Észak-Magyarország, 1964. július (20. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-19 / 168. szám

\ Tasárcap, 1964. július IS. ÉSZ AKMAGT ARORSZÁÖ Kiváló katonák léptetik; Ezenkívül pénzjuta­lomban részesül, állandó ki­menőt kap és több a jutalom­szabadsága. A kiváló rajban olyanok szolgálnak, akik a kö­vetelményeket valamennyien magas szinten sajátították el. Az élenjáró szakasz pedig az, amelyben az átlagosztályzat négyes fölött van. Ez persze egyben azt is jelenti, hogy az élenjáró szakaszban sok a ki­váló katona és tagjainak zö­me magas színvonalon felel meg a követelményeknek. Né­hány gyengébben szereDlő ka­tona az ilyen szakaszokban is akad, de azokat állandóan se­gítik, tanítják... A tartalékosok Nos, hát ilyen kiváló kato­nák és parancsnokok értekez­letén voltam a minap. Rajtam kívül volt még néhány civil. Például; Meszticzky László tartalékos sznkaszvezető, a Villamossági és Távvezeték­építő Vállalattól, aki tavaly decemberben szerelt le az egyik századától. Ez az ele­ven. villogó szemű, vidám fiú szolgálati ideje alatt kétszer is megszerezte a Kiváló katona kitüntetést. A jelvények ott csillogtak civil ruháján is. He­tedik hónapja szerelt le, de mint mondotta, ov-kran visz- szajár a századához, mert ne­ki feledhe'^tinp élményeket adott a katonaidő. Ugyanezt mondta el Korosztály Usaba tartalékos szakaszvezető is, akit szintén moohívtak. Buda­pestről. az Atheneum Nyom­dából tött el. hiszen ő is itt szolgált, és itt volt kiváló ka­tona. Az eevik őrvezető mellett ott ült nevelőapja, aki szo­cialista brigád tagja a Lenin Kohászati Művekben. Fel is szólalt az öreg. Tömören, velő­sen, katonásan. Azt mondta, ho'-or ő is katona, munkapad mellett, a békés gazdasági ver­seny katonája. Mert, hogy mi íg- akarjuk legyőzni a kapita­listákat. Gazdasági verseny­ben és nem tömegpusztító fegyverekkel. Sok, érdekes felszólalást hallottam ezen az értekezle­ten. Csupán egy tanulságát mondom még el. Azt, hogy akik a hadseregben szocialista fiatalokhoz méltóan szolgál­tak, akik kiválóak lettek a ki­képzésben, a hon őrzésében, kiválóak a termelő munkában is. Ezt az értekezleten megje­lent volt kiváló katonák éke­sen bizonyították. Szentlrei József Ä műszaki lofSeszfés — SársaeSalmi iff A műszaki fejlesztést sokan a gyártmány- és gyártásfej­lesztésre korlátozzák és ezzel az egész feladatot áthárítják a mérnökökre, a konstruktőrök­re, a technikusokra. Valóban, a műszaki fejlesztés leglénye­gesebb eleme a gyártmány- és a gyártásfejlesztés, és ebben a műszaki szakembereknek alig­ha vitatható elsődleges szere­pük van. De a műszaki fejlő­dés fogalma a gyártmány- és gyártásfejlesztésnél sokkal szé­lesebb területet ölel fél; min­denekelőtt magába foglalja a termelőerők legfontosabb ele­mének, az alkotó, termelő em­berek nevelését, szakmai, tech­nikai ismereteinek, általános műveltségi színvonalának nö­velését. Az új technika hatássa! van az emberre Már többször bebizonyoso­dott, hogy a legjobb műszaki elképzelése kis zátonyra fut­nak, ha a munkás és a műszaki szakember gárdát nem készí­tik fel, nem ismertetik meg vele előre az új kostrukciót. az új termelési eljárást. A műsza­ki fejlesztés úgynevezett embe­ri oldala azért is fontos, mert az új technika hatással van az emberek munkakedvére, ideg­állapotára, a munka intenzitá­sára. Például ha az eddig egy- gépes munkás a gyártási folya­mat korszerűsítése következté­ben szalag mellé kerül, okvet­lenül szükséges annak előzetes megállapítása, hogy az új tech­nológia, a szalagrendszer, mi­lyen hatással van a dolgozóra, megérti-e a változás lényegét, belátja-e fontosságát stb. és a vizsgálat eredményétől függő­en kell az átállást előkészíteni. A műszaki fejlesztésbe be kell vonni a termelésnek úgy­nevezett járulékos szükséglete­it, a termelést .k:-zolgáló tevé­kenységet is. Je. .gzetes hely­zet, hogy míg a termelési cél, például egy gyártmány, kor­szerűsítésére nagy erőket kon­centrálnak az iparban, gyak­ran a termelési tevékenység­hez nélkülözhetetlen kiszolgáló és egyéb melléktevékenységek megfelelő korszerűsítését elha­nyagolják. Így sokfelé kevés gondot fordítanak a belső anyagmozgatás korszerűsítésé­re, jóllehet országos méretek­ben naponta körülbelül egy millió tonna anyagot mozgat­nak meg, mintegy 10 millió munkaóra felhasználásával. Az iparban a munkások, iparágan­ként változó mértékben, 10—30 százaléka foglalkozik anyag- mozgatással, de nem egyszer 50—80 százalékra is emelke­dik ez az arány. A legkorsze­rűbb technológiával előállított gyártmány társadalmi hasznos­ságát is jelentősen csökkenthe­ti tehát a kiszolgáló műveletek alacsony termelékenysége. A teljességre való törekvés ,hiánya A termék a felhasználónál, a fogyasztásban realizálódik. A korszerű terméket tehát kor­szerű módon kell tárolni, kor­szerű módon kell eljuttatni a fogyasztóhoz és végül lehetővé kell tenni, hogy a fogyasztó ezt korszerű módon fogyaszthassa el. Ez indokolja a tárolási (rak- tárolási) helyzet javítását, a szállítási, a közlekedési kapa­citások erőteljesebb fejleszté­sét és korszerűsítését. (Pl. hűtő- láncok kiépítése). A fogyasztón egyaránt érd­jük az egyéni és a termelő fo­gyasztást. Ez a műszaki fejlesz­tésnek olyan területe, amellyel eddig igen keveset foglalkoz­tunk. A műszaki fejlesztési el­gondolásainkból gyakran hi­ányzik a teljességre való tö­rekvés, és ezért a gyártó vál­lalatnál végrehajtott technikai fejlesztés társadalmi hasznos­sága csak töredéke a valójában elérhetőnek. Így például sok vállalatunknál alkalmaznak már korszerű nagytermelé­kenységű célgépet. Vizsgálatok azt mutatják, hogy e gépek ki­használása sokszor rosszabb, mint a hagyományos, alacso­nyabb termelékenységű gépe­ké. Ennek az az oka, hogy eze­ket a korszerű gépeket a válla­latok gyakran nem képesek korszerűen üzemeltetni: a ter­mékválaszték igen széles, a profil gyakran változik, a gép kiszolgálása nehézkes stb. A mezőgazdaságban a mű­trágyát gyakran a hagyomá­nyos módon szállítják és szór­ják ki a földekre; így a mű­trágya veszít a hatóanyagtar­talmából, és az egyenetlen trágyázás eredményessége ki­sebb a gépi kiszórásénál. Sőt. a műtrágyázás újfajta öntözési gazdálkodást követel, e nélkül a műtrágyázás hatékonysága csak kis hányada az elérhető­„Takaróm az égbolt44 S e nem sovány, se nem elmélázó, és nem is eléggé hallgatag ah­hoz, hogy tipikus ju­hásznak vélje az em­ber. Haja fehér, bajusza is az és hosszéi, arca piros, akár a rózsa, a szeme pedig hatvan év« ellenére olyan, mint a fel­hőtlen kék égbolt. A juhok, ilyenkor délidöben, a hodályban bégetnek, bántja őket a meleg. Akárcsak min­ket. akik az elevátor kerekén ücsörögve loptunk egv kis ár­nyékot a tűző nap elől.. . Ba- leda István bácsival, az edelé- nyi Alkotmány Termelőszövet­kezet juhászával úgv kezdtük a szót, hogy a tejbegyfljtőt gucsmároltuk, amiért piszko­san küldte vissza a kannákat. Márpedig ebbe hogyan öntsék a juhtejet! Sehogy'. Ki kellene forrázni, ha volna mivel... És még azt mondják, egyhangú élete van a juhásznak, holott minduntalan meglepetések érik. Már amikor kezdi a mes­terséget. akkor is. Hát ez meg hogy lehet? — No, csak hallgassa meg — mondja Baleda bácsi, miköz­ben a pipájából markába veri a hamut. — Már én azt se tu­dom, mikor kezdtem, talán maga az apám is juhásznak szánt, merthogy maga is az Volt. Tízéves koromban már fejőjuhász voltam a Kisházy- Uraságban. Odakötöztek a rán_ kihoz, lábam közé nyomták a Ealetát és azt mondták: „No, fejjed azt a juhot, Pista, így már nem borulsz fel, legfel­jebb a birka szalad el tőled.” Hát ez volt az első meglepetés számomra, ekkor lettem igazi juhász. Mert addig, amíg fejni nem tud. addig nem juhász a juhász, csak pásztor... — Aztán milyen meglepeté­sek érik még a juhászt? — fir. tatom, nehogy előreszaladjunk a mondókával. Teljesen ép fo­gai közül, amelyekből egyet­lenegy sem hiányzik még, bár soha nem láttak fogkefét, ki­ugrasztja a pipát, és a csuto­rával a messzeségbe bök. — Hogy milyenek? Hát olyasfélék, amit maga kérdez. Hogyr mennyi birkát szalaszt- hattam életemben a kutyáim­mal. Ha tudja, számolja ki. Látia amott azokat a dombo­kat? A Kenyérmező, a Hideg- völgy', meg az Erdőhát... No- hát. egyszerre alig férnének el rajta, még tón a Legény se bírna velük ... — A Legény’? Az kicsoda? — Itt van ni! — hátra se néz, csak maga mögé bök a piná­val. — A társam. A másik ku­tyámnak, a Unkának kimenő­je van. de ez nem mozdulna mellőlem. — Hány kutya szolgálta ed­dig? — Hat. Pontosan hat. Mind­re emlékszem. Okos, jó segí­tőim voltak. Csak az elsőt ta­nítottam be. Aztán kialakult közöttük a mester meg az inas viszony. Ezért kell két kutya. Hogy az öreg megtanítsa a fia­talt a terelésre. Amikor az öreg meghal — így mondja: meghal —, örökébe lép a tanítvány. Én meg betakarom és eltemetem az öreget, magamban meg is gyászolom. Mert jó szolgálatot tett. nélküle nem boldogul a juhász... — Meg nem ábrándozhat, hanyatt fekve a fűben, vagy nerp alhat, a nap elől kalapja mögé rejtve arcát — mondom. De hát mondhat-e okosat egy kontár erről a tisztes mester­ségről ? — Az csak mese, hogy ha­nyatt fekve ábrándozik a ju­hász. Az írók tanálták ki. Ami­kor mink az eget nézzük, ak­kor nem ábrándozunk, hanem a felhőket figyeljük, oszt vagy imádkozunk, vagy ördögadtá- zunk, hogy in.i. ne legven eső... Mert az eső nekünk átok. A gyapjú tövére csapja a piszkot, s eszi a szálat, mint szú a fát. Elrohad. De. ha tiszta a gyap­jú, kiül rá a zsír. és olyan fe­hér lesz, mint a maga inge. Az a szép. Azért mondom a veze- tőségnek is folyvást, adjanak több alomszalmát, ne legyenek koszosak a juhok. — Hát az alvással hogy’ ál­lunk? — Baj mór az. ha alszik a juhász! Mert akkor pénzért al­szik. A jószág észreveszi ám. ha nincs rajta a pásztor szeme, s egyszerre elkujtorog, be a ti­losba. Hát ne aludjon a juhász. Fekhet éppen, csak ne alud­jon. .Nem is tudják maguk, fe­dél alatt élő emberek, milyen jót lehet pihenni idekint. Fo­gok egy követ, oldalt fekszek, a fejem alá rakom, behunyom a szememet, oszt szinte hallom, hogy alszom. Innen tudom, hogy nem alszom. Ezt szoktam meg. Az ágy’at nem szeretem, meg a dunnát. Az a jó, amikor az égbolt a takaróm.. J L egény vakkant a há­tunk mögött, mintha helyeselne. Mondom is, hogy’ nagyon egyet- értenek, mire az öreg juhász helyesel ugyan, de azért, hogy most se adjon iga­zat, hozzáteszi: Legény nem a saját voksát tette most le. ha­nem a bőgői yd kalauzolja odébb. Mert az van több a soknál, hogy a fene vinné va­lamennyit. Még jó, hogv leg­alább éjjel nyugton hagyják az embert, az állatot. S még jó, hogy’ említi az éjjelt, mert így' visszatérhetünk kérdés nélkül is az iménti témához. — A juhász éjszaka is keve­set alszik. Kettőkor kelünk, fél négy're megfejünk, aztán irány' a rét. Dél felé bejövünk, aztán megint kimegyünk, s úgy’ este kilenc körül vissza. — De hát csak alszik vala- mikor, úgy igazából. Például télen ... — Hát persze... Ha hagy­nak a juhok. De február táján kezdődik az ellés, aztán milye- nek ezek a jószágok! Mind éj­jel hozza vilá era a kosnak meg a jerkének \’alót. Ezek meg. az enyúmeim, olyan szorgalmas jószágok, mintha versenyben csinálnák az eilest. Amelyik nem kettőt ád. tán szégyellj is. Némelyik harmat szaporít, de annak én már nem örülök, mert abból úgysem lesz semmi, kevés hozzá a csecs. A kettő­nek mindig örülök, nem úgy, mint a vezetőség. Mert. ha iga­zán örülne, akkor nemcsak súly'ra mérné a takarmányt, hanem minőségre is. De hát hiába mondom ... Azt hiszik, ők értik ezt csak, ott az asztal mellett, meg hogy ilyen meg olvan tanfolyamuk van. Kultu­ráltak. — Pista bácsinak y’an-e va­lamilyen tanfolyama? — Van hát. Hatvanéves is­kolám. — Moziba jór-e? — Tán kétszer voltam éle­temben. De lehet, hogy csak egyszer... — Budapestet látta-e már? — Nem én. Nem vagyek én világjáró. A legelő — az az én világom, azt járom. — Nyugodt élete lehet jók az idegei. — A természetem nyugodt.. Az igaz, felőlem éhen halhat­nak az orvosok, engem még nem látott orvos, csak amikor soroztak. Egyedül az a baj, hogyr öregszünk. Mármint én meg a Legény. De ő se volna már képes olyasmire, mint va­lamelyik elődje. Azt is Le­génynek hívtam. Egyszer nyert nekem egy tonna sört, Király- kúton. A gazda, én meg a Le­gény álltunk a tanya udvarán, a nyáj meg vagy két kilomé­terrel odébb legelt, a dombon. Azt mondja a gazda, milyen kutya az, amely’ik elmegy a jó­szágtól. „Tereli az innét is. ha én akarom” — válaszolom. ..Azt én nem hiszem — feleli a gazda —, fogadjunk egy hordó sörben.” Fiíttyentek a Legény­nek. oszt biztatom: „Legény’, eredj!” Néhány perc múltán az udvaron állt a nyáj ... Akkor még fiatal volt az a Legény is, meg én is. Hej, múlik az idő... A nap közben bebújt az elevátor alá, süt a vaskerék. Az öreg ju­hász ismét megmeríti pipáját a disznó hó­lyagjából készült zacskóban, rágyájt és a hodóly felé indul. Legény is felkászálódik, néma undorral vakkant a bögöly után, s gazdája nyomába ered. Nyakában egykedvűen himbá­lódzik a kölönc. A fedél alatt türelmetlenkednek már a jó­szágok. Közeleg a kihajtás ideje... Csala László nek. Folytathatjuk a sort' az egyéni fogyasztóval; a sztereo­fonikus hangzású hanglemezek térhatású hangzását ma még aligha élvezheti a zenebarát, hiszen nem áll rendelkezésre erre alkalmas lemezjátszó és rádiókészülék; a gépkocsi ellá­tottsága nemcsak a forgalom­ban levő gépkocsik számától függ, hanem attól is, hogy meg­felelő mennyiségben és Össze­tételben (valamint áron) ren­delkezésre áll-e korszerű út­hálózat, parkolóhely, camping- íelszerelés stb. Komplex feladat Az elmondottak bizonyítják: a műszaki fejlesztés komplex feladat, a szocializmus az egész társadalom ügye, s ugyanakkor az egyén érdeke is. Hiszen a technika fejlődése lehetővé te­szi az egyén képességeinek ki­bontakoztatását, megszabadít­ja öt a nehéz fizikai munkától. A termeléken.vség növ’ekedése révén lehetővé teszi a szabad idő növelését: ez a kulturál­tabb élet, a társadalmi — köz­életi tevékenység fokozásának fontos feltétele. A technika azonban bevonul a háztartás­ba is; a gépek megkönnyítik és meggyorsítják a lélekőrlő háztartási munkát, lehetővé te­szik a kulturáltabb és egész­ségesebb fogyasztást. A televí­zió a legtávolabbi helj’ségbe is „elviszi” a színházi előadást; képszerűen is kitárul a világos néző előtt, stb. A műszaki fejlesztés a szo­cialista társadalomban válik a szó szoros értelmében társadal­mi üggy’é. A társadalmi gazda­ság növelésének ugyanis ma már legfontosabb forrása a termelékeny’ség emelése. Mél­tán állapította meg a Magyar Szocialista Munkáspárt Vili. kongresszusa: „A munka tér- melékenységének emelése, a gazdaságosság fokozása... ma a fő front, amelyen a küzdelem a szocializmus teljes felépíté­séért folyik. Világméretekben is c fronton dől el a szocializ­mus csatája a kapitalizmussal." A társadalmi szükségletek ki­elégítésének mértékét minden­kor a rendelkezésre álló nem­zeti jövedelem nagysága hatá­rozza meg. A nemzeti jövede­lem emelésének pedig a mun­katermelékenység növelése az égjük legfontosabb tényező­je. A termelékenj'ség-növelés J anj’agi alapja ismét a műszaki fejlesztés. íme, az alapvető po­litikai feladat, a szocializmus építése és felépítése, a társada­lom tagjai anyagi és kulturális szükségleteinek kielégítése így függ össze a műszaki-technikai előrehaladással. Mezőgazdaságunkban alacsony a munka termetékenysége Lássunk egy meglehetősen kézenfekvő példát. A mezőgaz­daságban nálunk a foglalkoz­tatottak mintegy 35—37 száza­léka dolgozik, míg a gazdasági­lag fejlettebb országokban ez az arány 15—25 százalék kö­zött ingadozik. Számítások sze­rint Magyarországon a terme­lő ágazatokban teljesített ösz- szes munkaóráknak mintegy a felét a mezőgazdaságban telje­sítették. Ezek az adatok arra utalnak, hogy a magj’ar mező- gazdaságban igen alacsony a munka termelékenysége. Ez viszont gátolja a magas terme­lékenységű ágazatok fejlődését (t. i. a rendelkezésre álló mun­kaerő szempontjából), noha társadalmi érdek, hogy a fog­lalkoztatottak minél nagyobb hányada dolgozzék a magas termelékenységű ágazatokban. Az iparban ugyanis egy dol­gozó azonos munkaráfordítás­sal lényegesen több nemzeti jövedelmet termel, mint .a me­zőgazdaságban. Ez indokolja — a többi között — gazdaságilag a mezőgazdaság nagyüzemi át­szervezését és erőteljesebb fej­lesztését. A műszaki fejlesztés politi­kai összefüggéseinek elenged­hetetlen feltétele annak, hogy a műszaki szakembereken kívül a gazdasági, a szervező szak­emberek, s a dolgozók minél szélesebb rétegei munkálkod­janak a műszaki haladás meg­gyorsításán Dr. Varga György l elmondták ezen az értekezle­- ten is, hogy mi mindent kell- megtanulni, s hogy az elméleti : tudás megszerzésével egy idő­1 ben mennyire igénybe veszi a : katonát a kiképzés, a szaka­2 datlan gyakorlat. Csak példákat tudok emlite­- ni. Az elméleti, elsősorban ha­dászati felkészülésen kívül , igen fontos a katona szívóssá­• ga, edzettsége, fáradhatatlan- i sága. Ez az egész kiképzés : egyik célja, s a hadseregen be- , lüli szocialista verseny tártál- : ma is. A reggeli torna, példá- : u! kétezer méteres futással • kezdődik. Aztán gimnasztika • és szertorna. A fizikai állóké- | pesség fokozása — így nevezik ■ ezt a katonák. A feladatok s a követelmények olyan nehezek, hogy bizonj’, gyakorolni kell hozzá, amíg sikerül hiánytala­nul végrehajtani. Végcél és eszmei tartalom A szocialista verseny gj’a- korlati tartalma, a feladatok elvégzése tehát speciális, más, mint a termelő munkában. A verseny végcélja és eszmei tartalma viszont semmiben sem különbözik a munkások, a parasztok, az értelmiségiek szocialista versenyétől. A ka­tona is önként, szocialista meggyőződésből, öntudatosan versenyez azért, hogy kiváló legyen, s a szocialista hazát, magát a szocialista társadal­mat erősíti. Ma még a szocia­lista munka eredményeit, a szocializmus anyagi javait és magát a nép, a haza szabadsá­gát őrizni kell. Ilj'en formá­ban válik a katona munkája az egész társadalmi ténykedés szerves részévé. Gj’akorlatilag improduktív munka, mégis szükséges, elengedhetetlenül fontos. A hadseregen belüli szocia­lista verseny formailag is sok­ban hasonlít a szocialista épí­tés különböző területein ki­alakult versengéshez. Például: van kiváló termelőszövetkezeti tar, állami gazdasási dolgozó, mérnök, technikus és így to­vább. A hadseregben van Ki­váló katona, van Kiváló raj, Eleniáró szakasz. E címek el­nyeréséért époen úgy meg kell küzdeni, mint a szocialis­ta munkabrigád, műhelv. vagy üzemrész címért. A kiváló ka­tona az, aki mindenben kiváló, aki a kiképzési feladatokat, hogy úgy mondjam, csillagos ötösre teljesíti. Az ilyen kato­na szép jelvényt kap, és elő­Egy értekezletre hívtak me a minap. Ennek az értekezlet nek már az első percei is el tértek a szokványtól. Ugyanis pontosan kezdődött. Réggé nyolc órára hirdették, s nyol óra öt perckor már nem is a értekezletet vezető őrnagy, ha nem az előadó alezredes be szélt. Ezzel már meg is mondtam hogy katonák közt jártam, ka tónak értekeztek. Mégpedig nerr is akármilyen katonák. EgyiV egységünk harcosai: honvédek tisztesek; és parancsnokai tisztek és főtisztek gyülekeztek össze, hogy a kiváló és élenjárt mozgalomban, a katonák szo­cialista versenyében szerzett j<! és rossz tapasztalataikat kicse­réljék. Jó értekezlet volt, igen hasz­nos. A hatvanegynéhány részt­vevő közül legalább negyven felszólalt és senki sem fecse­gett, senki sem beszélt mellé, mindenki a lényeget, a tanul­ságos példát és a leszűrt ta­pasztalatot mondta el. Di miről is volt szó? líi a jobb katona? Azt már mondtam, hogy szo­cialista versenyről. De ez a verseny nem olyan mint az üzemekben, gyárakban, falvak­ban ismert munkaverseny. A katona ugyanis nem végez ter­melő munkát, nem teremt ér­tékeket. A katona őrködik, őrzi a határt, a népvagyont. a légi­teret, a hazát. Nos, hát éppen ezért versenyeznek a katonák. Azért, hogy minél keményeb­bek, képzettebbek és össze- tartóbbak legyenek. Azért, hogy a haza és a nép szabad­ságának védelme mindenkor szilárd, biztos és megnyugtató legyen. Más szavakkal, az a verseny lényege, hogy ki a jobb katona, ki készül fel a le­hető legjobban a haza, a nép biztonságának állandó védel­mére. Tehát: maga a kiképzés, a szabályos meneteléstől, ala­ki fordulatoktól egészen a bo­nyolult fegyverek és műszerek kezeléséig. Adott esetben, en­nél' az egységnél, a légtér sért­hetetlenségére vigyázó, s ha kell, a támadást visszaverő műszerek és fegyverek kezelé­séig. Nem kis dolog ez. A ka­tona óriási felelősségét civil ember csak olyankor érti iga­zán, amikor katonák között jár és a mai modern kiképzés bo­nyolult, s egyben igen nehéz feladatairól hall. Mert nerh könnyű a katona élete. Sokan

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom