Észak-Magyarország, 1964. július (20. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-02 / 153. szám

«MfortSS* írass. JffiEus & Eszäkmagyarörszäg Äldk eitaclljÄ n iic^pf Vari egy régi mese a hegy, fe_ felhő, a Nap és a szél vitá­járól. A mesebeli hegy kije­ién tette: — Én vagyok a világon a legerősebb. Mert igaz ugyan, hogy a Nap erősebb a felhő­nél, hiszen felszárítja az esőt, a szél pedig erősebb a Napnál, mert gyengíteni tud­ja a napsugarak melegét. De nálja fel. Építőre* a sző leg­szorosabb értelmében. A Ka­kas-hegy kövei a bodrogke- resztúri épületelemgyárba ke­rülnek : . . Kemény munka ez, de szép is. Az idegennek talán kelle­metlenül hangos, de a kőbá­nyász, aki évek óta dolgozik itt, mar nem érzi jól magát, ha nem hallja a kövek kopogá­zel rakják a csilléket és lo­vakkal vontatnak. De itt az osztályozóban már csak gom­bokat kell nyomogatni. A gép dolgozik helyettünk ... És itt a kövek már dömpe­rek hátára zuhognak. — Könnyebb ez így! — ki­ált le az egyik gép nyergéből Juhász István dömperes és motort, viszi a VITAFÓRUMOT ! Az osztólyozöbán gombnyomásra zúdul a kG a dömperek leltára. A elemgyár várja a Kakas-begy kincset. én valamennyiteknél erősebb vagyok. Az én hátamat mos­hatja eső, égetheti a Nap, bo­rotválhatja a szél, engem ak­kor sem lehet megmozdítani, eltüntetni. A világon semmi es senki nincs erősebb ná­lam ... A mese szerint, amikor így Szólt a hegy, megjelent lábá­nál egy parányi ember. . —"Mit akarsz te itt?, — tnordult fel a hegy* — A kincsedet akarom. El foglak hordani innen . t. Ä hegy nevetett. Aztán ne­vetése egyre fanyarabbá vált, mert az ember kiirtotta az er­dőt és belevájt a hegy oldalá­ba. A begy hiába hívjál segít­ségül a felhőt, a Napot és a szelet, az embert semmi sem tudta elriasztani... Az iskolákban azt tanítják, hogy a meséknek mindig van egy kis valóságos magvuk, falapjuk. És jól tanítják. Amikor a bányászok mun­káját nézem, mindig eszembe jut ez. — A hegy ellenkezik* de az- fert csak legyőzzük .. s Kérgeskezű kőbányász meg­jegyzését idéztem, amelyet a napokban hallottam a Kakas­hegyen. Igen, a hegy ellenke­zik. Kemény kőfalait dölyfö- sen villogtatja a napsugárban. Mint hatalmas, tompa-fényű kardlapok, olyanok ezek a fa­lak. De az ember már nem ijed meg a fegyverektől, ösz- szetöri ezeket a „kardlapokat’' is és békés, építő céljaira has» sát, az csszekoccanő csillék csörrenését, az osztályozó, a rázó zörejét és a szállító döm­perek dübörgését. Szabó József és Hárfás Fe­renc két ilyen ember a sok közül. Számukra szép ez a munka most, az izzasztó nyár­ban és máskor is. A fáradtság ellenére is szép, mert eredmé­nyét házakban, iskolákban, gyárakban láthatják viszont. — Aztán meg a fáradtság, az mindig kevesebb lesz — mondogatják. S hogy el is higyjem ezt, mutatják a he­gyet és magyaráznak: — Látja, ott fönn a tetőn még sok a fizikai munka. Kéz­bodrogltcreszlúri úpület- Foto: Szabados György az épületelem­hegy kincsét gyárba. De a köveken kívül más kin­cset is ad a hegy. Igaz, az a bánya és a gyár számára fö­lösleges, meddő, homokszerű föld. A Tokaj-ITegyaljai Ál­lami Gazdaságnak fazonban kincset ér: jó talaj ez a szőlő alá. Ezért a gazdaság emberei Disznóskőtetőre viszik ezt a földet, hogy új szőlőtelepeket neveljenek rajta. Az ember bontja és elhord- ja a hegyet. Fújhat a szél, es­het az eső, égethet a Nap. A régi mesének igaza van: az ember erősebb a hegynél. Ruttkay Anna fíGST-fasiácsskoasásök Csehszlovákiában X KGST gépipari állandó bizottsága befejezte nyolcna­pos tanácskozását Brnoban. Az ülésszakon Bulgária, Cseh­szlovákia, Lengyelország, Ma­gyarország, a Német Demok­ratikus Köztársaság, Románia és a Szovjetunió képviselői vettek részt. Megvitatták a tagállamok gépipari együttműködésének különböző kérdéseit, s nagy figyelmet szenteltek a gépipar fejlesztését szolgáló 1966-tól 1970-ig terjedő tervek össze­hangolásának. Tapolcai emlék66 Amerikába Vasárnap tör­tént, amikor még olyan nagy meleg volt. Ott álltunk sort az ajándék­emlék boltban Előttünk amerikás magyarok. Két I férfi és egy nő. Olyan emléket ' szerettek volna I vásárolni ami I ! t mos csomag I lítható. F — Mit adjak, | init adjak ÍOV I az eladó. j , ~ Könnyűt. ! könnyűt — így az I emerikások. F Roppant, ktván- , fesi voltam, mi lesz ® miskolci em- 1 lak, m,,} könnyű I is. miskolci is. Lt Kerkit boltba gyömöszölt vásárló sereg: mi lesz fflőst? — Mi az, nem tetszik? —• hang­zott az eladói kér­dés. Mit lehet erre válaszolni tört magyarsággal? Az eladónő folytatta: — Különben mi­nek is vinnék oda, Amerikába, __ van ott elég. több meg különb ^ mint nálunk. Gyorsan kijöt­tünk a boltból, ne. hogy beleszóljunk, és mint foga dal­ian prókátorok megkapjuk a ma­gunkét. Ugye édes1 Iff®’ si emlék• „Tapol­cai emlék” Ameri- kábái Prágában befejezte egyhe­tes tanácskozását a KGST közlekedési állandó bizottsá­gának vasúti munkacsoport­ja. Napirenden szerepelt a vas­úti teherkocsik szabványosítá­sának és a motoros, illetve villanymozdonyok tipizálásá­nak kérdése is. Bizonyára érdeklődéssel olvasták mindazok, akiket izgat a mezőgazdasági értelmiség hely­zete, azt a javaslatot, amely „Vitafórumot” kíván az agronómusoknak. ügy gondolom, hogy a mezőgazdasági értelmiség problémáit, különösen a falvakban élőkét nem elkülönítve kell kezelnünk a más falun élő értelmiségi-: ekétől, hanem együtt kell vele foglalkozni. Elöljáróban hozzáteszem, hogy bizonyos prob­lémákat valóban külön-külön is meg kell vi­tatni. Mielőtt a vitafórum megteremtésének lehe­tőségeiről szólnánk, előbb őszintén és tárgjd- lagosan beszélni kell ,a mezőgazdasági értelmi­ség múltbeli és jelenbeli helyzetéről is. Bizo­nyos ellenszenv maradt meg a mezőgazdasági értelmiségiekkel szemben a felszabadulás utá­ni időszakban. Ez érezhető volt akkor is, ami­kor az állami gazdaságok és a termelőszövet­kezetek megalakultak. Némely helyen még 1960-ban is vitatkozni kellett helyi emberek­kel azon. hogy a korábbi uradalomban szol­gálatot teljesítő mezőgazdasági szakember, ma már nem a grófot segíti, hanem a szövetke­zeti nagyüzemet. A kihelyezett szakemberek esetében is az első időben, ha nem is mindenkinél, de elég sok embernél helytelen szemlélettel találkoz­tunk. Úgy gondolták a 3 év lejár, utána visz- szamennek hivatalukba. Ez a körülmény nyil­vánvalóan akadályozta nemcsak egy község­ben, hanem egy-egy körzeten belül is a szoros kapcsolatok kialakítását, a vitafórum megte­remtését. Ma azt tapasztaljuk, hogy több szak­ember. aki már három évet ténykedett egy szövetkezetben, további 2—3 esztendőt is vál­lal. Nem egy közülük már le is telepedett fa­lun. Néhány kedvezőtlen jelenségről is szólnunk kell. Meg kell ezt tennünk, ha alaposan meg akarjuk tárgyalni a vitafórum alakításának feltételeit. Egyszeriben ugyanis nem minde­nütt tudjuk ezt létrehozni, az odavezető úton azonban van néhány önművelést segítő lehető­ség. állomás is. Évről évre megrendezzük feb­ruárban a mezőgazdasági könyvhónariot. A miskolci „Magyar Könvv” könyvesbolt sole szakembernek küldött tájékoztatót a könyv- hónap idején megjelenő könyvekről. Nagyon kevesen írtak vissza, hogy melyik könyvet kí­vánják megrendelni. Fgyik-másUr könyv — valószínű, hogy lejutott a távolabbi bú vekre, tehát számukra ez a segítségnyújtás előnyt je­lentett. Amikor végignézzük a községi könyvtára­kat, azt tapasztaljuk, hogy az ottlévö mező- gazdasági szakkönyvek száma elég alacsony, régi kiadásúak, már nem korszerű ismereteket tartalmaznak. Nem találkoztam még olyan könyvtárossal, aki azt mondotta volna, hogy a helyi agronómus segített kiselejtezni ezeket a könyveket. A termelőszövetkezeti községben élő értel­miségieknek együtt keli dolgozniok a falu gaz­dasási és kulturális nrobléméinak megoldásá­ért. Ezért járási, vagy nagyobb községekben községi, vagy a kisebb községek gócpontjában lévő községben körzeti értelmiségi klubot kel­lene szervezni, hogy időnként a közös felada­tokat meg tudják beszélni a falun élő értelmi­ségiek. A következő időkben körzeti iskolákat, kollégiumokat, napköziotthonokat, stb. kell építeni, úgy gondolom ebben az értelmiségiek egy-egy műszaki szakemberrel, légyen az akár a falúban élő, vagy a falutól elszármazott, vagy a népfront aktivistája, hasznos eszme­cserét tudnak folytatni a létesítmények el­helyezése, tervezése és kivitelezése tárgyában. Mint. a bevezetőben szóltam róla. vannak bi­zonyos úgynevezett sajátos problémák, amelye­ket külön szűkebb körben meg kell vizsgálni. A mezőgazdászok a szakosításról, a növényter­melés különböző problémáiról, az öntözésről, az állattenyésztés fejlesztéséről, az önköltség csökkentéséről, akár együttesen is, vagy kisebb csoportokban tárgyalhatnak. Nagyon hasznos volna» ha egy-egy értelmiségi összejövetelen, mint Pl. az idei leszerelési hónap során Ede­lényben is volt — megyei, Vagy országos nevű szakemberek előadását is beiktatnák. A népfront közéletünkben a vitafórum sze­repét tölti be. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a népfront legyen a falun élő értelmisé­giek vagy a mezőgazdasági szakemberek vita­fóruma. Ellenben a népfrontban, mint vita­fórumban megvitathatnák, hogy hol és mikép alakítsuk, formáljuk, tervezzük a falun élő értelmiségiek klubját, vitafórumát. (Egyéb­ként elég sok mezőgazdasági témát vitattunk meg már a népfrontban és, vált megyei és or­szágos kezdeményezéssé.) A Hazafias Népfront és a TIT együttműkö­dése a következő időben közelebb kerül egy­máshoz. Remélhetőleg mindazok, akik akár a Hazafias Népfrontban már közéleti emberekké váltak, vagy TIT előadóként váltak ismer­tebbekké, segítséget nyújtanak majd a falun élő értelmiségiek — benne a mezőgazdasági szakemberek — vitafórumának megteremtésé­hez. A mezőgazdasági szakemberek részére já­rásonként havonta tájékoztatókat tartanak* úgy gondolom kezdő lépésnek a hivatalos rész lebonyolítása után megrendezendő tanács­kozás. beszélgetés alkalmas volna a járási, körzeti, vágj’ községi vitafórum megteremté­sére. A tanács, a népfront és a KISZ legyen pat- ronálója a vitafórumnak. A párttag szak­emberek, a tanácstagok és a népfrontbizott­sági tagok, valamint a KISZ-szervezetek tag­jai legj’enek a szervezői ennek a vitafórum­nak. A patronáló szervek biztosítékul szolgál­nak arra, hogy a falun élő értelmiségiek szá­mára nemzetközi tájékoztatókat, politikai* agrárpolitikai jellegű tájékoztatókat tartanak. Értelmiségi klubban és vitafórumban ez szük­séges. Az Agrártudományi Egyesület és a MEDOSZ szakembercsoportja egj’részt, mint érdek­védelmi szerv, másrészt mint a továbbképzést elősegítő szerv állítsa össze a vitafórum szak­mai programját. Budapesten az Agrártudo­mányi Egyesületben hasznos tájékoztatások és viták folynak egyes kérdésekről. Legyen az Agrártudományi Egyesület a gazdája a mező- gazdasági szakemberek vitafórumának. (Az állami gazdaságokban, erdőgazdaságokban, gépjavító állomásokon a MEDOSZ-al együtt.) A TIT feladata a tudományos ismeretter­jesztéshez képzett előadókat biztosítani. A vitafórum színességét segíti elő. ha az agrár- szakemberek egy-egy csoportja egy témát itt megvitatva komplex előadásra készük Mindinkább előtérbe lép ez az előadási forma. Egv-két téma alapos kidolgozása és annak több helyen való előadása előadó és hallgató számára egyaránt, hasznos. Nemrégiben egy népfront-tanácskozáson szó volt arról, hogy több külföldi cikk lefordítása kellene. A Dokumentációs Központ nem győzi* így is töbljet ad, mint más országok. A vita végülis ott kerekedett ki, tanuljanak nyelve­ket a mezőgazdasági szakemberek. Az értelmi­ségi klubban, a TIT ebben nagy segítségére lehet a falun élő értelmiségieknek. Igen ám, de mindez hogy valósul meg, hi­szen alig van szabadidőnk. A mezőgazdasági üzemekben már vannak gyakorlott brigád­vezetők. Legyünk hozzájuk több bizalommal és vállaljanak több felelősséget ők is. akkor a gondok egy része levevődik a szakemberek válláról. A tagságnak is meg kell érteni, hogy a vezetők továbbképzése az ő érdekét is szol­gálja. Ehhez pedig szabad idő úgy kell mint a levegő. A gondolkodáshoz njmgalom és szabad­idő kell. A következőkben tehát az a teendőnk, öl­jünk össze, vitassuk meg, hol és hogyan, mi­lyen feltételek megteremtése mellett hozzuk létre a járási, körzeti és községi .értelmiségi klubokat, amelyek egyúttal a falun élő értel­miségnek is. de a mezőgazdasági szakemberek-, nek is vitafóruma lehet. Hegyi Imre A gépeimé mutat. Ezeknek adták át a munka nehezebb ré­szét. Nyolc kombájnnal, három rendrevágóval, egy kévekötő­vel aratnak. A nyolc kombájn­ból hat a sajátjuk. Az elsőként indulót, amelyikkel olyan hír-, télén tudott fordulni a vezető* ebben az évben vásárolták. Az elnök csak úgy mellesleg jegy­zi meg, hogy ebben az évben nemcsak kombájnnal, hanem cséplőgéppel, egy SZ—100-as erőgéppel és két MTZ traktor­ral is bővítették a már amúgy is tekintélyes gépparkot. Különösen a fiatalok szere­tik a gépeket. Mindegyik kom- bájnos akar lenni. Régen meg­szokták már. egyáltalán nem ámulnak el gépcsodákon.- Az együk alkalommal akkor jár­tunk itt, amikor, repülőgépről szórták a műtrágyát. Paraszt asszonyok, férfiak töltötték a' gép szórótartályát. Megszokott mozdulatokkal. Oda se figyel-' tek, hogyan száll fel. hogyan' ereszkedik vissza a gépmadár. Megszokták a gépeket is. Mint annakidején a tenyerüktől fé­nyesedé kapanj’elet. „Az ara­tás? Nem. Az aratás már nem a legnehezebb munka .. Szöcskék ugrálnak a lábunk elől. Lehajló kalászok zizzen-' nek, hulíámzanak éretten; Priska Tibor Szétrebbenünk. X kombájn olyan hirtelen, rajtolt, hogy ezt igazán nem várhattuk ekkora behemót alkotmánytól. Egy ne­kirugaszkodás előre, hátra, ol­dalt és a hatalmas test ’már meg is fordul. Olyan kis he­lyen, hogy egy szeméi j’kocsi- nak is becsületére válna. A ve­zető lenevet az ülésről. Int is, majd a dűlőút egj»enesére irá­nyítja a gépet. Lassan, méltó­ságteljesen indul a táblák felé. Az előbbi hirtelenkedésnek már nyoma sincs. Mögé zárkó­zik a másik kombájn. A har­madik. A táblák felé mennek, az aranyló táblák felé. Egyen­letes zúgással, lassan, tinnepé- lyesen. Az elnök mozdulatlan- szótlanul néz utánuk. Ka Fás?: J Megérve, magtól terhesen so­kasodik a táblán. Ha_az ember kézbe veszi, megdörzggjj — szúr egy kicsit — kiperdül be­lőle a mag. Több is. Közé íú­vunk. egyik tenyerünkből át­engedjük lassan csurgatva a másikba, hogy az enyhe szél megtisztítsa. | Aranyló | Mennyire hozzátartozik a ka­lászhoz ez a jelző! Mert. a sár­Arányló, tenr, élei nek. Tenger. Arányló kalász- tenger. | Élet A magot átcsurgatjuk egyik kezünkből a másikba. Tokjá­ból kibújva kövérlön, duzzad- tan marad ott az élet. Élet. így ne verik az emberek. Mi­kor a zsákokba kerül az élet, és viszik az átvevő helyre, a szekereket, a teherautókat zászlókkal, zöld gallyal díszí­tik. Mert az életet viszik, és ehhez kellő tiszteletadás, ün­nepi külső is illik. Élet. igen, a búzaszem maga az élet. Az elnök is ott áll a táblá­nál. nézi a hullámzó kalászo­kat A szentistváni tsz búzája, a hajdani summásoké, akik annak idején az ország legtá­volabbi löszébe is elvándorol­tak a kenj’érért. Nehéz kenyér volt, izzasztó, keserves munka bére. 2300-nál, több holdon aratnak. — Nehéz lesz a nyár? Az elnök felnéz. — Az aratás? Nem. Az ara­tás nem a legnehezebb mun­ka. Kevés embert foglalkoztat. Inkább—* gára érett kalász aranyló. : Akárhányszor is írjuk le, mondjuk ki, nem hat kopott­nak. A kalász aranj’ló. Nem is illik máshoz hasonlítani, csak nemesfémhez. És amikor nem hasonlítjuk, hanem azonosítjuk vele: aranykalász — az is rend­jén van. Mert a kalász értéke arany. Tenger Mikor a szél végigsimít a táblán, a kalász hullámzik. Mint a tenger. Az lehet ilyen szép, ilyen fenséges. A tenger. A tenger mozgása. Hangot is ad a kalásztenger: zúg, halkan* áradóan. Es hol fénylőn ra­gyog, hol homályosul a hullám* amiként éppen visszaveri a Nap sugarait. Mozog, hullám­zik, árad, zúg. Ha megállunk a tábla elején, szinte nem látjuk a végét. Úgy. mint a tenger­pult mögött a hölgy és letett két 1 fa-kutyát, olyan i fából faragott ál­latkákat, mozgott a lábuk is. : — Tessék, ez i könnyű emlék. Az amerilcások csak nézték, néz- : ték. Biztosan Mis­kolcot, Tapolcát keresték benne, az emléket, amit. egy ilyen kis ajándék el tud raktározni magában. De hát ebben a laxtyában nem volt semmi miskolci vonás. Sajnos, az sem se­gített, hogy lépc- kedett. erről sem lehetett benne fel­ismerni egy pi- curka tapolcai vonást sem. Feszült figye­lemmel kísérte s

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom