Észak-Magyarország, 1964. július (20. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-26 / 174. szám
T*$Imap I 1984, JáEus »ft *SEÄ®0TÄeYÄ5OltS*ÄO 9 faa/g?/tä\ *»j J Modern szülők? % H* U®M® O® R COOOOOOQOOOOOOOQOOO.OOOOOQOOOOOOOOOOOOOOOOOCOOOOOOOOOOOOOOt A z emberiség történetében időnként elő-előbulckan egy és más. ami érdemes a feljegyzésre, a megörökítésre. Ezeket a kortársak színdarabba foglalják, kőbe vésik, freskókra lehelik, a késői utódok pedig tisztelettel adóznak az emlékek előtt. Az egyik ilyen feljegyzésre érdemes esemény volt például, amikor az ősanyag forgásnak indult, az izzó gáztömeg lassan lehűlt, kéreg szilárdult köréje. tengerek alakultak és megjelentek az első csírák. Az emberiség fejlődése szempontjából szintén nem közömbös az a történés sem, amikor valamelyik lapos koponyájú. görbe hátú élőlény lejött a fáról, és felegyenesedve, két lábon kezdett botorkálni. Ugyancsak említésre méltó az a felfedezés is. amikor valaki a mammut rig-'on veréséhez cipelt követ ráejtette egy másikra, és meglátta- a kipattanó szikrát. Persze. azért még később is történt hol ez. hol az. amire úgy általában emlékeznek az emberek. Hol nagy csatározások, hol nagy felfedezések és a többi és a többi. Egy időben például lázas izgalomban tartotta a békés polgárokat és légiókat egy bizonyos Spartacus nevű férfiú, akiről azóta már több leer érni a tálat is készítettek. Nagy szenzációnak számított annak idején az is. amikor egy Kolumbus nevű hajós elhatározta, hogy ő pedig felfedezi Amerikát ba már az amerikaiak még erre sem képeseit. Sokat beszéltek Wattról is. aki állítólag olyan masinát szerkesztett, amit a víz hajtott. Nem szabad megfeledkeznünk a bátor vállalkozó szellemű férfiakról sem. akik lécdara- aokból, vásznakból összeeszká- Dált alkalmatosságon több métert is megtettek a levegőben. Sok szó esett még annak idején a magyar futballról, Fidel Castróról, a Karib1 tengeri válságról, az űrhajókról, és napjainkban is sok szó esik még a nagy tel jesítményű, rakétákról.' hidrogénbombáloól^ általában a modem, korszerű gyi lkokról. amikből hála az emberiség alkotó kedvének, már sikerült olyan mennyiséget előállítanunk, hogy nagyon rövid idő alatt elpusztíthatnánk magunkat. Ha akarnánk. S zóval a? elmúlt néhány millió év alatt történt már egv és más. amit úgy dónként emlegetni szoktunk. Mégpedig napjainkban is felfigyelünk erre vagy .arra az eseményre, de az igazi szen- zábió, ami pillanatok alatt rázta meg az egész világot, a szocializmust építőket, a haKinik i r lódó kapitalistákat, a semlege- t seket. a nemrég felszabadult ; gyarmatokat egyaránt — ez a 3 szenzáció csak néhány hete ® robbant. Félre mindent az út- 1 ból! Csak egy dolog létezik! C Az újságban, a rádióban, a te- < levízióban, a tisztességes és t kevésbé tisztességes emberek i beszédtémáiban: a monokini. - A trikini. A bikini. Az ilyen, j az olyan kini, általában a kini. A kinik. Milyen legyen. 1 hogy legyen, ki vegye fel. ki i vesse le. mit vessen le. honnan 1 vesse le. érdemes-e már le- j venni, érdemcs-e mér felvenni, 1 vonzó, taszító, kinek vonzó. 1 kinek taszító, már csak ez 3 hiányzott, na végre itt van ... Szóval ez az kérem! Itt aztán van miről beszélni! Ez aztán a téma! Hetek óta senki sem 1 alszik nyugodtan, fogynak a < képeslapok, az idegcsillapitók. j a' nyugtatók. Csodálatos kérdés is ez drá- . ga felebarátaim! Mélysége, gazdagsága, tartalma, légköre J és még ki tudja mije van! Mert ugye: kiindulási pont a ‘ hagyományos bikini. Innen in- • dúlnak két fele a hullámok. 1 Az egyik fél azt tartja helyesnek, ha az egyébként nem túlságosan sokat takaró bikini egyik részét levetik. Ezeket a hölgyeket láthatjuk képes folyóiratainkban hason fekve napozni. A másik fél azt tartja vonzónak, ha a bikini meglévő alkatrészeihez még egy harmadikat is beszerez. Legnépszerűbbek: a köldökre helyezhető masni, koszorú, virágcsokor. Persze csak finoman, diszkréten, mintha nem is mi tettük volna oda. No már most: ba mindehhez még hozzávesszük, hogy nagyon, sok hölgy ícredózik a régi típusú, mindent elfedő egyrészesben, akkor már világosan kidomborodik ennek a kérdésnek a bonyolultsága, amiben nem lehet csak úgy felelőtlenül, meggondolatlanul dönteni. H ogy’ ebből mi lesz? Senki sem tudhatta. Gold- water beszélhet amit akar, oda sem figyelünk. Rossz időt fogott ki. Elhangozhat bármilyen fontos nyilatkozat akárhol, nem érdeke]. Témánk: a kini. Sikerül, nem sikerűi megoldást találnunk? Vannak azért reményt keltő epizódjaink: annak idején a Karib- tengori válság is megoldódott. Priska Tibor r Alom a lóversenyről IGEN, IGEN, álmomban a c lóversenytéren voltam, nem j is akárki, szakember voltam ) ott, alfélé átmeneti lény az J istállógondozó és a mázsáié- : ember között. Rendkívüli meg- , becsülésnek örvendtem, a fo- i gadók jobbról is, balról is ka- i csintgatva keresték a kedvet met, diszkréten félrehívlak, hogy „Józsikám, csak egy pillanatra legyen szíves, már no." És én voltam szives cgy- egy pillanatra már no, úgy tárgyaltam velük a különböző sarkokban, zugokban, mint egy XVII. századbeli összeesküvő közvetlenül a. herceg leszúrása előtt. Persze, tippeket kértek. És én adtam nekik. Magától értetődik: nem mindegyiknek ugyanazt. Az első menetben hét ló indult és én vetésforgóban mind a hét nevet odasúgtam egy-egy érdeklődőnek s elválván tőlük, az adott tippet a nevyk mellé jegyeztem. Namármost,: az egyik ló valóban befutott elsőnek. Erre én odamentem a nyerteshez, aki boldog volt és a tippért húsz százalékban részesített. Ezután odájárultam a vesztesekhez is. akiket azzal vigasztaltam. hogv a második futamra még sokkal jobb tipajeim, vannak és következett a. második vetésforgó. Aztán a második inkasszó, s a harmadik vetésforgó, és így tovább. Persze, adtam magamra, Aki ötször egymás után rossz tippet kapott, annak hatodikra gondterhelt homlokráncolással kijelentettem: ,,seines a következő futam nyílt, nem tudok javaslatot- tenni.” VÉGEREDMÉNYBEN minden, futamon nyertem '— befektetés és rizikó nélkül, össz- nyereményem felülmúlta a. sikeres fogadókét. De mondom, ez csak áloni volt. amikor felébredtem} mindössze havi fizetésem farmit a zsebemben. MinusSf persze, a levonások, (g.f »9 99/99 Q UCaz&s lA&q-iótf __ Kérek egv pohdr vi' i veren, 2et _ _ _ — esze] a mindennapi kéréssel állítottam be a múltkor egy igen takaros falusi ház konyhájába A háziasszony kedvesen mosolygott rám; odalépett a vizes- pgdhoz és belementett a vödörbe egy kék zománcos bögrét. Előbb azonban illendőét kilöttyintctte. aztán mégiscsak abban nyújtotta felém az üdítő italt. Beszéltünk is pár szót s közben megláttam, hogy egj, három év körüli kisgyerek megfogja ugyanazt a bögrét és jót kortyol a vízből, arait én hagytam benne az imént. No remélem, tőlem nem kapott semmiféle betegséget, hanem azért senki felöl nem lehét egészen biztos az ember! Sajnos, faluhelyen a vízhez úgy hozzátartozik a zománcos bögre, akár a vödör, meg a pad. És, ami még sajnálatosabb. még városokban is, ahol vízvezeték van, — ugyanabból az egy pohárból iszik az egész csalód. Voltam én már olyan helyütt vendégségben, hogy- tizen ültünk az asztal körül, s~ aki szomjas volt, bizony, abbólEj az egyetlenegy, közös pohár-— ból ihatia a vizel. d borhoz rr^Tl külön poharat. Először ts.g mert a bor valószínűleg „eZő-g kelőbb” folyadék a víznél . . .- Hogy a közös bögre. pohárS mennyi féle bajnak lehet azz: okozója, arról az orvosok ele-s get tudnának beszélni. És be-E szélnek is, c at-- sajnos, még— gyakran, — hiába. 5 Elavult ér?.'lis- . hn?v= „oregapamék ~ száz évig éltek, nem voltak-z betegek soha életükben. or-S vasnak még a színét sem 1át-s ták, pedig a zománcos bögre — sohasem kopott cl' a veders mellől...” E Sok minden elkopott bizony, E s ez a bizonygatás is. Nem j- véletlen a.z a statisztikai adat,— hogy az utóbbi esztendőkbenS milyen mértékben csökkent c-g TBC megbetegedések száma, sjg hogy egyes járványos betegsé-E gek eltűnőben vannak. PedigE „öreqapámék” ideiében pél-E dáu-l á TBC hazánkban nép-5 betegségnek számított. Ezt bi-~ zovr/natják a. falusi temetőink“ febfái: és mindenki tudna.’— mondani olyan családot, >> amelynek számos tagja TBC- ~ ben halt meg. S ebben bizony — nagy szerepe volt annak a zo-E nuincos közös bögrének is __E A melyet jó volna onnan as vödör mellől, legalábbis úgy" száműzni, hogy maradjon csákómén merőeszköznek. Az üvegáru Zűanyagal pohár fillérekbe kerül. Az em-~ bér egészsége, élete pedigZ megfizethetetlenül drága. S~ akik sok szempontból büszkénS valljuk magunkat modern's, embernek, lépjünk itt is előre S egyet. De bögre nélkül... = Sz. t= |l/| jután Mazsola és Manóka jó éjszakát kívánt a gyerekeknek, hétesztendős kislányom is elköszönt tőlünk, s aludni tért. És ez így megy enár harmadik esztendeje. Ha vége a mesének, alvás következik. Persze kezdetben nem volt ez ilyen egyszerű. Zsuzsi is szívesen maradt volna fenn velünk együtt, csakhogy nem lehetett. Két ok miatt. Az egyik, nem neki való volt a mesét követő műsor, a másik: aludni kellett, hiszen másnap reggel várta öt az iskola. Eleinte sírt, könyörgött Zsuzsi, hogy hadd nézze ő is a műsort. Könyörtelenek voltunk. Nem lehet! Nem neked való és aludnod kell! Duzzogva, zsörtölődve vonult át a másik szobába, ám nemsokára elaludt. Ügylátszik, helyes volt a kezdeti szigor és a következetesség. Mert Zsuzsi ma már megérti, hogy ha egy műsor tizennégy, sőt tizennyolc éven felülieknek szól, neld nincs helye a képernyő előtt A zt gondoltam tehát, hogy minden a legnagyobb rendiben van. Am az egyik napon Zsuzsi mégis tudomásomra hozta, hogy például a Kakukk Marci című darabban volt egy néni, aki bácsik mellé feküdt, is többször kombinére vetkőzött. Tudta, hogy az Egy pár papucsban egy bácsit azzal gyanúsítanak, hogy megcsalta a feleségét. Remélem azt még nem tudja, hogy mi is valójában a megcsalás ... — Honnan tudod te ezeket? — vontam kérdőre egyik délután. — A Kovácstól ... Meg a Mausz és a Zsupán is láthatta ... Elsősök, osztálytársai Zsuzsinak. — ök megnézhették a műsort? — kérdeztem kissé csodálkozva. — Igen ... Nekik engedik a a szüleik — válaszolta némi szemrehányással. Szerencsére Kovács Évi apukáját ismerem. s így az első találkozásunkkor meg is kérdeztem tőle: — Te tényleg megengeded, hogy kislányod végignézze a tizennyolc éven felülieknek szóló műsort? — Miért ne! Te talán nem? — Hát őszintén szólva... én nem. — Érdekes — folytatta —, pedig én azt hittem rólad, hogy te modern ember vagy. — Bocsáss meg. de szerinted miben nyilvánul meg az, hogy valaki modern? — kérdeztem. Habozás nélkül válaszolta: — Például abban, hogy gyermekét Is úgy kezeli, mint a felnőttet. — Akkor tehát ezért nézheti meg hétéves kislányod a felnőtteknek szánt műsort? — Ügy van!' Mit játsszam meg a gyerek előtt a titkolódzó, fontoskodó felnőttet. Előbb- utóbb úgyis rájön sok mindenre ... Nem jobb ez így? — No, de mégis, gondolj csak bele — érveltem —, egy hétéves kislánynak mégsem feltétlenül szükséges tudni arról, hogy Kakukk Marcit mennyire:: szerették a nők és mikre vol-E tak érte képesek. Nem gondo-g lód. hogy kissé korán kezded: Évi felvilágosítását? És gon-E dolsz-e arra, hogy a fennmara-E dó gyerekek másnap kókadoz-g nak az iskolában? Ingerlékc-E nyebbek íegyelmezetlenebbek,5 s ez megérződik tanulmányig eredményeiken is! Nem válaszolt... Csak tekin-E tele volt beszédes. Láttam, csa-g lódást okoztam neki. Tbe sebaj! Zsuzsi továbbra" 17 is aludni megy mese- után!! És gondolom, mi „kon-: zervatív” szülők vagyunk több-E ségben. Nem lenne rossz gon-g dolat, ha a velünk egy vélemé-: nyen levő „konzervatív” peda-E gógusok is hangot adnának né-g zeteiknek egy-egy .szülői érte-: kezleten. s megmagyaráznák:: nem is biztos, hogy a magátg modemnek tartó szülő, valójá-E ban1— modem-e? Zentai Ferenc 5 Receptek 1 RUMOS SZELET: c*y tojást, 5 6 kanál cukrot, 10 evőkanál te-j jet, G deka zsírt, 1 <?cka tört lakáj it JóJ elkeverünk, és annyi S lisztet adunk hozzá, hogy puha” rétestésztát kapjunk. Három cipóig formálunk, és három lar’bf'n ki-« sütjük. Az egyik lapot kockákra« vágjuk, 1 deci rummal meglocsol-« juk, 1 deci lekvárral összekavar- £ juk és ha a tészta krémsrerd“ péppé jój átázott, h két lap közé« töltjük. Másnap hosszúkás szele-« lekre vágjuk és a tetejét cukor-« rai meghűl tjük. S
