Észak-Magyarország, 1964. augusztus (20. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-20 / 195. szám

Csütörtök, 1964.' augusztus 20.

BsesicwsBrsiroiai!*» '

9

lósí tó yugdi átszel zobát :tt tó helyi kábát

mun

meret

igény

an)

; (mel idés i

, S 8

lakói iy h< > meg isi ha

atóna

k. í ; énei 1 la rí l sza)

házi hagy* miéle \ szil köz dó. I

:sarn< íelyis' >vásá) sakkö is ii r mo zéséi ■.set. tás á IV íg ke ■elődé r ezz e.'frk. Anna

1 mi nnyie így i'

;bb el1 iben 1 őst ve

5.

mest

fogú

Dő.ites

ették

sán,

hozta

lyulac

ácsok a h,í nyuli na. H ladt i ná szil . agái aszos llá v. ikor :onyú nk m< — k; agyé aki t járt ispieg úgy 1 smert

nb

fel)<

etilt, i szárni lt.

egy Ji •esz e ak1 1 en cél cél it t azt ín, sí

galaJt

;okat i legyei spent. nyom1 pusk1 Hődé*

yó íé\

, s m1 :n úí meS» hogy • köztó ta vöt

Százhalombattán forog a második

munkások álltak meg rövid időre, amikor gőzt engedtek a turbina lapátjaira.

„Forog a második ...”

Aztán végezte ki-ki tovább a dolgát, csak néhányan maradtak az „újszülött” körül. Figyelni minden rezdülését, hangját, forgását. Próbajáratás ez még, most válik csak el, mit végeztek tervezők, építők, szerelők. A turbina — ötven megawattos gépóriás — megindult, vizsgázik.

Nem látványos esemény, de fontos állomása egy hatalmas munkának. Érdemes odafigyelni. Hatalmas erőmű lesz, ha elkészül, a százhalombattai. Hatszáz megawatt. VárosokAz épülő erőmű egy részlete a

„Beemelték, megindult, felavatták ...” Gyakori, szinte ■mindennapos szavak az újságokban, rádióban. Figyelmünk követi az ország életét, néha megállunk egy-egy hír hallatán, s elgondolkozunk. „Be- iemelték az utolsó hídelemet.” Pór hónap még, s át lehel menni az új hídon. „Üjabb szálloda készült el a Balatonnál.” Százezrek láthatják a parti fák közül kimagasló modern épületet. „Megindult a második turbina Százhalombattán.” Ez a bír nem látványos munkáról, eredményről beszél. Az eseménynél kevesen voltak jelen. Építők, szerelők, mérnökök.

magasból

i Öriás vas-labirintus. Petiig ez csak kiegészítő berendezés a turbinához.

V

nafc, gyáraknak, falvaknak ad áramot.

Népek országűtja volt itt valamikor, hadak vonultak, csaták emlékét őrzi — a környékbeliek magyarázata szerint — a falunak nevet adó száz halom: alattunk elesettek maradványai. Népek találkozó- helye, közvetve vagy közvetlenül, most is a falu, az épülő erőmű. Szovjet olaj táplálja a kazánokat, angol és csehszlovák szerelők dolgoznak együtt a magyar munkásokkal.

Épül az erőmű-óriás, már áramot is ad, s most forog a második turbina, és készül a többi, sorban. Jön hát még majd a hír ezután is: „elkészült, megforgatták, felavatÄ II. számú turbina. Figyelik minden rezdülését... ták...->

H * JJ*■ ]V[ ® O ® R

DOOOOOOQOOOOOOOOOOGOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOt

— Hiába, titkárnő nélkül nem tudok dolgozni..;

Áz önkéntes

A falu kutyái váratlanul tiltakozó ugatásba kezdtek, aztán keserves vonítás csapódott fel, mintha valamelyiket nyúznák. özv. Kupak Andrásné, született Mályva Rozália látnoki képességgel megsejtette a kutyaforradalom okát. Sürgősen abbahagyta a küszöbnyerge- lést, amit szomszédasszonyával folytatott reggel óta a falu vezetőinek csepülése céljából, s úgy rohant haza, mint akit puskából lőnek ki.

— Öh, te. te szerencsétlen!

— esett neki váratlanul hazatért magzatának. — Mán megint ...

— Nincs megint! — dörögte ifjú Kupak Tóni ellentmondást nem tűrő hangon. — Most én hagytam ott őket.

— Üristen! — nyögte az asszony. — Biztosan megint nem ízlett a munka.

— A fene a munkát, ahol van! Nem azzal volt a baj. Megsértették a lelkületemet.

— Szakasztott ilyen volt szegény, nyugodjon, apád is! Annak is igen megsértődött a lelkülete, amikor az ispán kiverte három fogát. Igaz, hogy egy hétig csak hasmánt fekve tudta bámulni a Napot, mert a csendőrök egy teljes éjszakán át nevelgették, amíg egyensúlyba billent.

— No, hagyjuk a brosúrát. Engem még szóval se bántott senki, csak az építésvezető csúnyán nézett rám.

— Hát oszt mi lesz veled?

— Most csinálom a karriert

— mondta Kupak Tóni sejtelmesen. s nagy hozzáértéssel megkezdte a kerítés támasztását, az utcán járogató lányok, menyecskék előnyeinek szem- lélgetését. özv. Kupak Andrásné meg gyorsan beszaladta a falut, hogy információt adjon a hazaérkezés okairól.

TVtóm sokkal utána. Sümegi

■*•' Tani bátyánk titokzatos mosollyal berontott a tsz-iro- dába, s valamit súgott az ag- ronómus fülébe.

— Ez jó hír! — rikkantotta az agronómus — Éppen ilyen ember kell nekünk!

— Mi az a jó hír? — érdeklődtek az ott időző kiküldöttek.

— Hazajött egv kőműves. Önkényesen — súgta oda az agronómus. Mintha bomba robbant volna. A küldöttek, akik lassan fél nanja, s nagy gyakorlattal akadályozták a nyári munka irányításában az agronómust, úgy el- szelellek. mintha ott se lettek volna. A motorkerékpárok vad berregése elárulta, hogy a napidíjat is cserbenhagyva, robognak vissza a központokba. Az agronómus meg hóna alá csapott egy üveg kisüstit (ez a Tóni kedvenc üdítőitala), s nagy koccintga- tásba merült vele az eperfa árnyékában.

— Mi újság a téeszben? — kérdezte meg Tóni az utolsó korty lehörpintése után.

— Nagyon kellene nekünk egy istálló. Igen fontos ...

— Hagyjuk a szemináriumot — akasztotta meg Tóni az ügy fontosságának ismertetését. — Nem vállalom!

— Miért?

— Kicsit kint van a falutól. Meg nincs kultúrált környezet, se széplány, se presszó.

— A legcsinosabb lányokat küldöm segédmunkásnak.

— Nem.

— A csinos könyvelőnő időnként ki-kiszalad egy feketével.

•‘T'óni szellemesen akart nemet mondani, de nem került rá sor. Ebben a pillanatban érkezett a kapu elé az állami gazdaság bricskája, amelyről korát meghazudtoló fürgeséggel az igazgató pattant le.

— Gyere hozzánk Tóni — mondta illő tisztelgő köszönés után. — Mindent megkapsz, egy forinttal nagyobb órabért fizetünk, amit a téesz ígér, és ha nincs kifogásod ellene, prémiumot is kiszorítunk neked.

— Hm — dörmögte Tóni, s nem adott parolát. Tartózkodása érthető, mert egy Opel Rekord kanyarodott a porta elé. Lakos kartárs, a Mindent Építünk Ktsz elnöke testvérként ölelte keblére Kupak Tónit, akinek jólesett ugyan a baráti ölelés, de figyelme másfelé terelődött.. A kocsiból ugyanis egy széplábú, karcsú tünemény libbent ki.

— Erika, az adminisztrátor — mondta felvilágosításképpen az elnök. — Eljött, hehehe... majd ő fogalmazza

meg a szerződést, amit kötünk.

Az agronómus és az igazgató összenézett, s szó nélkül távozott, tudomásul véve, hogy a ktsz karosszériája nagyobb sikert aratott. Tóni meg nekiállt diktálni a feltételeket, kikötve, hogy másnap díszlátogatásra indul a kátéeszbe, de a kocsi Erikával egyetemben tíz óránál hamarabb ne jöjjön, mert nem szereti, ha korán molesztálják.

A bemutatkozás igen jól sikerült. A szöviek gyönyörűen kitakarították az udvart, felvirágzott diadalkaput állítottak. A vezetőség és az adminisztráció díszbe öltözött, szendvicsekkel és borocskákkal kedveskedett. Tóni igen alaposan szemügyre vett mindenkit, leereszkedően megveregette az öreg könyvelő vállát.

— Ne féljenek tata! —. mondta biztatóan. — Csak kijövünk valahogy, nem eszem én meg az embereket.

A szöviek fellélegeztek,: határozottan jólesett Kupak szaktárs leereszkedő magatartása, aki hajnalig tartó poharazgatás után meg« ígérte: határozottan gondolkodik a belépésen. A szöviek annyira fellelkesültek, hogy a mentő és a gyomormosás költségét is hajlandók voltak fedezni.

fis Kupak Tóni egy hét gondolkodás után munkába állt, Spekk Alajos magánkisiparosnál. Spekk nem füröszti tejben, vajban, de naponta negyven froncsival többet tud fizetni.

És Kupak szaklárs szerint, egy önkéntes számára ez a leghatásosabb mézesmadzag.

Csorba Barnabás

utiiiimmiimimmnmmmimitó

Emlékek

E A kislány a fiúhoz: E s — Drágám, emlékszel jj = az első falusi kirándu- = E lásunkra? Isteni rákot = E fogyasztottunk a fa E E alatt. E

E — Mit beszélsz csacsi- E 5 ságot, akkor csirkét fo- E E gyasztottunk.

tó — Igen? Igazad van, tó E a rákot nem veled et- E

E tem! E

Néni kérem, miért nem öltözik át? Most nincs farsang!

1 Nem kétséges

A kisfiú így kiált anyjához:

— Anyu, gyere gyor-. san! Véletlenül feldöntöttem a nagy létrát a szobában.

— No, majd kapsz az. apádtól, ha megtudja.

— Az apu már tudja! A függönytartón lóg.

üiiiiiiimiiiiiiiiimtiiiiiiiiiiiiiiii