váltható pengőforintokhoz nem jutottak. Csak időhöz. Rengeteg időhöz. Akadtak időmilliomosok a Teleki téren ácsorgó, s munkára váró csongrádi kubikosok között, avagy Miskolcon a zeneiskola előtti emberpiacon; láttam őket a nagy gazdasági válság éveibe:! az Aréna úton a MÉMOSZ székházban, a Sándor utcai kifőzdében, ahol a nap bármely szakában bagóért lehetett bableveshez jutni, és az ágyrajárók között, akik három műszakban váltották egymást, hogy a munkáért való futkározások, ajánlkozások után aléltan, reménytelenül pihenjenek valamit. Azidőtájt megfordultam a Gutenberg-házbán; naphosszat olvastak, sakkozták, disk ural talc ott a nyomdászok, hogy betűk szedése helyett legalább betűk, gondolatok cseréjével üssék agyon az időt. Ha az időt pénzre lehetett volna váltani, mindegyikük Krőzussá lett volna.

T

alálkoztam buzgó, fáradhatatlan fiatalemberekkel, Szegeden tanuló egyetemi és főiskolai, hallgatókkal, akik ki akarlak merni a tudás kiapadhatatlan forrását. Mindig könyvek felett roskadoztak a Somogyi könyvtárban, albérleti szobájukban halomba gyűltek a jegyzetek, hangyaszorgalommal rakták egyrpásra, — vágtázva, rendíthetetlenül!

‘— az ismereteket. Egyikük soha se volt hajlandó megállni az utcán, akárcsak tízperces beszélgetésre, mert akkor lemaradt volna egy frissen megjelent cikkről. Volt egy menzatársam, — egyetemi hallgató korában a nagyhírű Kerényi Károly klasszika-filológus famu- lu sa lett, és latin szerzők műveihez írt előszókat, — aki a leveshez görögöt olvasott, és megvetette időrabló tréfálkozásainkat. Egyszer bérni kárörömmel fedeztem fel a strandon igazán csinos lány társaságában. Na most meg i'agy, farizeus könyvmoly! — gondoltam —, üe pechem volt, mert éppen Thomas Mann József-tetralóglájából olvasott fel részleteket a szemrevaló fruskának. Ezek az életet kissé haivul megítélő, vagy talán az akkori fasizá- lódó életet egyre nehezebben elviselő, és a Valóságtól a betűk békességébe menekülő fiafalok, ezek a gyűjtőszenvedélyek, ezek a tudást űző, kergető, önmagukkal mindig elégedetlen, megszállott betűhabzsolók is igen sokra tartották az időt; valódi pénzük igazán soha sem volt, és ha a természet, a baráti együttlét. Vagy — horribile die tu! — a szerelem kelle- hiei felé fordítottuk fejünket, ránk olvasták az ókori igét: Az élet rövid, és a könyvek szá- hia igen sok. Ah, barátocskám, fűzték hozzá, — az idő pénz!

WPi mondaná, hogy mostanában, amikor JnL a szocializmus nagy művénél: teljes “ felépítésén fáradozunk, kevesebb dolgunk lenne, könnyedebben vehetnénk a napok, a percek parancsoló követelését, és mégis ügy tűnik, mintha sokmindenkinél devalválódott volna az idő értéke, megkopott ennek d „pénznek” csillogása. Újra találkozunk idő- P'iíliomosokkal, persze merőben más ekokból, btint a Horthy-vilógban. Üjra kísért a pató- Páloskodás: „Ejh, ráérünk arra még!” és bi- -'-ony belebotlunk olyan jelenségbe is, hogy béniely ember több pénzt akar kisajtolni idegéből, mint amennyi elvégezhető munkája alapján indokolt és reális. Fecséreljük, sőt raboljuk egymástól ezt az értékes valutát; ezer tapasztalat igazolja, hogy túlszérvezéssel. étfedésekkel, aktatologatással és megbeszélünk halmozásával szinte szervezzük a társadalmi gépezet üres járatait.

Sok szó esik mostanában a vezetők időbeosztásáról. Már külön tudományág foglalkozik ezzel a témával. A termelés, vagy egy ibtézménv egészséges működése sínyli meg, ha a vezetők feje fölött összecsapnak a hullámok, és minduntalan időzavarba kerülnek. Mint a játszmavesztés felé haladó sakkozók, kapkodnak, és hogy a sakkhasonlatnál maradjunk, — szimultánra kényszerülnek, viszont nem mindenki nagymester. Az a fajta teljesítmény, hogy valaki egyszerre tárgyal, diktál, telefonál, intézkedik, — akrobata mutatványnak, elkápráztató bűvöletnek bizonyára beillik, de korszerű vezetési stílusnak aligha. Az ügy és az emberek a homogén, nyugodt, elmélyült eszmecserét követelik. Azt is, hogy a vezetőknek legyen elegendő idejük okos elképzelések, hasznos programok, hosszú időre szóló iniciatívák- kidolgozására, valóságos problémák megoldására, tervele elkészítésére, sőt publikációk zavartalan tanulmányozására is.

No de erről még máskor! Itt most hadd jegyezzük meg, hogy az elmélyülésnek ezek az órái- nagyon hiányoznak, pedig nélkülük erősödik a beszűkülés, a prakticizmus veszélye. Vagy azért, mert a vezető túlbecsüli képességeit, teherbírását, vagy mert munkatársai és ügyfelei tesznek így.

A

z idővel való ökonomikus gazdálkodás, persze, nemcsak a vezetőkre szorítkozó igény, bár az ő körük sem kicsiny, hanem olyan általános elv, amelyre minden embert meg kellene tanítani. Szoros összefüggésben áll ez a feladat azzal a céllal, amelyet egész építőmunkánk, előrehaladásunk szolgál, hogy minél több területen adjuk át helyünket, fizikai erőnket az okos gépeknek, az automatizált berendezéseknek, a magasfokú technikai eljárásoknak, és ezzel növekedjék a dolgozó ember szabadideje, amelyet családjára, önmaga művelésére, szórakozására, az élet örömeinek és szépségeinek megismerésére, a teljesebb értékű élet kibontakoztatására fordíthat. i

Ennek az előrehaladásnak üteme viszont sok tekintetben az alkotásra és tanulásra szánt idő termékeny beosztásától és kihasználásától függ. Lázas .semmittevésből, gyárkapun belüli munkátlanságból, senyvesztő szócsép-. lésből, szervezetlenségből, köldöknézésből csak annyira születhetik konstruktivitás, amennyire kávézaccból jósolni lehet.

Vajon az idő jogainak hangoztatásává hajszolást hirdetünk? Szó sincs róla! Az a kapitalista világ sajátja. (Chaplin híres filmjében, a Modern időkben etetőgépet szereznek be a szalagrendszerben dolgozó munkásnak, hogy ebédidejét is minél jobban lei lehessen használni.) Arra szerelnénk felhívni a figyelmet, hogy szabad életünk izgalmas tervek, gyönyörű. alkotások, nemes szórakozások gazdag lehetőségeit kínálja, érdemes is, szükséges is tehát gazdálkodni az évekkel, a napokkal, amelyek hamar elszállnak és nem lehet többé visszahozni őket. Sem az égvén, sem a társadalom számára. Akárhogy is nézzük, vizsgáljuk — és kedves fiataljaink ne tartsák ezt öreges okoskodásnak! — a mai élet üteme felgyorsult. Időélményünk, amelynek megfejtésével Hérakleitosztól Proustig oly sokan birkóztak, megváltozott, és továbbra is forrongásban marad. Kitágult és össze is szűkült a valóság. Kitágult, mert az ember megismerő képessége sorra-rendre fejti meg a Föld és a világegyetem titkait. Összeszűkült, sűrűbbé, vált, mert összezsugorodnak, megszűnnek a távolságok; élményeinknek és tudásunknak az eddiginél sokkal gazdagabban kell maga alá gyűrnie a valóságot; egy új, igazabb világ kiformálásán fáradozunk, — egyszóval temérdek , tennivaló szorítja tetterőnket, s követeli tőlünk az időt. Értéke, jelentősége, haszna és becsülete a mi társadalmunkban, amely céltudatossá varázsolta az ember cselekvését, — mérhetetlenül megnőtt.

Megnőtt társadalmi arányokban és összefüggésekben. Ezért is kell ugyanúgy tisztelni egymás idejét, mint munkáját, alkotását, eredményeit, amelyektől elválaszthatatlan.

M

ondom, mostanában nem látom a sokfajta népi élményből és bölcsességből összeötvöződő szólásmondást feliraton, amelynek a régi rendben oly sokféle értelmezést kölcsönözhettek. Ne is legyen felirat, de hordozzuk mindúntalan magatartásunkban, állásfoglalásunkban, okos mozdulatainkban cs megoldásainkban, egymás kölcsönös megbecsülésében :

„Az idő pénz!”

Sárközi Andor

Pártunk tőmeikapcselatai ; az őszinteség és a kiSesinis bizalom alapiái fepiiiiieif

Beszélgetés Veres Sándorral, a megyei pártbisottság osztályvezetőjével

A párt ereje és politikájának hatékonysága mindig megítélhető a párt tömegkapcsolatai- ból. Erről az utóbbi időben különböző vélemények alakultak ki. Egyesek szerint lazultak a párt tömegkapcsolatai. Hogyan vélekedik erről Veres elvtárs?

— Nincs igazuk azoknak, akik úgy vélik, hogy az utóbbi éveli során lazultak pártunk tömegkapcsolatai. Ellenkezőleg. az őszinteség és a kölcsönös bizalom alapján egészségesen tovább fejlődtek, erősödtek. A példáit egész sorát említhetnénk. Mindenekelőtt az emberek munkáját, magatartását, amely a legérzékenyebb műszer gyanánt jelzi a dolgozó tömegek véleményét pártunk politikájáról. Ha az emberek kellő öntudattal, fegyelmezetten és céltudatosan dolgoznak, s növekvő érdeklődést tanúsítanak a közösség érdekei és általában a közügyek iránt, ez úgy gondolom, kimondatlanul is a párt politikájának helyességét jelzi.

Itt van például a diósgyőri durvahengermű rekonstrukciója. Az, ahogyan itt kezdettől fogva tevékenykednek az érdekelt vállalatok dolgozói, az, ahogyan előkészítették és megvalósítják ezt az óriási beruházást, példás szervezettséggel és szinte egy emberként. önmagáért bcSzél. Az emberek itt nyilván látják, értik munkájuk értelmét, célját. az építés nagyszerűséget s nem egyszer legendákba ülő hőstetteket vittek végbe, lehetetlennek tűnő határidőket előznek meg a kivitelezés során. Vajon beszélhetnénk-e üyen heroizmusról, ha az érdekelteit, a munkásosztály és a műszaki -értelmiség, helytelenítené mondjuk pártunk gazdaságpolitikáját? Aligha.

Vagy említhetjük az idei mezőgazdasági év. közelebbről a nyári mezőgazdasági munkált, az aratás, a betakarítás és a talajmunkálatok rendjét, szervezettségét, a termelőszövetkezeti parasztság, az állami gazdaságok és a gépállomások dolgozóinak helytállását. Ez is jelzi, hogy a „nagy mű”, a szocializmus teljes felépítésében résztvevő szövetségeseink kezdik érteni, hogy az átszervezés elsősorban értük történt. Növekvő szorgalmuk és fegyelmezett munkájuk nyilván igazi érdekeik felismeréséből táplálkozik, és megítélésünk szerint a párt politikájának helyeslését is mutatja.

De itt van a Hazafias Népfront műszaki akcióbizottságainak sokoldalú és lelkes tevékenysége is. amelyekből megyénk tudósainak és általában értelmiségének helyeslése, bizalma olvasható ki pártunk nautikája s a szocialista haza iránt.

Aztán az is jelzi a dolgozó

ASZFALTOZOK

KÄS:

V ,

fll-lt

v

ül

ipg ? >*vf ‘ -- " JgMiP

jsm I Hé

A - v

., -iá" \

s

íik': -' r j

í* , y . - ■ *"'4

I

: 1

Ül* , ,, d

tömegele bizalmának erősödését pártunk iránt hogy örvendetesen megnövekedett azok száma, akik önként és szívesen. őszinte érdeklődéssel tanulmányozzák pártunk világnézetét és politikáját, köztük több tízezer pártonkívüli dolgozó is a pártoktatás különböző tanfolyamain, a Marxizmus—leninizmus Esti Egyetemén, a szakszervezeti, a KISZ és más tömegszervezoli oktatás tanfolyamain. Vagy az a tény. hogy pártunk VIII. kongresszusa óta több mint kétezer tagjelöltet vettek fel pártalapszervezeteink a megyében, akiknek abszolút többsége őszinte meggyőződésből közeledett pártunkhoz, szivük és gondolkozásuk már korábban összehozta őket a párt politikájával.

Sorolhatnánk 1730 szocialista brigád helytállását, nemes törekvéseit és sok más tényezőt. Úgy gondolom, mindennél többet mond. és pártunk lenini' tanításokon nyugvó t.ö- megkapcsolatának fejlődéséről tanúskodik, elsősorban az a tény, hogy az utóbbi időben a kommunisták eredményes munkájáról a pártonkivüliek is elismerőleg nyilatkoznak.

Lehetne-e még egyéb területeken érzékeltetni azt a sokrétű és eleven kapcsolatot, amely pártunkat a dolgozó néphez fűzi?

— Hogyne. Itt vannak például a tömegszervezétek és tömegmozgalmak. Elsősorban a szakszervezet, amelynek megyénkben több mint kétszázezer tagja van, a tanácsok, a KISZ, a nőtanács, a népfront és a többiek, amelyek gyakorlatilag felölelik megyénk egész lakosságát.

A tömegszervezetek pártirányítása az utóbbi időben minden szinten sokat fejlődött. Pártbizottságaink rendszeresebben foglalkoznak a tömegszervezetek problémáival. javaslataival, a dolgozók észrevételeivel és ahol szükséges, közvetlen segítséget nyújtanak munkájukhoz, elvi útmutatások és konkrét intézkedések formájában. A megyei párt-végrehajtóbizottság például a közelmúlt években rendszeresen napirendre tűzte és megvitatta egy-egy tö- megszervezet. például a szak- szervezet és a nőtanács helyzetét. legutóbb a KISZ munkáját. Ezeket minden esetben sokoldalú vizsgálat előzte meg. s a vita alapján a pári- végrehnjtóbizottság megfelelő határozatokat hozott, és intézkedéseket foganatosított. Ez a munka pártbizottságaink tevékenységében ma már rendszeressé vált.

A tömegszervezetek pártirányítása tehát szűrte „tapintható” módon érzékelteti a párt és a dolgozó tömegek rendszeres, jó kapcsolatait: a tömegszervezetek és mozgalmak nagy szerepet vállalnak és játszanak abban, hogy tíz- és százezrek ismerjék rendszeresen pártunk politikáját. határozatait. véleményt mondjanak róla és reszt vegyenek megvalósításában.

'üön is megemlíteném a pártsajtó, a rádió és a televízió fórumait, nagy nyilvánosságát. amelyeken keresztül a párt és a dolgozó tömegek között szintén rendszeres, őszinte, kétoldalú kapcsolat alakult ki a kölcsönös bizalom és őszinteség alapján. Ezeket a fórumokat párttagok és pár- tonkívüliek egyre többen keresik fel észrevételeikkel, javaslataikkal. a közösség érdekeit féltő, bíráló megjegyzéseikkel, aminek természetesen mi szívből örülünk, és ahol szükséges, intézkedünk is.

De itt vannak a „láthatatlanabb” szálak is. A kommunisták növekvő példamutatására. a párttagság növekvő eszmei-erkölcsi fejlődésére gondolok, arra, hogy elvtársaink a maguk posztján egyre jobb szakmai és politikai hozzáértéssel és illő szerénységgel. jól táplálják pártunk erejének kiapadó ntatlsn forrását.

Lehetséges-e, hogy azok, akik a párt tömegkapcsolatának lazx:- lásáról beszélnek, szórványos és elszigetelt jelenségekből, vagy szubjektív ítéleteikből vonnak le általános érvényű következtetéseket?

— Igen. Azt hiszem, inkább erről van szó, mert hiszen helyenként néha még találkozunk zavar-ó körülményekkel. Egyes párttagok, pártalapszer- vezett vezetők, vagy más beosztásban dolgozó elvtársak helytelen magatartására gondolok, amely néhol zavarja s párt jó tömegkapcsolatainak fejlődését. De ez semmiképpen sem jelenti azt. hogy a pari politikája hibás, ezért helytelen. ha egyes helyi, konkrét esetekből bárki is általános érvényű ítéletet, vagy következtetést von le. Ezeket a sokszor fel is nagyított, hibákat az üzemi, városi, járási pártbizottságok és a megyei pártbizottság is látja, és nemcsak látja, hanem ahol szükséges. ott a - szervezeti szabályzat követelményeinek megfelelően, közbe is avatkozik. Előfordult, hogy ilyen természetű hibák, a párt politikájának meg nem értése, vagy á gyakorlatban helytelen alkalmazása, miatt egyes vezetőket le is kellett váltani. Usv gondoljuk, hogy üyen esetekben pártbizottságaink döntései tovább erősítik pártunknak a dolgozó emberekhez fűződő jó, őszinte kapcsolatait, s ez nemcsak a párttagság nagy többségének, hanem «ok százezer nártonkivü- li dolgozónak is őszinte helyeslésével találkozik.

Végeredményben tehát bárki, aki e nagyon fontos és elvi kérdést nemcsak felszínesen és szubjektív módon, például a sértődöttség alapállásából szemléli, megállapíthatja, hogy pártunk tömegkapcsolatai az utóbbi évek során nemhogy lazultak volna, ellenkezőleg: az őszinteség és a kölcsönös bizalom alapján örvendetesen erősödtek és erősödnek.

Végezetül még egy kérdést: milyen főbb tennivalókra kell összpontosítani pártszervezeteink figyelmét, hogy a jövőben tovább erősödjék pártunknak a dolgozó néphez fűződő jó viszonya?

— Éne vonatkozólag a Vili. pártkongresszus útmutatásai a mérvadók.. Ha nagyon akarnánk erre utalni, akkor azt keü mondani: az elkövetkezendő hónapokban, években a tömegekhez fűződő kapcsolataink erősítése egyet jelent a VIII. kongresszus határozatainak végrehajtásával.

A VIII. kongresszus határozata azt mondja, s kötelezi is pártszervezeteinket: „

__ápolj

uk a párt és a tömegek egészséges. a kölcsönös bizalomra épülő kapcsolatait...” Ez egyebek között azt jelenti, hogy a pártmunkásoknak, az állami és tömegszerveztá vezetőknek még többet kell a dolgozók között lenniük, ismerniük kell véleményüket, gondjaikat. jogos igényeiket, s „menet közben” segíteni problémáik megoldását. Olyan légkör kialakítására van szükség ak üzemekben, intézményekben. városon és falun, amelyben, őszinte megbecsülés övezi a becsületesen dolgozó embereket, s ahol türelmes, meggyőző, nevelő szóval is minden ember szívét, agyát és dolgos kezét meg lehet nyerni a szocializmus teljes felépítéséhez.

A konkrét tennivalók természetesen sokrétűek, mások az iparban, a mezőgazdaságban. hivatalainkban, intézményeinkben. és helyenként is különbözőek a feladatok. De ha ezeket mindenütt a VIII. pártkongresszus útmutatásai szerint oldjuk meg, úgy a kölcsönös bizalomra épülő kapcsolat pártunk és a dolgozó nép között tovább szilárdul, gyümölcsözik.

Cséjiányi Lajos