Észak-Magyarország, 1964. július (20. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-19 / 168. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! A miskolci népkerti zenélő szökőkút A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MÜGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XX. évfolyam, 168. szám Ára: 80 filiér Vasárnap, 1064. július 19. A neheze még hátra van L_j árom hete aratunk. Tel- ** jes erővel — ezt is el­mondhatjuk. Már az időjárás is kedvező. Kevesebb az eső és nem okoznak újabb károkat, nehézségeket a viharok. Az aratási munka nagyobb felét már elvégeztük. De ez még nem minden. Hiába vagyunk túl a felén, az idei kenyércsata nehezebb része még ezután kö­vetkezik. Már minden termény érett, sőt: túlérett. Naponta nő a szemveszteségi lehetőség. A túlérett kalászokból pereg á mag. Sietni kell. Sietni minden erővel, hogy a termés elsősor­ban keresztekbe kerüljön, s minél kevesebb ideig álljon lá­bon. Az idei aratás elég nehéz. A termés magra is, szalmára is majdnem duplája a tavalyi­nak. Ez egyben azt jelenti, hogy lassabban halad a mun­ka, mert ha területileg nem is, valójában majdnem dupláját kell learatni, betakarítani a ta­valyinak. Megnehezítették a munkát az elmúlt hetek esői, viharai is. Igen sok termény megdőlt, s emiatt a gépek ne­hezebben dolgoznak. -A terve­zettnél jóval többet kell kéz­zel aratni. Az ember pedig sokkal lassúbb, mint a gép. Ezen, sajnos, nem segíthetünk. Az aratás jelentős részét kombájnok végezték és végzik. Nagy munka ez is, de arányait tekintve ez a kisebb gond. Az egyre nagyobb gond most már a kévés élet behordása és a cséplés. Ez a munka szinte teljes mértékben a következő hetek feladata. Külön problé­ma, hogy az aratás még hátra levő részével, valamint a nyá­ri talaj műveléssel egy időben kell végezni. A valóság sajnos az, hogy ezt a munkát még alig- elig kezdték el termelőszövet­kezeteink. Hordásról még nem­igen beszélhetünk. A megye területén csak imitt-amott lát­tunk asztagot, és még ennél is ritkábban dolgozó cséplőgépet. Pedig a hordás és a cséplés ideje ugyancsak elérkezett. A cséplést július közepén még akkor is megkezdték a gazdák, amikor az összes termést kéz­zel aratták és fogatokkal taka­rítottak be. Nem vitás: horda­ni és csépelni kell már. nappal nem is elég, lehetőleg éjjel is. Annál inkább, mivel hordani jobb éjjel, mint nappal. Csé­pelni is lehet. De ne is beszél­jünk éjjel-nappalról. Már az is jó, ha kora reggeltől késő estig, nyújtott műszakban dol­goznak a gépek és az emberek. Jelentőségében szinte felbe­csülhetetlen, az értéket tekint­ve milliárdokat érő, a hozzá szükséges gépi, emberi és álla­ti energiát számítva pedig óriá­si erőfeszítéseket követelő munka vár reánk a következő napokban, hetekben. A kom­bájnok teljesítménye ugyan nagy, e gépek munkája felbe­csülhetetlen, mégis az a való­ság, hogy az összes gabonater­més lényeges részét aratógép és ember vágja, ami egyben azt is jelenti, hogy ez keresz­tekben van, vagy lesz, ezt be­kell hordani a szérűre, s ott kerül cséplőgépbe. Aki érti és csinálja — tudja, mennyire ne­héz és nagy munka ez csak egyetlen termelőszövetkezet­ben is. Anyagi és erkölcsi ér­tékét tekintve pedig minden más munkánál nagyobb.. A ke­nyérről van szó. A lényegében már megtermelt kenyérről. A magról, amelyet az ember életnek nevez. Mindannyiunk enyere. mindannyiunk élete. Éppen ezért fontos, hogy ez a kenyér, az élet minél előbb biztonságos helyre. ahogy mondani szoktuk: fedél alá kerüljön. Ezért viszont még igen sokat kell dolgozni, fára­dozni. T ermel őszövetkezeti veze­* tőink és a szorgalmas tagság, valamint a termelőszö­vetkezeteknek segítő ipari munkások már eddig is igen sokat tettek, dicséretesen dol­goztak az idei aratás sikeréért, a betakarításáért. Ennek kö­szönhető, hogy a kezdeti sze­szélyes időjárás ellenére már elvégeztek az aratás közel két­harmadát. De az igazság az, hogy a munka java, a gabona betakarításának nagyobb ré­sze, a neheze még hátra van. A hordás és a cséplés legalább olyan nehéz és annyira nagy munka, mint maga az aratás. Még akkor is, ha a kombájno­lás, a régi időkhöz hasonlítva, sokat könnyít a munka egé­szén. A hordással és csépléssel máris késünk, és ahogy mon­dani szokás: fokozni kell a tempót. Nagyon sok múlik most minden emberen. A ve­zetőkön a szervezés. Mert a jó szervezés fél győzelem. Az em­bereken a szorgalom. Ez a győ­zelem másik fele. A kettő együtt: teljes siker. Az idén • a termelős'Zfivetke­zetek jelentős része maga, sa­ját gépekkel, saját hatásköré­ben csépel, mert a gépállomá. sok a cséplőgépek egy részét átadták a termelőszövetkeze teknék. A gépállomások fele­lőssége tehát, az egészet te­kintve. csökkent, a termel 5- szövetkezeteké viszont nőtt. Éppen ezért elengedhetetlenül fontos, hogy a járási tanácsok szakemberei is. gépészek és mezőgazdászok egyaránt, maximális segítséget adjanak a termel őszövetkezetek veze­tőinek. Nem kevésbé fontos a pártbizottságok munkája. Szakmailag éppen úgy mint politilcaüag. Hangsúlyozni kell: az idei kenyércsata na­gyobb, nehezebb része még hátra van. Az idő sürget. Az elveszett percek is drágák. És drága minden szem, mely nem kerül zsákba, vagy magtárba. A z aratás és cséplés befeje­'' zését augusztus 20-án. al­kotmányunk születésnapján szoktuk megünnepelni. Ez egri­ben az új kenyér napja, az új kenyér ünnepe is. Még egv egész hónapunk van ad­dig. Nehéz, küzdelmes hónap lesz — ez előre látható. De ha mindenki megteszi á tőle tel­hetőt, ha mindenki egyaránt adja szorgalmát és tudását — szép ünnepünk lesz. Nemcsak a győzelmes munkát ünnepel­jük majd. hanem egy elég jó termést is. De ez az ünnep csak akkor lesz igazán szép. felemelő és megnyugtató, ha addig valóban minden munkát befejezünk. Szcndrel József Grafikai-Kiállítás Mezőkövesden Hasznos, újszerű vállalkozást valósított meg a mezőkövesdi járási művelődési ház. Grafikai kiállítást rendezett a helyi Pálma-presszóban, amely ked­velt és látogatott szórakozó he­lye a községnek. A kiállítás pénteken nyílt meg, s ízlése­sen a közönség elé vitt mintegy 80 művet. Az alkotók között talárjuk Picassót, Crämert, tlincz Gyulát, Raszter Károlyt. öt napig lesznek kiállítva a Pálma presszóban a művelődé­si ház tulajdonában levő ké­pek, s a sikeres premier után Mezőkövesd más szórakozóhe­lyein, valamint a mozi előcsar­nokában is bemutatják a gyűj­teményt. Ügy hisszük: a dolgo­zók képzőművészeti ízlésének fejlesztése szempontjából he­lyes, jó út, amit a mezőköves diek kezdeményeztek. A műszaki fejlesztés társadalmi ügy Da ma ki özönvíz Otthonülő város „Takaróm az égbolt“ Kiváló katonák Hétköznapok Istókné lakói. Vörös Felhő parancsot ad Borsodi Bujócska Foto: Szabados György KISZ-fiatalok a rekonstrukcióért Á diósgyőri durvahengermű rekonstrukciója íölptt a KISZ- fiatalok még a munka kezde­tén védnökséget vállaltak. Fel­ajánlották, hogy a népgazdasá­gi vonatkozásban is nagy je­lentőségű beruházást a szük­ségletnek megfelelően szak- és segédmunkával önkéntesen támogatják. A fiatalok rend­ről rendre beváltják ígéretü­ket. Szorgalmasan részt vettek a régi hengersorozatok bontási munkáiban, segédkeztek az új berendezésék szerelésénél, a különböző anyagok'mozgatásá­nál, szállításánál. így a rekon­strukciót eddig több mint 20 ezer órai munkával segítették. Különösen kivették részüket a munkából a durvahengermű, az acélmű és a karbantartó üzerh fiataljai. Valamennyi­üknek része van abban, hogy a rekonstrukció, befejező sza­kaszához érkezett, s várhatóan a lerövidített határidőn belül a kettős bugahengersor a jövő hónap elején, a blokksor pe­dig szeptember első napjaiban megkezdi az üzemi próbákat. A kiszisták a hátralévő időben még mintegy 4500 órai mun­kát végeznek, s ezt főként az új üzemrésznél maradt hulla- dékanyagok eltakarítására használják fel. Csehszlovák segítséggel gforsan hekd csrőiás Megyénk számos termelőszö-. Csecs község szövetkezetéből vetkezető tart fenn szoros ba­ráti kapcsolatokat egy-egy, a halár közelében lévő csehszlo­vák állami gazdasággal, vágj' falusi szövetkezettel. A jó szomszédok gyakran cselélik ki tapasztalataikat, de más gyümölcsei is vannak ennek a barátságnak. Megj-énk északi járásaiban például több, Cseh­szlovákiából érkezett aratógén segíti az aratást. A mérai Sza­bad Föld Teimelőszovetkezet is á határon túl élő barátainak köszönheti, hogy gj'orsan, szemveszteség nélkül arathat­ják le kalászosaikat. Az elmúlt hét közepén a 490 hold learatása még szinte le­hetetlen feladatnak látszott Szinte minden táblán egyszer­re ért be a kalász. A rendelke­zésre álló kombájnok jó né­hány határrész domborzati vi­szonyaival meg sem tudtak volna birkózni. A kézi aratás pedig nem kifizetődő és ele­gendő munkaerő sem állt a tsz rendelkezésére. Az elmúlt szombaton azonban eloszlottak a gondok. A csehszlovákiai (JRD) és a Nagyidat Állami Gazdaságból két-két, kitűnő állapotban lévő, kötöző zsine­gekkel is ellátott, csehszlovák kévekötő aratógép érkezett se­gítségül Mórára. A .kölcsönka­pott gépek már az első három napon 120 holdat arattak le. Segítségükkel a mérai Szabad Föld Tsz e héten péntekre minden kalászosát le tudja aratni. 10 óra 2 Július 20: Vietnami szolidaritási nap Július 20-án lesz tíz eszten­deje. hogy Genfben aláírták azt a szerződést, amely véget vetet t a vietnami. a koreai, és a laoszi polgárháborúknak, vagjis a volt indokínai francia tartomány gyarmati sorsánajt. Azaz, csak véget vetett volna! Az Egj'esült Államok kor­mánya ugj'anis nem írta alá, és a távozó franciák helyére bevonulva, bábkormányok lét­rehozásával, támaszpontjává igyekezett kiépíteni azokat a területeket, amelyeken nem a nép vette kezébe sorsának irányítását. Ezek közül első helyen áll Dél-Vietnam, ahol az USA tá­maszpontot rendezett be ma­gának. és minden erővel el­nyomja a nép szabadságtörek­vését. A genfi egj'ezménv alá­írásának évfordulója alkalmá­ból nálunk is röpgyűléseken tiltakoznak dolgozóink a dél­vietnami nép jogos követelé­seinek, szabadságharcának el- nj’omása ellen. Minden üzem. hivatal és intézmény gyűlésen emel szót és táviratban tilta­kozik az amerikai elnyomás ellen. Ugyancsak táviratban tiltakozik az SZMT elnöksége is. A napi hírek már tudósí­tottak róla. De a krónikás nem érheti be a munka lázában született „ténymonda tokkal” noha a tények nj'elve, általában, mindig igen beszédes. A bu­dapesti Érzsébet-híd építői­nek bravúrjáról van szó. Ök július idusán, délelőtt 10 óra 25 perckor. beemelték az utolsó hídelemet. Ezzel pedig lén.vegében megszületett az új híd a Dunán. A nj'olca- dik. amely a főváros terüle­tén nemesen. büszkén és hasznosan kapcsolja össze az ősi folyam két-partját. Per­sze, még van tennivaló az ünnepélyes felavatásig, nem is kevés. De a mű nehezén az alkotók akarata már győzött. Ha költő énekelne erről az eseményről, ékes sorokat pengethetne lantján a mun­ka dicsőítésére. A technikus meghökkentően érdekes szá­mokat sorolhatna fel az épít­mény nagyszerűségének il­lusztrálására. A politikus el­mondhatná: íme. megint be­gyógyul egy égetően fájdal­mas seb, amelyet a fasizmus gyilkos keze ütött főváro­sunk szépséges testén. Az egj’szerű ember pedig, akár városi, akár vidéki, vidá­man bólint: Megint gazda­godtunk, megint történt va­lami a könnyebb és vidá­mabb életért. Ám, mit mondjon a hét­köznapok kis és nagy esemé­nyeinek figj'elője és szamba- vevője, az újságíró? Lelkendezés nélkül, de megindúltan gondol mind­azokra, akik erejükkel, tu­dásukkal, tehetségükkel ösz- szefogtak e diadal kivívásá­ra. Tervezők. mérnökök, munkások, hajósok, admi­nisztrátorok. sokan, sokan, lankadatlan buzgalommal dolgoztak. Sokan az üzemek­ben, sokan az irodákban és sokan a szabad ég alatt. Sem a kemény téli fagyok, sem az izzasztó nyarak nem tudták lefogni munkalendületüket. Jöttek a viharos tavaszi sze­lek. beköszöntöttek az esős. rövidülő őszi napok — ott voltak a helj’ükön és dolgoz­lak. Történelmet írtak. Egy szabad ország szabad fiai, az alkotók: amidőn né­hány pillanatra megpihentek, érezhették — tettük nemcsak a jelent szolgálja, hanem a messzi jövendőt is. Értize­dek múlnak majd el. megle­het évszázadok, s a büszke híd rájuk emlékeztet majd minden nemzedéket Mi pedig, a többiek mind. úgy folytatjuk a még na­gyobb építést a társadalmi hidat a múltból a jövőbe, hogy a béke megmaradjon és soha egj'etien hidunkat, egyetlen alkotásunkat el ne pusztíthassa az embertelen­ség.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom